A Hajnal Szép Sugara

 »1962. április 13-án fájdalmas péntek volt. A Szent Szűz első közlése!

    Ezen a napon az Úr Jézus óhaja szerint tizenkét órától három óráig imádtam és engeszteltem Őt. És Benne elmerülve kértem a Szent Szüzet, vésse szívembe Szent Fiának Sebeit, és indítsa mind nagyobb könyörületre Szent Fiának irgalmát. Könnyeim sűrűn hullani kezdtek. Sűrű könnyhullatásom közepette a fájdalmas Szűz kimondhatatlan bánatát és szomorú zokogását éreztem lelkem mélyén. Az Ő zokogása áramlott át az én lelkembe is, majd zokogó hangján így szólt hozzám:

„Kármelita kislányom!   Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet is, és add tovább, kislányom!” „Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában?” „Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének Nekem. Kis kármelitám, az első szombatot is azért kértem, és mégsem veszik figyelembe. Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/36-37)«

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

Bensőséges Mária-tisztelet hirdetése hit kérdés-e, vagy óvatoskodó szakmai presztizs? 2

     Márpedig ez a szomorú tény amellett, hogy ádáz küzdelemnek vagyunk nap mint nap a tanúi, részesei, nem „összesküvéselmélet” megállapítanunk, hogy történelmünk utolsó századaiban a sátáni erők lépésről-lépésre mindent előkészítettek, hogy létrehozzanak egy általuk irányított globalizált sátáni világot, hogy megteremtsék a tömeges kárhozat lehetőségét!

Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldi Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel ‒ Szeplőtelen Szívének túláradó kegyelmi hatásával is segítségünkre legyen és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. Ezzel, a Szűzanya Istentől kiesdett kegyelmeivel, a kéréseit megfogadó és teljesítő emberiségnek győzedelmes harcot ígér, amiként Fatimában tette, „Szeplőtelen Szíve végül győzedelmeskedni fog”! Ennek megvalósulása viszont nagyban függ a bensőséges Mária-tisztelet lelkekben való megvalósulásától!

A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja tehát az Egyház lelki újjászületése, mely feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak az egymásból eredező kontúrok is.

Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel, akkor Ő Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik.

A modern tudomány kénytelen hallgatni!

     Minden évben megismétlődik az a csoda, hogy a megalvadt vér folyékonnyá változik, ahogy a tudósok megállapították: élő ember artéri­ás vérévé. Ez a titokzatos átváltozás általában évente háromszor játszó­dik le: a május első vasárnapja előt­ti szombaton, szeptember 19-én, vagyis Szent Januáriusz vértanúha­lálának napján, valamint december 16-án, a Szent liturgikus ünnepén.

A székesegyházi kanonokok által ve­zetett krónika részletesen leírja az eseményeket. Több évszázad megfigyeléseiből kitűnik, hogy szeptem­ber 19-én majdnem mindig és azon­nal folyékonnyá változik a megalvadt vér. A többi dátumot illetően nincs semmiféle szabály: néha a megal­vadt vér rögtön folyékony vérré vál­tozott, máskor hosszan várni kellett, sőt, volt olyan is, hogy az átváltozás egyáltalán nem történt meg. Szent Januáriusz vérét egy ereklyetartó­ban őrzik, amelyben két ódon üveg­ ampulla van. A nagyobbik ellipszis alakú, és 75%-át tölti ki a vér. A kiseb­bik henger alakú, és csak kis mennyiségű vért tartalmaz. A szakértők szerint mindkét ampulla a 4. század­ból származik.

Szent Januáriusz vér-ereklyéjéhez számtalan nagy és látványos csoda is fűződik, mint pl. 1527-ben leállította a nápolyi nagy pestist.

És ami még látványosabb, 1631-ben kitört a Vezuv, és lávaömlés fenyegetett több lakott települést, különösen Nápoly városát! Ekkor körmenetben vitték szentünk ereklyéjét a Vezuv felé, mire a lávafolyam megállt!

Szent Januáriusz vérének szokatlan jelensége próbára te­szi a modern tudományt. A tudósok nagy talány előtt állnak, hiszen saját szemükkel láthatják, amint megváltoztatja a vér a színét, az állagát, a tömegét és a térfogatát. Ez az elképesztő jelenség időpontoktól, emberek jelenlététől, hőmérséklettől függetlenül megy végbe. A vér halmazállapota szilárdból csepp­folyóssá válik, akár 5 C, akár 32 C a hőmérséklet a székesegyházban.

A vértanú vére ugyanúgy megváltoztatja a halmaz­állapotát akkor, amikor sok ember van jelen, mint akkor, amikor csak néhány személy, vagy senki.

Tehát Szent Januáriusz vére halmaz­állapotának megváltozása nem függ az emberi elvárásoktól, a hőmérsék­lettől vagy egyéb külső tényezőktől, például 1976-ban Szent Januáriusz ereklyéjét nyolc napra nyilvánosan kiállították. Bár e napokban sokan imádkoztak buzgón és vártak feszül­ten a csodára, mégsem történt sem­mi Szent Januáriusz vérével.

     A képen Crescenzio Sepe bíboros, nápolyi metropolita a Szent Januáriusz vérét tartalmazó ampullát mutatja a híveknek. Világosan látszik, hogy az ampulla tartalma folyékony halmazállapotú.

 A Szeretetláng Mozgalom 

     A Szeretetláng lelkisége – mint Engesztelő Mozgalom –, Erzsébet asszony Örök Hazába való távozását követően (1985) Magyarországon csendben-, parttalanul-, „szívről-szívre” terjedt tovább és gyarapodtak a imaközösségek a Szeretetláng jegyében. Az Ügy azonban hathatós egyházi vezetés, a klérus és a szerzetesrendek bekapcsolódása nélkül, megmaradt a „népi vallásosság” megtűrt szintjén.

A Küzdő Egyház tagjai vagyunk, de van nekünk Anyánk az égben! 1

      A Teremtés könyve így fogalmaz: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, „ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.” Ugyanakkor „a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...”, tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (Lumen Gentium 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (uo. 61). Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében (uo. 62). Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért!

A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért a technika, a szemenszedett hazudozás és a manipuláció minden eszközével. Ebből a harcból viszont mindenkinek részt kell vállalnia! Az ember rövid életének tétje, hogy bizalommal megvívja a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát! Ezt vegyük figyelmeztetésnek!

Szűz Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen az örök életünkért vívott küzdelmünkben. Különösen, hogy az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig "erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet" (vö. Lk 16,16).

És persze egy kényelmes, „ima és áldozatmentes” élet után senki sem sétálhat be Isten Országába, mert meg vagyunk ugyan váltva, de a Szent Keresztségben kapott „belépőt” sokan, vidáman és lazán elveszítették!

A feltámadás jele

     Természetes módon nincs magyarázat erre a jelenségre, mert a történelem folyamán kiderült, hogy sem időponthoz, sem külső körülményekhez nincs kötve. Nemcsak a fej-ereklye jelenlétében, nemcsak nagy sokaság körében történik meg, még csak a mondott dátumokhoz sincs kötve, mert máskor is, a fej-ereklyétől távol és néhány szemlélő szeme láttára is megtörténik. Minden próbálkozás zátonyra fut, amely e jelenséget meg akarja magyarázni.

A 16. század óta a legkülönbözőbb okfejtésekkel próbálkoztak kritikus elmék: a csalástól az okkult jelenségekig mindent próbáltak fölhozni a csoda ,,megmagyarázása'' érdekében. Azt is mondták, hogy az egész jelenségnek semmi köze sincs az emberi vérhez. Miután azonban már ismerték a vér összetételét, 1902-ben két professzor a szeptemberi csoda után megvizsgálta a folyadékot, és azt találta, hogy az rendes emberi vér, és alvadása is ugyanúgy történik, ahogy a friss vér szokott megalvadni.

Ráadásul a csoda nemcsak Nápolyban, hanem egyidejűleg Pozzuoliban is történik, abban a templomban, amely a hagyomány szerint a kivégzés helye fölé épült. Sőt, magánszemélyek birtokában is van néhány apró vérrög, amellyel ugyanúgy megtörténik a csoda, mint a főtemplom ampulláiban őrzött vérrel.

A csoda első hiteles leírása 1389. augusztus 17-éről származik. Azóta gazdag dokumen­táció halmozódott fel, mely arról ta­núskodik, hogy egészen napjainkig Szent Januáriusz csodás vére, végsősoron a feltámadás jele számunkra, vagyis hogy a földi halállal nem ér véget az ember élete!

Nápoly népe a város fő patrónusaként tiszteli a vértanú püspököt, és a csoda bekövetkezését a következő hónapok kedvező vagy kedvezőtlen előjeleként értelmezik.

     Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe.

Simeon megjövendölte Mária szenvedését – azt –, hogy hét tőr járja át a szívét (Lk 2,34-35).
Az 1423-i kölni zsinat Húsvét utáni 3. vasárnapjára rendelte az ünnepét.
XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette.
Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a Pieta-ábrázolás és Fájdalmas Szív hét tőrrel.

Ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy egyre jobban és egyre nagyobb területre terjedjen ki a sátán megvakulása. A sok kegyelmet, melyet nektek nyújtok, egyre jobban használjátok fel, mert ez a lelkek tömeges megjavulását fogja maga után vonni. (II/36) A sátán megvakítására (...) törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott (...) tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.« (III/130) Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok!« (I/85)

     A Naplóban említett papokról három vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet asszony lelkivezetését kellett volna felvállalniuk! Másfelől tizenkét olyan papról (bárhol), akik 12 héten át a csütörtök és pénteki napon kenyér és vízen való böjtöt vállalnak a Szűzanya Szeretetlángjáéért! Harmadsorban: „Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza, és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg.” (I/40-41)

Az első vonatkozásban nem jött össze a „tizenkettő”! A második esetben számszerűen összejött ugyan, de az adott korban, nem volt lehetőségük azon égi kérés teljesítésére, melyet csak a harmadik feltétel szerinti tizenkettő valósított meg! Erdő Péter bíboros védnöksége mellett, az ország 8 legnépesebb kegyhelyén és 4 Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö I/49) megtörtént a „Láng átadás” 2010. február 2-án, évenkénti ismétléssel.

Bensőséges Mária-tisztelet hirdetése a hit, vagy az óvatoskodó szakmai presztizs kérdése? 2

     A hiteles üzenet rendszerint az életvitelében hiteles, többnyire képzetlen személyektől való „mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek” (Mt 11,25). Az üzenetek pedig behatárolt idejűek, és nem térnek el az evangéliumi tanítástól! Bűnbánatra, megtérésre biztatnak, áldozatra és imádságra szólítanak fel (Mk 9,29), s a bűn elhatalmasodásának veszélyeire figyelmeztetnek, s az „égi kéréseket” elsősorban maga a látnok teljesíti, és nem csupán másoknak hirdeti (akár az interneten)!

A népek körében népszerű zarándoklatok, a bensőséges Mária-tisztelet megnyilvánulásai, alkalmassá teszik a híveket Szíve Szeretetlángjának befogadására, „mely maga Jézus Krisztus” (I/107)! ‒ Hogyan?

Nos, Szent Ágoston 'Isten formájának' nevezi Szűz Máriát, aki méltó arra, hogy mint istenformában átalakuljanak a lelkek Jézus Krisztusba (vö. Grignon: TMT 219). ‒ És ez ‒ az istenanyai pedagógia lényege, vagyis gyermekeinek krisztusivá formálása!

Mai fogalmakkal élve: Szűzanyánk előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. Indítani és támogatni kíván bennünket a megtérés útján. Az Istenanyát mellőzni az evangelizációban, igen merész és önfékező cselekedet!

Az Úr szavai a Szeretetláng Naplóból: „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Édesanyám különös tiszteletének említése nélkül. A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk, ezt ragyogtassák szüntelenül a lelkek felé.” (I/41)

Isten igazolja övéit!

     A ha­lálbüntetés végrehajtása előtt Janu­áriusz püspök letérdelt, és röviden így imádkozott: „Mindenható Uram, Istenem, kezedbe ajánlom lelkemet!

Ezután bekötötték a szemét, s ő mély békével fogadta a halálbüntetést.

A hagyomány szerint egy bátor, jámbor keresztény nápolyi asszony fölfogta két kis edénybe a vértanú püspök vérét. Sokáig magánál őrizte, majd amikor már nagyon öreg lett, 389-ben átadta az ereklyét a nápolyi egyháznak. És ekkor történt először a csoda: a nápolyi hívek körmenetben vonultak ki a vér-ereklye fogadására, és magukkal vitték Januarius püspök fejereklyéjét is. Amikor a két ereklye találkozott, a beszáradt vér folyékony lett. Azóta Nápoly és a környék lakosai Szent Januáriuszt tartják a fő patró­nusuknak.

Az alkalmasint megismétlődő csodálatos jelenség abban áll, hogy Szent Januáriusz ampullákban őrzött, összeszáradt vére időről időre folyékonnyá válik, fölbuzog és friss, oxigéndús vérré változik.

Két nagy ampullát Nápolyban őriznek: a nagyobbik ovális keresztmetszetű, köbtartalma kb. 60 cm3 a kisebbik hengeres, köbtartalma kb. 25 cm3. Általában a május első vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én történik a csoda, és megmarad nyolc napon át mindkét ünnep után. Utána a megalvadt vér ismét teljesen beszárad.

Szent Januáriusz „vércsodája” az örök élet létezésére is rámutat, és arra szólít fel minket, hogy higgyünk az igazságban, hogy Jézus feltámadt, és minden ember teste is feltámad az utolsó ítélet napján, „akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra” (vö. Jn 5,29). És bizony a feltámadt Krisztus nagy jeleket és csodákat tesz Szent Januáriusz közbenjárá­sára. Minden évben megismétlődik a szent vértanú vérének „újjáéledé­se", és ahogy azt a krónikák bizonyít­ják, mindazok, akik bizalommal könyörögnek az Úr végtelen irgalmáért imádságban, a Bűnbánat Szentségé­ben és az Oltáriszentség vételével, megszabadulnak a gonosz lelkektől, és testben-lélekben meggyógyulnak.

Bensőséges Mária-tisztelet hirdetése a hit, vagy az óvatoskodó szakmai presztizs kérdése? 1

     Érdekes megfigyelni, hogy a magánkinyilatkoztatások témájában kevesen vállalják a kockázatot. Vannak, akik Jézus Anyjától féltik Jézus dicsőségét, az Egyház Anyjától féltik az Egyház jövőjét. Mások az „ökumenizmust” vélik veszélyeztetni az Egyház Anyjával való foglakozás miatt, sőt sokak a magánkinyilatkoztatások kérdését lekicsinylik és szükségtelenségnek tekintik. Aztán, ha netán valaki mégis vállalkozik tárgyalására, aligha számíthat egységes támogatásra, sőt kimosolyogják! A leginkább azok ártanak, akik úgy képviselnek határozott véleményt, hogy az ügyben lényegileg és részleteiben teljesen tájékozatlanok.

Fontos belátni, hogy a hiteles magánkinyilatkoztatások nem új kinyilatkoztatást hirdetnek, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsőbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” (1Tessz 5,21). Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fidei-hez” a hitletéteményhez, nem Mária-tiszteletet hirdetnek és nem azt népszerűsítik, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel és az elhatalmasodó bűn végkimenetelével.

Az elhatalmasodó bűn természetes következménye az, amit az egyre nagyobb terephez jutó sátán művel az egyes ember, a társadalom és az emberiség történetében ‒ amiként tapasztalhatjuk is.

A sátáni rombolás fellelkesíti a valamiképp megkötözött embereket, tönkreteteti velük a környezetet, sőt a megszállottság tipikus jeleivel ordítoznak, elképesztően hazudnak, akár fetrengve is politikai szerephez juthatnak, hogy alattomos ígéreteikkel intézményesen terelhessék a lelkeket a kárhozat felé. Márpedig, ha a pusztítás elhatalmasodik, az Isten tisztító ítéletére is sor kerülhet, éppen úgy, ahogyan Noé és családja, vagy Lót és családja körül megtisztította Isten a világot. Ezt a kilátásba helyezett tisztító ítéletet nevezzük az elhatalmasodó bűn természetfölötti következményének!

Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. (Mt 10,28)

     A 7. századi vértanúakták szerint Januáriusz és társainak adatai meglehetősen hézagosak. De annyi tudható, hogy 305-ben a fiatal püs­pök elhagyta Beneventót, és aposto­li körútra indult Campaniában, majd Pozzuoliba. Ezen a területen már számos keresztény közösség élt, s nekik szükségük volt hitük megerősítésére a kegyetlen ke­resztényüldözés közepette. Tudjuk, hogy korábban Szent Pé­ter tartózkodott Pozzuoliban, innen folytatva az útját Rómába. Az Apostolok Cselekedeteiből (28,14) pedig megemlíti, hogy Szent Pál 61-ben jött Pozzuoliba, és pár napot az ottani keresztények között töltött.

Sossus, a Miseno-i diákonus megtudta Januáriusz püspök Pozzuoliba (Puetoliba) való érkezését, és nagy titokban többször felkereste, ám sajnos a Cumana-i Szibillához zarándokló pogány tömeg igen ellenséges volt a keresztényekkel, és így Sossust, minden óvatossága ellenére fölfedezték. Beárulták Dracontius bírónak, aki bebörtönöztette. Ekkor Januáriusz és két kísérője elment a bíróhoz, bizonyítandó Sossus ártatlanságát, kérelmezve, hogy bocsássa szabadon. Ebből természetesen kiderült, hogy ők is keresztények, és mindhármukat letartóztatták. Januáriusz püspök a kihallgatás során habozás nélkül meg­vallotta hitét Jézus Krisztusban, az egy igaz Istenben, aki emberré lett, hogy üdvözítsen minket.

Dracontius bíró halállal fenyegette meg a püspököt, arra akarta kényszeríteni, hogy ta­gadja meg a Krisztusba vetett hitét és mutasson be tömjénáldozatot a ró­mai isteneknek. Ám Januáriusz püspök ezt határozottan elutasította és kije­lentette, hogy inkább meghal, mint­sem megtagadja a feltámadott Urat, aki a boldogság és az örök élet egye­düli forrása. A tár­sai és saját maga nevében kijelentet­te, hogy készek vértanúhalált halni. „Krisztus­sal egyesülve nem félünk semmilyen szenvedéstől, amit emberek akarnak okozni.”

A bíró még egyszer felajánlotta ne­kik az azonnali szabadon bocsátást, azzal a feltétellel, hogy tömjénáldo­zatot mutatnak be. Januáriusz püspök és két társa ezt elutasították! Ekkor a bíró kimondta a halálos ítéletet: vessék a foglyokat vadállatok elé a Puteoli (Pozzuoli-i) amfiteátrumban. Dracontius bíró az ítélet kimondásakor megvakult, Januarius azonban meggyógyította, s a bíró ekkor módosította ítéletét fővesztésre.

Miközben a vesztőhelyre kísérték a püspököt és most már három társát, a puteoli egyház diákonusa, Procolus és két hívő, Eutüchész és Acutius tiltakozott az igazságtalan ítélet ellen. Erre őket is melléjük társítva, lefejezték.

Egy másik történet szerint, megtörtént a vadállatok elé dobásuk, ámde a bestiák nem támadták meg áldozataikat. Ezért Januáriusz püspököt hat társával végül lefejezték. Halálának napja 305. szeptember 19-e, a Jeromos-féle Martirológium szerint.

Tiszteletét a 4. század óta őrzi a hagyomány. Relikviáját 835-ben Nápolyból Beneventbe vitték, de 1491-ben visszaadták őket Nápolynak. A római naptárba 1586-ban vették föl ünnepét.

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések? 4

     A Szent Szűz, nem véletlenül hangsúlyozta Erzsébetnek Szeretetlángjáról: »„ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek!” (...) nehogy félreértsük. „Hisz szavaim tiszták és értelmesek, csak ti ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. (...) Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/18) „Mit gondoltok, ki lesz a felelős a gátlásokért? Ha akadnak köztetek ilyenek, minden erővel védjétek meg Szeretetlángom. A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” Itt a Szűzanya azt is mondta, hogy nemcsak a papságot fogja terhelni a tétlenségért a felelősség, hanem mindazokat is, akik kényelemből nem álltak be a sátán megvakítására. „Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. (...) A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.”« (III/130)

Kérdés: Lehetséges-e, hogy Isten Szentséges Anyja valóban segítő szándékkal szólt Szent Fia társörököseinek, vagy csupán kitaláció az egész? Nos, egyfelől hitelesíti a kiváltságolt küzdelme és számtalan megaláztatása az ügyért, miként a Szeretetláng lelkiségének szembetűnően futótűzként (I/40) való terjedése a világban (magas szintű jóváhagyások mellett).

De ha mégis IGAZ ‒ márpedig sok ország mellett hazánkban is megkapta az egyházi jóváhagyást a 494-1/09 sz. Dekrétumban ‒, akkor viszont teljesítenünk is kell a Szűzanya kéréseit! És ezt papjainknak méltányolnia kéne, vagy ránk is érvényes a Fatimai Szűzanya keserű kijelentése: „Tejesíteni fogják, de akkor már késő lesz!” (?)

Miért soroljuk a Szeretetlángot a Mária-jelenések közé, amikor formális jelenésről nem beszélhetünk?

      Erzsébet asszony, a Szeretetláng üzeneteket és az Égiek tanítását mindig lelke „legmélyén” élte meg, ennek ellenére mégis világosan tudta, hogy ki az aki beszél, sőt azt is ,,látta”, hogy az Égiek tekintete szomorú, vagy derűs volt. A misztikus irodalom ezt a jelenséget értelmi látomásnak nevezi. A Lelki Napló 70%-át részben Jézus tanításai, részben pedig az Erzsébet asszony lelkében erre adott reflexiói teszik ki, mégis Mária-jelenésnek nevezzük. Ez abból az egyedülálló lélekmentő stratégiájából következik, melynek kegyelmét az Istenanya esdette ki a Mennyei Atyától! Maga az Úr szavai is ennek a rendkívüliségét tanúsítják: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (III/129; 140) A Szűzanya célja gyermekeinek (az egész emberiségnek)  Szíve Szeretetlángja által való üdvösségre segítése! " Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (III/130)

     A 'Szeretetláng magánkinyilatkoztatás' annyiban mindenképp egyedinek mondható, hogy nem egy angyal készítette elő a látnokot – mint pl. Fatimában –, nem is a Szent Szűz kérte kiválasztottját Szent Fiára mutatva, hogy „tedd amit mond!”, hanem maga Jézus készítette elő, nevelte és tette alkalmassá Erzsébet asszonyt, Szent Anyja ügyének felvállalására! A naplóból világosan kitűnik, hogy az Úr Jézus a megváltás 'érvényre juttatása' eszközeként beszél a Szeretetlángról és saját szívügyének tekinti Édesanyja Szíve Lángját (mely Ő maga – ld I/107)! Tehát az Úr magáénak vallja Édesanyja Ügyét és így biztat mindannyiunkat: "vegyetek részt mindannyian ebben a lélekmentő, nagy megváltó munkámban!” (III/164) Ennek kapcsán csodásan felismerhető a Két Szív nyilvánvaló célja és titokzatos egysége!

     /Jézus:/ „Anyánk Szeretetlángja Engem lekötelez, kislányom! Kicsi eszközünk vagy és a hűség, mellyel hozzánk ragaszkodsz, az tesz érdemessé kegyelmeim közvetítésére. (II/98) Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. (II/109) A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik." (II/94)

Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy Mária Szíve Szeretetlángja nem csupán egyike a Mária-jelenéseknek, hanem végső megkoronázása valamennyinek! Különösen felismerhető ez azok számára, akik máriás lelkületűek, és a Mária-jelenések sorában felismerték az Istenanya, egymásra épülő édesanyai pedagógiáját, lélekmentő stratégiáját!

A keresztény áldozatok vére, az Egyház győzelmének biztos záloga!

     Szent Januáriusz (olaszul San Gennaro) Beneventó vértanú püspökének születési ideje és helye ismeretlen. Egyedül 305-ben történt vértanúhalála ismert, mely a legkegyetlenebb keresztény-üldö­zés idején, Diocletianus császár ural­ma alatt történt. Sajnos, csupán nyolc évvel később 313-ban, Constantinus császár ediktumával, teljesen megszűnt a keresztény-üldözés és biztosítva lett a keresztények vallásszabadsága.

A 3-4. század fordulóján a kereszténység még súlyos üldöztetést szenvedett, ennek ellenére rend­kívül gyorsan terjedt. Diocletianus uralkodásának idején a Római Birodalom 120 tartományá­ban néhány millió keresztény élt, és már 1800 püspöki székhely volt. A császár 303 és 304 között egy egész sor rendeletet adott ki, melyek­ben elrendelte az összes keresztény templom és szent könyv megsemmi­sítését. Elrendelte, hogy tartóztassák le és kényszerítsék aposztáziára (hit­ tagadásra) a püspököket és a papokat, és megfosztotta a kereszténye­ket minden polgári joguktól. Ezek a legkegyetlenebb keresztény-üldö­zésekhez tartoztak. Ahhoz, hogy egy keresztény megmeneküljön a halál­ büntetéstől, nyilvános tömjénáldo­zatot kellett bemutatnia a római is­tenek és a császár istenségének tiszteletére, ezzel kifejezve, hogy tel­jesen aláveti magát a császár hatal­mának. Aki ezt teljesítette, az ún. li­bellust kapott, vagyis igazolást arról, hogy a birodalom lojális alattvalója, és helyes a vallási meggyőződése. Ha va­lamelyik keresztény nem volt hajlan­dó tömjénáldozatot bemutatni az isteneknek, azt azonnal halálra ítélték, melynek végrehajtása előtt az elítélteket kegyetlenül megkorbácsolták. Az elítéltekre lefejezés, keresztre feszítés, felnégyelés, máglyahalál, vagy vadállatok elé vettetés várt. A vértanúk testét álta­lában nem adták át a rokonoknak, hanem folyóba dobták vagy kutyák­nak adták eleségül. Azt a néhány keresztényt, aki megúszta a halálbün­tetést, szardíniai bányákba küldték kényszermunkára.

     A Boldogasszony-kultusz, népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az istenszülő szűz képzete már ott volt a magyarság egyisten őshitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozott először az Istenszülő anyával.

Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén át lehet a Római Katolikus hit kötelékébe vonni.

A szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel, királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát, nem csak Boldogasszonynak nevezzük, hanem Nagyboldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadás is!

A szent Mária név kultusza kiterjedt a templomi titulusok (Sarlósboldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony stb.) és helynevek választására is (Mária-kútja, Mára-remete, Boldogasszonyfalva, Máriapócs, Máriaradna) stb. Míg a Kárpát-medencében kultikus név volt Jézus Anyjának neve, addig névünnepe (festum nominis Beatae Mariae Virginis) az Egyházban a Mária-ünnepek közt csak jóval későbbi keletű. Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli megszabadulásának emlékére.

Mária nevének eredete és jelentése több oldalról közelíthető meg.

Héberül MIRJAM. Jézus idejében a MARIAM formát használták. Az arám MARA (= Úr) szóból eredeztetve, jelentése Úrnő. A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel: Úrnő; megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos 'a Tenger Csillagának' mondja. Temesvári Pelbárt szerint: A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt hatalmas jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.

M – (mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója.

A – (advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál.

R – (reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója.

I – (Illuminatrix) jelentése, az egész egyház és a világ a megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt.

A – (auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.

Ábrázolása: a Mária név betűiből összeállított monogram, mely egyben a szerviták attribútuma is.

"Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem..." (Róm 15,14-15)

     Több privát üzenet érkezett hozzám, nevezett cikkeim esetenkénti irónikus megfogalmazásaival kapcsolatban. A levelekre válaszoltam, itt csupán a lényegesebb vádakra és kérdésekre kívánok nyilvánosan reagálni, egyben azt is megválaszolva (kérdezetlenül), hogy miért foglalkozom ÉN egyáltalán ezekkel a sajátos témákkal!
     A némi gúnyt illetően, kétség kívül itt-ott merészebben írtam, de visszakérdeznék: Ha kedvesen és hízelgőn méltatnám egyes látnokocskák sürgető üzeneteit, vajon eleget tehetnék-e a kegyelem ereje által azon benső lelkiismeretemnek, mely az elburjánzó üzenetek iránti óvatosságra intenek (engem) és arra késztetnek, hogy másokat figyelmeztessek a veszélyeire? Ez persze nem jelenti azt, hogy minden üzenetet hamisnak tartanék! Mert ha egy részük igaz is, azok legfeljebb kisebb közösség tájékoztatására szolgálnak és korántsem a hívek széles táborának! Tartalmuk esetenként szép és találó annak okán, hogy ismételgetik az eddig is ismerteket (La Salette; Fatima; Garabandál; Szeretetláng stb. üzenetrészeit). Sajnos azonban nagyon úgy néz ki, hogy mára az "égi üzenetek", illetve a látnokok elszaporodása az egyik legtipikusabb vonása korunk lelki és politikai légkörének! Bátran tehetik, mert szabad a sajtó és ingyenes az internetes közlés! Politikai légkörön azt értem, hogy "bizonyos körök" valamiképp ösztönzik és bizonyára finanszírozzák is az egészet! Azzal a nyilvánvaló céllal teszik ezt, hogy zavart keltsenek és megosszák a hívők társadalmát, széthúzást generálva az üzenetek vak követői és az óvatos egyházi hierarchia közt!

     Határozottan kijelentem tehát, hogy általánosságban, a magánkinyilatkoztatásoknak – mint a Szentlélek lehetséges útmutató ajándékainak – nem vagyok ellene, hiszen ezzel szemben állnék az Egyház tanításával. Annak tudatában viszont, hogy ugyanilyen színben megszólalhat a Megtévesztő Szellem is – nos –, óvatosságra kellene hogy intsen mindenkit, hiszen írva van: maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14) Sajnos, a szemem láttára emberek sokasága dől be a nyilvánvalóan hamis és "bizonyos erők" által inspirált üzenet-dömpingeknek és szinte ehhez igazítja kegyelmi életét, szinte harmadlagosnak tartva az Evangélium és az Egyház tanítását! (Elképesztő!!!) Nos ezt, keresztényi felelősségem tudatában -- a magam részéről --, nem nézhetem tétlenül! Hasonlóképp ellene vagyok egyes "befutott" üzenetek folytatólagosságának! Tulajdonképp ettől lettem érzékenyebb a 'privát revelációk' iránt! A véleménynyilvánításomat, meggyőződésből teszem – lásd a bevezető idézetet! (A figyelmeztetés – végtére is –, az is lehet a Szentlélek ihletése, nemde?!)

     A jogos ellenvetésre, miszerint ezen dolgok eldöntésére nem én vagyok a hivatott, bizony el kell ismernem, hogy szó szerint igaz (ami a hivatalos döntéshozatalt illeti)! Nekem csupán a Szent Keresztségben rám ruházott felebaráti felelősségtudat a jogcímem, de épp annak láttán, hogy az elhivatottak nem kellő eréllyel lépnek fel (ha egyáltalán), de még ha meg is nyilatkoznak, látható módon az érintettek egyáltalán nem hallgatnak rájuk! És ez nagyon nagy baj, mert végsősoron, ez a sikere és célja az ördögnek! Igazamat nem csak a cikkeimben untalan idézett Marie Julie Jahenny támasztja alá, hanem az előző posztban bemutatott Malachi Martin ír atya is, akivel e tekintetben egyezik a véleményem: "... az állítólagos jelenéseknek egyik közös jegye az, hogy (...) csökkentsék a fatimai jelenés iránti érdeklődést, amely ennek a századnak a központi magán-kinyilatkoztatása. Ugyanazokat a dolgokat mondják és ugyanazokat ígérik. (...) Én mindenfelé megtévesztésre gyanakszom, mert a sátán igen eszes. Ezen a téren igen nagy zűrzavart sikerült létrehoznia". Márpedig a fatimai üzenet teljesítése az egyetlen menedékünk! A Fatimai Szeplőtelen Szív engesztelő felhívásának megvalósítására, a Szeretetláng lelkesítő többletkegyelme adhat reményt! A korunkban tapasztalható "légyraj" -szerű üzenet-dömping viszont, épp az ezek iránti figyelem-elterelését célozza, tudatosan vagy jóhiszeműleg, de a sátán érdeke szerint!!!
     Ami pedig a levélíróm szerint, Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony kezdetbeni (névtelenségére) rejtettségére utal, és idéz egy külföldön kiadott korabeli füzetből "hatgyermekes családanya, egy vasfüggöny mögötti országban". Válaszom: nagy tévedésben van a kedves Olvasó! Kétségkívül, az adott korban, a napi politikától eltérő ügyben nem léphetett fel senki sem névvel-címmel, mert ez önmaga feljelentésével lett volna egyenlő. Viszont, Erzsébet asszony sehol nem álnéven "jelentkezett be", ismerték gyóntatói, lelkivezetői (mert végtére is rájuk tartozott a képviselt ügy és nem a közszájra)! De nem csak a gyóntatószékig gyakorolta "rejtett alázatosságát", hanem – az Úr sürgetésére – elment megyéspüspökéhez, Dr. Svoy Lajoshoz is, aki szeretettel fogadta, meggyóntatta és kérte, hogy a lelkivezetője ismertesse felé írásban az anyagot (lásd Lelki Napló II/39-42)! A Szeretetláng kiválasztottja, nem inkognitóban ment feletteséhez, és nem is hagyta meg, hogy nevét címét (egyházközségét) kezelje gyónási titokként stb. Az egyházon belüli ismertsége végtére is annyira adott volt, hogy bel- és külföldi papok keresték fel levélben vagy személyesen (civil érdeklődőket igen ritkán fogadott)! Az pedig, hogy ÉN kit tartok igazán hiteles üzenetközlőnek a mai időkből? Pl. Gloria Polo Ortiz kolumbiai orvosnőt, akit villámcsapás ért, meghalt, megjárta a túlvilágot és megrázó élményekkel éledt újra, hogy isteni megbízatással figyelmeztesse embertársait a túlvilág és a számonkérés valóságára! Hiteles azért is, mert nem álnéven közölte a túlvilág üzenetét, hanem saját név, város és foglalkozás megjelölésével, sőt, a könyve végén a gyóntatója névvel, címmel és telefonszámmal áll rendelkezésére az érdeklődőknek! Aki ebből a könyvből nem képes leszűrni a "Nagy Figyelmeztetést", az könnyen elveszett ember! (A könyv címe: AKIT VILLÁMCSAPÁS ÉRT kiadta a Marana Tha, 2011) A könyv szövegét (kissé rövidebben) blogomban is közöltem sorozatként, ONNAN NEM JÖTT VISSZA SENKI? címmel!
     Mit mondjak még? "Timóteus! Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak. Kegyelem veletek! Ámen!" (1Tim 6,20-21)      (Kérem a kedves Olvasót, hogy ezt az igét olvassa el lassan, még egyszer!)

Az alábbi fotót Erzsébet asszonyról a Székesfehérvári Püspöki Palota aulájában készítette e cikk írója.

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések? 3

     A Szeretetláng Naplót olvasó számára, már az elején feltűnhetett, hogy Erzsébet asszony olyan Égi kéréseket írt le böjtről, virrasztásról, áldozatról és imádságról, melyeket öntetszelgésből aligha tett volna meg! Sőt anélkül, hogy ‒ a mai szokások szerint ‒ meghirdette volna, kizárólag ő maga valósította meg csendben, kizárólag a gyóntatója tudtával és engedélyével! Élete évtizedes gyakorlatává tette mindazt, amit leírt. A szenvedéseknek és megaláztatásoknak olyan mélységeivel küzdött meg, melyek ritkák még a misztika történetében is! Erzsébet asszonyról ugyanis megállapítható, hogy négy elemijével aligha lett volna képes ilyen magas szintű lelki irodalmat produkálni és ráadásul, ennek tanításában 24 évig helyt is állni! Emberségét − mi több állapotbeli életszentségét − tökéletesen igazolja a hatgyermekes családanyaként és három csecsemő unokát felnevelő nagymamaként való tisztes helytállása! Ezek bizony igazolhatják a kiválasztottat, miként az általa képviselt Ügy hitelességét is!

Sajnos épp azok nem vették a fáradságot az említett Lelki Napló átolvasására, akik hathatós segítséget nyújthattak volna az Istenanya kegyelmi ígéreteinek mielőbbi beteljesüléséhez!

Ebből következően, sok egyházi személy Szeretetláng iránti ellenszenvének oka egyfelől a tárgyi ismeret teljes hiánya, másfelől az előzőkben tárgyalt, utólagos pót-üzenetek komolytalanító hatása. Ezek a sátáni munka célzott eredményének tekinthetők!

„Külföldön szárnya van minden magyar becsületébe gázoló híresztelésnek, ellenben csigaháton jár minden igazság, amelyik a mi javunkra szól. Az okát ennek nagyon jól tudjuk. Bécsben vígan működik a határon túlra menekült magyar kommunisták hazugsággyára, amelyik torzító tükörben mutatja be a magyar földön történő eseményeket..." ( Pesti Hírlap 1920. július 3.)

   "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." (Marie Julie Jahenny 1850-1941)  

      Zárszóként, mielőtt bárki az én egyedi véleményemnek tartaná ezen poszt-sorozatomnak, a különféle üzenetek iránti kritikus hozzáállását. Ám engedjék meg, hogy idézzek az ír Malachi Martin: A kiforgatott katolicizmus című riportkönyvéből, mely megtalálható a PPEK 657 oldalán. Az 1990-es beszélgetéseket Bernard Janzen kanadai újságíró készítette a nagysikerű íróval Malachi Martinnal (+1999), az egykori vatikáni bennfentessel és ördögűzővel. 

     (Felhívom a figyelmet, hogy a teljes irat állításaival nem feltétlen, vagy nem mindenben értek egyet!)

   B: Az utóbbi tíz-húsz évben a jelenések, illetve az úgynevezett jelenések elszaporodásának lehettünk a tanúi.
Martin atya: Máig legalább 260-ról beszélhetünk.
   B: Ez hihetetlen! A jelenések legismertebb helyei közé tartozik Necedah, Bayside, valamint a (kis) Pebble Ausztráliában.
Martin atya: Japánban, Afrikában, mindenfelé! Ezeknek az állítólagos jelenéseknek az egyik közös jegye az, hogy Fatima utánzatának tűnnek. Az én elméletem vagy érzésem az, hogy ezeknek az a céljuk, hogy csökkentsék a fatimai jelenés iránti érdeklődést, amely ennek a századnak a központi magán-kinyilatkoztatása. Ugyanazokat a dolgokat mondják, és ugyanazokat ígérik. Gyengíteni igyekeznek Fatima szörnyű üzenetét. A fatimai történések iránti érdeklődés mégis változatlan. Egyedül Írországban a Szent Szűz számtalan szobra kezdett könnyezni. Erről írtak egy könyvet is, ott van a könyvespolcomon. Én mindenfelé megtévesztésre gyanakszom, mert a sátán igen eszes. Ezen a téren igen nagy zűrzavart sikerült létrehoznia. Vagyis ott van Medjugorje, ott van Pebble, és ott van Bayside. Ez mind képtelenség, zűrzavar és káprázat. (...) De általában a megjelenések profitképzése tipikusan sátáni vonás. Amikor a D-napon (partraszállás 1944) elözönlöttük Franciaországot, több ezer gumiból készült kis ejtőernyőst dobtunk le, és a németek sok időt és lőszert pazaroltak arra, hogy felszámolják őket.
   B: Ez diverzió!
Martin atya: Így van. Ez támadás a fatimai jelenés ellen, amelynek nagyon szörnyű és nagyon pontos katolikus üzenete van. Tele van a pápaság iránti odaadással, a Jézus szenvedése iránti mély tisztelettel, a katolikus erények iránti rajongással, és tele van katolikus meghittséggel. Medjugorjéban egyáltalán nincs meghittség, mindemellett van még egy jegye: karizmatikus vagy pünkösdi összetevő van benne. Medjugorje rajongói gyakran tekintélyeknek vélik magukat. A Szentlélek szól hozzájuk! Pontosan tudnak mindenről mindent! Én ebben nem találom az alázatosságot. A Lourdes-ba látogatókat vagy Fatima híveit általában megérinti a Szent Szűz szelídsége és alázatossága. Ebből semmi nincs Medjugorjéban, „ezt el kell hinned!” Az ilyesmi zavarja az én lelkemet.
   B: Lehetséges, hogy a jelenések elszaporodása kísérlet annak az űrnek a betöltésére, amely sok katolikus életében ott van. Áhítatot immár hiába keresnek a plébániájukon, de valamire szükségük van, és ezek a jelenések betöltik az űrt.
Martin atya: Természetesen, de én azt hiszem, hogy a sátán tölti be. Én nem hiszem, hogy ez a Miasszonyunk. Szerintem a sátán azt mondja: „Ó, valami különlegeset szeretnél? Valami olyat, ami megadja az istenivel való meghittség érzését? (Nézd) Miasszonyunk éppen ott jelenik meg.” Vagy magunk hozzuk létre magunknak a jelenéseket. Azt hiszem, ezek a jelenések valóban válaszok egy hiányérzetre, de arra nem katolikus választ adnak. (34-35. oldal)

   B: Szóljunk néhány szót a (medjugorjei) jelenésről. Mit gondol róla, valóságos-e?
Martin atya: Én személyesen arra a következtetésre jutottam, hogy Medjugorje a sátán megtévesztő akciója.
   B: És milyen alapon mondja ezt?
Martin atya: Három fő indokom van erre. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg a hiteles jelenéseket. Egyébként én jobban szeretem a megjelenés szót. A Szent Szűz mexikói megjelenéseinek Guadelupéban, továbbá La Salette-ben, Lourdes-ban vagy Fatimában van egy közös jegyük. A résztvevők vagy a látnokok, ahogy őket gyakran nevezik, mindig engedelmeskedtek az Egyháznak, és néha évekig elhallgatásban és üldöztetésben vagy éppenséggel bebörtönzésben volt részük. Okvetlenül zaklatást, kihallgatásokat kellett elviselniük, és várniuk kellett az Egyház jóváhagyására, amely végül is megérkezett. Medjugorje ettől teljesen különbözik. Ez teljes mértékben egy lázadás. „Nem, nem, mi naponta beszélünk Szűz Máriával. Ő ezt és ezt mondta. Azt mondta, hogy mondjuk ezt. Mi ezt fogjuk mondani!” A medjugorjei emberek félretolták a helyi püspököt. Milliók mentek zarándokokként Medjugorjéba. Naponta gyónnak, rózsafüzért imádkoznak, zarándokolnak, körmenetet tartanak ott. A turistákkal óriási pénzösszegek áramlanak Jugoszláviába. A marxista hatóságok nagyon lelkesek lettek Medjugorjéval kapcsolatban, mert megnövelte a turizmust. A haszon kérdésétől eltekintve, az egyik jel az, hogy nem engedelmeskedtek az egyházi hatóságoknak. Ez az első jele annak, hogy Medjugorje nem nekem való. A második az, amit Miasszonyunktól idéznek az ő szavaiként. Állítólag azt mondta, hogy más hitek éppoly helyesek, mint a miénk. Jugoszláviában sok muzulmán él. Mária állítólag azt mondta, hogy az ő hitük jó nekik. Ez szerintünk nem helyes. Én nem tudom elképzelni, hogy a Szent Szűz ezt mondta volna. Aztán különös incidensek történtek. Az egyik dokumentált zavarba ejtő esemény során egy hírügynökség francia munkatársa, tipikus francia pimaszsággal, az ujjával az egyik gyermek szeme felé bökött, aki állítólag a Szűzanyával beszélgetett. A gyermek hátrahőkölt. Ha a jelenés hiteles volt, és a gyermek az elragadtatás állapotában volt, hogyan történhetett meg ez? Később megmagyarázták: a gyermek azt hitte, hogy a kis Jézus le fog esni Mária karjáról, és így reagált. Ez ebből a szempontból nyilvánvaló színlelés volt.
Aztán ott van Vlašić atyának a magatartása és más Medjugorjéval kapcsolatos embereké, akik nem viselik magukon a menny bélyegét. (32-33.oldal) (A zárójelbe tett szavak és a kiemelések a szerkesztőtől valók!)

A szerkesztő magyarázata a 'Vlašić üggyel' kapcsolatban (Malachi atya célzására):

Tomislav Vlasic-t, aki 1981 és 1988 között szolgált Medjugorje-ban, a Szentszék 2008-ban felmentette papi kötelezettségei alól. A Hittani Kongregáció megokolásában egyebek között a hatodik parancsolat elleni vétséget is felsorolja, melyet az állítólagos "misztikus motivációk” súlyosbítanak. A pap, a "Gospa” és a látnok, Marija Pavlovic rábeszélésére hivatkozva valóban "misztikus házasságot” folytatott egy német nővel egy vegyes vallási közösség keretében.
Ennek a személyes hajlam és miszticizmus közötti különös keveredésnek hosszabb előtörténete is van: 1976-ban, tehát már Medjugorje-ba való kerülése előtt, ez a pap teherbe ejtett egy apácát egy vegyes "ferences közösségben”, akit aztán jámbor szólamokkal Németországba küldött, majd letagadta apaságát. Ezt az esetet 1984-ben Zanic püspök és Ratzinger bíboros megtudta. És éppen Vlasic volt az, aki egy Rómában tartott karizmatikus kongresszusról Medjugorjéba vitte a neki tulajdonított "jóslatot" (1981. május 6.): "Ne félj, anyámat fogom nektek elküldeni." Egy ír karizmatikus nő azt állította, hogy Vlasic-ból élő víznek a hullámai mennek ki. Egy ilyen alak befolyása a Medjugorje-jelenség kezdeti idejére csomó kritikus kérdést vet fel. Forrás

Bízzatok, mert én megvakítom a sátánt!

     "Tudod, olyan a Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a hajnal szép sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó. Egyetlen haldokló sem kárhozhat el! Már kezd Szeretetlángom gyújtani. Tudod, kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok." (II/100)

     A spanyolországi Garabandál falu templomában van egy Szent Mihály szobor, mely a sátán megvakítását ábrázolja.

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések? 2

     A Fatimában kért világfelajánlás kérdése nem hagyta nyugodni az Egyház vezetőit, és ismételten megkísérelték. Ám valami szerencsétlen okból, soha nem a Fatimai Szűz kérésének megfelelően! Mint említettem XII. Piusz pápa 1942-ben megtette ugyan, de a világ összes püspökei-, és Oroszország külön megemlítése nélkül! Hasonló hiányossággal ajánlották fel a világot: VI. Pál pápa 1967. május 13-án, és II. János Pál pápa 1982. május 13-án. Mindannyiszor megkérdezve Lúcia nővért, hogy a Szűzanya elfogadta-e? És a válasz sajnos nemleges volt!

Végül Szent II. János Pál pápa 1984-ben (!) levelet írt a világ püspökeihez, kérve a csatlakozásukat.

A fatimai kápolnából elhozatta a Szűzanya kegyszobrát, és 1984. március 25-én a püspökökkel egységben, megtette a felajánlást úgy, ahogyan a Szűzanya kérte, vagyis Oroszország megemlítésével (bár ezt diplomáciai okokból halkan, nem a mikrofonba tette)! Ezt a felajánlást a Szűzanya elfogadta!*

Ámde, egyetlen biztató körülményt tartsunk szem előtt! A Szent Szűz ígérete, a felajánlás jelentős késedelmessége ellenére is érvényben maradt, miszerint az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni! (Ehhez azonban üdvös lenne a fatimai kérések egyéni és közösségi teljesítése!)

Egy magyar példa. A Szent Szűz és az Úr, Natália Nővéren keresztül az 1930-as évek közepétől folyamatosan kérték a magyar engesztelés megszervezését és egy Engesztelő Templom építését a Normafa-i Szent Anna réten.

A szerzetesnővér magánkinyilatkoztatásait annak idején egyházilag kivizsgálták, s ügyét támogatták gyóntatói, ámde a kért engesztelő templom megvalósítását dr. Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros hercegprímása szükségtelennek találta. Pedig a kérés teljesítése nem volt arányban az égi ígérettel, miszerint a templom megépítése és a Nagy Magyar Engesztelés megszervezése esetén Magyarország kimaradna a világégésből! Az Úr ígérte szerint:

„Magyarország engeszteléséért, megkönyörülök az egész világon! (...) Ez pedig annyiban fog sikerülni, amennyiben Szeplőtelen Anyámnak, mint a Világ Győzelmes Királynőjének megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést (országában)”. (1940)

Hozzá kell tennem, hogy a fenti kérés ‒ az adott világhelyzetben – még jó szándékú „sima” indíttatásként is illő és üdvös megvalósítást érdemelt volna Mária Országától, mintegy a hűség jeleként, ESDVE és megdicsőítve Királynőnket! Ám, miután a világégés egyre jobban perzselte hazánkat, a prímás 1944. szeptemberében végül mégis engedélyt adott a Magyarok Nagyasszonya, Világ Királynéja Engesztelő Templom felépítéséhez!

Sajnos a több éves késlekedése, nem csak az ország sorsára, de a saját életére is végzetes lett!

1945. márciusában a hercegprímás részére már nem tudták beszerezni az inzulint, és emiatt az esztergomi prímási palota óvóhelyén hunyt el 60 éves korában!

__________________________

* Vö. Alonso, J. M. ‒ A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994. 40-41. p.

     1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.

     „És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!” (Részlet az Egri csillagok című regényből)  Forrás (részlet)  

                                                                                                                            Imádkozzunk értük, hogy segítsenek bennünket most, amikor újabb iszlám inváziónak vagyunk kitéve!

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések? 1

     Sajnos – mint már említettem –, nem egyszer utólagosan látjuk be, hogy valamely magánkinyilatkoztatás kérései nagyon is időszerűek voltak a maguk idejében ‒ mi több ‒, máig is azok! Például a fatimai jelenés - figyelmeztetés volt a 20. század évtizedeire- és a jövőnk aktuális veszélyeire, és a kérések nem teljesítése, vagy halogatása esetén, a következményekre. Példaként idézek a „Fatimáról beszél Lúcia nővér” c. könyv 192. oldaláról*: (Spanyolország, Tuy, 1929. június 13.) »Ezután így szólt a Szűzanya:

‒ Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra, és imádkozzál!

Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. Később, egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta:

‒ Nem akartak kérésemre hallgatni! Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni. ‒ Szó szerint így történt!

Bár a Szeplőtelen Szívnek való világfelajánlásnak 1938-ig meg kellett volna történnie, Lúcia, gyóntatóján keresztül még 1940-ben is kérte XII. Piusz pápát levélben: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást!”

A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a háború eszkalálódása, az ezt követő negyvenéves bolsevizmus, és a tévtanok elterjesztése az egész világon, ennek minden következményével! ‒ És?? 

      (Az oldal lábjegyzete:) Alacoque Szent Margit 1689-ben, vagyis halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben előkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a templombörtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.«

 ________________________

* P-2496-908 Fátima – Portugalia 4. kiadás 2006.

Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe

     Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8.) (Péld 8,22-31). 

A hagyomány szerint Kisboldogasszonykor a legszebb a napfelkelte. E napon a szabadban várták a napfelkeltét, mert a népi hagyomány szerint a Napban megpillanthatták a bölcsőben fekvő Máriát. A szokás alapja az lehet, hogy a "Napbaöltözött" hozta világra  a világ világosságát, az Igazság Napját, Jézus Krisztust, akinek születésével új Nap, új korszak köszöntött be az emberiség történelmében.
     Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték az Egyházban. Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.
     Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünknek földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepeljük. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában. A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.

     De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! 

(Többek közt felhasznált forrás) 

Boldog vagy szentséges Szűz Mária és a legméltóbb minden dicséretre.

Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, Üdvözítő Istenünk. Alleluja!

Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 

A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14-15) Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak mutatkoznak 3

6) Egyre gyakoribb, hogy valaki „bennfentes égi újságíróként” teszi közzé az égi utasításokat, várható eseményeket, mellyel persze messze kielégíti a „jólértesültségre” vágyókat. Ha a jövendölések elmaradnak, akkor az „sokak imájának köszönhető”. Ha pedig megtörténik (mondjuk egy természeti csapás), akkor „ez azért történt, mert nem hallgattátok meg...” Az ilyen „tudósító” miután beetette követőit, elkezdi irányítani őket, rendszerint vitát és megosztottságot keltve. Például, egy templom építéséért imádkozó közösség, mely az építés helyén imádkozott, egyszeriben a látnokuk „kapott” utasítására, máshová helyeztette az imádság helyét! Így egy részük ment, más részük maradt. Az ilyen „elszabadult lélek” nem csak megosztottságot kelt valamely ügyben, de az egész szándék komolyságát is veszélyezteti!

7) A legveszélyesebb azonban az a bűnbe merült lélek, aki a látványos sikerekért felajánlotta szolgálatait a gonosznak. Az ilyen „önkiválasztott”, a megtévesztő szellem segítségével igen pontos és aktuális felvilágosításokat közöl, és többnyire íráskényszerben szenved! Működésének célja, hogy botrányt és megosztottságot idézzen elő Krisztus Egyházában!

A hamis látnokokra vonatkozik Jeremiás próféta intelme:

„Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. (Jer 14,14)

Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, (...) Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha (valóban) részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (Jer 23,19-22)

Szent János evangélista is figyelmeztet: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1)!

Az igazi magánkinyilatkoztatások tiszta jelek és útmutatások az emberek és az Egyház számára. Ezek értelmezése mindig világos, nem kétértelmű, fennkölt és terjedelmében meghatározott! Mentes a túl profán kifejezésmódtól, és méltóságteljes.

Ha próféciák leendő isteni büntetést említenek, akkor azok elkelkerülésére hatékony eszközt is kínálnak, amiként ez La Salette-ben, Fatimában és a Szeretetláng esetében is történt!

Ajánlatos szem előtt tartani Jakab apostol szavait is:

„A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” (3,17) és tegyük hozzá, hogy egy valódi látnok mindig keményen megszenved megbízatásának képviseletéért, és más kiváltságában kapott üzenetekkel nem „ékeskedik”!

Mert bizony megfogadhatjuk Péter második levelének intelmét: ,,Akadnak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek!” (vö. 2Pét 1,21 - 2Pét 2,1)

Legyetek tehát figyelmesek!

„Kármelita kislányom! 

     Én pedig arra figyelmeztetlek Benneteket kedves Olvasóim, hogy ne üljetek fel minden üzenetnek, még ha igaznak tűnő is! Ne feledjétek, hogy még egyetlen hamis dolog sem kezdődött, nyilvánvaló hazugságokkal! Maradjatok meg az Evangélium biztonságában vagy az egyházilag elismert üzeneteknél, mert nem tudhatjátok, hogy az újdonságok, mikor és milyen szellem indíttatására keltenek (kelthetnek) majd zavart a lelkekben!

Az Ószövetségből: Jer 14,14-15; Jer 23,19-22 

Az alábbi válaszos-imát, tiszteletreméltó kármelita Marton Boldizsár 
– Marcell atya kézirata nyomán készítette a szerkesztő!

Ave Maria!

Sis benedictus!

Kis Szűzanya, Szeplőtelen Fogantatás                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság legédesebb Ajándéka            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki pólyájában az Üdvösség Reménye              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki kezecskéjével az Ég Urát fogva tartja         – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki pólyában is a mindenséget igazgatja          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit a Szeretet magának teremtett és megőrzött                                                                                                                                   – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság tündöklő Boldogsága            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Örök Szeretet Leánya                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentlélek Választottja                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten egyetlen Kedvese                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Szentháromság legédesebb Mátkája              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akivel a Szeretet frigyet kötött                           – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Istentől megáldott Szűz Ara                               – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az üdvösség ruhájában ékes Menyasszony      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akiben Istennek kedve telik                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akiben az Örök Szeretet gyönyörködik             – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit az Ég és Föld csodál                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Szerelem Zsengéje                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, aki a Szép-szeretet Anyja lettél                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a völgyek tövisei közt érintetlen Liliom           – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, harmatos fehér Rózsa                                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az istenszeretők Erőssége                                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a Kármel Ékessége és Fénye                               – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a tündöklő hajnal legszebb Sugara                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, ránk sugárzó tiszta Fénysugár                            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a lepecsételt mennyei Forrás                              – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a paradicsomkert legszebb Lilioma                    – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a túláradó kegyelem Árja                                     – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akit körülvesz az imádság Illata                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, kicsiny lelkek mennyei Mannája                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Örök Világosság Ragyogása                            – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Béke Szentélye                                        – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az isteni Kegyelem Tükre                                      – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, akinek Szíve az isteni Szeretet Lángoló Tűzhelye                                                                                                                                  – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Isten Jóságának Hasonmása                          – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, minden malaszttal teljes                                       – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten átható Áldása                                                – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, az Újszövetség Szűzi Papja                                   – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, Isten Bárányának áldozati Oltára                       – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, a legragyogóbb Tabernákulum                            – Üdvözlégy! Kis Szűzanya, a mi leghűbb Szerelmünk                                     – Üdvözlégy!
Kis Szűzanya, örökre Tiéd a szívünk                                            – Üdvözlégy!

Üdvözlégy Kis Szűzanya, az Isteni Irgalom Reménye, életünk,
édességünk üdvözlégy! Hozzád kiáltunk e siralom völgyében,
ahol előttünk jártál csendben, szép-szeretetben.
Fordítsd felénk irgalmas szemedet és plántáld belénk erényeidet,
hogy teljesen krisztusivá váljunk!
Üdvözlégy Kis Szűzanya, üdvösségünk Reménycsillaga, üdvözlégy,
mindörökkön örökké hű, édes kis szerelmünk!

Az alábbi történetet egy nő osztotta meg a neten, és mára milliókat gondolkodtatott el.

Viselkedj szeretettel, mert nem tudhatod...
     Azon a nyáron nagyon magam alatt voltam. Kiköltöztem a tengerpartra, és megpróbáltam rendbe tenni az életemet. Sok volt a gondom, depressziós voltam, anyám haldoklott. Szóval semmi másra nem vágytam, mint magányra.
     Egy nap lesétáltam a tengerpartra. Egy kislány ült a homokban. „Mit építesz?” - kérdeztem. – Ó, nem is tudom, csak olyan jól esik a homok érintése – válaszolta.       Ez jól hangzott, úgyhogy leültem mellé. Aztán megláttunk elszállni egy madarat a fejünk fölött. „Ez gyönyörű” – mondtam én, ő pedig hozzátette: – Anyukám szerint a madarak hozzák a boldogságot.
     „Hogy hívnak?” – kérdeztem én.
    – Wendynek. Hat éves vagyok. És te? – kérdezett vissza.
     „Ruth vagyok. Ruth Petersen.” – válaszoltam én.
     Együtt üldögéltünk egész délután, aztán amikor elváltunk, Wendy megjegyezte: – Ez egy boldog nap volt. Gyere el máskor is!                    Nekem nem igazán volt hozzá kedvem, de bólintottam.
     Eltelt néhány hét, rengeteget dolgoztam, anyám is egyre rosszabbul volt. Egyre depressziósabb lettem. Végül kirohantam a partra. – Szia, Mrs. P! – köszönt rám Wendy.                                                                           Egyáltalán nem örültem neki, mert egyedül akartam lenni. De nem adta fel, jött mögöttem és csacsogott. Kérdeztem tőle, miért nincs soha iskolában. Azt válaszolta: – Nekem nem kell iskolába járnom, anyukámmal most nyaralunk.                                                                              Megmelegedett tőle a szívem, olyan kedves volt. Végül együtt sétálgattunk a parton, néztük a madarakat. Boldog nap volt, elfelejtkeztem a bajaimról.
     Néhány nappal később viszont minden szörnyen rosszra fordult. Zokogva rohantam ki a partra. Wendy persze ott volt. És egyből kérdezett: – Mi a baj?                                                                                                         „Hagyj most békén, nem akarok veled beszélni” – vágtam rá én. – Akkor ez ma nem egy boldog nap? – kérdezte Wendy. „Nem!” – üvöltöttem rá én. „Ma meghalt az anyám! – És szomorú vagy? – kérdezte ő.                     „Hát persze, hogy az vagyok” – kiabáltam. Elfordultam és faképnél hagytam.
     Egy hónappal később, amikor jobban lettem, elszégyelltem magam. Hogy beszélhettem így egy hat éves kislánnyal? Elhatároztam, hogy kiengesztelem. Rohantam a partra, de nem volt ott. Tudtam merre lakik, mert megmutatta korábban a házat. Erőt gyűjtöttem és bekopogtam. Egy nő nyitott ajtót. Mondtam neki, hogy Wendyhez jöttem látogatóba. „Jöjjön be” – mondta és becsukta mögöttem az ajtót.
     „Wendy egy héttel ezelőtt meghalt” – mondta. Sokkot kaptam, szóhoz se jutottam. „Leukémiás volt, azért jöttünk ide, hogy az utolsó napjai boldogok legyenek. Sokat mesélt magáról is. Hogy boldog napokat töltöttek együtt. Írt önnek egy levelet is, várjon, megkeresem” – mondta.                 Én pedig csak álltam és szégyenemben nyeltem a könnyeimet. Bántott, hogy utoljára haraggal váltam el tőle, pedig mindig kedves és barátságos volt velem, sosem panaszkodott, mindig vidám volt, amikor pedig haldoklott, akkor is. Beszélhettem volna neki a Jézuskáról, Isten csodás országáról, az őrangyalainkról... Én meg, végül el sem tudtam köszönni tőle. Amikor visszatért az anya, kezében egy boríték volt, rajta: „Mrs. P-nek”. Kibontottam, és a girbegurba gyerekrajzot találtam benne, a mi tengerpartunkat ábrázolta: a sárga homokot, a kék hegyet és egy madarat, ami a felhők felé tör.
    – Hogy legyenek boldog napjaid! – írta nekem Wendy.
     A kép azóta is kint van a falamon és állandóan arra emlékeztet, hogy embertársainkkal mindig viselkedjünk szeretettel és tanúságtevőn, mert soha sem tudhatjuk mikor veszítünk el valakit, akinek jelenthettek volna valamit a mi szavaink.

Szeptember 8-án, kedden 15 órakor, Magyarországért!

    Kérjük nagy alázattal, hogy Jézus Krisztus drága Szent Vérével, a Szűzanya Szent Palástjával és a Szent Angyalok lángpalossal védjék meg a Kárpátmedencét! Tartsák távol határainktól a járványokat, a természeti csapásokat és az idegenszívűeket, oltalmazz minket
az antikrisztus előharcosainak támadásaitól!

Könyörögjünk édes Magyar Hazánkért és az egész emberiségért!

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 8

    A 80-as évek fordulóján, Erzsébetet egyre több pap látogatta meg 'kis otthonában', aztán többé-kevésbé föladva 'rejtett alázatosságát', fogadott érdeklődő, lelkes civileket is. Rengeteg új információ jutott el így hozzá és sokan a véleményét kérték pl. Garabandálról, Boldog Taigi Annamária „háromnapos sötétségéről” és az abban az időben hazánkban elterjedt „Szent Charbel kultuszról”. (Ez a „kultusz” igen sok pozitívuma mellett, furcsa elvárásokban is megnyilvánult. Ilyen volt a „Sarbel-cseppek” használata, valamint az élelmiszer tartalékolás meghirdetése is!)

      Puszta feltételezés csupán – ám nem kizárható –, hogy Erzsébet asszony „emberi tényezőjében” ennek nyomán fogalmazódott meg „égi üzenetként” egy nagyszabású élelmiszer tartalékolás meghirdetésére. A naplóban nem olvasható üzenet, hozzávetőlegesen így hangzott: „Az ország legnagyobb Mária-temploma belső űrméretének megfelelő mennyiségű bort, búzát és olajat kell összegyűjtenie az egyháznak, mert súlyos megpróbáltatások várhatók!” Nos, Antalóczi atyának – mint lelkivezetőnek – e kérdésben, természetesen komoly fenntartásai voltak! Szabadkozásában elmondta, hogy az ő egyházi státusza nem csak nem teszi lehetővé ilyen nagyságrendű akció meghirdetését, de ez olyan káros politikai reakciókat is kiválthatna, melyek végzetes csapást mérnének a Szeretetláng Mozgalom LELKI ügyére! Erzsébet asszony nem méltányolta Antalóczi atya józan megfontolásait és csalódását fejezte ki vele szemben. A nagy és bensőséges kapcsolat hirtelen „ellaposodott” és Erzsébet új lelkivezető után nézett, akit megtalálni vélt Mersey Antal, Érd-Postástelepi plébános személyében. Ám nem kell azt képzelni, hogy harag maradt volna köztük, sőt! Erzsébet úgy állította be, miszerint 'Eger messze van' lelkivezetésére egy közelebbi pap felel meg jobban. 

Úgyhogy Antalóczi és Mersey atyák jó barátként (Erzsébettel együtt vagy nélküle) találkozgattak. Mikor Antal atya sem támogatta a „gyűjtőakciót”, Erzsébet nem forszírozta azt tovább. Mersey atyáról elmondható, hogy igazán mértéktartó, a mögöttes tényezőket is jól átlátó, nyugodt és tapasztalt idősödő pap volt. Ám, neki is szembesülnie kellett néhány "sajátságos" indíttatással. Ilyen volt pl. a Kármelita Harmadrend sürgős megszervezése (1980 ősze) mely P. Bertold és P. Jeromos kármelita atyák közreműködésével meg is valósult. És ilyen volt Erzsébetnek azon 'üzenete' is, hogy a francia Marcell Lefebvre érsekkel személyesen kell beszélnie, s a neki szánt égi üzenetet senkinek el nem mondhatja. A feladat nem kis gondot okozott Antal atyának, hiszen jól tudta amellett, hogy a szakadár francia érsekre bizony ráférne egy 'égi üzenet', ám ebben ő teljesen tehetetlen. Konzultált megyéspüspökével Dr. Szakos Gyulával, akivel abban maradtak, hogy Erzsébettel beszélgessenek el, miközben viselkedéséből kipuhatolják az ügy komolyságát. A találkozás azonban igen balul sikerült, részint a püspök számon kérő hangvétele, de főként Erzsébet asszony ingerültsége miatt, mely fáradtságának és talán már lappangó betegségének is betudható volt. Erzsébet, naplójába ezt – igen szűkszavúan –, így jegyezte be: »1981. IV. 6-án püspökatyánál voltunk Atya, a Tibi és én. Ez a látogatás előre bejelentett volt. Alig indult meg a beszélgetés a püspök atya igen nagy eréllyel fordult hozzám és szavaival vádolt. „Hogy mertem én külföldön kinyomatni a Szűzanya Szeretetlángját? Kitől kaptam erre engedélyt? stb.” Engem meglepett ez a kérdőre vonás, de a Szűzanya azonnal a nyelvemre adta a szavakat és én megválaszoltam: 'volt nekem lelkivezetőm, ő intézkedett és én nem is tudtam róla, csak utólag! Ő a kivonatolt anyagot bemutatta nekem, de hogy külföldre megy, azt nem közölte!« (vö IV/29) (Mint e sorok írója tanúsítom, ennél feszültebb volt a helyzet, különösen Erzsébet asszony kemény hangnemét illetően!) Bár a búcsúzás szívélyes volt, hazafelé Erzsébet asszony Mersey atyát és engem vádolt a kínos helyzetért, miszerint „kínpadra vontuk” őt! Egyfelől, se „kínpadról” se „vonásról” nem volt szó, hiszen Erzsébet asszony kifejezetten örült, hogy a püspök fogadja! Másfelől pedig már sokkal kínosabb helyzetekből is kiverekedte magát született „diplomáciai” érzékével! A tény, hogy a bontakozó betegség és az ebből eredő szenvedések kezdték felőrölni addigi türelmét. Végül is az következett, hogy Antal atya is menesztve lett! És itt jött a képbe egy általa már régóta ismert pap, akiről évekkel korábban még azt a súlyos szavakat mondta, hogy „ez a 'faramuci' atya sajnos gyakran az ördög befolyása alatt áll”. Az, hogy Erzsébet asszony ennek az atyának valóban a lelkébe látott-e, és hogy ez esetben miért nem érvényesült, az kérdőjel marad! Az nem vitatható, hogy élete vége felé, a lelkivezetők iránt egyre türelmetlenebb volt, és akit le nem „váltott”, ahhoz már bizonyára nem maradt jártányi ereje... 

     Mindazáltal, Erzsébet asszony esetében nem vitatható a leglényeg, hogy „a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, s a hitet megtartotta!" (Vö 2Tim 4,7) És hozzá tehetjük, a rábízott ügyért alaposan megszenvedett, mely épp ezáltal elterjedt az egész világon, „még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is" (I/85)!

A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14-15) Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak mutatkoznak 1

     Igaz, hogy „nincs igazi keresztény élet Isten jelenléte és a Vele való társalgás édessége nélkül!” (P. Desplangues SJ)!

A költő szerint is: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.” (Babits: A második ének)

De azt se feledhetjük, amire a Szentírás figyelmeztet: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési módja igen hatékony. Még Jézust is megkísérti (Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (2Tessz 2,9). Nyilvánvaló, hogy senki ‒ tehát mi sem ‒ lehetünk mentesek a sátáni kísértésektől, még ha „angyali” szavakat hallunk is?

Kérdés: lehet-e valaki biztosítva a megtévesztés kísérlete ellen?

‒ Bizony-bizony, folyvást a kegyelem állapotában kell élnünk, és „szüntelenül imádkoznunk”! (vö. 1Tessz 5,17)

Szent Péter apostol így figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen...” (1Pét 5,8-9) Mert hogyha testvérek, ti is a megtévesztő szellem „kívánságait akarjátok cselekedni (azét), aki gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. És hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.” (vö. Jn 8,44) Akkor különösen óvatosnak kell lennünk, mert nem „babra megy a játék”, hanem a tét az örök üdvösség!

Mit kell tehát tennie annak, aki valóban rendkívüli égi kiváltságban részesül, hogy embertársait figyelmeztesse? És maga is miként bizonyosodhat meg arról, hogy nem az ördög játéka-e?

Nos ‒ nézetem szerint:

I.) A bensőséges hitű keresztény ember, először is kételkedik a kiválasztottságában, mert méltatlannak találja rá magát! Esetleg megpróbál menekülni előle, mint Jónás a prófétaságtól (Jón 1,2-3), vagy miként Erzsébet asszony írja a Szeretetláng Naplóban „Az Úr kérése olyan megrendítő volt lelkemben, s remegve gondoltam nyomorúságom és semmiségem tudatában arra, hogy én az Isten szavait közöljem, sürgessem. Én, kis porszem, lehet-e ezt megrendülés nélkül elfogadni.” (III/167)

II.) Át kell elmélkednie a kiváltságát bensőséges imában megbeszélve az Úrral (lehetőleg az Oltáriszentség előtt)! És ha a lelkiismerete nem tiltakozik ellen, akkor elsősorban magának kell megvalósítania indíttatásait a saját életében!

III.) Illő és üdvös a kapott felkérést és közlést megbeszélni egy pappal (lelkivezetővel)!

IV.) Fontos, hogy a kiváltságolt a megbízatását vagy a saját nevében vállalja fel, vagy ha az égi személy rejtett alázatosságot kér tőle, akkor a lelkivezetője tegye közzé az üzeneteket (pl. Labouré Szent Katalin esetében). De semmiképp sem rejtheti el magát az Egyház által sem ismert álnév mögé!

V.) A kiváltságoltnak a saját ‒ hitelessége és üdvössége ‒ érdekében azt kell tennie, amit a lelki szakember mond, akár helyesli az üzenetek tényét, akár kifogásolja (elutasítja) azt, tehát a látnoknak a felszentelt pap tanácsait kell szigorúan követnie!

VI.) Ha a kiváltság igaz indíttatású és tartalmú, ám a közlések egy idő után megszűnnek, akkor a látnoknak nem szabad a követői előtti „presztizsből” tovább folytatni (imitálni) az üzeneteket!

A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14-15) Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak mutatkoznak 2

Hét féle látnoktípust ismerek:

1) Ha valóban igaz meghívást kap, amelyet maradéktalanul, az Egyháznak mindenben engedelmeskedve igyekszik teljesíteni, és az elhivatottság, egész életvitelén tükröződik!

2) Ha valóban meghívást kapott és teljesítette is, ám amikor a közlések megszűnnek, akkor a követői előtt szégyellve a „kegyelem-vesztés” látszatát, ezért folytatja az „égi üzeneteket”, és maga kiagyalt fogalmazványokat tesz közzé! Ld. a VII. pontot!

3) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de jóhiszeműségből félreérti a Szent Keresztségben kapott „benső monológjait”, lelkiismerete istenes gondolatait, és azt véli „revelációnak”!

Az ilyen lélek azáltal esik tévedésbe (súlyos bűnbe), hogy másoknak ezt „égi üzenetként” adja tovább, holott ez neki szólt és magának kellett volna teljesíteni benső indíttatásait.

Merthogy mindenkinek tudnia kéne, hogy az efféle kegyelem csupán magánbeszélgetés és nem magánkinyilatkoztatás! És ebben áll a tévedés! ‒ lásd még a fenti II. pontot és a 9. oldalt!

4) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de akár önteltségből, akár tanult tudásából vagy divatból mondott valami próféciának tűnő jó tanácsot valakinek és ezt a környezete sugallatként fogadta.

Ezzel, „lovat kapva maga alá” folytatja, részint kitalációival, részint a már ismert (jóváhagyott) üzenetekből vett plagizálással sikereket elérve. Aztán miután egyre többen követik s kérik a tanácsait. Az ilyen „látnok” a kezdeti jó szándéka ellenére, lassan a megtévesztő szellem hálójába keveredik, és a gonosz lélek eszközévé válik, aki persze „készségesen” segít neki!

5) Létezik buzgó, de „kényelmes látnok”, aki nem kevesebbre vetemedik, minthogy már ismert, esetleg egyházilag kivizsgált közléseket kezd el folytatni ‒ nem a saját ‒, hanem az ügy, ill. az égi személy nevében! Az ilyenek és híveik ezt úm. „lánc-revelációként” fogadják, miszerint valamely magánkinyilatkoztatás nem egyetlen személyhez kötődik, hanem ki-ki hozzá teheti a „kapott” magáét! Sajnos így járt a Szeretetláng üzenete is! (Csupán a pontosításért jegyzem meg, hogy a Szeretetláng Lelkiség és Mozgalom kizárólag Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony 1985-ben lezárult Lelki Naplója és az Evangélium alapján áll, mindenkor engedelmeskedve az egyházi hierarchia útmutatásának!)

Egyébiránt az azonos kifejezések és megnevezések még nem jelentik az adott néven ismert üzenetekkel való azonosságot, pláne nem a folytatólagosságot! Gondoljunk bele, hogy bár Erzsébet asszony Lelki Naplójában az 'irgalmasság' kifejezés több mint 60x szerepel, mégsem írta naplója címeként, hogy az Irgalmasság Üzenetének folytatása!

Ugyanis, egy-egy látnok „ráúszhat valamely nagy hajó farvizére”, sőt még lelkivezetőt is találhatnak (a felsoroltak), jóllehet erre a súlyos felelősség miatt kevés pap vállalkozik ‒ de akad! Ebből következtetve, a felelősség sok esetben nem csak a látnoké, hanem a kellő felkészültséggel nem bíró lelkivezetőé is!

Erre figyelmeztet a zsidókhoz írt levél: kevés az a gyóntató ,,aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére!” (Zsid 5,14)

De Avilai Szent Teréz meghatározása is találó: „Egy lelkivezető inkább legyen bölcs, mint szent!”

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, 

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

   »1965 II. 4. csütörtök reggel megkönnyebbülve ébredtem. És az Úr Jézus szólt „Béke neked!” Az Úr szavai nyomán az áhított megnyugvás betért lelkembe. Ez a béke csalhatatlanul erőt adott. Az Úr Jézus újra szólt: „Kislányom nagyon szenvedtél? A világtalan sátán, /mivel/ nem tudott semmi bűnre rávenni, vad dühre ragadta magát. Ki akarta verni fejedből Szent Akaratom melyről tudja, hogy neked kell tovább vinned. Az ádáz küzdelemben szemeid elé vetítettem a két szót 'bebizonyított tények'. A sátán ezt is felhasználta gyötréseinek eszközéül, Én engedtem ezt. Meg kellett szenvedned a bebizonyított tényekért, melyek Istentől valók, a sátán tudja ezt azért rontott úgy rád. A te szenvedéseid érdeme, hogy a bebizonyított tények isteni eredetét Isteni fényességem megvilágítja azok lelkében akik hivatva vannak az ügyet tovább adni. Nagy lesz az ellenzék tábora, de hogy sikerre jusson, még sokat kell szenvedned. Írj csak le mindent kislányom és számolj be lelked helyzetéről gyóntatódnak!” 

   '1965. IX. hó' bejegyzés alatt Erzsébet leírja, hogy az Ügy, Szentatyához való eljuttatása érdekében az Égiek negyven napos böjtöt kértek tőle! Jézus: »„Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!”  Az Úr Jézust bátorkodtam megkérdezni, hogy e kérése nem próbatétel volt-e részemre? „Nem, mert ha gyóntatód nem mellőzi el kérésem, hanem Rám hagyatkozva elfogadta volna – úgy mint te –, az Én közreműködésemmel áldozatvállalásod meghozta volna azt az eredményt mely az Én Isteni terveimben benne volt. Gyóntatód beleegyezése után ugyanis megkapta volna azt a lendítő erőt, hogy minden erejével odahasson, hogy az Ügy a Szentatyához kerüljön! A te áldozatos, szigorú böjtvállalásod sürgette volna állandóan Őt, a további intézkedésre.” Néhány nap után az Úr Jézus ismét az alázatosságról beszélgetett. Soha ne éljek egy pillanatig se alázatosság nélkül. És még sok mindent mondott az alázatossággal kapcsolatban, melyről azt kell írnom, hogy átment elmém tudatába, /miként/ szent akarata és kérése is, mint eleven tűz égett a lelkemben. (Mivel gyóntatóm a negyven napos böjtöt nem engedélyezte, az Ügy csak évekkel később juthatott el a Szentatyához. Későbbi lelkivezetőm (Fuhrmann Ernő) első kérésre engedélyezte.

Most már végképp megnyugodtam. Az Úr megvilágosító szavai eloszlatták kételyeimet és megszüntették a gyötrő kínokat. El tudja-e képzelni valaki is, hogy mit éreztem mikor lelkem előbbi nyomorúságából kiszabadultam? A lelkem könnyű lett és ez a könnyedség szétáradt egész testemben. Az Istenre hagyatkozás kegyelme napokon át kimondhatatlan mértékben működött bennem úgy, hogy az elragadtatás napjait éltem. A földi látókör mind kisebb lett előttem és elhomályosodott mindaz, ami a földhöz kötné életem. Csodálkozva néztem magam köré, hogy hol is vagyok, hiszen a rám bízott munkát elvégeztem, mégis mindaz ami körülöttem történt olyan idegen volt. Néhány nap után ez megszűnt, vagyis tompult bennem Isten közelségének érzete.« (III/214-215) 

Szükség van-e a magánkinyilatkoztatásokra?

     A válasz egyszerű: a Mária-jelenésekre és üzenetekre nem volna semmi szükség, ha az emberiség súlyosan le nem tért volna az evangéliumi útról!

Épp ezért az Egyház által szorgalmazott „új evangelizáció” eredményessége nagyban függ a hiteles üzenetek kéréseinek megvalósításától! Példaként említem a Jézus Szíve első-péntekek, a Fatimában kért első-szombatok, az egyéni és szervezett engesztelést, valamint az Isteni Irgalmasság üzenetének napi gyakorlattá tételét.

(És itt is igazolható az üzenetek egymásra épülő volta, hiszen a kérések teljesítéséhez az indíttatást és készséget hatékonyan segíti Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása!)

Az említett magánüzenetekről történelmi távlatban állítható, hogy az üzenetek jelentős evangelizációs lehetőséget adtak (adtak volna) és adnak mai is az Egyház kezébe, sőt időszerű lelkipásztori programot nyújtanak. Ennek alapján joggal állítható, hogy a jóváhagyott magánkinyilatkoztatások mellőzése, lekicsinylése, sajnos a pasztorációs munka jelentős hátráltatását is jelentheti.

Az is tény, hogy az üzenetek egyházi komolyan vételét erősen akadályozza, hogy a hiteles közlések mellett egyre több – sőt többszörösen több – a hamis üzenetek száma, melyre Maria Julie Jahenny francia misztikus előre figyelmeztetett 1882-ben: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Ez pedig nyilvánvalóan a megtévesztő szellem munkája! Ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni és állást foglalni. Ha ezt az egyháziak nem teszik, attól az üzenetek még a világban vannak és kifejtik a hatásukat, esetenként elégedetlenséget, sőt szektásodást indíthatnak el. ‒ Ezzel pedig számolni kell!

Gondoljunk például a névtelen ír látnoknő üzeneteire, melyek rendkívül megtévesztő és egyházromboló tanokat hirdetnek, ám az illetékes egyházi hatóság, csak évek múltán foglalt állást, felhívva a hívek figyelmét eretnek tanaira és így a kárhozatos veszélyre!

Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet 90. pontjában így ír: „amiként a pénzhamisító rendszerint csak az aranyat és az ezüstöt próbálja utánozni és más fémet nem ‒ mert azok nem érik meg a fáradságot ‒, úgy a gonosz lélek se igyekszik meghamisítani egyetlen ájtatosságot sem oly gyakran, mint a szentáldozást, a Mária-tiszteletet és a Jézus és Mária iránti áhítatot”!

Egy-egy magánkinyilatkoztatás kivizsgálása ügyében helytelen a „nincs rá emberem”! (Jn 5,7) evangéliumi magyarázkodása. A lelkek milliárdjai ugyanis, MOST vannak kitéve a veszélynek, hiszen mindenki számára tapasztalható, hogy irgalmatlan harc kellős közepén állunk, és ádáz küzdelem folyik minden egyes lélekért! Vagyis, a sátán is ‒ Isten majmaként ‒, népet akar maga köré gyűjteni, persze az örök kárhozatra! Amint írva van: „erős hittel álljatok neki ellen!” (1Pét 5,9)

Isten bármely korban megszólíthatja az embert! 1

     Mivel minden magánkinyilatkoztatásnak saját története van, ezért valamennyit önállóan szükséges kivizsgálni a látnok ismeretében, de elbírálni csak egymással való összefüggésükben szabad. A valódi jelenések és üzenetek ugyanis kiegészítik, erősítik egymást és együtt képeznek teljes egészet, éppen úgy, mint a Szentírás, amelyet igazán csak a többi szentírási könyv ismeretében érthetünk meg teljesen. A hamis üzenetközlés lehet öntetszelgő színjátszás, megtévesztettség vagy akár démoni erőkkel való praktika dokumentációja is!

Ez persze sokak szenzációéhségét elégíti ki. Ám ha egy üzenet nem viseli magán a Szentlélek (Egyház) hitelesítését, nem tartható mérvadónak pusztán azáltal, hogy szép és imádságra intő! Gondoljunk csak a „cukrosbácsira”, ő sem rosszat kínál az édességével? A csapda csak később nyilvánul meg! Maga az Evangélium is figyelmeztet „lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek” (2Tim 4,3-4). A hamis üzenetek lelki veszélye tehát abban rejlik, hogy bizonytalan a végcélja, és a végén esetleg súlyos tévedésbe ejtik követőiket. De lehetséges rafináltabb céljuk is, az egyházilag már elfogadott magánkinyilatkoztatásokról való figyelemelterelés (pl. Fatima)! Összességében megosztók és zavarkeltők lehetnek a közösségekben.

Mindazáltal tény, hogy számtalan kiadvány és internetes üzenet árasztja el a világot, mely már-már kezelhetetlenné vált! Ennek ellenére az Egyháznak ‒ ha erőfeszítésekkel is ‒, de nem szabad engednie, hogy Isten szent dolgai, az Egyház által pozitívan megítélt magánkinyilatkoztatások tartalma keveredjen a hamis dolgokkal. Szükség van tehát világos útmutatásra, és tájékoztatásra, nem hagyva, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait! Ezért, „Ne féljünk nevén nevezni a gonoszságot és annak előidézőjét, a sátánt! – mondja Szent II. János Pál a fiatalokhoz intézett apostoli levelében ‒ A stratégiája, hogy megpróbál elrejtőzni, ezért úgy ülteti el a gonoszságot az emberben, hogy az magából az emberből teljesedjen ki. Így hálózva be észrevétlenül az emberek közötti kapcsolatokat, a különféle társadalmi csoportokat és nemzeteket. Végül a 'személyes' bűn fogalma megszűnik létezni, s mára az emberek inkább csak 'kollektív' bűnösségről beszélnek. (…) Miközben a valóságban (egyénileg is) egyre jobban elmerülnek benne.”

Aki naponta nem foglalkozik az Evangéliummal, s nem imádkozza a rózsafüzért, az saját érdekében, az ún. „üzenetek” iránt is maradjon közömbös, mert könnyen eltévedhet!

2. A 'Mária Korszakot' megelőző korabeli légkör

     1793-ban a történelemben először a francia forradalom volt az, amely meghirdette a vallás hivatalos elutasítását, törvényben rögzítve az ateista állam megalapítását és ezt, akár halálbüntetéssel is nyomatékosították. A vallásellenes kampány, Jacques Hebert radikális újságíró nevéhez fűződik, aki stílszerűen egy kiugrott apácát vett feleségül. Ő volt az, aki javasolta a forradalmi naptár bevezetését, amely tíznapos „hetekből”, dekádokból állt, a 24 óra helyett egy nap 10 új „forradalmi” órából állt, mely száz „decimális” percből, illetve száz „decimális” másodpercből állt. A változtatás célja az volt, hogy az emberek ne tudják követni a vasárnapokat, így egyhamar elfeledkezzenek arról, mikor is jártak korábban templomba. Az időszámítás kezdeteként a Köztársaság megalapítását jelölték ki, eltörölve a Jézus születése kezdetű naptárt és hangsúlyozva azt, hogy a forradalom új korszakot nyitott az ország és az emberiség történetében. (Ez igaz!) 

     Párizsban egyházellenes tömeg vonult a Vaugirand utcai karmeliták templomához, a párt felbérelt gyilkosaival kísérve. Itt a vad tömeg ujjongása közepette lemészároltak papokat, a Saint-Sulpice valamennyi vikáriusát, a szemináriumok igazgatóit és a Sorbonne doktorait az arles-i érsekkel s másokkal együtt. Az utcák és városok elnevezéséből törölték a „szent” szót, sőt volt, ahol új nevet adtak a településnek is. (Ugye ismerős?) A féktelen terror ellen, az istentelen forradalommal szemben a Nyugat-franciaországi Vendée-ben 1793-ban parasztlázadás tört ki, amelyről a nemzeti konvent úgy határozott, hogy minden résztvevőjét halálbüntetéssel kell sújtani. 

A felkelést egyéves polgárháború során leverték. A megtorlás példátlan volt: a forradalmi hadsereg tábornoka, Louis-Marie Turreau vezetésével hat hadoszlop indult meg, amelyek az egykori lázadók falvaiban módszeres tömegmészárlásokat kezdtek, mindent felgyújtva. Ezek a „pokoli hadoszlopok” néven elhíresült osztagok összességében 170 ezer férfit, asszonyt és gyermeket öltek meg csak azért, mert hűek voltak az Egyházhoz és a koronához. A Vendée és Poitou-Bas környéki mészárlás befejeztével ezt a jelentést küldte a francia Francois Joseph Westermann a Közjóléti Bizottságnak: "Nincs többé Vendée! A polgárok köztársaságának parancsát végrehajtattam. Kardra hánytuk a nőket és gyermekeket, s lovaink patái széttiporták az asszonyokat, akik már nem szülhetnek a banditákat! Tetemeiket elnyeli a mocsár s a Savenay-i erdők mélye. Nem maradt köztük egy sem, aki miatt szemrehányást tehetnék magamnak!" (Forrás)

A Vendée-beli mészárlásokat sok történész az első modern értelemben vett genocídiumként tartja számon. Az egyik leghírhedtebb forradalmi vezető, Jean-Baptiste Bo a lázadó katolikus tartomány lakosságának teljes kiirtását javasolta a diktatúra orwelli nevet viselő csúcsszervének, a Közjóléti Bizottságnak. „Nincs egyetlen gyermek, asszony vagy öreg sem, aki ne a banditákat segítené. Ha nem ölnek meg mindenkit… aligha érjük meg e háború végét” – írta a konvent biztos, akinek a forradalmi terrorról vallott nézeteit a 20. században több totalitárius vezető átvette.

     1794. július 17-én hurcolták nyaktiló alá a Compiégne-i kármel nővéreit, akik pedig klauzúrában (világtól elzártan) élték engesztelő imaéletüket, tehát a mozgolódásokhoz semmi közük nem volt. A Francia Köztársaság, nem hogy eleddig összegezte volna "dicső forradalmuk" áldozatainak a számát, (mely több százezerre tehető!), de máig is nemzeti ünnep a világ eddigi leggyalázatosabb és legvéresebb forradalma, melyet a hamis történelem lelkesen "Nagynak" nevez! – Kedves, látnok testvéreim! Vajon e korban is oly felelőtlen gyorsasággal tetted volna közzé "sürgető üzeneteidet"? (folyt!)

Ismertetésem forrásául több helyütt támaszkodtam Morvay Péter történész: Az Ész terrorja c. internetes munkájára!  

Isten bármely korban megszólíthatja az embert! 1

     A hiteles Mária-jelenések figyelmeztető próféciáinak történelmi távlatban való kiértékelése, rámutat a bűn elhatalmasodásának korabeli okaira, egyben az üzenetek egyházi és világi fogadtatásának vagy elodázásának a következményeire.

Szembetűnő, hogy a halmozódó bűn pusztításának elkerülésére a Szent Szűz – de olykor maga az Úr Jézus is (Szíve tiszteletével és az Isteni Irgalmassággal) –, milyen hathatós ‒ máig aktuális ‒ eszközöket kínált! Ezek valamilyen formában, de mindig az áldozat-imádság-bűnbánat ‒ vagyis a bensőséges megtérés (Mt 3,8) ‒ tudatos cselekedetét kérték az emberiségtől.

Tény, hogy a magánkinyilatkoztatások egyre szélesebb körben gyakorolnak pozitív vagy negatív hatást a hívő emberekre, és egyben az evangelizációs munkára. Kétségtelen, hogy az Isten bármely korban megszólíthatja az embert, ezt tanúsítják az Egyház által elfogadott és ismert esetek is!

Ugyanakkor az is tény, hogy a mai kor embere lépten-nyomon találkozik ilyen-olyan, bizonytalan forrású és egyre fenyegetőbb hangvételű (megtévesztően szép) üzenetekkel.

A gyanút ‒ tartalmuktól függetlenül ‒ már az is felkeltheti, hogy végeláthatatlan a közlések száma, és ezeket a „Mennyei Atyától” kezdve a szentek és angyalok serege „közli”. (?)

Bár többségében kétségkívül imádságra és áldozathozatalra szólítanak fel, esetleg folyvást jövendölnek, de mondanivalójuk és végcéljuk korántsem biztos, hogy az Istentől származik!

     Világszerte folyik az agymosás.

Átkódolják az emberiség gondolkodását a klasszikus értékekhez, a humánumhoz való viszonyát.

Természetellenes dolgokat avatnak természetessé.

Ez egy önfelszámoló, önpusztító folyamat.

(http://magyarhirlap.hu/cikk/18267/Gyogyir_lehetne_a_bocsanatkeres#sthash.q6l8XF34.dpuf)

 1. A 'Mária Korszakot' megelőző korabeli légkör

      Az 1789-es Gyalázatos Francia Forradalom nem csak a "Felvilágosodás" iszonytató sötétségét borította az emberiségre, de elvetemült háborút üzent a Katolikus Egyháznak és a keresztény erkölcsnek. Apokaliptikus, gyilkos őrület tobzódott Franciaországban, a levágott és közszemlére tett fejek látványa végigkísérte a forradalmat, és ezt a sátáni őrjöngést nevezik ma "Dicsőségesnek és Nagynak"! (Ha ez a Kárpát-medencében történt volna, máig szajkóznák az "ázsiai" magyarok primitív brutalitását és minden év július 14-én bocsánatot kellene kérnünk a "művelt" nyugattól!) A terror csúcspontján szerte Franciaországban több ezer guillotine működött a nép által csak „nemzeti borotvának” csúfolt eszközből. Egy korabeli katolikus szerző a nyilvános ünnepségként megrendezett kivégzéseket „a forradalom Molochjának való áldozatokként” jellemezte. Az újpogányság és neoprimitivizmus térhódítását (akkor is!) lelkes tollnokok támogatták, így az uszító és hazug újságírás atyja, a svájci származású, önjelölt orvos-forradalmár újságíró Jean-Paul Marat 1790-ben röpiratot tett közzé, melyben így ostorozta az általa lagymatagnak tartott forradalmi vezetőket: „Kezdetként öt- vagy hatszáz levágott fej garantálta volna a szabadságotokat és boldogságotokat, de a hamis humanizmus lefogja a kezeteket. Ha most nem sújtotok le az ellenségre … akkor ők fogják kímélet nélkül elvágni a torkotokat, és feldarabolni az asszonyaitokat.” A forradalom második szakaszában, 1792-től kezdődően egyre inkább e gonosz uszítónak az "útmutatásai" szerint kezdtek alakulni az események – mely őt Marat-t –, Descartes, Voltaire, Rousseau és Diderot mellé "emelte". A felső képen XVI. Lajos kivégzése.

     Az antiklerikalista forradalom tetőpontja 1793. november 10-én érkezett el, amikor Jacques Herbert radikális ateista újságíró és Anacharsis Cloots politikus javaslatára a kommün a köztársaság hivatalos vallásává tette az Ész kultuszát. Cloots szerint,  nem elég elvetni a kereszténység Istenét, hanem új kultuszt kell létrehozni helyette. Az Ész Kultusza hivatalos ünnepét a Notre Dame székesegyházban tartották, amit az Ész Templomává kereszteltek át. Szétverték a keresztény oltárt, és helyébe a Szabadság Oltárát állították, amelyen feliratként írták: „A Filozófiának”. Erre az oltárra az "Ész istennőjét" egy mezítelen kurtizánt állítottak, "mely" előtt hódoltak! A korabeli beszámolók szerint a "szertartás" orgiába torkollott, amelynek a híre még a radikális forradalmi vezetőt, Robespierre-t is megdöbbentette. A résztvevők az oltári kelyhekből ivott pálinkától rúgtak be, az ostyatartókból pedig naspolyát szemezgettek. Miseruhákba öltöztetett szamarakon lovagolva, szentségtartóval a kézben a kocsmák ajtaja elé álltak, és a kocsmáros háromszor is megtöltötte nekik az áldozókelyhet. A menetet feszületekkel, szenteltvíztartókkal és füstölőkkel megrakott öszvérek zárták… A házak udvaraiban fából készült feszületeket és szobrokat égettek, miközben az ablakokból tűzbe hajigálták a jakobinizmus által elítélt könyveket. A nép egy része lelkesen csatlakozott az új orgiákhoz, röhögtek és trágárkodtak azzal büszkélkedve, hogy lerázták magukról a vallás jármát. A parádé szervezője, a kommün ateista ügyésze, Chaumette örömmámorban úszott, azt hitte, hogy sikerült Istent kiűznie a világmindenségből.… 

A "forradalmi lendület" azonban nem állt meg itt. Az Egyházat a forradalom ellenségének tartották. Miközben a törvényhozás állami kézbe vette az anyakönyvezést – és mily érdekes, elsőként – törvényesítette a válást! A párizsi utcákon kitört a "szabadszerelem", miközben a felbőszült tömeg a papságra és a templomokra támadt. A szeptemberi vérengzés az első 48 órájában három katolikus püspököt és több mint 200 papot lincseltek meg. De még brutálisabb atrocitások történtek Nantes-ban, ahol elfogott szerzeteseket, papokat és apácákat meztelenre vetkőztetve és párosával egymáshoz kötözték és a forradalmi ítélőszék „víz alatti házasságra ítélte” őket. Több mint 6000 embert fojtottak így vízbe a "nantesi keresztelőkben”. Az "ötletszerzőt" is utolérte a végzete és két évvel később maga is a nagy terror guillotine-ja alatt végezte.

Szintén papok és apácák ellen követtek el tömeggyilkosságokat Lyon-ban, ahol a történelem egyik hírhedt köpönyegforgatója, Joseph Fouchet parancsára 1900 keresztényt lőttek agyon. „A lyoni mészáros” később Napóleon alatt rendőrminiszterré emelkedett, majd a restauráció után gond nélkül kiszolgálta XVIII. Lajost is.    A francia törvényhozás közben elrendelte a szobrok, képek és harangok eltávolítását a templomokból. Ilyen vérgőzös világban, vajon hol voltak a látnokok? – Bizonyára voltak akkor is "kis látnokocskák", akik meghúzták magukat és nem igyekeztek – még a manapság szokásos név nélkül vagy álnévvel sem – közzétenni sokatmondó "jobbító" üzeneteiket!

(folyt!)

(Ismertetésem forrásául több helyütt támaszkodtam Morvay Péter történész: Az Ész terrorja c. internetes munkájára!)    http://bibliabarat.hu/?m=201107 

Előszó 2

     Nem újdonsült problémáról van szó, hiszen Teleki Pál már 1920. júliusában így nyilatkozott: „Egész Európában két irány között folyik a küzdelem. A nemzeti és nemzetközi, a keresztény és antikeresztény között. Ebben a küzdelemben Magyarország a legexponáltabb helyet foglalja el Európa keleti szegletében.”

Tanulmányomban fel szeretném hívni a figyelmet nemzeti felelősségünkre, de arra is, hogy nem csak kétpólusú harc folyik körülöttünk, de szellem járja be a világot, a megtévesztés alattomos szelleme! Ez minden szinten zavart kelt, árt és lépre csal! Figyelme fokozottan kiterjed a templomra, az iskolára, a közéletre, a családra és természetesen a magánkinyilatkoztatásokra is!

E füzet lapjai, különösen az utóbbi kérdéskörre kívánnak részletesebben rávilágítani, leleplezve néhány tipikus megnyilvánulást, óvatosságra intve ezzel mindenkit!

Forrásként, javarészt a „Hajnal Szép Sugara” blogom* ez irányú posztjait, a Mária Rádióban 2018-19-ben elhangzott műsoraimat, valamint bérma-atyám, dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus (†2000) „Jelenések, üzenetek és a jövő”** c. könyvét használtam.

Abban a reményben teszem ezt, hogy sokak számára jelent óvatosságra intő tájékoztatást, elősegítve a jelenések és üzenetek, a hamis vagy bizonytalan források helyes kezelését, és a száz éves fatimai kérések következetes megvalósítását!

Készült a 2020. évi első karantén idején!

 ___________________________________

* http://szeretetlang.blog.hu

**Kisboldogasszony Plébánia, Eger 2000.

Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 2

     Megjegyezzük, hogy a gyóntatók jelentős része közömbösen fogadta az Erzsébet asszony lelki vergődését, bár volt egy, aki nyomban lelki vigaszt nyújtott Erzsébetnek és kijelentette, hogy épp ezáltal hitelesedett benne a Szeretetláng égi eredete! A lelki naplóban megrázó sorokat olvashatunk ezekről a kísértésekről, melyet a 'mellé rendelt' nővérnek írt: »Sajnálom, hogy soraimmal zavarom, de Isten Szent Nevében kérem imádkozzon értem! Pokoli kínokat szenvedek és nem tudok szabadulni bűnösségem nyomorúságából. Órákon át zokogásba vergődöm. Nem tudom mi kényszerít, hogy hagyjak fel hazudozásaimmal, ne áltassak még másokat is. Hisz' láthatom, nem hiszik el nekem egyetlen szavam sem. Félnek, irtóznak tőlem, mert látják gonoszságaim és csak hagynak magamra, mert amíg én nem akarok szabadulni, addig ők sem tehetnek semmit. A feloldozás, melyet Marcell atyától kaptam az sem érvényes! Nincs meg bennem  a megjavulásra való  igaz akarat, enélkül pedig a feloldozás sem érvényesül lelkemben, mert én bűnt bűnre halmozok. Nagyon kérem önt bocsásson meg, hogy jóhiszeműségét kihasználtam és visszaéltem jóságával! Ne higgyen elmondott szavaimban, mert hazugság mindaz! Megcsaltam önt és önmagam is! /.../ Lelkem békéjét addig nem tudom megszerezni, míg rettenetes hazugságaim vissza nem vonom, de erre képtelen vagyok. A kevélység útját járom. Minden szó vádol, melyet eddig kimondtam, vagy leírtam. /.../ Marcell atya is megbánta, hogy szóba állt velem. Nem akar velem Ő is elkárhozni. Ön se akarjon! Sajnálom a jóságát, melyet el fogok veszíteni, de vissza kell vonnom az ügyet. Kérem legyen segítségemre, hogy megszabaduljak pokoli kínjaimtól, mert úgy érzem állandó szentségtörő áldozást végzek. Ima sem jön ajkamra már napok óta. Kevélységem nem engedi gondolataimhoz a jóra való enyhülést. Összetörten magamba roskadva vergődöm, minden csak vádol, nem tudok semmire se ránézni ami szent! A Szentlélek Mátkája kép is vádol, hogy én Őt ilyen hazugsággal szennyeztem be. Ha a Szent Imre képre nézek az is csak vádol, hogy Őt is hazugsággal szennyeztem be. A szenvedő Krisztus Arcára sem tudok ránézni. A hang lelkemben oly erős; 'ne nézz rám még bűneidből ki nem vetkőzöl! A gőg miatt, melyet nem akarsz elhagyni, én is elhagytalak. Nem kellesz! Távozz tőlem! Irgalom csak a megtérő bűnös részére van. Hiába bánod régi bűneidet amikor a mostani hazugságod nem akarod visszavonni. Míg ezt meg nem teszed, hazug vagy, álnok és kevély! Önmagad taszítod a kárhozatba! Énrám ne számíts! Én csak a megtérő bűnöst emelem magamhoz, te pedig konok vagy, nincs benned semmi alázat, a kevélység tart vissza, hogy jóvátedd égbekiáltó bűnödet...' Összetörten borzalmas lelki kínokba vergődöm. Körülöttem a elkárhozott lelkek sokasága esedezve kiált felém, rimánkodnak, hogy ők is azért kárhoztak el mert nem tudtak szabadulni konok kevélységükből. És én is a kárhozat szélén állok! Meg kell mentenem magam, mert csak én tehetem meg ezt a saját akaratomból. De nincs akaratom! - zokogtam magamban. Nagy félelem töltött el. Az imádságot mintha kitörölték volna elmémből. Órákon át nem tudtam kimondani Jézus nevét, nem tudtam Hozzá küldeni szavaim: „Imádott Jézusom!” Néma nyelvvel csak próbálgattam, ha nem is egyben, de minden betűjét külön próbáltam, ám a betűk kiejtése is vádolt. 'Ne merd a nevet ajkadra venni, csak bűnbánó lélek teheti meg! Te konok szennyes-szájú mit akarsz?' /.../ Ha az Úr szavaira gondolok, csak vádol. Mikor arra gondoltam, hogy a közléseket az ország főpapjához kell vinni, égető kín támadt lelkemben. /.../ Nem tudom mi lett akaratommal! Hisz' én átadtam magamat Istennek és arra kértem ne cselekedjek semmit az Ő akarata ellenére. Tegyen bénává, némává, szüntessen meg bennem mindent amivel nem Őt szolgálom! És most mégse tudok kevélységemből megszabadulni? Még a nevét sem engedi ajkaimra venni? Az Úr Jézus szavaira gondoltam, amikor egyszer azt mondta „csak Anyám által!” Égi Anyám, Te is elfordultál tőlem hazug életem miatt? Most nem indítod bűnbánatra lelkem úgy mint máskor? /.../ A bűn, jaj a bűneim távol tartanak Tőled!  Égbe kiáltó fájdalom ez,  amit akkor érzek /legjobban/ mikor az Úr Szent Testét veszem magamhoz. Lelkemet hasítja a vád: 'szentségtörő távozz Tőlem!' Én mégis megyek bízó reménnyel. Bűneim terhével nem tudom rászánni magam, hogy amit átadtam a püspök atyának azt most vissza vonjam. Eléje álljak, hogy hazug vagyok a többi úgy sem hisz. (B.J.) is megmondta, hogy alázatosságba burkolva akarom elhitetni vele kevély hazugságom. El kell mennem hozzá /is és/ meg kell mondanom igaza van! Észbontó gonoszság /az, hogy/ belehazudtam lelkembe a kegyelmeket! Nem tudom miként lehet ez? Ennyire mélyre hogyan süllyedtem a bűnbe? Lelkem hangosan kiált irgalomért az Ég Anyjához, de Ő elfordul; 'Őszintének kell lenned!' Csak ez szabadít meg semmi más! /.../ Ki fog feloldozni égbekiáltó bűnömtől? Senki nem áll szóba velem! Ajkam néma, nem tudom imára nyitni, bensőmben megszűnt az Istenre gondolás. A böjtöket és virrasztásokat felajánlom s irgalomért kiáltok Istenhez, hogy ne hagyjon el. Eszembe jutott Marcell atya szava: 'szenvedjek szelíden!' De bűneim kétségbe ejtenek. Ha a Szent Szűz Szeretetlángjára gondolok a pokol kínjai árasztanak el! Hisz ép ezért kell szenvednem! Az irgalmasság Anyja nem áll mellettem mert én most nem tudok Őhozzá őszinte lenni. Kérem Őt csak még egyszer fogadjon vissza. /.../ Arra kértem, Égi Anyám engedd, hogy megtérjek, várok szelíd szenvedéssel, de ezt nem bírom soká! Szenvedéseim kiforgatnak emberi mivoltomból és kezdek kétségbe esni. Minek a sok pap, ha félnek a bűnöstől? Engem az ördög szállt meg? Azért nem tudok a hazugságról lemondani? Drága jó Nővérkém segítsen megszabadítani, vagy hová, kihez forduljak? /.../ A hang lelkemben tovább vádol „miért okvetetlenkedsz? Másokat akarsz megmenteni, mikor te sem tudsz a bűntől megszabadulni? Ne légy okvetetlenkedő, a magad lelkére kellett volna előbb gondolni!” - kiáltozott felém a hang.« (II/55) Érdekesmód, Erzsébet asszony két héttel korábbi dátum alatt, folytatta gyötrelmeinek megrázó leírását: »Reggel a tabernákulum előtt térdeltem és lelkem gyötrő kínjaiban sírva-zokogva kiáltoztam az Úrhoz! Imádott Jézusom hol vagy? Miért kell Nélküled élnem? Lelkembe ismét a vádló szavak: 'mert kevély hazug vagy!' Én tovább könyörögtem, Jézusom csak még egyszer légy irgalmas! /.../ 'Te szemétből kiszedett semmi, rongyhalmaz! Hálátlan mocskos-szájú hazug! Térj már észre! - ekkor a hang üvölteni kezdett, borzalmas dühre ragadtatva /magát/. Ekkor egy pillanatra megismertem, /hogy valójában/ a gonosz tombolt, hogy rákényszerítsen a beismerésre. Szelíd érzés fogott el egy pillanatra. Vajon Isten akarata ez? De a másik pillanatban ismét még nagyobb súllyal nehezedett rám hazugságom nyomasztó kínja. /Hogy/ nincs ki út, a kárhozatból szédülök a gondolattól! Inkább kárhozzam el, semhogy belássam és vissza vonjam hazudozásaim melyről azelőtt úgy véltem, hogy égi szavak? Emiatt kárhozom el? Nem nem nem! Le tudok mondani, ha azok sem hiszik, akiknek átadtam a Szent Szűz szavait, ez a Szűzanya dolga! /.../ Nem tudom folytatni... /.../ amit átéltem és át élek az a végsőkig kimerített. /.../ Nem tudom mely hatalom az, mely további erőt ad, de bárhonnan származzék is, ez földöntúli!« (vö II/57-58-59) – 

BEVEZETŐ

     A hívő embereket mindenkor megosztotta az „igaz vagy hamis” jelenések és üzenetek kérdése, holott, az Egyházi Tanítóhivatalra kellett volna mindenkor figyelniük!

Az alábbiakban, a kegyelem eszközeként szeretném bemutatni a hiteles jelenések és üzenetek üdvtörténeti szerepét és evangelizációs befolyását, szembeállítva a hamis vagy bizonytalan forrású üzenetek fékező, elterelő, vagy romboló hatásával!

E kényes kérdéskör megvilágító kifejtésére egyfelől a Keresztségem kötelez: „ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (vö. 2Tim 4,2) Másfelől a Szeretetláng lelkiségében betöltött tisztségem is indít, követve Erzsébet asszony intő szavait: „Szólnotok kell mindenkinek, mert majd épp azok fognak a legjobban vádolni benneteket, akiknek nem szóltatok!” (1971. VII. 26.)

Vezérlő elvem ebben is az Egyház iránti engedelmesség, a bensőséges Mária-tisztelet előmozdítása és az objektív tájékoztatás!

Megeshet, hogy az újabb jelenések és üzenetek iránti óvatoskodásomat sokak a 'Szeretetlánghoz' kötődő elfogultsággal magyarázzák! Ám én, e lélekújító lelkiség nagyságrendjét nem a „mindenek fölöttiségében” kívánom láttatni, hanem a segítő „kegyelmi hatásában”! Mert Mária Szíve Szeretetlángja nem utolsó sorban, a Szűzanya 1917-es fatimai kéréseinek megvalósításához kínál többletkegyelmi erőt és indíttatást! Fatima üzenete ugyanis a világ bajaira és a lehetséges következmények elkerülésére adott, és ad ma is lehetséges megoldást az emberiségnek ‒ olyannyira ‒, hogy amíg a fatimai kérések meg nem valósulnak, nem lel békére a világ! Ebből következően meglehet, hogy az Istenanya által kiesdett (Szeretetláng) többletkegyelmére nem is lett volna szükség, ha a fatimai kéréseket maradéktalanul és időben teljesítette volna a világ! Napi tapasztalat ugyanis, hogy a jó és a rossz ádáz harca egészen elfajult és elvadult a világban, a tét pedig a lelkek üdvössége, vagy kárhozata!

     Email-ben fordultak hozzám, hogy a régi "klasszikus" üzenetek (Lourdes-i, a Fatima-i és a Szeretetláng) kibontakozása és a látnokok helyzete mennyiben volt könnyebb vagy nehezebb, a mai látnokokénál? Hiszen a régebbi üzenetek is voltak valamikor újak, és ha az érdeklődés nem mutatkozott volna irántuk, talán az egyháziak sem foglalkoztak volna velük érdemben! 
– A kérdés nagyfokú ismerethiányra vall!
Az említett magánkinyilatkoztatás kiváltságoltjaira – de még a lelkivezetőikre is – a börtön árnyéka vetült, amellett, hogy a kapott megbízatásuk teljesítése is igen nehéz volt! Ha mondjuk a 17. századtól kezdve szemügyre vesszük a főbb magánkinyilatkoztatásokat, eltérő korbeliségük ellenére egyazon akadállyal kellett megküzdeniük: így a protestantizmussal-, a felvilágosodás fertőzésével- és a katolicizmust mindenben háttérbe szorítani igyekvő ateista-szbdkmves hatalmak és a "modernista" egyházi irányzatok igyekezetével. Mindez sajnos akár a látnokok, vagy az üzeneteket felkaroló egyháziak életét is komolyan veszélyeztette (Pl. Alacoque Szent Margit lelkivezetője, Szent Colombiére Kolos esetében!) Bár napjainkra az "üzenetközlők" nincsenek életveszélyben, az igaz jelenések megvalósítása mégis nagyon megnehezült, épp az aránytalanul elszaporodott hamis üzenetek "légyraja" miatt. Nem véletlen, hogy Marie Julie Jahenny, a 19. század (elismert) misztikusa így figyelmeztet: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által."

      Alacoque Szent Margit vizitációs nővér 1673. 12. 27-i látomásában Jézus Krisztustól a következő üzenetet kapta: ,,Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel van eltelve az emberek iránt, hogy Szeretetének Lángját nem képes magában tartani. A te közvetítéseddel áradjon az emberekre...'' Csaknem háromszáz évvel később, a Szent Szűz hasonló élményben részesít egy magyar édesanyát: ,,Én Fénycsóvát adok kezedbe, ez Szívem Szeretetlángja... Leányom, vedd e Lángot, melyet neked nyújtok először... Gyújtsd meg vele a tiédet, és add tovább!... E kegyelemmel teljes Lánggal, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg mindenkiét az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, s amelynek fénye a sátánt megvakítja.'' (I/39.) A nővér felszólítást kapott továbbá Jézustól, hogy terjessze Szent Szíve tiszteletét, és elsőpénteken járuljon szentáldozáshoz. Akik kilenc egymást követő elsőpénteket gyónással, áldozással megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől. Ezeknek az ígéreteknek nyomán az elsőpénteki nagykilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett. A Szent Szív kultuszának terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita Colombiere Kolosnak. A felvilágosodással, a janzenizmussal és a jozefinizmussal megfertőzött elöljáróknak nem tetszett a Jézus Szíve tisztelet terjesztése, ezért 1676-ban Colombiére Kolost áthelyezték a yorki hercegnő udvarába. Tevékenységét ott sem nézték jó szemmel, hiszen prédikációi hatására az előkelő nők közül sokan megtértek, akik Franciaországban léptek kolostorba. Kolos atya a lelkek Jézus Szívével való benső megújításán dolgozott, mikor egy aposztata (hivatását elhagyott) pap feljelentésére bebörtönözték. A börtönben tuberkulózist kapott, és betegsége olyan súlyosra fordult, hogy visszatoloncolták Franciaországba és három évre rá meghalt.
Tudnunk kell azonban, hogy Isten ügyét senki és semmi sem tudja véglegesen megakadályozni, az azonban más kérdés, hogy a halogatásnak milyen következményeivel kell számolnunk. Így volt ez a Jézus Szíve tisztelet terjedésének akadályoztatásával, így volt ez a Szeplőtelen Szív fatimai kérésének késedelmes teljesítésével és sajnos a Szeretetláng üzenetének vonakodó felkarolása is hátrányára lehet nemzetünknek és az egész emberiségnek. "A kegyelem kiáradása óriási mértékben jön létre minden, a megváltó munkában résztvevő lelkében, csak ne halogassátok kérésünket" (IV/30) – kéri a Szűzanya a Szeretetláng lelki Naplóban. És valóban, e kegyelmi többlet hiánya majdnem végzetesen mutatkozott meg, nemzetünk életében!
      Az, hogy a kelletlenségből vagy intellektuális megfontolásból való halogatásnak mi a lehetséges gyakorlati következménye, példázza XVI. Lajos francia király esete!
A Szűzanya panaszkodva mondta a fatimai Lúciának:
– Nem akartak kérésemre hallgatni! ... Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz (...).
(A forrásoldal lábjegyzete:) Szent Margit Mária 1689-ben, (...) többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz.
Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben előkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték”. (Fatimáról beszél Lucia nővér, 192. oldal)

     Korrajzként előre kell bocsátani, hogy a 60-as évek légköréről és a megfélemlített egyházról teszünk említést. Abban az időben az óvatosság különösen jellemző volt a gyóntatók körében. Ne feledjük, hogy csak 1961-ben (a közlések kezdeti évében) 35 papot és 30 világi apostolt tartóztattak le és ítéltek hosszú börtönbüntetésre! De sokan hunytak el balesetnek, öngyilkosságnak álcázott veretésbe, kínzásba! A börtönökben meggyötörtek halálokát cinikusan „heveny szívelégtelenségnek”, a tüdejükbe csapvizet vezetetteknek „tüdővizenyőt” diagnosztizáltak (már akiről elismerték, hogy egyáltalán náluk volt!). Az ötvenhatos szabadságharcosokat még sorra végezték ki és az általános félelem mételyező füstje beszűrődött a gyóntatószékek szentségi félhomályába is! Nem beszélve, a titkosszolgálat részéről esetlegesen beszerelt „poloskákról”! Nyilvánvaló, hogy az időtájt egy reveláció, mely azt állította magáról, hogy a szíveken át az egész emberiséget kívánja megérinteni, ráadásul Magyar Ügyként (még „asszonybeszédként” is) gyanakvást keltő lehetett, különösen azok körében, akik addigra már jártak az alattomban működő államapparátus „árnyékvilágában”. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az aki csak „kikóstolja” hozzáállásukat, véleményüket. Érdekes módon,  pont az akkor regnáló "internacionalisták" rettegtek leginkább egy máriás-lelkiség internacionalizmusától!

Az viszont tény, hogy az efféle rettegés és beijedés nem volt jellemző a Mária Szíve Szeretetlángja továbbadására kiválasztott hatgyermekes családanyára! Erzsébet bátorságára jellemző, hogy annak idején környezetében egyedüliként nem írta alá a Mindszentyt elítélő gyűjtőívet, nem fizetett békekölcsönt (nem is volt miből) és hősiesen kitartott gyermekeinek iskolai hittan-beíratása mellett is! Erzsébet asszony csupán egyetlenegytől félt és egy dologtól rettegett: attól, hogy maga megtévesztett és másokat megtévesztő legyen (vö III/138;190)! Kifejezetten aggasztotta emberi tehetetlensége, hogy egyedül nem képes az égi megbízatását kétségek nélkül teljesíteni! Alig-alig akadt olyan gyóntatóra, aki útbaigazítást adott volna teendőit illetően. Egyszóval, nem támaszkodhatott képzett lelkivezetőre (nem is beszélve arról, hogyha akadt is valaki az ő lehetőségei is roppant szűkösek voltak!). Így kell értelmezni azt, amikor azt olvassuk, hogy Erzsébet asszony sorra felkereste azokat a papi személyeket akikhez az Úr (!) sürgetve irányította. Olyan papi személyeket kellett megkeresnie, akiket addig nem ismert és ők sem hallottak még róla! Erzsébet asszony valamennyi személy esetében azt remélte, hogy ő lesz a lelkivezetője, érthető tehát, ha nyugtalanság töltötte el, amikor értetlenséget, halogató óvatoskodást vagy egyenesen gyávaságot tapasztalt. Így alakult ki azon gyóntatók sokasága, akik hozzáállásuk szerint a nyomban elutasítótól, a néhány hétre vállalóig, a tovább küldőtől, egészen az évekig kitartóig terjedt. Erzsébet képtelen helyzetben volt, hiszen valamit sürgetően kellett teljesítenie, miközben maga az Úr figyelmeztette: „Vigyázz! mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még Isteni kérésem miatt sem!” (IV/ 6) A „lelkivezetők" pedig többnyire csak halogattak és a "drága idő" hasztalan telt!

     Megítélhetjük-e Erzsébet asszonyt, amiért az Ügynek megfelelő lelkivezetőt igyekezett keresni? Keresztes Szent János tanácsa szerint is „nagyon kell ügyelni arra, hogy kinek a kezeire bízza magát, mert amilyen a mester, olyan a tanítvány, és amilyen az atya, olyan a gyermek”. Továbbá: a vezetőnek nemcsak „bölcsnek és okosnak kell lennie, de tapasztalatokkal is rendelkeznie kell. /.../ Mert ha nem tapasztalt igazán a lelki dolgokban, nem fogja tudni vezetni a lelket, sőt meg sem fogja érteni őt.” (Flama de amor viva redactio secunda, stropha 3., declaratio 30: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931. 171)

     Egy alkalommal Erzsébet súlyos kísértések közt vergődve olyan indítást érzett, hogy menjen vissza minden paphoz akinél addig járt és összetépesse mindazt az ismertetőt  amit előző hetekben átadott, mivel ő egy "megátalkodott hazug"... És legyen tanúságul ez a mai látnokoknak, hogy a Szeretetláng kiválasztottja ezt meg is tette! Hogy mi lett az eredménye? Néhány pap önelégült nevetéssel mondta, hogy "tudta", néhányukat még ez is közömbösen hagyott, ám volt egy atya, aki később elárulta, hogy voltak ugyan fenntartásai, de ez volt az, ami ezt eloszlatta! 

Franciaország, MARTHE ROBIN (1902-1981)

     Marthe Robin a franciaországi Châteauneuf-de-Galaure-ben élt. Szent Pió atya mellett a 20. század másik nagy misztikusa, aki Krisztus sebhelyeit 51 éven át viselte. 50 évig nem evett és nem ivott, csak az Szentáldozásban magához vett Eucharisztia tartotta életben!

Márta fiatal korában még nem volt különösebben vallásos. 16 éves korában betegeskedni kezdett. Gyógyfürdőkbe járt, valamennyire jobban is lett, ám 20 éves korában egy ima, mely váratlanul került szeme elé, megvilágította jövőjét: „A szenvedésre kell felkészülnöd.”

1925. okt. 25-én életfelajánlást tett: Isten szeretetének és akaratának ajánlotta fel minden tehetségét, és egész további életét. Kérte, hogy Jézus változtassa áldássá, kegyelemmé szenvedéseit mindazok számára, akiket szeret, továbbá hazájáért, a papságért, a bűnösökért, a lelkek megszentelődéséért. 1928-ban kapucinus atyák felvették Szent Ferenc III. rendjébe. Betegsége egyre súlyosodott. Lábai megbénultnak, tolókocsin tudott csak közlekedni.

1930 szeptember egyik utolsó napján Jézus megkérdezte tőle, hogy akar-e olyan lenni, mint ő? Márta felelete: „Íme a te szolgálóleányod!” Pár nap múlva, okt. 4-én, Szent Ferenc napja táján részesült a Szent Sebhelyek kegyelmében. Ettől kezdve péntekenként átélte Jézus szenvedését, és emellett 50 éven át nem tudott sem enni, sem inni, sem aludni! Csak az Oltáriszentség volt minden tápláléka. Orvosok vizsgálták, és a jelenségekre nem találtak természetes magyarázatot.

Források nyomán: https://www.karizmatikus.hu/noha/olvasnivalo/1197-marias-lelkuelet-marthe-robin.html

https://szent.blog.hu/2018/12/31/marthe_robin_szuz_ifjabb_szent_melania_ozvegy

Begyik Tibor: A JELENÉSEK ÉS ÜZENETEK BEFOLYÁSA A HÍVŐ EMBER JÖVŐSZEMLÉLETÉRE (Tanulmány) 

ELŐSZÓ

Elkövetkezendő tanulmányomat A/5 formátumú füzetként kívántam kiadni, de ennek lehetősége akadályba ütközött, ám a felvetett téma anyagát azonban szükségesnek tartottam 63 részes poszt-sorozatomban közzé tenni! – Fogadják szeretettel, és ha módjukban áll, terjesszék!

Áttekintő címjegyzék:

-- BEVEZETŐ;

― Isten bármely korban megszólíthatja az embert!;

― Szükség van-e a magánkinyilatkoztatásokra?;

― A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak mutatkoznak;

― Komolyan vesszük-e a hiteles égi figyelmeztetéseket?;

― Bensőséges Mária-tisztelet hirdetése, hit kérdés, vagy óvatoskodó szakmai presztizs?;

― A Küzdő Egyház tagjai vagyunk, de van nekünk Anyánk az égben!;

― Változnak az idők, de az Evangélium ugyanaz!;

― Kérdés: mitől hamis egy újabb üzenet, hiszen bármelyik elismert reveláció is volt valamikor új!?;

― A világban élni áldozatos, a világnak élni kárhozatos!;

― Sajnos nehezen ismerik fel a Két Szív egységes üdvtervét;

― A Szeplőtelen Szív végső győzelméért;

-- A "SZERETET lángja" a Szentírás és a szentek fogalomtárában;

― A hitetlenség által lassan elhomályosuló Föld;

― Ha nem vagyunk bensőséges Mária-tisztelők és Krisztus-követők, attól még megy az élet, de hogyan és meddig?;

― A próféciák már megtörténtek vagy még várhatók?;

― Az úm. jólértesültek, tán erről nem is tudnak?!;

― Az I. Fatimai Titok;

-- A II. Fatimai Titok;

― A III. Fatimai Titok;

― A Szerkesztő utószava

A szerkesztő

Erzsébet asszony élete és halála 3

    Koporsós temetése 1985 április 16-án volt, kérésének megfelelően az Érd-Ófalui temetőben. 5-6 pap volt jelen. A búcsúbeszédet Böcskei József Bertold OCD mondta, mintegy képviselve a kármelitákat, akikre a Szent Szűz ügybeni reményét helyezte. (lásd I/40). Folytatva Ángyi néni visszaemlékezéseivel:

– Erzsébetünk távozásával nemcsak valami 'céltalanság érzet' szakadt ránk, hanem a ház eladásának újra előtérbe került gondja is! A félelmünk az volt, hogy egy esetleges vevő, mire fogja hasznosítani? Talán kocsma vagy diszkó lesz a megszentelt helyen? Buzgón fordultunk segítségért a drága Szűzanyához, hogy tegyen csodát, hiszen megígérte, hogy a házunkat „lefoglalja magának”! Az eladást évekig halogattuk, amíg tehettük, ám 1994-re kifogytunk az „érvekből”. Végtére is, gyermekeinknek teljesen igaza volt. Az ügy azonban ekkor, hirtelen megoldásnak indult, mégpedig a legideálisabb módon! 1994 nyarán hazatelepült Németországból Gábor nevű unokánk. Cukrász és pék szakmája lévén, pékséget és üzletet kívánt nyitni. Házunk, a mögöttes gazdasági épületeivel és a nagy udvarral különösen alkalmas terepet kínált a vállalkozásra. Unokám alaposan felmérte az adottságokat és belátta, ha kifizeti az örökösöket, nekünk meghagyja az öreg ház utcafronti részének nagyját, és mellé épít egy az üzlethelységet - megvalósulnak álmai. A lebontott gazdasági épületek helyén, tehát felépítette a péküzemet, ám csodamód Erzsébet volt szobája (a pékség és a régi ház között) bár lebontásra került, de mintegy égi irányításra szabadon maradt. (Ide épült fel 1997 tavaszára a Szeretetláng kápolna.) 

   1995. március 25-én, Erzsébet asszony hozzánk érkezésének tizedik évfordulóján, ünnepség keretében lett beszentelve a Keszthelyiné Betti szobrászművész adománya, a Szeretetláng szobor, mely a Szent Szüzet és Erzsébetet ábrázolja. Ekkor vettük tervbe, hogy Erzsébet szobájának helyén egy kis kápolnát építünk, melyhez megpróbáljuk Takács Nándor megyéspüspök engedélyét is megszerezni. Ezzel kapcsolatban, szívünkben kissé szorongtunk. Ám a Gondviselés úgy intézte, hogy 1995 Pünkösdjén Törökbálinton járt a püspökatya és a vártnál kedvezőbb volt a hozzáállása. Nemcsak szóbeli beleegyezését adta, hogy Szeretetláng-kápolnának nevezzük, de megadta a misézési engedélyt is, a helyi plébánosra bízva a majdani kápolna felügyeletét. 1997 tavaszára elkészült a Szeretetláng kápolna. A bejárattal szembeni fal mélyedésében van a terrakotta Szeretetláng szobor. Az oltárba Szent Fausztina csontereklyéje lett elhelyezve, feszületnek a Végső Idők Keresztjének másolata, dekorációnak pedig nemzeti zászlónk a Két Szív hímzésével és a Dél-Koreai valamint a Tajvani szeretetláng közösségek egy-egy zászlaja került. Mindezek adományként! A tabernákulum fából készült, az Alfa és Omega jelével. Folyamatos a szentségi jelenlét. Az oltárszekrény fölött az Irgalmas Jézus képe tekint a betérőkre. Így került tehát együvé mind, ami egybe való!

Minden kedden 17-19-ig imádságos engesztelés van a Szeretetláng jegyében. Csütörtökönként egész napos szentségimádás, a hónap utolsó szombatján déli 12-kor szentmisében egyesítjük szívünket Jézuséval. Így teljesült tehát a Szűzanya azon kívánsága, hogy „lefoglalom magamnak ezt a házat”! – fejezte be elbeszélését Ángyi néni, aki 2011 októberében követte Erzsébet asszonyt, az Örök Hazába.

   Folytatva a Szeretetláng kiválasztottjának történetével, talán a lelkivezetője iránti hála késztette Erzsébetet, hogy Ófaluba kérje temettetését, és a hitvesi szeretet földöntúli tanúsága volt, hogy  2000. június 22-i exumálásával megtérjen férje Károly bácsi mellé a Remete-Kertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomába. Ez volt az a templom, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával. (ld I/75)

    A Szeretetláng kiválasztottjának érdi kihantolásánál, hárman voltak jelen: Cecília nevű leánya a férjével és e sorok írója, mint a „Szűzanya titkára”, aki az exumálást videóra vette. A korhadt és nedves fadarabok után a maradványokat – melyek mennyiségben igen kevésnek tűntek –, a koporsó-belső eredeti, feltűnően fehér műszálas lepedőjével együtt, két végénél összefogva emelték ki. (Azt beszélték, hogy az a domboldali temetőrész „vízmosásos”!) Erzsébet földi maradványait egy kicsiny „osszárium” koporsóba helyezték, melyre rá lett szögezve egy alumínium táblácska. A Szentlélek templom előtt várta Erzsébetet Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus, aki akkor már nagyon beteg volt – és mint tudjuk – még azév december 16-án követte Erzsébetet, „lelki anyját”.

A bensőséges beszentelés szertartása után, amint a négyfős társaság feljött a júniusi verőfényre, valamennyiük szeme mögött valami kis szúró fájdalom sajgott. A búcsúzás fájdalmáé; búcsú Erzsébettől, búcsú a tavasztól, az évezredtől, egymástól... Mindenki szótlan volt és a kínos csendet Antalóczi atya törte meg: Egy nagy szentet temettünk! - mondta, és mint aki meghökkent saját kijelentésén, még hozzáfűzte: de ezt már csak a megújult világban fogják felismerni!

– Talán meg se éljük! – fordultunk szinte egyszerre, Lajos atya felé.

– Én a legkevésbé! – vágta rá az atya, miközben az autója felé vette az útját.

Mi, akik hirtelen magunkra maradtunk, csak tébláboltunk, mint akik a helyüket nem lelik. Lassan mi is elindultunk a magunk útján, remélve, hogy egyszer majd útjaink újra összefutnak így együtt és Erzsébettel, a boldog viszontlátás önfeledt örömében...

Bárhol jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Németország, Boldog EMMERICH KATALIN (1774-1824)

     Emmerich Anna Katalin 1774. szeptember 8-án, a németországi Coesfeld-ben született szegény paraszti családba. Már fiatal leányként kitűnt nemes, erkölcsös, szelíd lelkiségével. Gyenge testalkata miatt nem volt alkalmas a nehéz paraszti munkákra, ezért varrónőként és belső cselédként szolgált. Finom érzéke volt a szent dolgok iránt és már korán voltak látomásai, melyekről nem is gondolta, hogy mások ilyenben nem részesülnek. Az őrangyalával, állandó kapcsolta volt, aki segítette a dolgaiban, irányította tetteiben.

1798-ban megkapta a töviskorona adományát, mely kezdetben nem volt látható, de a későbbiekben sebek nélkül is véreztek!

29 évesen (1806) belépett a dülmeni ágostonrendi kolostorba, és már ez időben is voltak természetfeletti látomásai. Látványosan, vagy kevésbé, de csaknem mindig beteg volt, s betegsége idejét Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmélkedéssel töltötte. E látomásai alatt a testén Krisztus szenvedéseinek stigmái mutatkoztak. (Ezeknek természetfeletti jellegét a legszigorúbb világi és egyházi vizsgálat állapította meg).

Látomásaiban egyes bibliai jeleneteket, Szűz Mária életét s Jézus három nyilvános évének tanító-működését, és a Szent Szűz utolsó éveit is szemlélte. Pontos leírást adott Mária Házáról Efezusban (ennek alapján találták meg később)! Egyféle időutazásban volt jelen a bibliai-, evangéliumi események helyszínén, és olyan pontos eseméybeli-, építészeti és történelmi ismereteket mondott el, amit egyfelől, tanulatlanként nem tudhatott, másfelől gyakran csak a későbbi ásatások igazoltak!

1811-ben Jerome Napoleon fejedelem (Napolen öccse), feloszlatta a rendet, így haza került a szülői házba.

1812-ben fokozatosan megkapta sz Úr látható (vérző) stigmáit!

1813-ban 5 évig világi orvos vizsgálta egy elzárt (!) helyen.

Mintegy 12 évig kizárólag a napi Szentáldozás volt minden „szilárd” tápláléka, vizet ugyanis ivott. Sőt a megfigyelés ideje alatt évekig nem is aludt (és ezt váltott személyzet igazolta)!

Őrangyala magyarázta el Katalinnak az „időutazásban” megélt eseményeket, melyeket – isteni parancsra – a neves német költőnek, Clemens Brentano-nak diktált le, aki 1818-tól 1824-ig hűséges írnoka volt.

1819-től kezdve a stigmák fokozatosan eltűntek.

1824. február 9-én halt meg Dülmen, 49 éves korában.

II. János Pál pápa 2004. október 3-án avatta boldoggá a misztikus nővért.

    Március 13, szerda. Este 7 órára mentem a válaszért. Csak a fia volt otthon, felesége még nem ért haza a kórházi látogatásból. Elmondta, hogy érdemben nem tudott a testvérekkel beszélni, de a nevükben hozzájárul, hogy édesanyjukat egy ideig mi ápoljuk. Erzsébettel a kórházban nem tudtuk a döntést megbeszélni, mert hirtelen tüdőgyulladás lépett fel nála. Teljesen eszméletlen állapotban volt napokig és emiatt nem adhatták ki. Március 18-án, szerdán látogatáskor már jobban volt, de rendkívül gyönge. Arról beszélt, hogy ő már nem is ezen a földön járt és az életben semmi mást nem érdemes tenni, csakis a jót... Állapota, hála Istennek annyira javult, hogy felcsillant a reménye annak, hogy hazavihetjük hozzánk az előkészített betegszobába. Alig tudtam elhinni puszta lehetőségét is, hogy a Szűzanya Szeretetlángjának kiválasztottját otthonunkban ápolhatjuk. Sajnos azonban értesültem, hogy fia mégis magához kívánja venni. Úgy éreztem, hogy Isten nem tart engem méltónak.

     Erzsébet asszony saját halálával kapcsolatos próféciája  – melyet e sorok írójának többször említett – beteljesült, miszerint teljesen egyedül fog meghalni! Az egyedüllétet elsősorban gyermekei, unokái és közvetlen munkatársa (titkára) hiányára kell érteni. Végül is abban a bensőséges, istenes nyugalomban szenderült el, melyre végül is egész életében annyira vágyott. Az Üdvözítő és Szent Anyja bizonyára kézen fogták, s ettől volt oly 'földöntúli' az arca. – Begyik Tibor – (Minden idézet vagy közlés, csak a szerkesztő és a forrás megemlítésével!) 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

A halhatatlanság orvossága

     A feltámadt Krisztus az „élet kenyerévé” (Jn 6,35) változik értünk az Eucharisztiában. Jézus ezt mondja: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért” (Jn 6,51); „Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, (...) úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. (...) Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.” (Jn 6,55-58)

„Az Eucharisztia célra irányulás ‒ írja Szent II. János Pál ‒, a Krisztustól megígért teljes öröm előíze (vö. Jn 15,11), bizonyos értelemben a Paradicsom elővételezése (...). Aki az Eucharisztiában Krisztussal táplálkozik, annak nem kell a túlvilágra vágyakoznia, hogy örök élete lehessen, hiszen már itt a Földön örök élete van, és már birtokolja az eljövendő teljesség zsengéjét. Az Eucharisztiában ugyanis megkapjuk a test világvégi föltámadásának a zálogát is: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,54).

Az eljövendő föltámadásnak e biztosítéka onnan ered, hogy az Emberfiának eledelül adott Teste a föltámadott Test, a megdicsőült állapotban.

Elmondható, hogy az Eucharisztiával magunkévá tesszük a föltámadás „titkát”. Ezért jogosan mondta Antiochiai Szent Ignác az eucharisztikus Kenyérről, hogy „a halhatatlanság orvossága, gyógyszer a halál ellene” (EE,18).

A Szentlélek sugallatára hívunk mindenkit ebben az esztendőben is az engesztelő ima-hadjáratra a lelkek és hazánk megmentéséért!

Kapcsolódjatok be minél többen, mindenki ott, ahol tud!

Alapszándék:

Kérjük nagy alázattal, hogy Jézus Krisztus drága Szent Vérével, a Szűzanya Szent Palástjával és a Szent Angyalok lángpallossal védjék meg a Kárpát-medencét! Tartsák távol határainktól a járványokat, a természeti csapásokat és az idegenszívűeket, oltalmazzon minket az Antikrisztus előharcosainak támadásaitól!
Könyörögjünk édes Magyar Hazánkért és az egész emberiségért!

"Ha Isten velünk, ki ellenünk?" "Bátorság! Ne féljetek!" 

Sanctus, Sanctus, Sanctus

Dominus Deus Sabaoth.

Pleni sunt cæli et terra gloria tua.

Hosanna in excelsis.

Benedictus qui venit in nomine Domini.

Hosanna in excelsis.

Az engesztelő imaórákat 2020-ban is (az év hátralevő részében) az alábbi Mária-ünnepeken, az Irgalmasság Órájában tartjuk:

Szeptember 8. (kedd) – 15-17 órakor – Kisboldogasszony

Október 8. (csütörtök) – 15-17 órakor – Magyarok Nagyasszonya

November 21. (szombat) – 15-17 órakor – Szűz Mária bemutatása

December 8. (kedd) – 12-15 órakor – Szeplőtelen Fogantatás

A részvétel módja, a szándékok részletezése és az ajánlott imák:

Imádkozzuk otthon, összekapcsolódva az összes imádkozóval, a Szent Angyalokkal, a Szentekkel és a Szűzanyával.

Az Engesztelő rózsafüzért minden egyes emberért, a világ vezetőiért, a papokért, az Egyházért!   http:// oratio.hu/r-olvaso08.php 

Az Irgalmasság rózsafüzérét Magyarország békéjéért, a járvány megállításáért és minden magyar ember megtéréséért.    http:// oratio.hu/r-atya4.php 

A Szeretetláng rózsafüzért, hogy a Szent Anna réten minél előbb felépüljön az Engesztelő Kápolna a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére.   http:// oratio.hu/r-maria06.php

A Fájdalmas rózsafüzért Európa és a világ békéjéért, miniszterelnökünkért, a kormányért. Az idegenszívűek hatalmának megtöréséért.    http:// oratio.hu/r-alap2.php 

Hittel, reménnyel és szeretettel Hozzád fordulunk Szép Szűz Mária, az Angyalok és a Világ Győzedelmes Királynője.

Kérünk, terítsd ránk palástodat, védelmezz meg minket minden látható és láthatatlan ellenséges támadástól, hogy nemzetünk, a Te jogos és örökös tulajdonod fennmaradhasson!

A ránk váró nehéz időkben az a remény éltet, hogy szentjeinkkel és Szent Angyalaiddal védelmezel minket. Ámen

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.

Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.

Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak.

Ámen

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!" 

Te, pedig mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Ámen

Lehetőségeitek szerint, küldjétek tovább! Visszajelzéseket erre az e-mail címre küldhettek: erdeinem@gmail.com

Olaszország (Szardínia), MOGORO 1604

     Az eucharisztikus csoda, amely 1604 áprilisában, a szardíniai Mogoro-ban történt, Pietro M. Cossu történész írta le.

Húsvét hétfőn Don Salvatore Spiga, a San Bernardino-i templom lelkipásztora tartotta a Szentmisét. Az áldoztatás során az atya figyelt fel ugyan az Úr asztalához közeledő két férfira, akik közismerten szabados életet éltek, mégis megáldoztatta őket. Ami azonban ez után történt, arra a hanyag pap nem számított!

Amint a Szentostyát a nyelvükre helyezte, azok felordítva kiköpték, és így a Szentség a földre esett! Mindkét férfi azt mondta, hogy mintha égő parazsat tettek volna a nyelvükre, mely meg is égette. Ámde ez egyben Isten irgalmas cselekedete volt, mert belátták az Egyháztól való eltávolodásukat, és mélységes bűnbánattal teltek el, amiért méltatlanul vették magukhoz az Úr Szent Testét!

Don Salvatore is megrendült, és az egyházi rendelkezéseknek megfelelően, bőséges tiszta vízzel mosta fel a kövezetet, ámde az Ostyák látható, maradandó nyomot hagytak. Minden mosás és dörzsölés ellenére a szent foltok, nemhogy halványultak volna, de erősödtek! Sőt, a kőben úgy körvonalazódtak, mintha faragva lennének.

Számos történész ‒ köztük Pietro Cossu és Padre Casu ‒ dolgozták fel Monsignor Antonio Surredo püspök és utódai tanúságtételeit, összevetve a közjegyzői dokumentumokkal, melyek közül az 1686. május 25-én Pedro Antonio Escano jegyzője által aláírt a legfontosabb. Ez szerződés, egy aranyozott fa építmény készíttetéséről az oltárra, melyben a nép számára látható módon elhelyezhető a tanúságot tevő „csodakő”.

Ma is megtekinthető!

Íme a tanulság: ha csendesen hagyják, hogy az Eucharisztia ne kapja meg a szentségnek kijáró áhítatos tiszteletet, akkor ha kell, "a kövek fognak kiáltani" (Lk 19,40)!

Forrás nyomán: http://mysterioustour.it/mistero/limpronta-dellostia-consacrata/

Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

Szienai Szent Katalin okulása az Eucharisztia kegyelmi hatásáról

     Jézus megjelent Szienai Szent Katalinnak és megerősítette, hogy egy nagy láng nem fogy el akkor sem, ha sok gyertyát gyújtanak meg vele, így van ez az Oltáriszentség lángjával is! Nem veszít erejéből, miközben fellobbantja a hívők szívének lángját, akár erős, akár gyenge hittel érkeznek is. A hívek szívében élő szeretet nagyságát a gyertyák lángjának nagysága jelképezi.

Az Eucharisztiával kapcsolatban Jézus a következő üzenetet bízta Szienai Szent Katalinra: „Így tehát az édességes szentségben a Kenyér fehérsége alatt az egész isteni lényeget fogadjátok. És miként a Napot nem lehet megosztani, ugyanúgy az egész Isten és egész Ember nem osztható meg az ostya fehérségében. Jóllehet az ostyát megtörik, ám ha ezer morzsát törnének is belőle, mindegyikben jelen van Krisztus, egész istenségében és emberségében. Amiként darabokra tört tükör cserepeiben, de a kép, a benne látható kép nem oszlik szét. Úgy, amikor Ostyát megosztják, sem az Isten, sem az ember nem oszlik részekre, hanem minden részben teljesen jelen van. Így van ez a tűzzel is a következő példa szerint. Ha neked volna világosságod, és az egész világról hozzád jönnének, hogy fényt gyújtsanak a tiédről, világosságodat – bár egészen átvették – nem csökkenne ettől. Igaz, hogy az egyik kevésbé, a másik jobban részesül a világosságból, ám mindegyik annyira világít, amennyi éghető anyagot hozott magával. Ugyanez történik azzal is, aki e Szentséget fogadja. Hozza az ember a maga gyertyáját ‒ a szent vágyat ‒, amellyel veszi és fogadja a Szentséget, de ez önmagában nem ég, hanem a szentség bensőséges fogadásában gyullad meg. Megkaptátok tőlem azt az anyagot, mellyel fogadhatjátok és táplálhatjátok magatokban ezt a világosságot, és ez az anyag a SZERETET, hiszen szeretetre teremtettelek benneteket, és így nem tudtok szeretet nélkül élni. Tehát, hol gyullad fel a lélek? Az isteni szeretetem Tüzénél, azáltal, hogy szeret és fél engem, s követi Igazságom tanítását. Az igaz, hogy sokaknál többé vagy kevésbé gyullad meg aszerint, ahogyan hordozza és táplálja ezt a Tüzet. Ugyanis jóllehet valamennyien ugyanazt az anyagot birtokoljátok, hiszen valamennyien az én képemre és hasonlatosságomra vagytok teremtve, s mint keresztények birtokoljátok a Szent Keresztség világosságát, mégis mindegyiktek úgy növekedhet a kegyelem segítségével a szeretetben és az erényben, ahogy neki tetszik. Ez nem azt jelenti, hogy megváltoztathatjátok a természetfeletti életet, melyet én adtam nektek, hanem, hogy növekedhettek és gyarapodhattok az erény szeretetében, ha szabad akarattal éltek az erény és a szeretet érzésében, míg erre időtök van: mert ha az idő lejárt, már nem tehetitek!” (Vö. Dialógus 110)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Erzsébet asszony életének alkonya (1980-1985)

      Erzsébet asszony – aki csak öregségi támogatást kapott  hat gyermeke után –, még 16 évig nevelte három unokáját is. A 80-as évek elejére már egyre fáradtabbnak érezte magát. Ennek ellenére, egy kedves ismerősének – fizetség fejében –, elvállalta idős és vak apja gondozását, mert a vérében volt az ápolás és a szeretetszolgálat. Egyfelől úgy érezte, hogy a meg nem értések miatt összetört lelke egy "belátható" feladattal rendbe jöhet, másfelől tervezgetett álma volt, hogy a családi ház szeretetotthonná alakuljon. Ehhez azonban az kellett volna, hogy gyermekeit örökrészük szerint kiválthassa. Nos, ez az első és egyben utolsó páciense, a vak Hanzi bácsi volt, egy idős, hajdani banktisztviselő. A több nyelven beszélő, intelligens úr, nagyon jól érezte magát, úgyhogy bármeddig maradt volna. 

Erzsébet asszony, egészen különös figyelmességgel gondozta. Egy alkalommal sajtot készített elő a bácsi reggelijéhez, és a szeletelésnél egy piciny foltot látott meg rajta. Valami azt súgta neki, hogy „nem számít, úgy sem látja!” Lelke mélyén azonban az Úr hangját hallotta: – Nekem is így adnád oda? – Mint mesélte, igen elszégyellte magát!

     A Szeretetláng látnokának egészsége azonban nem volt már a régi! Több gondoskodásra és figyelmességre lett volna szüksége magának is. Bár kitartott „gondozónői” szolgálata mellett, a szegény idős bácsi azonban – jó egy év után –, hirtelen belealudt az örökkévalóságba. Erzsébet asszony úgy érezte, hogy minden téren magára maradt és egész élete sikertelen volt. Nem tudta magára hagyatottan megvalósítani az Égiek kérését, Mária Szíve Szeretetlángja kiáradásának az Egyház általi előkészítését! Csüggedtségét csak fokozta, hogy 1984. május 3-án Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök az Új Ember hetilapban megjelent nyilatkozatában visszavonta a (püspökelődje által egy olasz kis füzetre adott) Nihil obstatot. Erzsébet asszony a hírre csak ennyit mondott e sorok írójának „Fiacskám, az Isten szándékát sem a közömbösség, sem az értetlenség, sem a félelem nem tudja keresztül húzni!”

     Lelkivezetője Mersey Antal (a képen) előzetes bejelentkezésére, látogatást tett a fehérvári püspöknél. Nem ez volt első találkozásuk, most azonban Erzsébet asszony igen neheztelőn tekintett az apostolutódra, amiért az nemhogy nem lépett semmi pozitívet a Szűzanya ügyében, sőt még elődje jóváhagyását is visszavonta. Még lelkivezetőjét is tehetetlenkedéssel vádolta és (e sorok írójával) a titkárával sem volt elégedett. Ettől kezdve Erzsébet asszony kissé rezignáltabbá vált, mint aki nem találja a helyét. A gyomrát fájlalta és nem kis iróniával meg is említette, hogy „amíg évekig böjtöltem, a gyomromra soha semmi panasz nem volt!”

     Amikor Erzsébet 1984-ben betegeskedni kezdett, fokozatosan „leépített” maga körül mindenkit. Úgy nézett ki a dolog, mint akinek valami sértődöttség folytán végleg elege lett mindenkiből! Ennek természetes magyarázata egyfelől a szüntelen gyomortáji fájdalmak, másfelől – mint később kiderült – (a régi munkatársaktól való elzárkózás) jelentős mértékben új lelkivezetőjének, Izeli János atyának tudható be, aki talán kíméletből is, de igyekezett mindenkit eltávolítani Erzsébet asszony addigi környezetéből. Sajnálatosan erre a sorsra jutott e sorok írója is! Amikor efelől megkérdezte Erzsébet asszonyt, miszerint már nem 'titkár'? Ő ekként válaszolt: „Én Fiacskám nem azt mondtam, hogy a Szűzanya visszavonta a megbízatását – te csak dolgozz tovább –, hanem azt, hogy mellettem nincs már semmi feladatod, tehát fölösleges hozzám járnod!” 

Lelkivezetőjéről annyi elmondható, hogy 2-3 naponta meglátogatta Erzsébet asszonyt hidegkúti otthonában, segítő asszonyokat vitt ápolására, megáldoztatta, sőt szentmisét mutatott be a betegágynál! Arra azonban az atya mindig ügyelt, hogy senki ne keveredhessen a beteggel hosszabb magánbeszélgetésbe – ebből következően –, szinte kizárólagos kapcsolatba került vele. Okkal tételezhető fel tehát, hogy ez a helyzet nagymértékben befolyásolta Erzsébet asszonyt a döntéseiben, így a temetkezési helyének megválasztásában is! 

     1984-ben súlyosbodott az állapota, novemberben kórházba szállították. A Szent János és a Tétényi úti Kórházban is kezelték.

     1985. március 24-én a kórházból, körzetorvosi felügyelet mellett ápolásra magához fogadta az idős Hámori házaspár Törökbálintra. Erzsébet bár sokat szenvedett (rákja volt), mégis kiegyensúlyozott maradt és boldognak mondta magát, amiért nem a kórházi körülmények közt tölthette napjait.

     1985. április 11-én rózsafüzérrel kezében, szentségekkel többször megerősítve, arcán enyhe mosollyal költözött az égi hazába. Bizonyára a lelkivezetője iránti hála késztette Erzsébetet, hogy kívánságára – melyet előzetesen magnóra mondott –, Érd-Ófaluba kérje temettetését. 

     1985. április 16-án volt koporsós temetése 6 pap és nagyszámú gyászoló jelenlétében. A búcsúbeszédet P. Böcskei József Bertold OCD kármelita atya mondta, aki jól ismerte Erzsébetet, az általa képviselt ügyet pedig hitelesnek tartotta. 

     1997 tavaszán, egykori szobája helyén, Takács Nándor megyéspüspök engedélyével kis kápolna épült.

     2000. június 22-én legidősebb leánya – a család beleegyezésével –, exhumáltatta és a családi sírhelyre, a Remete-Kertvárosi Szentlélek plébánia altemplomába helyeztette. A beszentelést – volt lelkivezetője – Antalóczi Lajos pápai prelátus végezte. 

A Szentlélek templom volt az, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely, ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával.

Úr Jézus: „Neked is azt mondom, amit a jobb latornak: Még halálod napján Velem leszel a paradicsomban. Te sem vágyódhatsz jobban Utánam, mint Én teutánad, hiszen a mi szívünk együtt dobban. Halld meg Szívem dobbanását, mely szívedben visszhangzik.” (IV/17)

Szűzanya: „Halálod után neked Mellettem lesz a helyed, és a földön összegyűjtött olajcseppjeid, melyeket áldozatos életed által Szent Fiam az Ő érdemeivel egyesített, vissza fognak hullani a lelkek kialudt mécsesébe. Az Én Szeretetlángomtól tüzet fognak, és ennek fényénél megtalálják az üdvösségre vezető utat. Ezek az olajcseppek még a mécses nélküli lelkekre is ráhullanak. Ők keresni fogják ennek okát és Szent Fiamhoz jutnak. Tehát neked a mennyben is dolgod lesz, és a megváltó munkában való részvételt folytatni fogod halálod után is.” (III/227)

Szent Fausztína benső élményei az Eucharisztiáról

     Az éjféli misén megláttam az Ostyában a kisded Jézust, s lelkem elmélyedt Benne. Bár kis Gyermek, de fensége átjárta lelkemet. Mélyen megérintett ez a titok, Istennek ez a nagy leereszkedése, megfoghatatlan önkifosztása. (Napló 182)

A negyven órás ima alatt a monstranciában kitett Szent Ostyában megláttam Jézus arcát. Jóságosan tekintett mindnyájunkra. (Uo. 433)

Csütörtökön, ahogy a cellámba mentem, nagy fényben megláttam magam felett egy Szentostyát. Meghallottam egy hangot is, ami úgy tűnt, az Ostya felett szólalt meg: ,,A Szentostyában van a te erőd, ő fog megvédeni.'' ‒ Itt eltűnt a látomás, de lelkemet csodálatos erő és megvilágosodás töltötte be: Isten iránti szeretetünk az ő akaratának megvalósításán alapszik. (Uo. 616)

Annyira gyengének érzem magam, hogy folyton elesnék a Szentáldozás nélkül. Egyedül a Szentáldozás tart meg. Belőle merítek erőt, Benne van a tartásom. Azon a napon, amikor nem áldozhatok, félek az élettől. Félek saját magamtól. Az ostyában rejtőző Jézus a mindenem. A tabernákulumból merítek erőt, szilárdságot, bátorságot, fényt. Itt keresek enyhet fájdalmaimra a gyötrelem pillanataiban. Nem tudnám dicsérni az Istent, ha nem lenne az Oltáriszentség a szívemben. (Uo. 1037)

Ma a Szentáldozásban megpillantottam a kehelyben egy élő Ostyát, amit a pap nekem nyújtott. Mikor visszatértem a helyemre, megkérdeztem az Urat: ,,Miért csak egy volt eleven az ostyák között? Hisz Te mindegyikben élő vagy.'' -- Az Úr azt válaszolta: ,,Így van, minden ostyában ugyanúgy benne vagyok, de nem minden lélek fogad be engem olyan élő hittel, mint te, leányom. Ezért nem tudok úgy működni lelkükben, mint benned.'' (Uo. 1407)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

Vianney Szent János Szentmiséje

     Mindazok, kik abban a szerencsében részesülhettek, hogy a Szentmiséjén jelen lehettek, észrevehették azt az átalakulást, amely egész lényét áthatotta. S ennek annyira tudatában volt, hogy az árvaházi leánykáknak azt ajánlotta, hogy ne tekintse­nek a miséző papra!

Amikor a szent Ars-i plébános misézett, szemei tűzben égtek, s az arca lángba borult. Egyik ministránsa megfigyelte, hogy egész magatartása az elragadtatás összes ismertető jelét magán viselte. Az emberek ösztönszerűleg figyelték a lábait, hogy érintik-e még a földet.

Bevallotta, hogy az eucharisztikus színek elegendő táplálé­kot nyújtottak neki, mint ez több más szent életében is elő­fordult. „Ó, mily éhes lettem mise közben ‒ mondta egy al­kalommal bizalmasának, Lassagne Katalinnak. Amikor az áldozás ideje elér­kezett, így szóltam az Üdvözítőhöz: „Istenem, tápláld testemet és lelkemet! És az éhségem teljesen eltűnt!”

Az, hogy szentünknek voltak-e mise közben látomásai? Láthatta-e Krisztust?

Toccanier nevű káplánja szerint Ars-ban az volt az általános vélemény, hogy az Oltáriszentségben Vianney az Úr érzékelhető jelenlétének is örvendett. „Az átváltozta­tás után, amikor Urunkat ujjaim között tartom, teljesen megfeledkezem magamról” ‒ vallotta Vianney Szent János.

      A dolgok azonban korántsem mentek zökkenőmentesen! Miközben az Égiekkel szent párbeszédet folytatott, az értetlen és közömbös földiekkel kénytelen bajlódni. Az Úr Jézus böjtöt kért tőle, miközben egyre kilátástalanabbnak látta szerettei helyzetét. (Lásd IV/31) Az évek teltek, de egyben bonyolódtak is! Az egészségileg stabilizálódott özvegy fia újra munkába járt, de még mindig a hidegkúti házban húzta meg magát három gyermekével. Mindenképp előnyükre vált volna egy életmód- és környezetváltás. Egy önálló lakásra lett volna szükség, de erre pénz nem volt. A három kicsi ráadásul sorra csak betegeskedett, és bizony nagyanyjuknak szüntelenül ostromolnia kellett az eget. A gyermekek anyjához is könyörgött, hogy segítse meg három kis árváját. A tiszteletreméltó édesanya azonban megjelent Erzsébet asszonynak álmában, és kezeit szomorúan széttárva csak ennyit mondott: „Nem hoztam magammal!”

Az álom mélyen megérintette Erzsébet asszonyt és évekig elmélkedési tárgya maradt, mintegy az érdemszerzésben alulmaradt életek lehetséges „utófájása”. Keserűség töltötte el azon lelkek iránt, akik földi életükben kevéssé ismerték fel az égi vagyongyűjtés egyedülálló lehetőségét. A Szűzanyához könyörgött, akinek bátorító édesanyai szavait a saját szorult helyzetére is értelmezte. „Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok  és tudok is segíteni...” (I/71). 

      A „nyert pénz” azonban csak annyira volt elegendő, hogy felfokozta Erzsébet asszony „szövetkezeti lakásra” irányuló ábrándjait, az összeg ugyanis kevés volt egy befizetésre. A dolgok azonban bonyolódtak! Az iskolában egy nevelői beszélgetés során szóba került a három Kindelmann gyermek lakás és anyagi helyzete. A lelkiismeretes igazgatónő – valami ráérzés folytán – megkérdezte, hogy kapnak-e a gyermekek árvasági segélyt? Tekintve, hogy ilyesmiről a nagymama még csak nem is hallott, az igazgatónő saját hatáskörében, beadvánnyal fordult a Kerületi Tanácshoz, amely végül egy évre visszamenőleg kiutalta a három gyermek utáni járandóságot. Ez az összeg, a „nyereménnyel” együtt már elegendő volt egy szövetkezeti lakáskiutalás finanszírozására és bebútorozására. Így vette meg az 'Albertfalvai' két és fél szobás panellakást.

Páduai Szent Antal eucharisztikus csodája

     A XIII. században Páduai Szent Antal, hogy a nép benső lelkiségét elmélyítse, rendszeres szentségimádást szervezett a templom előtti térre. Egy Bononillo nevű gazdálkodó, aki ismerten eretnek nézeteket vallott, gúnyolta Szent Antalt a „maradiságáért”. Ő azonban így válaszolt: „Olyan makacs vagy, mint az öszvéred. De ha elhoznád magaddal a szentségimádásra és öszvéred imádattal letérdelne az Oltáriszentségben jelen levő Teremtője előtt, akkor szakítanál-e tévhiteddel?”

Az eretneknek tetszett a kihívás, hogy végre az egész nép előtt bizonyíthatja a saját igazát! Azt ígérte, hogy harmadnap eljön az öszvérével, és ha az állat letérdel az Eucharisztia előtt, akkor ő megtér egész háza népével!

Az eretnek Bononillo ügyes fondorlattal nem adott enni az öszvérnek két napig. Harmadnap aztán egy nagy köteg friss szénát magával víve, megjelent a templom előtt a kiéhezett állattal, majd letéve a szénát, az öszvért elengedte, az azonban habozás nélkül Antalhoz ment, és két térde ereszkedve hódolt a Legszentebb Oltáriszentség előtt.

Mély megrendülésében az eretnek is térdre borult, és szakított tévhitével.

Bármerre jársz, bárhol is állsz,

mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 12  (1964-től 1965-ig)

     Sajnos, az utókor már nem láthatja Erzsébet asszony „saját kezűleg” (egy-két önkéntes mesterember segítségével) épített kis lakását. A szerény hajlék már befejezéshez közeledett, mikor két szomszéd is feljelentéssel fenyegetőzött. Az persze nyilvánvaló volt, hogy építési engedély nélkül épült. A jobb felőli (víkendházas) szomszéd (M), aki Palesztinából települt haza, igen határozott fenyegetést tett. Erzsébet azidőben eszperantót tanult magánúton, s a szószedetben egy bölcs mondásra talált: „Egy kis jóindulat, a legrosszabb szándékot is képes megenyhíteni.” Ekkor könyvével együtt átment a szomszédhoz és megmutatta neki. A férfi zavarba jött és másnap azon ajánlattal szólította meg szomszédasszonyát, hogy „felejtsük el az egészet, hiszen a házikó szebb, mint a régi tyúkól volt!” A másik telek felől is lényegében hasonló „eljárással” oldódott meg a feszültség. 

      1964. A pokol látomása, vagyis átélése. Erzsébet asszony legidősebb lányának elbeszéléséből tudjuk, az alábbiakat.

     1965-től, Erzsébetnek emberfeletti „hívásokkal és kihívásokkal” kellett szembesülnie! Egyfelől az Égiek állandó sürgetéseivel, az emberiséget mentő Szeretetláng ügyének továbbvitelére, másfelől pedig a „nagyanyai” kötelességtudat sürgető elvárásával, hogy semmiképp ne hagyja állami gondozásba kerülni fia három kicsi árváját (IV/31)! A jóságos nagymama, egyfelől saját sorsától kívánta megkímélni kicsi unokáit, másfelől pedig, az ateista állami neveltetés végzetes lelki következményeitől kívánta megóvni beteg fiának elárvult gyermekeit.