Egy exorcista meséli − 1. részlet − P. Candido Amantinia atya, Gabriele Amorth könyvéhez írt előszavából
A Szentírás több helyen beszámol arról az isteni hatalomról, amelyet Jézus ezen a területen mutatott. Isten egyszülött Fiának e világba való küldésével világosan kifejezésre juttatta, hogy a sátán emberekre gyakorolt káros hatásának gátat akar, és képes vetni.
A szent írások ismételten utalnak arra, hogy a sátán e világ fölötti hatalmát fizikai megszállottság formájában is kifejezi. Azok közé a rendkívüli képességek közé, melyeket Jézus az apostoloknak és azok utódainak át akart adni, az ördögök kiűzése is beletartozik (Mt 10,8; Mk 3,15; Luk 9,1).
Ha Isten megengedi, hogy az embereket ördögi támadások érjék, akkor mindenféle hatásos segítségről is gondoskodik. Ezért az Egyházat nagy hatású szentségi erőkkel és szentelményekkel látta el. De mindenekelőtt a Szűzanyát rendelte az ördögi támadás elleni védelemre; hiszen már a kezdetekkor ellenkezést vetett közéjük.
Korunk szerzői, köztük a katolikus teológusok is arra törekszenek, hogy a sátán és a többi bukott angyal befolyását kisebbítsék, ha éppenséggel nem tagadják a létezésüket is! Az ördög emberekre gyakorolt hatását, sötét korok babonájának tartják csak. A gonosz munkáját ez a beállítottság természetesen nagyban segíti, különösen azért, mert olyanok véleménye ez, akiknek hivatásuk szerint kötelességük és kompetenciájuk lenne a káros aktivitások ellen fellépni.
A démonopátiát (ördögi hatást) diagnosztizálni többnyire egyszerű annak, aki ismeri a démoni tevékenység tüneteit, a tudomány viszont tehetetlen, de ezt nem vallja be.
Egy démoni hatásra keletkezett kóros állapotnál meglepő módon minden szokásos orvosság hatástalannak bizonyul, miközben nehéz betegségeknél, még halálosaknál is gyakran lehet pusztán vallásos segítséggel javulást, sőt gyógyulást elérni.
Bár semmiképpen nem akarjuk a tudomány fejlődését kisebbíteni, az azonban mégsem reális, hogy mindent a természettudománnyal akarjanak megmagyarázni, és mindenféle tünetet, bajt természetes okokra akarjanak visszavezetni. A tudomány dolgai hitismeretekkel mindig megmagyarázhatók, ámde a természetfeletti események, tudományosan soha nem magyarázhatók! Csak nagyon kevés kutató van, aki hisz az intelligens, de mégis testetlen hatalmak befolyásának lehetőségében, aki e lényeket bizonyos jelenségek okozójaként elfogadja. Ilyenkor közülük többen Siegmund Freud-hoz folyamodnak, amivel persze csak rontanak a szerencsétlen áldozat állapotán, miközben egy felszentelt exorcista ezekben az esetekben is segíthetett volna. (Források az első részben!) (folyt.)
