Az első rendkívüli csodák
A környéken régóta nem volt eső és hatalmas szárazság veszélyeztette a termést. A falvak lakosai az éjszaka ellenére is kiszaladtak az úthoz a hintó közeledtének hírére és mindenütt esőért könyörögve fogadták a "kis Szentet" – ahogy nevezték. És íme, azonnal akkora "zuhét" kaptak, hogy a földek alaposan meg lettek öntözve, az emberek pedig – mit sem törődve a zivatarral –, örömükben körbetáncolták a hintót.
Amikor végre megérkeztek Mugnanóba, a nép Filoména szobrát az ereklye-ládikával harangzúgás és örömujjongás közepette kísérte be a templomba. Kilenc napig hömpölygött a környék népe köszönteni a "kis Szentet", és ekkor – a kilencedik napon – történt az első igazán látványos csoda. Egy szomszédfalubeli anya ölében hozta szentmisére a születése óta nyomorék kisgyermekét, aki a mise alatt mozdulatlanul feküdt az ölében. Az Úrfelmutatáskor, amikor a ministráns hosszan rázta a csengőt, a mozdulatlan gyermeken izgalom vett erőt, leugrott anyja öléből és botladozva előre szaladt a szentélyig, ahol zavartan megállt, mert maga is csodálkozott a soha nem tapasztalt teljesítményén! A Szentáldozat befejezése után Francesco atya felemelte a gyermeket és a nép tombolt örömé-ben. A gyermek teljesen gyógyultan ment haza! A nagy rivalgásban senki sem vett észre egy másik jelenetet. Egy mugnanói asszony vak kislányával benn maradt a kiürült templomban és a nyitva maradt áldoztatórács-kapun bement a szentélybe a Filoména
ereklye előtt égő mécseshez és annak olajával megkente vak gyermeke csukott szemét. A kislány szemei azonnal megnyíltak és látott. Közben a férje – aki hírhedt szabadgondolkodó, gazdag ember volt – haraggal kereste feleségét, aki "lám megint a templomban volt". Az apa, látván gyermeke gyógyulását és felesége örömkönnyeit, maga is sírva fakadt és vagyonának felét azonnal felajánlotta egy méltó templom építésére a "kis Szent" dicsőségére.
A "csodatevő" kis Szent neve egyre távolabb is fogalommá vált, a híre nőttön-nőtt, s egyre megmagyarázhatatlanabbnak és hihetetlenebbnek tűnő csodák követték egymást, amelyek felsorolása lehetetlen volna. Ennek ellenére mégis voltak a környéken olyanok, akik mégsem hallottak róla, mert bele voltak temetkezve munkájukba, vagy olyan körökben mozogtak, ahol ilyesmikről direkt nem beszéltek.
Így volt ez annak a távolabbi faluban lakó várandós asszonynak az esetében is, akit a vártnál korábban leptek meg a szülési fájdalmak, éppen akkor, amikor teljesen egyedül volt a házában. Segélykiáltásait senki sem hallotta és ő kétségbeesésében már alig volt magánál, úgyhogy rádőlt az ágyára. Egyszer csak egy bájos ifjú leány hajolt föléje, akit még sohasem látott a faluban. Már a puszta tény, hogy nincs egyedül, az is megnyugtatta az asszonyt, akinek nem az első szülése volt és így baj nélkül hozta világra gyermekét. Amidőn kis segítőtársa elrendezett mindent és menni készült, az asszony megkérdezte a nevét. Az ifjú lány mosolyogva így szólt: ‒ Filoména a nevem, az emberek így hív-nak, hogy a "mugnanói Filoména".
És ahogy jött, nesztelenül eltűnt a ház-ból. A kismama még sohasem hallotta ezt a nevet, de mivel a lány megjelenésében semmi rendkívülit nem talált és a segítsége is természetes volt, nem töprengett a dolgon. Hetekkel később mesélte el egyik barátnőjének, hogy milyen helyes kislány segített neki a szülésnél.
Az megemlítette, hogy egy ilyen nevű Szent érkezett Mugnanóba. Az asszonyt furdalni kezdte a kíváncsiság és elhatározta, hogy barátnőjével együtt elmegy a mugnanói templomba.
Amikor megpillantotta Filoména szobrát, felkiáltott: "Ő volt az! Ő járt nálam, amikor szültem" ‒ s alig volt képes elmozdulni az oltára elől.
Ettől fogva csodák sokasága, gyógyulások sora és lehetetlennek tűnő ügyek megoldódása fűződött Szent Filoména nevéhez.
(Forrásokat lásd az első részben!)
(folyt.)
Szólj hozzá!
Kedves Olvasóim!
Július 14-én PRIDE felvonulás lesz a budapesti Andrássy úton.
Kérem, aki teheti – mintegy megszentelő ellenpólusként –, sétáljunk arra feltűnés nélkül többedmagunkkal rózsafüzért imádkozva és szenteltvizet hintve!
Szólj hozzá!
Filoména viszontagságos utazása Don Fancesco Lucia atya megismételte püspökének, hogy a ládikát a legtiszteletreméltóbb módon fogja kezelni, ám a nagy sietségben megfeledkezett erről. A kocsis ugyanis a ládikát a legbiztonságosabb helyre, az ülés alá kötözte, melyet sem a plébános, sem a püspöke nem talált kevéssé megtisztelő helynek!
Amint elindult a hintó, a püspök lábát hátulról egy nagy ütés érte, úgyhogy megállította a kocsist és arra kérte, hogy jobban kötözze a ládikát az üléshez. Ismét elindultak, de ekkor még hatalmasabb ütés érte a püspök lábát. Kiszálltak és értetlenül próbálták az ülés alatt megmozgatni a ládikát, ám az láthatóan és stabilan rögzítve volt. A utazást folytatva olyan óriási ütés érte a püspök lábát, hogy az már nem akart tovább menni.
Ekkor hirtelen a plébánosnak és neki is eszükbe jutott az ígéretük a "tiszteletreméltó módon" való szállításra. Így aztán kioldozták a ládikát, és a püspök atya fövegét levéve, az ölébe vette Filoména ereklyéjét, és kezeivel átfogva, védőn vitte egészen Nápolyig.
Nápoly felé haladva, egy napra megpihentek egy baráti háznál. Várták őket, s mivel a házigazda szobrász volt, egy félig kész munkáját gyorsan átalakította a kis szent szobrává. A felesége ‒ bár igen beteg volt, komoly fájdalmakkal ‒, legyőzve rosszullétét és sebtiben varrt egy ruhát Filoménának. A szobor bár nem volt túlzottan bájos, másnap egész jól mutatott a szép ruhában, és ekkor különleges finom illat áradt szét a szobában, melynek reális okát senki nem találta. Eközben különös dolgot vettek észre: a szobor arca folyton-folyvást változott. Azt hitték, hogy ez valami illúzió, vagy fényjáték. A szobrász azonban, aki csak most vette igazán szemügyre alkotását, meglepődve látta, hogy a szobor arca sokkal de sokkal bájosabb lett, maga is alig ismert rá. Nagy izgatottság lett úrrá mindenkin, ráadásul a háziasszony minden bajából hirtelen meggyógyult.
A püspöki hintó a plébánossal, az ereklyével és a szoborral tovább indult és mire Nápolyba ért, már mindenki értesült a csodákról, úgyhogy az emberek özönlöttek az utcára, a Szent fogadására.
Késő délután, amikor végre folytathatták az útjukat Mugnano del Cardinale felé, leszállt az este és olyan hatalmas köd ereszkedett alá, hogy a lovak alig bírtak haladni. Az utazók a Szenthez fohászkodtak segítségért és lám, abban a pillanatban kitisztult a légkör, feltűnt a Hold, amely fénycsóvaként világította meg az utat.
(Forrásokat lásd az első részben!)
(folyt.)
Szólj hozzá!
Üdvözülhetnek-e az egyházon kívüliek? 3
http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/
(Az elkövetkező három poszt az INDEX netes hírújságban
olvasottakhoz való hozzászólás, mely a szerkesztő álláspontját tükrözi!)
Miután ezen "megválaszoló" posztban is újabb és újabb kérdés merül fel, egyetlen egyre mindenképp megpróbáljuk megadni a választ, nevezetesen, hogy miként lehetséges az üdvösség azok számára, akik nem is ismerték a jézusi tanítást!
Erre vonatkozó érdekes leírást olvashatunk Gloria Polo "Akit villámcsapás ért" c. tanúságtevő könyvében:
»Az Oltáriszentség nélkül, azaz az Úr szent Testének és drága Vérének vétele nélkül senki nem juthat be a Mennyországba. Az Úr odamegy minden haldoklóhoz, mindegy milyen hitű vagy hitetlen. Minden emberhez odamegy az Úr az utolsó órában, felfedi magát, és szeretettel és irgalommal azt mondja: „ÉN vagyok A TE URAD, ISTENED!” (Megjegyzés: az illetőről a környezte már hiheti, hogy meghalt, ámde a lelke még nem távozott a földi életből, így a bűnbánati döntése még lehetséges!)
Ha az ember elfogadja az Urat, és bűnei bocsánatát kéri, példátlan dolog történik: az Úr a lelket elviszi egy helyre, ahol Szentmise folyik, és ez az ember ott fogadja az Oltáriszentséget, az Útravalót. Ez egy misztikus szentáldozás! Csak az, aki magához vette az Úr testét és vérét, juthat a mennybe. Ez a titkos nagy kegyelem, amit Isten az egyházunknak adott. Ennek ellenére olyan sok ember van, aki csak szidja az Egyházat, holott csak a Katolikus Egyház által üdvözülhet bárki is! A haldokló, aki elfogadta az Urat, elnyerheti az üdvösséget és egy időre a tisztítótűzbe kerülhet ugyan, de megmenekült a kárhozattól. Tehát a tisztítótűzbe is az Eucharisztia kegyelméből juthatunk és onnan is e Kegyelem hozhat ki. Ezért gyűlöli úgy a papokat az ördög. Amíg vannak papok, lesz, aki a kenyeret és a bort átváltoztatja Jézus testévé és vérévé, és kiszolgáltathatják a Bűnbánat Szentségét, vagyis addig megvan az üdvösség reménye! (62-63)«
A fentiek felvethetnek teológiai problémát, pl. azt, hogy az Ítélőszék előtt álló lélek már nem gyakorolhat bűnbánatot (ami a földi élet kiváltsága). Ám – és ez nagy misztérium –, a fentiekben leírt esemény még akkor történik, amikor a lélek még kötődik a földi léthez (lásd: a klinikai halálból visszatértek beszámolóit! Az ilyen esetekben bár "klinikailag" halottnak nyilvánul, ámde Isten kegyelméből esetenként ez mégsem végleges állapot!)
Több hiteles misztikus is igazolni látszik a fentieket, köztük Szent Fausztina is leírta (egyházilag jóváhagyott) Naplójában: "Jézus a reményünk. Irgalmas Szívén mint nyitott kapun keresztül lépünk be a mennyországba (N. 1570)". Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk (1Tessz 5,9-10).
Szólj hozzá!
Baleset és amputáció
A calandai plébánia feljegyzései szerint Miguel Juan Pellicer 1617. március 25-én, Miguel Pellicer Maj és Maria Blasco nyolc gyermeke közül a másodikként látta meg a napvilágot. Szülei szegény, mélyen hívő, egyszerű gazdálkodók voltak. Miguel Juan tehát mélyen vallásos környezetben nőtt föl. Naponta imádkozott, rendszeresen gyónt, szentáldozáshoz járult és nagy Mária tisztelő volt. 1637-ben, amikor 20 éves lett, elhagyta otthonát, hogy Castellón de la Plana-ban, édesanyja testvérénél, Jaime Blasconál dolgozzon.
1637 júliusában Miguel egy gabonával megrakodott öszvér húzta kétkerekű teherkocsi vezetése közben súlyos balesetet szenvedett. Valószínű, hogy vezetés közben elszenderedve leesett a bakról, az egyik kerék átment a jobb lábán, amelynek következtében eltört a sípcsontja. Azonnal a Castellón de la Plana kórházába vitték, majd innen Valenciába ahol 1637. augusztus 3-án nyilvántartásba vették (a kórházba való felvétel napja még mindig megtalálható az archívumokban: 1637. augusztus 3. hétfő).
A valenciai kórházban való tartózkodása során állapota nem javult. Bízván abban, hogy a 300 kilométerre fekvő zaragozai híres Miasszonyunk királyi és közkórház orvosai tudnak majd rajta segíteni, ezért felvételét kérte oda, amelyet meg is kapott. A nagy meleg és a szétroncsolt lábában érzett gyötrő fájdalom ellenére ötven nap alatt megtette ezt az utat és 1637. október elején elérte hőn áhított célját. Ekkorra már erősen lefogyott és magas láza is volt. Mindezek ellenére is első útja a kegyhelyre vezetett, ahol meggyónt és szentáldozáshoz járult.
A zaragozai kórház orvosai erős üszkösödést találtak a törött lábon. A fiú életének megmentése érdekében azonnal amputálni kellett a beteg végtagot. A megdagadt és már feketére üszkösödött láb eltávolításáról egy Aragóniában elismert orvos, Juan de Estanga két másik sebésszel − Diego Millaruellel és Miguel Beltrannal − tartott konzultáció után döntött. Úgy határoztak, hogy Miguel Pellicer jobb lábát "térde alatt négyujjnyival" távolítják el, melyhez csupán egy fűrészt és egy szikét használtak. A beteget alkohollal nyugtatták, hiszen akkoriban ez volt az egyedüli ismert érzéstelenítő. A műtét alatt a fiatalember szünet nélkül a Szűzanyához könyörgött.
Az operáció után a végtagcsonkot egy izzó vassal égették ki. Az amputált lábat egy fiatal asszisztensnek, Juan Lorenzo Garciának adták oda, aki egy barátja segítségével a kórház temetőjében, egy 21 cm mély lyukba temette el, megjelölve azt. (A kivizsgálás okiratai közé még ilyen apró részletek is feljegyzésre kerültek.) Abban az időben ugyanis, még oly nagy tisztelet övezte az emberi testet, hogy annak amputált részeit is temetőben földelték el.
Pellicer még néhány hónapig a kórházban maradt. 1638 tavaszán elbocsátották, miután kapott egy falábat és egy pár mankót. Mivel a 23 éves fiatalember így nem tudott munkát vállalni, különleges engedélyt kapott, hogy a zaragozai Del Pilar Bazilika bejáratánál alamizsnáért könyörögjön. Tulajdonképpen teljes munkaidős koldussá vált.
A zaragozai lakosoknak szokása volt, hogy a kegyhelyet naponta legalább egyszer meglátogassák. A láb nélküli fiatalember látványa sajnálatra indította őket. Megszokták és egyben megszerették a személyét; annál is inkább, mert reggelente, mielőtt elfoglalta volna szokásos kolduló helyét, részt vett a szentmisén a Szűzanya csodálatos szobrával díszített Szent Kápolnában. A sekrestyésektől mindennap kért a szentély lámpáinak az olajából, hogy a gyógyulni nem akaró lábcsonkját ápolgassa vele. Ha volt egy kis pénze, akkor a közeli De las Tablas nevű fogadóban aludt. (Később, miután Miguel Juan lába meggyógyult, a fogadó tulajdonosa, Juan de Mezesa és felesége, Catalina Xavierre mindketten tanúskodtak amellett, hogy Pellicer ugyanaz a láb nélküli ember volt, aki az ő házukba járt aludni.) Néha azonban Miguel Juan Pellicer a kórház előcsarnokában aludt, ahol már jól ismerték és ahol a személyzet kedvesen bánt vele.
1640 kora tavaszán Miguel elhatározta, hogy visszatér szüleihez Calandába. A hazautazás (118 km) majdnem hét napig tartott. Ez alatt az idő alatt a faláb folyamatosan nyomta a megmaradt végtagcsonkot, ami heves fájdalmat okozott neki. A család nagy örömmel fogadta.
Mivel Miguel már nem tudott szüleinek a mezőn segíteni, elhatározta, hogy a környező falvakban fog alamizsnáért könyörögni. Abban az időben egy szegény rokkant embernek nem volt szégyen koldulni; ellenkezőleg! Egy koldus segítését egyfajta kötelességnek tartották az emberek, lehetőségként az irgalmasság gyakorlására. Ezért Miguel szamárháton kelt útra a környékbeli falvakba alamizsnát kérni. Hogy szánalmat keltsen, megmutatta lábcsonkját. Ily módon emberek ezrei lettek szemtanúi rokkantságának és az azt követő csodának.
(folyt.)
(Forrás hivatkozások az 5. posztban!)
Szólj hozzá!
Egy falusi plébános vágyódásai
1805-ben Potenza püspöke érkezett Rómába kiváló papjával, aki egy Nápoly melletti falu Mugnano del Cardinale plébánosa volt. Nevezett atya ‒ Francesco di Lucia ‒ nagy vágya volt, hogy temploma számára egy vértanú ereklyéjét meg-szerezze.
Püspöke közbenjárására Francesco atya bemehetett az Ereklyék Kápolnájába, hogy ott választhasson magának egyet. Tanácstalanul sétált a polcok között, amikor Filoména ládikájához ért, olyan erős és csillapíthatatlan vágy tört rá a megszerzésére, hogy alig bírt magával. Érezte, hogy neki csak ez a vértanú-ereklye kell és ezen kérésének hangot is adott.
A fellelkesült atyát azonban elkeserítette a nemleges válasz, és nem fogadta el azt az indoklást, miszerint a falusi temploma nem egy katedrális és nem kaphat egy teljes ereklyét.
Francesco atya elszántsága akkora volt, hogy még abba sem egyezett bele, hogy egy darabka relikviával távozhasson, sőt az elutasítás miatt ágynak is esett és magas lázzal az állapota egyre romlott. Gondos ápolás ellenére, orvosai szerint napjai voltak hátra. Püspökének mindez lelkiismeret furdalást okozott, hiszen fiatal papját ő hozta Rómába az ereklye ígéretével.
Egyik éjjel a beteg felriadt és kérlelni kezdte Filoménát a gyógyulásáért, esküvel megígérve neki azt, hogyha teljesíti kérését az ereklyével kapcsolatban, akkor a templomának a fő helyére teszi! Ezt a révült könyörgést hallotta a mellette lévő ápolónő is ‒ ami egy dolog ‒, az viszont már rendkívüliség, hogy reggelre a beteg teljesen gyógyultan ébredt!
A nővér odacsődítette az orvosokat és a püspököt is, akik valamennyien megdöbbentek. A főpap és a kórházi személyzet is a Szent segítségének tulajdonították a hirtelen felépülést. Ez a csoda arra késztette a püspököt, hogy tekintélyével kérje ki Filoména ládikáját.
Francesco di Lucia plébános boldogan fogadta a váratlan megoldást és várva várta a pillanatot, amikor kis szentjének ereklyéit magával viheti falujába.
(Forrásokat lásd az első részben!)
(folyt.)
(Alul: Filoména vér ereklyéje)
Szólj hozzá!
Régészeti megállapítások és tudományos feltételezések
A talált sírfelirat-tábla különlegessége az, hogy abban a korban nem volt szokás a név feljegyzése, ám ennek ténye arra utalt, hogy nem egy-szerű személy sírhelye lehetett.
Abból pedig, hogy a kerámialap nem egy egész, hanem három eltérő méretű darabban volt, arra lehetett következtetni, hogy az illető vértanút titokban és kapkodva kellett eltemetni! Vagyis a terrakotta lapos téglák nem neki készültek, de alkalmasak voltak a célra. (Filoména szobor a La Salette-i kegyhelyen) A feliraton kívül öt, vértanúságra utaló jelet is azonosítottak a táblákon:
1./ A horgony, mely a reménység szimbóluma, egyben a keresztények elleni kivégzés eszköze is volt, amikor nyakba akasztva dobták őket a folyóba.
2./ A két fel-le mutató nyílvessző, jelenthette a lenyilazást, de oda-vissza irányuk azt a csodát is jelezhette, mi-szerint a nyilak visszafordultak, mint pl. Szent Sebestyén esetében.
3./ Egy harci lándzsa.
4./ A pálmaág, kétségkívül a vértanúságra utal.
5./ A liliom, az ifjúság és a szüzesség jelképe.
Mint említettük, a koporsóban egy nagyobbacska üvegcsét is találtak, mely a mártír vérét tartalmazta, por alakban. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az illetőt már halála előtt is tisztelet övezte, és környezete vértanúként helyezte a sírba.
Érdekes epizód, hogy a kutatók szeme láttára az üvegcsében lévő vér pora arany csillogással kezdett ragyogni, mely megmagyarázhatatlan jelenség volt, és ez határozottan tiszteletet ébresztett bennük!
A koporsó tartalmát átadták egy orvosokból, teológusokból és antropológusokból álló szakcsoportnak, akik alapos vizsgálat alá vetették.
Megállapították, hogy a koponya be van törve és a csontok egy 12-13 éves kislány maradványait mutatják.
A hamvakat és a fiolát gondosan egy kis fadobozba helyezték, és háromszor lepecsételve lezárták.
A végleges vizsgálatok után a szent csontjait tartalmazó ládikát feliratozva a vatikáni Ereklyék Kápolnájában helyezték el, ahol megőrzés alatt tartják addig, amíg a mindenkori pápa nem ajándékozza el egy templom számára.
Forrásokat lásd az első részben!)
(folyt.)
Szólj hozzá!
Üdvözülhetnek-e az egyházon kívüliek? 2
http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/
(Az elkövetkező három poszt az INDEX netes hírújságban olvasottakhoz
való hozzászólás, mely a szerkesztő álláspontját tükrözi!)
Az igazi világosság, a világba jött (vö. Jn,9) és sokakért jött a világba, ugyanakkor a katolikus hit szerint az egyház valamiképp mégis hozzájárul mindenki üdvösségéhez. Dr. Török Csaba, az Esztergomi Hittudományi Főiskola teológiatanára kiemeli, hogy a nem hívő is csak azért üdvözül, mert Jézus megváltotta őt. „Isten tudja, hogy miként. A katolikus egyház biztos abban, hogy adott esetben ateisták is üdvözülnek, de azt teológiailag nem tudja pontosan megmagyarázni, hogy hogyan. Isten titkait az egyház sem látja a maga mélységében” – teszi hozzá Csaba atya. Az üdvösség ugyanis azon alapszik, hogy Jézus Krisztus a kereszt áldozatával mindenkit megváltott, azokat is, akik korábban éltek vagy csak később fognak megszületni, függetlenül attól, hogy tagjai-e az egyháznak vagy sem.
„Mindenki katolikus, legfeljebb még nem tud róla” – mondják néhányan, utalva az egyetemes jelentésű katholikosz szó eredeti értelmére, ám feledni látszanak, hogy sokan visszautasítják, vagy tudomást sem vesznek róla! Az egyháznak még sokat kell tennie annak érdekében, hogy ez a "megváltottságtudat" valahogy eljusson az egyik kiemelten fontos célcsoporthoz, az ateistákhoz is. Ehhez azonban fel és el kellene ismerniük, hogy "Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk őáltala, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott. Általa nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyenek az isteni természetnek, és megmeneküljenek a világban uralkodó vágyak romlottságától. Fordítsák tehát minden gondolatukat arra, hogy hitükkel szolgálják az erényt, az erénnyel a tudományt, a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet. (2Pt 1,3-7)
Szólj hozzá!
Kedves Olvasóim! Felhívom szíves figyelmüket, hogy az Apostol TV a hétköznap reggel 8 órai Szentmise előtt 1-1 néhány perces "máriás" klipemet játssza le. Rövidebb videóim (külön nem jelzett időpontokban) napközben is adásba kerülnek! A műsorújságban "Szeretetláng" cím alatt a legalább 15 perces műsoraimat jelölik!
Az Apostol tévének a hét minden napján 24 órás adása van! Én csupán azt a műsorközeget ismertetem, melyben a videóm szerepel! A teljes műsorrend figyelemmel kísérhető:
https://port.hu/csatorna/tv/apostol-tv/tvchannel-371?date=ma
Külön felhívom a Mária Rádió kedves régi hallgatóinak figyelmét, akik évek óta hiányolják a máriás műsoraimat, hogy ezúttal ugyanazokat az előadásokat, vagy újabbakat videóként nézhetik meg az Apostol tévében! Aki nem tudja tévékészülékén fogni, az elérheti az interneten:
https://www.apostoltv.hu/
Az Apostol TV közhasznú missziós televízió, mely támogatásból tartja fenn magát. Ajánlja másoknak is az Apostol TV műsorait, mert ezzel is apostolkodik!
Tisztelettel: a Hajnal Szép Sugara blog szerkesztője
Számlaszám: 11712004-20338211
APOSTOLMÉDIA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY
Szólj hozzá!
Jel a nem hívők számára
A spanyolországi Zaragozától 118 km-re fekvő Calanda városa a „csodák csodájának” lehetett szemtanúja: a 23 éves Miguel Juan Pellicer csodás módon visszanyerte amputált jobb lábát. Éveken át tartó alapos kutatás és a történelmi dokumentumok átvizsgálása után a híres olasz író és újságíró, Vittorio Messori 'A csoda' című könyvében jelentette meg ennek a rendkívüli eseménynek a leírását.
1640. március 29-én, este 10 és fél 11 óra között, alvás közben Miguel Juan Pellicer calandai otthonában csodás módon visszanyerte jobb lábát, melyet 29 hónappal azelőtt a zaragozai kórházban műtéti eljárás során távolítottak el.
Pellicer mély tisztelője volt az Oszlopos Szűz Máriának; az Ő közbenjárásának tulajdonította elvesztett végtagjának visszanyerését. A következőkben ennek az

egyedülálló Mária-csodának a leírását olvashatjuk, melyet a helybeliek a „csodák csodájának” neveznek. Az archív dokumentumok évekig tartó tanulmányozását követően Vittorio Messori arra a következtetésre jutott, hogy az egész iratgyűjtemény egy valóságosan is megtörtént eseményről tudósít. A dokumentumok az amputált láb „gyógyulásáról” beszélnek − egy különleges eseményről −, amelynek tényleges megtörténte minden kétséget kizár. Az események részletes rekonstruálása a három nappal az eset után tett, esküvel megerősített és hitelesített írásbeli nyilatkozatoknak, ill. a 68 nappal később kezdődő kánoni kivizsgálásnak köszönhetően vált lehetővé. Forrás:
Ez a cikk, megjelent: Tomas Domingo Pérez. El milagrode Calanda. Y sus fuentes historicas. Edita: Caja Inmaculada. 2007. Valamint magyarul, a SZERESSÉTEK EGYMÁST lengyel kiadású katolikus magazin 5. számában.
Szólj hozzá!
A katakomba
Közismert, hogy az első keresztényeket háromszáz éven át kegyetlenül üldözték. Krisztus után 313-ban azonban Konstantin császár rendeletére megszűntek az üldözések és megengedték a keresztény vallás nyilvános gyakorlását. A pogányság temetési szertartása az elégetés volt, ezzel szemben a zsidók mindig sírba, sziklamélyedésbe temették halottaikat, mint pl. Lázárt is. Ezt a szokást követték a keresztények is, akik az üldöztetések alatt a nyilvánosság kerülése okán, halottaikat katakombákban temették, rejtették el. Ezek a föld alatti vájatok, járatok mélyen és hosszan terjedtek a lakott területek alatt. A tetemeket kivájt falmélyedésekbe helyezték és ott imádkoztak mellettük, sőt szentmisét is bemutattak egy-egy kápolnának kialakított részben.
Egyik ilyen ‒ sok vértanú által megszentelt ‒ keresztény temetkezési hely Róma északi részén a Priscilla katakomba, melyet 1802. május 24-én útépítési munkálatok során fedeztek fel, mivel a föld beszakadt egy munkás alatt. Másnap feltárták a keresztény temetkezési helyet, és május 25-én leltek rá szentünk csontjaira, egy vért őrző kis fiolával együtt. Ez VII. Piusz pápasága idején történt.
A katakomba-sírok a löszfalba mélyített széles üregek, fedlapokkal lezárva. Filoména esetében az üreg, nem széltében, hanem keskenyen befelé mélyített. (Lásd az alábbi két felvételt, mely egyikénél piros mécses ég!)
Az érdekesség azonban az, hogy a három részből álló fedlap mégis széltében fedhette a nyílást, jóllehet ezek már le voltak esve.
A lapokon a vértanúság piros jelei voltak láthatók felirattal, melyek sorrendje nem volt egyértelmű. Első olvasatra következő volt kibetűzhető: LUMENA - PAX TE - CUM FI (felső sorrend szerint)
A nehezen értelmezhető felirat, a lapok átrendezésével vált érthetőbbé: PAX TECUM FILUMENA /Béke veled Filumena/ (alsó összerakás) (Forrásokat lásd az első részben!)
(folyt.)
Szólj hozzá!
Üdvözülhetnek-e az egyházon kívüliek? 1
http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/
(Az elkövetkező három poszt az INDEX netes hírújságban olvasottakhoz való hozzászólás,
mely a szerkesztő álláspontját tükrözi!)
"Az Úr mindenkit megváltott vérével, nem csak a katolikusokat. Mindenkit, az ateistákat is" – hangsúlyozta Ferenc pápa, aki Márk evangéliumának egy szakaszához fűzött kommentárt 2014. január 23-i szentmiséjén. A jelenetben Jézusnak azt panaszolják fel tanítványai, hogy olyanok tesznek a nevében jó cselekedeteket, akik valójában nem is az ő követői.
A példabeszédet sokan úgy értik, mintha a pápa azt mondta volna, tulajdonképpen mindegy, hogy valaki keresztény-e vagy sem. Természetesen szó sincs róla, nem kizárva persze Isten végtelen Irgalmasságát sem! Az Evangélium, egyértelműen kimondja "nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell". (Apcsel 4,12) Tehát nem másvalaki által, a próféták vagy vallásalapítók közül, hanem egyedül Jézus Krisztus által (!), mert egyedül csak Őt igazolta az Isten! Ő az, akit Isten a halálból feltámasztott, nem látott romlást és őáltala mindenki megigazulhat. (vö. Apcsel 13,37-39)
A kritikusabbak szerint az Egyház „monopolizálja az üdvjavakat”, vagyis azt képviseli, hogy csak a papság közreműködésével és az általa szentesített úton érhető el a megváltás. Az „extra ecclesiam nulla salus”, vagyis az egyházon kívül nincs üdvösség dogmája valóban sokszor szolgált a történelem során arra, hogy az egyház a saját jelentőségét támassza alá. Ha az Egyház nem is hangoskodik e kérdésben, mégis e jézusi tanítás elvetése, vagy ismeretlen szélességre tágítása, az evangéliumi tanítás súlyos csorbítása lenne! Az üdvösség nagy misztérium, mindazáltal „Az üdvösséghez azért mégiscsak az egyházon keresztül a legkönnyebb eljutni” – emeli ki Török Csaba atya.
Szólj hozzá!
Akik a »semmi istenének« buzgó hívei
A meggyőződéses és nyakas ateisták − akik tudatosan elvetik az Istent −, valójában nem tudják magukban kimagyarázni istentagadásuk indokát, "hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta, művei alapján értelemmel fölismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra". (Róm 1,20)
Az ateista ideológia a természetfeletti valóság és a csodás jelenségek létezésének állandó tagadására kényszeríti hitvallóit. A világhírű olasz író, Vittorio Messori megállapítja, hogy mindezt ,,állandóan és mindenhol meg kell tenniük, máskülönben elveszítik saját hitüket: mert mint tudjuk, a vallás hiánya nem más, mint egyfajta saját vallás, mely ráadásul sokkal követelőzőbb. Milyen szabadsággal teheti fel magának a kérdést a Titokról az, aki életét és gondolatrendszerét arra a feltételezésre alapozza, hogy ,,semmi titokzatos nem létezik"? Mennyire lehet szabad a felderítetlen tények iránt az, aki úgy tesz – Renan szavaival –, mintha ,,az emberiség történetében mindennek csak emberi magyarázatának kellene lennie"?
A történelemben folyamatosan megjelennek olyan tények, amelyek megingatják az ateista ideológia alapjait. Ilyenek a különféle csodás jelek és események, amelyeken keresztül az Úristen rámutat a valóság természetfeletti dimenziójára. Hiába tépik szét az Újszövetséget, Krisztus Igéje örök! A csodák pedig Isten különleges "megnyilvánulásai" az ateista ideológia rabszolgái felé, azért, hogy végre határozottan utasítsák el ateista eszmerendszerüket és fogadják be az Ő szeretetének Titkát.
Az Evangéliumba vetett hit minden keresztény számára egyben hit a legnagyobb csodában: Jézus Születésének és Feltámadásának a csodájában, ill. azokban a csodákban, amelyeket Jézus nyilvános működése során vitt végbe és folyamatosan végbevisz a Szűzanya, az apostolok és a szentek közvetítésével. Jézus Urunk sokunknak mondta ezt: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek". (Jn 4, 48) és rámutatott a csodás jelek jelentésére, amelyeket véghezvitt, "vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem". (Mt 11,5-6)
A csodák és a természetfeletti jelek folyamatos kísérőjelenségei Isten működésének üdvösségünk történetében. Vannak csodák, amelyeket Krisztus lelki síkon visz végbe: pl. a bűnök bocsánata a Bűnbánat Szentségében; az Ő valóságos és személyes jelenléte az Eucharisztiában, miként az ember szívében feltámadó hit és szeretet, az ellenség szeretete és a megbocsátás. Ezek mindig az isteni kegyelem csodájának számítanak! Jézus Krisztus az ember testében is csodás gyógyításokat visz végbe. E rendkívüli jelek által szeretné megerősíteni vagy felkelteni a hitet az emberekben, hogy megnyissák szívüket az Ő mindenható, végtelenül alázatos szeretete és irgalma előtt.
Ismételjük el még egyszer, hogy a hit egyedüli alapja és forrása minden keresztény számára ezeknek a csodás tényeknek – Isten Születésének és Jézus Krisztus Feltámadásának – az elfogadása. Mindenki, aki ezeket a tényeket elutasítja és nem hisz bennük, megszűnik kereszténynek lenni. Azonban minden további csodás esemény csak arra szolgál, hogy élénkítse és elmélyítse a hitet Isten valódi jelenlétében és üdvözítő tevékenységében, aki Szűz Mária méhében valóságos emberré vált, hogy halála és feltámadása által megváltson bennünket. Szent Ambrus írta: "Mindazok, akik eldobják maguktól az élő Istent, a »semmi istene« előtt borulnak térdre" és arra biztatott, hogy Szolgáljátok Krisztust, mert Ő az egyetlen jó és irgalmas Úr, aki nem taszít rabszolgaságba, hanem igazi szabadságot ajánl fel.
Szólj hozzá!
Horváth Mária előszava
Egy különleges szent ünnepe van augusztusban, egy olyan gyermeklányé, akit nagyon sokan szeretnek, tisztelnek, akinek a segítségét sokan kérik.
Akkor ismertem meg őt, amikor kislányom 13 éves volt.
Felfigyeltem Szent Filoména gyermeki, törékeny lényére, ugyanakkor lenyűgözött határozottsága, a hitért való kiállása és óriási tűrőképessége a szenvedések elviselésében.
Leánykám kezébe adtam a kis könyvecskét, aki megnézte a róla festett Feszty Masa képet, és megtetszett neki. Elkezdtük olvasni életének történetét. Rabul ejtett minket.
Abban az időben gyermekem kedvenc szentje lett ő és ezért megkértem, vigyázzon rá az Égből, imádkozzon érte és segítse útján Jézus felé.
Sajnos, a későbbiekben eltávolodtunk Szent Filoménától ‒ nem azért mert csökkent volna az iránta való tiszteletünk ‒, hanem azért, mert más és más szentek kerültek előtérbe életünk során.
Közben kislányom felnőtt, amikor is egy Szent Filoména ünnepre hívott el valaki, Pasarétre. Augusztusi hőség volt, úgyhogy eleinte el sem akartam menni. Végül mégis rávettem magam, a hónap közepe lévén a Szűzanya iránt érzett lángoló szeretetem miatt. Amikor megláttam a Filoménáról készült festményt, valahogyan meg-dobbant tőle a szívem. Könnyes szemmel néztem őt és új szeretet ébredt bennem e fiatal szent iránt. Kérni kezdtem őt megint a lányomért és jól jött, amikor a mise végén kezembe adtak egy Szent Filoménához írt rózsafüzért és kilencedet.
Lányom ezt követően férjhez ment és egy sajnálatos betegség miatt úgy tűnt, majdnem kizárt a gyermekáldás.
Sokat imádkoztam, elsősorban az Égi Anyához, Máriához, kértem Jézust, és Szent II. János Pált is és akkor hirtelen kezembe került a kapott Szent Filoména rózsafüzér.
Éreztem, hogy most nagy erővel hozzá kell fordulnom, mert ő segítségére van a gyermeket váró édesanyáknak.
Nem csupán imádkoztam a leírt imákat, hanem minden nap a szívemből kérleltem őt, segítsen a lányomnak: imádkozza ki a gyermeket a számára. Mélyen könyörögtem, és elvégeztem a kilencedet.
Nem telt el sok idő, és lányom áldott állapotba került.
Köszönöm Neked kedves Szent Filoména, köszönöm, hogy segítettél! Tudom, és éreztem kedves lényedet imáim alatt, tudom, hogy közbenjártál lányomért, akinek egy gyönyörű, kedves kicsi lánykája született.
Dicsőség érte az Úrnak!
Most hálából örömmel segítettem Csodatévő Szent Filoména élettörténetének összeállítását.
Források:
E.D.M. Paul O'Sullivan, A csodatévő Szent Filoména (Debrecen)
Zippernovszky Judit, Csodatevő Szent Filoména – Szent Gellért Kiadó. 1995.
Internet: Forrás 1 ; Forrás 2
Szólj hozzá!




Szólj hozzá!
Nem akarásnak nyögés a vége!
Miként az előzőkben tárgyaltuk, még számos hasonló csodás felgyógyulás történt az Egyház történetében. Ezek közül meg kell említeni egy szintén részletesen kivizsgált csodás esetet, amikor is a jó két évvel korábban amputált láb – írd és mondd –, visszanőtt. Mindez a Zaragozától kb. 100 km távolságra fekvő kisvárosban, Calandaban történt. (Részletek később!)
Az istenhívő ember, aki csodának számító eseményekkel és tényekkel találkozik, nem zárkózik el a valóság természetfeletti dimenziójától, hanem folyamatosan nyitott a Titok teljesebb megismerésére, vagyis megőrzi szabadságát az Igazság további keresésére. Ehhez pedig, Keresztes Szent János szerint, ,,hinnie kell egy olyan Isten létezésében, aki ebben az életben sem értelemmel, sem akarattal, sem képzelettel vagy más egyéb érzékkel fel nem fogható".
Éppen ezért az emberben csak a hit nehéz útján történik meg a lelki fejlődés folyamata, de az Isteni valóságok feltárása a természetes megismerés számára hozzáférhetetlen.
Az ateista viszont, aki kétségbe vonja Isten létét és a csodálatos események bekövetkeztének puszta lehetőségét is, saját ideológiájának rabjává válik. Teljesen korlátozza magát az Igazság keresésének szabadságában, mert előre feltételezi, hogy nem létezhet olyan természetfeletti valóság, amely nem illeszthető be az empirikus emberi tapasztalatba. Az ateisták közül sokan továbbra is elszánt hévvel folytatnak kereszteshadjáratot az istenhit, a vallás és a hívők ellen. Az istentelen ideológia rabjai nyugalomban szeretnék tartani bizonytalan lelkiismeretüket, elutasítva minden lehetőséget, mely a hit által felajánlott megismerés útján a valóság lelki dimenziójának felfedezéséhez vezetne. Ezért az ateisták körömszakadtáig tagadnak minden csodás eseményt, még ha tudomást is szereztek róla − abbéli félelmükben −, hogy megingathatja világnézetük alapjait.
Az ateistákkal ellentétben a Krisztusban hívők szabadok az ideológia kényszerétől. Tudatában vannak annak, hogy hitük − mely végsősoron a legnagyobb csoda −, Krisztus megtestesülésének és feltámadásának elfogadásából ered. Ehhez járul még – mintegy megerősítendő –, a világmindenség létezése, annak tökéletes harmóniája, a természet törvényeinek, a földi élet titkainak és a gondolkodó szabad ember létezésének csodája.
Szólj hozzá!
Elszakadás az Egyháztól, Krisztustól és Istentől



Szólj hozzá!
Egy ateista hogyan is hihetne a csodában?
A hitetlenségükre oly büszke ateisták mélyen hisznek abban, hogy a tudomány majdan minden titkot és rejtélyt tisztázni tud és idővel megcáfolhat minden katolikus babonát. A természetfeletti erők létezéséről csak egy olyan egyértelmű tény győzte volna meg őket – ahogy azt maguk is állították –, mint például egy levágott kéz vagy láb visszanövése. Biztosak voltak benne, hogy ilyesmi soha nem történt és soha nem is fog megtörténni. (Zárójelben kell megjegyeznünk, hogy az ateisták nem hisznek a természetfelettiben, annál inkább hisznek a "távoli civilizációk", az UFO-k létezésében. Meg kell mondanunk, hogy ehhez nagyobb hit – illetve saját szóhasználatukkal – nagyobb hiszékenység kell!)
A szabadgondolkodók magabiztossága az ateista ideológiába vetett vak hitükből fakad. Az a meggyőződésük azonban réges-rég megdőlt, hogy eddig még soha senkinek nem nőtt volna vissza az amputált lába, vagy egy kis darab csontja, az izmokkal, bőrrel, idegekkel és véredényekkel együtt. Ezek az emberek ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy pont az általuk hiányolt csodák, már részletekbe menő tudományossággal igazoltan, dokumentálásra kerültek.
Az egyik legpontosabban kivizsgált és dokumentációkkal alátámasztott csoda a flandriai Jabbeke városában élő Peter van Rudder (1822-98) belga kertész azonnali gyógyulása (6 cm-es csontjának visszanövése) volt. 1867. február 16-án egy kidőlő fa olyan szerencsétlen módon törte el a kertész bal lábának síp- és szárkapocscsontját, hogy csontszerkezetéből hat centiméternyi rész teljesen elvesztett. Lábán hatalmas gennyes seb támadt. Thiriart professzor, a királyi család magánsebésze konzíliumot hívott össze, amely a beteg végtag azonnali amputációja mellett döntött. A beteg azonban határozottan megtagadta beleegyezését és borzalmas fájdalmai ellenére nyolc éven keresztül nem engedte levágatni a lábát. Mindeközben egyre jobban rábízta magát a Szűzanyára.
1875. április 7-én, legyőzve borzalmas fájdalmait feleségével együtt Oostakerbe ment, ahol egy lourdesi barlang volt építve. Amikor nagy nehézségek árán eljutott a helyszínre, teljes szívéből imádkozni kezdett a Szűzanyához, kérve bűnei bocsánatát és azt, hogy képes legyen munkát vállalni és eltartani népes családját. Egyszer csak olyan érzése támadt, hogy valami furcsa dolog történik a testében. Azonnal eldobta mankóját, közelebb futott a szoborhoz és térdre borult a Mária-szobor lábai előtt. Közelben álló felesége felkiáltása tudatosította benne, hogy csoda történt és hirtelen meggyógyult.
Az orvosi vizsgálatok bebizonyították, hogy Peter teljesen felgyógyult és lábában hirtelen kiegészült a több mint 6 cm-es hiányzó csont, a hozzátartozó inakkal, véredényekkel, izmokkal és bőrrel együtt. Mindez a semmiből keletkezett! A többszöri vizsgálatok megerősítették a kertész azonnali és teljes felgyógyulását, s a bal lábában elhalt csontrészek hiánytalan rekonstrukcióját. Van Rudder munkáltatója, Alberich du Bus őrgróf – aki a szbdkmves páholy magas rangú képviselője volt − a történteket látva azonnal áttért a katolikus hitre. (Az külön csodaként értékelhető, hogy a Páholy ezek után életben hagyta az őrgrófot!)
(folyt!)
A ma is látogatott Oostaker-i kegyhely és Mária-szobra.
Szólj hozzá!
1985. április 16-án volt koporsós temetése 6 pap és nagyszámú gyászoló jelenlétében. A búcsúbeszédet P. Böcskei József Bertold OCD kármelita atya mondta, aki jól ismerte Erzsébetet, az általa képviselt ügyet pedig hitelesnek tartotta.
1997 tavaszán, egykori szobája helyén Dr Takács Nándor Jusztin OCD megyéspüspök, szóbeli engedélyével kis kápolna épült.
2000. június 22-én legidősebb leánya − testvérei beleegyezésével −, exhumáltatta és a családi sírhelyre, a Remetekertvárosi Szentlélek plébánia altemplomába helyeztette. Az Érd-Ófalui kihantolásnál hárman voltunk jelen: Erzsébet asszony legidősebb lánya, Cecília († 2015), férje és e sorok írója! A kissé domboldali sírhely, valószínűleg vízmosásos, mert Erzsébet asszony maradványai teljesen elenyésztek, koporsójával együtt, és csak a fehér műszálas szemfedél-bélelés tette lehetővé a maradványok kiemelését, mely igen kis térfogatú volt. Senki nem szemrevételezte!
A kis „batyu” méretű maradványokat, mindenestől az osszárium ládába helyezték! Ezt követően hárman az autómmal a Remetekertvárosi Szentlélek templomhoz mentünk, ahol már várt bennünket − volt lelkivezetője −, Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus, aki a beszentelést végezte. A templomi sírhelyen Erzsébet asszony osszáriuma mellé egy szentkép lett elhelyezve, mely a keresztre feszített Nagy-Magyarországot ábrázolta. Ezt is megáldotta Lajos atya!
Mindannyian meg voltunk rendülve, és a kínos csendet Antalóczi atya törte meg: „Egy nagy szentet temettünk” – mondta, és mint aki elcsodálkozott saját kijelentésén, még hozzá fűzte: „De ezt már csak a megújult világban fogják felismerni!” És ekkor idéztem az Úr szavait, melyeket Erzsébetnek mondott: „A jövő világa készül, és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (1971. VII. 26.) – talán meg se éljük, fűztem hozzá.
„Én a legkevésbé!” – vágta rá Lajos atya, és elindult az autója felé. (2000. december 16-án magához szólította az Úr!)
Megjegyzés: Az eredeti, templomi dupla-sírhelyet 2000 után a plébánia önhatalmúlag szimpla méretűre cserélte, mely az előző helytől két méterre jobbra van. (Ez a mai sírhely!)
A Szentlélek templom volt az, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely, ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával. (lásd I/75)
Még a közvetlen kortársak is értetlenkedve szemlélhették egy többszörösen árva leány, majd hat gyermekkel özvegyasszony csapásokkal teli küzdelmes életét. De azt már csak a jövő világa lesz képes felismerni hálálkodva, hogy Mária Szíve Szeretetlángjának a történelem sötét hamujában rejtőző parazsát Erzsébet asszony kitartó küzdelme szította fel, hogy beragyoghassa az egész világot.
A Lelki Naplóban így szól az Úr: „Áldani és magasztalni fogják Istent, hogy ily kincsekkel tartalmas életre segített (téged) határtalan kegyelmeivel, melyekből a földön élő felebarátaid bőséggel meríthetnek, és követhetik életed egyszerű útját, mely által ők is Hozzám jutnak.” (III/200)
(Vége!)
Szólj hozzá!
Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. A történelem során megnyilvánuló hatalmi túlkapásaik kétségkívül ezt látszanak igazolni!
François M. A. Voltaire (1694-1778), a francia ateista költő és filozófus mondta egyszer: „ha Párizs piacán csoda történne és ezt kétezer ember tanúsítaná, én akkor sem hinném el!” Csoda-e, ha gyűlölte az intézményesült egyházat, és azt írta egyik levelében: „Zúzzátok szét a gyalázatost!”
Az emberiség utóbbi 300 éve alighanem a nagy hittagadás és a vallásüldözések korszakaként kerül be az üdvtörténetbe. Csak a 20. században több keresztényt gyilkoltak le, mint az azt megelőző 19 évszázad alatt összesen! A keresztény hit a Szentlélek erejéből mégis fennmaradt és a megváltást kínálja mindazoknak, akik tudva és akarva 'magukra veszik'. Mert a hit Isten ajándéka, melyre az embernek nyitottá kell válnia − jóllehet − ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka – mondja az Úr az efezusi levélben (2,8).
Voltaire-t, nem véletlenül nevezték a felvilágosodás egyik főpapjának, hiszen szbdkmves eszmeiségének őrjöngő követői valóban meg akarták valósítani „tanítását” a francia forradalomban. Körülbelül 44 ezer guillotine működött, és nem volt sem falu, sem város, melynek áldozatot ne kellett volna hoznia az 'Ész' pogány istenségének. A fő célpont természetesen az Egyház és a vallásos lelkület volt. Közel 30 ezer papot és püspököt végeztek ki, de a polgári áldozatok száma – gyermekestől –, messze meghaladta a 100 ezret! (És ezt nevezik a "Nagy Francia Forradalomnak"!)
De hát mitől hit a hit, és a lelki meggyőződés mellett milyen külső bizonyságokat kaphat a hívő ember? Émile Zola (1840-1902) francia író azért utazott Lourdes-ba, hogy később megírja, hogy mindaz ami ott történik, kizárólag a fantázia, illúzió, hallucináció és szélhámosság gyümölcse. Amikor Szűz Mária Lourdes-i jelenésének barlangja előtt megpillantotta a sok gyógyulás votív (hála) ajándékát, állítólag ironikusan így szólt: Sok botot és mankót látok, de egyetlen falábat sem látok közöttük!
Az ismert francia ateista, Felix Michaud (1877-1967) azt állította, hogy csak azt lehetne igazán megkérdőjelezhetetlen csodának tekinteni, ha egy leamputált láb újból visszanőne – ám véleménye szerint ilyen esetet még sosem jegyeztek fel a történelemben és bizonyosan nem is fognak soha, miként a tudomány is előbb-utóbb magyarázatot talál a ma még érthetetlen eseményekre, és ez majd végső csapás lesz a "katolikus babonákra"! Hasonló gúnyossággal nyilatkozott a Lourdes-i gyógyításokról a XIX. századi vallásellenes pozitivizmus vezetője
Jean Martin Charcot (1825-93) neurológus azt állítva, hogy sosem találkozott olyan esettel, amikor az amputált végtag visszanőtt volna.
Mindketten tévedtek, mert volt ilyen! – 16 részes sorozatunk erről is szól!
(folyt!)
Alábbi képek, a "Nagy" Francia Forradalom "dicsősége"!
Szólj hozzá!
Mint említettem, Erzsébet 1984-ben betegeskedni kezdett és fokozatosan „leépített” maga körül mindenkit. Úgy nézett ki a dolog, mint akinek valami végső fáradtság és sértődöttség folytán elege volt mindenkiből! Ennek természetes magyarázata egyfelől a szüntelen gyomortáji fájdalmak, másfelől (mint később kiderült), jelentős mértékben az új lelkivezetőnek (I. J.) tudható be, aki talán kíméletből is, de igyekezett mindenkit kizárni Erzsébet asszony addigi környezetéből.
Sajnálatosan erre a sorsra jutott a titkára is, ezen életrajz írója!
Amikor megkérdeztem efelől, miszerint már nem vagyok 'titkár'? Ő ekként válaszolt: „Én, Fiacskám nem azt mondtam, hogy a Szűzanya visszavonta a megbízását − te csak dolgozz tovább −, hanem azt, hogy mellettem nincs már semmi feladatod, tehát fölösleges hozzám járnod!”
Lelkivezetőjéről annyi elmondható, hogy 2-3 naponta meglátogatta Erzsébet asszonyt hidegkúti otthonában, segítő asszonyokat is vitt az ápolására, megáldoztatta, sőt szentmisét mutatott be a betegágynál! Arra azonban az atya mindig ügyelt, hogy senki ne keveredhessen a beteggel beszélgetésbe − ebből következően −, szinte kizárólagosan csak a lelkivezetőjével értekezhetett. Okkal tételezhető fel tehát, hogy ez a helyzet nagymértékben befolyásolta Erzsébet asszonyt a döntéseiben!
1984 végén súlyosbodott az állapota, novemberben kórházba szállították. A Szent János és a Tétényi úti Kórházban is kezelték.
1985. március 24-én a kórházból, körzetorvosi felügyelet mellett ápolásra magához fogadta az idős Hámori házaspár Törökbálintra.
Erzsébet bár sokat szenvedett, fájdalomcsillapítót nem kért, és boldognak mondta magát, amiért nem kórházi körülmények közt tölthette napjait.
1985. április 11-én rózsafüzérrel kezében, szentségekkel többször megerősítve, arcán enyhe mosollyal költözött az égi hazába. Bizonyára a lelkivezetője iránti hála vagy rábeszélés késztette Erzsébetet, hogy kívánságára −, melyet magnóra mondott −, Érd-Ófaluba kérje temettetését.
(folyt.)
Szólj hozzá!
Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket.
Csak fogjatok össze minden erőtökkel és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására.
(Szeretetláng Lelki Napló I/58)
Szólj hozzá!
Az államfő részt vett egy magyar szerzetes szobrának avatásán Fatimában
MH/MTI – 2015.03.07.
A fatimai jelenések azt üzenik a világnak, hogy a rossz erői csak akkor győzedelmeskedhetnek, ha a jók tétlenek maradnak – mondta Áder János köztársasági elnök a portugáliai Fatimában.
A magyar államfő Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek társaságában részt vett Kondor Lajos verbita szerzetes szobrának felavatásán, és helyezett el koszorút.
Áder János kiemelte, a portugáliai csoda, amelynek elismertetéséért rendkívül sokat tett a magyar szerzetes, azt üzeni a világnak, hogy kitartó hittel és a béke iránti imádsággal véget lehet vetni a háborúnak, továbbá a Földet pedig éppúgy meg lehet menteni a pusztulástól, ahogy "lelkünket is megmenthetjük a pokol tüzétől és a kárhozattól".
Kondor Lajos 1928-ban született a Győr-Moson-Sopron megyei Csikvándon. 1946-ban lépett be a verbiták közé. Németországi tanulmányai után, 1954-ben küldte rendje Portugáliába, ahol a szemináriumban volt nevelő és tanár. 1961-től a még kiskorukban elhunyt fatimai pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási perének posztulátora lett. 2006 januárjában Jorge Sampaio, Portugália köztársasági elnöke a Portugál Köztársasági Lovagrend parancsnoki rangjával tüntette ki. Ugyanebben az évben, a magyar nemzeti zarándoklat alkalmával Magyarország lisszaboni nagykövete adta át a szerzetesnek a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Kondor Lajos 2009-ben halt meg. E nagy magyar papi személy, egy "olyan korban kötelezte el magát Isten és az emberek szolgálata mellett, amikor a kommunista diktatúra magyarországi helytartói a nép ellenségeit látták mindenben és mindenkiben, aki fölött nem gyakorolhattak hatalmat" – fejtette ki a magyar államfő. Felidézte, a magyar szerzetes Salzburgban tanult filozófiát, teológiai végzettségét Németországban szerezte és Bonnban szentelték pappá 1953-ban. Innen egy évvel később került Portugáliába, ahol élete végéig Fatima lett az otthona magyar szerzetesként - fűzte hozzá.
Áder János megjegyezte, Kondor Lajos sokat tett azért, hogy Fatimából ismert zarándokhely legyen, az ott élt pásztorgyermekeket pedig boldoggá avassák. "De Kondor Lajos jót tett velünk, magyarokkal, akiket hazájától távol élve is mindvégig testvéreinek, honfitársainak tekintett. Összetartotta a nyugati magyarságot azzal, hogy feladatot állított eléjük. Hatalmas szerepe volt a Magyar Kápolna és a Magyar Keresztút megépítésében. Tudta, hogy ezek a stációk azoknak is közös imahelyet teremtenek, akik hazájuktól távol élnek" – hangsúlyozta.
A köztársasági elnök az összefogás, valamint a méltósággal élt élet és az emberi jócselekedetek csodájaként jellemezte azt, hogy a magyar szerzetes hazájától sok ezer kilométerre golgotát emeltetett.
Az államfő beszéde után Erdő Péter bíboros megszentelte a szobrot. Az ünnepségen az M1 Híradó tudósítójának beszámolója szerint mintegy kétszázan vettek részt. Paulo Fonseca, a település polgármestere arról beszélt az ünnepségen, hogy Kondor Lajos hidat képez a két ország között. Mindig a fatimai üzenet tolmácsolását tartotta feladatának, közelebb hozta a híveket Istenhez és a jelenések üzenetéhez - emlékezett.
Erdő Péter bíboros – aki megáldotta a magyar kálvária felállításának ötvenedik évfordulójára készített emléktáblát a fatimai Szent István kápolnában – ott elmondott beszédében reményét fejezte ki, hogy az emlékmű a magyarság szeretetét fejezi ki a fatimai Szűzanya és egész Portugália iránt, és annak a reménynek is a jele lesz, amely "végigkísér minket egész történelmünk során".
Erdő Péter szintén arra emlékeztetett, hogy Kondor Lajos életműve szorosan összeforrt a fatimai kegyhely fejlődésével azáltal, hogy a gyermekkorukban elhunyt fatimai pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási ügyének posztulátora volt.
A magyar szerzetes volt a lelke a világban szétszórt magyarság összefogásának is, amely lehetővé tette, hogy itt, Fatimában megépülhessen a magyar kálvária és a Szent István kápolna – mondta a bíboros.
A Szűzanya imádságot, szívbéli megtérést, bizalmat kért, és lenyűgöző vízióban rajzolta meg a véres XX. századot, amely az egyházat, és az Istenre néző emberséges élet eszményét egyaránt pusztulással fenyegette - fejtette ki Erdő Péter. Felidézte, hogy II. János Pál pápa, a Szent Péter téren ellene elkövetett merénylet után a saját életben-maradását is a Fatimában tisztelt Boldogságos Szent Szűz közbenjárásának tulajdonította.
A bíboros kifejtette, Szűz Mária annak ellenére is velünk van, hogy számos értelmetlen, fenyegető gyűlölködés, vagy testvérgyilkos háborúskodás, a keresztények elleni meg-megújuló gyilkos erőszak hullámai tapasztalhatók világszerte.
A szoboravatást megelőzően Erdő Péter és António Marto leiria-fátimai püspök közösen mutatott be szentmisét az ötven évvel ezelőtt készült magyar kálvária közelében lévő Szent István-kápolnában. A misén részt vett Áder János és felesége, Herczegh Anita asszony is. Az M1 Híradó tudósítójának beszámolója szerint a misén csaknem kétszázan vettek részt, helyiek és zarándokok is.
Az államfő és felesége ezután koszorút helyezett el Kondor Lajos sírjánál is.
Forrás: http://magyarhirlap.hu/cikk/19215/Csak_akkor_gyozhetnek_a_rossz_eroi_ha_a_jok_tetlenek_maradnak
Szólj hozzá!
Férfi és nő keresztény szemszögből
Werner Neuer azonos című könyve nyomán, részletek.
(Forrásunk, a Szent Margit Lap 67. és 68. számában jelent meg)
A keresztények meggyőződésére, viselkedésére (értékrendjére), soha nem szolgálhatnak zsinórmértékként a tudományos kutatások, melyek mindenkor revízió alá eshetnek. A mérce inkább a Szentírás, mely Isten kinyilatkoztatásaként mélyebb igazságokat tartalmaz, mint amire bármely emberi tudomány képes. Ez semmiképpen nem jelenti a tudomány lebecsülését, hiszen a valódi tudomány segít a híveknek az Isten által kinyilatkoztatott igazságok mélyebb megértésében.
A keresztények első jelentős következtetése a nemek tudományosan megállapított különbözőségéből az, hogy Isten a férfit és a nőt azért teremtette különbözőnek, mert különböző szándéka van velük. Mert a nemek sajátossága nem egy vak evolúciós folyamat véletlen eredménye, hanem Isten tudatos és terv szerinti teremtő aktusának eredménye. Minden, amit Isten létrehoz, tehát az ember nemisége is, Isten mély szándékából fakad és az Ő magasztalására szolgál. A nemeknek tehát az a feladatuk, hogy megvalósítsák Isten teremtő szándékát és ezzel megdicsőítsék Őt. Ez azt jelenti az emberek számára, hogy nemi sajátságukat hálásan igenelik és tudatosan kibontakoztatják. Az ember Istentől teremtő életre hívatott. Ha fellázad Isten teremtése ellen, magát pusztítja el. Ha a nemek nemi létük ellen lázadnak és megpróbálják nemi sajátosságukat tagadni, az élő Isten ellen lázadnak és életüket a pusztulásnak szolgáltatják ki. A nemiség területén eluralkodó legsúlyosabb tévedések korában a keresztényeknek az a feladata, hogy életükkel megmutassák, miként lehet a férfilétet és a nőlétet Isten szándéka szerint kibontakoztatni, és miként válik ez a legnagyobb boldogság forrásává.
A Krisztusban hívő férfin látni kell, hogy örömet jelent férfinak lenni, miként a nőn, hogy öröm számára nőnek lenni. A Szentlélek segíteni akar nekünk abban, hogy Isten teremtő szándéka a nemekkel örömteljes módon megvalósuljon.
Nem akarjuk a nemek különbözőségéről szóló fejtegetésünket anélkül lezárni, hogy ne mondjunk valamit a férfiről és nőről való tudásunk korlátairól. Bármilyen gazdagok és megalapozottak is ismereteink a nemek különbözőségéről, a nemek keresztény szemszögből való vizsgálata megmutatja, hogy a férfilét és nőlét tökéletes racionális megértése el van zárva előlünk: Isten bölcsessége, mely minden művében megmutatkozik, mindig nagyobb annál, mint amit mi, behatárolt emberek képesek vagyunk felfogni. A férfi és nő fölött is mély titok lebeg, mely bennünk ámuló hódolatot kelt. A nemekről való összes tudásunk szükségszerűen csak töredékes marad (lásd: 1Kor 13,9), még akkor is, ha ezt a modern tudományhívő ember nem akarja elfogadni. A keresztények számára azonban az a tudat, hogy léteznek kifürkészhetetlen titkok, nem jelent megütközést, ez sokkal inkább a teremtő elképzelhetetlenül gazdag bölcsességének dicsőítésére sarkalja őket; mert „Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma”. (Jób 5,9)
Szólj hozzá!
05.
július
A MEGTÉRÉSTŐL FÜGG A JÖVŐTÖK 3. rész (a Szeretetláng lényegi bemutatása VIDEÓ 7 p.)
| Szólj hozzá!Szólj hozzá!
Megemlékezés egy igaz emberről
Drága Kondor atyánk kitörölhetetlenül kapcsolódik Fatima történetéhez. A Fatimai Szűzanya a háborúzó emberiség és a szenvedő egyház számára elhozta a vigasztalás és a remény üzenetét Szeplőtelen Anyai Szívének gyengéd és anyai nyelvén, amely meghallja a gyermekek fájdalmát: „Szeplőtelen Szívem végül diadalmaskodni fog!” Mintha azt mondaná: legyetek bátrak, bízzatok: nem hagylak egyedül benneteket, a végén győzni fog a Szeretet és a Béke! Ugyanakkor arra is meghív, hogy együttműködjünk ebben a feladatban a világ bűnöseinek megtéréséért engeszteléssel, imádsággal, szentségimádással és bűnbánattal. Ez egyfajta meghívás, hogy belépjünk az isteni Szeretet Óceánjába, álljunk ellent és ne adjuk meg magunkat a rossznak; vállaljuk felelősségünket a szeretet, a jó és a béke győzelmének szolgálatában; s magunkon kezdve formáljuk át a világot.
Így fogta fel a mi kedves Kondor atyánk Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. Számára az engesztelés a Szűzanya üzenetének magja volt. Ezért írja: „A Mária Szeplőtelen Szívének való odaszentelődés, az engesztelés és a megszentelődés ugyanazt a dolgot fejezi ki, és ezeket szükségszerűen az egész ember teljességével mély egységben és harmóniában kell megvalósítani.”
Ez valami olyasmi volt, amit ő meg is élt. Egyszer amikor betegségének végső szakaszában felkerestem, elárulta nekem: „Úgy akarom megélni a szenvedést, mint engesztelési felajánlást, ahogy a pásztorgyermekek tették.” Erre azt feleltem: „Ajánlja fel szenvedését a papi hivatások ajándékáért, amelyre az egyházmegyének olyan nagy szüksége van”. „Igen, igen” – felelte nyugodtan, mint aki nagy békét érez.
Haláláig kimutatta az Egyház iránti mély szeretetét. Kötelességünk, hogy a Leiria-Fatimai Egyházmegye és a portugál Egyház nagy jótevőjének nyilvánítsuk őt. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerével nagy segítséget szerzett több egyházmegyének, plébániáknak, szemináriumoknak, kolostoroknak és szociális ügyeknek. A portugál egyház nagyon hálás neki és sosem felejti el őt.
A hit és a remény tekintetével nézzük most Kondor atyánkat, aki Isten boldogító szívében, teljes közösségben a szentekkel mindörökre él, elmélkedik és ízlelgeti a Szűzanya és a kis pásztorok örömteli társaságában Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Arcának szépségét és irgalmas szeretetének minden gazdagságát!
António Marto Leiria-fatimai püspök ( Forrás )
TALÁLKOZÁSOK: 01. Kondor atya köszönti VI. Pál pápát;
02. II. János Pál és Kondor atya;
03. A Szűzanya és fatimai fia;
04. Lúcia nővér és Kondor atya;
05. A fatimai püspök, Orbán Viktor és Kondor atya
Szólj hozzá!
De lássuk újból lelkivezetője Dr Antalóczi Lajos véleményezését: „Évekre szóló személyes ismeret után elmondhatom: Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a Lelki Naplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes! A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt. Erzsébet asszonynak a Szeretetláng révén nagyon sok megaláztatásban volt része. Ugyanakkor hetente több napon, kenyéren és vízen böjtölt húsz éven át. Életét különösen megnehezítette, hogy a Szeretetláng révén látványos esemény nem történt. Nem volt gyógyulás, nem volt napcsoda, forrás vagy könnyezés stb. Csupán gyümölcsökről beszélhetünk, amiről a belső csoda megtapasztalói tanúskodnak. A csodák a lelkek mélyén mentek végbe. Jóllehet, ez a legnagyobb csoda, hiszen valamennyi jelenés minden eseménye éppen ezt a célt szolgálja, jelen esetben ennek nem voltak külső jelei, csak gyümölcsei. A lélek átformálódása pedig nem minden esetben
látványos. Egyetlen regisztrálható, de mégis a legmeggyőzőbb fejlemény a Szeretetláng fogadtatása volt az egész világon. Kínától Amerikáig, Ausztráliától a skandináv államokig rengeteg nyelven és rengeteg országban közkézen forgott. Még japánul is kiadták. (Később szót ejtünk a Szeretetláng csodálatos kivirágzásáról Közép- és Dél-Amerikában.) Erzsébet asszonynak, aki igen megszenvedte a kételkedést is, ez volt egyetlen bizonysága és vigasztalása.”
(Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000.)
A Szeretetláng Mozgalmat hazánkban Erdő Péter bíboros érsek már 2009. június 5-én jóváhagyta 494-1/09 számú Dekrétumában, melyet másnap a X. Országos Szeretetláng Találkozón hirdetett ki – részlet: „...Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom Társulást. A társulás életére és munkájára Isten bőséges áldását kérem. Szolgáljon működésük hazánk lelki megújulására!” – idézet vége!
Erzsébet asszony Lelki Naplóját, Nihil obstat- és Imprimaturral a Magyar Katolikus Egyház kiadója, a Szent István Társulat adta ki 2010-ben!
(folyt.)
(Kép: Erdő Péter jóváhagyó beszéde a 2010-es Országos Szeretetláng Találkozón.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,
mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!
Légy te az első!
Szólj hozzá!
A leghíresebb verbita utolsó napjai
Kondor Lajos atyát a végzetes betegség (leukémia és a hólyagrák) teljesen legyengítette, sokat szenvedett, de nem panaszkodott semmire, pedig járni sem volt képes. Amikor megkérdezték tőle, hogy van, mindig mosolyogva válaszolta: „Ó, nagyon jól!”, pedig a napi gondozás – beleértve még az etetést vagy a testhelyzet változtatást is – kellemetlenséggel járt számára, bár ezt igyekezett leplezni. Továbbra is dolgozni szeretett volna. Utolsó intézkedése az volt, hogy Lúcia nővér könyvét 19 nyelven tegyék közzé az interneten. Megtörtént, és ITT található magyar nyelven is. Fatima nagy Apostolának legvágyottabb és legboldogabb percei – hasonlóan a három fatimai gyermekhez –, a szentáldozás volt. Ekkor mindig nagyon összeszedte magát, hogy méltón és engesztelő imádással fogadhassa az "Elrejtőzött Üdvözítőt" – ahogyan a kis boldog Jácinta nevezte az Oltáriszentséget. A végén mindig együtt mondta környezetével az Angyal imáját:
„Istenem hiszek Tebenned és imádlak Téged, remélek Benned és Szeretlek Téged. Bocsánatot kérek mindazokért, akik nem hisznek és nem imádnak Téged, nem remélnek Benned és nem szeretnek Téged. Amen”
Amikor az áldoztató pap áldást adott rá és elbúcsúzott tőle, akkor mindig csendben folytatta:
„Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, aki jelen van a föld valamennyi tabernákulumában, engesztelésül a szentségtörésekért a szidalmazásokért és közömbösségért, melyekkel Őt megbántják. Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök Hozzád a szegény bűnösök megtéréséért. Ámen.”
Kezelő orvosa (Branca doktornő) saját betegeként kezelte Lajos atyát és rendszeresen látogatta Coimbrából. Ugyanígy Ângela nővér és Béla nevű unokatestvére, akik mindketten orvosok. Az utolsó napokban makacs láza volt. Branca doktornő október 28-án kereste fel utoljára. A diagnózis kritikus volt. 12 óra körül, amikor elbúcsúztak, Kondor atya azt mondta neki: „vége a látogatásnak!” Ő nem értette, vagy úgy tett, mint aki nem érti és azt felelte: „a holnapi viszontlátásig!” Rendesen evett és kért egy kis narancslevet. 14 óra körül megállt a szíve.
Véget ért a látogatás és elkezdődött az ünnepi találkozó. Már megtanult lábak nélkül járni és szárnyak nélkül repülni. Véget ért a találkozás a szenvedéssel és a törékenységgel, és kezdődött a teljes együttlét szeretteivel: a Szentháromsággal, a Szűzanyával és a pásztorgyermekekkel. Már csak a bűnösök megtéréséért való szeretet égeti őt, mint mindenkit a Mennyben. Úgy halt meg, ahogyan az engesztelő imádásról írt keresztútjában fogalmaz:
„Segíts úgy meghalni, mint a Fiad, hogy azt mondhassam: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!”
( Forrás nyomán!)
Szólj hozzá!
Erzsébet asszony a három unokáját 16 évig nevelte, és már a 80-as évek elejére egyre fáradtabbnak érezte már magát. Ennek ellenére elvállalta egy kedves ismerőse idős és vak apjának – Hanzi bácsinak – a gondozását, némi fizetség fejében. Erzsébet asszonynak a vérében volt az ápolás és a szeretetszolgálat. Egyfelől úgy érezte, hogy összetört lelke egy újabb feladattal rendbe jöhet, másfelől tervezgetett álma volt, hogy a családi ház
szeretetotthonná alakuljon, amit mellesleg † Tüttő György, angliai főlelkész atya (későbbi prelátus) ajánlott neki! Ehhez azonban az kellett volna, hogy gyermekeit örökrészük szerint kártalaníthassa.
Nos, az első és egyben utolsó páciense volt Erzsébetnek ez a vak Hanzi bácsi, aki nagyon jól érezte magát, úgyhogy bármeddig maradt volna, és valóban igen figyelmes gondozásban volt része − jóllehet egy év után −, hirtelen belealudt az örökkévalóságba!
Erzsébet néni mesélte, hogy egy alkalommal sajtot készített elő a bácsi reggelijéhez, és a szeletelésnél egy piciny foltot látott meg rajta. Valami azt súgta neki, hogy „nem számít, úgy sem látja!” Lelke mélyén azonban az Úr hangját hallotta: − Nekem is így adnád oda? – mint mondta, igen elszégyellte magát!
A Szeretetláng látnokának egészsége azonban nem volt már a régi! Több gondoskodásra és figyelmességre lett volna neki is szüksége. A bácsi halálával Erzsébet asszony úgy érezte, hogy minden téren magára maradt, hogy égi megbízatását egyáltalán nem sikerült megvalósítania, és ezért a lelkivezetőit is vádolta! Ettől kezdve Erzsébet asszony kissé rezignáltabbá vált, mint aki nem találja a helyét. A gyomrát fájlalta, és nem kis iróniával meg is említette, hogy „amíg évekig böjtöltem, a gyomromra semmi panaszom nem volt!”
Hogy kiválasztott volt-e Erzsébet asszony?
Valamennyien a kiválasztottságra születünk, melyre a keresztségben kapunk isteni pecsétet. Ám az, hogy ezt mennyiben sikerül betöltenünk, sajnos többnyire a halál után derül ki. „Íme, ilyen voltál és ilyennek kívántalak téged – mondhatja nekünk szomorúan az Isten.” (Raoul Plus SJ) Nem volt ez másként Erzsébet esetében sem! Az viszont feltűnő, hogy már kora gyermekkorától kezdve az élete ritkamód erőt próbáló volt. Életének nehéz éveiben is „ösztönösen” Mária-tisztelő volt, sorsának rendeződését követően azonban nagy rózsafüzérező lett. Példás kegyelmi életet élt, de minden feltűnés nélkül!
Montforti Grignon Szent Lajos azt írja, hogy „a Mária-tisztelet, a kiválasztottság biztos jele”! (vö. TMT 40; 200; 250)
(folyt.)
(Kép: Hogy Erzsébet asszony nem hiába küzdött az égi megbízatásával, példaként mutatok egy Mexikó-városi óriásplakátot.)
Szólj hozzá!
Kondor Lajos SVD atya, Boldog Ferenc és Jácinta szenttéavatási perének posztulátora 2009. október 28-án, 81 éves korában elhunyt. Temetésére október 30-án a fatimai Szentháromság templomban került sor. A szertartást António Marto leiria-fatimai püspök vezette több mint 150 pap, valamint Kondor atya kettőezerötszáz barátjának és ismerősének jelenlétében. Kondor atya földi maradványait a fatimai temetőben helyezték örök nyugalomra, az Isteni Ige Társaság sírboltjában. Forrás
Fentebb két döbbenetes adat tűnik ki. Az egyik, hogy 28-án hunyt el és 30-án már el is temették! Ugyan bizony, miért volt e nagy sietség? A választ sejteti a második meglepő adat, miszerint "több mint 150 pap, valamint Kondor atya 2500 barátjának és ismerősének jelenlétében". A Fatimai Kegyhely vezetőségében ugyanis komoly aggodalomként rémlett fel a lehetőség, hogyha néhány napot hagynának a világszerte népszerű Kondor atya híveinek és barátainak, akkor minden kontinensről – és Nagy-Magyarországról is (!) – olyan további, akár tízezrek érkeztek volna a temetésére, hogy "nehézséget" jelenthetett volna a róluk való minimális gondoskodás is!
Megjegyzem, ez a gondolkodásmód semmi mással nem indokolható, mint a kicsinyességgel és ez bizony, méltatlan volt Fatima Nagy Apostolának emlékéhez (annál is inkább, mivel a világ egyik legjobb költségvetéssel bíró kegyhelye a fatimai)!
A Mennyek Országában viszont nem volt kapkodás, de annál nagyobb várakozás a boldog beteljesülésre, amikor a Szeplőtelen Szűzanya Szívére ölelhette legendás pap fiát!
Bizonyára így is volt!
Szólj hozzá!
Én, aki jelen voltam a püspöki kihallgatáson – nézetem szerint –, az Erzsébet asszony szemszögéből a legalábbis eredménytelennek látszó 20 évnyi küzdelme felőrölte addigi türelmét, melyhez még rásegíthet a
bontakozó betegsége is. Az, hogy Gyula püspök kétségkívül kissé lekezelően és valóban számonkérő hangnemben beszélt, nem lehetett újdonság Erzsébet számára, hiszen a Szeretetláng ügyében ezt már megszokhatta. De ami ezután következett, arra vonatkozik az említett, „nagyon is földi” kifejezésem.
Mert végül Mersey Antal atya is menesztve lett, mint lelkivezető! Bizonyos mértékben felém is némi elhidegülés volt tapasztalható Erzsébet asszony részéről, de ezt szóban nem fogalmazta meg!
Lelkivezető pedig kell! És itt jött a képbe egy általa már régóta ismert pap, akiről évekkel korábban még azt a súlyos szavakat mondta, hogy „ez a 'faramuci' atya sajnos gyakran a fickó befolyása alatt áll!” Az, hogy Erzsébet asszony régebben valóban a lelkébe látott-e, lehet, ámde ez a „karizmája” utóbb, úgy néz ki, hogy már nem működött! Az azonban tény és vitán felül áll, hogy élete vége felé, a lelkivezetők iránt valóban egyre türelmetlenebb volt, és akit úgymond „le nem váltott”, csak azért történhetett, mert már nem maradt jártányi ereje sem! Rákja volt!
Mindazáltal, Erzsébet asszony esetében nem vitatható a leglényeg, hogy „a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, s a hitet megtartotta!” (Vö 2Tim 4,7) És hozzá tehetjük: a rábízott ügyért alaposan megszenvedett, mely épp ezáltal elterjedt az egész világon, „még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is” – ahogy írja a Lelki Napló! (I/85)!
(folyt.)
Szólj hozzá!

Szólj hozzá!
Az előző részben Erzsébet asszony azon kinyilatkozásáról volt szó, melybe azt állította, hogy égi üzenete van egy neves nyugati érsekhez, melyet csak neki mondhat el! Ennek kivitelezésére egy plébános kevés!
Így tehát első lépés volt, hogy Mersey atya felkereste Dr. Szakos Gyula megyéspüspököt, akivel abban maradtak, hogy Erzsébettel közösen beszélgessenek el, kipuhatolják az ügy komolyságát. És itt jött be az, hogyha valami nem igazán „égi”, az nagyon is „földi”!
A fehérvári találkozás ugyanis igen balul sikerült, részint a püspök számon kérő hangvétele miatt, de főként Erzsébet asszony ingerültsége miatt, mely fáradtságának és talán már lappangó betegségének tudható be. Erzsébet, naplójába ezt – igen szűkszavúan írta le: »1981. IV. 6-án püspökatyánál voltunk Atya, a Tibi és én. Ez a látogatás előre bejelentett volt. Alig indult meg a beszélgetés a püspök atya igen nagy eréllyel fordult hozzám és szavaival vádolt. „Hogy mertem én külföldön kinyomatni a Szűzanya Szeretetlángját? Kitől kaptam erre engedélyt? stb.” Engem meglepett ez a kérdőre vonás, de a Szűzanya azonnal a nyelvemre adta a szavakat és én megválaszoltam: 'volt nekem lelkivezetőm, ő intézkedett és én nem is tudtam róla, csak utólag! Ő a kivonatolt anyagot bemutatta nekem, de hogy külföldre megy, azt nem közölte!« (vö IV/29) (Mint e sorok írója tanúsítom, ennél jóval feszültebb volt a beszélgetés, különösen Erzsébet asszony addig számomra ismeretlen és szokatlanul kemény hangnemét illetően!)
Bár a búcsúzás szívélyes volt, hazafelé Erzsébet asszony Mersey atyát és engem vádolt a kínos helyzetért, miszerint „a püspökkel együtt kínpadra vontuk” őt! Egyfelől, erről szó sem volt szó, hiszen Erzsébet asszony kifejezetten örült, hogy a püspök fogadja! Másfelől pedig már sokkal kínosabb helyzetekből is kiverekedte magát született „diplomáciai” érzékével! – Most nem így volt!
(folyt.)
(Kép: Erzsébet asszony és lelkivezetője Mersey Antal atya,a püspökségre igyekszik. Antal atya egyben a misebor vásárláshoz kannát visz magával.)
Szólj hozzá!
Kondor atya és a Szeretetláng
.jpg)


Szólj hozzá!
Mersey Antal atyának ez után is szembesülnie kellett néhány „sajátságos” indíttatással.
Természetesen, amit meg lehetett valósítani, azt ő meg is szervezte!
Ilyen volt pl. 1980 őszén a Szűzanya azon kérése, miszerint „sürgősen meg kell szervezni a Kármelita Harmadrendet!” Mersey atya fel is vette a kapcsolatot P. Bertold és P. Jeromos kármelita atyákkal, akik nem csak pontos iránymutatást adtak a harmadrendi noviciátus megtartására, de a római generálissal is közölték, illetve bejegyeztették, egy ilyen közösség megalakulását!
A „három kívánságból” a legnagyobb fejtörést a harmadik „sugalmazottnak” mondott kérése okozta! Ez ugyanis, akár igaz is lehetett, de olyan nagyságrendű egyházi szervezést vett volna igénybe, melyre egy plébános kevés volt, pláne abban az időben!
És ez az üzenet az volt, hogy Erzsébet asszonynak egy bizonyos magas rangú nyugati főpappal kell beszélnie személyesen, és az üzenetet csak neki mondhatja el.
A feladat nem kis gondot okozott Mersey Antal atyának, hiszen tudta, hogy a nyugati főpapra bizony valóban ráférne egy 'égi üzenet', de ehhez ő, mint plébános nem kompetens. Egy ilyen exponált személlyel való találkozáshoz, a megyéspüspökkel kell konzultálni, és a nevezett főpaptól időpontot kell kérni! A megvalósításához viszont, legalább 3 személyt kell kiutaztatni, egyházi tolmáccsal!
(folyt.)
Szólj hozzá!
01.
július
Elmélkedés a Szűzanyáról és arról, hogy jelenéseivel megérintette-e az emberi szíveket és elérte-e anyai célját? (videó)
| Szólj hozzá!2 perc 50 mp.
Szólj hozzá!
Kondor Lajos atya 1928. június 22-én született Irén ikertestvérével Csikvándon. Apja: Kondor Lajos, anyja: Hoffer Terézia. A család földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott és a nagyszülőkkel együtt mélyen vallásos emberek voltak. Négyen voltak testvérek: László, Mária, Irén, Lajos. Az elemi iskolás kisgyermek már gyermekkorában oltárt készített és ott „misézett”, a testvére Irénke pedig ministrált neki. Középiskolai tanulmányait a győri bencés gimnáziumban és a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban végezte. 1946-ban Kőszegen lépett be a verbiták (Isteni Ige Társasága) rendjébe, majd a kánoni év után a kőszegi bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait, ott érettségizett 1948-ban. Ekkor tette le első fogadalmát is. A Társaság több társával együtt kimenekítették az ausztriai Mödlingbe. A zsebében egyetlen kis könyvecske lapult: Montforti Grignon Szent Lajos: Tökéletes Mária-tisztelete. Mivel Mödling az orosz zónához tartozott, ezért tovább kellett menekülniük a Bonn melletti Szent Ágoston Missziósházba. A teológiai tanulmányait az ottani főiskolán végezte el, ahol 1953-ban szentelték pappá. 1954-ben rendje Portugáliába küldte, ahol a szemináriumban volt nevelő és tanár. 1956. július 8-án találkozott először Lúcia nővérrel, akivel – 1961-től a szenttéavatási per posztulátoraként – engedélye volt bármikor találkozni.
1963-ban adta ki először a BOLDOG MARTO FERENC ÉS JÁCINTA c. hírlevelet hét nyelven, amelyet megszakítás nélkül 47 éven át szerkesztett, hogy megismertesse a két látnok életét és boldoggáavatási perük állását az érdeklődőkkel. Lásd: http://www.pastorinhos.com/hungaro/index.php?id=Leitura (sajnos, időközben a magyar verziót törölték! Hogy kik és miért?)
1968-ban szeretett volna hazajönni édesanyja temetésére, de az akkori magyar "szocialista" hatóságok nem engedélyezték Magyarországra történő utazását. (!) (A rendszerváltást követően az akkori döntnökök az emberi jogok élharcosaiként léptek föl!)
Kondor atya 1972. október 12-én este a fatimai szentély előtt a Fatima-Leirai püspökkel együtt fogadta a „száműzött bíborost”, Mindszenty Józsefet, Magyarország hercegprímását. Az egyházmegye püspöke így üdvözölte: „Nagy kitüntetés ez számunkra s örömben rebegi a hálát szívünk, hogy ebben a pillanatban s ezen a szent helyen köszönthetjük eminenciás urunk, hitvallónk és vértanúnk tiszteletreméltó személyét, aki Krisztus szenvedésének sebeit viseli testén.”
1978-ban az akkor leirai püspökkel, Alberto Cosme do Amarallal együtt találkozott II. János Pál pápával, hogy hivatalosan is megkezdődhessen a boldoggáavatási eljárás. 1982. május 13-án II. János Pál pápa személyesen köszönte meg a Fatimai Szűzanyának, hogy csodálatos módon megmentette az előző évben ellene elkövetett merényletből.
Kondor atya, Meisner bíboros kölni érsek segítségével elérte, hogy II. János Pál pápa 2000. május 13-án Fatimában avassa boldoggá a két pásztorgyermeket, bár a korábbi tervek szerint a kihirdetés Rómában történt volna.
Lajos atya életcélja a fatimai üzenet terjesztése volt, a világ számos nyelvén, magyarul is jelentetett meg a fatimai jelenésekről szóló könyveket, Lúcia nővér emlékezéseit, elmélkedéseit és a Fatima, századunk reménycsillaga c. saját írását, melyet e sorok írója 1987-ben ezer veszély közt, kinyomatott Magyarországon!
Kondor atyának nagy szerepe volt a fatimai Magyar Keresztút felépítésében, amely az 1956-ban külföldre menekült magyarok kezdeményezésére és adományaiból jött létre. A szerzetes mindig szeretettel fogadta a Fatimába érkező magyar zarándokokat, gyakran mondott szentmisét nekik és soha nem mulasztotta el, hogy személyesen fogadja a magyar zarándokokat és a „Pásztorgyermekek irodáján” a jelenések történetéről szóló kiállítást ismertesse. Örömmel szervezte a Magyar Katolikus Püspöki Kar fatimai zarándokútjait is, miként a Zarándokszobor magyarországi látogatását is.
2004 márciusában a Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) nevű szervezet kitüntetést adományozott neki abból az alkalomból, hogy 50 éve élt és dolgozott papként Portugáliában. 2006 januárjában a portugál köztársasági elnök, Jorge Sampaio a portugál Köztársasági Lovagrend parancsnoki rangjával tüntette ki. Ugyanebben az évben októberben, a magyar nemzeti zarándoklat alkalmával Magyarország lisszaboni nagykövete adta át Kondor Lajosnak a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét.
2009-ben elrendelte, hogy Lúcia nővér emlékezéseit 19 nyelven tegyék fel a honlapra, hogy ezt a könyvet az egész világon olvashassák. Lásd: http://www.pastorinhos.com/livros/hu/MemoriasI_hu.pdf
Aranymiséje alkalmával a következőket mondta: „Gyermekkorom óta pap akartam lenni. Szüleim szigorú iskolába küldtek, hogy embert faragjanak belőlem… Tizennyolc évesen beléptem az Isteni Ige Társaságába, hogy misszionárius legyek. Ezért el kellett hagynom a hazámat, és huszonöt évesen pappá szenteltek. Azóta eltelt ötven év. Ha ma visszatekintek és felidézem életemnek azokat az éveit, elmondhatom, hogy boldog vagyok hivatásomban, és tanúságot teszek arról, hogy megéri átadni magunkat Jézus Krisztusnak és Isten országa terjesztéséért dolgozni.”
2009. október 29-én, a kórházi halálos ágyán így búcsúzott a délben távozó orvosnőjétől: "Vége a látogatásnak!" 14 óra körül megállt a szíve. Földi látogatása véget ért, de elkezdődött az ünnepi találkozója a Mennyben. A Szűzanya – akinek oly fáradatlan apostola volt – kézen fogva vezette az Úrhoz, akinek hűséges papja volt!
2010-ben teret neveztek el, 2015. március 7-én pedig szobrot avattak Kondor atyának Fatimában!
(lásd a képeket!)
Szólj hozzá!
Az ún. „apostoli utazásaink” sok élménnyel és információval szolgáltak nekem, de végső soron Erzsébet asszony is értesült a világ dolgairól!
A hozzá járó fiatalok révén, rengeteg új információ jutott el Erzsébethez, és sokan kérték a véleményét pl. Garabandálról, Taigi Annamária „háromnapos sötétségéről” és az abban az időben hazánkban elterjedt „Charbel-cseppek kultuszáról”, melyről azóta se derült ki, hogy valójában mennyiben volt köze a „Közel-Kelet Pió atyájá”-hoz.
Puszta feltételezés csupán – ám nem kizárható –, hogy Erzsébet asszony „emberi tényezője” átvett egyes gondolatokat. Valószínűleg így fogalmazódhatott meg benne „égi üzenetként” a nagyszabású élelmiszer tartalékolás meghirdetésére.
A naplóban nem olvasható üzenet, hozzávetőlegesen így hangzott: „Az ország legnagyobb Mária-temploma belső űrméretének megfelelő mennyiségű bort, búzát és olajat kell összegyűjtenie az egyháznak, mert súlyos megpróbáltatások várhatók!”
Nos, Antalóczi atyának – mint akkori lelkivezetőnek – e kérdésben, természetesen komoly fenntartásai voltak! Bár felismerte benne az ószövetségi vonatkozást, ámde józan megfontolásában elmondta, hogy az ő egyházi státusza nem csak nem teszi lehetővé ilyen nagyságrendű akció meghirdetését, de ez olyan káros politikai reakciókat válthatna ki, mely végzetes csapást mérne a Szeretetláng ügyére!
Erzsébet asszony nem méltányolta Antalóczi atya józanságát és csalódását fejezte ki vele szemben. A nagy és bensőséges kapcsolat hirtelen „ellaposodott” és Erzsébet új lelkivezető után nézett, akit megtalálni vélt Mersey Antal, Érd-Postástelepi plébános személyében. Ám nem kell azt képzelni, hogy valamiféle harag maradt volna Lajos atya és őközte, sőt!
Erzsébet asszony a gyóntató-váltást úgy állította be, hogy 'Eger messze van' a lelkivezetésére, tehát alkalmasabb egy közelebbi pap.
Ez a „lelkivezető-váltás” nem okozott se gondot, se rosszalló meglepetést sem Antalóczi Lajos, sem pedig Mersey Antal atyának, úgyhogy ők jó barátokként (Erzsébettel együtt vagy nélküle) találkozgattak. Antal atyáról elmondható, hogy igazán mértéktartó, a mögöttes tényezőket is jól átlátó, nyugodt és tapasztalt gyóntató és lelkivezető volt.
Mikor aztán Antal atya sem támogatta a „gyűjtőakciót”, Erzsébet nem forszírozta azt tovább, hanem levonta a végkövetkeztetést és engedelmeskedett, hiszen Jézus régebben több alkalommal is lelkére kötötte Erzsébetnek, hogy „mindig azt tedd, amit gyóntatód ajánl, még akkor is, ha ez ellenkezik az én kérésemmel"!
Ebben az esetben persze szóba sem jött, hogy ezt a gyűjtést az Úr vagy a Szűzanya kérte volna! Erzsébet asszony sem állította ezt határozottan!
(folyt.)
Szólj hozzá!
30.
június
Elmélkedés a Szűzanyáról és arról, hogy jelenéseivel megérintette-e az emberi szíveket és elérte-e anyai célját? (videó)
| Szólj hozzá!2 perc 50 mp.
Szólj hozzá!
A római egyházat alapító két apostol főünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe – mondta XVI. Benedek 2005-ben. Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Már csak azért is, mert a szent hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint a Mestere –, Pált lefejezték, mert mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.
„Ezek azok a férfiak, akik testben élve vérükkel öntözték Isten egyházának vetését: kiitták az Úr kelyhét, és Isten barátai lettek.” (Misekönyv)
Régi egyházi szokás szerint Szent Péter és Pál vértanúhaláluk főünnepe a pápa ünnepe, de népi szokás szerint, egyben az aratás kezdetét is jelzi.
A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter Bazilika és a falakon kívüli Szent Pál Bazilika. Mindkét templom alapját Nagy Konstantin vetette meg. A mai Szent Péter bazilikát 1626. november 18-án szentelték fel. Benne van Szent Péter apostol sírja. Szent Pál bazilikáját a 19. században építették újra (miután egy munkás hibájából leégett), s 1854. december 10-én szentelték fel ismét. (A legfelső kép a Szent Pál Bazilika timpanonjának mozaikja!)
Hogy ki volt nagyobb kettejük közül? Nos, Szent Pál kisebb a méltóságban, de nagyobb a prédikálásban, viszont egyenlők az életszentségben! A Szent Apostolok példáján felbuzdulva, akarjunk mi is teljes közösséget vállalni Krisztussal, a mi Urunkkal, mert csak Általa üdvözülhetünk!
Szólj hozzá!
Az 1929. június 13-i jelenés Tuy-ban
Bár a fatimai jelenések 1917. október 17-vel lezárultak, az évek folyamán Lúcia nővérnek több alkalommal szólt a Szűzanya. Rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Lúcia ezt így írja le könyvében: Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, bal kezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom». Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!
Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya. A jelenés szomorúan panaszolta Lúciának, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: ,,Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő...” Szó szerint így történt!
A látnok gyóntatóján keresztül ismételten kérte ezt. Lúcia nővér még 1940-ben is így ír XII. Piusznak: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást.”
A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a negyvenéves bolsevizmus, és annak minden következménye... Lúcia nővér könyvében, lábjegyzetként találhatjuk még a következőket: Alaquoce Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. (Az égi kérés nem volt lehetetlen!) Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.
(Sajnos, máiglan létezik egy ilyen értetlenség és kelletlenség a pozícióban lévő vezetők részéról!)
Szólj hozzá!
Az előző részben elmeséltem, hogy autómmal a Miskolc felé vezető (régi) úton mentünk Erzsébet asszonnyal, amikor egy nagy bajjal nem járó, de igen veszélyes balesetet
szenvedtünk.
Igen meg voltunk illetődve, de ijedve nem! Erzsébet asszony csak ennyit mondott: „Titkár testvér, jó ügyben utazunk, a Szűzanya Ügyében!”
E mondat hitelessége másként is beigazolódott! Az atya, akit megismertünk, rendkívül barátságos és vidám volt és mindjárt kikötötte, hogy hívjuk csak őt egyszerűen Micu bácsinak, mert a barátaitól így természetes!
Elmesélte, hogy bár „cukros”, de megtartotta a 12 hetes böjtöt és alig akarta abba hagyni, mert úgy érezte – pontosabban meggyőződött róla –, hogy valóságos „fegyvert” adott kezébe az Úr, Édesanyja Szeretetlángjával! Papi életének legnagyobb eredményei fűződtek ezekhez a hetekhez, mert akikért imádkozott, azoknál látványos megtérés és életjobbulás következett be. Válófélben lévő házasok békültek ki, abortuszokat mondtak vissza stb., ennek folytán az atya annak a reményének adott hangot, hogyha a Szeretetláng lelkisége elterjed, országunk sorsa is jobbra fordul. Aztán hosszasan beszélt arról, hogy imáinkkal és az engeszteléssel megmenthetjük a magyar ifjúságot, mert a sátán soha eddig nem tapasztalt alattomossággal próbálja tönkre tenni Mária Országát!
Én csak hallgattam, ilyen őszinte beszédre nem voltam felkészülve, egyenesen a könnyeimmel küszködtem. Mert (abban az időben) azt hallani papi szájból, hogy van értelme küzdeni, imádkozni, engesztelni, meg azt, hogy hazaszeretet, egy kicsit sok volt nekem! Akkor éreztem rá igazán a Napló jézusi szavainak értelmére: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106)
(A miskolci volt kármelita templom a plébániával, ahol Székely Miklós atya - Micu bácsi - szolgált a 70-es években.)
(folyt.)
Szólj hozzá!
Antalóczi atyának, tudomásom szerint nem sikerült mind a 12 papot „összehoznia”, mert bár két fiatal (egri egyházmegyés) elvégezte a 12 hetes böjtöt a 4-4 órás adorálással, de végül azt mondták, hogy a továbbiakban nem kívánnak a Szeretetláng lelkiségével foglalkozni! Így a ténylegesen az Ügy mellé álló papok száma 8-10-re tehető! A nevüket
Antalóczi atya tartotta nyilván, ám ő 2000 decemberében Isten országába költözött!
A 12 papi létszám mégis összejött – bár már többen meghaltak –, de 2010 után 2-3 atya elvégezte a 12 hetes böjtöt a Szűzanya feltétele szerint! Erdő Péter bíboros-érsek védnöksége mellett, az ország 8 legnépesebb kegyhelyén és négy Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö. I/49) megtörtént a „Láng átadás” 2010. február 2-án, évenkénti ismétléssel
Alább elmesélek egy történetet, amikor 1977-ben – Antalóczi atya szervezése eredményeként –, meglátogattuk Miskolcon (az akkor még hetedik) papot, Székely Miklós atya személyében. Nyoma sem volt még az autópályának, és a „régi úton” haladtunk diadalittasan a célunk felé! Erzsébet nénivel rendületlenül imádkoztuk a rózsafüzért.
Előttünk egy vasrudakkal megrakott teherautó haladt, nem is lassan, épp ezért nem erőltettem az előzést, sőt valami sugallatra nagyobb követési távolságot vettem fel! Kétség nem férhet hozzá, hogy őrangyalunk adott benső tanácsot, mert a teherkocsi rakományából egy rúd elszabadult és az úttesten nagy pattogással alácsapódott a gépkocsinknak, kivágva egy 20 cm-es darabot a „köténylemezből”!
Más baj nem történt, pedig leszakíthatta volna a fékcsöveket, szétvághatta volna a gumit. Arra már gondolni is szörnyű, hogyha közelebb lettünk volna, akkor az épp méternyi magasságban repülő vasrúd levághatta volna a fejünket is!
(folyt.)
Szólj hozzá!
Péter apostol így int a Második Levelében: „Akadtak a nép körében hamis próféták, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek. (2Pét 2,1); Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, s a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3); Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.” (2Pét 3,17);
Máténál olvassuk: „Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.” (Mt 24,25)
Szent Lukács még hozzá fűzi: „Íme, előre megmondtam nektek.” (Lk 21,36)
Én pedig kedves Testvérek azt mondom, kérjük Isten Szentséges Anyját,
hogy mielőbb árassza ki Szeretetlángjának kegyelmi hatását az egész emberiségre,
mely nekünk az lesz, mint Noénak a Bárka volt! Amen.
(Vége!)
Szólj hozzá!
28.
június
Elmélkedés a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír? 3. rész (videó)
| Szólj hozzá!2 perc 50 mp.
Szólj hozzá!
Talán csak az utókor lesz képes felmérni, hogy a kevéssé szerencsés püspöki lépés következtében, mennyire esett vissza Mária Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérő ima mondása Országában!
Erzsébet asszony a hírre csak ennyit mondott e sorok írójának „Fiacskám, az Isten szándékát sem a közömbösség, sem az értetlenség nem tudja keresztül húzni!”
Szólnom kell a Lelki Naplóban oly sokszor említett „tizenkét pap” kilétéről és ügyéről!
A Naplóban említett papokról két vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet asszony lelki vezetését kellett volna felvállalniuk (talán egy kivételével, nem vállalták)! Másfelől 1977-78-ban, Erzsébet asszony felkérést kapott a Szűzanyától tizenkét olyan pap megszervezésére (bárhol), akik 12 héten át a csütörtöki és pénteki napon kenyéren és vízen való böjtöt vállalnak és 4-4 órát adorálnak, a Szűzanya Szeretetlángjának mielőbbi kiáradásáért, akik ezáltal hivatottak lesznek a Szeretetláng befogadására és továbbadására! A «tizenkét kiváló kiválasztott papi lélek» is kemény kísértéseket szenved a Szeretetláng kigyúlásának pillanatában, de a kegyelem bátorítóan hat rájuk is, hogy ne féljenek (vö. II/85-86).
Erzsébet asszonynak természetesen nem állt módjában felkérni a papságot, ezért a Szűzanya irányította olyanokhoz, akik megszervezhetik a tizenkettőt! „Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, add tovább az én kármelita fiamnak (Marcell atyának), ő majd elterjeszti azt a tizenkét legkiválóbb tisztelőm között. /Én a Szűzanyát utólag megkérdeztem, hogy ez a tizenkét papi személy mind kármelita lesz-e. Ő nemmel válaszolt./ Én veletek leszek és kiváló kegyelmekkel árasztom el őket. Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg az ájtatosság.
A hívek adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg. Ha buzgóságotok kitartó lesz, megvigasztalódom.” (I/40-41)
A kármelita Marcell atya betegsége és az említett helyzete miatt nem vállalhatta, hogy felkérje a paptestvéreket, ezt később Antalóczi Lajos atya tette meg! Erzsébet asszony hangoztatta is, hogy „Lajos atya az, akit a Szűzanya szent ügyének a felkarolására rendelt.” És kétség kívül, személyében az egyik leglelkesebb máriás-lelkű atyát találta meg Erzsébet.
(folyt.)
Szólj hozzá!
A Szűzanya: „A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Mert borzalmas zivatar ez, sőt orkán, mely még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. Ámde a most készülő rettenetes viharban érezni fogjátok Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, kegyelmi hatását, mely bevilágít a lelkek sötétjébe is.” (Vö. II/100) ‒ Idézetek vége!
Küzdjünk tehát és bizakodjunk, mert ugyan erőfeszítéseink mellett is lehetnek megpróbáltatásaink, szenvedések és lelki szárazság (Gal 5,24), de rendelkezésünkre áll a Mennyei Atya szerető közelsége, a Fiú világossága, a Szentlélek ereje és az Istenanya közbenjárása. A Galata levélben olvashatjuk: „Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan, egymásra irigykedve a hiú dicsőség után!” (Gal 5,25-26)
Tudnunk kell, hogy az ember jóra való erőfeszítések nélkül minden rosszra képes! Ezért hirdeti Jézus már nyilvános fellépésének kezdetén, nélkülözhetetlen feltételként a megtérést: „Az idő betelt: közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében.” (Mk 1,15)
Ezen előadásom címe: Íme jelet kaptatok, térjetek meg! Most azonban hozzá fűzöm: ugyan bizony még mire vártok? Ennek nyomatékaként további intelmeket idézek a Szentírásból:
Szent Júdás levele: „Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Ezek azok, akik szakadást okoznak, akikben nem él a Lélek. De ti szeretteim, a ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára.” (Júd 1,17-21)
(folyt.)
Szólj hozzá!
Lengyelország, 1046. körül, †1095. július 27.
Szent László királyunk!
Védd meg Édes Magyar Hazánkat
a folytonos ármánykodás ellen,
és könyörögj népünk megtéréséért!
Szólj hozzá!
27.
június
Elmélkedés a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír? 2. rész (videó)
| Szólj hozzá!2 perc 50 mp.
Szólj hozzá!
Kisberk székesfehérvári püspök halálával, Dr Szakos Gyula püspök igen kaotikus és Szeretetláng ellenes légkörben vette át a főpásztori széket.
Az Ügy iránti (esetenként érthető) ellenszenvét csak fokozta a püspökséget bombázó külföldi jóváhagyási kérelmek, gratulációk és gúnyolódások!
Ráadásul az ÁEH tűrhetetlen, és zsarolásig menő, fenyegető nyomást gyakorolt a püspökségre. (Kisberk püspök is ebbe betegedett bele!)
Gyula püspöknek az egész Szeretetlángból a „számszerű ígéretek” kapcsán volt a legtöbb kifogása, melyet ő „mennyei matematikának” nevezett! Talán ennek hatására fordíttatta le az Apostoli Szentszék 1968-ban kiadott Enchiridion Indulgentiarum c., a búcsúkra vonatkozó könyvét, mely az ő jóváhagyásával jelent meg „A búcsúk könyve” címmel 1983-ban.
Azt hangoztatta, hogy a Szűzanya nem mondhat ellent a II. Vatikáni Zsinat búcsúkkal kapcsolatos határozatának! E sorok írója hiába mondta a püspökatyának, hogy ezek még jóval a Határozatok kibocsátása előtt 1963. októberében hangoztak el – de hiába!
Természetesen a püspökatya utána akart nézni irattárukban a vizsgálat tárgyát képező szövegnek, hogy milyen teológiai indokok alapján kaphatott „nihil obstat-ot”, ám az üres levéltári „Szeretetláng-fach”, csak tovább ingerelte!
Az, hogy külföldön milyen szabálytalanságokat követnek el, az „egy dolog”, de hogy a különféle kiadványok magyar nyelven is bekerültek az országba a püspökség 1978-as cenzori „ál-jóváhagyásával”, ezt tűrhetetlennek tartotta. Mellesleg ezzel kapcsolatban tökéletesen igaza volt a főpásztornak!
E tekintetben a helyzet ugyanis az, hogy valamely jóváhagyás kizárólag arra a szöveganyagra vonatkozik, amely a vizsgálat tárgya volt! Tehát a szöveg kivonatára, javított változatára, pláne a bővítményeire már NEM!
Ennek következménye, vagy folyománya lett, hogy 1984. május 3-án Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök az Új Ember hetilapban megjelent nyilatkozatában visszavonta elődjének egy olasz füzetre adott Nihil Obstat-ot.
Sajnos a nyilatkozat, ill. az újság pontatlan fogalmazása miatt, a széles közönség úgy fogadta a hírt, mintha az illetékes püspök, a Szeretetláng ügyéről vonta volna le a „keresztvizet”, holott az akkor még nem volt jóváhagyva!
Számos illegális szerzetesi közösség ugyanis már a Szeretetláng betéttel mondta a rózsafüzért, mely a továbbiakban az „engedelmességből” elmaradt!
Nézetem szerint a helyes megoldás egy nemzetközi körlevél lett volna, melyben a Püspöki Hatóság megtiltja a cenzori szám rátételét a ki nem vizsgált, vagy a jóváhagyott szöveg bővítményeire, kivonataira! – Ennyi!
(folyt.)
Szólj hozzá!
Tehát a valódi megtérés nem csak a gondolkodásunkat, a hithez való érzelmi hozzáállásunkat, vagy erkölcsi magatartásunkat változtatja meg, hanem a teljes valónkat szívünkkel-lelkünkkel igent mondva, a bennünket szólító isteni Igére. Mert az a szív, amely elfogadja Isten akaratát ‒ felismerve és elismerve igazát ‒, az az Úr lakásává válik, ahogyan Szent Pál írja az efezusi levélben: „Hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben” (3,17).
És bizony jó ha szívünkbe véssük Szent János szavait „aki nem hisz Benne, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.” (Jn 3,18) Sőt a Katolikus Katekizmus hangsúlyosan írja: ,,Aki imádkozik, biztosan megmenekül; aki nem imádkozik, biztosan elkárhozik.” (KEK 2744)
Tehát nem maradt más hátra, mint meg ‒ kell ‒ térnünk!
Mert valójában egy életen át abban kellett volna élnünk, azon munkálkodnunk, hogy Isten tetszése szerint formálódjon a személyiségünk, s a bennünk rejlő istenkép kibontakozhasson. Montforti Grignon Szent Lajos tanítása szerint, ezt segíti elő a bensőséges Mária-tisztelet, miszerint „Szűz Mária Istennek egyetlen formája, melyben csekély fáradsággal és rövid időn belül kialakulhatnak Isten képmásai.” (TMT 260.)
Ámde, ha a lelkiségünk még nem erősödött meg ennyire, most kapkodhatunk és sokkal nagyobb erőfeszítéssel és áldozattal kell esdekelnünk Isten irgalmáért, a Mindenkor Szeplőtelen Szűz Mária, az összes Angyalok és Szentek közbenjárásával! Az Úr szavai a Szeretetláng Naplóban: „Ne csak ímmel-ámmal tegyétek, amit tesztek, hanem lángoljatok, mint az égő csipkebokor, mely égett, de el nem égett. Ilyen áldozat kell nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér.” (Vö. II/109) „A világ nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság segíthet rajtatok, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárására!” (IV/27)
(folyt.)
Szólj hozzá!
Nemzetünk büszkesége
Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta. Sírját a procedúrára még abban az évben felbontották Váradon. A kiemelt testet bíborszínű, nehéz selyembe takarták és gazdagon aranyozott ezüstkoporsóba fektették. Fejére drágaköves koronát helyeztek, kezébe arany királyi pálcát adtak.
Az első díszes fejereklyetartó mellszobrot (hermát) 1192–1300 között készítették, amibe az állkapocs nélküli fej került, de ez a herma az 1406-os tatárjárás kapcsán kialakult tűzvész során elpusztult, „de a koponyarészt még füst sem érte”. 1565. június 22-én az unitárius János Zsigmond fejedelem által vezetett váradi protestánsok szétdúlták a király nyughelyét az értékeket elrabolták és Szent László csontjait a sárba taposták. A gyalázat hírére Szegedy Benedek kanonok a helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette (az újonnan elkészült ezüst fejereklyét még 1565 előtt megmentették).
Az 1565. évi protestáns dúlások következtében a herma az ecsedi várba, a protestánsok kezére került, akik gúny tárgyává tették („László fejét ti imádgyátok, Szépen ezüstbe befoglaltatoe...”), ám Naprághy Demeter erdélyi, majd győri püspök megváltotta.
A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovasszobrát, a Kolozsvári-testvérek alkotását. Állítólag ennek mása a győri székesegyház hermája, amely fenséget, erőt, s egyúttal nyájasságot is sugároz; ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes ,,Bátor Szent László” lett a katonák védőszentje is.
Mi is kérjük őt hazánkért, népünkért:
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H. Mária és e blog szerkesztője/
Szólj hozzá!
26.
június
Elmélkedés a Szűzanyáról és arról a fájó kérdésről, hogy miért sír? 1. rész (videó)
| Szólj hozzá!2 perc 50 mp.
Szólj hozzá!
Máshol ezt fűzte hozzá: „Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok.
Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után.” (I/84)
Azt mondom tehát neked titkár testvér, hogy ha én már nem leszek köztetek, te minden tudásoddal óvd a Szeretetláng üzenetek tisztaságát, mindenkor hirdesd bátran és meggyőződéssel a Szűzanya üzenetét és azt, hogy nem szabad csüggedni, mert Isten tartja a szavát, és minden be fog teljesedni, amit mondott! Csak imádkozzatok, szüntelenül imádkozzatok, és reményeteket ne veszítsétek, mert van nekünk Anyánk az égben!
Kedves Olvasóim! Az előző részekben Erzsébet asszonnyal való személyes élményeimről meséltem, most azonban többek közt a Szeretetláng Ügyének egy igen sajnálatos epizódjáról fogok beszélni, mégpedig a székesfehérvári „nihil obstat” kérdéséről!
1976-ban egy olasz kiadó a „Fiamma d'amore” c. (Szeretetláng) füzetére kivizsgálást „nihil obstat-ot” kért a Székesfehérvári Egyházmegyei Hatóságtól.
Dr Kisberk Imre megyéspüspök ki is adta vizsgálatra két személynek, Dr Erdő Péter akkor végzett egyházjogásznak, és Dr Szendi József dogmatika tanárnak. A teológiai mérlegelés kedvezően zárult, és így Imre püspök a vizsgálatot lefolytató személyek említése nélkül „Nihil Obstat – 1404/1978. szeptember 26. Székesfehérvár” bejegyzéssel megadta a jóváhagyást (ami azt jelenti, hogy a kiadványban közöltek, az egyház tanításával nem ellentétesek!)
Egyben a püspökség felterjesztette a Hittani Kongregációhoz Rómába a Szeretetláng ismertetését!
Sajnos, Kisberk püspököt azonnal számon kérte az ÁEH (Állami és Egyházügyi Hivatal), amiért úm. megkerülte őket. De ez csak a politikai következmény volt! A nyugat-európai katolikus kiadók ugyanis sorra fordultak engedélyeztetési kérelemmel a püspökség felé. Így a svájci Immaculata-Verlag, és a német Mirjam-Verlag, amiként írásban és személyesen Roth Anna IML nővér is kérelmeket nyújtott be! Kisberk Imre püspök azonban senkit nem fogadott és egyetlen jóváhagyást sem adott ki ezen túl!
A nyugati kiadók az elzárkózást a kommunista nyomásnak tudták be, ezért a „szükség törvényt bont” alapon a kiadványaikra automatikusan rárakták a fenti jóváhagyási számot!
Dr Kisberk Imre halála, illetve a püspöki székváltást megelőzően 1982 elején a Politikai Rendőrség a Székesfehérvári Püspöki Levéltárból ellopatta a „Szeretetláng dossziét" minden iratanyagával és levelezésével együtt! Ebben két irodavezető, B. Gy. és A. L. atyák segédkeztek.
(folyt.)
Szólj hozzá!
(Forrás nyomán: Szent László király és emlékezete népünk mondáiban – Windhager Kft. Decens Kiadó 34-35. oldal. Illusztráció: Nyíri Márton)
Szent László királyunk dicsőséges híre és neve akkorra már széltében-hosszában elterjedt Európában Franciaország, Spanyolország, Németország, Anglia uralkodóinak körében. Ezek követeket küldöttek tehát, akik Bodrogon találták meg a királyt, amint a húsvét ünnepét ülte.
Azok pedig azt hozták hírül Szent László királynak, hogy a nevezett királyok és fejedelmek semmit sem akarnának jobban, mint a mohamedánok ellen keresztes hadra menni a Szent Sír felszabadítása érdekében. Ennek okáért, ismerve László király hadvezéri voltát és lovagi erényeit, egy akarattal kérik, hogy vezesse őket és alattvalóikat, Jézus Krisztus seregeként a Szent Városba, Jeruzsálembe.
Szent László kész is volt abba a városba menni, ahol Jézus Krisztus vére megváltásunkért kiontatott, kész volt arra, hogy saját vére kiontásával is azok ellen küzdjön, akik Krisztus keresztjének az ellenségei. Azonban váratlan betegség döntötte le lábáról, legendás testi ereje egyre csak fogyott. Összehívta tehát országunk főembereit, hogy bejelentse, elközelgett földi élete vége. Ezt hallván a sokaság, mely jelen volt, nagy sírásba és jajgatásba fogott, hogy mi lesz ezután szegény Magyarországgal, ha legsikeresebb védelmezőjét magához rendeli az Úr.
De a király nyugodt maradt, magához vette az Oltáriszentséget, amelynek erejében híven hitt és mosollyal arcán, boldogan tért meg az Istenhez, így veszett el akkor, mint mondják külföldön is, a Krisztus szentségére felesküdött európai lovagok és seregek legnagyobb reménysége.
Siratták szegények és gazdagok, az öregek és az ifjak, az áldott állapotban lévők és a szüzek. Siratta, akinek könnye volt, térdet hajtott életszentsége előtt, akinek térde volt. Sötét ruhába öltöztették még a kisdedeket is és három éven át nem táncoltak és mindenféle hangszert némaságra ítéltek, annyira gyászoltak.
A nyári napok hősége miatt a tanácsosok azon tanakodtak, hogy a király testét Nagyváradra vigyék-e, ahogy meghagyta, vagy pedig helyben temessék el nagy pompával. Voltak, akik Fehéregyházat javasolták temetkezési helyül, mivelhogy az volt a közelebb.
A nagy habozás közepette egy út menti csárdához ért a menet a király testével és még mindig nem tudtak dönteni. A fogadóban ilyen lelki állapotban ledőltek, hogy pihenjenek és a döntést azután hozzák meg. Az út fáradtságától és a király halála miatti szomorúságtól hamar elnyomta őket a jótékony álom. Ám, míg a vigasztaló alvásba merültek, a kocsi melyen a teste nyugodott, mindenféle állati vonóerő és segítség nélkül elindult a csárdától és ráfordult a helyes útra Nagyvárad felé.
Felébredvén a halott király kísérői, megrémültek, hogy a kocsit, a király testével együtt, semerre sem találták. Szerte futkostak a vidéken lovaikon, mígnem meglelték a Várad felé magától futó, önjáró szekeret, a király szent testével együtt. Látván a csodát, hogy tudniillik a hitvalló király szent testét isteni erő hajtja, nagy ujjongással a kocsi mögé sereglettek és most már habozás nélkül követték Szent Lászlót Nagyvárad felé, ahol a király legvégső nyughelyét rendelte.
Szólj hozzá!
Kétségbevonhatatlan, hogy üdvtörténetünknek egészen istentelen és fokozottan lélek-veszélyes korszakában élünk. Veszélyes azért, mert a gonosz lélek ma már nem rejtőzködik, hanem nyíltan hirdeti övéi által az isteni- és természeti törvénnyel való szembenállást!
Valójában erkölcsi és kulturális háború zajlik, és a végcél a kereszténység kiszorítása a közéletből, az emberi lelkekből, hogy tömegeket irányíthassanak a kárhozatba!
A mindenért Istent okolók abban reménykednek, hogy ez nem mehet így sokáig. Mondanom sem kell, hogy hatalmas tévedésben vannak! E súlyosbodó világcsapás időbeli vége, vagy enyhülése épp őrajtuk múlik és természetesen mirajtunk is, akik halogatjuk a bensőséges megtérést a Fatimában meghirdetett engesztelés megvalósítását és a célirányos napi rózsafüzér-imát!
Okkal mondja az Úr Szent Lukácsnál: „Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság?” (Lk 12,56-57)
Majd Szent Máténál így folytatja: „Ó, ti hitetlen és romlott nemzedék! Meddig tűrjelek még titeket?” (Vö. Mt 17,17) ‒ Idézetek vége!
‒ Hogy mi a megtérés? ‒ Annak felmérése és tudatosítása, hogy ki Isten és ki vagyok én? Bűnbánatban az evangéliumi tanítást helyezve életünk iránymutatójává, melyet lelkünk teljességével és minden erőnkkel igyekszünk a szentségi- és imaélettel megvalósítani! Tény viszont, hogy a megtérés jóval több, mint bűnbánat. Egész gondolkodásunk, érzésvilágunk, belső és külső magatartásunk gyökeres megváltoztatása, röviden a keresztségi fogadalmunk – tudatos megélése, teljesítése!
(folyt.)
Szólj hozzá!
25.
június
Elmélkedés a Szűzanyáról arról, hogy úm. időtálló-e a Szeretetláng üzenete? XI. rész (videó)
| Szólj hozzá!2 perc 50 mp.
Szólj hozzá!
A Regnum Marianum eszmeisége
A kor szelleme, másrészt László nagy tekintélye és egyházias gondolkodása hozta magával, hogy az egyháziak életviszonyainak szabályozásába is belenyúlt. Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton intézkedtek a papok házassága ügyében, tilalmazták az egyházi javak elidegenítését, s rendezték az ünnepek és böjtök megtartását. Ugyanez a zsinat büntetéssel sújtja a pogány szokásoknak hódolókat és szabályokat léptet életbe az erkölcsi élet védelmére, mind a házasságon belül, mind azon kívül.
Közismert volt László vendégszeretete. Udvarában neveltette fivére, Géza két fiát, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid nevű fiát, s egy ideig Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból. A magyar nemzet és az Egyház szolgálata nyilvánult meg abban is, amikor István, Imre és Gellért ereklyéit 1083-ban fölemeltette az egyházi és világi nagyok, valamint hatalmas néptömeg jelenlétében. Ezzel a magyar népnek a saját nemzetéből adott szent példaképeket és a Szűz Anyával kötött Szent István-i országfelajánlás alapján, Szent László vezette be a Regnum Marianum (Mária Országa) eszmeiségét!
Egész élete, eljárásai, intézkedései a szentség jegyét viselik magukon. Mindenkor rugalmas volt és szelíd. Vigasztalta a bajtól sújtottakat, fölemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt. Az ország minden lakosa csak kegyes király néven emlegette. Egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás volt. Salamont nem büntette meg a kor szokása szerint, csak fogságra vetette egy időre, s ,,ő maga folyvást imádkozott Salamonért, hogy térjen meg Isten törvényéhez.”
Épp így kitűnt lelkével. ,,Testedben tiszta, lelkedben fényes, szívedben bátor, miként a vad oroszlán.” Amikor tehette, szeretett félrevonulni és imádkozni. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak... Ugyanígy lesz ,,Szent László füve” gyógyír a betegség ellen.
Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én, 49 éves korában az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a rekkenő hőség miatt (a szintén általa alapított) somogyvári bencés monostorban nyugodott ,,boldog teste'' (Arany J.), később Váradon helyezték végső nyugalomra.
/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H. Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)
Szólj hozzá!
Erzsébet néni! – szólítottam meg hirtelen. A túlzás szót tetszett mondani. Nem érzi úgy, hogy sokak fülében a Szeretetláng ígéretei is túlzásnak hatnak?
– Fiacskám! Ne is mondjam, hogy magam is csodálkoztam a Szeretetláng kegyelmi ígéreteinek elképesztő nagyságán! Gondold el, amikor úgy az Úr Jézus, mint a Szűzanya több alkalommal hangsúlyozta, hogy „Ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett!” Megmondom neked őszintén, hogy ezt nem értettem ugyan, de elfogadtam, ám az Úr, aki ezt tudta, megvilágította számomra egy egyszerű példával!
Egy délután tűzrakás közben gyufát gyújtottam. Az Úr Jézus ismét meglepett szavaival: „Látod kedvesem, te is ilyen gyufaszál vagy az Én isteni kezeimben. Meggyúltál, mert Én akartam és gyújtani fogod az egész világot, mint egyetlen szál gyufa, mert ezt az Isten akarja. Kicsiny eszköz vagy te éppúgy, mint kezedben a gyufaszál. Ne lepődj meg azon, hogy Én mondom, egyetlen szál gyufával lángra lobbantom milliók lelkében Anyám Szeretetlángját, melyet a sátán tüze nem tud eloltani. Hiába készíti borzalmas gyűlölettől égő gonoszságait, egyetlen szál gyufa, melyet Anyám gyújt, meg fogja vakítani, és te vagy az, akit Anyám erre eszközül használ.” (IV/12) És titkár testvér, egyszer egy őszi estén a kerti avart égettem, de rám sötétedett és eloltottam a tüzet. Még meg is paskoltam, nehogy felgyulladjon. Másnap délelőtt hozzáláttam, hogy folytatom az avar égetést. Raktam rá alaposan száraz faleveleket, ámde eszembe jutott, hogy nincs nálam gyufa! Épp fordulni szándékoztam, amikor az egész rakás hirtelen egy hatalmas lángoszloppá lobbant. Én egészen megrémültem és hátrább léptem, amikor a Szűzanya szólalt meg a lelkem mélyén: „Látod kislányom? Egyetlen piciny parázs képes volt lángra lobbantani a sokezernyi falevelet. Így fog történni Szeretetlángommal is, mert a szívekben szunnyadó milliónyi piciny szeretet-parázs egy szempillantás alatt képes lesz lángra lobbantani a fagyos szívekben Szeretetlángomat, mely futótűzként fog végig söpörni a világon, megvakul a sátán és Szeplőtelen Szívem győzni fog!”
(folyt.)
Szólj hozzá!
24.
június
Elmélkedés a Szűzanyáról. A Szeretetláng üzenetének kérése és ígérete X. rész (videó)
| Szólj hozzá!2 perc 50 mp.
Szólj hozzá!
Az országépítő
A hadjáratokban, Oroszországban, Lengyelországban vagy a nyugati végeken, mindig arra törekedett, hogy azt a részt támogassa, ahol az igazságot vélte. VII. Gergely és IV. Henrik küzdelmében a pápa oldalán állt. A sok háborúság, amit kényszerűségből kellett vállalnia, váltotta ki belőle a montecassinói apáthoz 1091-ben írt levelében a következő vallomást: ,,Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül.”
Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták Lászlót, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette e keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységgé formálva a későbbi Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építették ki a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszert.
Megújította az egyházi életet is, intézményeit újjászervezte, továbbfejlesztette. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházmegyék és kolostorok egész sorát alapította. Somogyvárott a bencéseknek építtetett monostort. Ugyanilyen bőkezűséggel gondoskodott a püspökségekről is. A váci székesegyházat befejezte. Újakat épített Váradon és Gyulafehérvárott. A kalocsai érseki egyházmegyét átszervezte, Bácsra helyezte át a székhelyét, ahol 1091-ben új püspökséget alapított Szent István tiszteletére, de a kalocsai érseknek rendelte alá.
Ugyancsak ezévben alapította a nagyváradi prépostságot Szűz Mária tiszteletére.
Már hatalomra jutása első időszakában azonnal hozzáfogott a rendteremtéshez és az igazságszolgáltatás újjárendezéséhez. A tulajdonviszonyok átalakulása ugyanis a lakosság egy részét szolgasorba taszította, mivel az évtizedes belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje. Különösen elhatalmasodott a tolvajlás és meglazultak az erkölcsi életet szabályozó törvények. Ezt nem tűrhette az a László, akiről a krónikás ilyen jellemzést ad: ,,Minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt.” Ezért uralkodása második évében, 1078-ban Pannonhalmán a papság és előkelők jelenlétében szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték az előkelő és gazdag embereket sem. Aki egy tyúk értékénél többet lopott, azt fölakasztották. Az emberölést sem torolták meg ilyen szigorúan. Az 1085 táján hozott újabb törvénykönyvből az tűnik ki, hogy a szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s egyiket-másikat enyhíteni lehetett.
/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H. Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)
Szólj hozzá!
Az előző részben Erzsébet néni arról mesélt, hogy miként volt kénytelen az Úr kérésére a naplóírásba kezdeni. Ennek végeztével, feltettem neki egy régóta foglalkoztató kérdést:
– Tetszett volt említeni Erzsébet néni, hogy a 12 fővárosi pap nevét az Úr Jézus mondta önnek. Kérdésem, hogy a címüket is lediktálta?
– Jaj, fiacskám! Az Úr nem mondta a lakcímüket, hanem csak a templomot, ahol szolgálnak! Utcát és házszámot, egyedül a Szűzanya mondott egyszer, amikor elküldött a Regőczi atyához, hogy – így mondta – „Amint az atya kinyitja az ajtót, csókold meg a kezét”!
Na titkár testvér – a te szavad járásával élve – én csak néztem, mint a moziban! Nem értettem az egészet, de főleg azt, hogy miért kell most azonnal mennem! Nyakig álltam a munkában, hiszen december 16-a volt, Advent, ezernyi tennivalóval!
Látod? A dátumra pontosan emlékszem, sőt 1970-71-ben lehetett, viszont a cím, ahová mennem kellett, teljesen kiesett az elmémből! Így hát, mindent félbe hagyva indultam! Amint odaértem a kertes házhoz, a kapu nyitva volt, én meg becsöngettem a bejáratnál. Regőczi István atya nyitott ajtót, sápadtan, csodálkozón. Én meg köszöntem dicsértessékkel elkaptam a kezét és megcsókoltam!
Mondanom sem kell, hogy ő roppantul meglepődött és csak állt, én meg elmondtam neki, hogy egy órája sincs, hogy a drága Szűzanya sürgetően megkért, hogy jöjjek ide és csókoljam meg az ön kezét!
Regőczi atyán látszott, hogy még kevésbé érti, de kissé megrendülve, végül csak elmagyarázta értetlenségének okát. Számára is meglepetés volt, hogy három évnyi börtönbüntetéséből, rendkívüli intézkedéssel most szabadult és tán húsz perce sincs, hogy hazaért! Hangsúlyozta, hogy a szabadulásáról nem tudott senki – eközben a szemeiben megcsillant a könny!
Behívott magához és ő szabadkozott, hogy nem tud megkínálni semmivel. Én meg segítettem neki egy kis rendet rakni, meg szellőztetni, mert nehéz volt a levegő a lakásban. Közben el akartam neki mesélni a küldetésemet, de ő elhárította, mondván „jöjjön holnap a Kútvölgyi Kápolnába négy órára. Ott beszélgethetünk!”
És én másnap boldogan mentem a Szűzanya „kegyeltjéhez”, és ő teljesen fellelkesedett az Ügy iránt!
(Csupán megjegyzem, hogy a Kuti Kápolna imaóráin manapság már igen ritkán mondják a Szeretetláng könyörgését. Ennek oka, hogy Erzsébet asszony halálát követően az imádkozó asszonyok nem csak számtalan újabb „szeretetláng-üzenetet” hoztak Regőczi atyának, de újabb imákat is, ami miatt egyre inkább háttérbe szorult a „domonkos-rózsafüzér”! István atya ezért betiltotta az üzenetek terjesztését, és az Üdvözlégyek Szeretetláng betéttel való mondását is! Igaza volt Erzsébet néninek, aki egyszer azt mondta nekem: „Fiacskám, jegyezd meg! Ha a sátán nem tud rávenni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba”!)
(Kép: A Kuti Kápolna ma. /Forrás: Google./)
(folyt.)
Szólj hozzá!
A lovagkirály Az ország védelmében még mint fiatal herceg ismételten kitüntette magát. Talán 22 éves lehetett, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe Salamon királykodása idejében (1068). A Kerlés melletti ütközetben döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Ő volt a csata főhőse, különösen azáltal, hogy az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával, üldözőbe vette, legyőzte, és a leányt kiszabadította, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. E hőstette valóságos legendával fonta körül alakját, s a következő századokban számtalan magyar templom falán megfestették. Ugyancsak döntő szerepet játszott mint vitéz katona a Salamon király és Géza bátyja közötti testvérharcban: a mogyoródi csatában (1074) bátyját győzelemre segítette, s uralmát biztosította.
1077-et írtak, amikor Lászlónak a nép akaratából – jóllehet Salamon még életben volt –, át kellett vennie az ország kormányzását. Lelkületére jellemző, hogy nem koronáztatta meg magát. Vissza akarta adni Salamonnak az országot, és magának csak a hercegséget akarta megtartani. Erre azonban nem került sor, mert az egész ország népe egy emberként állt mögötte. ,,Hírneves és fönséges volt”, mivel ,,Magyarországot meggyarapította.” Nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia önálló bánságként a Szentkorona oltalmába való befogadása. Ez nem hódítás volt, mert egyfelől a horvát uralkodóház kérelmezte a Magyar Királyság védelmét a velencei támadásokkal szemben, másfelől, Lászlónak örökösödési joga is volt, a megözvegyült horvát királyné (Ilona) testvéreként.
László idejében különösen a Délkeleti-Kárpátokon túl lakó kunok jelentettek állandó veszélyt a magyar népre. Először 1085-ben Kutesk fejedelem indított támadást Salamon izgatására, aki nem tudott belenyugodni országa elvesztésébe. Hatalmas sereggel tört be, de László rájuk rontott, s a kunok úgy menekültek, ,,mint tépett tollú vadkacsák a keselyűk csőrétől”. Sokkal nagyobb veszélyt jelentett az 1091. évi betörés, mert a király akkor éppen Horvátországban tartózkodott. Az ellenség végigpusztította az ország keleti részét, rengeteg rabot és zsákmányt hurcolva magával. Hallván az ország veszedelmét, László sietett vissza népe védelmére. Még idejében sikerült a kunokat utolérnie. Egy ember kivételével az egész sereget megsemmisítette vagy fogságba ejtette. Ekkor történt, hogy a csata hevében egyszer csak fölkiáltott: ,,Atyámfiai! Ne öljük meg ezeket az embereket, hanem csak ejtsük foglyul őket; hadd éljenek, ha megtérnek!”
/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H. Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)

Szólj hozzá!
A sátáni manipuláció megnyilvánulása szünet nélküli, és nagyon fontos lenne mindenkiben tudatosítani, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö Jel 12,9b).
A hiszékenységre hajlamos ember megtéveszthető! Az ilyen, nem csak saját hóhérait képes maga fölé megválasztani, de majdan, az Antikrisztus egyházellenes 'észérveit' is „építőnek” és követendőnek találja majd (Jel 13,3-4)! Sajnos okkal aggódik az evangélista: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Az igaz Mária-jelenések és üzenetek alapvető célja: minél több embert (a Szent Szűz szóhasználata szerint: minden embert) megszabadítani attól a halálos ítélettől, amire La Salette-ben és Fatimában az emberiség oly világosan figyelmeztetést kapott. Ennek feltétele pedig a megtérés. „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (III/130) Jézus mondja a Szeretetláng üzenetében: „Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (I/95)
A fatimai üzenet szerint végül a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve győzelmeskedik. Ám nem lehet közömbös számunkra – akik folytonos szorongattatásban vagyunk –, hogy mikor következik be az Egyház megjövendölt végső diadala! Nekünk ebben a végső diadalban kell bíznunk, ennek mihamarabbi diadaláért küzdenünk, nem pedig a csüggesztő vagy ígérgető üzeneteket követnünk! Elsősorban ne a magánkinyilatkoztatások irányítsák az életünket, hanem az Evangélium! Legyünk hűségesek az Egyházhoz, a Pápához, kövessük az Evangélium tanítását és szüntelen rózsafüzérezéssel, engeszteléssel kérjük az Úr Irgalmasságát és Mária Szívének ígért oltalmát! „Csapataink harcban állnak” és ebből a harcból mindenkinek ki kell vennie a részét, az ember rövid életének tétje ugyanis kimondhatatlan: bizalommal megvívni a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az Isten áldjon meg benneteket, legyetek óvatosak! Értsétek már meg végre, hogy a krisztusi Egyház jóváhagyása nélküli üzenetek, bármily szépek és imádságosak is, nagy eséllyel a megtévesztő szellem manipulációi is lehetnek! Ma már a gonosz sokkal rafináltabban közelíti meg a lelkeket, szépet és imára késztetőt javasol, sőt, rámutat az igazságokra, ám mindezt csak a beetetés érdekében teszi! Megátalkodott célja, a lelkeket elszakítani a krisztusi Egyháztól, a hierarchiától azért, hogy kiszolgáltatott martalékká tegye a megtévesztetteket!
Az, hogy a megtévesztő szellem állna minden egyes üzenet mögött, nyilván nem biztos, az viszont biztos, hogyha maradéktalanul követnénk az Evangéliumot, akkor nemhogy a bizonytalan-, de az elismert üzenetekre sem lenne semmi szükség! Ne akarjatok tehát jólértesültebbek lenni, mint amennyire Jézus Krisztus Titokzatos Teste érdemesnek talál titeket! Mint fentebb említettem, a megsokasodó üzenetek többségének két célja is van. Egyfelől elterelni a figyelmet az igaz üzenetekről, másfelől – így vagy úgy –, de az Egyházzal való szembeállítás! Senki ne figyeljen tehát a „napra-percre kész” üzenetekre, hanem imádkozzon a szent hagyomány szerint szüntelenül, és hozzon áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel senki nincs, aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük (Fatima)!
Mert tudhatnátok már, hogy áldozat és imádság a mi eszközünk, melynek igaz célja: a megváltás világméretű érvényre juttatása, Krisztus a mi Urunk által!
Szólj hozzá!
Származása
Lengyelország, 1046 körül - Nyitra, †1095. július 27.
László király erős hitű katolikus, kegyes, adakozó, szeretettel teljes, bátor és harcias király volt. „Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt; és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.”
Valóban az isteni gondviselés különös intézkedését kell látnunk abban, hogy őt adta a magyar nemzetnek az első szent király halálát követő négy évtizedes viszály után. Uralkodása sorsdöntő volt népe történelmében. Kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső veszedelmek örvényéből, és megmentette a külső ellenségek halált és pusztulást hozó támadásaitól. Nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve 1046-ra tehető. Atyja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060-1063) volt, anyja Richeza, II. Miciszláv lengyel
király leánya, nőágon II. Ottó császár dédunokája. Két fiú és több leány-testvére volt. Bátyja, Géza 1074-1077 között uralkodott. A leányok közül Zsófia Weimar Ulrik őrgrófhoz ment feleségül, Ilona pedig Zvonimir horvát király felesége lett. László kétszer házasodott. Első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínűleg magyar főúri leány volt. Ebből a házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül. Majd özvegységre jutva Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelhaid lett a felesége, akitől Iréne nevű leánya született; őt János görög császár vette el feleségül. Ilyenformán szinte az összes szomszédos uralkodóházzal rokonságba került, beleszámítva a két leghatalmasabbat: a görög és német császári dinasztiát is. Salamon király (1063-1074), László unokatestvére ugyanis Judit német császárleányt kapta feleségül. László egész életét sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi.
Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte, aki mielőtt a lengyel királyleány kezét megkapta, párviadalban legyőzte az egyik pamerán vezért. László még jóformán fel sem serdült, máris viszontagságos időket kellett átélnie: a testvérharcot András király és apja, Béla herceg, majd az évekig húzódó viszályt Salamon király és Géza bátyja között (Illusztr. lásd lent!) Így korán megedződött az élet iskolájában. Az ő feladata lett ugyanis az országban a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása.
/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H. Mária és e blog szerkesztője/ (folyt.)
Szólj hozzá!
Megkérdeztem Erzsébet nénit, hogy ő hogyan fogott a naplóírásba, mert azt tudom, hogy nem szeret írni, sőt Lajos atya azt súgta nekem, hogy „Erzsébet úgy rühelli az írást, mint Jónás a prófétaságot”!
– Na fiacskám, ha ezt mondta, jól mondta! Az Úr szüntelen sürgetésére voltam csak hajlandó belefogni, mivel nekem igen nagy kételyeim voltak és még ma is előfordultak. A kételyek kínja miatt nem voltam képes leírni mindazt, amit később az Úr Jézus kérésére naplóvá kellett alakítanom. Mert eleinte mindent csak egy-egy papírra írtam le, aztán beraktam egy nagy dobozba és kész! Ám az isteni kegyelem hatása már olyan mértékben birtokába vette a lelkemet, hogy isteni kérése alól már nem tudtam kivonni cselekvő készségemet! Egy füzetbe kellett írnom, amit a Szűzanya, az Úr Jézus mondott és később még a cetliket is sorra be kellett másolnom. Így kerekedett ki az a Napló, amely ma már – hála a jó Szűzanyának – az ígérete szerinti módon, futótűzként terjedt el az egész világon.
És tessék mondani – folytattam a kérdezősködést! Önnek soha nem mondott idegen kifejezést az Úr Jézus?
– Hát fiacskám néha, ha magyarul mondta azt se értettem, de egyszer úgy fejezte ki magát, hogy „Én vagyok a Lumen Christi! Rám felnézhettek. Én vagyok az áldozat fensége, nagysága, az irgalom mélysége és kifogyhatatlansága, a példaadás bősége, a türelem leküzdhetetlen Istene (...). Én megtettem értetek mindent, hogy a világ lumene legyek, akit követnetek kell. Én, az emberi gyengeség erőt adója, Én meggyőztem a világot emberi természetem útmutatásával is. Te jól megtanultad, azért ragadsz meg minden kis alkalmat, csak világítson meg Istenségem példaadó fényessége, mely rád árad.” (vö. III/148) Az említett latin kifejezés, nem volt soha az elmémben, és csak a gyóntatóm magyarázta el a jelentését. De most, hogy a naplóírásról kérdeztél, eszembe jutott, hogy amikor az Úr kikötötte, hogy egy nagy méretű füzetet kell vezetnem, így szólt: „Vegyél egy prespánfedelű füzetet, és abba írd, amit mondok!” Én még soha nem hallottam ezt a kifejezést, azt se tudtam, hogy mi az a „prespán”! Csodálkoztam is amikor a papírboltban így kértem, és az eladó szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy most nincs, de a jövő héten várható! Na én vártam is, hogy miféle anyag az a „prespán”! Az Úr jól választott, az a füzetborító egy vékony és kemény tapintású barna lap, ami talán még a vizet is állja!
(folyt.)
Szólj hozzá!
A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk: állandó kísérője az emberi életnek. Ám, gyakran ártatlannak, vallásinak látszó közösségek és média-fórumok is alattomos veszélyt jelenthetnek! Ezért a legkisebb negatív jelre is fel kell figyelnünk, mégha az viccesnek tűnik is, különben könnyen részévé válhatunk a "gépezetnek" és észre sem vesszük, hogy magunk is bíráljuk az Anyaszentegyház állásfoglalásait! Az aktív részvételünk által rés támad a "kegyelmi védvonalunkon", kitéve magunkat a megtévesztő szellem manipulációinak!
Az ördögi zaklatás is gyakori. Ennek sajátos formája a békétlenség keltése. A sátán az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívben, majd a családban vagy más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor egy családban vagy bármilyen más közösségben a széthúzás, a békétlenség révén sérül az egység, tudni kell: a háttérben sátáni erő, a bűn szerzője kezdi működését. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát vert a gőg, mert a sátán kezében a gőg igen hatékony eszköz, s vele szemben az alázat az első és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad” (1 Pét 5,5b). A békétlenség ‒ mint említettük ‒ tönkreteszi, szétzilálja a családot, a közösséget. Az ördögi zaklatás már elhatalmasodott, ha az ember örömét leli a pusztításban, vagy szadizmusra, kegyetlenségre hajlamos.
A megkötözöttség területéhez a szenvedélybetegségek tartoznak. Abban az esetben pedig szellemi megkötözöttségről beszélhetünk, amikor az ember ellene áll az őt üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. A látványos megszállottság ma már ritkábban ugyan, de állandóan jelen van az emberiség életében. Az esetek száma a legújabb irodalom szerint emelkedő tendenciát mutat. Amikor a sátán teret kap, egyre jobban birtokába veszi az ember akaratát, s az ember nem csupán kiszolgálja őt, de szenved is tőle. Az ördögi befolyás az egészségben, az érzelmi és az üzleti életben, az életkedvben és a halál utáni vágyakozásban támadja az embert (Don Gabrielle Amorth). Legáltalánosabb módszere: elfordít az Istentől és távol tart tőle (Corrado Balducci), a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20).
Ha a bűn elhatalmasodik, annak következménye is elhatalmasodik, s kilép az egyén a család, a közösség kereteiből és ez társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,...a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak 1,15). A bűn ‒ ha nem szállnak vele szembe ‒, átlépheti az országhatárokat, s egész földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, és következményei pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget is. Súlyos probléma, hogy az ember az élet eseményeiből nem okul, s az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit, amelyet az egyre szabadabban működő sátáni erő szervez, természetes okokra vezeti vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezi.
A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorja a pusztulás felé az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre. Ezek, bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: ,,Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg” (Jel 16,10). Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: ,,Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret” (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: ,,Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük” (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10). (JÜ 28-31)
Szólj hozzá!
Az előző részben arról mesélt Erzsébet, hogy egy (volt) nővér elhozta neki az „égi üzeneteit”, hogy véleményezze. Innen folytatom az elbeszélést:
„Meg kell mondanom neked fiacskám, hogy a viselkedéséből sugárzott az önbizalom, a méltóság, a határozottság és a kételynélküliség!
Beszélgettünk, miközben ő egyre késztetett, hogy máris olvassak bele, de ezt valahogy nem tettem meg! Végül abban maradtunk, hogy két hét múlva eljön a füzeteiért. Rendben – mondtam –, és ő elment!
Kíváncsian vettem kezembe a naplóját, és az első oldalnál azt hittem, hogy le se tudom tenni, de mégsem így volt! Ahogy olvastam a szép mondatokat, egyre inkább éreztem, hogy ez egy „tanulmány”, és hogy aligha az Úr fogalmazta, mert többek közt tele volt latin és más idegen szavakkal. Ez pedig lefékezte a figyelmemet, úgyhogy néhány oldal után nem volt készségem tovább olvasni!
Lehet, hogy teológiailag megállta a helyét, de minden szavából kiérezhető volt, hogy ez egy tanult elme fogalmazványa! Az Úr nekem legalábbis nem így beszél, és főleg nem ennyit!
Tudod titkár testvér! Akiben a legkisebb kétely se merül fel a vélt vagy valós üzeneteivel kapcsolatban, sőt még büszke is rá, az nekem gyanús! Így voltam ezzel a két teleírt füzettel is! Az volt az érzésem, hogy a nővér az ismereteit, a lelke benső monológjaként vetette papírra. Márpedig ilyen benső monológ, minden kegyelem állapotában lévő emberben felhangozhat a Szentlélek által, de arra akkor sem mondható, hogy „égi üzenet”!
Őszintén mondom, hogy én a kételyek kínját szenvedtem eddig is, ha az ügyet ismertetnem kellett a papok felé, mert nem akarok sem megtévedt, sem másokat megtévesztő lenni (III/190)! Túl nagy felelősség ez nekem, tanulatlan asszonynak!
Én ekkor megkérdeztem Erzsébet nénit, hogy ő hogyan fogott a naplóírásba?
(folyt.)
Szólj hozzá!
A sátán és csatlósai szinte akadálytalanul végzik „beetető” aknamunkájukat az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban és az ember egyáltalán észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával és tudatában a sátáni akarat valósul meg.
Ezt a problémát azok a teológusok is tetézik, akik tagadják a sátán létezését, s ezzel nem kis zavart keltenek. (...) Ezzel a már-már divatos felfogással szemben a pápák külön beszédben (VI. Pál pápa három, Szent II. János Pál pápa tizenöt alkalommal) foglaltak állást. VI. Pál pápa egyik beszédében így fogalmaz: ,,Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát... A gonoszság, amely ma létezik a földön, egy olyan ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadás eredménye, amelyet a sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet... A gonoszság nem pusztán a nyomort jelenti a földön, hanem igenis egy élő, lelki, romlott és megrontó lényt. Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztő... Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ő az, aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember egyensúlyát, ő az a kaján csábító, aki ismer minden utat, ami a bensőnkbe vezet, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.” (1972. nov. 15.)
Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.
A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) "tévútra vezeti az egész világot” (Jel 12,9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját.
És valóban, ma egy szellemi világháború végső, döntő harcában élünk, mely hasonló rombolást végez, mint az atomhatalmak egymás elleni atomháborúja, azzal a különbséggel, hogy ez többnyire szellemi harc ugyan, de ugyanolyan halálos hatása van az örök életre. Mivel az Egyház illetékesei vagy túl vannak terhelve, vagy megfertőződtek a modernizmustól, nem látnak tisztán, így nincs, aki leleplezze, világossá tegye a bűn szerzőjének alattomos háttér tevékenységét, tehát egyre kevesebben ismerik fel pusztításának szervezett voltát.
Szólj hozzá!
Kedves Olvasóm! Amikor egy hosszabb délutánom volt Erzsébet nénivel, a kisházban beszélgettünk. Ilyenkor gyakran feltettem kérdéseket, amelyek foglalkoztattak. Ez alkalommal megkérdeztem, hogyan és milyen választékosan beszél az Úr Jézus? Tudom, hogy a kérdés kissé naiv volt, de a válasza viszont korántsem!
– Fiacskám! Épp a múlt hetekben tett fel hasonló kérdést a kármelita Böcskei atya. Ő azt kérdezte, hogy miként érzékelem a beszélő hangulatát. Elmondtam neki, hogy bár mindent csak a lelkem mélyén hallok, de mégis érzékelem, hogy az Úr vagy a Szűzanya szigorú, szomorú, vagy mosolyog. Te meg fiam most azt kérded, milyen választékosan fejezi ki magát a Mi Urunk? Mit mondjak? Minden elképzelést felülmúló az a megnyerő hang! És hogy választékos-e? Nem tudom! Egyszerűen érthető, de azért hozzá teszem, hogy valójában előfordul, hogy nem értem, vagyis nem merem érteni! Ez ugye furcsán hangzott. Mesélek egy esetet, ami évekkel ezelőtt történt.
Egy alkalommal felkeresett ismerősöm, Körtvélyessy Katalin egykori nővértársa, és hozott nekem egy üveg mézet. Szinte rajongással hízelgett körül engem, és ez nagyon zavart, hiszen még soha nem is találkoztunk. Úgy értelmeztem, hogy kicsinységem ellenére ő nagyra tart. Egyszer csak két nagy füzetet vett elő, mely elmondása szerint az ő, Úr Jézussal való párbeszédét tartalmazta és kérte, hogy olvassam el, mert kíváncsi a véleményemre. Eközben ő maga véleményezte a saját írását, mert azt mondta, hogy ez nagyon fontos lenne az Egyház számára, ezért nyugatra szeretné juttatni, hogy az ottani nővértársai kiadják. Mindezt a legkisebb kétségek nélkül!
Engem ez a kétely nélküli határozottság egészen meglepett. (folyt.)