Az előző részben Erzsébet asszony azon kinyilatkozásáról volt szó, melybe azt állította, hogy égi üzenete van egy neves nyugati érsekhez, melyet csak neki mondhat el! Ennek kivitelezésére egy plébános kevés!
Így tehát első lépés volt, hogy Mersey atya felkereste Dr. Szakos Gyula megyéspüspököt, akivel abban maradtak, hogy Erzsébettel közösen beszélgessenek el, kipuhatolják az ügy komolyságát. És itt jött be az, hogyha valami nem igazán „égi”, az nagyon is „földi”!
A fehérvári találkozás ugyanis igen balul sikerült, részint a püspök számon kérő hangvétele miatt, de főként Erzsébet asszony ingerültsége miatt, mely fáradtságának és talán már lappangó betegségének tudható be. Erzsébet, naplójába ezt – igen szűkszavúan írta le: »1981. IV. 6-án püspökatyánál voltunk Atya, a Tibi és én. Ez a látogatás előre bejelentett volt. Alig indult meg a beszélgetés a püspök atya igen nagy eréllyel fordult hozzám és szavaival vádolt. „Hogy mertem én külföldön kinyomatni a Szűzanya Szeretetlángját? Kitől kaptam erre engedélyt? stb.” Engem meglepett ez a kérdőre vonás, de a Szűzanya azonnal a nyelvemre adta a szavakat és én megválaszoltam: 'volt nekem lelkivezetőm, ő intézkedett és én nem is tudtam róla, csak utólag! Ő a kivonatolt anyagot bemutatta nekem, de hogy külföldre megy, azt nem közölte!« (vö IV/29) (Mint e sorok írója tanúsítom, ennél jóval feszültebb volt a beszélgetés, különösen Erzsébet asszony addig számomra ismeretlen és szokatlanul kemény hangnemét illetően!)
Bár a búcsúzás szívélyes volt, hazafelé Erzsébet asszony Mersey atyát és engem vádolt a kínos helyzetért, miszerint „a püspökkel együtt kínpadra vontuk” őt! Egyfelől, erről szó sem volt szó, hiszen Erzsébet asszony kifejezetten örült, hogy a püspök fogadja! Másfelől pedig már sokkal kínosabb helyzetekből is kiverekedte magát született „diplomáciai” érzékével! – Most nem így volt!
(folyt.)
(Kép: Erzsébet asszony és lelkivezetője Mersey Antal atya,a püspökségre igyekszik. Antal atya egyben a misebor vásárláshoz kannát visz magával.)
