A szerkesztő függeléke
Célszerű néhány idevágó gyakorlati kérdésre rövid választ adni, az Egyház tanítása alapján:
Miért kell vasárnap szentmisét hallgatnunk? Mert a Szentmise – mint Eucharisztikus Áldozat –, a megváltás kegyel-meinek voltaképpeni közlője, s ugyanoly értékű, mint Krisztus vérontásos áldozata a Golgotán! Az Egyház parancsa értelmében − mindazoknak, akik nem betegek, mozgásukban jelentősen nem korlátozottak −, legalább vasár- és ünnepnapon jelen kell lennünk ezen a szent Áldozaton. Aki ezt elhanyagolja, méltánytalanságot követ el Krisztus Urunkkal szemben, mint akit Jézus keresztáldozata nem érdekel, megfosztva magát a megváltói áldozat kegyelmeitől, melyeket Jézus elsősorban azoknak osztogat, akik eucharisztikus áldozatának misztikus megújításán − a Szentmisén − kegyelettel részt vesznek. Épp ezért a misehallgatás − eltekintve attól, hogy szigorú kötelesség −, minden egyéni áhítatgyakorlatnál összehasonlíthatatlanul hasznosabb és értékesebb! Egyben, méltó módon ünnepeljük meg az Úr Napját (a vasárnapot)!
Ki veheti magához az Oltáriszentséget? Minden katolikus hívő, aki hiszi (őszintén hinni akarja), hogy az Eucharisztia Jézus Krisztus valóságos Teste és Vére, akinek súlyos bűn nem terheli a lelkét (vagyis a kegyelem állapotában van), megtartotta a legalább egy órás szentségi böjtöt, teljes szentmisén vett részt (kivéve, ha ebben korlátozva van). Akinek tehát súlyos bűne van, köteles előbb meggyónni, és csak ezt követően járulhat az Úr asztalához (áldozhat)!
Hányszor áldozhatunk? Az Egyház minimumként úgy szabja meg, hogy minden katolikus évente legalább egyszer, húsvét tájékán köteles szentáldozáshoz járulni, szentgyónást követően. Tekintve, hogy az áldozás nem a jók jutalma, hanem a gyengék erőssége, azért nemcsak a szentek vehetik magukhoz mindennap, hanem a közönséges halandók is (akik a kegyelem állapotában vannak, vagyis gyóntak), akik e szent cselekményt kétszer is megtehetik naponta, ha a fentebb említett feltételeknek megfeleltek, (ha másodszorra is a teljesen Szentmisén részt vettek.)! A végszükségben lévőkre (haldoklókra) értelemszerűen nem vonatkoznak az említett kitételek!
(BANGHA BÉLA SJ tanulmányának vége!)