8. nap
A béke és egység szentje
Most már fogadalma szerint élhetett. Ám fizikailag, lelkileg egyre több szenvedés zúdult rá. A sok megerőltető munka, a metsző, jeges hidegben való serénykedés, és a vezeklő sanyargatások miatt egyre többször betegségbe esett. A testi meggyötörtségnél még erősebb volt azonban a lelki megtöretés. Megtudta, hogy atyja és bátyja (későbbi V. István király) éveken át harcban álltak egymással.
Margitnak, aki az ország egységéért, békéjéért engesztelt, mély fájdalmat okozott a családjában lévő békétlenség, ellenségesség, széthúzás, viszálykodás. Ez teljesen összetörte őt: „ilyenféle háborúság semmiképpen nem lehet sok lelkeknek veszedelme nélkül!” – állította sok szerzetestársa előtt. Emellett nagy fájdalommal töltötte el egyházának szorongatott állapota is. Hiába vigasztalták társnői, ő csak sírt és sírt és egyre többet vezekelt a bűnökért. 
Atyjához eljutott a hír, hogy leányuk őt okolja, sőt megítéli az ő háborúságait. Ezután megvonták tőle látogatásaikat és támogatásukat. Margit, aki megszokta, hogy családja gyakran látogatja őt – akiket szeretett –, egyre inkább hiányolta jelenlétüket. Mindezen kívül addig, ellátták gazdag ajándékokkal, melyeket ő mindig kolostorának, és a szegényeinek juttatott, most észre kellett vennie, hogy rendjének nem tud semmit adni többé. Szegényeinek akart volna még adakozni, de az apácatársai keményen rászóltak: „Semmit se adunk a szegényeknek. Mi is szegények lettünk!” Szegényei is morogni kezdtek és szidták, amiért nem kaptak tőle már semmit. „Bocsássatok meg atyámfiai!” – kiáltotta oda nekik zokogva, de azok csúnyán elfordultak tőle. Egyedül György fráter állt ki mellette és erőteljes alakjával védelmébe vette őt, haragjában szétkergette a méltatlankodókat. Margit halálsápadtan ájult el a kövezeten.
Egész életében mindig önként alázta meg magát. Most azonban folyamatosan őt alázták meg. Meggyötörték, gúnyolták, sértegették. Abban a kolostorban, melyet a király őmiatta építtetett, nővértársnői elfordultak tőle. Még akik nagyon szerették, mint pl. a volt dajkája, Olimpiádesz anya, sem merték érzésüket mások előtt kimutatni. Csak titkon siratták királylányukat, látván mindennapos megaláztatásait. Csodálták őt, amiért ezt oly nagy lelki erővel viselte.
Margit egészen magára maradt. A királyi pár, miként bátyja is, másfél éven keresztül megvonták tőle jelenlétüket, szeretetüket. Őrá haragudtak, aki békíteni akarta a haragosokat egymással, akinek legfontosabb vágya országa egysége és békéje volt, most megtagadták őt,megvonva tőle szeretetüket. Még Marcellus atya is arra kezdte buzdítani, hogy menjen át egy másik kolostorba, mert nyíltan megmondták neki, nem kívánatos a jelenléte és nem tudják őt eltartani. Sorsa a kolostorban a leghitványabb szolgálóleánynál is rosszabbra fordult.
Margit átélte Jézussal a teljes elhagyatottságot, kitaszítottságot és éjszakánként együtt mondta Jézussal a feszület előtt: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Ez volt Margit lelkének sötét éjszakája.
Marcellus atya meglátogatta és keményen rászólt: „A szent engedelmességre megparancsolom, szedd össze holmidat. Holnaptól fogva a fejérvári kolostor lakója leszel.” Szentünk mélyen meghajtotta fejét, de szívét tőr járta át. Csak annyit kért, hogy elmehessen még egyszer a templomba imádkozni. Zokogva borult le a Szent Kereszt oltáránál és kérte: „Atyám, ha lehetséges, távoztasd el tőlem ezt a poharat.” A Szent Kereszttel szemben volt Szent Erzsébet asszony falra festett gyönyörű képe. Mély könyörgésre fakadt IV. Béla király húgának képe előtt, kérve őt, ha csak lehetséges, ne kelljen eltávoznia onnan. Esdve kérlelte, szóljon az érdekében Jézusnál, hogy fordítsa vissza szüleinek, testvéreinek szívét őfelé. S ne kövesse őt haragjuk. Ekkor feje fölött imádságára egy hangot hallott: „Amen!”
Margit felnézett és látta, amint Szent Erzsébet elmosolyodik, ragyogó kék szeméből mennyei szeretet sugárzik rá. Margit felsikoltott és lerogyott a kőre. S ezután nem sokkal, a templom tornyában megkondultak a harangok. Bekiáltották, hogy jön a király.
Szentünk kisietett és látta, amint apját haldokolva hozzák a Boldogasszony kolostorába. Vele volt a királyné, aki zokogva térdelt ura mellett, és ott állt István király is családjával, s velük az udvar főemberei mind. Béla király, aki utolsó idejében megtagadta leányát, most az ölébe hajtva fejét, kiengesztelődött szívvel adta vissza lelkét Teremtőjének. Nemsokára elhunyt a királyleány édesanyja, Mária királyné is. Családjának tragikus elvesztése mély szenvedést okozott Margitnak.
Édes Jézus, Te, akit kiválasztasz, azt elvezeted a kálváriára, szenvedésed helyére, és Szíved fájdalmában részesíted. Könyörülj meg rajtunk, hogy amikor megtapasztaljuk a vigasztalanságot, a megaláztatásokat, a sötétséget, mi is erős, bátor lélekkel fogadjuk azokat! Adj lelkünkbe nagy bizalmat, hogy Te osztozol szenvedésünkben, s hogy Szent Sebeid által nyerünk majd gyógyulást.
Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség….
Békeszerző Árpád-házi Szent Margit, könyörögj érettünk! Amen.
Szent Margit érdemeiért árasszon el bennünket a Békesség Lelke,
hogy általa megértsük, egység nélkül nincsen béke!
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)
