Végül II. János Pál pápa 1984-ben (!) levelet írt a világ püspökeihez, kérve a csatlakozásukat. A fatimai kápolnából elhozatta a Szűzanya kegyszobrát, és 1984. március 25-én egységben a püspökökkel, megtette a felajánlást Oroszország megemlítésével (bár ezt diplomáciai okokból halkan, nem a mikrofonba tette, de kimondta)!
Ezt a felajánlást a Szűzanya elfogadta!*
Ámde, egyetlen biztató körülményt tartsunk szem előtt! A Szent Szűz ígérete, a felajánlás jelentős késedelmessége ellenére is érvényben maradt, miszerint az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni! (Ehhez azonban üdvös lenne a fatimai kérések egyéni és közösségi teljesítése!)
Egy magyar példa. A Szent Szűz és az Úr Natália Nővéren keresztül az 1930-as évek közepétől folyamatosan kérték a magyar engesztelés megszervezését és egy Engesztelő Templom építését a Normafa-i Szent Anna réten. A szerzetesnővér magánkinyilatkoztatásait annak idején egyházilag kivizsgálták, s ügyét támogatták gyóntatói, ámde a kért engesztelő templom megvalósítását Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros hercegprímása szükségtelennek találta. Pedig a kérés teljesítése nem volt arányban az égi ígérettel, miszerint a templom megépítése és a Nagy Magyar Engesztelés megszervezése esetén Magyarország kimaradna a világégésből!
Az Úr ígérete szerint: „Magyarország engeszteléséért megkönyörülök az egész világon! (...) Ez pedig annyiban fog sikerülni, amennyiben Szeplőtelen Anyámnak, mint a Világ Győzelmes Királynőjének megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést (országában)”. (1940)
Hozzáteszem, hogy az égi kérés ‒ az adott világhelyzetben – még „sima” indíttatásként is üdvös megvalósítást érdemelt volna Mária Országától a hűség jeleként, ESDVE és megdicsőítve Királynőnket!
Míg béke volt, Serédy Jusztinián nem adott engedélyt, ám, amint a világégés egyre jobban perzselte hazánkat, a prímás 1944. szeptemberében végül engedélyt adott a Magyarok Nagyasszonya, Világ Királynéja Engesztelő Templom felépítéséhez!
Sajnos a hercegprímás több éves késlekedése, nem csak az ország sorsára, de a saját életére is végzetes lett! 1945. márciusában részére már nem tudták beszerezni az inzulint és emiatt az esztergomi prímási palota óvóhelyén hunyt el 60 éves korában!
(folyt.)
____________________________________
(* Vö. Alonso, J. M. ‒ A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994. 40-41. p.)