Előszó 3
Figyelmesnek kell lennünk, mert ártó szándékkal, sorra alakulnak a sátán céljait így-úgy segítő közösségek, pártok, melyekbe szinte akaratlanul is belesodródhat a figyelmetlen-, felszínes ember − észre sem véve −, hogy a rossz oldalán küzd, és a kárhozat felé igyekszik!
Jegyezzük meg, hogy csakis Krisztus a mi Urunk által juthatunk üdvösségre, és csak az Ő tanításainak tagadásával kárhozhatunk el! Véletlenül vagy érdemtelenül azonban, senki sem üdvözülhet, és nem is juthat kárhozatra!
Végső sorsunkért tudatosan kell tennünk és mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát üdvösségéért, a szeretteiért és embertársaiért! Az ember rövid életének tétje óriási: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18)!
Kötelességünk tenni a magunk és mások örök boldogságáért − szem előtt tartva −, hogy tetteinkkel befolyásolhatjuk az üdvözültek és elkárhozottak számát, amiként a világ sorsát is!
A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, s szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban.” (GS 37) És ez a lényeg kedves Olvasóm, ez indíttatott e füzetnyi ismeretanyag összeszerkesztésére − remélve −, hogy ezzel nem csak a hitismereteket segítem felfrissíteni, de a tudatos és imádságos lélekmentéshez (apostolkodáshoz) is indíttatást nyújtok!
A szerkesztő
(Források az első részben!)
(folyt.)