Az angyal első jelenése
1916 tavaszától 1917. október 13-ig három angyali, és hat Mária-jelenésről tudunk.
Az első angyal-jelenés 1916 tavaszán vagy nyarán történt Aljustrel közelében a Cabeço hegyoldal sziklabarlangjában.
Lúcia (ekkor még írástudatlan) nem emlékszik pontosan az angyali jelenések napjaira, lényeg, hogy egy verőfényes napon a három pásztorgyermek ebédhez készülődött. Lúcia beszámolója szerint a következő történt:
„Játszottunk egy kicsit és íme, erős szél rázta meg a fákat. Ez az esemény magára vonta figyelmünket, hiszen csendes idő volt. Ezután bizonyos távolságban a fák fölött keleti irányban vakító fényt láttunk. Ez fehérebb volt mint a hó, úgy nézett ki, mint egy átlátszó ifjú, ragyogóbb, mint a kristály napsütésben. Amint felénk közeledett, ki tudtuk venni vonásait. Egy 14-15 éves ifjú volt. Nagyon meglepődtünk, és el voltunk ragadtatva. Csak akkor szólalt meg, amikor hozzánk ért":
– Ne féljetek, a béke angyala vagyok! Imádkozzatok velem!
Letérdelt a földre, és homlokával a földet érintette. Természetfölötti kényszertől indíttatva ugyanezt tettük, és háromszor elmondva, megismételtette velünk:
– Istenem, hiszek tebenned, imádlak téged, remélek tebenned és szeretlek. Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért, akik nem hisznek benned, nem imádnak, nem bíznak benned és nem szeretnek.
Az imádság után fölkelt és biztatta a gyermekeket: ,,Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve kegyesen fogadják imátokat.” Ezt követően a jelenés eltűnt. Az eseményről a gyermekek hallgattak.
Lúcia a jelenések alkalmával mindent látott és mindent hallott, s egyedül csak ő beszélt. Jácinta is látott és hallott mindent, Ferenc azonban mindent látott, de semmit nem hallott. Ennek ellenére Ferenc is érezte a belső kényszerítő erőt, aminek hatására a többiekkel együtt a földre borult. Az imát Lúciától és Jácintától tanulta meg.
(Alsó kép, az angyal-jelenés helye)
