Megkérdeztem Erzsébet nénit, hogy ő hogyan fogott a naplóírásba, mert azt tudom, hogy nem szeret írni, sőt Lajos atya azt súgta nekem, hogy „Erzsébet úgy rühelli az írást, mint Jónás a prófétaságot”!
– Na fiacskám, ha ezt mondta, jól mondta! Az Úr szüntelen sürgetésére voltam csak hajlandó belefogni, mivel nekem igen nagy kételyeim voltak és még ma is előfordultak. A kételyek kínja miatt nem voltam képes leírni mindazt, amit később az Úr Jézus kérésére naplóvá kellett alakítanom. Mert eleinte mindent csak egy-egy papírra írtam le, aztán beraktam egy nagy dobozba és kész! Ám az isteni kegyelem hatása már olyan mértékben birtokába vette a lelkemet, hogy isteni kérése alól már nem tudtam kivonni cselekvő készségemet! Egy füzetbe kellett írnom, amit a Szűzanya, az Úr Jézus mondott és később még a cetliket is sorra be kellett másolnom. Így kerekedett ki az a Napló, amely ma már – hála a jó Szűzanyának – az ígérete szerinti módon, futótűzként terjedt el az egész világon.
És tessék mondani – folytattam a kérdezősködést! Önnek soha nem mondott idegen kifejezést az Úr Jézus?
– Hát fiacskám néha, ha magyarul mondta azt se értettem, de egyszer úgy fejezte ki magát, hogy „Én vagyok a Lumen Christi! Rám felnézhettek. Én vagyok az áldozat fensége, nagysága, az irgalom mélysége és kifogyhatatlansága, a példaadás bősége, a türelem leküzdhetetlen Istene (...). Én megtettem értetek mindent, hogy a világ lumene legyek, akit követnetek kell. Én, az emberi gyengeség erőt adója, Én meggyőztem a világot emberi természetem útmutatásával is. Te jól megtanultad, azért ragadsz meg minden kis alkalmat, csak világítson meg Istenségem példaadó fényessége, mely rád árad.” (vö. III/148) Az említett latin kifejezés, nem volt soha az elmémben, és csak a gyóntatóm magyarázta el a jelentését. De most, hogy a naplóírásról kérdeztél, eszembe jutott, hogy amikor az Úr kikötötte, hogy egy nagy méretű füzetet kell vezetnem, így 
szólt: „Vegyél egy prespánfedelű füzetet, és abba írd, amit mondok!” Én még soha nem hallottam ezt a kifejezést, azt se tudtam, hogy mi az a „prespán”! Csodálkoztam is amikor a papírboltban így kértem, és az eladó szemrebbenés nélkül azt válaszolta, hogy most nincs, de a jövő héten várható! Na én vártam is, hogy miféle anyag az a „prespán”! Az Úr jól választott, az a füzetborító egy vékony és kemény tapintású barna lap, ami talán még a vizet is állja!
(folyt.)
