A bűn, nem a teremtés hibája! 1
Isten megteremtette a tiszta szellemeket, szabad akaratot, intelligenciát és hatalmat adott nekik, hogy különleges kapcsolatban lehessenek Vele, és ne kényszerből teljesítsék akaratát, hanem szabadon, szeretetből. A sátán volt a teremtmények legtökéletesebbike, a többi angyal feletti hatalommal. Úgy gondolta, képes felfogni Isten tervét, ám valójában nem értette, hogy a teremtés egységes terve Krisztusra irányul. Ebből származott lázadása angyalaival, mely megbocsáthatatlan! Ám ennek oka nem az isteni irgalom hiánya, hanem a tévedhetetlen tudásbeliségük teszi őket képtelenné a bűnbánatra, amiként ez az ember számára sem lehetséges a halál után! (vö. KEK 393) Azzal, hogy elutasították Istent, a saját akaratukból kárhoztak el és gonosz szellemekké váltak! Ők a lázadás és az Isten elleni gyűlölet szellemei. Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus szavait: „Láttam a sátánt, mint a villám, úgy zuhant le az égből.” (Lk 10,18)
A sátán, vagy ördög elnevezés, nem egy személytelen erőre, hatalomra vonatkozik, hanem az emberét messze meghaladó intelligenciájú személyes lényre! Ő a 'tagadás ősi szelleme' akit angyali rangja után Lucifernek 'fényhordozónak' is neveznek. Szembenállása az Istennel végleges és arra törekszik, hogy az embert társává tegye a Teremtő elleni lázadásban (vö. KEK 414), vagyis a sátán célja, hogy − mintegy istenség −, népet gyűjtsön maga köré a (kárhozatba).
A sátán aknamunkája különös erővel irányul Jézus Krisztus személye, műve, földi Helytartója és követői ellen. A sátán tiszta szellem, de hatalma nem végtelen, hiszen maga is csak teremtmény! Gyűlöletből tevékenykedik a világban Isten országa ellen, ám ennek épülését nem képes megakadályozni!
Tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi- és közvetve fizikai természetű károkat okoz az embernek és társadalomnak. E tevékenységet időlegesen az isteni gondviselés engedi meg, de „tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik”. (Róm 8,28) (vö. KEK 395)
Az emberiség „problémái” akkor kezdődtek, amikor az ősszülők, Ádám és Éva elfordították tekintetüket Istenről, hogy párbeszédbe elegyedjenek a „kígyóval”. Ebből következett, hogy az örök üdvösség elnyeréséhez minden percben meg kell küzdenünk azzal a gonosz lélekkel, aki hazugságaival még azt is el akarja hitetni, hogy valójában nem is létezik!
„Isten a halált nem alkotta és nem leli örömét az élők pusztulásában. A sátán irigysége révén azonban a világra jött a halál.” (Bölcs 1,13; 2,24) (KEK 413)
A Szentírás tanítása, hogy az ember nincs tehetetlenül kiszolgáltatva a sátánnak. Isten végtelenül hatalmasabb nála, és képes megszabadítani az embert!
Jézus ördögűzései, az apostolok története és kijelentései szintén ezt példázzák: Krisztus és a belé vetett hit (Róm 16,20; Ef 6,16; 1Pt 5,8 stb.) visszaveri a gonosz lélek minden támadását, bármily erősnek gondolja is magát, s bármennyire is van felfegyverkezve (Lk 11,21-22). (ld. Előd: Dogmatika)
(Források az első részben!)
(folyt.)
