Ugyan bizony, nem együtt kell járnia a szeretetnek a példával? Hogyan tanulhatnák meg a természettől fogva utánzásra hajlamos gyermekek az engedelmeskedést, ha minden esetben azt látják, hogy anyjuk ügyet sem vet az apai utasításra, sőt panaszkodik rá? Ha szüleiktől a tekintély rovására történő tiszteletlen bírálgatásokat hallanak egymás iránt, ha észreveszik, hogy bizony szüleik az elsők, akik nem teljesítik Isten és az Egyház parancsait?
Arra törekedjetek tehát, hogy gyermekeitek olyan apát és anyát lássanak maguk előtt, akik beszéd- és cselekvési módjukkal egyaránt példát adnak a törvényes tekintély és az egyéni feladatokhoz való hűség tisztelésére. Az ilyen épületes példákból minden célzatos buzdításnál jobban fogják megtanulni, milyen az igazi keresztényi engedelmesség és türelem, hogy mi módon kell azt nekik szüleikkel szemben gyakorolniok. Legyetek meggyőződve arról ‒ szeretett fiatal házasok ‒, hogy a jó példa a legértékesebb örökség, melyet gyermekeiteknek adhattok. Eltörölhetetlen képe ez a tettek, szavak, tanácsok, jócselekedetek és erényes lépések kincsesházának, mely egyszer s mindenkorra elevenen vésődik bele emlékezetükbe és elméjükbe, mint a legmegindítóbb és legdrágább emlékek egyike. A ti személyes példátokat majd a kétségek közti ingadozásban, a veszély és győzelem óráiban fogják felidézni és tanácsként él majd bennük a ború perceiben, amikor netán az ég elsötétül fölöttük. Megvilágítja útjukat és döntéseiket a ti által megtett utatok, melyet égi s földi boldogság árán, fáradságos és küzdelmes munkával róttatok végig. Ábránd-e ez? Nem! Az az élet, melyet családalapítástokkal elkezdtek nem ábránd, hanem ösvény, melyen méItósággal és tekintéllyel felruházva járhattok, mintegy iskolát és gyakorlóhelyet biztosítva véreiteknek, akik követni fognak benneteket.
Az az égi Atya, aki a szülőség fenségében való részvételre hívott meg benneteket, s megadta a tekintélyt is arra, hogy ezt az ő mintájára bölcsen és szeretettel gyakoroljátok! Ezt a kegyelmet esdve le Tőle számotokra és minden keresztény szülőre, atyai szívünk érzelmeinek egész kiárasztásával adjuk rátok, drága fiatal házasok, apostoli áldásunkat! (Forrás az első részben!)