1. nap
A felajánlás
Béla király a tatár ellenség elől Trau városában talált menedékhelyre, mely egy félszigeten elterülő városka volt.
A tatárok vezére ostrom alá vette a várost, nekiment a háborgó tengernek is, csakhogy megszerezze a királyt. Isten kegyelméből azonban hatalmas vihar tombolt, mely távol tartotta az ellenséges erőket.
A városka nem adta ki vendégét, őrizte és védelmébe vette őt.
Amikor végre a király a sok veszteségtől, harctól összetörve hazatért, megtudta feleségétől, hogy szíve alatt új életet hordoz. Ekkor ismét erőt érzett magában, hogy legyőzze fájdalmát két leány gyermeke halála miatt. Csüggedtsége eltűnt és mintegy sugallatra feltört belőle egy csodálatos felajánlás:
„S ha visszaadod nemzetemet, országomat, én Uram, Istenem, ha megvéded ezt a várost, mely vendégül fogadott, Neked ajánlom föl születendő gyermekemet…A Te dicsőségedet hirdesse ajka első szavával, a Te dicsőségedet az utolsóval, ha majd lelke tisztán, mint ahogy erre a keresztség szentsége mossa, visszaszáll hozzád.”
Laszkarisz Mária, a görög császár leánya először megrettent ura hirtelen fogadalmára.
De aztán magába szállva könnyek között térdeplőjére térdelt és feltört belőle is a fogadalom:
„Irgalmazz én Uram! Könyörülj rajtam! Védd meg a várost, végső menedékünket e földön. Védd meg uramat, és én a Te szolgálatodnak szentelem jövendő gyermekemet, akkor is, ha minden elveszett.”
Isten meghallgatta a szülők áldozatát és elfogadta azt.
Jézusom, add, hogy minden szülő felismerhesse, hogy gyermeke Istené és nem az övé. Felismerhesse, hogy ajándékba kapja őket az Atyától, s nevelnie kell a jóra, a Te dicsőségedre, az evangéliumi életre.
Uram, küldd el Szentlelkedet minden szülőnek, hogy felismerhessék ezt az igazságot!
Miatyánk….Üdvözlégy….Dicsőség…
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj mélyhitű, jó szülőkért! Amen.
(Forrás: az első részben!) (Folyt.)