Fel nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett!
A Karácsony éji szentáldozásban, amikor magunkhoz vesszük a valóságos Jézust a Kenyér színében, Betlehembe jutunk, melynek neve a Kenyér Háza! Ott lehetünk a Szent Család örömében, a Három Királyok térdelő áhítatában, ahol Mária karján égi a lény, isteni Kisded szűznek ölén.
A Szentmise mindenkor nagy misztérium, ám az éjféli misén való elmélyülésünk gyümölcse a betlehemi egyszerűség és szegénység szelleme ‒ az ‒, melyet Isten Fia választott magának, hogy gazdagítson bennünket és örökké köztünk maradjon, mint „az Élő Kenyér, amely a mennyből szállt alá” (Jn 6,51).
A Legméltóságosabb Oltáriszentségben ma is ugyan az a Jézus Krisztus van jelen, aki kétezer éve született Szűz Máriától, Betlehem megszentelődött barlang-istállójában, és ma is, máig is vár reánk az Eucharisztiában!
Az Istenanya könnyes örömmel imádta Kisded Istenét, aki nem bársonyos ágyban, de szalmán feküdt, s rá meleget a marha lehelt.
Adjuk át magunkat Máriának, mert bár a mi lelkünk tisztátalanabb és szegényebb, mint a betlehemi istálló, de a Szűzanyával mégis közelebb kerülhetünk az Édes Üdvözítőhöz!
Hódolunk előtted Kisded Jézus és imádunk téged,
mert születéseddel megnyitottad számunkra az örök Üdvösséget!
(folyt.)