Jézus születése 4
Boldog Emmerich Katalin látomása szerint
Nemsokára láttam, hogy Erzsébet is eljött Jutából, egy szolga által vezetett szamáron. József is nagyon kedvesen fogadta, de mikor a két asszony egymást átölelte, örömük határtalan volt. Erzsébet könnyek között szorította keblére a Kisded Jézust is. Fekvőhelyet a születési hely mellett kapott. Kedves beszélgetésben láttam őket aznap este, és másnap is. Úgy éreztem, hogy én is köztük vagyok, s bensőséges örömmel hallgattam minden szavukat. A Szent Szűz mindent elmondott, ami vele eddig történt és Erzsébet szívből fakadó könnyeket ontott, mikor hallotta, amint hiába kerestek szállást Betlehemben.
Elmondott neki még sok egyebet is a Jézuska születésével kapcsolatban, s egyikére-másikára még emlékszem is. Így elmondta, hogy az Angyali Üdvözlet órájában tíz percig elragadtatásban volt és úgy érezte, mintha egyszerre két szíve lett volna, ő maga pedig kimondhatatlan boldogsággal telt el. A szülés órájában végtelenül vágyódva, ugyanilyen elragadtatásában úgy érezte, mintha angyalok vinnék föl a magasba, s ott a szíve kettéválna és egyik fele kiszakadna belőle. Mintegy tíz percig maradt ilyen öntudatlanságban, melynek végén belső ürességet érzett ugyan, de egyben nagy epedést is valami kívüle álló boldogság után, holott ezt eddig mindig önmagában találta föl. Egyszerre csak maga alatt tündöklő fényességet pillantott meg, melyből mintha szemei előtt bontakozott volna ki Gyermekének édes kicsi alakja. Majd észrevette, hogy megmozdul, de mintha álomlátásban lett volna, nem is mert a fényességtől körülsugárzott Kisdedhez hozzányúlni. A sírását hallva tért csak egészen magához, fölvette a terítőről és boldogságos szívére szorította. Elmondta azt is, hogy nem is tudja mikor szakadt ki méhéből a gyermek. De erre Erzsébet így szólt hozzá: 
"A te szülésed Isten kegyelemével teljes volt, nem úgy, mint más asszonyoké! Boldogító volt János világra jövetele is, de még ez is egészen más volt, mint a te isteni Gyermekednél". Ezekre emlékeztem beszélgetéseikből.
