A bűn és szerzője 2
Ha a hit területén jelentkezik egy-egy kétely, az általában nem ördögi eredetű. Ha azonban az egész hitletétemény kérdőjeleződik meg egy pillanat alatt, vagy valaki nagy vehemenciával jobban hallgat a bizonytalan forrású „égi üzenetekre”, mint az Evangéliumra, akkor majdnem 
mindig a sátán áll a háttérben. A szexuális jellegű kísértés eredendően természetes, ám ha valaki vad indíttatást érez arra, hogy Istent és az Egyházat vádolja, netalán gyalázza, amiért korlátozza az ő ösztöneit, úm. a „szerelmi vágyait”, akkor gyakran ördögi eredetű bajról van szó. Az öngyilkossággal és gyilkos-, természetellenes testi vágyakkal, a rontással, a mágiával, boszorkánysággal (vudu), a sátánizmussal és a spiritizmussal kapcsolatos kísértések mögött szinte mindig az ördög áll! A megfelelő orvosság az azonnali ellenállás, az imádság (kivált a rózsafüzér) és a szentségek (gyónás és a szentáldozás) gyakori vétele; kereszteletlen esetén a Szent Keresztség.
A Szentírás tanítása szerint a sátán háromszor szenved vereséget. Először is letaszították az égből: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből” (Lk 10,18); majd Jézus legyőzte őt: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse” (1Jn 3,8); és örökre bezárják majd, ahol „örök bilincseken, sötétségben” lesznek tartva olvassuk Szent Júdásnál, amiként a Jelenések könyvében is! (vö. Júd 6; Jel 20,10) A szentírási helyek nagyon világos tanítást adnak a bűn szerzőjéről, és különösen híres Jn 8,44, amelyben azt írja a szent szerző Jézus ajkára adva a szavakat, hogy a sátán „kezdettől fogva gyilkos, ...nincs benne igazság ... hazug, és a hazugság atyja”. Sőt, a következő, amit a Szentírás figyelmünkbe ajánl: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony, annál inkább, mert hamis csodákra is képes (2Tessz 2,9). Szent Máté apostol maga is így figyelmeztet: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! (Mt 24,4)” Mind ezt igazolni látszik napjaink hozzáállása − miszerint −, igen sokan tagadják a személyes Gonosz és a pokol létezését!
Következetesen tagadják Krisztus tanítását? − kérdezhetjük rémülten. Nos, jó ha szem előtt tartjuk az alábbiakat: nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat! A boldogtalan élet nem Isten csapásának tudandó be, hanem az akarva-akaratlan elkövetett figyelmetlenségek, a meggyónatlan bűnök, mások bűnös rosszakarata és − ezek −, ördögien egymásra épített következményeinek! Márpedig az elhatalmasodott bűn sok embert a katolikus hittételek elvetésére, a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. A sátán végső célja nem „csak” a földi élet megkeserítése és tönkretétele, ez csupán „mellékterméke” munkájának. A sátán valójában a kárhozatba akar rántani mindenkit. A lelkekért 
folytatott harca ezért is könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben tudatos harccal védekezhetünk! (Források az első részben!) (folyt.)
