A Hajnal Szép Sugara

MIÉRT TISZTELJÜK A SZŰZANYÁT? https://youtu.be/Vz--LIN0ZSc

A Bra-i kegyhely és a Torinói Lepel 

     A bra-i kegyhely csodálatos módon virágzó fái és a torinói lepel között létezik egy figyelemreméltó összefüggés. Amikor 1898-ban a torinói leplet nyilvánosan kiállították, a templom körüli fák Bra-ban három hónapon át virágoztak – tehát a kiállítás egész ideje alatt. Hasonló dolog ismétlődött meg 1978-ban, amikor a leplet néhány hónapra a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tették. A sok millió zarándok között ott volt akkor Karol Wojtyla bíboros is. 
     Amikor 1973. november 23-án a leplet először mutatták be az olasz televízióban, aznap a Madonna dei Fiori-templom melletti fák virágba borultak. Mintha Szűz Mária igazolni akarta volna, hogy a valódi lepelről van szó, mely Fia értünk vállalt kínszenvedésének tanúja. 

Csak a földi életben dönthetsz ÖRÖK sorsod felől!

     A bra-i kegyhely télen virágzó fái, a torinói lepel, Szűz Mária különböző helyeken látott jelenései – csak néhány példa a számos csodálatos jelre, mely szüntelenül bűnbánatra szólít fel minket. 
Szűz Mária, aki szívén viseli mindannyiunk örök üdvösségét, arra emlékeztet minket, hogy a legnagyobb emberi tragédia a bűnben való megátalkodás és Isten megtagadása, ami a gonosz erők rabságába és az örök kárhozatba vezethet. 
     Mária egyúttal megmutatja az egyetlen utat, mely a mennyország teljes boldogságához vezet – s ez a Fiába, a Jézus Krisztusba vetett hit, az Evangélium útja. Az élet e legizgalmasabb és legfontosabb kalandjának elengedhetetlen feltétele az, hogy teljesen elhagyjuk a bűneinket, valamint minden bűnre vezető alkalmat. 
Mert sokak megszegik Isten parancsait, vagy hanyagolják az imádságot, a szentgyónást és más vallási cselekményeket. Fel kell hagyniuk a pornográfiával, a szexuális partnerek váltogatásával, a paráznasággal, a házasságtöréssel, a homoszexualitással és más tisztaság elleni bűnökkel, továbbá az önzéssel, a kapzsisággal, a becstelenséggel, mások zsarolásával, meglopásával és kihasználásával, az okkultizmussal, a bálványimádással, a kábítószerezéssel, az alkoholizálással és mindennel, ami függővé és rabbá tesz.         "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát" (1Kor 6,9-10). A bűn végleges elhagyása az őszinte gyónásban valósul meg. A bűnbánat szentségéhez kell járulnunk, meg kell vallanunk Jézusnak a teljes igazságot magunkról, el kell határoznunk, hogy a megszentelő kegyelem állapotában akarunk élni.
     Miután meggyóntunk és magunkhoz vettük Jézust az Eucharisztiában, határozottan rendet kell teremtenünk az életünkben! Állítsunk össze egy napirendet, melynek feltétlenül tartalmaznia kell az imára szánt időt (rózsafüzér, szentírásolvasás stb.), a felelősségteljes munkát, a pihenést és a szeretet (irgalmasság) cselekedeteinek gyakorlását. A hit útján járni nem jelent mást, mint rendesen teljesíteni vállalt kötelezettségeinket mind a lelki élet, mind a munka és a pihenés terén, mind pedig a szeretet tanúságában. Az ördög természetesen mindent meg fog tenni azért, hogy eltántorítson minket, és ellenérzést keltsen bennünk az ima iránt. Tehát nem lesz könnyű, de ne feledkezzünk meg arról, hogy nem érzések és hangulatok vezetnek az üdvösségre, hanem a szabad akarat döntése. Ezért ha nincs kedvünk imádkozni, dolgozni, tevékenyen pihenni, akkor egyszerűen tudva és akarva kényszerítsük magunkat az imádságra, és adjuk át magunkat bizalommal Jézusnak, hálát adva azért is, amilyen pillanatban vagyunk. A napi ima, a rendszeres szentgyónás és az Eucharisztia gyakori vétele által Jézus meg tudja változtatni a szívünket, életünket és eláraszt szeretetével. Ha megélhettük a kegyelmi élet örömét, akkor igyekezzünk másokat is hozzá segíteni ehhez, mert felelősséggel tartozunk embertársaink üdvösségéért. Ennek felismerése, e célért való tevékenység, a megváltásban való tudatos részvállalás: az engesztelés!

     Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországban. Szülei házasságából húsz év alatt 17 (más adatok szerint 19) gyermek született, de csak 10 élte meg a felnőtt kort. Katalin a nyolcadikként született. Bár szorgalmas gazdálkodók voltak, a család nagy szegénységben élt.

A család szíve: az édesanya 1815-ben 46 éves korában, meghalt. 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát, kérve: „Ezután Te légy az anyukám!”

Az elárvult családnak ő lett a kis gazdasszonya, és megerőltető munkájához az imádságból merített erőt. Bár analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta a gazdaság és az éves szükséglet terményadatait. Szabad idejét a templomban töltötte, pénteken és szombaton böjtölt. Apja Katalintól több évig megtagadta, hogy szerzetbe beléphessen – mondván –, elég ha egy lánya van ott.

18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830. áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai (irgalmas nővérek) Társulatába. Hamarosan felkerült a közösség párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek látomásai a Szent Szűz egyik rendkívüli eszközéről, a Csodáséremről.

A mai "látnokok" példájára, csupán két jelenése volt (1830. július 18. és 1830. november 27.), melyről lelkivezetőjén és főnökasszonyán kívül senkinek sem szól olyannyira, hogy nővértársai – bár az ügyet ismerték – róla azonban nem tudták, hogy a legkisebb köze lenne hozzá!

1933-ban boldoggá, 1947. július 27-én pedig szentté avatták. Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi csodás érem kápolnában: Párizs, Rue du Bac 140.

Emléknapját az Egyház, december 31-én tartja.

Labouré Szent Katalin, könyörögj érettünk!

CSODÁSÉREM 15 perc II. rész https://youtu.be/MdrraPft428

A csodás jel állandó megismétlődése

     A szkeptikus olvasó rálegyinthetne, hogy "rég volt, tán igaz se volt", ám ez esetben olyan csodáról van szó, mely a fák 1336. december 29-i virágba borulása óta, mindmáig (minden évben) megismétlődik a Mária-jelenés helyén. Ez a jelenség felkeltette a torinói egyetem botanika professzorainak érdeklődését is. 1700 óta szakadatlanul figyelemmel kísérik ezt a "botanikai rendellenességet" . 
     Tudományos megállapítást nyert, hogy a jelenés helyén növő fák Prunus spinosa L. (magyarul kék kökény). Ez a fajta bokor vagy fa, általában évente egyszer virágozik, március végén vagy április elején, kis kerek, savany-édes gyümölcsöket hozva, merthogy ez a nemesítetlen szilva egyik fajtája, a kökény. Arrafelé, a Piemont tartományban közönségesen előfordul mindenhol, gyakran sűrű szövevényt alkotva az utak mentén, a völgyekben és a dombokon. A tudományos kutatások kimutatták, hogy a Madonna dei Fiori körüli talaj, melyben a nevezetes fák nőnek, semmiben sem különbözik a térség más talaj-adatától. Nem állapítottak meg semmilyen járulékos geofizikai, elektromágneses vagy mikroklímát, melynek hatására a fák decemberben kivirágozhatnának és ráadásul csak azok! A tudósok megerősítették, hogy a Prunus spinosa L. fák, melyek a brai templom mellett nőnek, semmiben sem különböznek a térség más helyein lévő fáktól. A rendkívüliség természetfeletti jellegét kifejezetten megerősíti, hogy – miként a szentély gondnoka, don Michele elmondta –, hogy a fák minden évben december 8-án, Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén kezdenek virágozni és a virágzás egészen december 29-ig tart, Szűz Mária helyi jelenésének évfordulójáig. Annak ellenére, hogy decemberben ott mindig pár fokkal nulla alatt van a hőmérséklet (de mértek már mínusz hatot is!), a virágok a fákon még soha nem fagytak el. Bra szentélyének 676 éves krónikája szerint a fák, csak két alkalommal nem borultak virágba. Ez 1913 decemberében és 1938 decemberében történt, tehát pár hónappal az első és a második világháború kitörése előtt. 
     Külön érdekesség, hogy a torinói egyetem tudósai elvégeztek egy érdekes kísérletet: a jelenés helyére olyan Prunus spinosa L. facsemetéket ültettek, melyek nem a szentély körül növő fákból származtak. Ezek a fák soha nem virágoztak ki decemberben, pedig ugyanolyan fajtájúak voltak és ugyanazon a helyen gyökeresedtek meg. Decemberben tehát csak azok a fák virágoznak, melyek a Szűzanya jelenésénél, 1336. december 29-én élt Prunus spinosa L. fák csoportjából származnak. Tudományos szempontból tehát ennek a fafajtának a december közepi virágzása továbbra is megfejthetetlen talány marad.

Akarj hinni, hogy meggyógyuljon a lelked!

     Azok számára, akik elfogadják a láthatatlan Isten jeleit, a brai Madonna dei Fiori templom melletti decemberben virágzó facsoport egy természetfölötti jel, egy felhívás, hogy térjünk meg, és nyíljunk meg Szűz Mária édesanyai szándéka előtt, aki a hit útján Fiához, Jézus Krisztushoz akar vezetni minket, az örök élet és az elpusztíthatatlan szeretet egyetlen, mindenkinek szóló biztosítékához. A kegyhelyen a decemberben virágzó fákénál nagyobb csodák is történnek: testi-lelki gyógyulások, rendkívüli megtérések.
     Don Michele számos csodás gyógyulásról számolt be, pl. évtizedek óta szentségek nélkül élő emberek megbékéltek Istennel; egy ötéves süketnéma fiú, aki édesanyjával jött oda, hirtelen elkezdett hallani és beszélni; egy körülbelül tizenöt éves fiú pedig kigyógyult a skizofrénia előrehaladott stádiumából, később sikeresen elvégezte a tanulmányait, családot alapított, és mind a mai napig teljesen egészséges.

A Szűzanya Palástja

     Sokat lehetne írni arról, hogy milyen palásttal ábrázolják a Mária szobrokat és képeket, a "Köpenyes Madonnát" szerte a világon. Ám most nem a külsődleges ábrázolásokra irányul figyelmünk, hanem a benső lényegre, amelyet Mária palástja szimbolizál számunkra.
     A Szent Szűz Guadalupéban, Párizsban, Lourdes-ban, Fatimában, Montichiariban és más jelenési helyeken is többnyire köpenyszerű palástban mutatkozott meg.
     Ez a ruhadarab Mária földi életében annak idején, a keleti nőknél szokásban volt, melyet a nők fejükre vagy kisgyermekük fölé tudtak hajtani védelmezőn, amiként a Boldogságos Istenanya is a Kisded Jézus fölé.
     Mit szimbolizálhat a mi számunkra az Istenanya palástja? Amikor Égi Édesanyánk kitárja kezeit felénk, köpenyét is széttárja, mintegy hívogatón:
– Jöjjetek gyermekeim védelmező palástom alá, hogy betakarhassalak benneteket, hogy megvédelmezhesselek benneteket a gonosztól, a bajoktól!
     Szűz Mária palástja tehát védelmi eszköz gyermekeinek.
    Szép példa erre a Guadalupei esemény 1531-ben, amikor a súlyos gondokkal küzdő Juan Diegóhoz így szólt a Szűzanya: "Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Hát nem vagyok-e én a te Anyád? Nem állsz-e az én árnyékomban, a védelmemben? Nem tártam-e ki föléd eddig is védelmező palástomat?"
     Mária palástja tehát oltalom, mely beburkol, árnyékot ad a tikkasztó hőség elöl, megvéd az ármánytól, ha alá menekülünk.
     A palást egyben királynői öltözet, hatalmi jelvény is, mert a királyok, királynők mind palástban jelentek meg egy-egy nagy eseményen, vagy szertartáson. S mivel nekünk magyaroknak a Szent Szűz, Örökös Királynőnk is, édesanyai gondoskodása mellett királynői hatalmánál fogva is őrködik azok fölött, akik Hozzá menekülnek oltalomért.
     Ehhez azonban gyermeki lelkületre van szükség! A Szűzanya – mint Édesanya –, gyermekei fölé terjeszti áldott palástját, olyanok fölé, akik megbíznak benne. Csak a gyermek tud ráhagyatkozni a szüleire, csak a gyermek tud felnézni és bízni az édesanyában, édesapában.
     Váljunk ezért kicsi gyermekké, hogy minden bajban, esőben és viharban, bánatban és betegségben oda tudjunk futni Égi Édesanyánk palástja alá.

/Horváth Mária írása nyomán, a szerk./

CSODÁSÉREM 15 perc I. rész https://youtu.be/26bLHZn4nIM

Mindszenty József:
A három karácsonyi szentmise
     Isten kedves gyermekei, rövid lesz a szentbeszédem ma reggel. Ősi szokás szerint ezen a napon három szentmisét mondunk, hogy hirdessük Krisztus hármas születését. Az elsővel megvalljuk az Atyától való örök születését, mert „Isten az Istentől, fény a fényből, igaz Isten az igaz Istenből”. A másodikkal hirdetjük, hogy értünk, emberekért, a mi üdvösségünkre testet öltött a Szentlélektől és Betlehemben megszületett a legszentebb, a szeplőtelen Szűztől. A harmadikkal valljuk, hogy az evangélium által mibennünk, emberekben titokzatos módon, de valóságosan megszületik, amint az apostol, boldog Pál tanítja: „A nagy titok az, hogy Krisztus bennünk él.” Mi vagyunk a teste, a szíve, a vére. Éppen ezért senki és semmi el nem szakíthat Tőle.
Három szentmise elvégzése időbe telik. És ez a nagy templom hideg és nedves. Látom, hogy fáztok. A háború óta nem tudtok melegen öltözködni. De kérve kérlek benneteket, legyetek velem, hallgassátok meg mind a három szentmisémet, mert úgy érzem, nagy megpróbáltatások várnak ránk és ez az utolsó alkalom, hogy Karácsonykor együtt vagyunk. Hogy könnyebb legyen az áldozat, gondoljatok az istállóban didergő Istengyermekre. Bújjatok össze, mint a bárányok, amikor vihart éreznek. (Krajsovszky Gábor, Legyőzetve is Ő győzött! 16-17. o.)

Az alábbi három posztot, M. Pietrowski SChr írását (megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország), valamint internetes források nyomán szerkesztettem.

A fagyban virágzó fák csodája

     Az olaszországi Bra városában, amely Torinótól úgy 60 km-re fekszik Cuneo irányába, a Madonna dei Fiori (Virágos Szűzanya) tiszteletére emelt templom mellett minden évben a tél közepén, december 8-a és 29-e között virágba borulnak a fák. Ez a különös jelenség függetlenül a hótól és az esetleges nagy fagyoktól, megismétlődik a Szűzanya 14. században történt jelenésének helyén. 

A kegyhely története

     1336. december 29-én este egy várandós fiatalasszony Egidia Mathis, a Bra városka melletti Szűz Mária kép közelében járt, melyet sűrű növényzet vett körül. Sajnos két katona állt lesben, azzal a szándékkal, hogy megerőszakolják. 
Amikor Egidia szembesült a fenyegető veszéllyel, rémülten a Mária-képre nézett segélykérőn kiáltva: "Szűzanyám ments meg!" Az egyik katona még gúnyolódott is: "Ne rá nézz kicsikém a gyönyörű szemeiddel, hanem énrám!" A reménytelennek tűnő pillanatban azonban, a képből olyan vakító fény tört elő, mely elvakította a katonák szemét, és ők rémülten elfutottak. Ezt követően Egidiának megjelent a Szűzanya és mosollyal az arcán jóságosan megnyugtatta őt. 

Ám az ijedség és zaklatottság miatt Egidia, ott helyben megszülte gyermekét, komplikáció nélkül. Kabátjába takarva a kicsit, a legközelebbi házhoz futott, hogy segítséget kérjen. Az esemény híre villámként terjedt el a városban. 
     A jelenés helyére hamarosan szinte minden Bra-i lakos kivo-nult imádkozni. Az emberek nagy meglepetésére, az ott növő bokros fák a rendkívül kemény fagy ellenére, virágba borultak. Ez mindenki számára nyilvánvaló jel volt és igazolta Egidia Mathis szavait a Mária-jelenéséről. Az esemény helyszínén kialakított kis kápolnát 1626-ban lebontották, és felépítették a Madonna dei Fiori zarándoktemplomot, mely persze a századok folyamán többször átépítést nyert.

A Három Szent király 3

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Mikor a Három Királyok a Szentcsaládtól elbúcsúztak, egyre csak sírtak. Láttam, hogy távozásukra a Szent Szűz is felkelt Jézusával, s maga is néhány lépést tett a kijárat felé. Ott megállt, s hogy e jó embereknek némi emléket adjon, leemelte fejéről sárga színű, könnyű fátylát – mely a Jézuskát is burkolta –, és odanyújtotta Menyhértnek. Mély meghajlással fogadták a királyok az ajándékot. Szívüket szinte szétrepesztette a bensőséges hála és tisztelet, mikor a Gyermekét tartó Istenanyát, fátyol nélkül láthatták maguk előtt. Óh, mily forró könnyeket hullattak, mikor a barlangot elhagyták. Ettől kezdve ez a fátyol volt legszentebb ereklyéjük, amijük csak volt az életben.

     Amikor a Szent Család ajándékot kapott látogatóitól, a Szent Szűzön nyomát sem láttam az anyagiasságnak. Legfeljebb az örvendező remény tükröződött rajta, melyet Jézusa iránti szeretetből és Szent József iránti szánalomból, szíve egyszerűségében érzett. Remélte, hogy talán most már oltalmat találnak Betlehemben és nem lesz oly lenéző bánásmódban részük, melyet megérkezésükkor kellett megtapasztalniuk. Nagyon fájt neki ugyanis, mikor látnia kellett József szégyenkező szomorkodását kudarcaik miatt.

     Éjfélkor, hirtelen a következő kép tűnt fel előttem: láttam, hogy a Három Királyok sátrukban, körbe leterített szőnyegeiken alszanak, és köztük egyszerre csak megjelenik egy tündöklő ifjú alakja. Lámpásuk a sátor rendes helyén égett. Fölrezzenve álmukból, felültek és látták, hogy angyal áll előttük, Az utasította őket, hogy sietve induljanak haza, de útjukat ne Jeruzsálemen keresztül vegyék, hanem a Holt-tengert megkerülve a pusztaságon át haladjanak. Erre gyorsan felugráltak helyeikről. Míg az egyik nyomban a kíséretéhez ment, a másik a jászolbarlanghoz sietve, felköltötte Szent Józsefet, aki azonnal Betlehembe sietett, hogy az ott elszállásoltakat is hívja. Azok megérkezve, bámulatos gyorsasággal felszedték a sátrat és az egész tábor összes holmijával együtt, felpakolták.

     Mialatt a Három Királyok menete elhaladt a barlang előtt, Józseftől újabb érzékeny búcsút vettek. Kíséretük közben előbbre haladt, déli irányban az Engaddi pusztaság irányába, hogy minél hamarább távolodjanak a Messiás születési helyétől.

Azt még láttam, hogy kinn a síkon egy angyal ment velük, mutatva nekik az útirányt, aztán egyszerre eltűntek szemem elől.

     Három csoportban haladtak, egymástól oldalt negyedóra járásnyira. Először körülbelül egy órányit keletnek, aztán délnek, egyenest bele a végtelen pusztaságba...

(Meg kell nézni: https://www.youtube.com/watch?v=iTJueNCvkxI&index=2&list=WL )

***

December 28. Aprószentek ünnepe.

Heródes király a napkeleti három bölcstől megtudta, hogy a Megváltó Messiás személyében Király született. Hatalmát féltve – "biztos ami biztos alapon" – megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket, Betlehemben és környékén! Rájuk emlékezik az Egyház.

NÉPSZOKÁSKÉNT: A 'vesszőzés' – azaz az újévi szerencsekívánás – archaikus formája kapcsolódik ehhez a naphoz. A vessző az élet szimbóluma, többnyire gyermekek járták ezzel a házakat, megvesszőzve a háziakat. 

Ó MÁRIA, A MEGTESTESÜLT IGE SZÜLŐJE https://youtu.be/wa0sF7FoA00

Hogyan kötődik Szent János apostol és evangelista élete a borszenteléshez?

Szent János – a Szeretett Tanítvány – aki bátyjával, Jakabbal a ,,mennydörgés fiainak'' neveztetett (Mk 3,17), Efezus környékén elfogták, és Rómába vitték Domitianus császár elé, ahol kivégzése módjául forró olajjal teli üstbe dobással sújtották. János azonban sértetlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték. E szigeten hatalmas vihar közepette, Isten egy látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Amikor magához tért, a látottakat kővel jegyezte föl a sziklafalba,ám egy halász írószerszámokat adott neki, és így írta le pergamentekercsre a ma ismert Jelenések Könyvét.

Végül 100 körül halt meg természetes halállal. Miként halálának körülményei, úgy szentünk ünnepe is igen bizonytalan. Az ortodoxiában szeptember 26-án ünneplik, de volt római kezdeményezés a június 24-re is. Sírjának felnyitása, a feljegyzések szerint május 8-án történt, amikor is teste helyett, csak fehér port találtak, amit "szent Mannának" is említenek!  A Római Katolikus Egyház december 27-én tartja Szent János apostol és evangelista ünnepét, egybekötve a borszentelés hagyományával. A szentelt borral embert és állatot is gyógyítottak, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy megakadályozzák vele a bor romlását. Szent János és a bor kapcsolata a liturgikus szövegek alapján egyértelműen az apostol Efezusban véghezvitt csodájára vezethető vissza: Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy hajlandó hinni Krisztusban, ha János kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az semmi kárt nem tesz benne. A mérget először két gonosztevőn kipróbálták, akik rögtön szörnyethaltak. Szent János imádkozott és miután a kelyhet megáldotta, kiitta és semmi baja sem történt, de ennek ellenére a pogány pap még most sem akart hinni. Az apostol erre fölszólította, hogy köpenyét Jézus Krisztus nevében terítse a két halottra. A főpap megtette, mire a két gonosztevő föltámadt. Erre sokan dicsérték Istent, és a főpappal együtt nagy tömeg is megkeresztelkedett. Ennek okán kezdték Szent Jánost kehellyel ábrázolni, ehhez járult a kígyó ábrázolása, mint a méreg szimbolikája. 
A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb és egy hosszabb könyörgést. Ez azonban eltér a magyar hagyományban ismertektől, melyben a fenti áldásformák végén a bort, szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott.

A Három Szent király 2

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

Most ismét azt láttam, hogy Menyhért az övén függő zacskóból egész marék, ujjnyi hosszú, vastag, sárga és nehéz rudacskákat vesz elő, hegyes végekkel és középen aranyszínű dudorodásokkal. Ezeket mind, nagy alázatosan ajándékként odahelyezi a Kis Jézus mellé, a Szent Szűz ölébe. Ő kedvesen megköszönte azokat és befödte köpenyének egyik szárnyával. Csupa termésarany rudak voltak ezek, melyeket Menyhért hűsége és szeretete jeléül adott hálából, mert ő mindig rendíthetetlen és buzgó jámborsággal kereste a szent igazságot. Ekkor ez a király, mind négy kísérőjével hátravonult, és helyére a barna arcbőrű Boldizsár lépett, saját kíséretével. Nagy alázatossággal omlott térdre, és megható szavakkal ajánlotta fel a maga ajándékait. Egy hajócska alakú arany tömjéntartót állított a Kis Jézus elé az asztalkára, telve apró, zöldes gyantaszemekkel. Ő tehát tömjént adott ajándékul, mert mindig készséggel és hódolatteljesen alkalmazkodott Isten akaratához, s annak most is szeretettel engedelmeskedett. Mielőtt még ő is visszalépett volna, sokáig bensőségesen imádkozott.

Utána az ősz fehér Gáspár lépett előre. ő volt a legöregebb, s nehéz teste miatt már nem is tudott letérdelni. Csak úgy állva hajolt meg mélyen, és egy arany tartóban szép, zöld növényt helyezett az asztalkára. Nagyon tetszetős, zölden- és még gyökéren álló mirha volt ez. Egyenes fácska, fönt csipkés levélzettel és szép fehér virágokkal. Azért hozott mirhát ajándékba, mert ez az önmegtagadásnak és a szenvedélyek megzabolázásának a jele. Ez a jó lélek ugyanis sokat harcolt a bálványimádás és a többnejűség-, valamint saját szenvedélyei ellen. Sokáig állt meghatottan a Kis Jézus előtt, úgyhogy szinte megsajnáltam a még kívülállókat, hogy oly soká kell várniuk, míg megláthatják a Kisdedet.

       A királyok, mikor leborultak és ajándékukat átnyújtották, üdvözlő szavaik nagyon egyszerűek és gyermekien megindítóak voltak. Nagyjából ezeket mondták: "Láttuk csillagát és ebből tudtuk, hogy ő a Királyok Királya; eljöttünk tehát őt imádni, és ajándékainkkal hódolatunkat tenni". Gyermeki imájukban szinte elragadtatásba estek a szeretettől, melyben a Kisded Jézusnak ajánlották magukat, országukat, népüket, egész vagyonukat és mindazt, ami a földön számukra érték lehet. Kérték is az Újszülött Messiást, hogy fogadja el magáénak szívüket, lelküket, minden gondolatukat és cselekedetüket. Töltse el őket világosságával és ajándékozza meg erényekkel, s az egész világnak adjon áldást, békét és szeretetet. Mindezt a mélységes hódolatot pedig oly alázattal és lángoló szeretettel végezték, hogy közben örömkönny ömlött végig arcukon és szakállukon. Egészen boldogok voltak és úgy érezték, most az a Csillag vezérelte őket ide, melyre apáik, oly hűségesen vágyva-vártak évezredeken át. Az ígéret beteljesülésének öröme élt bennük.

       A Szent Szűz mindent alázatosan fogadott. Eleinte semmit sem szólt, csak gyermekét ölelő egyszerű kézmozdulatai jelezték a fátyol alatt, meghatottságát és jámbor örömét. A Kisgyermek csupasz mellecskéje keresztülragyogott a köpeny két szárnya közt. A végén azonban, hátra vonva fátylát, mindegyikhez intézett néhány alázatos, köszöntő, édes szót. - Óh, ekkor megint tanultam valamit, és így szóltam magamhoz: Lám, mily édesen és kedves köszönettel vesz át minden ajándékot az Istenanya! Semmire se szorul, hisz' magáénak tudja Jézust, mégis mily alázattal fogadja a szeretet nyújtotta ajándékokat. Ebből én is megtanulhatom, miként kell elfogadni mindent, amit  a szeretet ad. Ezentúl, minden kegyes adományt én is alázatosabb köszönettel fogadok majd! És jaj, mily nagylelkűek is Mária és József, hiszen maguknak szinte semmit meg nem tartva, többségét szétosztják a szegények között.

        Másnap este a három szent király búcsúzásul még egyszer a Jászol elé járult. Először Menyhért ment be, s a Szűzanya karjaiba helyezte a Kis Jézust. Az öreg meg csak sírt-sírt, olyannyira sugárzott rajta az öröm. Utána bejött a másik kettő is, és szintén könnyek közt vettek búcsút. Ez alkalommal is mindenféle ajándékot hoztak; különböző kelméket, részint nyers selymet, részint vörös és virágos szöveteket és igen finom terítőket. Bő köpenyük a vállukon hátravetve lógott – világossárga finom gyapjúból –, oly könnyű volt az egész, hogy a legkisebb szellő is meglebbentette. Aztán hoztak sok csészét is egymásra rakva, meg dobozokat, teli mindenféle szemes dolgokkal és egy kosárban több cserepet, melyekben szép, fehér virágok nyíltak. Minden cserépben három szál volt pont a közepén, úgyhogy a cserepek szélére újabb cserepeket lehetett állítani, így szépen egymásra állítva álltak a kosárban. Mind mirha volt. Józsefnek, hosszú, keskeny kosarakban madarakat adtak át, melyek levágás céljára szép számmal lógtak a teherhordó tevék oldalán. 

ÁLDUNK TÉGED MEGVÁLTÓNK ANYJA https://youtu.be/5fCv1oTeqXo

Szent István Első Vértanú ünnepe

     Krisztus kereszthalálát követően István, egyike volt a jeruzsálemi keresztény község első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. Egyben ő volt az első vértanú is, aki Krisztus-követése miatt megöltek.
István ugyanis a meggyőző csodák egész sorát művelte a nép között, és eláradva a Szentlélektől rendkívüli módon prédikált. A zsidók ezt megirigyelték és arra törekedtek, hogy fölébe kerekedjenek és legyőzzék.
     Háromféleképpen szálltak vele szembe, tudniillik vitában, tanúk elővezetésével és kínzások alkalmazásával.
I. A vitázókat Lélek sugallta érveléseivel, simán legyőzte.
II. A zsidók belátván, hogy ilyen harcmodorral nem bírnak vele, ravaszul a második módszerhez folyamodtak, ahhoz tudniillik, hogy hamis tanúkkal győzzék le. Felbéreltek két hamis tanút, hogy négyszeres káromlással vádolják meg, az Isten, Mózes, a Törvény és a Szent Sátor vagy templom elleni káromlással. Nem csak minden állításukban megcáfolta, de angyali tekintetével is meghátrálásra késztette a vádlóit és a hamis tanúkat.
III. A vádló előtt világossá vált, hogy nem tudnak fölébe kerekedni, harmadszorra kínzással és gyötrelmekkel próbálkoztak. Ám Szent István három módon is próbálta figyelmeztetni és visszatartani vádlóit ettől a nagy gonoszságtól, tudniillik megszégyenítéssel, megfélemlítéssel és szeretettel. Megszégyenítéssel kezdte, szemükre vetve szívük keménységét és a szentek megölését. „Ti kemény nyakúak – mondta – és körülmetéletlen szívűek, és fülűek! Ti mindenkor ellene álltatok a Szentléleknek, amiként atyáitok is. Hiszen megölték azokat, akik az Igaznak eljövetelét hirdették” Ekkor a zsidók homloka olyan lett, mint a parázna asszonyé, nem tudott elpirulni (Jer 3,3), így a megfogant gonoszságtól nem tágítottak, meg nem változtak, hanem még gonoszabbak lettek. Fennhangon kiáltván bedugták fülüket, egy akarattal reárohantak és kivetvén őt a városon kívülre, megkövezték.

     Mint mondtam, adjuk át magunkat Máriának, hogy elnyerjük azon szegénység erényét, mely őt és Szent Józsefet eltöltötte. Sem az Isteni Gyermek születésének szegényes és koldusi helye, sem a külvilág közömbössége nem nyugtalanította őket, mert minden vagyonukat a szent szegénységben találták. Kincsük, örömük és szerelmük bensőségességének oka, az isteni Jelenlét volt, melyből mi is részesedhetünk az Eucharisztiában.

A Szűzanyának való átadottságban megtanulhatunk mindentől elszakadni, hogy Jézus ‒ Szentségében legyen ‒ a legnagyobb kincsünk, mert „gyöngyöt találtunk, mely mindent megér, ami csak van” (Vö. Mt 13,46), hiszen birtokolhatjuk „Krisztus felfoghatatlan gazdagságát” (Ef 3,8).

Ne figyeljünk lelkünk nyomorúságára, ahogyan Mária sem figyelt az istálló sanyarú állapotára, hiszen mi is szemlélhetjük a Kisded Jézust a Szent Eucharisztiában, miként az őt meglátogató egyszerű pásztorok tehették! Ám nekünk végtelenül nagyobb kiváltságunk van a pásztorokénál, sőt a Három Királyokénál is, mert Ők csak szemlélve hódolhattak a Királyok Királyának, mi azonban magunkhoz véve Őt, a bensőnkben imádhatjuk!

Őt, a Szentséges Üdvözítőt, akiben megtalálhatjuk békénket, méltóságunkat, identitásunkat és igazi hivatásunkat!

Fejezzük ki mélységes imádatunkat méltón úgy, ahogyan Gárdonyi Géza gyönyörű verse zengi a templomban: "Egyszerű pásztor, térdeden állj, mert ez az Égi s Földi Király"!

(Vége!) Előző rész

Ó betlehemi Szent Család, tekints le ránk!

Szent József kérjed a te hitvesed, hogy árassza ránk

Szívének Szeretetlángját ‒ JÉZUST ‒, hogy

megmeneküljön a világ! Amen

Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!

Kevesen tudják, hogy Gárdonyi Géza írta a szövegét és a zenéjét a 'Fel nagy örömre' című gyönyörű karácsonyi éneknek!

Az ének először 1882  karácsonyán csendült fel a devecseri templomban, aminek előzménye, hogy Tima Lajos, a helyi iskola igazgatója megkérte az akkor még csak 19 éves Gárdonyi Gézát, hogy írjon egyházi énekeket. A fiatal segédoktató pedig nemcsak a szövegét, hanem a zenéjét is megírta új szerzeményének:

Fel nagy örömre! ma született,

Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Hallgassák meg egyházi énekben is: https://www.youtube.com/watch?v=WEKY5Pu8xio

Forrás nyomán: https://777blog.hu/2018/12/25/tudtad-hogy-gardonyi-geza-irta-az-egyik-legszebb-karacsonyi-eneket/

December 25. az év 359. (szökőévben 360.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 6 nap van hátra.
Névnapok: Anasztáz, Anasztázia, Eugénia, Génia, Kabos, Karácson, Nasztázia, Nerella, Nerina, Nikodémusz, Noel, Nyeste, Zseni.
     1818-ban ezen a napon csendült fel először az egyik legismertebb karácsonyi dal, a Csendes éj (németül: Stille Nacht) Joseph Mohr és Franz Joseph Gruber   szerzeménye az ausztriai Oberndorf bei Salzburgban. (Wikipedia nyomán!)
Hallgassák meg!    https://www.youtube.com/watch?v=ohhXZtgO3J8

 Adeste fidelis Domingo,Carreras & Pavarotti

https://www.youtube.com/watch?v=iTJueNCvkxI&feature=player_embedded#!

     Fel nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett!

A Karácsony éji szentáldozásban, amikor magunkhoz vesszük a valóságos Jézust a Kenyér színében, Betlehembe jutunk, melynek neve a Kenyér Háza! Ott lehetünk a Szent Család örömében, a Három Királyok térdelő áhítatában, ahol Mária karján égi a lény, isteni Kisded szűznek ölén.

A Szentmise mindenkor nagy misztérium, ám az éjféli misén való elmélyülésünk gyümölcse a betlehemi egyszerűség és szegénység szelleme ‒ az ‒, melyet Isten Fia választott magának, hogy gazdagítson bennünket és örökké köztünk maradjon, mint „az Élő Kenyér, amely a mennyből szállt alá” (Jn 6,51).

A Legméltóságosabb Oltáriszentségben ma is ugyan az a Jézus Krisztus van jelen, aki kétezer éve született Szűz Máriától, Betlehem megszentelődött barlang-istállójában, és ma is, máig is vár reánk az Eucharisztiában!

Az Istenanya könnyes örömmel imádta Kisded Istenét, aki nem bársonyos ágyban, de szalmán feküdt, s rá meleget a marha lehelt.

Adjuk át magunkat Máriának, mert bár a mi lelkünk tisztátalanabb és szegényebb, mint a betlehemi istálló, de a Szűzanyával mégis közelebb kerülhetünk az Édes Üdvözítőhöz! 

Hódolunk előtted Kisded Jézus és imádunk téged,

mert születéseddel megnyitottad számunkra az örök Üdvösséget!

 (folyt.)

Amikor a Názáreti Szent Szűz kimondta igenjét az Angyal szavára, egyszersmind Krisztus igenjét is előrevetítette, új korszakot kezdve a történelemben, mely folytatódik tovább az Egyház által. Isten alászállt a mennyből és megtestesült a Boldogságos Szűz szíve alatt, amiként a Hitvallásban mondjuk: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért”. Igenjével tehát Mária nem csak Isten Anyjává, de a női nemet megdicsőítő, legáldottabbjává vált! Karácsony és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén ezért hajtunk térdet e szavak után: „Leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett”.

A Szentlélek Mária által testesítette meg Jézus Krisztust, és általa képezi Krisztus misztikus Testének az Egyháznak tagjait, miként Általa osztja ki adományait és kegyelmeit is. (Vö. TMT 140)

A isteni Megtestesülés Nagyböjtben tartandó ünnepét, I. Sergius pápa a 7. században rendelte el Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven. Korabeli miseszövegének könyörgése a mai napig közismert: „Kérünk téged Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.”

(folyt.)

Jézus születése 3 

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

    Láttam aztán, hogy a három pásztor miként segített Szent Józsefnek, hogy a lehetőségek szerint, minél nagyobb kényelmet teremtsenek a jászolbarlangban és az oldalfülkében. Több jámbor esszénus asszonyt is láttam a Szent Szűz mellett serénykedni, akik szeretettel szolgáltak az Istenanyának. A barlangtól nem messze, kis sziklaüregekben laktak ők, a domb keleti felén, az úgynevezett "Talbus"-ban. Lakásaik szorosan egymás mellett, a levágott hegyoldalban voltak. Mindegyiknek volt kertje, és felekezetük gyermekeinek tanításával foglalkoztak. József hívta őket a barlanghoz, mert társaságukkal még gyermekkorában megismerkedett. Amikor ugyanis testvérei elől rejtőzködnie kellett a jászolbarlangban, gyakran fölkereste a hegy oldalban e jámbor asszonyokat. Ezek tehát fölváltva jöttek a Szent Szűzhöz, apróságokat és csomókba kötött ágakat hozva. Ezekkel főztek és mostak a Szent Család számára.

    Igen megható jelenetnek is tanúja voltam. József és Mária egy alkalommal éppen a jászol mellett álltak és bensőséges megindultsággal nézték a kis Jézuskát. Egyszer csak a szamár térdre rogyott, és fejét egészen a földig hajtotta. Mária és József erre sírni kezdtek.

    Estére küldöttek érkeztek Szent Anna asszonytól. Egyik szolgálója és egy idős ember, egyébként Anna rokona jött el Názáretből. Mindenféle szükséges dolgot hoztak Máriának. Rendkívül boldogok voltak, hogy láthatják a Kisdedet, s az öreg rokon még sírt is örömében. Mindjárt vissza is indult, hogy hírt vigyen Anna asszonynak. A szolgáló azonban ott maradt a Szent Szűz mellett.

    A legközelebbi napok egyikén láttam, hogy a Szent Szűz a Kis Jézussal és újdonsült dajkájával, néhány órára elhagyta a barlangot. Azt is láttam, hogy amint kiléptek a barlang előtti nádtető alatt jobb felé mentek és elrejtőztek abban a közeli barlangban, ahol Krisztus születésekor a forrás fakadt, melynek József csinált lefolyást. Ugyanitt előzőleg, József már kora reggel kényelmes helyet készített el számára. Egy benső intelem szavára húzódtak ide, mert még aznap néhány idegen jött Betlehemből a jászolbarlanghoz – azt hiszem, Heródes megbízásából –, mivel a pásztorok révén híre ment, hogy itt egy gyermekkel nagy csodák mentek végbe. Láttam, hogy az emberek beszéltek Józseffel, aki épp a pásztorokkal jött ki a barlangból. Mikor azonban látták a család egyszerűségét és szegénységét, fölényes mosollyal távoztak. A Szentséges Szűz, mintegy négy óra múltán, csak az idegenek távozása után ment vissza a barlangba.

     Közben híre ment, hogy Jézus születésének órájában angyalok jelentek meg a pásztoroknak, s a körülfekvő völgyekben minden jólelkű embernél az ígéret Gyermeke lett a beszéd tárgya. S ezek a jó pásztorcsaládok, most el is jöttek, hogy leróják tiszteletüket a gyermek iránt, akinek a völgyben tudtukon kívül szállást adtak. 

Áldott, boldog, békés, szép Karácsonyéjt kívánok

minden Olvasómnak!

Tekintsék meg a "KARÁCSONYÉJ MISZTÉRIUMA" c. 6 perces videót:

https://youtu.be/UXh0Oxm6cCA

+ Ajándékként hallgassák meg!

ADY ENDRE: KARÁCSONYI REGE c. versét, Szabó Gyula előadásában   https://www.youtube.com/watch?v=BCnVh6ntw7Y

Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony életrajzából

     Decemberenként a nagyobbak rorátéra jártak és izgalommal készültek a Karácsonyokra. A Szentlélek templom plébánosa Dr. Bozsik Pál prépost, már ősszel felkérte tehetségesebb híveit, hogy készítsenek egyszerű ajándékokat a kevésbé módos gyermekek részére. Ezek egy része ajándékként-, más része „karitasz vásár” keretében eladásra került. Ebből anyagi támogatás is jutott jó néhány családnak.
     Ahogy közeledett a szenteste, a polcon úgy szaporodtak a csecsebecsék, textilmaradékokból való bohócok, vadgesztenye figurák gyapjúfonal hajjal és „kötözött babák” selyempapír ingecskékben. De a saját maguk számára is serénykedtek! Papírból „szalmát” vágtak, zenélő betlehemi jászolukhoz, ám mindenki csak annyi „szalmaszálat” tehetett bele a Jézuskának, ahány jó cselekedete volt!
     A karácsonyfát mindig az édesapa díszítette. A szenteste előtti délutánon a gyermekeknek mindig aludniuk kellett volna, ám ez – az évek múltán – egyre ritkábban sikerült, mivel oly szívdobogva várták a Jézuskát. Mikor aztán este hét óra körül kinyílt a nappali kétszárnyas ajtaja, kórusban énekelték a „Menyből az angyalt”. Az ajándékbontás utáni vacsorát követően – annak ellenére, hogy Erzsébet asszony hatodik gyermekével mindenórás volt –, a nagyobbakkal elment az éjféli misére.
     Az 1942-es karácsony végül különlegesen szép ajándékot hozott a családnak december 31-én, megszületett egy gyönyörű kisfiú – a hatodik gyermek –, aki annyira szép volt, hogy egy kis jászolfélében a karácsonyfa alá helyezték. Valójában, ezekben az ünnepi hetekben érezhette magát utoljára felhőtlenül boldognak a család. 

(A szerkesztő kézirata) A kép csupán illusztráció!

JÉZUS BENSŐ ÉLETE ÉDESANYJA SZÍVE ALATT https://youtu.be/DkPTwZaj1rg

 Jézus születése 2

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

    A születés éjszakáján, a világ legtávolabbi helyein is, szokatlan örömteli megrendülést láttam. Sok jó embernek a lelke örvendező vágyakozással-, míg a gonosz lelkek nagy aggodalommal teltek el. Még állatoknál is láttam vidám megindulást, és több helyütt a virágok szára élettel telve kiegyenesedett, fű, fa és cserje felüdült és édes illatot árasztott. Több forrást is láttam fakadni és előtörni. Így fakadt az Üdvözítő születése órájában, és helyétől északra egy közeli barlangban is bővizű forrás, melyet József már másnap reggel kiépített és számára lefolyást készített.

   Betlehem fölött borús volt az ég és sötétvörös csillogás vonta be, de a jászolbarlang fölött és Ábrahám dajkájának, Marabának a sírhelye és a pásztorok völgye fölött fényes harmatköd úszott. A pásztorok völgyében, mintegy másfél órányira a jászolbarlangtól, ott, ahol a Gázáig nyúló szőlők kezdődnek, volt egy domb. Ezen a dombon állt annak a három pásztornak a sátra, akik olyasféle elöljárói voltak a körös-körül lakó pásztorcsaládoknak, mint a Három Szent Királya maguk törzsének. A jászolbarlangtól körülbelül még egyszer annyira volt az úgynevezett "pásztorok tornya".

    Mikor Jézus megszületett, láttam, hogy az említett három pásztor egészen nyugtalanul a csodás éjszakától, kiálltak egyikük sátra elé. Körös-körül vizsgálódtak és egyszer csak álmélkodva, csodálatos fényességet láttak a jászolbarlang fölött. Ugyanilyen nyugtalanságot láttam a távolabbi torony körül lévő pásztoroknál is. Egy részük fölment a torony tetejére és onnan szemlélte a rendkívüli világosságot a barlang fölött.

    Mialatt a pásztorok így néztek az égre, láttam, hogy egy fényes felhő ereszkedik föléjük, és egyidejűleg folyton erősbödő, bájos, halk és amellett tisztán csengő vidám éneket hallottam. A pásztorok először megijedtek, de aztán egy angyal elébük állt és így szólt hozzájuk: "Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek; mert ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet, pólyába takarva és jászolba fektetve". (Lk. 2, 10-12)

    Mialatt az angyal ezt nekik kijelentette, körülötte még erősebb lett a fényesség, és láttam, hogy öt vagy hét magas, kedves és tündöklő angyalalak áll a pásztorok előtt. Hosszú szalagszerű írást tartanak a kezükben, melyen tenyérnyi nagyságú betűkkel láttam, de hallottam is, amint Istent magasztalva énekelték: "Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (Lk. 2. 14) Ugyanilyen jelenésben részesültek, kissé később, a torony környéki pásztorok is. Sőt, ezektől körülbelül három órányira keletre, egy másik pásztorcsoportnak is angyal-jelenésük volt, az ottani kút mellett.

    Azt nem láttam, hogy a pásztorok azonnal indultak volna a barlanghoz, hiszen ez a három pásztornak jó másfél órányi, a toronynál lévőknek pedig még egyszer annyi utat jelentett. Azt azonban láttam, amint nyomban tanácskozni kezdtek, hogy mit is vigyenek ajándékba az újszülött Gyermeknek, és amilyen gyorsan csak tehették, össze is szedték ezeket az ajándékokat. A Krisztus születését követő hajnalban lejött a dombról ajándékaival a három pásztorfőnök. Ajándékul apróbb állatokat hoztak, hasonlókat az őzbakokhoz. Ha mégis kecskebakok lettek volna, akkor azok nyilván mások, mint a nálunk élők. Hosszú nyakuk volt, szép világos szemük, testük kecses és fürge mozgású. A pásztorok hosszú vékony zsinegen vezették őket, maguk mellett és mögöttük. Vállukra vetett batyujukban levágott szárnyasokat hoztak, karjukon pedig élő madarakat.

    Mikor a barlang ajtaján félénken bekopogtak, Szent József fogadta őket barátságosan. Ezek pedig részletesen elmondták neki, hogy miket közölt velük éjjel az angyal. Eljöttek tehát, hogy az ígéret Gyermekét köszönthessék és Neki szegényes ajándékukkal kedveskedjenek. József alázatos köszönettel vette át tőlük azokat. Az élő állatokat bevitte egy mélyebben fekvő helységbe, mely a barlang déli oldaláról nyílt. Utána bevezette a három pásztort a Szent Szűzhöz, ki a jászol mellett, földre terített takarón ült, ölében tartva a kisded Jézust. A pásztorok botot tartva kezükben, térdre borultak az Istengyermek előtt és sírtak örömükben. Nagy lelki gyönyörűségükben sokáig szólni sem tudtak, aztán elénekelték az angyalok éjjeli énekét s még egy zsoltárt is - melyet már elfelejtettem.

    Mikor már indulni készülődtek, a Szűzanya mind a háromnak karjába sorra adta a kis Jézuskát, Akit könnyek között adták vissza neki. Ezt követően, elhagyták a barlangot. Este már több más pásztor is eljött feleségestül, gyerekestül. Ezek már a majdnem négyórányira távol eső pásztorok tornyától jöttek. Hoztak madarakat, tojást, mézet, különböző színű fonalakat, kis csomókban ruhaneműeket, melyeket nyersselyemnek néztem. De hoztak még csokrokat, olyan sásszerű nagylevelű cserjeágakból. Ez a cserje, duzzadt szemű kalászokat hoz. Előbb Szent Józsefnek adták át ajándékaikat, s csak ezt követően közeledtek nagy alázattal a jászolhoz, mely mellett ott ült a Szűzanya. Köszöntötték Őt is, a Gyermeket is, és térden állva igen kedves zsoltárokat zengedeztek, majd dicsőítő éneket és néhány rövid verset. Több hangban énekeltek és én is velük énekeltem. Egyik daluknál például a tenort vittem. Nagyjából még emlékszem a vers szavaira: "Óh Kisded! Szép vagy, mint a piros rózsa, ki mint Égi Hírnök jövel közénk." Búcsúzásnál a jászol fölé hajoltak s mintha csókot hintenének a kis Jézusra.

Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem, én is megtagadom őt mennyei Atyám előtt. (Mt 10,32-33)

https://youtu.be/U2i8jNKUcBA

Elmélkedések a Szűzanyáról, aki a mi Útmutató Csillagunk

A Jelenések könyvének vajúdó Napbaöltözött Asszonya, aki fájdalmában kiáltozott, e képben nem Isten Fiát, hanem MINKET szül.

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül

Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-e vajon, mely mint vezérszövétnek,

Üdvözítőt hirdet az emberiségnek?

(Arany János: Karácsonyi éjszakán – részlet)

https://youtu.be/KDELkY-FSLM

Elmélkedések a Szűzanyáról, aki mindig Szent Fiával van

A Szent Szűz mindig a Szentségek mellett áll, így a Szentáldozás során is!

Az első Advent 5

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

Mialatt a Szűzanya pihent, József egy magával hozott bőrtömlővel lement a domb mögötti füves völgybe, ahol keskeny patakocska folydogált. Két cövek segítségével úgy állította be a tömlőt, hogy az lassan megtelt vízzel, mellyel aztán visszatért a barlanghoz. Ezt követően bement a városba, ahonnan egy rácsos edényformával, némi gyümölccsel és rőzseköteggel tért vissza.

A rácsos edényforma nyéllel volt ellátva, s izzó parázs volt benne. Ezt a barlang bejáratánál a földre borította és tüzet csinált. A parázstartót a többi úti holmival hozta magával. A tüzelőkötegek vékony ágacskák voltak, széles sáslevelekkel átkötve.

Most József ételfőzéshez látott, mely pépszerű sárga szemes dolgokból és főtt gyümölcsből állt. Bensőségesen imádkoztak, majd az evésnél kettészelték a gyümölcsöt, melynek belsejében sok mag volt. Melléje kicsi lapos kenyereket ettek.

Miután így megvacsoráztak és elvégezték imájukat, József fekvőhelyet készített a Szent Szűznek. Jó csomó sásra takarót terített, mely – mint már mondtam – Anna asszony házában készült. Egy másik takarót összegöngyölve fejpárnaként helyezett el. Bevezette a szamarat és bekötötte ott, ahol nem volt útban, a barlang nyílásait betömte a huzat ellen, ezután magának is készített nyugvóhelyet a helység bejáratánál. Igen el volt keseredve és láttam, hogy szomorúságában sírt is. Majd imádkozott és alázatos megnyugvással lefeküdt.

A másnapi Szabbathot a Szűzanya a barlangban töltötte, buzgó imádság és elmélkedések között. József többször is eltávozott, valószínűleg a betlehemi zsinagógába. Aztán együtt láttam őket a tegnap elkészített ételből ebédelni és imádkozni.

Mária közölte Szent Józseffel, hogy ma éjfélkor jön el Gyermeke megszületésének az ideje; akkor lesz ugyanis pontban kilenc hónapja annak, hogy Isten Angyalától az üdvözletet vette. Kérte azért, tegyen meg ő is mindent, hogy az Istentől megígért és természetfeletti módon fogant gyermeket a világra lépésekor, a lehető legnagyobb tisztelettel fogadják. Egyúttal egyesítse a maga imáját is az övével azokért a keményszívű emberekért, akik nem akartak nekik szállást adni. József ajánlkozott, hogy néhány ismerős, jámbor asszonyt segítségére híva a városból, de a Szent Szűz ezt elhárította azzal, hogy nincs szüksége emberi segítségre.

József még a Szabbath elmúlta előtt visszament Betlehembe és mihelyt a nap lement, gyorsan összevásárolt néhány szükséges dolgot, mint zsámolyt, alacsony kisasztalt, néhány tálat, aszalt gyümölcsöt, szőlőt és sietett vissza a barlangba.

Itt újra vacsorát készített, melynek elfogyasztása után együtt imádkoztak. Utána a maga fekvőhelyét egészen elkülönítette a barlang belsejétől akképpen, hogy körülötte néhány cölöpöt leverve, rájuk akasztott néhányat a helyben talált gyékényekből. Megabrakolta a szamarat is, mely a bejárattól balra a fal mellett volt bekötve. Ezt követően, a jászol takarmány tartóját megtöltötte sással, puha fűvel és mohával, rá pedig takarót terített, mely a jászol szélén lelógott. Mikor aztán a Szűzanya tudtára adta, hogy ideje elközelgett, kérte, hogy vonuljon el imádkozni hálófülkéjébe. Szent József ekkor még több lámpást gyújtott meg a barlangban. Kívülről neszt hallva kiment a bejárat elé és ott találta a kis csacsit, mely eddig szabadon futkosott a környéken. Ez vidáman futott hozzá és ugrált körülötte. József ekkor a barlang előtti kiugró helyen megkötötte, és szénát szórt eléje.

Mikor visszament a barlangba, hálófülkéje nyílásából még egy szempillantást vetett a Szent Szűzre, aki neki háttal, kelet felé fordulva fekvőhelyén térdelve imádkozott.Úgy látta, mintha tűzlángok vennék őt körül. Az egész barlangot csodás ragyogás töltötte be. Szent József éppen úgy nézett, miként Mózes tekintett az égő csipkebokorra. Ekkor szent félelemmel eltöltve, bevonult hálófülkéjébe és arcra borulva imádkozott.

Az első Advent 4

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Szorongó bátortalansággal haladtak egy utcán, mely inkább országúthoz hasonlított, mivel a házak mind, dombon álltak mellette, ámde itt is eredménytelen volt József minden próbálkozása. Betlehem másik oldalán, ahol a házak még szétszórtabban épültek, egy mélyebben fekvő szabad térségre értek, mely olyan volt, mint egy nagy mező. Erre felé már nem volt nagy sürgés-forgás. Itt találtak egy fészerformát, közelében egy terebélyes fával, mely lombos hársfa módjára kínálta nekik árnyékát. Törzse sima volt, s kinyúló ágai szinte tetőt alkottak. Ehhez a fához vezette József a Szent Szüzet, törzse lábánál poggyászaikból pihenésre alkalmas ülőhelyet készített, és ezt követően elindult egyedül szállást keresni. A szamár, fejjel a fa felé fordulva állt, mint aki őrködik.

     Mária először, csak úgy állva, nekitámaszkodott a fának. Bő fehér gyapjúruhája öv nélkül, ráncokban omlott végig rajta. Fejét, fátyol borította. Sok ember ment el arra, oda is néztek, nem is sejtve, hogy Üdvözítőjük oly közel van hozzájuk. A Szűzanya meg csak alázatosan, türelmesen várt. De bizony hosszasan kellett várakoznia, s ezért maga alá vont lábakkal leült a pokrócra. Karjait keblén keresztbe fektetve, lehajtott fejjel üldögélt tovább. József, fájdalmas szomorúsággal tért vissza, mert szállást nem talált. Azok a "barátai", akikről a Szent Szűznek beszélt, meg sem akarták ismerni. Ezt már sírva mondta el, s így még Mária vigasztalgatta.

   Végül még egyszer végigment minden házon, de mivel épp felesége közeli állapotára hivatkozott, annál határozottabban utasították el! A hely ugyan eléggé magányos volt, egyes arra haladók mégis megálltak, s távolból néztek kíváncsian a Szent Szűzre, amint ez már emberi szokás, ha valakit esti szürkületben sokáig látunk egyhelyben állni. Úgy gondolom, hogy egyesek tán meg is szólították, kérdezvén, hogy kicsoda...

Végre újra előkerült József, de oly leverten, hogy szinte félve közeledett. Minden hiába! - mondta szomorúan -, de tud a város előtt egy védett helyet, melyben pásztorok szoktak meghúzódni, s melybe annak idején ő is többször betért, ha jószággal jött a városba. Ott bizonyosan szállásra lelnek. A helyet ifjúkorából ismeri, ide vonult félre többször imádkozni, és itt rejtőzött el testvérei elől, mikor bántani akarták. Ha a pásztorok meg is jönnének, könnyen megegyezik velük. De ebben az évszakban nemigen tartózkodnak benne. Csak Máriának legyen végre már egy nyugodt helye, akkor majd újra körülnéz – gondolta magában.

    Így tehát a keleti oldalon, újra kiballagtak Betlehemből, és egy gyalogösvényen balra kanyarodtak. Olyanforma lepusztult út volt ez, mint amilyen kisvárosok leomlott falai-, sírjai- és sáncai mellett szokott húzódni.

    Az út kezdetben kissé emelkedett, egészen föl a dombig; de onnan ismét lefelé haladt, és Betlehem keleti oldalán, pár percnyire a várostól elérkezett egy másik dombhoz, vagy sánchoz, mely előtt igen kedves helyen, különböző fák álltak. Nagyobb részük tűlevelű volt (terpentinfák és cédrusok), a többi meg olyan fajta kislevelű volt, mint nálunk a puszpáng. Az egész hely oly nyugalmas volt, miként az elhagyatott dombok, vagy sáncok környéke.

    A nap már mélyen lenyugodott, mikor odaértek egy barlang bejáratához. A kis csacsi, mely még József szülőházánál, (Betlehem előtt) eltűnt, a várost megkerülve, már eleve ide futott. Most viszont azonnal elébük jött és játékos jókedvében ugrált körülöttük. Ekkor a Szent Szűz így szólt Józsefhez: "Lám, bizonyosan azt kívánja Isten, hogy itt legyen a szállásunk!" Szent József azonban igen szomorú volt és megszégyenülést érzett magában, főleg, mert oly sokszor hangoztatta, hogy micsoda jó fogadtatásban lesz majd részük szülővárosában.

    A teherhordó szamarat beállította a barlang bejárata előtti kiugró tető alá, és ugyanott készített ülőhelyet Mária részére, melyre Ő le is ült. Lámpát gyújtva, kinyitotta a barlang vesszőből font ajtaját és belépett. A barlang bejárása keskeny volt, mert a falak mellett sok, a kákához hasonló szalmaköteg állott, melyekre barna pokrócok voltak teregetve. Innen beljebb, a helység legbelső részében is igen sok holmi volt, ami elfoglalta a helyet. Ezek egy részét József szükség szerint kihordta, hogy a barlang északi felében kényelmes nyugvóhelyet készíthessen a Szent Szűznek. A lámpást felakasztotta a helység homályos falára és bevezette a Szűzanyát, aki leült a pokrócokból és szalmakötegekből készített fekvőhelyre. Szent József ekkor alázatosan bocsánatot kért a gyenge szállásért, Mária azonban szívből örült, és teljesen elégedett volt. 

December 21. Szerda

22.30 Befejező imaóra (magyar vallási műsor)

22:45 Montserrat jezsuita beszélgetések (II/7. rész) (ism.)

23:15 Szeretetláng (ism.)

23:30 Élő liturgia (ism.)

23:40 Képújság (hírműsor)

     Kedves Olvasóim! Felhívom szíves figyelmüket, hogy az Apostol TV a reggel 8 órai Szentmise előtt 1-1 (külön nem jelzett) néhány perces "máriás" klipemet játssza le. Napközben azonban a műsor-programjában hosszabb filmem is lejátszásra kerül "Szeretetláng" cím alatt!

Az Apostol tévének a hét minden napján 24 órás adása van! Én csupán azt a műsorközeget ismertetem, melyben a videóm szerepel! A teljes műsorrend figyelemmel kísérhető:

https://port.hu/csatorna/tv/apostol-tv/tvchannel-371?date=ma
Külön felhívom a Mária Rádió kedves régi hallgatóinak figyelmét, akik évek óta hiányolják a máriás műsoraimat, hogy ezúttal ugyanazokat az előadásokat, vagy újabbakat videóként nézhetik meg az Apostol tévében! Aki nem tudja tévékészülékén fogni, az elérheti az interneten:

https://www.apostoltv.hu/
Az Apostol TV közhasznú missziós televízió, mely támogatásból tartja fenn magát. Ajánlja másoknak is az Apostol TV műsorait, mert ezzel is apostolkodik!

Tisztelettel: a Hajnal Szép Sugara blog szerkesztője!

Számlaszám: 11712004-20338211
APOSTOLMÉDIA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY

https://youtu.be/Jw0rVfSPPqI

Elmélkedések a Szűzanyáról, aki édesanyaként óv és kérlel bennünket

A Szűzanyához való gyermeki viszonyunkat nem szabad, hogy bizonytalan, vagy legalább is kivizsgálatlan üzenetek határozzák meg!

     A magánkinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikusa így figyelmeztet erre: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.”

(Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000.)

     A keresztényi öröm az imádságból, a hálaadásból és az adományozásból táplálkozik.

A keresztény szó a Krisztus-követőt jelent, vagyis küldetésünk van akár szűkebb körben, akár a világban!

,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan!

Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!”

(2Tim 4,2)

Az első Advent 3  

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Korán reggel aztán folytatták útjukat, és a hegység délkeleti részén baktattak le egy völgybe. Egyre inkább távolodtak Szamáriától, pedig eddigi útirányuk mintha oda tartott volna. Mikor leértek, meglátták a Garizim-hegyi templomot, mely már nagyon messziről is jól látszik. Oromzatán oroszlán és más állatszobrok vannak, melyek a napfényben fehéren csillognak. Innen már sík úton láttam őket haladni. A Szent Szűz közben-közben gyalog is megy. Alkalmasabb helyen többször megpihennek és esznek, Kis kenyérkéik vannak és ércfényű, kicsiny, kétfülű mintás korsócskákban balzsamolaj van, mely vízhez keverve hűsítő, de egyben erősítő ital is. Néhol bogyókat és gyümölcsöket szednek, melyek a fákon és bokrokon naposabb helyeken, még megmaradtak.

     Mária, nem úgy ül a nyeregben, mint nálunk szokás, lábai nem lógnak, hanem maga alá húzva, zsámolyszerű deszkán pihennek. így minden mozdulata igen nyugodt és tisztes. Fölváltva hol a jobb, hol pedig bal felől ül a szamáron. Minden pihenőnél és leszállásnál József első dolga, hogy a Szent Szűznek kényelmes ülő- és nyugvóhelyet készítsen. Útjuk vége felé, József mind sűrűbben tért be az adódó szállásokra, mert az út Máriának már egyre kimerítőbb volt. Folyton a kis csacsi által jelzett úton haladtak, és bizony másfél napi kerülőt is megtettek Jeruzsálemtől keletre. Tekintve, hogy a környéken József apjának legelői voltak, így jól ismerte a vidéket. Megértette, hogyha a Betánia mögötti pusztaságon vágtak volna át, Betlehemet akár hat óra alatt is elérhették volna ugyan, de az az út hegyes völgyes és ebben az időszakban különösen nehezen járható. Ezért aztán a csacsi nyomát követve mindvégig völgyben haladtak, egyre közeledve a Jordánhoz.

Láttam aztán, hogy a Szent Utasok fényes nappal betérnek egy pásztorlakba, mely János, Jordán-béli keresztelőhelyétől úgy három, Betlehemtől pedig hét óra járásnyira lehet. A háztól különállóan, volt egy pajta is, melyben a szerszámokat és pásztorkellékeket tartották. Az udvaron volt egy kút, körülötte fürdőmedencékkel, melyek csöveken keresztül kapták a vizüket. A gazdának sok földje lehetett, mert nagy gazdasága volt. Sok szolgát láttam jönni-menni, kik mind étkeztek.

    A Szent Családot a gazda igen barátságosan fogadta. Egy tágas helységbe vezette őket és a szamarakat is ellátta. Egy szolga megmosta József lábát a kútnál és egy másik ruhát adott rá arra az időre, míg a sajátját megtisztították a portól és rendbe hozták a gyűrődésektől. Vacsorájuk után, itt tértek nyugalomra.

E legutolsó betérőtől Betlehemig, még körülbelül három órányi út állt előttük. Betlehem északi oldalán haladtak és észak felől közeledtek a városhoz. Közben, az útról letérve, még egy pihenőt tartottak. Mária leszállt a szamárról és rendbe hozta ruházatát.

     József innen a Szent Szűzzel, egy nagy épület felé tartott, mely több kisebb háztól és udvartól körülvéve, néhány percre volt Betlehemtől. Az eleje fás volt, és közte mindenféle nép pihent sátrak alatt. Dávid családjának ősi háza volt ez és egykor József szüleinek is otthona. Még most is laktak benne rokonok és ismerősök, de mégis idegenül bántak Józseffel, meg sem akarták ismerni! Ebben az időben a római bejelentő- és adóhivatal volt benne.

     József a szamarat zablán vezetve Máriával azonnal bement, mert mint érkezőknek jelentkezniük kellett, hogy írást kapjanak, mely nélkül be sem engedtek senkit a településre. Így mehettek tehát be a szétszórtan épült városba. Áttört falán, mint valami lebontott kapun, lehetett bejutni. A Szűzanya nyugodtan megállt a szamár mellett, míg Szent József szállást keresett a legszélső házakban, de hiába! Sok volt a vidéki utas már Betlehemben, és az emberek ide-oda futkostak.

     József tehát visszajött és megmondta Máriának, hogy a közelben már nem kaphatnak szállást, így beljebb kell menniük. Most már mindketten a szamár mellett gyalogoltak. Valahányszor újabb utcához értek, Mária ismét megállt, mialatt József házról-házra járt, de mindannyiszor szomorúan jött vissza. Ez többször megismétlődött és a Szent Szűznek néha hosszabb ideig is várakoznia kellett. Mindenhol tele voltak jövevényekkel, és mindenütt elutasításban volt részük. József azt ajánlotta Máriának, hogy menjenek át a város másik felébe, ott majd bizonyosan találnak szállást. Így aztán visszamentek arra, amerről jöttek, s onnan déli irányba tértek le.

     A Názáreti Szűz szívében nem volt helye másnak, csakis Isten szeretetének.

Amikor Gábriel arkangyal Isten anyjaként köszöntötte őt, Mária az elképzelhetetlen dicsőség hallatára sem perdült táncra örömében. Sőt annak ellenére, hogy ez alapjaiban fordította fel addigi elképzelései és álmainak világát, mégis úgy válaszolt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”. (Lk 1,38)

Isten valami új, meglepő és hallatlan együttműködésre kérte fel a Názáreti Szüzet, akinek hozzáállásában az a legcsodálatosabb, hogy csupán egyetlen kérdése volt (Lk 1,34), és nyomban csatlakozott Isten tervéhez anélkül, hogy méricskélte volna a saját körülményeit.

A Szűzanya ajkáról igazán, csak Erzsébetnél tett látogatásakor tört fel a háladal, a Magnificat: "Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, s ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék! Mert nagyot művelt velem ő, a Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk. Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők..." (Lk 1,47-55)

És bizony, amiként a Miatyánk Üdvözítő Jézusunk hiteles hagyatéka, úgy a Magnificat − az egyetlen mű −, melyet Szűz Mária szerzett vagy inkább, melyet benne Jézus fogalmazott Mária ajkán. Ez a legalázatosabb, a leghálateltebb és legfenségesebb minden dicshimnusz között. Oly nagy és rejtett titkokat tartalmaz, hogy még az angyalok sem ismerik valamennyit. A Magnificat-ot a Szent Szűz később is imádkozta, különösen szentáldozása után, hálaadásként. (Vö. TMT 255)

Az Úr Jézus követésében mindenkor Szentséges Anyja legyen a példánk, tisztaságában, alázatában és hálaadásában!

Az Istenanyát az Evangélium a felső teremben említi utoljára, ahol az Apostolokkal várta a Szentlelket. A Szűzanya szerepe akkor is és most is az, hogy minden gyermekét, Jézus minden tanítványát anyaként együtt tartsa. Anyaként, sőt királynőként oltalmaz minket, mint Fiának testvéreit!

A Szent Keresztségben elnyert istengyermekségünkért, mint elképzelhetetlenül nagy kiváltságért tehát nekünk is okunk van szüntelenül hálálkodnunk Istennek!

Mondhatjuk tehát mi is hálaadó imaként a Magnificat-ot és a szent Rózsafüzért!

https://youtu.be/uq113PmS0O0

Elmélkedések a Szűzanyáról és az ő szüntelen munkálkodásáról Szent Fia Megváltó Művében

Mária hivatása nem fejeződött be Jézus világrahozatalával és felnevelésével, hanem társa maradt egészen a Golgotáig, sőt anyja ő a krisztusi Egyháznak, az Idők végezetéig!

Az első Advent 2

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Aztán láttam, hogy a Szent Család innen pár órányira, de még éjjel, egy nagyon hideg völgyön keresztül hegynek fölfelé kapaszkodva baktattak. Itt már, mintha minden deres lett volna. A Szent Szűz nagyon fázott és így szólt Szent Józsefhez: "Meg kell pihennünk, mert nehezen bírok tovább menni!" Alighogy ezt kimondta a vezérlő kis csacsi máris megállt egy terebélyes tűlevelű fa alatt, melynek közelében forrás is volt. Megpihentek tehát e fa alatt, s József pokrócokat rakott egymásra, hogy az áldott Kismamát levéve a szamárról, ráültesse. A fa, Máriához közel eső alsó ágára József ráakasztotta a magukkal hozott lámpást. Sokszor láttam, hogy éjszakai utasok hasonlóképp cselekedtek.

A Szent Szűz buzgó imával kérte Isten segítségét, hogy a hideg kárt ne tegyen egészségükben. Erre, hirtelen oly nagy meleg járta át, hogy kezét odanyújtotta Szent Józsefnek, kinek keze szintén teljesen átmelegedett. Itt ettek a magukkal hozott apró kenyerekből és gyümölcsökből. A közeli forrás vizéből ittak, melybe egy magukkal hozott kis kancsóból József előbb balzsamolajat csöpögtetett. Közben, oly aggódó jósággal és vigasztalóan beszélt a Szent Szűzzel, hogy meglátszott rajta, mennyire fáj neki útjuk fáradságos volta.

Eddig megtett útjukat már két folyócska is keresztezte. Az egyiken bár keskeny cölöphíd vezetett át, a kis csacsi mégis átúszta. Egyébként is érdekes és mulatságos volt a kis füles ide-oda futkosása. Míg az egyenes utakon, különösen hegyek között - ahol nem lehetett eltévedni -, vagy mögöttük haladt, vagy messze előre szaladt. Az útelágazásoknál azonban mindig elébük keveredett, s mutatta a helyes irányt, ahol pedig pihenni szerettek volna, ott nyomban, magától megállt. Így tett egy szép terpentinfa alatt is, ahol nem sokat időztek.

Ettől a fától két óra járásra délnek, láttam, hogy a Szent Család egy tanyához ért. A ház asszonya épp nem volt otthon, és a gazda, Józsefet azzal utasította el, hogy még időben vannak, s menjenek csak bátran tovább. Mikor innen már jó darabot tovább haladtak, látták, hogy a kis csacsi befut egy üres pásztorkunyhóba, melyet néhány pásztor épp kitakarított. Ide betértek. A pásztorok igen barátságosan fogadták őket, s mindjárt pár köteg nádat, szalmát és rőzsét hoztak, hogy tüzet gyújtsanak.

Közben ezek a pásztorok elmentek abba a tanyába, melyből a Szent Utazókat elutasították. Az addigra hazaért háziasszonynak nagy lelkendezéssel újságolták, hogy milyen rendkívüli párral találkoztak, s hogy a fiatal kismama mily csodálatosan szép és szent asszony. A feleség szemrehányást tett férjének, amiért legalább egy kis pihenőre nem fogadta be ezeket a jó népeket. Két gyermekével nyomban utána is ment a Szent Családnak, különböző ennivalókat hozva nekik. Jó szívvel bocsánatot kért tőlük és egészen megindult rajtuk. Hamarosan megérkezett a férje is, aki szintén bocsánatot kért tapintatlanságáért. Tanácsot is adott Józsefnek, hogyha még egy kicsit hegynek mennek, még szombat előtt találnak egy jó fogadót, melyben eltölthetik a Szabbathot. Ezt követően a Szent Család útnak is indult. Másnap egész napon át ott láttam a fogadós feleségét három gyermekével, meg a tegnapi asszonyt is a két gyerekkel, aki eljött meglátogatásukra. Meghitten ültek együtt és egészen lebilincselte őket Mária szemérmessége és bölcsessége. Különösen nagy megindultsággal hallgatták, amint a Szűzanya hosszasan beszélget a gyermekekkel, tanítgatva őket. A gyerekeknél kis pergamentekercsek voltak, melyekből Mária olvastatott velük, közben nagy szeretettel elmagyarázgatta nekik, úgyhogy azok le sem tudták venni Róla a szemüket. Oly édes volt ezt látni, de még édesebb volt hallani. A délután folyamán Szent József a gazdával körüljárta a környéket, megnézték a kertet és a szántóföldet, mindvégig épületesen beszélgetve - amint azt jámbor embereknél szabbathokon mindig így látom arrafelé. A Szent Család még az éjszakát is ott töltötte.

A Szűzanya: »Mindannyian kedves gyermekeim, Vigyázzatok!

A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Tudja nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek! A reményvesztetteknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.« (Szeretetláng Napló. IV/30)

https://youtu.be/zJerlBKrHFc

Elmélkedések a Szűzanyáról, kinek Szeretetlángja nekünk az, mint Noénak a Bárka volt!

Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén' a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma úgy kén', hogy egymást öleljék

Szívükre mind az emberek –

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg…

(Ady Endre: Karácsony – Ma tán a béke... – részlet)

Vasárnap december 18.

19:00 Le(g)o mesék (I / 10. rész) A napkeleti bölcsek

19:15 Beszéljük meg! (ism.)

20:30 Szeretetláng (ism.)

20:45 Budai híradó

21:00 Mária áhítat (vallási műsor)

21:30 Női karizmák (6. rész) (ism.)

22:30 Befejező imaóra

22:45 Montserrat jezsuita beszélgetések (II / 6. rész) (ism.)

23:15 Szeretetláng (ism.)

23:30 Élő liturgia (ism.)

23:40 Képújság (hírműsor)

     Kedves Olvasóim! Felhívom szíves figyelmüket, hogy az Apostol TV a reggel 8 órai Szentmise előtt 1-1 (külön nem jelzett) néhány perces "máriás" klipemet játssza le. Napközben azonban a műsor-programjában hosszabb filmem is lejátszásra kerül "Szeretetláng" cím alatt!

Az Apostol tévének a hét minden napján 24 órás adása van! Én csupán azt a műsorközeget ismertetem, melyben a videóm szerepel! A teljes műsorrend figyelemmel kísérhető:

https://port.hu/csatorna/tv/apostol-tv/tvchannel-371?date=ma
Külön felhívom a Mária Rádió kedves régi hallgatóinak figyelmét, akik évek óta hiányolják a máriás műsoraimat, hogy ezúttal ugyanazokat az előadásokat, vagy újabbakat videóként nézhetik meg az Apostol tévében! Aki nem tudja tévékészülékén fogni, az elérheti az interneten:

https://www.apostoltv.hu/
Az Apostol TV közhasznú missziós televízió, mely támogatásból tartja fenn magát. Ajánlja másoknak is az Apostol TV műsorait, mert ezzel is apostolkodik!

Tisztelettel: a Hajnal Szép Sugara blog szerkesztője!

Számlaszám: 11712004-20338211
APOSTOLMÉDIA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY

https://youtu.be/ZSbQSqO6qEY

Elmélkedések a Szűzanyáról, és Szíve Szeretetlángjáról, mely magas egyházi elismeréseket kapott szerte a világon

Bernardino Etcheveria Ruiz ekvádori bíboros méltató szavai.

Jelenetek a Kis Jézus és a Szent Család életéből

Boldog Emmerich Anna Katalin látomása szerint. 

     Közlésünk alapjául szolgáló füzet először 1942-ben, a Kaszap István Lapja Kiadványok sorozatában jelent meg, (egyházi jóváhagyással!)

Szöveganyagunkat az 1985-ben "Druck: H. Mirjam" megjelöléssel szamizdatként kinyomott füzet alapján, előszavában megújított és szövegében a német eredeti nyomán javított, csekély mértékben rövidített változat nyomán közöljük. 

ELŐSZÓ

      Az emberiség évezredeken át epedve várta a megígért Messiás eljövetelét. Ennek emlékét újítja fel az Egyház évenként az Ádventtel, hogy Isten népe lelki előkészülettel ünnepelje a Megváltó születését. A keresztények imája és elmélkedése ilyenkor különös szeretettel száll el a hajdani názáreti hajlék és a betlehemi barlang felé, hogy lélekben szemlélje, amint a Szent Szűz előkészül isteni gyermeke születésére, és világrajövetele után, mily szerető hódolattal veszi körül a Kisded Jézust József és Mária. Minderről a Szentírás nem sokat mond el, de Isten kegyelme, több misztikussal sok kedves dolgot közölt a Szent Szűz életének ebből az időszakából is. E magán kinyilatkoztatások között, az aprólékos dolgokra is kiterjedő gazdagságukkal, előkelő helyet foglalnak el Boldog Emmerich Anna Katalin látomásai! Ha ezeket nem is fogadhatjuk az isteni kinyilatkoztatásnak járó hittel, de lelki olvasmányként elősegíthetik elmélkedéseinket! A kedves jelenetek, melyek e látomásokban szemünk elé tárulnak, a drága szavak, melyeket az Úr és környezetének kijelentéseiről olvashatunk, benső-, áhítatos közelségbe hozhatják a mi lelkünket is e fölséges személyekkel, eseményekkel.

      Katalin 1774. szeptember 8-án született földművesek gyermekeként, a westfáliai Flamske nevű kis faluban. Már hatéves korától másban sem talált örömet, mint Istenben, nem ismert más fájdalmat és szomorúságot, mint afölött, hogy a jóságos Istent az emberek szüntelenül megbántják. Kora gyermekkorától gyakorolta az éjszakai virrasztást, ezzel is engesztelve a végtelenül megbántott Istent.

1802-ben Dülmenben, felvették az Ágostonrendi kolostorba, ám 1811-ben a "felvilágosodás" forgatagában feloszlatták a rendjét.

Egy özvegyasszonyhoz költözött, ahol 1812 karácsonyát követően, elnyerte az Üdvözítő szent sebeit, és egész életében a legnagyobb türelemmel vállalt részt Jézus Krisztus kínszenvedésében, (melyről megrendítő könyvben számolt be). Az esetenként "helyszíniben közvetített" látomásokat olvasva, olykor szembetűnő lehet a pillanatnyi "jelenidő" használata.

      Nemsokára orvosi és egyházi vizsgálatok tárgya lett. Szenvedéseinek jutalmául abban a kitüntető kegyelemben részesült, hogy kiszakadva teste kötelékéből, mintegy "időutazóként" lélekben áthelyeződött az Úr Jézus és a Szent Szűz földi életének idejébe. Szem és fültanúként szemlélhette életüket a születéstől egészen a halálig. Látomásait, lelkivezetőinek parancsára tollba mondta a neves katolikus költőnek és írónak, 
Clemens von Brentanónak ( † 1842), Herder és Goethe barátjának.

Katalin egyéb más látomásai során is döbbenetesen pontos helyszínleírásokat adott, melyek nyomán, a kutatóknak több elfelejtett bibliai helyet sikerült beazonosítani. A régészet különösen sokat merített tőle egy-egy kutatási terület adataira vonatkozóan, mintegy igazolva Katalin látomásainak valódiságát! Példaként említhetjük az efezusi Mirjam Aná-t, (Mária Anya) házát.

Emmerich Anna Katalin 1824. február 9-én, a magára vállalt szenvedésektől teljesen legyengülten, az Úr nevével ajkán halt meg.

II. János Pál pápa 2004. október 3-án IV. Károllyal az utolsó magyar királlyal egy napon emelte a boldogok sorába.

Boldogtalanságunk mértéke mindig arányos  Istentől való távolságtartásunkkal. Legboldogtalanabbak a kárhozottak! (ÉHÖ 15. o.)

December 17. Sombat

02:25 Élő liturgia (ism.)

02:40 Női karizmák (6. rész) (ism.)

03:20 Szeretetláng (ism.)

03:35 Jeles napok ism.)

04:00 Imamaraton - Határok nélküli rózsafüzér (ism.) Szűz Mária székesegyház - Ausztrália

     Kedves Olvasóim! Felhívom szíves figyelmüket, hogy az Apostol TV a reggel 8 órai Szentmise előtt 1-1 (külön nem jelzett) néhány perces "máriás" klipemet játssza le. Napközben azonban a műsor-programjában hosszabb filmem is lejátszásra kerül "Szeretetláng" cím alatt!

Az Apostol tévének a hét minden napján 24 órás adása van! Én csupán azt a műsorközeget ismertetem, melyben a videóm szerepel! A teljes műsorrend figyelemmel kísérhető:

https://port.hu/csatorna/tv/apostol-tv/tvchannel-371?date=ma
Külön felhívom a Mária Rádió kedves régi hallgatóinak figyelmét, akik évek óta hiányolják a máriás műsoraimat, hogy ezúttal ugyanazokat az előadásokat, vagy újabbakat videóként nézhetik meg az Apostol tévében! Aki nem tudja tévékészülékén fogni, az elérheti az interneten:

https://www.apostoltv.hu/
Az Apostol TV közhasznú missziós televízió, mely támogatásból tartja fenn magát. Ajánlja másoknak is az Apostol TV műsorait, mert ezzel is apostolkodik!

Tisztelettel: a Hajnal Szép Sugara blog szerkesztője!

Számlaszám: 11712004-20338211
APOSTOLMÉDIA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY

https://youtu.be/tPNIAYt_eQA

Elmélkedések a Szűzanyáról, aki nem csak biztat, de segítséget is nyújt

Szűz Máriát nem találhatja meg az, aki nem keresi, és nem keresheti az, aki nem ismeri.

8 perc https://www.youtube.com/watch?v=twDIUGM_QpI&t=12s

https://youtu.be/u15_fBTxKsw

Elmélkedések a Szűzanyáról, aki számunkra Ragyogó Lámpás a világ sötétségében.

Ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szeretetlángom is, mely csodákat tesz a szívek mélyén.

Boldog Brenner János!

Könyörögj az Ifjúságért, a Szentségek- és a Kereszténység védelméért!

     Advent van, az elcsendesedés, a befelé fordulás ideje. Minden évben eljön és fölénk teríti a remény takaróját. „Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon, S szívembe egyszer az a béke szállna” – jut eszembe Reményik Sándor két verssora, és arra gondolok, hogy most erre mindennél nagyobb szüksége van a küzdő és szenvedő magyaroknak. Közelít a káosz, recsegnek, ropognak az élet megszokott keretei, és csak abban bízhatunk, hogy megszületik a gyógyító fény a sötétségben.

Egy-két éve még azt hittem, hogy a covid kijózanítja az embereket, a rémisztő világjárvány felébreszti bennünk az egészséges életösztönt, és képesek leszünk a változtatásra. Mondtam is barátnőmnek, aki kétkedve ingatta a fejét. Neki lett igaza. Megint nem tanultunk semmit és maradt minden a régiben. Újra kitört a dühödt utazási láz, reklámozunk, vásárolunk, fogyasztunk. Tesszük mindezt úgy, mintha megfeledkeznénk az újabb rettenetes csapásról, a háborúról. A hétköznapi élet zajlik tovább, a zenekar még játszik a szalonban, de a hajó már süllyed. Ugye, emlékszünk a Titanic tragédiájára? A szellemi élet sem változott előnyére, semmi önvizsgálat, józan hang, mérlegelés, a másik megértésének szándéka. A huhogók kórusa is új erőre kapott. Ők azok, akiknek semmi sem jó, harsogva kiáltják az éterbe a mértéktelen kritikát, mindenbe belekötnek, az élő fába, meg minden egyébbe is, amit mások erőfeszítéssel, áldozattal, elszántsággal létrehoznak, rendbe tesznek, felújítanak. (...)

Advent van, megint eljött. Újra nekifuthatunk: talán mégis változhatunk. Mert sokan vagyunk, nagyon sokan, akik legalább lélekben térdre ereszkedve óhajtjuk a rendet, a szépet, az igazat. Konokul reméljük, hogy a huhogók közül is egyre többen akarnak felemelkedni a sár, a rögvalóság fölé. Csökönyösen fohászkodom azért, hogy gyarapodjon a jószándék, szálljanak fölénk láthatatlan angyalok és szórják ránk a megbékélés hímporát. „Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon” – hát jöjjön el, már nagyon várjuk valamennyien. 

Forrás-részlet: Kiss Gyöngyi a Magyar Rádió egykori szerkesztőjének írásából ( tajekoztatas@vdta.hu )

December 14. Szerda

22:30 Befejező imaóra

22:45 Montserrat jezsuita beszélgetések (II/6. rész) (ism.)

23:15 Szeretetláng (ism.)

23:30 Élő liturgia (ism.)

     Kedves Olvasóim! Felhívom szíves figyelmüket, hogy az Apostol TV a reggel 8 órai Szentmise előtt 1-1 (külön nem jelzett) néhány perces "máriás" klipemet játssza le. Napközben azonban a műsor-programjában hosszabb filmem is lejátszásra kerül "Szeretetláng" cím alatt!

Az Apostol tévének a hét minden napján 24 órás adása van! Én csupán azt a műsorközeget ismertetem, melyben a videóm szerepel! A teljes műsorrend figyelemmel kísérhető:

https://port.hu/csatorna/tv/apostol-tv/tvchannel-371?date=ma
Külön felhívom a Mária Rádió kedves régi hallgatóinak figyelmét, akik évek óta hiányolják a máriás műsoraimat, hogy ezúttal ugyanazokat az előadásokat, vagy újabbakat videóként nézhetik meg az Apostol tévében! Aki nem tudja tévékészülékén fogni, az elérheti az interneten:

https://www.apostoltv.hu/
Az Apostol TV közhasznú missziós televízió, mely támogatásból tartja fenn magát. Ajánlja másoknak is az Apostol TV műsorait, mert ezzel is apostolkodik!

Tisztelettel: a Hajnal Szép Sugara blog szerkesztője!

Számlaszám: 11712004-20338211
APOSTOLMÉDIA KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY

https://youtu.be/sa3az383EYM

Elmélkedések a Szűzanyáról, aki a mi követendő Édesanyánk

"Íme a te anyád!" A Szent Szűz édesanyai szerepe, anyai küzdelme az apostolok és a szentek tanítása nyomán, a Mária-dogmák fejlődésével, miként a Mária-jelenések történelmi tanúságával világosan kimutatható folyamat.

https://youtu.be/xVqx6NlCm3w

Elmélkedések a Szűzanyáról és az ő hiteles jelenéseiről

A Csodásérem, a La Salette-i, a Lourdes-i, a Fatima-i felhívások a Szeretetláng fényében.

 †  Siracusa, 304 körül
Szent Lúcia, magyarul SZENT LUCA és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is megközelítőleg egyforma.

    Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az ő sírjánál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának, vértanúsága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie és hozományával tetszése szerint bánhat.

     Amikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. Pogány vőlegénye rossz néven vette házassági ajánlatának elutasítását és azt, hogy őt a vagyon elosztásból Lúcia kihagyta, mivel csak a szegényeket támogatta. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.
     Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek voltak. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
     Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
     A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625-638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

     A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
     Ünnepe dátumából kiindulva - a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszüneti törvénynap volt - a néphitben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűnnek. Így lett "Luca napja" a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, sőt a jövendőbeli nevére vonatkozó jövendölések is történtek.
     Kérünk Istenünk, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával életünk nehézségeiben és mindig világosan láthassuk az üdvösségre vezető utunkat!

(Forrásként felhasználtam: http://www.katolikus.hu/szentek/1213.html részleteit.)

https://youtu.be/-ZRUy1a-XWg

Elmélkedések a Szűzanyáról, mint az Irgalmasság Anyjáról

A legnagyobb bűnösnek sem kell félnie, hogy Mária eltaszítaja magától, ha Hozzá menekül.

Ezen a napon 1531. december 12-én volt a guadalupei események fő jelenése. Ekkor hangzott el a Szent Szűz ajkáról a hozzánk is szóló édesanyai biztatás: »Vésd szívedbe szavaim! Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Ne félj se betegségtől, se gondtól, se fájdalomtól. Hát nem vagyok-e én a te Anyád?" 

Kedves Olvasóm! Erről az Édesanyáról és a jelenéséről válogattam néhány képet, melyek önmagukért beszélnek, a két utolsó azonban magyarázatra szorul, melyek a Guadalupei Szűzanya szemében tükröződő képek kinagyított tudományos fotói. Az utolsón a püspök és a jelenlévők tükröződése látható, az utolsó előttin pedig, maga a látnok, Szent Juan Diego. A dolog érdekessége – mely sokakban zavart kelt –, hogy a Tilma Máriája, hogyan láthatta pl. a látnokot, akinek lényegében a kötényén képződött a "Csodakép"? Nos, a képek perspektívájából kiderül, hogy nem a "kegykép látta" önmagát, hanem az Istenanya külön személyként volt jelen, és a kép szemei a CSODA pillanatát ábrázolják perspektivikusan, melyből még az is meghatározható, hogy az adott teremben hol állt a Szűzanya személyesen. Nehézségeinkben bátran kérhetjük a Guadalupei Szüzet, mint anyánkat, hiszen Ő maga mondta: "hát nem vagyok-e én a te Anyád?

(A képek az internetről.)

Ajánlom az alábbi linket:  http://hu.gloria.tv/?media=535790

GUADALUPE 7 perc 4/IV. rész https://youtu.be/O4Vw0K33RXQ

https://youtu.be/DBw-LBt5nSI

Elmélkedések a Szűzanyáról, aki nem lehet akadálya az ökumenének!

Mária-jelenések, üzenetek akkor is léteznek, ha ez a protestáns testvéreknek ellenszenves.

GUADALUPE 7 perc 4/III. rész https://youtu.be/vUq7panhlts

A bűnbocsánat (gyónás) több mint a teremtés. Nagyobb hatalmat kíván Istentől az, hogy egy már létező vétket semmissé tegyen, mint az, hogy semmiből valami létezőt teremtsen. A Bűnbocsánat Szentsége nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az üdvösség szempontjából tovább élhessük életünket! (BLÉ 17. o.)

GUADALUPE 7 perc 4/II. rész https://youtu.be/CgaqqxgODkc

https://youtu.be/cWGohN3Zejo

Elmélkedések a Szűzanyáról, akinek Isten iránti odaadó imádata követendő!

Jelentős különbség van imádás és tisztelet között.

     Reziben a Szent Lukács római katolikus templom nyitott udvarán állt egy hatalmas hársfa, közel az iskola épületéhez. Az öreg fa megbontotta az épület oldalát és tetejét, ezért a kétezertizes években megfosztották lombkoronájától, azzal a további tervvel, hogy majd a maradék törzset is kivágják. Az ott szolgáló atya úgy gondolta, hogy valamiképp meg kéne menteni a nagy időket megélt fatörzset. Két fafaragó Csávás Csaba és Major Lajos támogatta az ötletet, és 2014-ben kifaragták Mindszenty hercegprímás szobrát remeteként. Mindszenty József bíboros-hercegprímás az 1956-os szabadságharc vérbefojtása után 14 évig tartózkodott az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének épületében, és erre utalhat a remeteként való ábrázolása. Bár a fatörzs a szoborral kiszáradt, 2022-ben azonban mégis újra kihajtott!

(Forrás nyomán: https://www.rezi.hu/rezi-telepulesi-ertektar/mindszenty-faszobra/)

GUADALUPE 7 perc 4/I. rész https://youtu.be/IBqo8VcSRwY

https://youtu.be/8x1Rv5e_dho

Elmélkedések a Szűzanyáról és az ő szent nevéről

A szentistváni felajánlás államjogilag örök királynőnkké emelte Szűz Máriát.

     A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére, még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.

     A 2 szovjet harckocsi által védett rendőrkapitányság előtti téren a pufajkások csapdát állítottak: Darázs István százados a mellékutcákat lezáratta, miközben az egyik egysége megakadályozta, hogy a 2000-4000 fős tömeg távozzon a helyszínről. A megyei tanács épülete előtt 47 pufajkás volt tüzelőállásban. Az első lövések 11 óra 15 perc körül dördültek el a karhatalmisták, rendőrök, és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg jelenlévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. A 8-10 percig tartó vérengzés során folyamatos sorozatokkal lőtték a menekülőket és az elesett sebesülteket is. Egy szemtanú szerint "vérző testekkel volt tele az utca".

A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 

     Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetetve az életének. 19 éves sem volt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetunióba szállítottak. Az ÁVO pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban, több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8-án!

Az 1956-57-es sortüzeket – melyek száma több százra tehető –, az a "munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot. Ezek a tettesek – ha még nem kerültek Isten ítélőszéke elé –, magas nyugdíjjal élhetik békés öregkorukat. A munkásmozgalom ezen élharcosainak utódai most a demokrácia és az "emberi jogok élharcosaivá" váltak, vadul tiltakozva minden olyan vélt és valós megnyilvánulás ellen, amely sérti az "egyenlő bánásmódot"!

Isten irgalmazzon nekik!

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

https://youtu.be/lSlym1m1OeU

Elmélkedések a Szűzanyáról. Személyesen kell elősegítenünk a békét a családban és a világban!

Ne az újabb és újabb ima-fogalmazványokat és ne az ökumenikus imákat mondjuk, hanem a Szent Rózsafüzért!

Aki minden kegyelemmel teljes!

https://youtu.be/AYZ37QMwdTw

Elmélkedések a Szűzanyáról. Mit tanítottak a pápák a szentolvasóról?

A gonoszok irtóznak a rózsafüzér puszta jelenlététől is!

Szent Miklós könyörögj érettünk!

Képek Szent Miklósról

https://youtu.be/ISZFaqZ0sSY

Elmélkedések a Szűzanyáról. Teljesítettük-e a Szűzanya fatimai kéréseit?

Most, amikor az Antikrisztus szövetségesei tocsognak a keresztény vérben, ideje lenne végre elgondolkodni a Szűzanya szavain!

     Advent a békés várakozás, a magunkba szállás és a bűnbánat ideje (és nem az önfeledt szórakozásoké és bevásárlásoké!). 
Gondolkoztunk már azon, hogy az elmélyülés mellett milyen jócselekedeteket szeretnénk véghez vinni karácsonyig?
Ajánlok egyet!
Adjuk időnket a szeretteinknek! Töltsünk velük több időt! Imádkozzunk közösen, gyújtsunk gyertyát, beszélgessünk, hallgassuk meg őket, figyeljünk rájuk!
Segítsük őket abban, hogy a szívükben megszülethessen a mindent átható bensőséges karácsonyi öröm!
Kívánom, hogy a Jóisten adjon mindehhez erőt, türelmet, kitartást és IDŐT mindannyiunknak!
Áldott adventi készülődést kívánok!

Békés és kegyelmekben gazdag adventi heteket kívánok!

Itt-ott még békében várhatjuk az Üdvözítőt, de van ahol a nem várt gonoszság teljesedett be!
     Mi, akik még tehetjük, imádkozzunk szenvedő felebarátainkért!