Advent van, az elcsendesedés, a befelé fordulás ideje. Minden évben eljön és fölénk teríti a remény takaróját. „Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon, S szívembe egyszer az a béke szállna” – jut eszembe Reményik Sándor két verssora, és arra gondolok, hogy most erre mindennél nagyobb szüksége van a küzdő és szenvedő magyaroknak. Közelít a káosz, recsegnek, ropognak az élet megszokott keretei, és csak abban bízhatunk, hogy megszületik a gyógyító fény a sötétségben.
Egy-két éve még azt hittem, hogy a covid kijózanítja az embereket, a rémisztő világjárvány felébreszti bennünk az egészséges életösztönt, és képesek leszünk a változtatásra. Mondtam is barátnőmnek, aki kétkedve ingatta a fejét. Neki lett igaza. Megint nem tanultunk semmit és maradt minden a régiben. Újra kitört a dühödt utazási láz, reklámozunk, vásárolunk, fogyasztunk. Tesszük mindezt úgy, mintha megfeledkeznénk az újabb rettenetes csapásról, a háborúról. A hétköznapi élet zajlik tovább, a zenekar még játszik a szalonban, de a hajó már süllyed. Ugye, emlékszünk a Titanic tragédiájára? A szellemi élet sem változott előnyére, semmi önvizsgálat, józan hang, mérlegelés, a másik megértésének szándéka. A huhogók kórusa is új erőre kapott. Ők azok, akiknek semmi sem jó, harsogva kiáltják az éterbe a mértéktelen kritikát, mindenbe belekötnek, az élő fába, meg minden egyébbe is, amit mások erőfeszítéssel, áldozattal, elszántsággal létrehoznak, rendbe tesznek, felújítanak. (...)
Advent van, megint eljött. Újra nekifuthatunk: talán mégis változhatunk. Mert sokan vagyunk, nagyon sokan, akik legalább lélekben térdre ereszkedve óhajtjuk a rendet, a szépet, az igazat. Konokul reméljük, hogy a huhogók közül is egyre többen akarnak felemelkedni a sár, a rögvalóság fölé. Csökönyösen fohászkodom azért, hogy gyarapodjon a jószándék, szálljanak fölénk láthatatlan angyalok és szórják ránk a megbékélés hímporát. „Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon” – hát jöjjön el, már nagyon várjuk valamennyien.
Forrás-részlet: Kiss Gyöngyi a Magyar Rádió egykori szerkesztőjének írásából ( tajekoztatas@vdta.hu )