Tehát a valódi megtérés nem csak a gondolkodásunkat, a hithez való érzelmi hozzáállásunkat, vagy erkölcsi magatartásunkat változtatja meg, hanem a teljes valónkat szívünkkel-lelkünkkel igent mondva, a bennünket szólító isteni Igére. Mert az a szív, amely elfogadja Isten akaratát ‒ felismerve és elismerve igazát ‒, az az Úr lakásává válik, ahogyan Szent Pál írja az efezusi levélben: „Hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben” (3,17).
És bizony jó ha szívünkbe véssük Szent János szavait „aki nem hisz Benne, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.” (Jn 3,18) Sőt a Katolikus Katekizmus hangsúlyosan írja: ,,Aki imádkozik, biztosan megmenekül; aki nem imádkozik, biztosan elkárhozik.” (KEK 2744)
Tehát nem maradt más hátra, mint meg ‒ kell ‒ térnünk!
Mert valójában egy életen át abban kellett volna élnünk, azon munkálkodnunk, hogy Isten tetszése szerint formálódjon a személyiségünk, s a bennünk rejlő istenkép kibontakozhasson. Montforti Grignon Szent Lajos tanítása szerint, ezt segíti elő a bensőséges Mária-tisztelet, miszerint „Szűz Mária Istennek egyetlen formája, melyben csekély fáradsággal és rövid időn belül kialakulhatnak Isten képmásai.” (TMT 260.)
Ámde, ha a lelkiségünk még nem erősödött meg ennyire, most kapkodhatunk és sokkal nagyobb erőfeszítéssel és áldozattal kell esdekelnünk Isten irgalmáért, a Mindenkor Szeplőtelen Szűz Mária, az összes Angyalok és Szentek közbenjárásával! Az Úr szavai a Szeretetláng Naplóban: „Ne csak ímmel-ámmal tegyétek, amit tesztek, hanem lángoljatok, mint az égő csipkebokor, mely égett, de el nem égett. Ilyen áldozat kell nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér.” (Vö. II/109) „A világ nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok. Már csak a Szentháromság segíthet rajtatok, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, valamint az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárására!” (IV/27)
(folyt.)
