Nem a hitet kell egyszerűbbé tenni, hanem a lelkünket!
Jóllehet a hit tanítása világos afelől, akiben hisz, a hitét gyakorló ember olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ, amiben élünk úgy tűnik, gyakran igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Mindezek sajnos meg tudják ingatni a hitet, és sok minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö Új katekizmus 164) Így aztán, sokak számára valószerűtlennek és távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, számukra a Teremtő hallgat és rejtőzik. Ennek okai, hogy csak érzékeiken keresztül értékelnek mindent, s ezáltal felszínessé válnak, sőt gőgössé. Az ilyenek önmaguk és felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak, mert sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről, az istengyermekségről és a beléjük oltott szeretetről, mely valamelyest megértést és alázatot diktál! A „nemtörődöm emberek” széles körben esnek áldozatául a zajló életnek és a hamis értékrendnek, végső soron a bűnnek. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit (nem is érdekli őket), sőt esetleg még Istent is vádolják mondván, „ha lenne, nem engedné”! Nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, akivel ők maguk – így vagy úgy –, de közreműködnek, s ez az erő történelmi léptékű stratégiával hálózza be az emberi közösségeket és tagjait.
„Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete” (1Jn 3,15).
Az Üdvözítő figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva Tőle, ha elmulasztunk segíteni a szegényeknek és kicsinyeknek súlyos szükségükben, akik pedig az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk-, vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük pokolnak. – Az Isten áldjon meg Benneteket, nézzetek már körül magatokban is, és tegyetek meg mindent a magatok és embertársaitok üdvösségéért!
Holnap a szabad akarat felelősségéről olvashatnak!
