A Názáreti Szűz szívében nem volt helye másnak, csakis Isten szeretetének.
Amikor Gábriel arkangyal Isten anyjaként köszöntötte őt, Mária az elképzelhetetlen dicsőség hallatára sem perdült táncra örömében. Sőt annak ellenére, hogy ez alapjaiban fordította fel addigi elképzelései és álmainak világát, mégis úgy válaszolt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”. (Lk 1,38)
Isten valami új, meglepő és hallatlan együttműködésre kérte fel a Názáreti Szüzet, akinek hozzáállásában az a legcsodálatosabb, hogy csupán egyetlen kérdése volt (Lk 1,34), és nyomban csatlakozott Isten tervéhez anélkül, hogy méricskélte volna a saját körülményeit.
A Szűzanya ajkáról igazán, csak Erzsébetnél tett látogatásakor tört fel a háladal, a Magnificat: "Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, s ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék! Mert nagyot művelt velem ő, a Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk. Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők..." (Lk 1,47-55)
És bizony, amiként a Miatyánk Üdvözítő Jézusunk hiteles hagyatéka, úgy a Magnificat − az egyetlen mű −, melyet Szűz Mária szerzett vagy inkább, melyet benne Jézus fogalmazott Mária ajkán. Ez a legalázatosabb, a leghálateltebb és legfenségesebb minden dicshimnusz között. Oly nagy és rejtett titkokat tartalmaz, hogy még az angyalok sem ismerik valamennyit. A Magnificat-ot a Szent Szűz később is imádkozta, különösen szentáldozása után, hálaadásként. (Vö. TMT 255)
Az Úr Jézus követésében mindenkor Szentséges Anyja legyen a példánk, tisztaságában, alázatában és hálaadásában!
Az Istenanyát az Evangélium a felső teremben említi utoljára, ahol az Apostolokkal várta a Szentlelket. A Szűzanya szerepe akkor is és most is az, hogy minden gyermekét, Jézus minden tanítványát anyaként együtt tartsa. Anyaként, sőt királynőként oltalmaz minket, mint Fiának testvéreit!
A Szent Keresztségben elnyert istengyermekségünkért, mint elképzelhetetlenül nagy kiváltságért tehát nekünk is okunk van szüntelenül hálálkodnunk Istennek!
Mondhatjuk tehát mi is hálaadó imaként a Magnificat-ot és a szent Rózsafüzért!
