A rejtőző sátán 1
Mert mi körül is forog a kísértés? Mindig, minden ugyanarról a csábító „almáról” szól, melyben a halál rejtőzik. A kivitelezés ugyanaz: a hízelgő 
kígyó és a naivan hiszékeny ember, aki nem tud különbséget tenni a csali és a horog között, a kenyér és a méreg, az igazság és a hazugság között.
A sátán a természet mögé rejtőzik, és nem mindenkivel bánik egyformán. Kitűnő pszichológusként, mindenkit egyénre szabottan támad meg, taktikája és ereje épp ebben rejlik. A kísértés, Aquinói Szent Tamás szerint elsősorban kipuhatolást jelent. A kísértő igyekezete tehát elsőnek arra irányul, hogy megállapítsa milyen valaki, mik a vágyai, mit akar, mit tud és min képes uralkodni. A támadást ezt követően, ezek ismeretében az adott lehetőségekkel és valószínűségekkel, gyengeségekkel számolva indítja meg.
Az emberi természet mögé rejtőző ördög taktikája, hogy a bűnt természetesnek, a gyakorlati élet kikerülhetetlen szükségességének állítja be. Olyasminek, aminek meg kell történnie. Másfelől az Evangélium szerinti életet lehetetlennek, életidegennek és elavultnak láttatja. A sátán önmagát mindig nagy józan realistaként, Krisztust pedig mint a valóságtól idegen idealistaként állíttatja be.
A sátán az ember mögé rejtőzik. Az ember viszont társadalmi lényként szellemileg és erkölcsileg, csak közösségben létezhet. Ezért nem független, s ez a függőség tud erősíteni, de gyengíteni is. Például a könnyen lelkesedő, figyelmetlen ember valóságos csordaállattá, a tömeg akarattalan rabszolgájává is válhat! (Források az első részben!)
(folyt.)
