(A. SCHNEIDER: Dominus est, SZIT. 2014 nyomán)
Két szempont érvényesüljön: Isten imádása és az emberek üdvössége
Az egyházatyák élénken ügyeltek arra, hogy az eucharisztikus Kenyérnek a legkisebb darabkája se vesszen el, ahogyan Jeruzsálemi Szent Cirill figyelmeztetése oly meggyőző módon bizonyítja:
"Légy éber, hogy az Úr Testéből semmit se veszíts el. Ha egy rész is kiesne a tenyeredből, azt úgy kellene tekintened, mintha saját tested valamelyik tagját veszítetted volna el. Mondd, ha valaki aranyport adna neked, vajon nem kezelnéd-e azt a legnagyobb óvatossággal és gondossággal, s nem ügyelnél-e, hogy semmit el ne veszíts belőle? Nem kellene-e még nagyobb figyelmességgel lenned, hogy az Úr Testéből le ne essék egy piciny darabka se, hiszen messze értékesebb az aranynál...? (Vö. Catecheses mystagogicae, 5,21 /PG 33,1125/)
Szent Jeromos aggodalommal tekintett arra a lehetőségre, mint lelki veszélyre, hogy egy eucharisztikus darabka a földre eshet: "Amikor Krisztus Testének vételére készülünk – aki hívő, meg tudja érteni –, veszélybe hozhatjuk magunkat, ha egy darabka a földre esik": (In Psalmos, 147,14)
Abban a korban, amikor a szentáldozást csak nyelvre szolgáltatták ki, sőt még hófehér terítőt és áldoztató tálcát is alkalmaztak, XI. Piusz pápa mégis a következő szigorú utasítás kiadását rendelte el: "Az Eucharisztia szentségének kezelésében különös éberséggel kell ügyelni arra, hogy a konszekrált ostyák morzsái ne vesszenek el, mivel minden egyes morzsában jelen van Krisztus teljes Teste. Ennél fogva a legnagyobb gondossággal biztosítsák, hogy az Ostyáról ne törhessenek le könnyedén darabkák, és ne essenek a földre, ahol – micsoda borzalmas gondolat! – összevegyülnének a piszokkal és lábbal taposnák őket": ( A Szentségi Fegyelmi Kongregáció instrukciója, 1929. március 26.: AAS 21 /1929/ 635)
A káld egyház régi kánonjai megtiltották mindenkinek – a celebráló papot is bele értve –, hogy saját ujjaival tegye szájába az eucharisztikus Kenyeret. Tehát mindenkinek közvetlenül a tenyeréből kellett szájával felvennie az Úr Testét! "A papnak megparancsoljuk, hogy a konszekrált kenyér darabkáját, közvetlenül a tenyeréből vegye magához. Nincs neki megengedve, hogy a kezével helyezze a szájába, hanem a szájával kell felvennie, mivel mennyei eledelről van szó". (Iohannes Bar-Abgari anaforája. DENZINGER: Ritus Orientalium /15. j./ I 81)
