Mária által visszatérés Istenhez, Krisztushoz és az Egyházhoz
A modern kor előző részben taglalt tévtanai azonban nem maradtak csupán elvi síkon, hanem az ember és a társadalmak életét minden szinten igyekeztek alapjaiban felforgatni. A kommunizmus ideológiája nem csak valamilyen szociális megvalósulást tűzött ki célul, hanem minden időben világforradalomra és világuralomra törekszik. Ehhez pedig feje tetejére kell állítani a társadalmat, meg kell szüntetni az egyént és egységes tömegmasszává (vagy tömegsírokká) kell átformálni, lásd: "szocialista embertípus"!

Az ilyen ideológiára alapuló diktatúrákban nem marad hely a vallásosságnak, különösen nem a személyes felelősségre alapuló kereszténységnek!

Bizonyítja mindezt, hogy a 20. században több keresztényt gyilkoltak le, mint a megelőző 19 évszázadban összesen! Elmondható, hogy az emberi történelem egyik leggyötrelmesebb századának drámai és véres eseményei után, amelyek a pápa elleni (ismert és ismeretlen) merényletekben érték el csúcspontjukat, lehullott a lepel egy valóságról, mely irányítja a történelmet – és itt a sátán és csatlósai aknamunkájáról beszélünk –, amelyet a mai, gyakran racionalizmussal fertőzött közgondolkodás nem akar elfogadni. Pedig, történelmünk ezen utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan, és olykor igen látványos rombolást végeztek, mely mostanra már a technika és pszichotechnika minden eszközével való éjjel-nappal folyó leplezetlen harccá fajult! A cél pedig az emberiség kárhozatba való döntése, és ezzel végleg kibújt a "három-dátumos szög" a zsákból!!!

A lélekrombolás irányultsága a családok és házasságok szétzilálásával kezdi munkáját, és folytatja a személyes ítélőképesség és identitás megzavarásával, sőt az ál-vallásos ismeretek és hamis üzenetek terjesztésére is nagy figyelmet fordít – nem is eredménytelenül!
A világ feledni látszik az Evangélium és Fatima intő szavait! Az idők jeleiből azonban úgy tűnik, hogy az emberiség addig nem talál békét, míg a fatimai üzenetben elhangzott kéréseket nem teljesíti és nem éli maradéktalanul az Evangéliumot! Ellenkező esetben számolnia kell egy, az eddiginél még jóval szörnyűbb pusztulással! Az Istenanya üdvösségre vezető igyekezetében, számtalan üzenettel, csodával és kegyelmi eszközzel próbálta felrázni gyermekeit. Ezek a természetfölötti jelenségek és jelek mára már a történelem írásjeleiként tarthatók számon, hiszen nyomon kísérik a világ folyamát, és az emberi dolgok elevenére tapintanak.
E megnyilvánulásoknak, melyek nem mondhatnak ellent a hit tartalmának, a krisztusi örömhír központi tárgya felé kell irányulniuk: felhíva az emberek figyelmét az Evangélium tanítására és halaszthatatlan követésére. Ilyen a fatimai üzenet is, és ilyen Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja is, mely megtérésre és bűnbánatra indító felszólításával az Istennel való kibékülésre és a nélkülözhetetlen bűnbánatra hívják fel a figyelmet.
A modern kor jelenései között kétségtelenül Fatima a leginkább prófétai és a Szeretetláng az, mely a fatimai kérések megvalósításához – az engeszteléshez – kellő kegyelmi erőt kínál.
Az Égi Édesanya epedő szándéka változatlan:
"Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek kárhozik el, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!" (Fatima 1917. augusztus 17.) »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (Szeretetláng III/144) A Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni édesanyai küldetését: »A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket. Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályozni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. (…) A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek! (I/64) Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Tudja nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek! A reményvesztett lelkeknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben. (IV/30) Vidd e lángot. (...)
Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg nála a tiédet, és add tovább! (…) Azt kérem tőled, hogy csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Nem kell feltűnést csinálni. (...) Ott dobog az a szívek mélyén, és átterjed a mások lelkére is. (…) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rád bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)
"Végül az én Szeplőtelen Szívem győzni fog." (Fatimáról beszél Lúcia nővér, 204)