Egy exorcista meséli − 4. részlet − G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai
Kérdés: Miben és milyen módon szegül ellen a sátán Istennek, a Megváltónak?
Válasz: Nos azzal, hogy az Úrnak kijáró tiszteletet a maga számára követeli és a keresztény intézményeket utánozza. Ezt nevezzük antikrisztusnak és antiegyháznak. Az isteni kultusz majmolására a sátánnak megvan a maga egyháza, kultusza, papjai és imádói, miként „segítségének” és ígéreteinek (a neki lelküket eladott) hívei is. Amiként Jézus a lélek és a test üdvének elnyerését elősegítendő különleges hatalmat adott apostolainak és ezek utódainak, úgy adott a sátán is különleges hatalmat tanítványainak a lelkek elkárhozásának és a test megrontásának elérésére. Az embert megváltó testté vált Ige ellen a sátán felhasználja pl. a szexualitás bálványimádatát, amely az emberi testet a bűn elállatiasodó eszközévé alacsonyítja le (pornográfia).
Ahogy tévedés a sátán létezését tagadni, úgy szintén helytelen más erők vagy szellemi lények létezésében hinni! Ez a hiedelem nagyon elterjedt, holott ilyen lényekről a Bibliában nem esik említés, ezek csak a spiritisztáknak, az ezoterikus vagy okkult tudományok képviselőinek, a lélekvándorlás tana követőinek, vagy azoknak a találmánya, akik az úgynevezett „bolyongó lelkekben” hisznek.
Nincsenek jó szellemek az angyalokon kívül, ahogy gonoszak sem a démonokon kívül. Az elhunytak lelkei vagy azonnal a paradicsomba, a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerülnek, miként ezt két zsinat − a lyoni és a firenzei is −, kötelező érvénnyel kijelentette. Azok a halottak, akik a spiritiszta üléseken állítólag megjelennek (vagy azoknak az elhunytaknak a lelkei, akik élő testekbe költöznek, hogy kínozzák azokat) nem mások, mint démonok, akik − írd és mondd −, az elhunyt nevében jelentkeznek! Az a néhány nagyon ritka kivétel, melyet Isten engedélyezett, melyek csak a szabályt erősítik, mármint azt, hogy van túlvilág! (Források az első részben!)
folyt.)
