Apostolok Királynője – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ Az életszentség nagyságát nem az egyéni kiválóság határozza meg, hanem az isteni kegyelem, mellyel az Apostolok különösen el lettek halmozva. Ezért számíthatjuk őket a legnagyobb szentek közé. A tizenkét apostolon kívül azonban volt valaki, aki még bensőbb és még mélyrehatóbb kegyelmekben részesült Jézus részéről és ez Édesanyja, aki szívébe zárta isteni gyermekének minden szavát, minden gondolatát. Ezért ő az Apostolok Királynője.
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ
A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráig
_____________________________________
A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!
Szólj hozzá!
19.
május
AZ OLTÁR TITKA 49. Térden állva és nyelvre áldozzunk! 8 (de hogyan is volt ez az ősegyházban?)
| Szólj hozzá!A Szentírás szerint az embernek le kell borulnia Isten színe előtt
Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”
Miért méltóbb térden állva fogadnunk a fölséges Istent? A Szentírás egyöntetű tanúsága szerint a 
fölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek alapvető gesztusa. A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus színekben előttünk álló, mérhetetlen nagysággal és szentséggel bíró Úr iránt, Péter apostol példájának a követése, aki térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8) „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10) – tanít bennünket Szent Pál apostol. Hasonlóképpen cselekedett Jairus, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41). A leprából meggyógyított szamariai leborulva adott hálát az Úrnak (Lk 17,16). A felséges jelenlét és az isteni kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvében (Jel 5,8.14; 19,4). Szent János elbeszéli, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22,8).
A szentáldozással kapcsolatban nemcsak a leborulásra, hanem az Oltáriszentség nyelvre fogadására is találhatunk biblikus megfontolásokat. Ezekiel jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: „Nyisd fel szádat, és edd meg azt, amit én adok neked! Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. (…) Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset (…). Erre megettem azt és olyan édes lett a számban, mint a méz.” (Ez 2,8–9; 3,2–3)
A szentáldozásban magunkhoz vesszük a testté lett Igét, amely nekünk Isten gyermekeinek valóságos eledelünk. Amikor az Oltáriszentséghez közeledünk, emlékezetünkbe idézhetjük a 81. zsoltár 11. versét is, amelyet a zsolozsmában imádkozunk Úrnapja főünnepén: „Csak nyisd ki szádat, és én betöltöm”.
Elképzelhető, hogy Krisztus az Utolsó Vacsorán a bemártott kenyeret az iskarióti Júdásnak közvetlenül a szájába helyezte (vö. Jn 13,26–27), hiszen az átázott kenyeret kézbe adva, akkor és ott sem lett volna ésszerű! Bizonyára így tett az Úr minden apostollal is.
A kézbeáldozás hívei azzal érvelnek, hogy az ősegyházban is a kézben áldozás volt szokásban, "ezer évig csupán megtörték a kenyeret és úgy vették 
magukhoz, miért lenne ez méltatlan cselekedet napjainkban?"
De tekintsük csak meg, hogy miként áldoztak 1930 évig azok, akiknek a pap megtörte e kenyeret? Az áldozó férfinak először is kezet kellett mosnia, majd – a leborulás előzetes tiszteletadása után –, bal tenyerébe fogadta a Szentséget (a Darabot), s mély meghajlás közepette ajkával vette fel, majd nagy gonddal mintegy végignyalta saját tenyérét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra. A Szentáldozás után, újra kezet kellett mosniuk, amiként ez a mai napig előírás a bizánci rítusban! – Nos, ez volt a gyakorlat! (Lásd: Arles-i Szent Caesarius /470-542/ prédikációjában, Sermones, 227,5 /PL 39,2168/) A nők esetében annyi módosítás volt, hogy egy fehér kendőcskét kellett a bal tenyerére terítenie mindenkinek magának és ajkukkal vették fel a Szentséget!
Márpedig ez az eredeti ősi szokás, mely igen messze van a mai gyakorlattól! Gondoljunk bele! Nem csak nem mosunk kezet, de előtte még kezet is fogunk "szívből egymással", azzal a kézzel, amelyik jövet a busz kapaszkodóját fogta, vagy épp előtt használta az átázott papírzsebkendőjét! A konszekrált Kenyér színei alatt valóságosan jelen levő – nemcsak Testével és Vérével –, hanem az istenségének fenségével is köztünk rejtező Úr imádása a legtermészetesebb és legnyilvánvalóbb módon a térdelés vagy leborulás biblikus gesztusában fejeződik ki, melyet az Egyház tradíciója jól ismer és alkalmaz, s amelyet lelkünk java és az Oltáriszentség megóvása érdekében nekünk is követnünk kell. (A valóságon Jézus Krisztus jelenlétét értjük az Áldozatban, de egyben a Keresztről ránk áradó valóságos isteni kegyelemet is!) A Szentek seregének imádságai ékes példáját adják számunkra az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletnek. Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, vagy éppen Szent Bonaventura fohászai a legszebb szavakkal is alig tudják kifejezni hódolatukat a Szentségben jelen levő Úr iránt. 
XVI. Benedek pápa következetesen példát mutat az áldoztatás legméltóbb formájáról: szentmiséin csak térdelve, nyelvre áldoztatja a híveket. A pápa szertartásmestere, Guido Marini prelátus az Osservatore Romano újságnak 2008. június 25-én adott interjújában kijelentette, hogy a pápai miséken a jövőben az áldoztatásnak a szabályos formája, a pápa által addig is már több ízben gyakorolt, térdelve és nyelvre való áldozás lesz. Guido Marini a következőket mondta: „Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kézbeáldoztatás jogilag még ma is kivételes engedélyhez kötött, mely egyes püspöki konferenciák püspökeinek adatott csak meg. A pápa eljárása arra szolgál, hogy az egész Egyház számára érvényes általános szabály törvényi erejét aláhúzza.” (A képen XVI. Benedek pápa áldoztatja Guido Marini prelátust.) (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán, a szerk.kiegészítésével.)
Szólj hozzá!
Próféták Királynője – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – A próféták jövendölései Őrá mutatnak, mint Isten által adatott jelre: Íme a szűz méhében fogan, Fiat szül és Emánuel lesz a neve!
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
A szentáldozás földi életünk legnagyobb ajándéka
Alapgondolat: Egyszer megkérdezték Teréz anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?” Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.”
Az Oltáriszentség magunkhoz vétele földi életünk legszentebb pillanata. Katolikus hitünk Szent Titka, Krisztus valóságos jelenléte a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, akit úgy veszünk magunkhoz, mint az Élet Kenyerét (vö. Jn 6,48).
A Tridenti Zsinat az Úr teljes szentségi jelenlétét hirdeti: „A legméltóságosabb Oltáriszentségben a kenyér és bor konszekrációja után ugyanezen érzékelhető anyagok színe alatt igazán, valóságosan és lényegileg jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és igaz ember.”
Az Úr Krisztus tényleges, valóságos és lényegi jelenléte az Oltáriszentségben a szent színek feloszlásáig tart és a még érzékelhető legkisebb részecskékre is egyaránt kiterjed. Ebből következik, hogy a szentáldozás a legkomolyabb testi és lelki előkészületet, a Szentség kezelése és magunkhoz vétele pedig a legteljesebb hódolatot és figyelmességet kívánja meg tőlünk.
Az Oltáriszentséget a hívő csak súlyos bűntől mentes, tökéletes imádattal és felkészült lélekkel engedheti a szívébe, mindig ügyelve arra, hogy az Úr Szent Teste az Eucharisztiában a legnagyobb védelmet kapja meg. Ezzel szemben, egyre több templomban tapasztalható, hogy az illetékesek nem csak arra utasítják a híveket, hogy állva fogadják a Szent Eucharisztiát – még akkor is, amikor a pap felmutatja az eucharisztikus színeket –, hanem még a térdeplőket is eltávolították.
A II. Vatikáni Zsinat, a legmesszebbmenőkig igyekezett elősegíteni Isten népének a Szentség vételét abban is, hogy indokolt esetben – ne kelljen külön engedély ahhoz –, hogy ne a nyelvükre fogadják a Legszentebbet! Az utóbbi évtizedekben a szentáldozási fegyelem radikális megváltozásának vagyunk tanúi, melyet az egyes részegyházakban visszaélésként és bizony, elsietett módon vezettek be rögtön a zsinat után, így szokássá vált és széles körben elterjedt a kézbeáldoztatás – mint lehetőség. Ám, ez a modernkedő gyakorlat a Szentség méltó vételét és oltalmát illető szempontoknak a legkevésbé sem felel meg!
Egy dologban igazuk van: amit az ember a nyelvére fogad, azt fogadhatja kézbe is, mivel a két testrész egyenlő méltósággal bír, csakhogy a kézbeáldozásnál fokozottan fennáll a Szent Test morzsáinak (fragmentumok) elszórásának veszélye, a szennyezett kézről nem is beszélve. Bármelyek is legyenek azonban az érvek, amelyekkel a kézbeáldozást igazolni próbálják, nem lehet nem észrevenni mindazt, ami világszerte történik e gyakorlat bevezetésével! Ez, ugyanis elősegíti a Szent Eucharisztia színei iránti tiszteletteljes magatartás gyengülését, az általános figyelmetlenséget és az összeszedettség riasztó hiányát. Ez esetben óhatatlanul lanyhul a komolyság szelleme és a belső csend, melynek ki kellene fejeznie az Isten jelenlétét a lélekben. Ezen gyakorlat eredményeként gyakran látunk áldozókat, akik úgy térnek vissza helyükre, mintha semmi rendkívüli sem történt volna. Az Úr iránti érzékben leginkább fiataljaink sérülnek, akiket helyenként a hitoktatóik eleve a kézbeáldozásra tanítanak!
Nem hallgathatjuk el azokat a visszaéléseket sem, amelyek során egyesek emléktárgy gyanánt viszik magukkal a Szent Testet, netán valahol esetleg eldobják, vagy esetenként sátáni meggyalázás részese is lehet! Nyilvánvaló, hogy fontolóra kell vennünk, hogy a hit súlyos mértékű megfogyatkozásán túl, a kézbeáldozás az Úr meggyalázását és megsértését is jelenti, Aki pedig azért jött közénk, hogy találkozzon velünk, hogy magához hasonlóvá tegyen minket, hogy visszatükröződjék bennünk Isten szentsége. A szentáldozás helyes és kívánatos módjának bizony, továbbra is a térdelve, nyelvre való vételnek kellene lennie, melyet Szentatyáink példája nyomán nekünk is gyakorolnunk és tanítanunk kell, engesztelő szívvel könyörögve az Úrhoz a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel való méltatlan bánásmód és vétel által a Vele szemben elkövetett bűnökért.
(A. Schneider: Dominus est - SZIT. 2014. részleteinek felhasználásával) 
Szólj hozzá!
Pátriárkák Királynője – Könyörögj érettünk! (Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ Máriában érvényre jutott az ősi Ígéret, az ős-evangélium, mely szerint az Asszony ivadéka ‒ Krisztus ‒, megrontja a kígyó fejét.
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
ORSZÁGOS SZERETETLÁNG TALÁLKOZÓ
A Kispesti Jézus Szíve templomban
1196 Budapest, Áchim András u. 78.
2017. május 27-én 9-17 óráig
_____________________________________
A helyszín elérhetősége közjárművel:
A Határ úttól induló 42 villamosról, vagy a 42-es buszról a Vas Gereben utcai megállónál kell leszállni. Nevezett utcában gyalog a második kereszt utca jobbra, melyben a templom már látható! Szintén a Határ úttól indul a 199-es busz, mely az Áchim András utcánál áll meg!
Szólj hozzá!
Boldog Kalkuttai Teréz anya szomorúsága és öröme
Megdöbbentő történetről tett tanúságot az amerikai George Rutler atya a New York-i Szent Ágnes-templom 1989-es évi nagypénteki prédikációjában. Mint elmesélte, egy alkalommal Teréz anyánál, a Szeretet Misszionáriusainak mutatott be Szentmisét ezernyi hívő jelenlétében. A liturgiát követő reggeli után, elbeszélgethetett egy kicsit Boldog Kalkuttai Terézzel (2016. 09. 4-én szentté avatta a pápa). George atya egyszer csak váratlanul, megkérdezte az anyától: „Ön szerint napjainkban mi a legnagyobb baj a világon?”
Legtöbben bizonyára azt feltételeznék, hogy Teréz anya az éhséget, a leprát, a járványokat, a családok széthullását, az abortuszt, a tudatos ateizmust, a gazdasági válságot, a nukleáris fenyegetést, vagy valami más effélét tekint a legnagyobb gondnak. Kalkuttai Teréz azonban minden gondolkodás nélkül, egészen mást válaszolt: „Bármerre járok a világban, az szomorít el leginkább, hogy látom amint az emberek az Oltáriszentséget kezükbe fogadják.” 
Teréz anya és nővérei, az Egyház hitével vallják az Úr Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentség legapróbb morzsájában is, és tántoríthatatlanok az Eucharisztikus Krisztust megillető imádásban: ebből következően valamennyi nővér csak az ajkára fogadja az Oltáriszentséget az egész világon. Kalkuttai Teréz anya mindig az Eucharisztiából élt, testében és lelkében egyaránt a szent színekben rejtező Istenség iránti vágyakozás hatotta át. Meggyőződése volt, hogy gyermekkori első Szentáldozása lobbantotta föl benne a lélekmentés életreszóló vágyát, és az Eucharisztia napi vétele teszi képessé, hogy missziós küldetését végre is hajthassa. Nővéreinek, mindig azt tanította, hogy a kenyér és a bor színében ugyanazt a Krisztust találják meg, akit szolgálnak a szegények legszegényebbjeiben (vö. Mt 25,40), és Akiből erejüket meríthetik.
Legendássá vált, hogy amikor Teréz anya és nővérei számára kilátástalanná fokozódott a szolgálat, Kalkutta Szentje sohasem kurtította meg az imádság idejét, sőt inkább növelte a szentségimádásra szánt időt – s ekkor csodálatos módon a nővérek ereje mindig megsokszorozódott, s a látszólagos időveszteség ellenére is mindent megfelelően el tudtak végezni időben, szeretettel és mosolyogva.
Számára a nővérek bárhol való megtelepedésének mindenkori alapfeltétele volt, hogy a rendház kápolnájában velük lehessen az Eucharisztikus Krisztus. Amikor a jemeni hatóságok nővéreket kértek Teréz anyától, kategorikus választ kaptak: „Legfontosabb feltételem, hogy legyen velük egy katolikus pap. Nem tudunk dolgozni ugyanis anélkül, hogy ne kapnánk meg minden reggel a Szentáldozást. Ennek hiánya annyit jelentene, mint Krisztus nélkül élni.” Miután biztosították számára mindezt, kitörő örömmel írta: „A kereszténység hatszáz éves távolléte után – ahol eddig egyetlen pap, egyetlen mise és szentségkiszolgáltatás sem volt – most újra Szentmisét fognak bemutatni!” Teréz anya számára az Eucharisztia a földi élet legnagyobb boldogsága, az Úr valóságos jelenléte pedig az Élő Evangélium, amelyet el kell vinni az egész világra.
1986. május 28-án, első magyarországi látogatásakor Teréz anya a következő szavakat intézte a Budapesti Központi Szeminárium papnövendékeihez: „Ó milyen szentté kell válnotok, hogy az Ő helyét foglalhassátok el, és Őt képviselhessétek a világban. (...) Mert a pap életszentsége Jézus élő jelenlétét hordozza. Amikor a Keresztre nézünk, láthatjuk mennyire szeretett bennünket. Ha pedig a tabernákulumra nézünk láthatjuk, hogy most is mennyire szeret bennünket.”
Az Eucharisztikus Krisztusról Teréz anya egyszerűen csak úgy beszélt a rendházakban, hogy Ő a „ház Ura”. A betérő vendégeket a nővérek előbb mindig az Úrhoz vezetik köszöntésre. A Szeretet Misszionáriusainak a napirendjében pedig elengedhetetlenül szükséges a szentségimádási óra.
Teréz anya szentként fejezte be földi életét és lépett az örök Atya házába. A kórházban gyönyörűséges ajándékként fogadta, hogy kérését meghallgatva, ágya közelében Tabernákulumot helyeztek el, hogy az Úr vele lehessen. A Szent Vér egy-egy cseppje, amit az utolsó időkben, küszködő légzésével még magához vehetett, valósággal elöntötte szívét örömmel és békével, és nem egyszer látványos állapotbeli javulást is eredményezett. A szentáldozás tartotta életben a földön, ez tette a sötétségben Krisztus világosságává, és vezette el az örök üdvösség ragyogó mennyei boldogságára.
„Nem tudom, kinek nagyobb a szomjúsága, az Övé, vagy az enyém Iránta” – szólt vallomása, amely a halálos ágyon egészen beteljesedett. Kalkuttai Teréz anyát a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek való teljes önátadás emelte az oltár magasára. (Fülep Dániel írása nyomán.) 
Szólj hozzá!
Angyaloknak Királynője – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés a Szűzanya szavaival: ‒ Ti, akik ezen a néven tiszteltek, az angyalaimat mégsem kéritek! Pedig nap mint nap tapasztalhatjátok, hogy a gonosz ádáz küzdelmet folytat minden egyes lélekért! Gondolkozzatok és imádkozzatok!
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
A Szentatya csak térdelve és nyelvre áldoztat
Nagyon fontos, hogy a titok és a hódolat iránti érzéket újra felébresszük. XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdításában a szentáldozással kapcsolatosan maga mondja: „Magunkhoz venni a szent Eucharisztiát azt jelenti, hogy önmagunkat az imádás állapotába helyezzük Aziránt, Akit magunkhoz veszünk.” (Nr. 66.)
A kézbeáldoztatás során, mikor a pap a Legszentebb Oltáriszentséget az áldozó tenyerébe helyezi, a szentáldozáshoz járuló személy voltaképpen magát áldoztatja meg, hiszen Krisztus Testét a paphoz hasonlóan maga emeli a saját szájához. A Szentséget ekképpen fogadó és mozgató kezek nagyon gyakran eleve nem is tiszták.
Ugyanezen mozdulatot követően a pap a kánoni ujjairól nagy gonddal köteles purifikálni a Szentség morzsáit. (Talán még sokak emlékeznek, hogy szokásban volt és van, hogy az áldozópap a hüvelyk és mutatóujját mindaddig összezárva tartotta, amíg a purifikációt végre nem hajtotta!).
Tudnunk kell, hogy minden esetben az áldozó tenyerére és a Szentséget szájához emelő ujjaira tapadnak az Eucharisztia darabkái, amivel senki sem törődik, s így az áldozó kezének közvetítésével a szent fragmentumok szanaszét hullanak a földre, beletörlődnek a ruházatba, rákerülnek a templomi padra. A kézbe áldozó az Oltáriszentségnek a kezére tapadt aprócska morzsáit tovahordja, tudta nélkül kezet fog vele, széthinti a gépkocsijában, az autóbusz kapaszkodóján, s jobb nem is folytatni.
A kézbeáldozó elveszíti a Szentség méltó fogadtatásának örömét és kegyelmét is: élete legszentebb pillanatát, a szentáldozást a legtöbb esetben úgy éli át, hogy az Oltáriszentséget jellemzően épp kanyarban, a paptól elmenőben, „menet közben” veszi magához. Ilyen körülmények között a Szent Test vételének a mindent megelőző nagyszerűsége is elhomályosul, amely a szentmiseáldozatra és az Eucharisztiára vonatkozó protestáns tévtanok elfogadásának a melegágyává válik.
A kézbeáldozás gyakorlatát téves értelmezés nyomán terjesztették el!
A kézbeáldoztatás modern kori gyakorlata a II. Vatikáni Zsinat után jelent meg a világ számos pontján, eleinte a rendelkezés helytelen értelmezéseként, amelyet a Szentszék aztán utólagosan engedélyezett és szabályozott. Magyarországon a kézbeáldoztatási gyakorlat 1986-ban kapott szentszékileg jóváhagyott püspökkari engedélyt. 
A Szentszék Istentiszteletek Kongregációjának korábbi titkára, Albert Malcolm Ranjith érsek a következő figyelemre méltó megállapítást tette a kézbeáldozással kapcsolatban: „A kézbe-áldozás kapcsán el kell ismernünk, hogy ezt a gyakorlatot az egyes részegyházakban sietve és visszaélésként vezették be azonnal a zsinat után; ily módon megváltoztatva a korábbi évszázados gyakorlatot, az új gyakorlat pedig időközben az egész Egyházban szabállyá vált. Ezt a változást azzal az állítással akarták igazolni, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.”
Az általános érv e gyakorlat mellett – amely szerint a kézbeáldozásnak e modern módja az ókeresztény gyakorlatot követi – (jóllehet) a rendelkezésre álló patrisztikus bizonyítékok alapján teljesen igazolhatatlan. (Részletesen tudósít erről Athanasius Schneider ORC közép-ázsiai püspöknek az egyházi tradíciót messzemenően igazoló Dominus est – az Úr az! c. kiváló könyve, amely megjelent a Szent István Társulatnál.) De nézzük meg, hogy az őskeresztény gyakorlat minden áron való helyes alkalmazása szerint, hogyan kellene ma a kézbe-áldozónak magához vennie az Úr Szent Testét? Előzetes kézmosás és a leborulás tiszteletadása után, jobb tenyerébe kellene fogadnia a Szentséget, s mély meghajlás közepette, ajkával kellene fölvennie a Szentostyát, végül nagy gonddal végignyalni a tenyér felületét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra.
A Szentség megóvása végett ezt az igen körülményes kézbeáldozási procedúrát nem véletlenül váltotta fel a térdelve, nyelvre történő áldozás, áldoztatótálcával és áldoztatókendő használatával együtt, amely egyszerre biztosítja a Szentséggel való legmegfelelőbb gondosságot, valamint az áldozó hódolatát, és a praktikus szempontoknak is egészen megfelel. Az ősi gyakorlat elégtelen, a tradícióval összeegyeztethetetlen utánzására aligha lehet kielégítő érvet találni, ami tipikus jele annak, hogy a kézbeáldozás mai gyakorlata a modernizmus eszmei hátterére épül.
A kézbeáldoztatásról összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy annak modern kori gyakorlatát az egyes részegyházakban sietve és kellő körültekintés nélkül vezették be a II. Vatikáni Zsinat után, mely jellemzően azután kapott törvényes kereteket, hogy előzőleg széles körben elterjedt és szokássá vált. Széleskörű megjelenésének és elterjedésének a hátterében a liberalizmus és a modernizmus napjainkban tomboló tevékeny szándéka húzódik meg.
A kézbeáldozás lehetősége direkt módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett hitet.
A Szentséges Szűz Máriával, a Szent Angyalokkal és az összes Szentekkel együtt engeszteljünk buzgón a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az Úr ellen elkövetett ártatlan vétkekért is, és imádkozzunk a térdelve, a nyelvre áldoztatás visszatéréséért mielőbb! (Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2010. június-júliusi számában megjelent írása nyomán.) 
Szólj hozzá!
Keresztények segítsége – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ Napjainkban hihetetlen méreteket öltött a keresztényellenesség a világban, amely csírájában akarja kiirtani a Katolikus Egyházat! Négy percenként végeznek ki egy keresztényt a hitéért! – Hogyan történhet ez meg? Úgy, hogy nem imádkozunk és nem hozunk áldozatot a lelkekért, kérve a Keresztények Segítségének hathatós közbenjárását!
Virrasszatok tehát, és szüntelenül imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni. (Lk 21,36) ‒ Ugyan bizony, imádkozzuk a litániát és a rózsafüzért?? –
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”
Nyelvre és térden állva kellene áldozniuk a híveknek, mivel ez fejezi ki Isten imádatát – jelentette ki 2011. júniusában – az ACI Prensának adott interjúban Antonio Cañizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa.
A pápa után a spanyol bíboros a leginkább felelős a liturgia és a szentségek ügyéért a Vatikánban.
Mint ismeretes, a térden állva, nyelvre való áldoztatás jelentőségére Őszentsége XVI. Benedek pápa erőteljesen fel kívánta hívni az Egyház figyelmét nemcsak szavaival, de személyes példamutatásával is: a pápánál áldozó hívek mindig így veszik magukhoz az Eucharisztiát. A szentáldozás ezen hagyományos módja jobban megfelel a
Szentséget megillető köteles hódolatnak, a Szent Test részecskéit is megóvó feltétlen tiszteletnek, valamint a krisztushívő szükséges gyermeki alázatának és a testi-lelki összeszedettségének. Cañizares bíboros a liturgikus tradíció és a Szentatya iránymutatása mellett kiállva, teljes hivatali tekintélyével támogatja, hogy a szentáldozás
a lehető legméltóbb módon történjék, ami ősi hagyományunk szerint a térdelve és nyelvre áldozás.
Mindez annak kifejezése, hogy egyszerűen tudjuk: Isten előtt vagyunk ilyenkor, Ő éltet minket, és mi ezt nem érdemeltük ki – fejtette ki a kardinális az amerikai, spanyol nyelvű ACI Prensának. Szerinte a térden állva való, nyelvre áldozás Isten imádásának jele, amit a mindennapi liturgikus gyakorlatban helyre kell állítani. „Úgy vélem, az egész Egyház számára szükséges, hogy térden állva vegyük magunkhoz az Eucharisztiát” – szögezte le az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa.
Ha a körülmények miatt, vagy egészségi okokból nincs lehetőségünk letérdelni az áldozáskor, akkor is jó lenne, ha legalább térdet hajtanánk vagy mélyen meghajolnánk az Oltáriszentség előtt, mielőtt ajkunkkal fogadjuk a Mennyei Eledelt. A bíboros úgy véli: ha trivializáljuk az Eucharisztiát, mindent trivializálunk. Márpedig Krisztus testének magunkhoz vétele keresztény életünk legfontosabb pillanata e földön.
Cañizares újságírói kérdésre újfent elítélte a liturgikus visszaéléseket, amit szerinte leginkább a megfelelő képzéssel lehet megelőzni. Ezeket a visszaéléseket úgy tudjuk elkerülni, ha méltósággal, az Egyház előírásai szerint mutatják be a szentmisét a papok. Végezetül a prefektus felhívta a figyelmet a püspökök különös felelősségére az Eucharisztia méltó ünneplésével összefüggésben.
A Szentostyát nyelvre fogadni, az Oltáriszentség előtt letérdelni, az Átváltoztatás alatt térden állni nem formai dolog! Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus az Eucharisztiában valóban jelen van”, mondta Cañizares bíboros. Ezek az emberi hódolati, imádati gesztusok az ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát.
Ezért disszonáns, ha a kezünket nyújtva fogadjuk a Szentostyát. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.”
(Fülep Dániel, a Magyar Kurírban 2011. július 27-én megjelent cikke nyomán.)
Szólj hozzá!
Szomorúak vigasztalója – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ A nagy szomorúságok alkalmával egyedüli vigasztalónk a Fájdalmas Anya. Hisz' van-e fájdalom, amelynél Ő nagyobbat ne szenvedett volna. A Kereszt alatt álló Anyára joggal alkalmazza az Anyaszentegyház Jeremiás szavait: „Ó ti valamennyien, akik általmentek az úton, figyeljetek és nézzétek, vajon van-e fájdalom olyan, mint az enyém” (Sir 1,12).
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)
Két szempont érvényesüljön: Isten imádása és az emberek üdvössége
Az egyházatyák élénken ügyeltek arra, hogy az eucharisztikus Kenyérnek a legkisebb darabkája se vesszen el, ahogyan Jeruzsálemi Szent Cirill figyelmeztetése oly meggyőző módon bizonyítja:
"Légy éber, hogy az Úr Testéből semmit se veszíts el. Ha egy rész is kiesne a tenyeredből, azt úgy kellene tekintened, mintha saját tested valamelyik tagját veszítetted volna el. Mondd, ha valaki aranyport adna neked, vajon nem kezelnéd-e azt a legnagyobb óvatossággal és gondossággal, s nem ügyelnél-e, hogy semmit el ne veszíts belőle? Nem kellene-e még nagyobb figyelmességgel lenned, hogy az Úr Testéből le ne essék egy piciny darabka se, hiszen messze értékesebb az aranynál...? (Vö. Catecheses mystagogicae, 5,21 /PG 33,1125/)
Szent Jeromos aggodalommal tekintett arra a lehetőségre, mint lelki veszélyre, hogy egy eucharisztikus darabka a földre eshet: "Amikor Krisztus Testének vételére készülünk – aki hívő, meg tudja érteni –, veszélybe hozhatjuk magunkat, ha egy darabka a földre esik": (In Psalmos, 147,14)
Abban a korban, amikor a szentáldozást csak nyelvre szolgáltatták ki, sőt még hófehér terítőt és áldoztató tálcát is alkalmaztak, XI. Piusz pápa mégis a következő szigorú utasítás kiadását rendelte el: "Az Eucharisztia szentségének kezelésében különös éberséggel kell ügyelni arra, hogy a konszekrált ostyák morzsái ne vesszenek el, mivel minden egyes morzsában jelen van Krisztus teljes Teste. Ennél fogva a legnagyobb gondossággal biztosítsák, hogy az Ostyáról ne törhessenek le könnyedén darabkák, és ne essenek a földre, ahol – micsoda borzalmas gondolat! – összevegyülnének a piszokkal és lábbal taposnák őket": ( A Szentségi Fegyelmi Kongregáció instrukciója, 1929. március 26.: AAS 21 /1929/ 635)
A káld egyház régi kánonjai megtiltották mindenkinek – a celebráló papot is bele értve –, hogy saját ujjaival tegye szájába az eucharisztikus Kenyeret. Tehát mindenkinek közvetlenül a tenyeréből kellett szájával felvennie az Úr Testét! "A papnak megparancsoljuk, hogy a konszekrált kenyér darabkáját, közvetlenül a tenyeréből vegye magához. Nincs neki megengedve, hogy a kezével helyezze a szájába, hanem a szájával kell felvennie, mivel mennyei eledelről van szó". (Iohannes Bar-Abgari anaforája. DENZINGER: Ritus Orientalium /15. j./ I 81)
Szólj hozzá!
Bűnösök menedéke – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ A bűnös ember nem tehet jobbat, minthogy teljesen a Boldogságos Szűz anyai karjaiba veti magát. Az Ő Szíve Szeretetlángja felperzseli a bűnt, csodálatos Tisztasága fertőtleníti a lelket, és Tökéletessége természetfölötti ambíciókat kelt a lélekben.
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)
Ó, imádandó nagy Szentség
Elképzelhető, hogy Krisztus az utolsó vacsorán a kenyeret minden apostolnak közvetlenül a szájába helyezte, és nem csak iskarióti Júdásnak (vö. Jn 13,26-27) Ezékiel próféta is jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: "Nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok. /.../ Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz." (Ez 2,8-8; 3,2-3)
A szentáldozásban Krisztus valóban a saját Testével és Vérével táplál minket, és ezt az egyházatyák korában az anya szoptatásához hasonlították, ahogyan ezt Aranyszájú Szent János ékes szavai kifejezik: "Ezen eucharisztikus titok által Krisztus egyesül minden egyes hívővel, és saját maga táplálja őket /.../ és nem bízza senki másra. Nem látjátok, micsoda hévvel közelítik ajkukat az újszülöttek édesanyjuk kebléhez? Nos, mi is ilyen égő vággyal közeledjünk a szent asztalhoz..." (In Ioannem homiliae, 82,5)
Egy régi eucharisztikus szertartási rendben (Ordo communionis), a következőket olvassuk: "Mindenki boruljon le a földre, a kicsinyek, a nagyok és így kezdődjék meg a szentáldozás kiosztása. (Collectiones canonum Coptiace: H. DENZINGER: Ritus Orientalium, Würzburg 1863, I 405)
A görög és a keleti szír egyházakban már a VI. században elő volt írva a szentáldozás előtt a háromszoros leborulás. (Vö. JUNGMANN: Missarum sollemnia /3. j./ II 458)
A szentáldozás és az imádás szoros kapcsolatáról Joseph Ratzinger bíboros igen nyomatékosan nyilatkozott. A Szent Eucharisztiával táplálkozni egy olyan spirituális esemény, amely az egész emberi valóságot magában foglalja. Belőle táplálkozni annyit jelent, mint Őt imádni. Ennélfogva az imádás nem egy olyan dolog, amelyet utólag csatoltak a szentáldozáshoz: "A szentáldozás csak akkor éri el igazi mélységét, ha az imádás hordozza és veszi körül". (Der Geist der Liturgie. Eine Einführung, Freiburg 2002,78)
Az Egyház liturgikus előírásai nem követelik meg az imádás gesztusait azoktól, akik térdelve áldoznak, mivel a térdelés ténye már önmagában kifejezi az imádást! (De ahol kidobták az áldoztatórácsot a térdeplővel, és a hívek kénytelenek állva áldozni...??)
Szólj hozzá!
Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 34-36. oldal. (Részletek), 1996. május 13.
A biztos út
"...Fatimában, a Cova da Iriában történt 1917. május 13-án, eljöttem az égből, hogy kijelöljem számotokra azt az utat, amit meg kell tennetek a században, hogy elnyerjétek a békét, hogy kijelöljem a megtérés útját és az Úrhoz való visszatérés útját az imádság és a bűnbánat által.
Eljöttem az égből, hogy nektek adjam Szeplőtelen Szívemet mint menedéket, amelyben elrejtőzhettek, és megmutassam a biztos utat, mely a megmenekülés és a béke Istenéhez 
vezet.
‒ A biztos utat ezekben az időkben, amikor sok más út is mutatkozik, könnyebbek, melyeken sokan járnak, amelyek azonban nem biztonságosak és nem vezetnek az üdvösség Istenével és az isteni Irgalmasság Atyjával való találkozásra.
‒ A biztos utat, mely a Fiam, Jézus Evangéliumában lévő teljes igazság befogadására vezet benneteket.
Ezen az úton, amelyen én jártam, az igazság ragyogása vonz titeket és mélyrehatóan átalakít a kegyelem, mely meghozza életetekben a szentség isteni illatát.
Így váltok a megélt Evangélium világító példaképeivé és Krisztus bátor tanúivá, aki magához vonz benneteket, hogy kövessétek Őt isteni Szavának mindennapi megvalósításában.
‒ A biztos út, amely rávezet, hogy lemondjatok a bűn és a gonoszság minden formájáról és kézzelfoghatóan megtapasztaljátok a szeretet és a tisztaság kegyelmét.
A materializmusba és a hedonizmusba, az élvezetek és a tisztátalanság elkeseredett hajszolásába merült pogány világban, amelyben éltek, ti a szentség és a tisztaság, az érzékek megtagadásának és a bűnbánatnak fényét árasztjátok és így mindenkinek felkínáljátok a segítséget, amelyet Szeplőtelen Szívem ad nektek, hogy Istennel, a ti Megváltótokkal és Üdvözítőtökkel való életközösségre jussatok.
‒ A biztos út, mely szeretetközösségre vezet, testvérré tesz azzal a kötelékkel, amely egyesít titeket mint ugyanannak az egy Atyának fiait, akiket ugyanaz a Fiú váltott meg és ugyanaz a Szentlélek szentelt meg és ugyanannak az egyetlen Anyának fiaivá tett benneteket.
Szeplőtelen Szívem különösen ezekben az időkben válik biztos úttá, amely közösségre, kölcsönös megértésre, az önzés és mindenfajta megosztottság visszautasítására vezet benneteket, hogy így végül megvalósulhasson az új parancsolat, amit Fiam, Jézus adott nektek: 'Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!' (Jn 13,34)
Ma (...), újból szeretném felkínálni nektek Szeplőtelen Szívemet mint menedéketeket és Istenhez vezető biztos utatokat.
‒ Ez a biztos út, mely titeket a megmenekülés és a béke Istenéhez, az igazság és szentség Istenéhez, a közösség és az egység Istenéhez vezet.
‒ Ezen a biztos úton járjatok velem mindannyian bizalomban és biztos reményben, boldog várakozásban Isten legnagyobb diadalára, mely Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadalával együtt következik be."
Szólj hozzá!
Betegek gyógyítója – Könyörögj Érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ A Máté evangéliumában elhangzó szavak visszhangzanak minden Mária-jelenésben: ”Beteljesedett az idő... Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!” (1,15) Mária ismételt felhívásai, az aggódó Édesanya kérései a megtérést és bűnbocsánatot igénylő gyermekeinek testi-lelki gyógyulása érdekében.
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)
Ami egyszer szent volt, az nem lehet később nem szentté!
Annak tudatában, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a szentáldozás pillanata, az Egyház kétezer éves történelme során mindig igyekezett megtalálni a megfelelő rituális formát, amellyel a lehető legtökéletesebben fejezheti ki hitét, szeretetét, tiszteletét. Ez mutatkozott meg akkor, amikor az Egyház egy szerves fejlődés során, legkésőbb a VI. századtól fogva elkezdte az eucharisztikus szent színeket közvetlenül a hívek szájába helyezni (monasztikus környezetben, pl. Szent Kolumbán kolostorában). Ezt bizonyítja Nagy Szent Gergely pápa életrajza (590-604) és ugyanezen pápának egy utalása (Dialógusok III. könyve /PL 77,224/). A córdobai zsinat 83-ben elítélte az ún. kassziánusok szektáját, amelynek tagjai elutasították a szentáldozás nyelvre történő fogadását.
Később a roueni zsinat 878-ban érvényes szabályként erősítette meg az Úr Testének nyelvre történő kiszolgáltatását és felfüggesztéssel fenyegette meg azokat a papokat, akik a híveknek kezébe adja az Oltáriszentséget.
Az egyházatyák korának végén messzemenően elterjedt és szinte általánosan érvényes volt az a gyakorlat, hogy az Oltáriszentséget közvetlenül szájba fogadják.
A híres liturgikus, J. A. Jungmann feltárta azokat a különféle aggályokat, amelyeket a szájba való áldoztatással ki lehetett zárni: A hívek keze nem volt mindig eléggé tiszta, vagy ami még súlyosabb probléma, hogy a konszekrált Kenyér darabkái könnyel elveszhettek, és ezért meg kellett tisztítani a tenyeret a Szentség vétele után. Később az áldozási lepel (térdeplő-terítő), majd az áldoztatótálca megjelenése világosan jelzi az egyre nagyobb figyelmességet az Eucharisztia szentsége iránt. (Vö. JUNGMANN: Missarum solemnia /3. j./ II 463-464.)
II. János Pál pápa is hangsúlyozta az eucharisztikus Kenyér iránti tisztelet külső kifejezési formáinak szükségességét: " Bár a 'lakoma' természetes családiasságot sugall, az Egyház sohasem engedett a bizalmaskodó 'közvetlenség' kísértésének, mert nem feledkezett meg arról, hogy Jegyes az ő Ura. /.../ Az eucharisztikus lakoma valóban szent lakoma, melyben egyszerű lelkek mögött Isten szentsége elrejtőzik. /.../ A Kenyér, mely megtöretik oltárainkon /.../ az angyalok kenyere, melyhez csak az evangéliumi százados alázatával szabad közeledni". (Ecclesia de Eucharistia enciklika, 48. p.)
Szólj hozzá!
Hajnali Szép Csillag – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ A napfelkeltét megelőző, reményt adó csillag a Naptól kapja ragyogását. Mária viszont közvetlenül az Isteni Napot ‒ Krisztus Fényét ‒ sugározza a még sötétség és homály borította a népek számára.
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
Kedves Olvasóim!
Száz éves a fatimai jelenés, melyben az elhangzott istenanyai kérések máig sem teljesültek, amiként (természetszerűleg) nem teljesülhettek a Fatimai Szűzanya ígéretei sem!
A jelenlegi világhelyzet általánosságban jelentősen rosszabb a száz évvel ezelőttinél, még akkor is, ha Európa nagyobb részében, látszólagos béke van (egyenlőre)!
Több imafelhívás elindult már a világ békéjéért és a fatimai kérések teljesítéséért, és ez 90 napos "imahadjárat" is az volt! Kérem kedves Olvasóimat, hogy az imát, az áldozathozatalt, az első-szombatok végzését ne hagyjuk abba, mert ne feledjük nekünk nem csak másokért, mások helyett is imádkoznunk kell!
Ne keressünk kifogásokat (mert találunk)!
Egyet ne feledjünk: érdemszerzőbb (és talán eredményesebb) békében imádkozni és böjtölni a békéért, mint az óvóhelyen könyörögni és éhezni!
Szólj hozzá!
Pápai rendelkezés a kézbe-áldozás ellen
Az Istentiszteletek Kongregációjának prefektusa, Antonio Canizares Llovera bíboros interjút adott a milánói „Il Giornale” újságírójának. A beszélgetés középpontjában a katolikus liturgia válsága és XVI. Benedek pápának az a szándéka állt, hogy „egy új liturgikus mozgalmat” indítsanak el.
Az interjút 2010. december 24-én hozták nyilvánosságra. Ebben elhangzott az a rendelet, miszerint XVI. Benedek pápa szentmiséin az áldoztató papok a Szentostyát csak nyelvre adhatják. Addig csak a pápánál áldozók fogadták a szentostyát térdelve és nyelvre.
XVI. Benedek pápa döntése első sorban az áldozás pillanatának szentségét és a Kenyérben valóságosan jelen levő Krisztus tiszteletének az erősítését szolgálja. Ugyanakkor ezzel annak a veszélyét is kizárták, hogy a pápai miséken jelenlevő sokaság némely tagja visszaélést követhessen el a Szentostyával, ami a múltban igen gyakran előfordult. A nagy tömegben nemcsak nem valósult meg az imádás gesztusa, de előfordult, hogy a Szentostyát „emléktárgyként” zsebre tették. A pápa ezen utasításával a hívek áldoztatásának a VI. Pál misekönyve szerinti módját követi, egyúttal „jó példaként” kívánt elöl járni a klérus és a hívek előtt!
Antonio Canizares Llovera bíboros a továbbiakban leszögezte, hogy a zsinat utáni liturgikus újítások jó szándékában nem szabad kételkedni, ezek az Egyház életébe nagy előnyöket hoztak, például a hívek tudatosabb és aktívabb részvételét, valamint a Szentírás gazdagabb jelenlétét. Mindazonáltal ezen előnyök ellenére az árnyékok sem hiányoztak és hiányoznak. A liturgia és az Eucharisztia tisztelete önkényes torzulásokat szenvedett, melyek a félreértelmezett ökumené és a szekularizáció eredményei is, mely sajnos az Egyház belsejében is megtette a hatását. Ennek az a következménye, hogy számos ünnepen nem Isten, hanem az ember áll a középpontban. …
A II. Vatikáni Zsinat utáni liturgia-reform – Llovera bíboros szerint – a jó szándék ellenére sajnos nagyon sietősen és elhamarkodva lett megvalósítva. Hiányzott az idő, „hogy a zsinat tanítását megfontoltan átvegyék és magukévá tegyék”. A celebrálás formáját, sajnos „egy csapásra” változtatták meg.
A bíboros a „reform reformjával” kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy az fontos és szükséges: „Egy új, egyértelmű és erős liturgikus mozgalmat kell életre hívni az egész Egyházban.” Mert a liturgiához való viszonyban dől el a hit és az Egyház sorsa. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szent, a titok és az Isten iránti érzék elvesztése „az egyik legsúlyosabb veszteség az igazi humanizmus számára”.
A bíboros elmondta, hogy a pápa arra szólította fel kongregációját, hogy támogassa a megújulást a II. Vatikáni Zsinat szellemében, az Egyház hagyományával összhangban, anélkül, hogy a zsinati normákról megfeledkezne, mely előírja, hogy újításokat csak akkor szabad bevezetni, ha annak haszna az Egyház számára biztosított. Az új normákat minden esetben a már meglévő normákból kell szervesen eredeztetni. … Ehhez jön a különböző liturgikus ünnepeket bevezető szövegek revíziója. A Canizares Llovera bíboros által kívánt „új liturgikus mozgalom” feladata a liturgia szépségének újra felfedezése is. Mindenkiben tudatossá kell tenni a követelményt, nem csak a hívek jogai, hanem „Isten jogai” iránt is.
forrás: katolikus-honlap.hu/kath.net nyomán
Szólj hozzá!
Mennyország Ajtaja – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – A jeruzsálemi Templom elpusztult az ékes kapujával együtt. Az Üdvözítő Jézus az új Templom, és Hozzá Mária az Ékes Kapu!
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
Utószó
Árpád-házi Szent Margit egy szombati napon költözött a mennyei Atya házába.
Életének négy fő szabálya volt:
„Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”
Isten rendkívüli imameghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását. Margit bírta a jövendölés adományát is. Bizonyított példa, hogy atyjának II. Osztrák Frigyessel Stájerországért folytatott harcában a győzelmet előre megmondotta. Nyilvánvalóan a fátyol alatt is IV. Béla odaadó leánya maradt. Nem hagyta ugyan politikai érdekből férjhez adatni magát, de az utolsó nagy Árpád-házi uralkodó messzemenő terveivel és erőfeszítéseivel szoros kapcsolatban volt. Talán ebben a kapcsolatban és közös felelősségben látta életének igazi értelmét. És ez az elhivatottság olyan vezeklő életre ösztökélte, ami ma nekünk szinte öngyilkosságnak tűnik. …Remélte, hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta valamikor Krisztus áldozatát, akinek haláláról ezt mondja az Írás: jobb, ha egy ember hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.
Halála óráját derűs arccal előre megmondotta a nővéreknek. Boldoggáavatási pere nehezen bontakozott, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatták szentté.
Életét az 1300-as évek elején írták meg, s Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben.
Szent Margit az országért és az egyházért vezekelt és engesztelt. Egyházát végtelenül szerette – mondván –, maga is az Egyház leánya, s ha az egyház „metéltetik” – ő is metéltetik és vele együtt gyötrődik.
Hozzátesszük, az ország akkor a NAGY Magyarországot jelentette – Szent István felajánlott országát –, tehát Szent Margit, Mária Országának minden népéért engesztelt az életével!
Fatimában a Rózsafüzér Királynője a kis pásztorgyermekektől már az egész világért kért engesztelést.
Hálát adunk az Úr Jézus Krisztusnak a mi nagy szentünkért, Aki elárasztotta őt Szentlelkének mindennemű kegyelmével!
Hálát adunk az Árpád-ház nagy Kincsének – Margitnak –, hogy vállalta a küldetését és a legtökéletesebb szeretettel meg is élte, miérettünk!
Köszönjük Neked Urunk, köszönjük Neked Szent Margit!
Ékes Virágszál,
Fényességes Gyöngy,
Esedezz népünkért
Szép magyar hazánkért
Tenger bánatunkban
Légy segítségünkre,
Fénylő könnyeiddel
Kelj védelmünkre!
(Forrás: az első részben!)
Szólj hozzá!
Kiemelt ajánlások a Szentmiséről
![almas[10] (1).jpg](https://m.blog.hu/sz/szeretetlang/image//almas%5B10%5D%20(1).jpg)
- Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked – mint számos –, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.
- A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.
- A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg. Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.
- Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.
- Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.
- Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.
- Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.
- Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.
- A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.
- A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
- A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!
- A sátán gyengébb lesz veled szemben.
- A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)
- A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.
Szeretettel ajánlom átelmélkedésre! fr. Barsi Balázs OFM
Szólj hozzá!
Frigynek Szent Szekrénye – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – A Názáreti Szűzben megvalósult az Újszövetség Ígérete és Ő lett az Élő Tabernákulum, isteni Szent Fia által!
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
9. nap
Jézus boldog jegyese
1242. január 27-én született és 1271. január 18-án, 28 éves korában szállt a mennybe a mi szentünk lelke, édes Jegyeséhez, Akit mindenekfölött, oly nagy szerelemmel szeretett.
Margit kapcsolata mély volt szüleivel. Gyakran kikérték tanácsát még államügyekben is, és az ő békeszerző áldozatának volt köszönhető, hogy király atyja kibékült fiával, a későbbi V. István királlyal.
Erős kötelékkel szerette a szüleit, éppen ezért gyors haláluk megtörte Margitot. A sok vezekléstől, munkától legyengült szervezete és szíve lassanként megtörte összes fizikai erejét, és felemésztette őt hatalmas, lángoló szeretete.
1270. Karácsonyán Margit már alig tudott beszélni. Mindig ő olvasott fel a Dávid zsoltárokból, és mesélt társnőinek a szent Karácsonyról, a leggyönyörűbb, szépséges Asszonyról, Máriáról, akihez sosem talált foghatót. Karácsonykor egyesült az Ő nagy szegénységükkel és nem vigadozott, hanem még inkább böjtölt, hogy egységben legyen a Szent Családdal. Legenda szerint Margit látomásban ott volt Betlehemben, a születés barlangjában.
Az utolsó karácsonykor áttetsző volt már teste, hófehér az arca és lángolóan tüzes, szép kék tekintete.
Már csak pislákolt benne az élet, míg végül magas lázzal elvágódott a köves udvaron, amint vizet vitt a dézsában a konyhába. Tél volt, dermesztően hideg. Margit keze a sok jeges vízben megpucolt haltól kisebesedett, felhasadozott, vérzett. Ő mégis mindig ragyogó mosolyával utolsó pillanatig szolgálta Krisztusban kedves testvéreit. A szeretettől esett el.
Egyik soror vette észre, amint áthaladt a kerten és felsikoltott. Margitot bevitték és lefektették. Hívatták az orvost, de ő nem tudott már segíteni. A magas láz nem ment le többé.
Szentünk kérette az atyát, adja fel számára a szent kenetet. Mihály atya megkente tehát kezeit, homlokát, ajkait, fülét, lábát. A legenda szerint amint elhangzottak a szent bűnbocsátó szavak, minden egyes végtag megkenésénél egy hang szólott: „Nem vétkezett!” „Nem vétkezett!” Az atya eleinte azt hitte, hogy valaki szólt, de hiába kereste a hang forrását, nem lelte. Megrendülten távozott.
Margit 12 napon át szenvedett, de a mosoly nem hagyta el ajkait. 
Tekintetéből derű sugárzott és szeretet. A nővérek sírva vették körül, de ő megintette őket: „Miért sírtok én édes atyámfiai, örvendenetek kellene, hogy imhol' közelít az óra, amikor elnyerem csekély érdemem mérhetetlen jutalmát.”
Szép szóval intette őket, maradjanak helyükön, ne hagyják el hivatásukat – amint oly gyakran akadályozta meg egy-egy megingó nővér eltávozását.
Megígérte, hogy amíg teste ott pihen náluk, a kolostoron nem vesz erőt vihar…
Az apácák zokogtak.
Az infirmatóriumban (betegszoba) hirtelen felült a szent és utoljára ezt mondta:
„A te kezedbe Uram, ajánlom lelkemet!” – Majd ágyára visszahanyatlott és visszaadta lelkét Teremtőjének. Szent Margit sírja nem maradt fenn: eredetileg a Margit-szigeti kolostor templomában volt a nyugvóhelye, de amikor a domonkos apácák elhagyták a Szigetet a török elől menekülve, akkor földi maradványait is magukkal vitték új lakóhelyükre, Pozsonyba, a klarissza kolostorba. Ott a 18. században nyoma veszett. Sírhelye megmaradt márványán ez van írva: SANTA MARGARITA.
Mennyei Atyánk! Szent Margit érdemeiért, könyörülj magyar hazánkon, egész Egyházunkon! Ezekben a vészterhes időkben mentsd meg Uram a Te népedet, a Te híveidet a szorongattatástól, üldözéstől, vérontástól! Adj békét a világnak!
Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
Szólj hozzá!
A szerkesztő függeléke
Célszerű néhány idevágó gyakorlati kérdésre rövid választ adni, az Egyház tanítása alapján:
Miért kell vasárnap szentmisét hallgatnunk? Mert a Szentmise – mint Eucharisztikus Áldozat –, a megváltás kegyel-meinek voltaképpeni közlője, s ugyanoly értékű, mint Krisztus vérontásos áldozata a Golgotán! Az Egyház parancsa értelmében − mindazoknak, akik nem betegek, mozgásukban jelentősen nem korlátozottak −, legalább vasár- és ünnepnapon jelen kell lennünk ezen a szent Áldozaton. Aki ezt elhanyagolja, méltánytalanságot követ el Krisztus Urunkkal szemben, mint akit Jézus keresztáldozata nem érdekel, megfosztva magát a megváltói áldozat kegyelmeitől, melyeket Jézus elsősorban azoknak osztogat, akik eucharisztikus áldozatának misztikus megújításán − a Szentmisén − kegyelettel részt vesznek. Épp ezért a misehallgatás − eltekintve attól, hogy szigorú kötelesség −, minden egyéni áhítatgyakorlatnál összehasonlíthatatlanul hasznosabb és értékesebb! Egyben, méltó módon ünnepeljük meg az Úr Napját (a vasárnapot)!
Ki veheti magához az Oltáriszentséget? Minden katolikus hívő, aki hiszi (őszintén hinni akarja), hogy az Eucharisztia Jézus Krisztus valóságos Teste és Vére, akinek súlyos bűn nem terheli a lelkét (vagyis a kegyelem állapotában van), megtartotta a legalább egy órás szentségi böjtöt, teljes szentmisén vett részt (kivéve, ha ebben korlátozva van). Akinek tehát súlyos bűne van, köteles előbb meggyónni, és csak ezt követően járulhat az Úr asztalához (áldozhat)!
Hányszor áldozhatunk? Az Egyház minimumként úgy szabja meg, hogy minden katolikus évente legalább egyszer, húsvét tájékán köteles szentáldozáshoz járulni, szentgyónást követően. Tekintve, hogy az áldozás nem a jók jutalma, hanem a gyengék erőssége, azért nemcsak a szentek vehetik magukhoz mindennap, hanem a közönséges halandók is (akik a kegyelem állapotában vannak, vagyis gyóntak), akik e szent cselekményt kétszer is megtehetik naponta, ha a fentebb említett feltételeknek megfeleltek, (ha másodszorra is a teljesen Szentmisén részt vettek.)! A végszükségben lévőkre (haldoklókra) értelemszerűen nem vonatkoznak az említett kitételek!
(BANGHA BÉLA SJ tanulmányának vége!)
Szólj hozzá!
Mária Aranyház – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – A Salamon által kapott ígéretet, miszerint örök hajlékot építhet az Úrnak, végül a Szűzanya teljesítette be! Salamon "Aranyháza" elpusztult, Mária viszont önmaga lett a dicsőséges Arany Szentély mindörökre. ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
8. nap
A béke és egység szentje
Most már fogadalma szerint élhetett. Ám fizikailag, lelkileg egyre több szenvedés zúdult rá. A sok megerőltető munka, a metsző, jeges hidegben való serénykedés, és a vezeklő sanyargatások miatt egyre többször betegségbe esett. A testi meggyötörtségnél még erősebb volt azonban a lelki megtöretés. Megtudta, hogy atyja és bátyja (későbbi V. István király) éveken át harcban álltak egymással.
Margitnak, aki az ország egységéért, békéjéért engesztelt, mély fájdalmat okozott a családjában lévő békétlenség, ellenségesség, széthúzás, viszálykodás. Ez teljesen összetörte őt: „ilyenféle háborúság semmiképpen nem lehet sok lelkeknek veszedelme nélkül!” – állította sok szerzetestársa előtt. Emellett nagy fájdalommal töltötte el egyházának szorongatott állapota is. Hiába vigasztalták társnői, ő csak sírt és sírt és egyre többet vezekelt a bűnökért. 
Atyjához eljutott a hír, hogy leányuk őt okolja, sőt megítéli az ő háborúságait. Ezután megvonták tőle látogatásaikat és támogatásukat. Margit, aki megszokta, hogy családja gyakran látogatja őt – akiket szeretett –, egyre inkább hiányolta jelenlétüket. Mindezen kívül addig, ellátták gazdag ajándékokkal, melyeket ő mindig kolostorának, és a szegényeinek juttatott, most észre kellett vennie, hogy rendjének nem tud semmit adni többé. Szegényeinek akart volna még adakozni, de az apácatársai keményen rászóltak: „Semmit se adunk a szegényeknek. Mi is szegények lettünk!” Szegényei is morogni kezdtek és szidták, amiért nem kaptak tőle már semmit. „Bocsássatok meg atyámfiai!” – kiáltotta oda nekik zokogva, de azok csúnyán elfordultak tőle. Egyedül György fráter állt ki mellette és erőteljes alakjával védelmébe vette őt, haragjában szétkergette a méltatlankodókat. Margit halálsápadtan ájult el a kövezeten.
Egész életében mindig önként alázta meg magát. Most azonban folyamatosan őt alázták meg. Meggyötörték, gúnyolták, sértegették. Abban a kolostorban, melyet a király őmiatta építtetett, nővértársnői elfordultak tőle. Még akik nagyon szerették, mint pl. a volt dajkája, Olimpiádesz anya, sem merték érzésüket mások előtt kimutatni. Csak titkon siratták királylányukat, látván mindennapos megaláztatásait. Csodálták őt, amiért ezt oly nagy lelki erővel viselte.
Margit egészen magára maradt. A királyi pár, miként bátyja is, másfél éven keresztül megvonták tőle jelenlétüket, szeretetüket. Őrá haragudtak, aki békíteni akarta a haragosokat egymással, akinek legfontosabb vágya országa egysége és békéje volt, most megtagadták őt,megvonva tőle szeretetüket. Még Marcellus atya is arra kezdte buzdítani, hogy menjen át egy másik kolostorba, mert nyíltan megmondták neki, nem kívánatos a jelenléte és nem tudják őt eltartani. Sorsa a kolostorban a leghitványabb szolgálóleánynál is rosszabbra fordult.
Margit átélte Jézussal a teljes elhagyatottságot, kitaszítottságot és éjszakánként együtt mondta Jézussal a feszület előtt: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Ez volt Margit lelkének sötét éjszakája.
Marcellus atya meglátogatta és keményen rászólt: „A szent engedelmességre megparancsolom, szedd össze holmidat. Holnaptól fogva a fejérvári kolostor lakója leszel.” Szentünk mélyen meghajtotta fejét, de szívét tőr járta át. Csak annyit kért, hogy elmehessen még egyszer a templomba imádkozni. Zokogva borult le a Szent Kereszt oltáránál és kérte: „Atyám, ha lehetséges, távoztasd el tőlem ezt a poharat.” A Szent Kereszttel szemben volt Szent Erzsébet asszony falra festett gyönyörű képe. Mély könyörgésre fakadt IV. Béla király húgának képe előtt, kérve őt, ha csak lehetséges, ne kelljen eltávoznia onnan. Esdve kérlelte, szóljon az érdekében Jézusnál, hogy fordítsa vissza szüleinek, testvéreinek szívét őfelé. S ne kövesse őt haragjuk. Ekkor feje fölött imádságára egy hangot hallott: „Amen!”
Margit felnézett és látta, amint Szent Erzsébet elmosolyodik, ragyogó kék szeméből mennyei szeretet sugárzik rá. Margit felsikoltott és lerogyott a kőre. S ezután nem sokkal, a templom tornyában megkondultak a harangok. Bekiáltották, hogy jön a király.
Szentünk kisietett és látta, amint apját haldokolva hozzák a Boldogasszony kolostorába. Vele volt a királyné, aki zokogva térdelt ura mellett, és ott állt István király is családjával, s velük az udvar főemberei mind. Béla király, aki utolsó idejében megtagadta leányát, most az ölébe hajtva fejét, kiengesztelődött szívvel adta vissza lelkét Teremtőjének. Nemsokára elhunyt a királyleány édesanyja, Mária királyné is. Családjának tragikus elvesztése mély szenvedést okozott Margitnak.
Édes Jézus, Te, akit kiválasztasz, azt elvezeted a kálváriára, szenvedésed helyére, és Szíved fájdalmában részesíted. Könyörülj meg rajtunk, hogy amikor megtapasztaljuk a vigasztalanságot, a megaláztatásokat, a sötétséget, mi is erős, bátor lélekkel fogadjuk azokat! Adj lelkünkbe nagy bizalmat, hogy Te osztozol szenvedésünkben, s hogy Szent Sebeid által nyerünk majd gyógyulást.
Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Békeszerző Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen.
Szent Margit érdemeiért árasszon el bennünket a Békesség Lelke,
hogy általa megértsük, egység nélkül nincsen béke!
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
Szólj hozzá!
Mire van szükség részünkről, hogy gyakorolhassuk a szentségimádást?
Semmittevésre.
A semmittevés nem lustálkodás, hanem befogadó figyelem. Idő kell ahhoz, hogy az élet által felkavart dolgok leülepedjenek bennünk!
Vágyra.
Életünk legmélyén a vágyaink irányítanak bennünket. Szükség van arra, hogy felébredjen szívünkben a Jézus utáni vágy. A Tábor-hegyen azt mondták a tanítványok: „Mester, jó nekünk itt lennünk”. Jó veled időzni.
Időre.
A szeretet időben mérhető. Akit szeretünk, azzal szívesen időzünk. Isten személy, aki szeretetében vágyakozik utánunk. A vágy beteljesedéséhez idő kell. Szüksége van arra, hogy időt adjunk neki, és nekünk is időre van szükségünk, hogy betölthesse vágyainkat. A másik iránti szeretetünk is legegyszerűbben azon mérhető, hogy mennyi időt töltünk vele.
Ha rendszeresen kimarad az ima, a Jézussal való találkozás, a mögött nem időhiány, hanem szeretethiány rejtőzik!
Csendre.
„Isten a szív szentélyében beszél. Isten a csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell őt, mert nem a mi szavaink számítanak, hanem az, amit Ő mond nekünk.” (Teréz Anya) Meg kell tanulnunk lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a Szeretet hangja. Azok, akik már megpróbáltak csendben „semmit tenni”, elcsendesedni, azok tudják, hogy egyáltalán nem könnyű feladat.
A csend a szentségimádás egyik legfontosabb része!!! Nem volt könnyű elfogadtatni a testvérekkel, hogy nem az Oltáriszentség jelenlétében elvégzett engesztelő imaóráról van szó, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy kitöltjük az időt imákkal és énekekkel. Letudunk egy programot, elvégzünk egy imaórát. A személyes találkozáshoz el kell csendesedni. Fontos megteremteni ehhez a csend külső feltételeit is.
Csodálatos ajándék, amikor Isten elkezd beszélni. Ő nem süketnéma, miként azt sokan gondolják róla. Hallja, amit mondunk, és van személyes mondanivalója az életünkre is.
Jelenlétre.
Isten örök jelen, találkozni Vele csak a jelenben lehet. Tapasztalatunk az állandó „jelenvesztés”: vagy a múlt törmelékeiben kutatunk, vagy a jövő képeit rajzolgatjuk magunk elé; akár beszélgetünk valakivel, akár imádkozunk. Elfelejtettük, mit jelent a találkozásainkban jelen lenni.
Újra kell tanulnunk ezt is. Nem könnyű a házasságokban, a családokban személyes figyelemmel jelen lenni azok számára, akiket szeretünk.
Az imáinkat is kitöltjük „programokkal”, és nem figyelünk igazán arra, aki teljes szeretetével figyel ránk. (Varga László atya gondolatai a "Az Oltáriszentség előtt" c. Stella Maris kiadványból)
Szólj hozzá!
Elefántcsont Torony – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Amiként a keleti uralkodókat elefánthát magasában, elefántcsontból faragott ékes baldachinban hordozták, hogy mentesek legyenek a föld porától, úgy a Szent Szűz az isteni kegyelmek ékes magasában végtelenszer inkább mentes minden szennytől!
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
7. nap
A hűség szentje
A 18 éves Margit komoly erőpróba előtt állt. Édes szülei, akik őt az Úrnak ajánlották fel, váratlanul meglátogatták és arra kérték, legyen a cseh király, Ottokár felesége. Már előtte is voltak kérői, szinte mindenkit megragadott szűzies szépsége. Ottokár volt azonban a legveszedelmesebb kérő, mert Béla királynak sok baja volt a csehekkel és békeszövetséget akart kötni velük. Ottokár király feltételként lánya kezét kérte. Meglátta őt a templomban, és azonnal szerelemre lobbantotta szívét a szépséges, gyengéd, Isten szeretetétől sugárzó arc, a gyönyörű nagy kék szemek, melyek mint két csillag ragyogtak, és a sudár, légies alak.
A király leányát mintha villámcsapás érte volna. Nem volt elég sok testi fájdalma, most a szívét érte az ütés. Így válaszolt szülei könyörgésére: „Mit fárasztjátok magatokat?... Állhatatossággal akarom, hogy megtudjátok, hogy az én fogadalmamat, hitemet, melyet én tettem és az én szüzességemnek tisztaságát, melyet én az én Uram Jézus Krisztusnak még kisded koromban, mint ti magatok jól tudjátok, szívemből, lelkemből az Úristennek szenteltem, és az én szerzetemnek tisztaságát, nemcsak e világnak dicsőségéért, de még ennek felette sem életemért, sem halálomért, avagy csak egy kevésben sem szeghetem meg, avagy meg nem szeplősíthetem.”
Szülei nem hátráltak meg, engedelmességre hivatkozva szülői tekintélyükhöz folyamodtak. Margitnál azonban ezzel sem értek célt. Ha Isten ellen való dolgot kérnek tőle, annak nem engedelmeskedhet és ilyen esetben nem tekinti őket szüleinek – válaszolta. Béla király ekkor Marcellus atyát kérte meg, a domonkos rend tartományfőnökét, de Margit erre így válaszolt:
„Azt akarom, hogy minek előtte engemet házasságra adnátok, annak előtte az én testemet elmetéljétek foltonkint, hogysem megszegjem hitemet, melyet Krisztusnak fogadtam: és annak előtte inkább szenvedek minden átkot, hogysem az én fogadásomat megszegjem!”
Ez a válasz végre hatott, szülei nem háborgatták többet. Ezután hozzájárultak ahhoz, hogy örök hűséggel letegye szerzetesi fogadalmát, melyet nagyszámú gyülekezet előtt tett meg, Marcellus atya, a váci és nyitrai püspök jelenlétében. Országra szóló ünnepi esemény keretei között zajlott ez a szent szertartás.
Jézus Krisztus, add, hogy Szent Margithoz hasonlóan, mi is képesek legyünk örök hűséggel kitartani Temelletted, nemcsak szóval, hanem tetteinkkel, életünkkel együtt! Ne engedd, hogy mai, egyre súlyosabb korunkban, ahol a hitet mellőzik, kigúnyolják, megtagadják, sőt, mártíromsággal megölik, állhatatosan kitartsunk hitünkkel, példát mutatva életünkkel, tanúságot tehessünk Rólad az evangélium útján! Adj bátorságot ehhez Urunk, erőt Szentlelkedtől, életünk utolsó pillanatáig!
Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj állhatatos hitünkért! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
Szólj hozzá!
Született: 980 körül, † Passau, 1059.
Gizella, Magyarország megkoronázott uralkodónője, bajor hercegnőként Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai herceg-nő leánya volt. Eredetileg kolostorba akart lépni: szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt. Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésében részesült.
996-ban eskették össze Istvánnal Scheyernben (Bajorország).
Az Istvánnal tervezett házasságot leghatározottabban nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte. Helytelenítette ugyanis, hogy törékeny unokahúgát poli-tikai okok miatt egy ,,barbár herceghez'' adják. Hiába utaltak arra, hogy István jó keresztény, erről csak az első bajorországi látogatásakor győzte meg kritikusait előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével.
Új hazájában Gizella királynői városa, Veszprém volt. A veszprémi püspök ezzel, a mindenkori magyar királyné gyóntatója és a koronázás alkalmával koronázó főpapi tisztséget nyert.
Gizella szépen varrt, hímzett, és neki kellett udvarhölgyeivel az ország templomait egyházi felszerelésekkel ellátnia. A magyar királynéknak, annak bizonyságául, hogy háziasszonyi erények-kel rendelkeznek, a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázó paláston végezniök. Ez okozta azt a tévedést, miszerint a Koronázási Palástot Gizella királyné varrta, vagy egy miseruhából alakította volna át. A valóság az, hogy a Koronázási Palást ténylege-sen papi miseruha, melyet a Római Pápa rendkívüli kiváltságaként Szent István liturgikus események alkalmával magára öltött, István ugyanis diákonussá volt felszentelve, sőt püspök-kinevezési joga volt!
Gizellát házastársként, a gyengéd megértés és az imádságos szentségi élet jellemezte. A króni-kások kiemelik vallásosságát, szelídségét, bőkezű-ségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Fiának, Imrének halála után mindinkább visszavonult, István halála után pedig már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte.
Nemzetünk sorsát és hírnevét, már akkor is külső és belső ellenségek próbálták tönkre tenni, egyfelől a nyugat fejedelemségek és a Német-Római császárság acsarkodtak a Magyar Királyságra, másfelől a magyar-ság vezető rétegébe beépült idegenszívű főurak próbálták letéríteni népünket a nyugat egyházvezetőknek nem alávetett – kizárólag a pápának elkötelezett –, következetes keresztény útról.
Egyes krónikások és néhány újabb magyar történész Gizella szemére vetik, hogy fia halála után részt vett a trón körüli cselszövésekben, sőt Vazul megvakíttatásában is. Ez a vád azonban tévedésen alapszik. Amit ebből az időből név említése nélkül ,,a királynőről'' állítanak, nem Bajor Gizellára vonatkozik. István udvarában tartózkodott ugyanis a későbbi király, Orseolo Péter anyja is, aki mindent megmozgatott, hogy fia király legyen, s akit még István életében "királynénak" neveztek hívei.
István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak Gizella királynővel. Fogságba vetették és mint később Erzsébettől, tőle is beszámíthatatlanság ürügyével vették el javait. Özvegysége alatt ugyanis még bőkezűbben gyakorolta a jótékonyságot.
Végül 48 év múltán visszatért hazájába a bajor lovagokkal. Itt megvalósította fiatalkori tervét: Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába, és két év múlva apátnő lett. Szerzetesnői életéről alig maradt följegyzés. De még a gyér források is kiemelik, milyen részvéttel volt mindenki iránt, aki bajba jutott. A zárda vezetésében
szerény volt, nővértársait minden fennhéjázás nélkül, szeretettel kormányozta. Nehézséget, szomorúságot türelemmel viselt, s idős kora ellenére komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt. 
A passaui kolostorban élt és ott is halt meg. Sírfelirata ugyan 1095-öt jelöli meg halála éveként, ám a kőlapot csak néhány évszázaddal később tehették sírjára, és a kőfaragó nyilván összecserélte a két utolsó számot. Annál is inkább, mert 1083-ban avat-ták szentté férjét és fiát. Ha akkor még élt, elképzelhetet-len, hogy ne vett volna részt ezen, ha másképpen nem, képviselő által. Napjainkban egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta földi maradványait, és megál-lapította, hogy a csontváz 75 év körüli magas termetű nőé lehetett.
A Passau-i niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra, mely ma is zarándokhely. Sajnos a Gizella életét bemutató helyi kiállítás nyilvánvaló csúsztatásokat állít, miszerint férje halála után nemcsak megfosztották javadalmaitól, de meg is kínozták! Ámde, nem a "hálátlan és primitív" magyarok bántalmazták szeretett királynőjüket, hanem épp a hűbéressé lett Orseolo Péter uralkodása alatti Német-Római császárság "tanácsadói", mégpedig azért, mert Boldog Gizella, Szent István örökhagyását szerette volna folytattatni! És lám, Péter fogságából azok a magyar rendek szabadították ki, akik Pétert elűzték. Boldog Gizella negyvenkét éven át élt közöttünk, s a magyar történelemnek egyetlen nőalakja sem tett annyit népünkért, mint ő.
Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.
Istenünk, ki királynőnkül adtad Boldog Gizellát, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy népünk, mint egykor, az igaz hitben eggyé váljon!
Szólj hozzá!
Szentségimádás (A szerkesztő hozzáfűzése)
Térdeljünk vagy álljunk?
Az Úr testileg nekünk ajándékozza magát. Ezért nekünk is testi feleletet kell neki adnunk. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az Eucharisztiának túl kell érnie a templom határán, az emberekért és a világért végzett sokféle szolgálat alakjában.
De jelenti azt is, hogy vallásosságunk, imádságunk is megkívánja a testi kifejezést. Mivel az Úr, mint a testben feltámadott adja magát, nekünk is lelkünkkel és testünkkel kell válaszolnunk neki. Testünk minden szellemi képessége szükségszerűen hozzátartozik az Eucharisztia megüléséhez: ének, beszéd, hallgatás, ülés, állás, térdelés. Azelőtt talán túlságosan elhanyagoltuk az éneket és a beszédet, és csakis hallgattunk egymás mellett. Ma megfordítva, az a veszély, hogy a hallgatást felejtjük el. Pedig csak mind a három – ének, beszéd, hallgatás – együtt, az a felelet, amelyben szellemi testünk teljességében megnyílik az Úrnak.
Ugyanez áll a három testi alapmagatartásról, az ülésről, állásról és térdelésről is.
„Hol van nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk a mi Istenünk?” Kérjük az Urat, ébressze fel bennünk újra közellétének örömét, tegyen minket újra imádóivá. Imádás nélkül nincs átváltozás a világban. Forrás
Szólj hozzá!
Dávid király tornya – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Isten Anyja ígéretet kapott Dávid királyhoz hasonlóan (aki magas toronyból kémlelte az ellenség mozdulásait), Égi Édesanyaként a kegyelmek magasából kémleli az ellenséget, hogy minket időben figyelmeztessen a veszélyekre. Mária Szeplőtelen szűzi ébersége a mi oltalmazó menedékünk. ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
6. nap
Az áldozathozatal szentje
Margit még állhatatosabban folytatta alázatos áldozathozatalát.
Egyre kevesebbet aludt, de annál többet időzött imádott Uránál, az Oltáriszentség előtt. Kicsi cellája szegényes volt, ágya alig volt nevezhető ágynak. A templomban majdnem egész éjszakákat töltött térden állva, teljes elragadtatásban. Alig evett. A kolostorban amúgy sem dúskáltak az ételekben, inkább a szegényeknek főztek jobb ételeket. Margit nem evett húst, háromszor egy héten pedig nem evett és nem ivott semmit. Ez alól egyedül egy évben a farsang időszakában tett némi kis kivételt.
Kora hajnaltól későig kivette részét a munkákban. A szolgálóleányok szolgálója lett. Nem tűrte, hogy királylányként nézzenek rá. A sorakozó szegényeknek vitte az ételt, maga pedig nem nyúlt hozzá.
Szülei többször meglátogatták
leányukat. A káptalanház szomszédságában külön fogadó helyiségük volt. Ha a kürtök jelezték érkezésüket, Margit gyorsan szólt valamelyik szerzetes társnőjének, varrjon foltot rongyos ruhájára. Mária királyné a nagyhét folyamán többször együtt imádkozott az apácákkal és ott is lakott. Jöttek rokonok is és a királyi pár közeli ismerősei, hogy láthassák Margitot. Előfordult, hogy mély imádságából hívatták, és ilyenkor nehezére esett bárkit fogadni.
Legörömtelibb és legodaadóbb szolgálata a betegek ápolása volt. Folyamatosan ápolta, mosdatta, itatta, etette őket, ágyukat áthúzta. Vigaszt nyújtott és szelíd, szerető szavaival megerősítette, megenyhítette beteg testvéreit az igékkel. Előfordultak csodás gyógyulások is kezének érintésétől.
Nagyon sokat böjtölt, amiért néha megkorholta a rendfőnök anya. Mindemellett súlyosan sanyargatta magát. Ha bármi bűnt fedezett fel, vagy hallott, bevonult kis cellájába, és kíméletlenül megostorozta önmagát, de nem csupán ostorral. Egyszer egy parasztember sündisznót vitt neki ajándékba. Margit megcsináltatta a bőrét és azután azzal verette meg magát kedves szerzetestársnői egyikével. Volt, aki sírva fakadt. Egyik alkalommal Kinga soror fényt látott fölötte, majd lángokat, mintha égne. Felsikoltott és eldobta a flagrumot (ostort). Margit kérte, ne szóljon erről senkinek. Máskor imádság közben láttak fényt körülötte.
Éjjel-nappal vezeklőövet hordott, mely vasból volt, szögekkel. Gyakran hordott vezeklő inget is.
Szentünk sokat sírt Jézus szenvedésén. Oly nagyon sírt, zokogott, hogy apácatársait is megrendítette. Beszélt nekik az Úr értünk kiontott Véréről, kínszenvedéséről, melyet ő egész szívével átélt.
Egyebekben keveset beszélt, ha szólt, szelíden, kedvesen tette.
Másokat azonban mosolyogva, szívesen hallgatott. Szerettek közelében lenni, már szép ragyogó kék szemének tekintetétől is megnyugodtak testvérei.
Uram Jézus, add, hogy meglássam minden szenvedő testvéremben a Te Szent Arcodat, s hogy segítségére siessek, amikor szüksége van rám!
Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
Szólj hozzá!
A Szentáldozás A teremtett világban minden élőlénynek táplálkoznia kell, hogy éljen. A léleknek is táplálkoznia kell... Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy támogassa az élet zarándokútján, körültekintett a teremtett világon, s nem talált semmit, ami a lélekhez méltó lett volna. Akkor visszavonult önmagába és elhatározta, hogy önmagát adja neki... Ó, lelkem, mily nagy vagy, hogy téged csak Isten tud kielégíteni! (Vianney Szent János)
Az Úr Jézus arra hív, hogy rendszeresen találkozzunk vele, hogy bensőséges és baráti legyen a kapcsolatunk. Sőt az egyház újabb rendelkezései megkönnyítik a rendszeres szentáldozást - most csak egy óra böjt van előtte, betegeknél még ez sem kötelező. Ha két szentmisén veszünk részt, a másodikon is áldozhatunk. Rendkívüli alkalmakkor a két szín alatti áldozás is engedélyezett – mint pl. amikor lelkigyakorlaton vesz részt egy közösség a nekik bemutatott szentmisében megfelelő felkészítő után két szín alatt áldozhatnak. Vagy esküvőkor a menyasszony és vőlegény, újmisében az újonnan szentelt szülei. Mindezek azt szolgálják, hogy élő legyen az Istennel való kapcsolatunk, hogy legyen lelki erőnk a mindennapok kereszthordozásához, ahhoz, hogy valóban krisztusi tanítvánnyá legyünk – hiteles kereszténnyé, és Krisztus egyházának teljes értékű tagjává.
A szentáldozás módjára vonatkozólag ezekből a felismerésekből XII. Piusz pápa Mediator Dei kezdetű enciklikája vonta le a következtetést: „Avégből, hogy világosabban ismertté váljék az, hogy az Eucharisztia magukhoz vételével a hívek részesednek magában az áldozatban, elődünk, XIV. Benedek pápa dicséri azok áhítatát, akik nemcsak azt kívánják, hogy a misén való részvételük alatt táplálkozzanak a Mennyei Kenyérrel, hanem azt is óhajtják, hogy az illető miseáldozatnál konszekrált ostyákkal áldozzanak (116)".
A Szeretetláng Lelki Naplóból:
»Ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent Keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá! Van-e szülő aki többet szenvedett, mint Én? Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen /külső alá/, szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről-évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a szívükbe fogadtak. Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek, hogy legyetek szívesek és szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. Leánykám, ahol csak teheted, hozd a lelkeket közelebb Hozzám!« (I/72-73)
„Nagy tisztasággal és tisztelettel járuljatok az eucharisztiához. Ne tegyétek méltatlanná magatokat.” (Szent Ciprián) Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza. Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen... (1Kor 11,26-30) „ Én a felnőttek eledele vagyok. Növekedjél és részed lesz benne. Nem te változtatsz engem magaddá, mint valami testi eledelt, hanem én változtatlak át téged magammá.” (Szent Ágoston)
Meg kell különböztetnünk az Eucharisztiából való részesülés feltételeit és az arra való fölkészülést.
Elengedhetetlen feltételei az áldozásnak a következők: a keresztség, a hit egysége (vagyis hogy a szentáldozáshoz járuló az egyetemes Egyház tagja legyen), a haragosainkkal való kiengesztelődés, és természetesen az érvényes Liturgia, amelynek során a Szent Adományok az Úr Testévé és Vérévé változnak.
Az egyházi hagyo-mány a következő módokat ismeri el az Eucharisztiára való fölkészülésre:
– Testi előkészületek – böjt, önmegtartóz-tatás, az irgalmasság, lemondás gyakorlása
– Lelki előkészületek – gyónás, ima (különös tekintettel az áldozás előtti imákra)
Mindezeken felül nyilvánvaló előkészületnek számít az Isteni Liturgián való részvétel is, hiszen az maga a misztagógia, az isteni Titkokhoz vezető út:
„A szent titkok áldozati cselekményének eredménye az adományoknak az isteni testté és vérré változtatása, célja pedig a hívők megszentelése. Az előkészületet, és az ehhez az eredményhez és célhoz vezető eszközöket az imádságok, zsoltárok és szentírási olvasmányok jelentik; egyszóval mindaz, amit az adományok megszentelése előtt és után szent áhítattal tesznek és mondanak. Mert igaz ugyan, hogy Isten mindent ingyen ad, ami szent dolog, s mi semmit sem nyújthatunk ezekért cserébe, hanem mindez szó szerint tiszta kegyelem. Azért mégis elvárja tőlünk az Úr, hogy alkalmasak legyünk ezek befogadására és megőrzésére. Nem is adná át ezt a megszentelést olyannak, aki nem így készült föl arra. (…) A magvetőről szóló példabeszédben is ezt fejezte ki: »Kiment a magvető« – mondta az Úr; nem azért, hogy fölszántsa a földet, hanem »hogy vessen«, tehát a szántást és minden további előkészítést nekünk kell már előbb elvégeznünk. Mivel tehát szükség van arra, hogy a titkok vételéhez jó lelkiállapotban és felkészülten lépjünk, ennek is be kellett kerülnie az egész szertartás rendjébe – s benne is van. Erre tehet ugyanis képessé mindaz, amit áhítattal végeznek és mondanak a Szent Liturgia során. Ezek megszentelnek és átalakítanak bennünket, egyrészt, hogy helyesen fogadhassuk be a Szentséget, másrészt, hogy megőrizzük a megszentelődést, s továbbra is megmaradjunk ennek birtokában.” (Nikólaosz Kavaszilász) (folyt)
Az Úr Jézus arra hív, hogy rendszeresen találkozzunk vele, hogy bensőséges és baráti legyen a kapcsolatunk. Sőt az egyház újabb rendelkezései megkönnyítik a rendszeres szentáldozást - most csak egy óra böjt van előtte, betegeknél még ez sem kötelező. Ha két szentmisén veszünk részt, a másodikon is áldozhatunk. Rendkívüli alkalmakkor a két szín alatti áldozás is engedélyezett – mint pl. amikor lelkigyakorlaton vesz részt egy közösség a nekik bemutatott szentmisében megfelelő felkészítő után két szín alatt áldozhatnak. Vagy esküvőkor a menyasszony és vőlegény, újmisében az újonnan szentelt szülei. Mindezek azt szolgálják, hogy élő legyen az Istennel való kapcsolatunk, hogy legyen lelki erőnk a mindennapok kereszthordozásához, ahhoz, hogy valóban krisztusi tanítvánnyá legyünk – hiteles kereszténnyé, és Krisztus egyházának teljes értékű tagjává.
A szentáldozás módjára vonatkozólag ezekből a felismerésekből XII. Piusz pápa Mediator Dei kezdetű enciklikája vonta le a következtetést: „Avégből, hogy világosabban ismertté váljék az, hogy az Eucharisztia magukhoz vételével a hívek részesednek magában az áldozatban, elődünk, XIV. Benedek pápa dicséri azok áhítatát, akik nemcsak azt kívánják, hogy a misén való részvételük alatt táplálkozzanak a Mennyei Kenyérrel, hanem azt is óhajtják, hogy az illető miseáldozatnál konszekrált ostyákkal áldozzanak (116)".
A Szeretetláng Lelki Naplóból:
»Ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent Keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá! Van-e szülő aki többet szenvedett, mint Én? Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen /külső alá/, szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről-évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a szívükbe fogadtak. Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek, hogy legyetek szívesek és szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. Leánykám, ahol csak teheted, hozd a lelkeket közelebb Hozzám!« (I/72-73)
„Nagy tisztasággal és tisztelettel járuljatok az eucharisztiához. Ne tegyétek méltatlanná magatokat.” (Szent Ciprián) Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza. Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen... (1Kor 11,26-30) „ Én a felnőttek eledele vagyok. Növekedjél és részed lesz benne. Nem te változtatsz engem magaddá, mint valami testi eledelt, hanem én változtatlak át téged magammá.” (Szent Ágoston)
Meg kell különböztetnünk az Eucharisztiából való részesülés feltételeit és az arra való fölkészülést.
Elengedhetetlen feltételei az áldozásnak a következők: a keresztség, a hit egysége (vagyis hogy a szentáldozáshoz járuló az egyetemes Egyház tagja legyen), a haragosainkkal való kiengesztelődés, és természetesen az érvényes Liturgia, amelynek során a Szent Adományok az Úr Testévé és Vérévé változnak.
Az egyházi hagyo-mány a következő módokat ismeri el az Eucharisztiára való fölkészülésre:– Testi előkészületek – böjt, önmegtartóz-tatás, az irgalmasság, lemondás gyakorlása
– Lelki előkészületek – gyónás, ima (különös tekintettel az áldozás előtti imákra)
Mindezeken felül nyilvánvaló előkészületnek számít az Isteni Liturgián való részvétel is, hiszen az maga a misztagógia, az isteni Titkokhoz vezető út:
„A szent titkok áldozati cselekményének eredménye az adományoknak az isteni testté és vérré változtatása, célja pedig a hívők megszentelése. Az előkészületet, és az ehhez az eredményhez és célhoz vezető eszközöket az imádságok, zsoltárok és szentírási olvasmányok jelentik; egyszóval mindaz, amit az adományok megszentelése előtt és után szent áhítattal tesznek és mondanak. Mert igaz ugyan, hogy Isten mindent ingyen ad, ami szent dolog, s mi semmit sem nyújthatunk ezekért cserébe, hanem mindez szó szerint tiszta kegyelem. Azért mégis elvárja tőlünk az Úr, hogy alkalmasak legyünk ezek befogadására és megőrzésére. Nem is adná át ezt a megszentelést olyannak, aki nem így készült föl arra. (…) A magvetőről szóló példabeszédben is ezt fejezte ki: »Kiment a magvető« – mondta az Úr; nem azért, hogy fölszántsa a földet, hanem »hogy vessen«, tehát a szántást és minden további előkészítést nekünk kell már előbb elvégeznünk. Mivel tehát szükség van arra, hogy a titkok vételéhez jó lelkiállapotban és felkészülten lépjünk, ennek is be kellett kerülnie az egész szertartás rendjébe – s benne is van. Erre tehet ugyanis képessé mindaz, amit áhítattal végeznek és mondanak a Szent Liturgia során. Ezek megszentelnek és átalakítanak bennünket, egyrészt, hogy helyesen fogadhassuk be a Szentséget, másrészt, hogy megőrizzük a megszentelődést, s továbbra is megmaradjunk ennek birtokában.” (Nikólaosz Kavaszilász) (folyt)
Szólj hozzá!
Titkos értelmű Rózsa – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Szűz Mária a Rosa Mystika, az a királyi virág, amely szépségében az Élet szimbóluma. ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
5. nap
A szolgálóleány
A kis királylány tiszteletére felépült Budán, a Nyulak szigetén a fényes kolostor és a Boldogasszony temploma. A 9 éves Margittal Veszprémből Fejérvárra utaztak, megnézve elődjének, Szent István királynak a sírját. Majd gályán Esztergomon áthaladva a vértanú Szent Margit, a királylány védőszentjének ereklyéit is meglátogatták. Végül szentünket hajón vitték a Dunán a szigetre, vele tartott Olimpiádesz, a sok kis novícia, sororok (idős nővérek), szerzetes nővérek és szolgálóleányok mind.
A nép körében már elterjedt a hír a kis Margit alázatosságáról, jámborságáról, aki kész volt odaadni magát Krisztus szerelméért kicsi korától fogva, amikor még beszélni se nagyon tudott, hogy nemzetének bűneiért engeszteljen.
Mindenki kitódult az utakra, a Duna partjaira, hogy köszönthesse a király leányát, akit szentként tiszteltek főurak, és jobbágyok, szolgák és hercegek. Amerre 
haladtak megkondultak, zúgtak az összes harangok a templomokban, és a verőfényes napsütés ünneppé varázsolta e napot.
Katalin asszony, a rendfőnök anya kérte Margitot, legyen a kiszállásnál az első, de ő ezt felelte rá: „Elsőkből lesznek az utolsók.” És kérlelte: „Anyám, miért akarod ezt? Azok menjenek, akik a hídhoz közel vannak.”
Ő pedig hátrakerült a szolgálóleányok közé és míg az első kis sororok fejdísszel, szépségesen, büszke tartással vonultak le a hídról, ő legutolsóként kis batyujával osont lefelé.
Így lépte át a neki épített szépséges kolostort a kicsi királylány, hogy megkezdje súlyos szenvedésekkel teli szolgálatát az Úrért és hazájáért.
Ó, édes Urunk, tekints Margit szolgálóleányod érdemeire, akit szentté tettél, hogy nemzetünk ismét megmenekülhessen a bajokból, fenyegető vésztől, és minden vérontástól! Add, hogy mi is egyszerű és alázatos lélekkel élhessük meg az evangéliumot!
Miatyánk…..Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj értünk az Úrnál! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
Szólj hozzá!
Hiszek?
Aki Krisztusban hisz, annak az Eucharisztia már úgy szólva semmi újat sem mond? Nem lehet megérteni azokat az embereket, akik Jézus istenségét vallják, de az Oltáriszentség tanát azon a címen utasítják vissza, hogy „kemény beszéd ez” és hihetetlen. Hát a megtestesülés hihetőbb? Nem százszor s ezerszer nagyobb, csodála-tosabb, rendkívülibb tan-e, hogy az Isten emberré lett s a földre jött? Az Istentől az emberig csakugyan milliószor hosszabb az út, mint az emberalaktól a 'kenyér s a bor' alakig. Ha amazt hihetem: érthetet-len, miért ne hihessem emezt is? Amikor ugyanaz a kinyilatkoztatás tárja elém ezt is, azt is! Hiszek a kegyelemben?
Hiszek a Szentháromságban? Hiszek a saját majdani feltámadá-somban? Ha ezekben hihetek, amik sokkal nehezebb s az érzéki tapasztalást meghaladóbb dolgok, hogy van az, hogy ugyanakkor az Oltáriszentség tanát „hihetetlennek” tartom?
Azt mondhatná erre valaki: Nem is azért nem hisszük, mert Istent nem tartjuk elég hatalmasnak, hogy ezt a csodát is művelje, hanem mert még Jézus csodatevő alakjának szemmel tartásá-val is úgy érezzük, hogy ez a csoda valahogy kiütköznék a jézusi stílusból.Ebben az ellenvetésben csak annyi az igaz és igazol-ható, hogy az Eucharisztia tana a maga nemében való-ban egyedülálló. De nem állítható, hogy ellenkeznék a jézusi stílussal és nem lenne éppen a jézusi kinyi-latkoztatások és rendelke-zések egész módszerével és hogy úgy mondjuk, természetrajzával tökéletesen egyező.
Mik a Jézus módszerének, vagy ha tetszik, „stílusának” jellemző vonásai? A megváltói cél, a kegyelem közlése, a hívőkhöz egyénen-ként való szeretetteljes lehajolás, az ember felemelése Istenhez s önmagának szerves közlése, saját istenemberi életerőinek titokzatos átömlesztése a hívekbe. Ha ezeket az elveket szemmel tartjuk, az eucharisztikus gondolatot mint a jézusi életműnek és stílusnak egészen kifejező s jellegzetes elemeit kell felismernünk.
Jézus végső célja az emberi nem megváltása volt, s ez főleg a golgotai keresztáldozat révén történt. Az Eucharisztia ennek a keresztáldozatnak titokzatos és jelképes megújítása a világ végezetéig, az „Ezt cselekedjétek” parancsa szerint. Jézus végső célja a lelkek egyéni megszentelése: ő a szőlőtő s hívei a szőlővesszők, amelyeknek a tövön kell maradniuk, a tővel össze kell forradniuk.
Hol történik ez kifejezőbben, stílusosabban, mint az Eucharisztiában? Jézus végcélja, hogy az emberek kenyere legyen. (Jn 6,35.) Hol és hogyan lehetne jobban az, mint az áldozás magasztos aktusában? A megváltásnak végső célja, hogy az embert Istenhez felemelje s Istennel egyesítse: el lehet-e képzelni jelesebb, igazabb, fönségesebb egyesülést és Istenhez-emelkedést, mint az eucharisztikus áldozatot és áldozati lakomát?
Hol történik ez kifejezőbben, stílusosabban, mint az Eucharisztiában? Jézus végcélja, hogy az emberek kenyere legyen. (Jn 6,35.) Hol és hogyan lehetne jobban az, mint az áldozás magasztos aktusában? A megváltásnak végső célja, hogy az embert Istenhez felemelje s Istennel egyesítse: el lehet-e képzelni jelesebb, igazabb, fönségesebb egyesülést és Istenhez-emelkedést, mint az eucharisztikus áldozatot és áldozati lakomát? A jézusi stílus emlegetése nemhogy gyengítené az eucharisztikus hit érveit, sokkal inkább megerősíti s új világításba emeli azokat.
Szólj hozzá!
Ájtatosság jeles Edénye – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Szűz Mária a Szentlélek kenetének és mennyei illatának hordozója, amely betölti az Egyházat és áthatja mindazok lelki küllemét is, akik Hozzá buzgón imádkoznak! –
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
4. nap
Erős hitű szentünk
A kis Margit pénteken nem játszik a többiekkel. Őrá, Jézusra gondol, Akit megfeszítettek és meghalt érettünk.
S ahogy erről beszél, a növendékek elhallgatnak, a játékos kedv a gyermekekben elcsitul, köréje gyűlnek áhítattal. Olimpiádesz térdre hull és sírva fakad.
Margit pénteken már böjtöl és Jézusára gondol.
Még csak gyermek, de hite szilárd, mint a szikla, tekintete fölfelé irányul.
Egy híres atya jön a domonkosokhoz. Beszéde elragadja szentünket. A prédikáció szavain elmélkedik.
Fölolvasásra kérik. Herbartus atya ámulva, meghatva nézi a zsámolyra állított kis királylányt, aki csak így éri el a felolvasó helyet. S kristálytiszta, üde gyermekhangon úgy olvas fel, oly átéléssel, hittel, mint aki pontosan érti a Szentírás minden sorát. Éppen Máté evangéliumából olvas fel a tizenkilencedik rész utolsó szakaszából. Mintha magáról szólnának e sorok, arról a kis királylányról, aki elhagyott mindenkit: szerető szüleit, a pompát, a fényt, a ragyogást, mindent, lemondva magáról, hogy egészen Krisztusé lehessen.
A nővérek és az atya meghatottsággal, könnyekkel szemükben hallgatják a felolvasását. Herbartus atya megérti és érzi, hogy e gyermek hite szilárd, és erős, ezért soha nem fogja Krisztust elhagyni.
Margitot azonban kétely gyötri az atya beszéde után. Vajon ő méltó-e erre a nagy kitüntetésre, hogy Jézust kövesse örökké? Oly gyengének érzi magát, esendőnek s ezért szeretné, ha a páter még maradna, hogy beszélhessen vele. Az atyának azonban mennie kell, és elindul. Margit szomorú és mélyen imádkozni kezd. Az Úr megvigasztalja őt: vihar kerekedik, oly erős, hogy az atyának vissza kell fordulnia a kolostorba.
Ó Jézusom, erősítsd hitemet, tedd oly szilárddá, mint Szent Margitét, hogy egész szívemmel Téged tudjalak követni életem utolsó pillanatáig!
Miatyánk….Üdvözlégy…..Dicsőség…..
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj népünk hitéért, könyörögj a kétkedőkért, hogy megérezzék Isten irgalmas szeretetét! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
Szólj hozzá!
SZENT FLÓRIÁN
május 4.
† Lorch (Felső-Ausztria), 304. május 4.
Magas rangú katonatiszti családból származott, és ő is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, és megtért a keresztény hitre. A század utolsó évtizedei aránylag nyugodtan teltek az Egyház számára, így Flórián békességben vehetett búcsút a hadseregtől. Mint kiszolgált katona Noricum tartományban, Mantemban telepedett le.
Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Útközben a keresztények után kutató katonákkal találkozott. Így szólt hozzájuk: ,,Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is keresztény vagyok. Forduljatok meg, és jelentsétek a parancsnoknak." A parancsnok először nyájasan beszélt az elébe állított Flóriánhoz: ,,Jöjj velem, és bajtársaiddal együtt áldozz az isteneknek, s velük együtt ismét élvezni fogod a császár kegyelmét''. Flórián ezt megtagadta, s mikor Aquilinus kínpaddal fenyegette, így imádkozott: ,,Uram Istenem, tebenned reméltem, tehát soha meg nem tagadhatlak. Kész vagyok érted szenvedni, és föláldozni életemet, csak adj erőt a szenvedésre, és végy föl választottaid sorába, kik előttem megvallották Szent Nevedet.''
Miközben botozták, ezt mondta: ,,Tudd meg, semmiféle kínzástól nem félek. Gyújtass máglyát, és én Jézus Krisztus nevében örömmel lépek rá. Íme, most áldozatot mutatok be Uramnak Istenemnek, aki megerősített, s ezen megtiszteltetésre méltatott engem.''
Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.
Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen kérik segítségét. Sok csoda történt általa.
A 17. sz. óta alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén.
Szent Flórián, könyörögj értünk, siess segítségünkre!
/Forrás: katolikus szentek, H.M. szerkesztésében/ 
Szólj hozzá!
Csodák közt élünk!
Krisztus maga, határozottan a hit kötelességére utal eucha-risztikus kijelentéseivel. A „kemény beszédet” emlegető és zúgolódó zsidók hitetlenke-dését az ismert szavakkal rója meg: „Ez titeket megbotrán-koztat? Hátha majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt? A szellem az, ami éltet, a test nem használ sem-mit; az igék, melyeket én szó-lottam nektek, azok szellem és élet. De vannak közületek némelyek, akik nem hisznek”. (Jn 6,62 kk.) Vagyis: az érzé-ki gondolkodás nem képes hívő lélekkel meghajolni Jézus kijelentései előtt: csak aki hisz Benne, az hisz akadály nélkül szavainak. Ez az istenemberi diagnózis máig igaz maradt. „Vannak, akik nem hisznek”, ez az oka minden csűrés-csavarásnak az Eucharisztiát szerző krisztusi szavak és kijelentések körül. A megfogyatkozott hit különösképpen húzódozik a legszebb és legcsodálatosabb hittételtől s innen minden Oltáriszentség-tagadás. Aki hisz az Isten mindenha-tó, csodatevő erejében s hisz az ő jóságában és találékony szereteté-ben, az az eucharisztikus tanításokban nemhogy hihetetlen dolgokat nem talál, hanem ellenkezőleg, azokat a többi krisztusi kijelentés betetőzőjének, szerves kiegészítőjének, azokkal egystílusú megnyi-latkozásoknak kénytelen tartani.
Mi a „hihetetlen” az Eucharisztia tanában? Tán az, hogy csoda? Ám nem találkozunk-e folyvást csodákkal az Isten műveiben? Már a természet rendjében is mennyi az olyan „csoda”, amelyet csak azért nem tartunk és érzünk annak, mert megszoktuk, mert mindenna-pivá lettek előttünk.
Eleve, nem csoda-e – a szónak tágabb értelmében – maga a lét is? Az, hogy vagyunk? Az, hogy dolgok vannak, amelyeknek nem okvetlenül kell lenniük? Amelyek nem belső, metafizikai szükségességképpen vannak, amelyek nem a maguk erejénél fogva s nem szükségképpen létezők? Nyüzsög előttem a nagyvilág: csillagok óceánjai, naprendszerek fürtjei, rajai, gombolyagjai, tengerei! Miért vannak ezek? S miért van az atom és a molekula, a mikrokozmosz bámulatos, ezertitkú világa? Miért van nehézkedés és elektromosság, hő és fény? A fizika és kémia ezer rejtvénye? Miért van anyag és mozgás? S miért van a földön élet? Micsoda bámulatos titok minden egyes sejt, minden fűszál, minden emberi vagy állati érzékszerv! Az élők születése, növekedése, szaporodása! Az öröm és fájdalom érzése, a képzelet és az emlékezés! S az értelem! Az a bámulatos valami, amelynél fogva a létezők egy része, az „eszes lények”, valami láthatatlan és anyagtalan módon át tudnak fogni, magukba tudnak vetíteni, magukban - szellemileg fel tudnak dolgozni dolgokat, viszonyokat, logikai kapcsolatokat; fel tudnak hatolni a csillagok világába s be a szellem és az Istenség eszméinek titkaiba; tudnak ítélni s következtetni, gépeket, hidakat, alagutakat szerkeszteni, matematikát és költészetet művelni ... Csupa csoda, csupa bámulatos, megfoghatatlan, érdekfeszítően talányos, fenséges és érthetetlen dolog!
És itt van Jézus Krisztus világa. Ez a történeti személyiség, amelynek arányai a fellegeken túlra nyúlnak. Egy szellem, akit megérteni s megmagyarázni emberileg nem lehet, akinél más megfejtéssel nem boldogulunk, mintha elhisszük neki, hogy ő Isten Fia és Isten-ember. Csoda ő maga és egyetlen, meg-megújuló csoda minden lépése, minden tanítása, egész életfolyamata.
Hát nem volt-e csoda az ő földre-jövetele? Az Ige megtestesülése, szűzi születése? Nem volt-e csoda Jézus minden szavának emberfeletti bölcsessége, minden tettének a természet kereteit diadalmasan áttörő mindenhatósága? Gyógyításai, halott-támasztásai, jövendölései, halála, feltámadása, mennybemenetele: nem volt-e csoda mindez elejétől végig? És Egyházának alapítása, elterjedése, fennmaradása, erkölcsi kisugárzásai: nem csoda-e ez is mind?
Szólj hozzá!
Tiszteletes Edény – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ A Názáreti Szűz, a benne felragyogó végtelen értékek és kegyelmek hordozója, Akiből mindenki üdvös javára meríthet! ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
3. nap
Az áldozatosság példaképe
A kicsi Margit észrevette, hogy a felnőtt szerzetesnők ciliciumot (vezeklőövet) hordanak ruhájuk alatt.
Szívében vágy ébredt, hogy ő is hordhasson olyat és megkérte dajkáját, szerezzen neki ciliciumot.
Egy kicsi leány, egy csöppnyi gyermek és már áldozatot akar hozni az Úrért!
S most nézzünk előre! Nézzük mit kért Fatimában a gyermekektől a Szent Szűz:
„Hozzatok áldozatot a bűnösökért…!” És a pásztorgyermekek köteleket tekertek zsenge 
testükre, hogy eleget tehessenek az Égi Királynő kérésének, hogy kieszközöljék a bűnösök megtérését. Hősiesen viselték éjjel is, de a Szűzanya kedvesen felszólította őket, hogy éjjel semmiképp ne viseljék!
Tudhatjuk-e, a kicsi királylány miért vette fel a ciliciumot? Nem írnak róla a krónikások. Csakhogy sejthető számunkra, hogy nem magától figyelt föl a gyermek a vezeklőövre, nem magától kérte, és nem saját magáért vette fel. Hiszen szenvedett tőle.
Talán a Szentlélek súgta, vagy az őrangyala? Vagy maga Jézus, Akit rajongásig imádott!
Ezen az úton haladva kereste szent elődei példáját. Szülei elárulták neki, hogy áldozatul adták őt Istennek vétkes nemzetéért.
Margit tehát minden áldozatot igyekezett meghozni. Tanulmányozni kezdte Szent István, Imre, László és főleg Szent Erzsébet életét, hogy erőt merítsen áldozatos életmódjukból. A kislány gyakorta sírva esedezett az Úrhoz:
„Az Úr mindenható Isten és az Ő jobbjának hatalmával megszorítsa és megenyhítse a kegyetleneknek hatalmukat és megoltalmazza az ártatlanokat és ezeknek felette az anyaszentegyházat.”
Jézusom, vajon én képes vagyok-e felnőtt fejjel ilyen áldozathozatalokra?
Kérlek segíts, hogy megértsem Szent Margit üzenetét, hogy szenvedéseimet átalakítsam áldozattá, a bűnösök megtéréséért!
Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj országunk megtisztulásáért, a bűnösök megtéréséért! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
Szólj hozzá!
Hihetetlen-e az Eucharisztia tana?
Az Eucharisztia tanával szemben már a kafarnaumi zsidók szembehelyezték a kételkedés örök jelszavát: „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja ezt?” A keresztény őskor és középkor a maga hívő lelkületével egészen a XVI. századig nem talált semmi hihetetlent a valóságos jelenlét, az átlényegülés s az eucharisztikus áldozat tanában; ám a pogány szellemű humanizmus felébredtével teljes erővel megindult a kételkedés, amely a vallásszakadásban valóságos harci jelszóvá vált. Luther Márton maga eredetileg nem mert az Oltáriszentség tanában letérni az ősi útról, sőt hevesen és élesen küzdött eleinte a „sacramentáriusok”, vagyis a szentségtagadók ellen; szellemes gúnnyal igyekezett őket elintézni. Hivatkozott arra, hogy bármennyire szeretné tagadni az Oltáriszentséget, már azért is, hogy ezen az alapon is szembehelyezkedhessék a pápasággal, nem teheti, mert az írás szavai túlságosan világosak és kényszerítők az Eucharisztia hite mellett. Csak később, a szükségnek engedve csatlakozott ő maga is a valóságos jelenlét s az eucharisztikus áldozat tagadásához.
Hogy a mai materiális irányú gondolkodásnak különösen nehéz meghajolnia az Eucharisztia tételei előtt, szinte eleve adott dolog. Megszoktuk, hogy csak azt tekintsük „reálisnak”, ami a mindennapi élet és tapasztalás köré-hez tartozik. Az Istennek mint személyes vég oknak s végső világmagyarázatnak hite sokkal szembeszökőbb, mint az Eucharisztia tanának történeti igazolása, mégis tömérdek ember van, aki még a személyes Isten hitében is ingadozik. Jellemzőképpen még azok sorában is akad éppen elég ilyen gyakorlati ateista, akik nyugodt gondolkodásukban kénytelenek meghajolni az istenérvek bizonyító ereje előtt. Ami nem illik bele a külső s hétköznapi dolgok sorába, azt sokan legjobb esetben csak amúgy elméletileg tartják igaznak s alattomban esetleg akaratuk ellenére is kételkednek vagy legfeljebb ingadozva és bizonytalanul hisznek benne. Ugyanígy van elég sok keresztény Jézus istenségének hitével is.Nem csoda tehát, hogy az Oltáriszentség tana, ez a mindenképpen titokzatos és csodálatos tan, ez a leheletfinom és végtelenül szubtilis természetfölötti gondolat, sokszor azoknak is nehezen fér be az eszmevilágába, akik egyébként keresztényeknek s hithű katolikusoknak tartják magukat. Ezek ilyenféleképpen beszélnek: „Igen, igen, hiszem; de azért – ki tudja, igaz-e?”
Az Eucharisztia tanával szemben ez az ingadozás magában véve annál meglepőbb, mert alig van a katolikus dogmatikának tétele, amelyet olyan erős érvekkel lehetne bizonyítani, mint az Eucharisztia tanának kinyilatkoztatott voltát. Itt ezeket az érveket nem érinthetjük, csak utalunk az ide vonatkozó bőséges hitvédelmi irodalomra. Természetesen ezek az érvek nem tesznek hatást azokra, akik talán Isten létét sem fogadják el, vagy Jézus istenségében nem hisznek. Ez azonban szinte lélektani talány. Az őskereszténység eucharisztikus hitének egyik legjobb történeti összefoglalója a névtelenül megjelent, a janzenista A. Amauld-nak tulajdonított munka: la perpétuité de la foi de l'Eglise touchant l'Eucharistie, hogy akik elfogadják Jézus istenségét, miképp utasíthatják vissza ezeket az érveket. Más magyarázata ennek nincs, mint az elöljáróban említett félelem és irtózás mindentől, ami csoda és titok, ami természetfölötti és a tapasztalati világon túleső. 
Szólj hozzá!
Lelki Edény – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ Szűz Mária a Szentlélek legtisztább Hajléka, aki telve van karizmákkal, hogy kioszthassa azokat! ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
2. nap
Az alázatos kicsi királylány
Mária királyné hűen teljesítette Istennek tett fogadalmát. Amint Szent Anna és Joachim fogadalmuk szerint, egyetlen kicsi lányukat, Szűz Máriát, már kicsi korában az Úrnak szentelve a Templomba vitte, ugyanígy tett Mária királyné és IV. Béla király is.
A kicsi 3 éves Margitka Veszprémbe került a domonkos apácák kolostorába. A királyi pár mellérendelte dajkáját, Olimpiászt, aki özvegyasszonyként mint édes gyermekét szerette, és szolgálta őt.
A kis királylány már kezdettől fogva az imádságnak és a szolgálatnak élt. Amikor megtudta, hogy Kit ábrázol a kereszt és mi történt Krisztussal, hangos zokogásra fakadt.
Nem szerette, ha kitüntetett módon bántak vele. Ha pedig királylányi méltóságánál fogva mégis fel kellett szebb ruhába öltöznie, utána azonnal a konyhába sietett és a legpiszkosabb munkákban próbált részt venni. A szép étkező eszközöket elutasította, olyat akart, amilyen a többieknek volt.
Kiválasztottsága szinte születése pillanatától fogva látható volt. Túlnőtt kicsi gyermekségén, és a felnőttekén, mégis – vagy éppen emiatt – egészen kicsiny maradt. Alázatosságban nem volt hozzá hasonló azokban az időkben.
Jézusom, add, hogy én is, hasonlóan Szent Margithoz alázatos legyek! Ne éreztessem soha, hogy másnál különb vagyok, és a szívemben se tartsam magam többre, senkinél sem.
Segíts Uram, hogy megéljem a Nyolc Boldogságból: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”
Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj a kisgyermekekért és a gyermek-lelkületért! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
Szólj hozzá!
Az Ősegyház hite
S csakugyan így is értette mindenki Jézus szavait egészen Luther Mártonig (aki nem tudott zsidóul). Már Szent Pál úgy beszél az Oltáriszentségről, hogy Jézus valóságos jelenlétében való hite egészen kétségtelen. Az I. korinthusi levél 11-ik fejezetében megrója a korinthusiakat, hogy az eucharisztikus lakomát nem eléggé különböztetik meg az evés-ivástól s Isten ítéletével fenyegeti meg azokat, akik tisztátalan lélekkel eszik „ezt a kenyeret” és isznak „ebből a kehelyből”, „mivel nem különböztetik meg az Úr testét.” (11,29.) Lehet-e ennél világosabb beszéd?
Ugyanígy szólnak mind az ősi Egyház atyái. Szent Ignác vértanú (+ 116) s a Didache című könyv, az ős-kereszténység egyik legrégibb irodalmi maradványa; hasonlóképp Tertullianus, Alexandriai Kelemen, Irenaeus és Jusztin vértanú a II. századból; Origenes, Ciprián és számosan mások a III. században és így tovább. Ezek mind „Krisztus testének” nevezik az Oltáriszentséget és szószerinti értelemben veszik ezt.
Hasonlóképp tanúskodik az Ősegyház hitéről és értelmezéséről valamennyi őskori keresztény liturgia (szertartás). A legrégibb szertartáskönyv („Constitutiones Apostolorum”) vagy a jeruzsálemi úgynevezett Szent Jakab-liturgia, az alexandriai, az ősrégi római, melynek I. Szent Incze pápa szerint maga Szent Péter apostol vetette meg alapját, a milánói, a kopt, az örmény, a szír-káld, a konstantinápolyi, később a gót-gall, a frank, a mozarab szertartáskönyvek: mind csupa megható megnyilvánulásait tartalmazzák az őskeresztények egyező hitének, akik mind szóról-szóra értelmezték Jézus ünnepélyes kijelentéseit s hittek abban, hogy Jézus az Oltáriszentségben valóban jelen van. Mily szép például az ősrégi chrysostomusi görög szertartás, melyet lényegében a görög katolikusok ma is használnak, amely szerint az átváltoztatás után a pap felmutatja a kenyeret és bort, mire a pap is, az alszerpap is letérdelnek vagy mélyen meghajolnak s így köszöntik a kenyeret és bort: „Uram, légy irgalmas nekem bűnösnek, Ámen!”
Az Oltáriszentség értelme
A kételkedők rendesen ezt vetik ellen legvégső helyen: De hát mi értelme volna annak, hogy az Isten egy darabka kenyér és néhány csepp bor színe alá rejtőzzék és hogy mi magunkhoz vegyük és lenyeljük?
Erre a kérdésre bizony nehéz a feleletet megadni annak, aki nem veszi figyelembe az Úr Jézus örök, túláradó szeretetét mihozzánk. Aki azonban ebben a gyengéd szeretetben hisz és megfontolja az Oltáriszentség csodálatos hatásait a lelkekben, az egy percig sem kételkedhetik abban, hogy az Oltáriszentségnek csakugyan bámulatosan nagy és fenséges értelme van.
Az Oltáriszentség titkának megoldása ebben a szentírási szóban rejlik: örök szeretettel „szeretett engem és önmagát adta értem”. (Gal. 2,20.)
Az Oltáriszentség s Jézus csodálatos jelenléte, itt-időzése köztünk, hozzánk-szállása, velünk-egyesülése a szentáldozásban mind csodálatosan megérthető dolgok, mihelyt megértjük s szem előtt tartjuk az Úrnak csodálatos s végnélküli szeretetét hozzánk, emberekhez. Közel akart lenni hozzánk!
Nem mintha erre ő rászorult volna, hanem hogy ezzel is állandóan figyelmeztessen szeretetére s mintegy kényszerítsen arra, hogy vele odaadóan és elmélyedve, szeretőn és bensőségesen foglalkozzunk.
Táplálékunk akart lenni érezhető jelek alatt s érezhető alakban, hogy élénken lelkünkbe vésse, mennyire szükségünk van őreá s az ővele való folytonos, szeretetteljes egyesülésre. Számkivetésünk társa, zarándokságunk megosztója akart lenni, hogy ezzel is folyton emlékeztessen az örök hazára s arra, hogy
odaát ő vár ránk, mint végcél, mellyel örökre egyesülnünk kell.
S ezért van oly meleg, oly bensőséges, oly minden más vallásgyakorlatot összehasonlíthatatlanul felülmúló lelkiség, Jézus-szeretet, hitbuzgalmi élet, annyi erkölcsi tisztaság, annyi önfeláldozó hősiesség s annyi mennyei öröm ott, ahol igazi katolikus hitélet és eucharisztikus élet van! Ahol az emberek „megértik és hiszik azt a nagy szeretetet, mellyel az Isten viseltetett hozzánk” és sehol sem viseltetett annyira, mint az Oltáriszentségben. Ezért zengi oly bensőségesen a milliónyi hívő katolikus lélek:
Lauda Sion, Salvatorem,
Lauda ducem et pastorem
In hymnis et canticis.
Dicsérd, Sion, Megváltódat,
Vezéredet, Pásztorodat
Víg szívvel, víg énekkel.
Quantum potes, tantum aude,
Quia maior omni laude,
Nec laudare sufficis!
Dicsérd minden érzéseddel,
Mert bármi nagy dicsérettel
Ember őt nem éri fel!
S ezért imádkozik hozzá élő hittel:
Bone Pastor, panis vere,
Jesu, nostri miserere,
Tu nos pasce, nos tuere,
Tu nos bone fac videre
In terra viventium!
Ó jó Pásztor, szent kenyerünk,
Jézus, minket szánj meg kérünk,
Légy táplálónk, légy vezérünk,
Add, hogy boldog véget érjünk
S lássunk egykor odafenn!
Tu qui cuncta scis et vales
Qui nos pascis hic mortales
Tuos ibi commensales,
Cohaeredes et sodales
Fac sanctorum civium!
Te, ki látod küzdelmünket
S táplálod itt lelkeinket,
Asztaltárssá tévén minket:
Majdan ott fent szentjeidnek
Sorába végy, úgy legyen!
Szólj hozzá!
Örömünk oka – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ Jézus Krisztus maga az Örömhír, aki Mária által jött a világba és Mária által fog győzedelmeskedni! ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
1. nap
A felajánlás
Béla király a tatár ellenség elől Trau városában talált menedékhelyre, mely egy félszigeten elterülő városka volt.
A tatárok vezére ostrom alá vette a várost, nekiment a háborgó tengernek is, csakhogy megszerezze a királyt. Isten kegyelméből azonban hatalmas vihar tombolt, mely távol tartotta az ellenséges erőket.
A városka nem adta ki vendégét, őrizte és védelmébe vette őt.
Amikor végre a király a sok veszteségtől, harctól összetörve hazatért, megtudta 
feleségétől, hogy szíve alatt új életet hordoz. Ekkor ismét erőt érzett magában, hogy legyőzze fájdalmát két leány gyermeke halála miatt. Csüggedtsége eltűnt és mintegy sugallatra feltört belőle egy csodálatos felajánlás:
„S ha visszaadod nemzetemet, országomat, én Uram, Istenem, ha megvéded ezt a várost, mely vendégül fogadott, Neked ajánlom föl születendő gyermekemet…A Te dicsőségedet hirdesse ajka első szavával, a Te dicsőségedet az utolsóval, ha majd lelke tisztán, mint ahogy erre a keresztség szentsége mossa, visszaszáll hozzád.”
Laszkarisz Mária, a görög császár leánya először megrettent ura hirtelen fogadalmára.
De aztán magába szállva könnyek között térdeplőjére térdelt és feltört belőle is a fogadalom:
„Irgalmazz én Uram! Könyörülj rajtam! Védd meg a várost, végső menedékünket e földön. Védd meg uramat, és én a Te szolgálatodnak szentelem jövendő gyermekemet, akkor is, ha minden elveszett.”
Isten meghallgatta a szülők áldozatát és elfogadta azt.
Jézusom, add, hogy minden szülő felismerhesse, hogy gyermeke Istené és nem az övé. Felismerhesse, hogy ajándékba kapja őket az Atyától, s nevelnie kell a jóra, a Te dicsőségedre, az evangéliumi életre.
Uram, küldd el Szentlelkedet minden szülőnek, hogy felismerhessék ezt az igazságot!
Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség…
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj mélyhitű, jó szülőkért! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
Szólj hozzá!
Bangha Béla SJ. Összegyűjtött munkái XIII. kötet AZ OLTÁR FÉNYÉBEN,
Szent István Társulat Bp. 1937
Nem képletesen kell-e értelmezni az evangélium szavát?
Ha pedig mégis bántana valakit a kétely, hogy hátha mégis csak képletes értelemben beszélt az Úr Jézus, ahogy a protestánsok hiszik, erre nézve is a legteljesebb felvilágosítást nyújtja az evangélium.
Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a képletes beszédnek is megvannak a maga nyelvtani szabályai.
A magyarban például ennek a képletes kitételnek: „törököt fogni”, „csehül állni”, „valakit láb alól eltenni” stb. mindnek valami egészen határozott értelme van s így vagyunk minden nyelvnél. Az ilyen, úgynevezett képletes kitételeket aztán más értelemben nem is lehet venni, mint vagy szó szerinti értelemben (pl. ha valaki egy csatában igazán elfog egy törököt), vagy: amit ezen érteni szokás. Ugyanígy vagyunk a sémi nyelvekkel is. A zsidó (vagy arám) nyelven, melyen Jézus beszélt, ennek a szónak: „valakinek testét enni” és „valakinek vérét inni” szintén volt egy határozott, de képletes jelentése is. Az első annyit jelentett, mint: valakit szívből gyűlölni és halálra keresni, a másik: valakinek vérét ontani (pl. „vérszopó”).
Kétségtelen, hogy Jézus egyiket sem alkalmazhatta magára, s nem lehet képtelenebb dolgot képzelni, minthogy Jézus így beszéljen: „aki nem gyűlöl és nem gyilkol meg engem, az nem nyeri el az örök boldogságot”. Jézus tehát ezeket a szavakat nem használhatta képle-tes értelemben, mert az egészen határozott és mindenképp lehetet-len jelentéssel bírt volna; tehát csakis szó szerinti értelemben használhatta e szavakat.Megerősíti e következtetést az a határozottság, amellyel Jézus „bizonnyal” ételnek és „bizonnyal” italnak nevezi testét s vérét. Ha csak átvitt értelemben volna teste étel s vére ital, akkor nem mondhatná Jézus, hogy az ő teste „bizonnyal” étel és „bizonnyal” ital, és nem használná ezt az ünnepélyes kitételt: „bizony, bizony mondom nektek”, vagy legalább is kimagyarázná vagy sejtetné, hogy itt szavaival szemben képletes értelmezés van helyén.
Ennek ellenkezője áll. Jézus ünnepélyesen és ismételten a hitre hivatkozik, amelyet neki feltétlen joga van megkövetelni. Ő nem magyaráz és nem érvel, hanem kijelent, kinyilatkoztat és utal arra, hogy az ő szavai igazság és élet, őáltala az Atya beszél és aki nem hisz őbenne, nem hisz az Atyának.
Mi értelme volna ennek a nyomatékos hivatkozásnak a hit kötelességére, ha Jézus csak valahogyan átvitt értelemben volna a mi lelkünk kenyere és táplá-léka? Hiszen oda semmi különös hit, semmi lelki erőfeszítés nem kell! Minek művelte akkor közvetlenül előtte a két legfeltűnőbb csodát, mellyel az elemek feletti uralmát igazolta? S minek hivatkozik az ő feltétlen igazmondására és csodái-ra? És minek korholta a zsidókat, hogy nem tudnak felülemelkedni a kicsinyes és földi gondolkodásmód fölé? De mi több, Jézus a legvilágosabban látta, hogy szavait a zsidók nem képletes értelemben, hanem szó szerint veszik, ezen ütköznek meg, emiatt sokan elhagyják őt és megbotránkoznak benne. És Jézus mégsem von vissza semmit, mégsem magyarázza szavainak értelmét képletesen, mégsem nyugtatja meg a zsidókat, köztük tanítványai közül is sokakat, (akik – mint az evangélista mondja –, szintén elpártoltak tőle), hogy ne értsék félre, ő csak lelkileg és a szeretet által akar kenyerük és boruk lenni az embereknek. Jézusnak az emberi logika szerint nem lett volna szabad megengednie, hogy hívei és a nép egy merő félreértés miatt pártoljon el tőle! Neki a fogalomzavart okvetlenül el kellett volna oszlatnia, ahogy megtette máskor is mindig, ha látta, hogy szavait nem- vagy félreértették. De itt semmi ilyesmi nincs! Itt Jézus még meg is ismétli, amit mondott hangsúlyozva, hogy szavait abban az értelemben higgyék, amely értelemben felfogták, azaz: szó szerinti értelemben. Az evangélium ugyanis elmondja, hogy sokan megütköztek és elpártoltak tőle e „kemény beszéd” miatt. Vitatkozni kezdtek egymás közt: „hogyan adhatja ez nekünk a testét eledelül?” (Jn 6,53). S mit felelt Jézus? Tanítványaihoz, a megmaradottakhoz fordult s egyszerűen azt kérdezte tőlük: „Csak nem akartok ti is elmenni?” (Jn 6,68). Tehát: nem bánja, ha valamennyien elhagyják, ha nem hisznek az ő szavaiban, de azokból vissza nem von semmit és azoknak tágabb értelmet, képletes magyarázatot adni nem hajlandó. Péter azonban előáll s a hívek nevében így felel a felhívásra: „Uram! kihez mennénk? az örök élet igéi nálad vannak!” (Jn 6,69). S a hit e felséges, alázatos megnyilatkozásával várják a csodálatos ígéret későbbi beváltását.
És még egy nagyon fontos érv: Jézus Istenként, előre látott mindent. Előre látta az eljövendő századokat. Előre látta Egyháza életét. Előre látta a milliók és százmilliók hitét. Ő látta, tudta, hogy az egész kereszténység hosszú évszázadokon át, egészen a reformáció fellépéséig ellenmondás nélkül hinni fog az ő valóságos jelenlétében az Oltáriszentségben s azon túl is a katolikus Egyház hinni fog benne. Ő tudta, hogy apostolai, vértanúi és híveinek egész sokasága szó szerinti fogja érteni a szavait. Tudta, hogy ennek a tannak védelmében számos vértanú fogja vérét ontani.
Pont Ő ne akadályozta volna meg, hogy egy puszta félreértés kedvéért, amit 3 szóval kimagyarázhatott volna, a keresztény hívek százmilliói ilyen végzetes és nevetséges tévedésbe jussanak s ennek folytán sokan vértanúi halált szenvedjenek?
Minderről azonban szó sincs: Jézus megmarad a mellett, hogy az Ő TESTE valóban ÉTEL és az Ő VÉRE valóban ITAL. S az Utolsó Vacsorán meg is tette amit ígért: a kenyeret és bort átváltoztatta Testévé és Vérévé s meghagyta apostolainak, hogy a továbbiakban „ugyanezt cselekedjék” az ő nevében és az ő emlékezetére.
Szólj hozzá!
Mint annyi katolikus keresztény értéket és ünnepet, Munkás Szent József ünnepét – május elsejét – is igyekezett megmásítani a materialista-kommunista ideológia. Az ún. "munka ünnepe", a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, mely a nemzetközi munkásmozgalmak által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni, valódi eredetének megemlítése nélkül!
Szent József, az Egyház, a munkások, a családok védőszentje és a férfi tisztaság példaképe, könyörögj érettünk!
Szólj hozzá!
Bölcsesség Széke – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – A Szűzanya, aki az Örök Bölcsességet, a második isteni Személyt, mint királyi trónuson, ölében hordozta. ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
A kilencedet írta és a blog részére összeállította: Horváth Mária – köszönet érte!
Előszó
1917-ben Fatimában megjelent a Szent Szűz három pásztorgyermeknek, mint a Rózsafüzér Királynője.
Felkérte a gyermekeket az engesztelő életre, annak terjesztésére és egy mondatban meghatározta annak programját:
„Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük.”
A gyermekek (a 13 éves Lúcia, a 9 éves Boldog Ferenc és a 6 éves Boldog Jacinta) mindent megígértek, és szenvedéseiket hősies módon felajánlották a bűnösök megtéréséért.
Az I. Világháború folyt, és a Szűzanya kérte a gyermekeket a békéért való imádságra is, és megígérte, hogy kieszközli hazájuknak a békét. Így is történt!
Fatima története egyedülálló: meghirdeti az engesztelés fontosságát, felhívja az emberek figyelmét napi gondjaik és szenvedéseik felajánlását a bűnösökért, kéri a sok imádságot értük, hogy a világban béke legyen. Egyben a Szent Szűz Szeplőtelen Szívének tett felajánlásra is felhívja az emberiség figyelmét.
Most, 2017-ben a fatimai jelenések 100 évfordulóját ünnepeljük.
Nagy és döntő évforduló ez! Érdemes visszamennünk az időben, a mi országunk múltjába is.
Magyarország Mária Országa, éspedig törvényesen az! Szent István, örököse nem lévén, a Boldogasszonynak hagyományozta országunkat, Koronáját, jogarát, kormányzását, Őt téve meg Örökös Királynőnkké.
És mert Mária Országa lettünk, elsőrendű feladatunkká vált az engesztelés.
Hazánk egyik legszomorúbb történelmi időszakában, a tatárjárás idejének gyötrelmes napjaiban megszületett egy kislány, akit szülei, IV. Béla király és Mária királyné Istennek ajánlott fel, ha megszabadítja a magyar népet a tatár megszállástól.
A gyermek, 1242. január 27-én látta meg a napvilágot. A Margit névre keresztelték.
Ezen a napon megszületett hazánk legnagyobb engesztelője, Árpád-házi Szent Margit.
Mai korunkban, más módon ugyan, de nagyon súlyos történelmi időszakban élünk.
A fatimai események 100. évfordulóján tekintsünk fel erre a királyi gyermekre, aki jóval megelőzte Fatimát, és életáldozatának példájával meghirdette hazánknak az engesztelés fontosságát.
Míg Margit csupán Magyarországért ajánlotta fel rövid életét, addig Fatimában a három gyermek már a világért adta életét, áldozatul a bűnösökért. Nagy szentek ők, elhivatottságuk, hősies, fehér mártíromságot szenvedett létük legyenek példaképeink.
Vegyük észre, hogy Fatima és Magyarország életfeladata szorosan összekapcsolódik, mert Szent Margit belesimul a fatimai történetbe.
Ezért most hozzá fordulunk és az ő segítségét kérjük hazánk védelméért a most következő kilencedben.
Felhasznált források:
Schütz Antal: SZENTEK ÉLETE
Ijjas Antal: Szentek élete
Diós István: Szentek élete
Tarczai György: Margit-legendák
Horváth Mária kézirata: KILENCED a Magyarok Nagyasszonyához magyar szentjeinkkel.
Szólj hozzá!
Sziénai Szent Katalinnak ebben az időben egyik unokabátyja, Della Fonte Tamás volt a gyóntatója, aki a házuknál nevelkedett mint árva gyermek, majd domonkos lett. Híre kelt, hogy Katalin rendkívül jó tanácsadó, Isten dolgairól sokkal többet tud, mint a tudósok, és csodatevő ereje van! Kezdték keresni az emberek, kialakult körülötte egy tanítványi kör, melynek tagjait ő maga a ,,családom'' névvel illette. Természetesen ellenségei is támadtak, ezért a domonkos rend 1374. évi általános káptalanja elé idézték Firenzébe, hogy kivizsgálják a tanítását és életét. A vizsgálat során kifogástalannak találták, engedélyezték további tevékenységét, s gyóntatónak és lelki vezetőnek Capuai Rajmundot rendelték mellé.
Rajmund ettől kezdve, leszámítva Katalin életének utolsó öt hónapját, állandóan mellette volt. Amikor visszatértek Sziénába, pestis tört ki a városban. Katalin életét is kockára téve felebarátait ápolta, bátorította, olykor csodával gyógyította a betegeket. S közben már levelezni kezdett a béke és a keresztes háború ügyében városokkal és egyes emberekkel, tanította a közelben és távolban lévő gyermekeit és tanítványait.
1375-ben meghívták Pízába, ahol április 1-én a Szent Krisztina-templomban Krisztus megajándékozta stigmáival, melyek Katalin kérésére láthatatlanok maradtak. Benső csodának szemtanúi is voltak. Később Katalin maga mondta el, hogy a Megfeszített Krisztus sebeiből vérvörös fénysugarak indultak ki és tartottak keze, oldala és lába felé. Akkor ő – hogy a feltűnés kísértéseit elkerülhesse – azt kérte, hogy a sebeket kívülről ne lehessen látni. És az Úr meghallgatta, mert a vérvörös sugarak fehérré váltak, és úgy fúródtak a testébe. Attól kezdve a sebek gyötrelmét Katalin haláláig szenvedte.
Júniusban tért haza Sziénába, ahol megtérítette Niccolo Tuldót, akit kémként halálra ítéltek. Katalin szavai hatására az ifjú meggyónt, megáldozott és olyan békével fogadta a halált, mint egy szent. Csak annyit kért, hogy Katalin legyen mellette a vesztőhelyen. Ebben az évben írta első levelét a pápának, XI. Gergelynek.
A következő években fölsorolhatatlan a csodálatos megtérések, kibékülések, gyógyulások száma, miközben Katalin fáradhatatlanul harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért. A helyzetet azonban nagyon súlyossá tette az észak-itáliai városok lázadása a pápai legátusok ellen. Firenze egy olyan város-szövetséget akart létrehozni, amely fegyverrel támadt volna a pápai 
államra. 1376-ban XI. Gergely interdiktum alá vetette Firenzét megátal-kodottsága miatt. A meg-riadt vezetőség akkor megkérte Katalint, men-jen el Avignonba és köz-vetítsen békét a pápa és a város között. Katalin, tanítványai egy részével útra is kelt, s június 18. és szeptember 14. között három hónapot töltött Avignonban a pápával tárgyalva és levelezve. A firenzeiek küldöttsége azonban nem a megegye-zésük szerint kezdett tárgyalni a pápával, s a kibékülés ügye meghiúsult. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy július 3-tól, részleteket közlök Szent Katalin Dialógusából, 13 részben! 
Szólj hozzá!
Bangha Béla SJ. Összegyűjtött munkái XIII. kötet AZ OLTÁR FÉNYÉBEN,
Szent István Társulat Bp. 1937
Be lehet-e bizonyítani az Úr Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben?
Az Úr Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben a legszigorúbban be lehet bizonyítani, sőt el lehet mondani, alig van a hittudománynak oly tétele, melyet oly világos és meggyőzhetetlen érvek egész sorozata támogathatna, mint az Oltáriszentség tanát.
Természetes, hogy ezek a bizonyítékok hittaniak, nem bölcseletiek, azaz nem a puszta természetes észből, hanem a kinyilatkoztatás forrásából, az evangéliumból és a hagyományból bizonyíthatók. Természetes is; hiszen a hit titkairól a filozófia nem mond semmit. Az Oltáriszentségről sem mondja sem azt, hogy igaz, sem azt, hogy nem igaz; ezek a kérdések egyszerűen nem tartoznak a természetes megismerés gondolatkörébe. Csak az a kérdés tehát, hogy a mindentudó és végtelenül igazmondó Isten csakugyan kinyilatkoztatta-e, hogy Jézus a kenyér- és borszín alatt valóban jelen van. Ha igen, minden kételkedés jogosultságának vége: Jézus jelen van az Oltáriszentségben s ez éppoly biztos, minthogy kétszer kettő négy.
Ismeretes, hogy az evangéliumban főleg két részlet bizonyítja az Oltáriszentség tanát. Egyik, ahol Jézus megígéri az Oltáriszentséget, a másik pedig, ahol Jézus megadja, létesíti. Az első a János-evangélium 6. fejezetében, a másik az utolsó vacsora leírásában. A lényeg a következő:Jézus a pusztában megszaporítja a kenyeret s aztán a vízen jár. E kettős csodatétellel mutatja ki hatalmát az elemek s a természeti törvények felett. Mikor e két csoda láttára óriási embertömeg veszi körül, megtartja nagyjelentőségű kafarnaumi beszédét. Ennek lényege az, hogy Krisztus mindenekelőtt feltétlen hitet követel magában. Miután erre nézve tanítását előadta, azonnal kijelenti, hogy ő egy kenyeret fog majd adni nekünk, mely nem olyan lesz, mint a manna a pusztában, mely csak ideiglenes életet adott, hanem amely örök életre táplálja az embert. Hozzáteszi, hogy ez a kenyér ő maga lesz. Éspedig nem az ő tanítása, vagy az ő szelleme, nem a puszta benne való hit lesz ez a kenyér, hanem ez a kenyér ő maga lesz, az ő teste és vére.
A zsidók megrémültek erre a szóra s így kiáltottak fel: „Hogyan adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?” És Jézus így felelt: „Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek”. (Jn. 6,53-54) Tehát nem von vissza semmit, nem magyaráz ki semmit; nem azt mondja, hogy hiszen csak képletes értelemben nevezi magát tápláléknak és „kenyérnek”, hanem „bizony, bizony”-nyal erősíti állítását és mindjárt fenyeget is, hogy „ha nem eszitek az én testemet és nem isszátok az én véremet, nem lesz élet tibennetek”.
De hogyan, hát igazán étel lesz az ő teste és ital lesz az ő vére? Lehetséges ez? És valóban az lesz-e vagy csak valami képletes, átvitt értelemben? Erre is azonnal a legvilágosabb szavakkal megfelel az Úr Jézus: „mert az én testem bizonnyal étel és az én vérem bizonnyal ital”. (6,56.) És hozzáteszi szinte a nyerseségre emlékeztető világossággal: „Aki eszik engem, az él is énáltalam” (6,58).
Ebben a kafarnaumi beszédben az Úr Jézus hatszor egymásután mindenféle alakban erősíti, hogy ő a saját testét és vérét valóságos eledel és italként fogja nekünk hagyni, amelyet enni és inni kell, hogy örök életünk legyen. Elmondja állító és tagadó módon, feltételes és egyenes alakban, s végül még egyszer utal a csodáira, arra, hogy ő mindenható, s hogy az ő szavait nem kritizálni, nem emberi kicsinységgel latolgatni kell, hanem egyszerűen és teljességgel el kell hinni, mert különben nem lesz bennünk élet. Lehet-e ennél világosabb beszéd?Szólj hozzá!
Igazság Tükre – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Szűz Mária az isteni kegyelmek visszatükrözője. Ha Őrá tekintünk megigazulunk! ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
(Szent Katalin élettörténetének folytatása.) Ettől a látomástól a kis Katalin megváltozott. Imádságos élete elmélyült, és minden emberi segítség nélkül, csak a Szentlélek irányításával kezdte gyakorolni a régi remeték vezeklését, böjtjét, imádságait. Lelke oly gyorsasággal érett, hogy hét éves korában, kiválasztva egy rejtekhelyet, ahol senki sem zavarhatta és nem is hallhatta meg, hangosan kimondta fogadalmát. Térdre hullva, nagy áhítattal így imádkozott a Boldogságos Szűzh
öz:
»Ó, Boldogságos és Szentséges Szűz, aki az összes asszonyok között elsőnek szentelted magad Istennek azzal, hogy örök szüzességet fogadtál neki, és Ő annyira kedvelt téged, hogy Fiának Anyjává tett; határtalan jóságodhoz folyamodom, és kérve kérlek, ne érdemeimet nézd, és ne gyöngeségemre tekints, hanem légy hozzám annyi kegyelemmel, hogy jegyesemül adod nekem Őt, kire szívem-lelkem minden erejével vágyakozom, a te szentséges Fiadat, a mi egyetlen Urunkat, Jézus Krisztust. És én megígérem Neki és Neked, hogy soha más jegyest nem engedek magam közelébe, hanem szüzességemet a magam gyöngeségében sértetlenül megőrzöm neki mindörökké!«
Az imádság, amelybe fogadalmát foglalta, mutatja, hogy részéről ez nem meggondolatlan gyermekjáték volt, hanem a leendő szent komoly 
megnyilatkozása.
A család mindezt – ha egyáltalán látott belőle valamit – nem vette komolyan, s amikor Katalin elérte a tizenkettedik évét, kezdték fölkészíteni a házasságra. Katalin tiltakozott, de nem lázadt föl, hanem Jegyeséhez menekült. A család – látván hajthatatlanságát – zaklatni kezdte, remélve, hogy kiverik fejéből jámbor ,,rögeszméit'': egész nap dolgoztatták, a legalantasabb szolgálatokat végeztették vele, s összeesküdtek, hogy sohasem hagyják, hogy egyedül legyen. Ő türelemmel viselt mindent tizenhat éves koráig. Ekkor közölte övéivel, ha kell, levágja saját orrát, ha kell inkább elmegy otthonról, de szándékát, fogadalmát nem másítja meg. Látva eltökéltségét, az édesapa hatására a család elfogadta szándékát.
Katalin alázatból nem akart kolostorba lépni és nem is lett soha apáca. A Sziénában élő domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) között akarta szolgálni Isten dicsőségét és felebarátai üdvösségét. A nővérek azonban elutasították a kérelmét azzal, hogy ők csak özvegyeket vesznek föl, a fiatal lányoktól félnek, mert botrányt hozhatnak rájuk. Katalin ennek ellenére – mivel egy látomásban Szent Domonkostól ígéretet kapott, hogy magára öltheti a Bűnbánó Nővérek ruháját – változatlanul kitartott kérése mellett, s végül a nővérek befogadták.
Ez 1363-ban történt. Katalin ekkor visszavonult házuk egy pinceszerű zugába, amit a cellájának nevezett. Csak a templomba ment ki, a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt; egyébként a cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem volt, a feje alatt egy kő volt a párna. Elhagyta a húst, aztán fokozatosan a többi eledeleket is, s csak kenyeret és zöldségféléket evett; élete végén pedig csak az Eucharisztiából élt, Őbelőle táplálkozott.
Három éve tartott már ez a teljes magány, sok-sok imádsággal és az erényért vívott harccal, amikor Krisztus megjelent Katalinnak: gyűrűt húzott az ujjára (melyet kizárólag csak Katalin látott állandóan), és eljegyezte magával. E misztikus eljegyzést követően pedig az Úr kiszólította őt magányából és elküldte az emberek közé, a béke és az igazság angyalának. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.)
Szólj hozzá!
Bangha Béla SJ. Összegyűjtött munkái XIII. kötet AZ OLTÁR FÉNYÉBEN,
Szent István Társulat Bp. 1937
Igazán jelen van-e Jézus az Oltáriszentségben? 1
Kétségtelenül a legnagyszerűbb, de egyúttal legcsodálatosabb tana szent hitünknek: Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben. „Hogyan? Hiszen ez éppoly borzasztó, mint nagyszerű, ha csakugyan így van!” kiáltott fel nemrég egy megtérőben lévő zsidó fiatalember, midőn a katolikus vallást tanulmányozva az Oltáriszentség kérdéséhez elérkezett.
Csakugyan igaz: képzelni sem lehet nagyobb és megrá-zóbb, de egyúttal örvendetesebb és magasztosabb tant, mint azt, hogy aki a világot teremtette, aki nekünk is egykor örök Bíránk lesz, a minden-ható és végtelen Isten igénytelen kenyér- és borszín alatt valóság-gal jelen van a mi oltárainkon, hogy mi magunkhoz vesszük, lenyeljük mint valami táplálékot s az a piciny fehér ostyadarab, amelyet magunk állí-tunk elő lisztből és vízből, az a bor, ame-lyet magunk sajtolunk a szőlőből, hogy az a pap szavaira pillanat alatt megszűnik ostya és bor lenni s helyében láthatatlanul megjele-nik Jézus Krisztus!
Ha van ennek a tanításnak értelme, és ha be lehet bizonyítani, hogy Krisztus csakugyan kijelentette az ő jelenlétét az Oltáriszentségben, akkor ennek a nagyszerű misztériumnak a csodájára kellene járni minden embernek; erről kellene írni, beszélni legtöbbet; erre kellene minden kereszténynek legtöbbet gondolnia; akkor az a méltó, hogy egész életünk a csodálat és hódoló imádat megnyilvánulása legyen egy ilyen óriási hittitok előtt s főleg maga az Oltáriszentség, a legcsodálatosabb és legimádandóbb valóság előtt... Már pedig bizony az Oltáriszentségnek van értelme és be lehet bizonyítani, és az ellene felhozható okoskodásokat diadalmasan meg lehet cáfolni. S a katolikusoknak soha nem szabad kifogynia ezeknek az érveknek ismeretéből, hogy ezt a legnagyszerűbb és legvigasztalóbb tant a kételkedésekkel és hitetlenséggel szemben diadalmasan megvédhesse és a maga hitét is velük szemben mindig ébren tarthassa.
Szólj hozzá!
Hűséges Szűz – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – A Názáreti Szűz hitt Isten Szavának és maradéktalanul hű maradt hozzá, példájául minden népnek. ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
Gyermekkora A 14. században az egyetemes Egyház két nagy bajtól szenvedett, melyek elcsúfították és meggátolták a Krisztus felé vezető úton. A római pápa hetven éven át a franciaországi Avignonban élt, s mivel egymás után hétszer francia pápát választottak, a pápaságot politikai érdekeknek szolgáltatták ki. A másik nagy baj az egyre fenyegetőbb török veszedelem volt, amely Palesztinában már a szent helyek pusztulásához vezetett, és világosan látszott, hogy a törökök terjeszkedésének csak fegyverrel lehet útját állni. Ezekhez társult még Itáliában a városállamok harca a pápai állam, a császár és egymás ellen.
Ebben a zűrzavaros században született egy leány, aki férfiakat megszégyenítő elszántsággal és erővel imádkozott, vezekelt és harcolt Krisztus Menyasszonyáért (az Egyházért) és a 'földi Krisztusért', ahogy ő a Pápát nevezte.
Sziénai Szent Katalin életraj-zát egy olyan ember írta meg, aki legbensőbb titkait is ismerte: Capuai Boldog Rajmund domonkos szerzetes, később általános rendi magiszter. Hat éven át állt mellette mint gyón-tató és lelkivezető, mégpedig Katalin életének utolsó hat évében. Az életrajzot a szentté avatás érdekében, 1385-1395 között írta.
A kritikus olvasóban fölme-rülhet a gondolat: vajon hite-lesnek tekinthető-e Rajmund tanúságtétele? Vajon nem egy elfogult, jámbor, öreg szerze-tesről van szó csupán, aki már a rend szempontjai miatt is min-dent elkövetett lelki gyermeke életszentségének bizonyítása érdekében? – Ha csak maga Rajmund tanúskodnék, talán jogos lehetne ez a föltételezés. Ő azonban fejezetről fejezetre – mert ismerte az embert – megnevezi azokat a tanúkat, akiktől a leírt anyagot hallotta, és gondosan megjelöli a tényeket, melyeket ő maga látott, elkülönítve azoktól, melyeket Katalin beszélt el neki vagy más szemtanúktól hallott. Ez utóbbiakat mindig név szerint említi, kezdve az édesanyján, Lapa asszonyon. Sziénai Szent Katalin személye történelmi tény, rendkívüli (tanulás nélküli) tudásával és diplomáciai érzékével, nem véletlen, hogy az "egyházdoktori címre emeltetett"!
Ettől, a nagy körültekintéssel dolgozó ,,krónikástól'' tudjuk a következőket:
A sziénai Benincasa Jakab kelmefestő mes-ter és felesége, Lapa asszony házassága rendkívül termékeny volt: huszonöt gyermekük született. Utolsó gyermekeik ikrek voltak, két kislány, de egyikük, akit Giovannának kereszteltek, születése után hamarosan meghalt. A másik kislány Katalin volt, akit Lapa asszony jobban szeretett a többieknél (talán mert a legkisebb gyermek volt és sokáig tudta szoptatni).
Katalin egész kicsi korában a nagy család és a széles rokonság kedvence lett. Már három éves korában megmutatkozott, hogy Istennek különleges tervei vannak e gyermekkel, akin a jámborság szokatlan jelei látszottak. Szokása volt például, hogy a lépcsőt járva minden egyes lépcsőfok előtt elmondott egy Üdvözlégyet, sőt olykor levitálva haladt fel a lépcsőkön! Hat éves volt, amikor az első látomásban részesült: a domonkosok temploma felett -- ez a templom a házuk közelében állt, és Katalin nagyon szerette -- megjelent neki Krisztus főpapi ruhában. A kíséretében Katalin fölismerte Szent Pétert, Szent Pált és Szent János evangélistát. Az Úr Krisztus jóságosan rámosolygott, majd megáldotta. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.) 
Szólj hozzá!
Az Eucharisztia a communió forrása IV.
Részlet a Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek az Eucharisztia évére. Fordította: Dr. Diós István
A szolidaritás útja
Az Eucharisztia nem csupán a kommunió kifejezése az Egyház életében, hanem a szolidaritás programja is az egész emberiség számára. Az Egyház az eucharisztikus ünneplésben állandóan megújítja annak tudatát, hogy nem csupán az Istennel való bensőséges egységnek, hanem az egész emberi nem egységének is „jele és eszköze”. Minden szentmise akkor is, ha rejtekben vagy a föld egy eldugott sarkában mutatják is be, mindig az egyetemesség jegyét hordozza magán. A keresztény ember, aki részt vesz a szentmisén, megérti belőle, hogy a közösség, a béke s a szolidaritás előmozdítójává kell válnia az élet minden körülményei közepette. Meggyötört világunk, mely az új évezredet terrorizmussal és a háború tragédiájával kezdte, a keresztényeket minden korábbinál jobban arra szólítja fel, hogy az Eucharisztiát úgy éljék át, mint a béke nagy iskoláját, melyben a társadalmi, kulturális és politikai életben a felelősség különböző szintjein a dialógusért és a közösségért fáradozó férfiak és nők nevelődnek. (27)
A legkisebbek szolgálata
Van még valami, amire szeretném fölhívni a figyelmet, mert jelentős mértékben ezen fordul meg a közösségi szentmisén való részvétel hitelessége: az Eucharisztiából merített késztetés egy méltányosabb és testvéribb társadalom fölépítésében való aktív részvételre. Az Eucharisztiában ugyanis a mi Istenünk a szeretet szélsőséges formáját mutatta meg, lerombolva az uralkodás minden változatát – melyek nagyon gyakran érvényesülnek az emberi kapcsolatokban – és radikálisan állítva a szolgálat követelményét: „Aki első akar lenni, legyen az utolsó és mindenki szolgája” (Mk 9,35). Nem véletlen, hogy Szent János evangéliumából hiányzik az Eucharisztia alapításának elbeszélése, de benne van a „lábmosás” (vö. Jn 13,1–20): amikor Jézus lehajol, hogy megmossa a tanítványai lábát, utolérhetetlen módon mutatja meg az Eucharisztia jelentését. Szent Pál is nagy erővel hangsúlyozza, hogy nem szabad Eucharisztiát ünnepelni szeretet nélkül, ami a legszegényebbekkel való osztozkodásban mutatkozik meg (vö. 1Kor 11,17–22.27–34). (28)
Szólj hozzá!
Teljes nevén Montforti Grignon Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül.
Apjától örökölte annak heves vérmérsékletét, ezért már egészen kis korától gyakorolta az önuralmat.
Húszévesen, a középiskola befejezése után, kiváló ajánlásokkal elindult Párizsba, hogy teológiát tanuljon. Útközben egy koldusnak odaadta kabátját, egy másiknak a pénzét, egy harmadikkal pedig ruhát cserélt, majd térden állva megfogadta, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a gondviselésre hagyatkozik.
A szakadt, istállószagú fiút ezek után nem fogadták be a Sorbonne-on, hanem egy kisebb papneveldébe irányították. Ez viszont szerencse volt, mert ez a közösség mentes volt a janzenizmus és a gallianizmus eretnekségeitől, ezért Lajos ezt a tiszta közeget isteni jutalomnak tekintette.
Elöljáróinak engedélyével szeminarista társaiból elkezdte szervezni a „Jézus rabszolgái Máriában” társulatot. Kiváló beszédkészsége ellenére zárkózott és hallgatag volt, mivel a világi társaságban képtelen volt feltalálni magát.
Rendkívül szigorú időbeosztással naponta négy órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt (!) aludt, a többit tanulással töltötte. Engedelmességét és önmegtagadó, áhítatos lelkületét rendszeresen félreértették, szavait félremagyarázták, ezért többször is megrótták nyilvánosan, ám a büntetéseket sértődés nélkül, „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadta.
1700. június 5-én, 27 éves korában szentelték pappá. Mindenképpen „máriás pap” akart lenni, fő célja a papokból álló Mária Társasága missziós rend létrehozása volt. A domonkos harmadrend tagja lett; tanításainak középpontjába a keresztre feszített Jézus alakját és a rózsafüzért állította.
„A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!” ‒ vallotta, és betegek egy kis csoportját gyűjtötte maga köré, hogy imáikat és szenvedéseiket felajánlva esdekeljék ki Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a Bölcsesség Leányai, akik vezetője egy vak asszony lett. Az eladó sorban levő lányoknak megalapította a Szüzek Társulatát, külön lelkigyakorlatokat tartott nekik.
„Tökéletes Mária-tisztelet” című munkája híven tükrözi, hogy a reformáció terjedésének korában Mária palástja alá akarta összegyűjteni a hívő népeket, hogy megóvja őket a tévtanításoktól. Rendkívül sikeres hitszónok volt, akinek lelkigyakorlataira tömegek tódultak. Sikereivel sok ellenséget szerzett magának, az egyházban mind többen nézték féltékenyen népszerűségét: a janzenisták és a reformátusok egyaránt megpróbálták munkáját ellehetetleníteni, mi több, több alkalommal is meggyilkolni! Írásait, értekezéseit el kellett rejteni.
Évekig egy kórház lelkipásztoraként dolgozott, de elbocsátották és évekig megalázó szegénységben nyomorgott egy fagyos, lépcső alatti odúban, ahol a bencés nővérek látták el élelemmel. Lelkigyakorlatait betiltották ‒ sőt, később már azt is, hogy misét celebrálhasson. Hatalmas, lejárató rágalomkampányt indítottak ellene. Mindez nem keserítette el, sőt szíve telve volt örömmel, mert a máriás lélekkel felajánlott szenvedést mérhetetlen értéknek tartotta.
Felkereste Avranches püspökét, hogy felajánlja neki szolgálatait, ám az egyházmegyéjében mindenféle papi tevékenységtől eltiltotta. Végül egy mérgezett leves okozta legyengülését, majd lassú halálát 1716. április 28-ban, Saint-Laurent-sur-Sèvre-ben. Sírja is itt található.
1888-ban avatták boldoggá, 1947-ben szentté (XII. Piusz pápa).
Ünnepe április 28.
Forrás: A szerkesztő Szűz Mária Apostola c. könyve.
Szólj hozzá!
Irgalmas Szűz – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel, hogy a szegény bűnös-, eltévelyedett gyermekei megtérjenek és visszataláljanak az Anyaszentegyházba. Isten Anyja, erővel és hatalommal lép fel Szent Fia ellenségei ellen, a megátalkodott bálványimádók-, a szakadárok-, istentelenek- és az Antikrisztus szálláscsinálóival szemben, akik félrevezetik a választottakat, hogy elbuktassák őket. Mária azért jön, hogy fia Jézus Krisztus irgalmasságát, mielőbb kiárassza a világra! (Vö. Grignon TMT 50/f) –
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
Az Eucharisztia a communió forrása III.
Részlet a Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek az Eucharisztia évére. Fordította: Dr. Diós István
Amennyiben az Eucharisztia az egyházi egység forrása, annyiban annak legnagyobb meg-nyilvánulása, epifániája is (a valóságos jelenléte). Ebből következően hatá-rozza meg az Egyház a föltételeket, melyek tel-jesítésével teljesen részt lehet venni az eucharisz-tikus ünneplésben. A korlátozásoknak azt kell egyre inkább tudatosíta-niuk bennünk, hogy mennyire igényes a kö-zösség, melyre Jézus hív minket. Ez a kommunió hierarchikus, azaz egy-mástól különböző szere-pekre és szolgálatokra épül, ezt hangsúlyozza a szentmise kánonja is a pápa és a megyéspüspök név szerinti említésével. Ez a kommunió testvéri, melyet kölcsönös nyi-tottságra, szeretetre, megértésre és megbo-csátásra nevelő „közösségi lelkiséggel” ápolunk. (21) „Egy szív és egy lélek” (ApCsel 4,32) Minden szentmisében fölhívást kapunk arra, hogy mérjük magunkat ahhoz az eszményi közösséghez, melyet az Apostolok Cselekedetei a mindenkori Egyház mintájaként ír le. Ez az Egyház az apostolok köré gyűlt össze, Isten Igéje gyűjtötte össze, és képes olyan osztozkodásra, mely nemcsak a lelki, hanem az anyagi javakra is kiterjed (vö. Ap 2,42–47; 4,32–35). Az Úr arra hív minket, hogy a lehető legjobban közelítsük meg ezt az eszményt. Különleges odaadással éljük át a liturgia által már javasolt alkalmakat a „stációs szentmiséken”, amikor a püspök papjaival és diakónusaival és Isten népének minden rétegét képviselő hívekkel misézik a székesegyházban. Ez az Egyház fő „megnyilvánulása”. Dicséretes más jeles alkalmakat is szervezni plébániai szinten is, hogy a közösségi érzés erősödjék, új erőt merítve az eucharisztikus ünneplésből. (22) 
Szólj hozzá!
Nagyhatalmú Szűz – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Isten akaratából, Mária szeretettől lángoló Szívén mennek át azok a kegyelmek, amelyek hivatva vannak minket krisztusivá formálni, amiként meg is teszi ezt a benne bízókkal! ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
Az Eucharisztia a communió forrása II.
Részlet a Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek az Eucharisztia évére. Fordította: Dr. Diós István
„Maradjatok bennem és én tibennetek” (Jn 15,4)
Az emmauszi tanít-ványok kérésére, hogy „velük” maradjon, Jézus egy sokkal nagyobb ajándékkal válaszolt: az Eucharisztia szentségé-vel megtalálta annak módját, hogy „bennük maradjon”. Az Eucha-risztia vétele azt jelenti, hogy mélységes közös-ségre lépünk Jézussal. „Maradjatok bennem, és én tibennetek” (Jn 15,4). E bensőséges és kölcsönös egymásban „maradás” bizonyos módon lehetővé teszi, hogy elővételezzük a mennyországot a földön. Vajon nem ez-e az ember legnagyobb óhaja? Nem ezt tűzte-e ki maga elé célként Isten, amikor üdvözítő tervét megvalósítja a történelemben? Ő oltotta az ember szívébe az Igéje utáni „éhséget” (vö. Ám 8,11), azt az éhséget, amely csak akkor szűnik meg, amikor az ember teljes közösségre lép Ővele. A szentáldozás azért adatott nekünk, hogy „jóllakhassunk” Istennel itt a földön, beteljesedést várva az égben. Egy kenyér, egy test
Ezt a különleges bensőséget, amely az eucharisztikus „kommunióban” valósul meg, nem lehet megfelelő módon érteni, sem teljesen megélni az egyházi közösségen kívül. Ezt hangsúlyoztam ismételten az Ecclesia de Eucharistia enciklikában. Az Egyház Krisztus teste: olyan mértékben járunk „Krisztussal”, amilyen mértékben kapcsolatban vagyunk „az Ő testével”. Ezen egység megteremtéséről és fönntartásáról gondoskodik Krisztus a Szentlélek kiárasztásával. Ő maga pedig szüntelenül ápolja ezt az egységet a maga eucharisztikus jelenlétével. Valójában ugyanis éppen az egyetlen eucharisztikus kenyér tesz bennünket egy testté. Ezt erősíti meg Pál apostol: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesedünk” (1Kor 10,17). Az eucharisztikus misztériumban Jézus mint közösséget építi az Egyházat a nagy minta szerint, melyre főpapi imájában hivatkozott: „Miként te Atyám bennem és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldöttél engem” (Jn 17,21). 
Szólj hozzá!
Dicsérendő Szűz – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – „Áldott vagy te az asszonyok között” (Lk 1,42), akit „boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,48), mely szó szerint be is teljesedett, hiszen Őt dicsőítik az egyházi év ünnepei! ‒ Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk. ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
Az Eucharisztia a communió forrása I.
Részlet a Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek az Eucharisztia évére 2004-2005. Fordította: Dr. Diós István
Ünnepelni, imádni, szemlélni
Mily nagy misztéri-um az Eucharisztia! Olyan misztérium, melyet elsősorban jól kell ünnepelni. A Szent-misét kell az egész keresztény élet közép-pontjává tenni, és minden közösségnek mindent meg kell tennie azért, hogy az ide vonat-kozó szabályok szerint a kellő módon ünnepelje a nép részvételével, a kiosztott szerepek meg-felelő betöltésével és komoly figyelemmel a szakralitásra is, mely-nek még az éneket és a liturgikus zenét is ural-nia kell. Az Eucharisztia éve egyik konkrét fela-data lehet minden plé-bániai közösségben a Római Misekönyv alapelveinek és szabá-lyainak gondos tanul-mányozása.Az üdvösség szent jelekben megjelenített misztériumainak befogadásához nagyon jó út a liturgikus év követése. A lelkipásztorok legyenek gondosak abban a „müsztagogikus” katekézisben, melyet az egyházatyák annyira becsültek, s amely segít a liturgia szavainak és mozdulatainak megértésében, elvezeti a hívőket a jelektől a misztériumokhoz, és ahhoz, hogy egész életük elmerüljön bennük. (17)
Részleteiben mind a szentmise ünneplése közben, mind a szentmisén kívüli szentségimádásban ébren kell tartani Krisztus valóságos jelenlé-tének tudatát. Ez mutatkozik meg a beszéd hangnemében és hangere-jében, a mozdulatokban és mozgásokban, és az egész magatartásban. Az ide vonatkozó szabályok emlékeztetnek – én magam is ismételten hangsúlyoztam – annak fontosságára, hogy csendet kell biztosítani mind a szentmisében, mind a szentségimádás alkalmával. Egyszóval mind a fölszentelt szolgáknak, mind a hívőknek a legnagyobb tisztelettel kell bánniuk az Eucharisztiával. A tabernákulumban jelenlévő Jézus egyre több olyan szerelmes lélek számára legyen vonzó pólus, akik képesek arra, hogy hosszasan időzzenek nála, hallgassák a szavát és érezzék szívének dobbanásait. „ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes az úr!” (Zsolt 33,9.) (18) 
Szólj hozzá!
Benedek Elek
Húsvéti ének (részlet)
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
Szárnyakat öltve száll a lelkem,
Ujjongva száll, gyors szárnyalással...
Ím, ott vagyok az ősi telken,
S zsebem tele piros tojással!
(...)
Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Láthatnám édes jó anyámat,
Amint fejemre új kalapot tesz fel
S megsimogatja új ruhámat!
Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Kántálhatnék piros tojásért!
Hálát adnék ezért ezerszer,
S feledném mind, ami csapás ért.
Hej, ha még egyszer... Vége, vége...
A napjaim lassan lejárnak...
Gyermekkoromnak szép emléke,
Isten veled, húsvét vasárnap!
Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-15-1121/feltamadas
Szólj hozzá!
Tisztelendő Szűz – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – A rózsafüzér imádsága nélkül nincs Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs bensőséges keresztény hit. Keresztény hit nélkül nincs BÉKE! ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”
Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában)
A kézbeáldoztatásról összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy annak modern kori gyakorlatát az egyes részegyházakban sietve és visszaélésként vezették be a II. Vatikáni Zsinat után, mely jellemzően azután kapott törvényes kereteket, hogy előzőleg széles körben elterjedt és szokássá vált. Széleskörű megjelenésének és elterjedésének a hátterében a liberalizmus és a modernizmus napjainkban tomboló eretneksége húzódik meg. Imádkozzunk a kézbeáldoztatás gyakorlatának a megszüntetéséért!
Az ősi gyakorlat önkényes megváltoztatását igazolni kívánó állítás, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét , nos ez igazolhatatlan az ősegyház gyakorlatát tekintve, mind történetileg és teológiailag nézve is! Ezen újabb kori gyakorlatban a Legméltóságosabb Oltáriszentség teljes körű megóvása ellehetetlenül: a kézbe-áldozás során az áldozó tenyerére és ujjaira kerülnek a Szent Test apró morzsái, melyek aztán szétszóródnak, és méltatlan helyre kerülnek. A kézbeáldozás lehetősége direkt módon gyengíti az Eucharisztia szentségébe (különösen is a valóságos jelenlétbe) és az egyházi rend szentségébe (különösen is a pap és az Oltáriszentség egyedülálló kapcsolatába) vetett hitet.
A kézbeáldoztatás a Szent Test részecskéinek elhanyagolása, semmibevétele által súlyosan sérti a kenyér színében valóságosan jelenlevő Urat, és közvetlenül rombolja a valóságos jelenlétbe vetett katolikus hitet, ellentmond az Egyház tradíciójának – ennek okán, mint a Szentség méltó védelmére és a tiszta katolikus hitre nézve rettenetesen kártékony gyakorlatot, a kézbeáldozást a vonatkozó engedély eltörlésével a lehető legsürgősebben meg kell szüntetni.
A Szentséges Szűz Máriával, a Szent Angyalokkal és az összes Szentekkel együtt engeszteljünk buzgón a Legméltóságosabb Oltáriszentségben az Úr ellen elkövetett vétkekért, s imádkozzunk a térdelve, nyelvre áldoztatás visszatéréséért minél többen, minél többet! (A cikk vége!)
Szólj hozzá!
Nagyokosságú Szűz – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Máriában tökéletes fokon megvolt az okosság, a megfontoltság, a mérlegelés, a türelem és a hálaadás, melyek az összes erények alapja és koronája. ‒ Szűzanyám, adj nekünk tisztánlátást és üdvös mértéket! ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
Prágai Szent Adalbert (956-997)
A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ban otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( Forrás )
Szólj hozzá!
„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”
Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában)
A kézbeáldoztatás súlyosan sérti az Oltáriszentségben rejtező Urat
A kézbeáldoztatás során, mikor a pap a Legszentebb Oltáriszent-séget az áldozó tenyerébe helyezi, a szentáldozáshoz járuló személy voltaképpen magát áldoztatja meg, hiszen Krisztus Testét a paphoz hasonlóan maga emeli a saját szájához. A Szentséget ekképpen fogadó és mozgató kezek nagyon gyakran eleve nem is tiszták. A Szent Test apró morzsái, melyhez hasonlókat a pap a kánoni ujjairól nagy gonddal köteles purifikálni, minden esetben az áldozó tenyerére és a Szentséget szájához emelő ujjaira tapadnak, amivel senki sem törődik, s így az áldozó kezének közvetítésével a szent partikulák szanaszét hullanak a földre, beletörlődnek a ruházatba, rákerülnek a templomi padra. A kézbe áldozó az Oltáriszentségnek a kezére tapadt aprócska morzsáit tovahordja, tudta nélkül kezet fog vele, széthinti a gépkocsijában, az autóbusz kapaszkodóján, s jobb nem is folytatni.
A kézbeáldozó elveszíti a Szentség méltó fogadtatásá-nak imádó benső-ségét és eséllyel a kegyelmét is: élete legszentebb pilla-natát. A kézben-áldozó a legtöbb esetben úgy éli át a Legfölségesebb Szentség vételét, hogy jellemzően épp kanyarban, a paptól elmenőben, „menet közben” veszi magához. Ilyen körülmények között a Szent Test vételének a mindent megelő-ző nagyszerűsége is elhomályosul, amely a szentmise áldozatra és az Eucharisztiára vonatkozó protestáns tévtanok elfogadásának a melegágyává válik. (Ebben is érvényesül az az ún. "ökumenikus közeledés", melyben nem a protestáló eltávolodottak "közelednek", hanem az egyetemes (katolikus) Anyaszentegyház távolodik a méltó és üdvös bensőségességtől!) A kézbeáldozás gyakorlatát téves "ökumenés" nézetekre alapozva terjesztették el!
A kézbeáldoztatás modernkori gyakorlata a II. Vatikáni Zsinat után jelent meg a világ számos pontján, eleinte közönséges visszaélésként, amelyet a Szentszék aztán utólagosan engedélyezett és szabályozott. Magyarországon a kézbeáldoztatási gyakorlat 1986-ban kapott szentszékileg jóváhagyott püspökkari engedélyt.
A Szentszék Istentiszteletek Kongregációjának korábbi titkára, Albert Malcolm Ranjith érsek a következő figyelemre méltó megállapítást teszi a kézbeáldozással kapcsolatban: „A kézbeáldozás kapcsán el kell ismernünk, hogy ezt a gyakorlatot az egyes részegy-házakban sietve és visszaélésként vezették be azonnal a zsinat után; ily módon megváltoztatva a korábbi évszázados gyakorlatot, az új gyakorlat pedig időközben az egész Egyházban szabállyá vált. Ezt a változást azzal az állítással akarták igazolni, mely szerint a kézbeáldozás jobban tükrözi az evangélium szellemét és az ősegyház gyakorlatát.”
Az általános érv e gyakorlat mellett – amely szerint a kézbeáldozásnak e modern módja ókeresztény gyakorlatot követ – a rendelkezésre álló patrisztikus bizonyítékok alapján teljesen igazolhatatlan. (Részletesen tudósít erről Athanasius Schneider ORC közép-ázsiai püspöknek az egyházi tradíciót messzemenően igazoló Dominus est – az Úr az! című kiváló könyve, melynek magyar fordítása már elkészült. Imádkozzunk mielőbbi kiadásáért!) Az őskeresztény gyakorlat minden áron való helyes alkalmazása szerint ma a kézbeáldozónak a leborulás előzetes tiszteletadása után, jobb tenyerébe kellene fogadnia a Szentséget, s mély meghajlás közepette, ajakkal kellene fölvennie a szentostyát, nagy gonddal mintegy végignyalva a tenyér felületét, hogy semmiféle morzsa ne maradhasson hátra.
A Szentség megóvása végett ezt az igen körülményes kézbeáldozási procedúrát nem véletlenül váltotta fel a térdelve, nyelvre történő áldozás, áldoztatótálcával és áldoztatókendő használatával együtt, amely egyszerre biztosítja a Szentséggel való legmegfelelőbb gondosságot, valamint az áldozó hódolatát, és a praktikus szempontoknak is egészen megfelel. Az ősi gyakorlat elégtelen, a tradícióval összeegyeztethetetlen utánzására aligha lehet kielégítő érvet találni, ami tipikus jele annak, hogy a kézbeáldozás mai gyakorlata a modernizmus eszmei hátterére épül.
Szólj hozzá!
23.
április
MIT ÉR A FATIMAI ÁJTATOSSÁGUNK A MAI VILÁGKATASZTRÓFÁK KÖZEPETTE? III. rész
| Szólj hozzá!
Kerekes Károly O.Cist atya, a budai kapucinusok templomában 1991. február 13-án elhangzott beszéde (részletek)! Rendkívül aktuális!
Harmadik fő kérdésünk, hogy miért és hogyan engesztelő zarándoklat ez a mostani? – (...) Ha kihívóan akarnám megfogalmazni a választ, úgy is mondhatnám: úgy lesz igazán engesztelő ez a fatimai zarándoklat, ha gyökeres elhatározást teszünk, hogy akik itt, a mi Urunk Jézus Krisztus által is középpontba állított áhítatgyakorlatokat – melyet a hamvazószerdai evangélium is lelkünkre köt –, vagyis az imádságot, a böjtöt és az alamizsnálkodást legalább olyan komolyan vesszük, mint a hívő mohamedán testvéreink. És itt hangsúlyozom, hogy nem a hatalmi hóbortban szenvedő, elbizakodott vezetők, hanem az egyszerű hívő mohamedán testvéreink. Mert azok bizony halálosan komolyan veszik. És ebben minekünk, keresztényeknek van mit tanulnunk a tiszta szívű egyszerű hívőktől.
A fatimai kis látnokok úgy vették az égi üzenetet, hogy sokat kell imádkozni, böjtölni és alamizsnálkodni, hogy megmeneküljön az emberiség a fenyegető pusztulástól.
Mindenek előtt tehát imádkozni. Az imádságok közül is kiemelkedően a szentolvasót ajánlotta a jelenés. Azt az imádságot, amelyet már a lourdesi üzenetben is kiemelkedő mennyei buzdításként vettünk több mint egy félszázaddal előbb. Ez a csodálatos imádságfüzér magában foglalja hitünk legalapvetőbb igazságait. És ha ezek megvallását Jézus Anyjának engesztelő imádságával egyesülve végezzük, lehetetlen, hogy meghallgatásra ne találjon a minket végtelenül szerető, irgalmas Isten előtt. Hiszen Szűz Mária a mi Krisztusba öltözésünk folytán a mi Anyánk is.
Itt hadd emlékeztessem a testvéreket egy középkori legendára, bizonyára ismerik.
Nagy veszélybe kerülvén egy fiatalember a Boldogságos Szűz képe elé járult, és ismételgette az "Üdvözlégy, Tenger-Csillag (Ave Maris Stella) himnusz egy sorát:
"Mutasd meg, hogy Anyám vagy, mutasd meg, hogy Anyám vagy!"
Egyszer csak hallja a Mária-szobor ajkáról: "Mutasd meg, hogy fiam vagy, mutasd meg, hogy fiam vagy!"
Ez a legenda arra figyelmeztessen minket, hogy minden erőnkkel mutassuk meg mindenekelőtt buzgó imádságunkkal, különösképpen a szentolvasó imádkozásával, hogy valóban Mária fiai, Mária leányai vagyunk. Akkor lehetetlen, hogy meg ne hallgasson minket az Úr! – Természetesen az imádságon kívül nagyon komolyan kell vennünk a böjtöt és az alamizsnálkodást is. A mai keresztények jórésze sajnos, már leszokott a komoly böjtölésről. Igaz, a pénteki böjtöt mint hústól való megtartóztatást át lehet váltanunk imádságra és jó cselekedetekre. De ne felejtsük, a böjt nem egyedül a hústól való megtartóztatást jelenti. A böjt a gyomrunkon való uralmat, az evésben való komoly önfegyelmet jelenti. Mint ős-szüleinknél a Paradicsomban. Ott sem a hústól való megtartóztatásról volt szó, hanem egyféle gyümölcstől való önmegtartóztatásról.
Böjtölnünk lehet és kell az édességekben, az élvezeti cikkek (kávé, tea, gyümölcs, dohány, szeszesital stb.) használatában is. (...) Ugyanúgy nem szabad megfeledkeznünk az (...) irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásáról. Jézus szavai szerint ez dönti majd el, hogy az utolsó ítéleten az ő jobbjára kerülünk-e az örök boldogságra, vagy baljára, az örök gyötrelemre a kárhozatba. Erről van szó végeredményben a mi (...) fatimai Mária-zarándoklatunkon, különleges ájtatosságunkon.
Áldottak és boldogok, akik ezt megértik, szívükbe fogadják, és meg is tartják!
Százszor, ezerszer és százezerszer áldottak és boldogok, akik ezt Jézus Anyjával együtt vallják és vállalják, (...) aki értünk és velünk együtt imádkozik most és halálunk óráján.
Záró gondolatképpen és kiegészítésül szeretnék még valamit mondani. Vegyük ezt úgy, a fatimai Mária-ájtatosságra ide zarándokolt Testvérek, mint bibliai, illési értelemben vett hamuba sült pogácsát úti-tarisznyájukba. (...)
FATIMAI TITKOK NYOMÁBAN
Kidobni nyíló rózsát ablakon,
hogy csendesüljön a vihar,
miközben háború tombol vakon,
és sátáni a zűrzavar:
széthull a földgolyó, –
mit gondolsz, érdemes?
Csak nézem Máriát s imádkozom
az ő kis látnokaival
a szentolvasó titkait s tudom:
e hit-rózsák szirmaival
sebünk gyógyítható, -
s földünkön béke lesz!
Kerekes Károly
Szólj hozzá!
Üdvözítőnk Anyja – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Megváltónk Anyja, aki anyai joggal jár közbe Szent Fiánál földi gyermekeinek üdvösségéért. ‒ Ó Mária, meg ne feledkezz rólunk! ‒
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”
Írta: Fülep Dániel (Megjelent a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában)
A Szentek példája leborulásra és imádatra sarkall
A Szentek seregének imádságai ékes példáját adják számunkra az Oltáriszentség iránti köteles tiszteletnek. Aranyszájú Szent János, Alexandriai Szent Cirill, vagy éppen Szent Bonaventura fohászai a legszebb szavakkal is alig tudják kifejezni hódolatukat a Szentségben jelen levő Úr iránt.
Gyönyörűen mutatja ezt az angyali doktor, Aquinói Szent Tamás szentáldozás előtti imája: „Mindenható, örök Isten, íme egyszülött Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak szentségéhez járulok. Úgy közeledem, mint szegény, egyszerű teremtmény az ég és föld Urához. Kérlek azért végtelen irgalmadra, légy kegyes betegségemet meggyógyítani, tisztátalanságomat megmosni, vakságomat megvilágítani, szegénységemet gazdagítani, hogy az angyalok Kenyerét, uralkodók Urát oly hittel vegyem magamhoz, mint az lelkem üdvösségére a leghasznosabb. Engedd, hogy a kenyér színe alatt rejtőző kedves Fiadat, kivel most földi vándorlásomban egyesülni akarok, egykor az örökkévalóságban színről színre is megláthassam. Ki Veled és a szentlélekkel él és uralkodik, mindörökkön örökké. Amen.”
A Szentatya csak térdelve és nyelvre áldoztat.
XVI. Benedek pápa következetesen példát mutat az áldoztatás legméltóbb formájáról: szentmiséin csak térdelve, nyelvre áldoztatja a híveket. A pápa szertartásmestere, Guido Marini prelátus az Osservatore Romano újságnak 2008. június 25-én adott interjújában kijelentette, hogy a pápai miséken a jövőben az áldoztatásnak a szabályos formája, a pápa által addig is már több ízben gyakorolt, térdelve és nyelvre való áldozás lesz. Guido Marini a következőket mondta: „Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kézbeáldoztatás jogilag még ma is kivételes engedélyhez kötött, mely egyes püspöki konferenciák püspökeinek adatott csak meg. A pápa eljárása arra szolgál, hogy az egész Egyház számára érvényes általános szabály törvényi erejét aláhúzza.”
Nagyon fontos, hogy a titok és a hódolat iránti érzéket újra felébresszük.
A nyelvre-áldozás – az áldozásnak XVI. Benedek pápa által előnyben részesített formája – „nem csak formai dolog”, mondta a vatikáni Istentiszteletek és Szentségek Kongregáció új prefektusa, Antonio Canizares Llovera bíboros a „La Razón” spanyol újságnak adott interjújában.
„Mit jelent a szentostyát nyelvre fogadni? Mit jelent a Legméltóságosabb Oltáriszentség előtt letérdelni? Mit jelent a szentmisében az átváltoztatás alatt térdelni?
Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus az Eucharisztiában valóban jelen van”, mondta Canizares bíboros, prefektussá való választásáig Toledo érseke. „Ezek tiszteletet és az Isten előtt magát földre vető ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát. Ezért nem ugyanaz, ha a kezünket nyújtjuk oda és valahogyan fogadjuk a szentostyát, azzal a magatartással, amikor ezt a helyzetnek megfelelő tisztelettel cselekedjük. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.”
XVI. Benedek pápa a Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdításában a szentáldozással kapcsolatosan maga mondja: „Magunkhoz venni a szent Eucharisztiát azt jelenti, hogy önmagunkat az imádás állapotába helyezzük Azzal szemben, Akit magunkhoz veszünk.” (Nr. 66.)
Szólj hozzá!
22.
április
MIT ÉR A FATIMAI ÁJTATOSSÁGUNK A MAI VILÁGKATASZTRÓFÁK KÖZEPETTE? II. rész
| Szólj hozzá!Kerekes Károly O.Cist atya, a budai kapucinusok templomában 1991. február 13-án elhangzott beszéde (részletek)! Rendkívül aktuális!
Második fő kérdésünk, hogy miért jöttünk a fatimai ájtatosságra? Hiszen Fatima Portugáliában van, mi pedig Magyarországon élünk és közülünk talán egyesek sohasem látták, de nem is fogják látni a fatimai dombokat. Ezzel kapcsolatban ne felejtsük el, hogy korunkban egyre inkább tudatosodik ez a bibliai tanítás, hogy az Egyház Krisztus teste.
Tehát bármely tagjának öröme és szomorúsága az egész Egyháznak öröme és szomorúsága. És ugyanígy bármi történik egyetlen sejtben is, az az egész Egyházra mint élő testre kihat. Tehát ami Fatimában történt, az számunkra, magyar hívők számára is, de az egész emberség sorsára is életfontosságú!
Éppen napjainkban az egész emberiséget végpusztulással fenyegető háború indult el. Mindkét fél vezetői szent háborúról beszélnek, az igazság, a jóság, az emberiesség jelszavait szajkózzák.
Valójában a pénz, az érdek, a hatalom a tét mind a két oldalról. Ne higgye senki, hogy van szent háború! Lehet kényszerű háború, lehet rablótámadás és kényszerű védekezés, de szent háború nincs. A szent és élő Isten nem a háború, hanem a béke Istene! Itt a földön a békesség leghatékonyabb előkészítője az édesanyák hite, amelyet férjükben és gyermekeikben ébren tartanak szolgáló szeretetükkel, áldozatos életükkel.
A mai emberiség-pusztító háborút sokan már úgy emlegetik, mint az európai és az arab népek, sőt még tovább menve, mint a kereszténység és a mohamedánság élet-halál harcát. Most ne vitassuk, hogy ez túlzás-e, vagy valóság. Hanem emlékezzünk arra, hogy a Portugáliában fekvő kis Fatima városka Mohamed leányának, Fatimának a nevét viseli. A keresztények millióinak meggyőződése szerint Krisztus Anyja, a 
Boldogságos Szűz Mária 74 (ma már 100) évvel ezelőtt itt szólott három gyermek-látnoknak egy elkövetkező nagy világkatasztrófa veszélyéről, ha meg nem térnek az emberek, első sorban a keresztények.
Ha meg nem térnek annak a szentháromságos egy Istennek a szolgálatára, akit ki kell engesztelnünk a böjt és az alamizsna gyakorlásával, hogy eljuthassunk hozzá, az Ő örök békességére és boldogságára.
Kiemelkedően történelmi, sőt kiemelkedően üdvösségtörténelmi időket élünk meg napjainkban, éppen ebben a nagy világégés-veszélyben. Keresztények és mohamedánok millióinak, sőt százmillióinak szembenállásában. A vezetők csak a felületi buborékokat látják a közeledő özönvízen. (Ezek, mint mondtuk: a pénz, az érdek és a hatalom lidérces csillogásai.)
Mi, akik ma fatimai Mária-zarándoklatra idejöttünk, mélyebbre kell, hogy lássunk: az élő Istenbe vetett élő hitünknek elsorvadásáról van szó, ezt kell gyógyítanunk, ezt kell megerősítenünk. De hogyan? Mária szavával kérdezzük: "Hogyan lehetséges ez?" ‒ (Bűnbánattal, megtéréssel és engeszteléssel!) (...) (Folyt.)
Szólj hozzá!
Teremtőnk Anyja – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: ‒ Aki a világra szülte a valóságos Istenembert: Jézus Krisztust, aki öröktől fogva együtt munkálkodik az Atyával, Mária részese és társa Szent Fiának. –
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
Szólj hozzá!
„Leborulva áldlak, láthatatlan Istenség”
(Fülep Dániel, a Tengernek Csillaga 2009. szeptemberi számában megjelent írása nyomán!)
A Szentírás szerint, az embernek le kell borulnia Isten színe előtt
„Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban” (Fil 2,10) – tanít bennünket Szent Pál apostol. A Szentírás egyöntetű tanúsága szerint a fölséges isteni jelenlét előtti leborulás vagy letérdelés az alázatos imádás kifejezéseként a tiszteletnek alapvető gesztusa.
Így olvassuk a Királyok első könyvében: „Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr oltárának színe előtt – ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével – felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét” (1 Kir 8,54–55). A király könyörgő imádsághoz felvett testtartása egyértelmű: térden áll az oltár előtt.
Ugyanez a hagyomány található az Újszövetségben is. Péter térdre borul Jézus előtt (vö. Lk 5,8). Hasonlóképpen cselekedett Jairus, amikor arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg leányát (Lk 8,41). A leprából meggyógyított szamariai leborulva adott hálát az Úrnak (Lk 17,16). Így látjuk Máriát, Lázár testvérét, amikor Lázár életéért könyörgött (Jn 11,32).
A felséges jelenlét és az isteni kinyilatkoztatás előtti leborulás ugyanezen gesztusával találkozunk mindenütt a Jelenések könyvé-ben (Jel 5,8.14; 19,4). Szent János elbeszéli, hogy imádással borult az Úr angyalának lábai elé, amikor látta és hallotta a neki szóló kinyilatkoztatást (vö. Jel 22,8).
A legjobb módja annak, hogy kifejezzük tiszteletünket az eucharisztikus színekben előttünk álló, mérhetetlen nagysággal és szentséggel bíró Úr iránt, Péter apostol példájának a követése, aki térdre borult az Úr előtt és felkiáltott: „Uram, menj el tőlem, mert én bűnös ember 
vagyok!” (Lk 5,8) Szent Domonkos pl. gyakran arcraborulva imádkozott az Úrhoz.
vagyok!” (Lk 5,8) Szent Domonkos pl. gyakran arcraborulva imádkozott az Úrhoz.A szentáldozással kapcsolatban nemcsak a leborulásra, hanem az Oltáriszentség nyelvre fogadására is találhatunk biblikus megfonto-lásokat. Ezekiel jelképesen közvetlenül a szájába kapja Isten igéit: „Nyisd fel szádat, és edd meg azt, amit én neked adok! Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. (…) Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset (…). Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz.” (Ez 2,8–9; 3,2–3)
A szentáldozásban magunkhoz vesszük a testté lett Igét, amely nekünk, Isten gyermekeinek való-ságos eledelünk. Amikor az Oltári-szentséghez közele-dünk, emlékezetünk-be idézhetjük a 81. zsoltár 11. versét is, amelyet a zsolozsmá-ban imádkozunk Úrnapja főünnepén: „Csak nyisd ki szá-dat, és én betöltöm”.Elképzelhető, hogy Krisztus az utolsó vacsorán a kenyeret az iskarióti Júdásnak (vö. Jn 13,26–27) közvetlenül a szájába helyezte, s meglehet, így tett minden apostollal. A közelke-leti vidékeken Jézus idejében ténylegesen létezett egy olyan hagyományos gyakorlat, amely még ma is változatlanul megfigyelhető, hogy a ház ura saját kezűleg eteti vendégeit, oly módon, hogy szimbolikusan a szájukba helyez egy darabkát az ételből.
A konszekrált kenyér (Szentostya) színei alatt valóságosan jelen levő – Testével, Vérével és isteni fenségével is köztünk rejtező Úr imádása a legtermészetesebb. És ez legnyilvánvalóbb módon a térdelés vagy leborulás biblikus gesztusában fejeződik ki, melyet az Egyház tradíciója jól ismer és alkalmaz, s amelyet lelkünk java és az Oltáriszentség megóvása érdekében nekünk is követnünk kell!
Szólj hozzá!
Kerekes Károly O.Cist atya, a budai kapucinusok templomában 1991. február 13-án elhangzott beszéde (részletek)! Rendkívül aktuális!
Hogy mit ér? Mindenekelőtt és mindenesetre többet, mint a végtelenül elbizakodott nyugati világ és a féktelenül fatalista arab világ minden ereje és hadi potenciálja együttvéve. Szeretném itt és most ezt a meggyőződésemet Isten kegyelmével (...) úgy kifejteni és úgy az én jó testvéreim szívébe gyökereztetni, hogy bármerre járnak-kelnek, ez az itt begyökereztetett mustármag-tanítás növesszen égig érő szárat, hajtson árnyat adó lombos ágakat minden megfáradt hajléktalan testvérünknek, fakasszon igazi örömöt adó virágokat ennek az élvezethajhászásba belekeseredett világnak és teremjen örök életre nevelő gyümölcsöket a halálba "gyorsuló" korunknak, ennek az eszét vesztett emberiségnek.
Hadd mondjam meg azt is, hogy pontosan miről is szól ez a mostani elmélkedésünk, mi lesz a három fő pontja. Először is arra felelünk, hogy miért Mária-ájtatosság ez. Másodszor azt fejtjük ki nagy alapossággal, hogy miért éppen fatimai Mária-ájtatosság, és harmadszor (...) miért és hogyan engesztelő zarándoklat, vagyis égi-földi kibékülést esdő ez az ájtatosság.
Kérem a Szentlélek Úristent, aki Mária szívét eltöltötte, világosítsa és erősítse meg a mi szívünket is, hogy ez az ájtatosságunk százszoros termést hozzon.
Először is tehát miért jöttünk, össze Mária ájtatosságra? – Hála Istennek, elmúltak már azok az idők, amikor egy nagyhatalmú államférfi így kiáltott fel: "Csak azt a máriázást hagynák már el, mindjárt jobban haladnánk az Egyház felszámolásával!"
Nos, "ezek," vagyis a hívők nem hagyták el a máriázást, és az istentelen ateizmus nem bírt az Egyházzal! Liturgiánk Szűz Máriára alkalmazza az ószövetségi prófétai szót: "Te egyedül egész eretnekségeket tettél semmivé!"
Mi nem azért tartunk máriás zarándoklatot, hogy bárkit megsemmisítsünk, de igenis erőt akarunk gyűjteni arra, hogy minket senki és semmi meg ne semmisítsen.
Nem új tanítások után kapkodunk. Mária által Isten sohasem akar nekünk új tanítást adni. De Mária anyai szeretetét felhasználja, hogy megmutassa általa, hogy itt és most mi az a kinyilatkoztatásban, amire leginkább szükségünk van fennmaradásunkhoz és örök életünkhöz. Máriának itt a földön csak egyetlen, az emberekhez intézett szavát jegyezte fel az Evangélium, és ez a kánai menyegzőn hangzott el s nem önmagáért szólt, szava nem magára Máriára, hanem Jézusra irányult: "Bármit mond, tegyétek meg!"
Szűz Máriának tehát nincs privát üdvösségterve. Sőt nincs egyetlen szava, egyetlen tette sem, ami Jézustól független lenne. Mindig, mindenben, mindenütt és mindenki számára ennyi az üzenete: "Bármit mond (tudniillik Jézus), tegyétek meg!"
Üdvösségtörténetünk egész folyamán a világ végéig ezt sugallja ‒ bár a korokhoz alkalmazva ‒, a történelmi szituációk változásainak megfelelően. Mint a jó édesanya, aki nem fárad bele millió és millió formában inteni gyermekeit: Fiaim, leányaim, csak amit édesapátok testamentumban hagyott rátok, csak azt valósítsátok meg!
Mindennapi vallási életünkre vonatkoztatva ez azt is jelenti, hogyha ezen ájtatosságunk után valaki megkérdezi tőlünk: Nos, mit tanultatok attól a szép Szűz Máriától? ‒ nyugodtan feleljük csak: Azt, hogy bármit mond Jézus, azt tegyük meg, ha boldogok akarunk lenni, igazán boldogok, és örökre! Nincs más út, nincs más igazság és nincs más élet, csak Jézus, aki fogantaték a Szentlélektől és születék Szűz Máriától. Nincs más út a jóakaratú ember számára, nincs más igazság az örök igazságot kereső elme számára, és nincs más élet azok számára, akik az igazi emberséget, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberséget keresik.
Mi ezt keressük, ezt vállaljuk, ezt akarjuk megélni embertestvéreink között. A mi Mária-tiszteletünk annak a folytatása, ahogyan Mária tisztelte Jézust ‒ a názáreti angyali üdvözlet örömétől a golgotai kereszt alatti hűségen át a testestül-lelkestül való mennybe felvételig. Mi ezért jöttünk Mária-ájtatosságra, hogy ezt begyakoroljuk. (Folyt.)
Szólj hozzá!
Jó-tanács Anyja – Könyörögj érettünk!
(Litánia itt!)
Elmélkedés: – Krisztus tudtunkra adja az Atya akaratát, Mária pedig tanácsolja és biztat: Tegyétek, amit mond! –
Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!
Let's recite three Hail Marys for peace every day!
Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!
Recemos cada día tres Avemarias por la paz!
Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!
Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!
Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!
Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!
Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!
