1985. április 16-án volt koporsós temetése 6 pap és nagyszámú gyászoló jelenlétében. A búcsúbeszédet P. Böcskei József Bertold OCD kármelita atya mondta, aki jól ismerte Erzsébetet, az általa képviselt ügyet pedig hitelesnek tartotta.
1997 tavaszán, egykori szobája helyén Dr Takács Nándor Jusztin OCD megyéspüspök, szóbeli engedélyével kis kápolna épült.
2000. június 22-én legidősebb leánya − testvérei beleegyezésével −, exhumáltatta és a családi sírhelyre, a Remetekertvárosi Szentlélek plébánia altemplomába helyeztette. Az Érd-Ófalui kihantolásnál hárman voltunk jelen: Erzsébet asszony legidősebb lánya, Cecília († 2015), férje és e sorok írója! A kissé domboldali sírhely, valószínűleg vízmosásos, mert Erzsébet asszony maradványai teljesen elenyésztek, koporsójával együtt, és csak a fehér műszálas szemfedél-bélelés tette lehetővé a maradványok kiemelését, mely igen kis térfogatú volt. Senki nem szemrevételezte!
A kis „batyu” méretű maradványokat, mindenestől az osszárium ládába helyezték! Ezt követően hárman az autómmal a Remetekertvárosi Szentlélek templomhoz mentünk, ahol már várt bennünket − volt lelkivezetője −, Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus, aki a beszentelést végezte. A templomi sírhelyen Erzsébet asszony osszáriuma mellé egy szentkép lett elhelyezve, mely a keresztre feszített Nagy-Magyarországot ábrázolta. Ezt is megáldotta Lajos atya!
Mindannyian meg voltunk rendülve, és a kínos csendet Antalóczi atya törte meg: „Egy nagy szentet temettünk” – mondta, és mint aki elcsodálkozott saját kijelentésén, még hozzá fűzte: „De ezt már csak a megújult világban fogják felismerni!” És ekkor idéztem az Úr szavait, melyeket Erzsébetnek mondott: „A jövő világa készül, és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (1971. VII. 26.) – talán meg se éljük, fűztem hozzá.
„Én a legkevésbé!” – vágta rá Lajos atya, és elindult az autója felé. (2000. december 16-án magához szólította az Úr!)
Megjegyzés: Az eredeti, templomi dupla-sírhelyet 2000 után a plébánia önhatalmúlag szimpla méretűre cserélte, mely az előző helytől két méterre jobbra van. (Ez a mai sírhely!)
A Szentlélek templom volt az, ahol Erzsébet asszony éjszakába menően oly sokat adorált, és ez volt az a hely, ahol csendes magányában, maga Jézus szólaltatta meg az orgonát a „Templom csendes mélyén” gyönyörű dallamával. (lásd I/75)
Még a közvetlen kortársak is értetlenkedve szemlélhették egy többszörösen árva leány, majd hat gyermekkel özvegyasszony csapásokkal teli küzdelmes életét. De azt már csak a jövő világa lesz képes felismerni hálálkodva, hogy Mária Szíve Szeretetlángjának a történelem sötét hamujában rejtőző parazsát Erzsébet asszony kitartó küzdelme szította fel, hogy beragyoghassa az egész világot.
A Lelki Naplóban így szól az Úr: „Áldani és magasztalni fogják Istent, hogy ily kincsekkel tartalmas életre segített (téged) határtalan kegyelmeivel, melyekből a földön élő felebarátaid bőséggel meríthetnek, és követhetik életed egyszerű útját, mely által ők is Hozzám jutnak.” (III/200)
(Vége!)
