A bűn szolgasága
A sátán, akit gonosz szellemnek, ördögnek, démonnak is hívnak, a bocsánatos bűnök és a rendezetlen érzelmek lekicsinylése által fokozatosan olyan állapotba juttatja az embert, hogy már nem képes harcolni ellenük. Jó, ha ezt időben észrevesszük, és segítséget kérünk. Ezt nevezi a démonológia a gonosz hatása alá kerülésnek, de ez még nem a 
gonosz lélek általi megszállottság. Amikor a démon átveszi az ember felett az irányítást, különféleképp gyötri őt, ráadásul kihasználja az ember összes gyöngeségét, hogy minél inkább leigázza őt. Dughatjuk fejünket a homokba, tagadhatjuk a létezését, de ez felhívás a számára!
A gonosz uralmától elsősorban az őszinte gyónás ment meg, melyben a bűnbánó őszintén feltárja erkölcsi állapotát. A gyóntató minden bizonnyal segíteni akar a bűnbánónak, de ismernie kell a bűn körülményeit. Jó dolog mindig ugyanannál a papnál gyónni, hogy az a gyónónak lelkivezetést is tudjon adni.
Van még két olyan dolog, melyek által az ember könnyelműségből vagy rosszakaratból megnyílik az ördög működésének. Az ördög „megidézésének” különböző formáiról van szó, illetve a vele való közvetlen együttműködésről.
Mert, kevesen gondolkodnak el a „menj a pokolba!”, vagy a „vigyen el az ördög!” szóláson. Sőt borzasztóbb, ha valakinek ellenszenvből a legrosszabbat kívánjuk az ördögtől, aki biztosan nem hagy ki egy ilyen „meghívást” pusztító szándékainak megvalósítására!
Vannak olyanok is, akik varázslással foglalkoznak, vagy elátkoznak másokat; „imákat” mondanak az ördögnek, melyekben kérik a gonosz lelket, hogy segítsen nekik valakin bosszút állni; tárgyakat tisztelnek; egyezséget kötnek az ördöggel; szeánszokon és szertartásokon vesznek részt, ahol sátánizmussal foglalkoznak, vagy Istent káromolják és a kereszténységet gúnyolják. Úgy tűnhet, hogy az „átkok” és a „varázslatok” ideje már régen elmúlt, de valójában ma is űzik ezeket, csak más név alatt, ahogy azt az ördögűzők is elmondják.
Döbbenetesen hogy sok művelt, értelmes ember hisz abban, hogy egy amulett vagy atlantiszi gyűrű hozza meg neki a boldogságot.
„A mágia, az okkultizmus és a jóslás csodálóinak és híveinek száma oly mértékben növekszik, hogy e jelenségek lassanként mindennapjaink szerves részévé válnak” – állítja René Chenesseau atya, az ismert francia ördögűző. (vö. SZE) (Források az első részben!) (folyt.)
