Felvilágosodás vagy elhomályosítás?
Három felvilágosító pont a „felvilágosodásról”: 1) Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által! 2) A felvilágosodás elmélete képes haladásnak ítélni azt, ami emberi léptékben mérve rémálom. 3) A felvilágosult elme egyazon érvrendszerrel könyvel el maradinak olyan törekvéseket, melyek pedig a társadalmak igaz javára válnának.
Az előbbi gondolatok igazolására, idézünk II. János Pál pápától: „A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne, ezáltal a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga dönti el, mi a jó és a rossz! Ennek veszélyeit, épp a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha az ember Isten nélkül dönthet, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, éppen az emberi haladás nevében teszik ezt!” – Nos, ehhez szükséges a felvilágosítás!
Az Isten áldjon meg Benneteket, senki ne mondja majd, hogy nem szóltam!
Holnap az egyszerűbb hitről vagy egyszerűbb lélekről olvashatnak!