Antalóczi atyának, tudomásom szerint nem sikerült mind a 12 papot „összehoznia”, mert bár két fiatal (egri egyházmegyés) elvégezte a 12 hetes böjtöt a 4-4 órás adorálással, de végül azt mondták, hogy a továbbiakban nem kívánnak a Szeretetláng lelkiségével foglalkozni! Így a ténylegesen az Ügy mellé álló papok száma 8-10-re tehető! A nevüket 
Antalóczi atya tartotta nyilván, ám ő 2000 decemberében Isten országába költözött!
A 12 papi létszám mégis összejött – bár már többen meghaltak –, de 2010 után 2-3 atya elvégezte a 12 hetes böjtöt a Szűzanya feltétele szerint! Erdő Péter bíboros-érsek védnöksége mellett, az ország 8 legnépesebb kegyhelyén és négy Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö. I/49) megtörtént a „Láng átadás” 2010. február 2-án, évenkénti ismétléssel
Alább elmesélek egy történetet, amikor 1977-ben – Antalóczi atya szervezése eredményeként –, meglátogattuk Miskolcon (az akkor még hetedik) papot, Székely Miklós atya személyében. Nyoma sem volt még az autópályának, és a „régi úton” haladtunk diadalittasan a célunk felé! Erzsébet nénivel rendületlenül imádkoztuk a rózsafüzért.
Előttünk egy vasrudakkal megrakott teherautó haladt, nem is lassan, épp ezért nem erőltettem az előzést, sőt valami sugallatra nagyobb követési távolságot vettem fel! Kétség nem férhet hozzá, hogy őrangyalunk adott benső tanácsot, mert a teherkocsi rakományából egy rúd elszabadult és az úttesten nagy pattogással alácsapódott a gépkocsinknak, kivágva egy 20 cm-es darabot a „köténylemezből”!
Más baj nem történt, pedig leszakíthatta volna a fékcsöveket, szétvághatta volna a gumit. Arra már gondolni is szörnyű, hogyha közelebb lettünk volna, akkor az épp méternyi magasságban repülő vasrúd levághatta volna a fejünket is!
(folyt.)
