A szenteltvíz fontos, de biztos ami biztos!
Egy magyar egyházmegyében történt. A határozottan ördögi megszállottság tüneteit produkáló személy fölött a megyéspüspök és néhány papja imádkozott.
Ha a feszületet mutatták neki ordítva vergődött és három markos férfi sem tudta lefogni. Amikor azonban meghintették szentelt vízzel, a megszállott személy ördögi hangon, harsányan röhögött. Minél inkább hintették, annál jobban!
A püspök megkérdezte a démontól, hogy „mi olyan nevetséges”?
Erre az visító hangon azt felelte, hogy „ez nem is szenteltvíz”! A főpap tovább kérdezte, mire a démon hosszas vonakodás után, az áldozat hangján ezt felelte: „Mert nincs benne az exorcizált só”!
A püspök azonnal utána nézetett a víz-szentelési szertartás egyházmegyéjében szokásos rendjének, és bizony el kellett ismernie, hogy az ördög kivételesen igazat mondott!
Az új rituálés füzet, vagy jelentősen leegyszerűsítve, vagy egyenesen elhagyhatónak jelezte a szertartás ezen aktusát!
A püspök nyomban elrendelte, hogy minden plébánián, a régi rituálé szerint exorcizáljanak sót, és azt vegyítsék a már meglévő szenteltvizekhez!
A megszállott, az Oltáriszentség felmutatása és Szűz Máriának az Eucharisztia Anyjának segítségül hívását követően, meggyógyult!
A tanulság az, hogy minden háztartásban tartsunk exorcizált sót, melyet a régi rítus szerint exorcizált egy pap. Ha bárhonnan viszünk szenteltvizet, egy késhegynyit szórjuk bele, „biztos, ami biztos”!
A sátán, Isten Anyjától retteg a legjobban! Candido Amantini, a híres ördögűző atya, aki 1992-ben, életszentség hírében halt meg, ezt írja egyetlen, megjelent, 'Mária misztériuma' c. könyvében:
„Ahogyan a sátán a megszállottakon keresztül, kénytelen nyíltan elismerni Jézus Krisztus hatalmát, éppúgy kénytelen megvallani a Szeplőtelen Szűz lábának erejét is, mely szüntelen a fejét tiporja.” A démonok tudják, amit Isten mondott a sátánnak „Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15) (FB 3) (Források az első részben!)
(folyt.)
