Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szerencsétlenkedő életvitele és a liberalisták által ellene folytatott rágalomkampányában az egészsége megroppant. Lelkivezetője Rev. Pere Berthier, azt írja könyvében (Les Merveilles de Notre-Dame de la Salette): "Maximin mindazon dolgokban, amelyekkel vádolták, nem volt annyira hibás, mint azok, akik rágalmazták őt."
Negyvenedik esztendejéhez közeledve, az asztmától legyengülve 1874. november 4-én felvonszolta magát a Gargas jelenési hegyére, hogy még egyszer imádkozzon.
A La Salette-i Szentély szolgálatát ellátó nővérek megkérték, beszéljen nekik a jelenésről. Ő szívesen megtette és több mint egy órán át, a legapróbb részletekig mindent elmesélt. Még ebben az évben betegen ágynak dőlt, asztmájára és a szívére panaszkodott.
Mme. Jourdain-nek írásban tett egy hitvallást: "Hiszem mindazt, amit a Római Szent és Apostoli Egyház tanít. (...) Akár vérem árán is tanúsítom, hogy a Szent Szűz, La Salette hegyén megjelent 1846. szeptember 19-én. (...) Ha halálom után bárki azt állítaná, hogy én bármit is visszavontam a La Salette-i eseményekkel kapcsolatos eddigi állításaimból, az hazudik!"
Negyven éves korában, 1875. március 1-én délután 5 órakor halt meg. A Corps-i plébános, Fuzier abbé így írta le halálát: "Igaz keresztény módjára halt meg, mintegy öt perccel azután, hogy nagy hittel és tökéletes megnyugvással fogadta kezemből a szentségeket. Szentgyónása előtt nagy áhítattal vett magához néhány csepp La Salette-i forrásvizet, s ugyancsak ebből ivott, hogy a Szentostyát le tudja nyelni; ez volt az utolsó ital, amit magához vett, mintegy utolsó tanúságtétele a jelenésről." .
Temetésén Corps szinte egész lakossága részt vett.
Kívánságának megfelelően szívét kivették, és urnában a La Salette-i bazilikában helyezték el. (Alábbi kép)
Szólj hozzá!
Budapest-Rákospalota - Magyarok Nagyasszonya főplébánia
Cím: 1153 Budapest, Bácska u. 3.
Telefon: 06-1 - 307-6315
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Maximin Giraud élete
1835. augusztus 26-án vagy 27-én született Corps-ban. Édesapja kerékgyártó, aki Anne-Marie Templier-vel kötött házasságot, melyből négy gyermek született. Közülük csak ketten érték meg a felnőtt kort: Angélique (sz.1829) és Maximin. Édesanyjuk 1837-ben meghalt, Maximin ekkor csupán 17 hónapos. (Képen a szülőház)
A kerékgyártó édesapa saját műhelyévei, a jobb módúak közé tartozott, habár valójában így is nagyon szegény. A két kicsi miatt még az év áprilisában feleségül veszi Marie Court-ot.
Az a hír járta róla, hogy szívesen látogatja a kocsmát, viszont a templomba soha sem teszi be a lábát. A La Salette-i jelenés azonban visszavezette őt is az Istenhez.
Maximine nem járt iskolába, nem tudott írni-olvasni, a helyi nyelvjárásban beszélt és vallási téren is igen tudatlan volt.
A jelenés után két hónappal beíratták a Gondviselésről nevezett nővérek Corps-i iskolájába.
Édesapja 1849. február 23-án meghalt. Gyámja, édesanyjának fivére, megpróbált hasznot húzni híressé vált unokaöccséből és igyekeztek kiszedni belőle a titkot, hogy politikai célokra használhassák. A Grenoble-i püspök közbelépett és rábízta Maximint Seyssins plébánosára, Champon abbéra. 1853 és 1856 között Maximin nála lakott, innen látogatta a Grenoble melletti kis szemináriumot Rondeau-ban; majd Dax-ba került a nagy szemináriumba, amelyet két év múlva otthagyott, mert úgy érezte, nincs papi hivatása. Ezután Párizsba ment és orvosi tanulmányokat folytatott. 1851-ben leírta a kapott titkot és ezt IX. Piusz pápa kezéhez továbbították.
1860-ban csatlakozik a Pápai Légióba (zouve), mely az ördöginek tartott Garibaldi pápaság és egyházellenes mozgalmát volt hívatbva ellensúlyozni. Az állandó politikai intrikáknak kitett és minden támasz nélküli Maximint a Jourdain házaspár örökbe fogadta és orvosnak taníttatta, ám néhány év után a tanulmányokat abbahagyta. Rómába ment, majd visszatért Párizsba és 1869-ben a Jourdain házaspárral együtt letelepedett Corps-ban. Adósságai miatt kellemetlen helyzetbe került. Corps-ban szerencsétlen vállalkozásba kezdett: likőrkereskedő lett, de ez sem sikerült. Végül, a püspök engedélyével, a La Salette-i atyák rendszeres anyagi támogatást nyújtottak Maximinnek és a Jourdain házaspárnak.
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!
Szólj hozzá!
Az idők jelei, elsősorban bensőségesebb hitéletre kell, hogy késztessenek!
Blogom olvasói közül sokakban felmerült a kérdés, hogy miért írok én ennyit „az idők jeleiről"?
Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsokasodtak a „végidőkről", az „idők végéről", a „nagy figyelmeztetésről" sőt, a világvégéről (2012) való (többségükben hamis) próféciák! Ezeknek a közeljövőbeni megtörténtét magam sem zárhatom ki, hiszen akkor én is hasonlatos prófétai szerepben tetszelegnék, mivel világosan mondva van, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32)
A világ sorsával kapcsolatos szentírási helyek, miként a próféciák sora egybehangzóan súlyos próbatételeket jövendölnek, ez tény! Azt is ismernünk kell azonban, hogy már az első századok emberei is megvalósultnak hitték a „jeleket" és azóta is „megvalósulásukat" tapasztaljuk! A Szentírás egyes helyei kétség kívül arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Kérdés azonban az, hogy mikortól számíthatjuk a végső időket, ill. annak kezdetét?
A blogomban bemutatott „végidős" példák, mind azt kívánják bizonyítani, hogy mindenféle 'jövendölés', 'üzenetek' és adódó 'jelek' láttán, nem szabad felülnünk a károgó álprófétáknak, bármily igaznak tűnnek is! Ilyen jelek mindig voltak sőt még súlyosabbak is! Jézus mondja: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) „sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne hallgassatok rájuk!" (Lk 21,9-10) Az ál-üzenetekkel riogatók pedig mást se tesznek, mint akaratlanul is az ördög célját viszik végbe, az emberiséget a reménytelenség örvényébe taszítani! Holott bízva bízhatunk Isten Irgalmasságában, hiszen az Úr figyelmeztet: Bízzatok Bennem! Miként is figyelmeztet bennünket Isten anyja a Szeretetláng egyházilag jóváhagyott üzenetében? „Mindannyian, kedves gyermekeim! Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.” (IV/30)
A sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást igyekszenek végbevinni a lelkekben, felhasználva a csábítás-, a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet! Az emberek sokaságának figyelmét már oly mértékben kötik le a burjánzó próféciák, hogy az Evangélium igazságai már nem jelentenek hitükre és értékrendjükre aktuális útmutatást! A megtévesztő szellem – a magánrevelációk iránti felelős Egyház óvatosságát –, ügyesen a hierarchia iránti ellenszenvvé formálja a méltatlankodó hívek lelkében! Mi több, egyesekben oly konok ellenszenv alakul ki az apostolutódok (püspökök) iránt, hogy óhatatlnaul a szekták felé sodortatják magukat. Holott nyilvánvaló, hogy a magánkinyilatkoztatások egyházi elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget épp a hamis üzenetek, a megtévesztő szellem inspirálta „naplók” és ezek alig nyomon követhető terjedése jelenti. Jézus intelme pedig világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23) Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus is így figyelmeztet: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” (A sorozat 12-én folytatódik!) 
Szólj hozzá!
Mélanie Calvat élete
Mélanie Calvat 1831. november 7-én született Corps-ban.
Édesapja Pierre Calvat, 1825-ben vette feleségül Julie Barnaud-t, de egyházi házasságot csak 1834-ben kötöttek. A család nagy szegénységben élt. Az apának nem volt állandó állása, kőművesként dolgozott, ezért sokszor hetekig távol volt a családtól és még így sem tudta mindig biztosítani a betevő falatot. Ezért kellett Mélanie-nak már 8-10 éves korában dolgozni. 
Tavasztól őszig a környező tanyákra küldték pásztorlánynak. Csak télen tartózkodott otthon, rövid ideig. Nem járt iskolába, nem tudott sem írni, sem olvasni, hittant sem tanult, s mivel a teheneket vasárnap is őrizni kellett, templomba is csak nagyon ritkán jutott el. (A képen Melanie főkötője)
A jelenés idején 15 éves volt, de termete miatt 11-12 évesnek nézett ki. Rendkívül zárkózott és hallgatag természetűvé vált, hiszen egész kicsi korától idegenek közt élt. A jelenés után két és fél hónappal, decemberben, beíratták a Gondviselésről nevezett nővérek Corps-i iskolájába. 1850-ig, mint bentlakó növendék élt itt. 1848-ban, 16 éves korában lett elsőáldozó .
Corence-ban, mely Grenoble-tól négy kilométerre fekszik. A Gondviselésről nevezett nővéreknél kezdte meg a noviciátust 1851. október 9-én. 1851 júliusában mindkét gyermek leírta a titkot, amely lezárt borítékban Rómába került IX. Pius pápa kezéhez.
Bár a nővérek meg voltak elégedve buzgóságával, a püspök egyelőre nem engedélyezte, hogy fogadalmat tegyen, azért, hogy még jobban ránevelődjék a keresztény élet egyszerűségére és alázatosságára.
(Egy időskori csoportképen lelkivezetője, a szentté avatott Hannibal Mary Di Francia atya, miként alább is Melanie-val.) 
Az vita tárgya, hogy kényszerítve (hogy eltüntessék), esetleg állhatatlansága miatt, de 1854. szeptemberében Angliába küldik egy angol pap kíséretében a Darlington-i, a kármeliták kolostorába. Kéri, hogy részt vehessen a nővérek életében, s később be is lép a rendbe. Fogadalmát 1856. február 24-én teszi le.
Szólj hozzá!
1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.
„És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!” (Részlet az Egri csillagok című regényből) Forrás (részlet) Imádkozzunk értük, hogy segítsenek bennünket most, amikor újabb iszlám inváziónak vagyunk kitéve!
Szólj hozzá!
Lehet-e váratlan az, ami kétezer éve várható?
Vajon feltűnnek-e már azok a jelek, melyek az emberiség, a Föld egészére kiható változást jelezhetnek, melyek végre világméretű ébredést válthatnak ki?
A végidők jeleként értelmezhetjük-e pl. a Csernobil-i katasztrófát, mely szintén egy eltechnizálódott istentelen társadalom hanyagságának látványos következménye?! Talán ez lenne a Jelenések könyve harmadik csészéjének kiürítése? „A harmadik angyal megfújta a harsonát, és egy nagy csillag hullott le az égből, égve, mint a fáklya, beleesett a folyók harmadrészébe és a vizek forrásaiba. A csillag neve: Üröm. A vizek harmadrésze ürömmé változott, és számos ember meghalt a vizektől, mert keserűek lettek.” (Jel 8,10-11) Vagy ekként értelmezhető-e a Japán cunami és a nukleáris katasztrófa? Végidőt jelez-e az általános nukleáris veszély, a környezetszennyezés tarthatatlansága, a homoszexualitás és perverziók elburjánzása, vagy a mindent átható gazdasági válság, melyek okozói a pontosan behatárolható “ismeretlen pénzügyi körök” manupulációinak tudhatók be?
De jelként értelmezhetjük-e a tíz szarvú vörös vadállatot, melynek „tíz szarva volt, és szarvain tíz királyi korona, fejein pedig a káromlás nevei. A fenevad (...) lábai mint a medve lábai, a szája mint az oroszlán szája, és a sárkány neki adta erejét és nagy hatalmát. (...) Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit. Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyőzze őket. Hatalmat kapott minden törzs és nép és nyelv és nemzet fölött. És imádni fogja őt a föld minden lakója, akiknek a neve nincs beírva a megölt Báránynak életkönyvébe a világ kezdete óta.” (Jel 13,1-8)
Ha bekövetkeznek, vajon váratlanul törnek-e ránk a végidők jelei (Mt 25,13), vagy „már megszoktuk”? Amiként a fentiekben taglaltuk, a Krisztus utáni időkben történt már épp elég figyelemfelkeltő és szörnyűséges jel, vagy ha úgy tetszik, isteni figyelmeztetés és sajnos ilyen jel a New Age nyomulása is!
A 2011 szeptemberében Avilában megrendezett II. Nemzetközi Teréz-konferencia zárszavában Cecilio Raúl Berzosa Martínez püspök az álmiszticizmus terjedéséről beszélt. A New Age spirituális jellegzetességeit és teológiai elemeit ismertetve rámutatott, hogy hol és miben ellenkezik a keresztény felfogással. A New Age – mint figyelmeztetett – „nem fordul szembe a vallásokkal, hanem belülről próbál föléjük kerekedni.” Így vázolta a belső élményeken alapuló vallásosság ördögi folyamatát: „a 60-as években: Krisztus igen, az egyház nem; a 70-es években: Isten igen, Krisztus nem; a 80-as években: vallás igen, Isten nem; a 90-es években: spiritualitás igen, vallás nem.”
Berzosa püspök a New Age négy hazugságát emelte ki, amelyek a Kísértőtől származnak: olyanok lesztek, mint az istenek (panteizmus), nem fogtok meghalni (reinkarnáció), megismeritek a jót és a rosszat (erkölcsi relativizmus és szubjektivizmus), kinyílik a szemetek (ezoterikus megvilágosodás). „A keresztény hit nem ezoterikus beavatás; a megváltás pedig nem a kozmikus teljesség reinkarnációs folyamata során bekövetkező megtapasztalása” – hangsúlyozta.
A spanyol főpásztor rámutatott, hogy a New Age korunk meghatározó spiritualitása, „a neoliberális gazdasági globalizáció szíve-lelke. Néhány évtizeddel ezelőtt – a hatvanas években – az emberek társadalmi átalakulásról, társadalmi elköteleződésről, a stuktúrák megváltoztatásáról beszéltek (marxizmus). Ma már felsőbb tudatról, jó rezgésekről, életminőségről, mélységes harmóniáról, transzcendentális meditációról, energiákról, új világrendről, globalizációról van szó” – fogalmazott.
A New Age szellemisége elsősorban a fejlett világban élő középosztálybelieket vonzza, „akiknek tele a hasa, de üres a feje és a szíve; azokat, akik nagyon hiányoznak keresztény közösségeinkből”. (A Magyar Kurír híradása nyomán)
(A New Age-nek is megvannak a maga látnokai!)
Vajon mit várhatunk még ezek után?
XVI. Benedek pápa 2010. május 13-i fatimai látogatása során így nyilatkozott: Tévedne az aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek!
Márpedig a fentiekben közölt események világosak, és az ál-próféták is igyekeztek „végsőknek” beállítani, mivel nagyon hasonlítottak a Szentírásban leírt megelőző eseményekre (ld Lk 21,10-12) - melyeket követően -, valóban „kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől.” (Jer 23,19-22) Vagyis: Isten elpusztítja a hamis prófétákat és ellenségeit. „Erre megkérdezték őt: Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel? Ő pedig így szólt: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük; de ez még nem a vég. Azután ezt mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért.” (Lk 21,7-12) Ám „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32) Jézus intelme világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23)
A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) 
Szólj hozzá!
Az események fogadtatása
Egyházunk tanítása, hogy semmiféle jelenés nem képezi a hit tárgyát, hanem csupán jelek, amelyek döntés elé állítják az embert. Elfogadhatjuk vagy visszautasíthatjuk, mindenekelőtt azonban szükséges a kielégítő felvilágosítás: az üzenet és az azt közlő hátterének ismerete, az egyházi tanítással való egyezés, a kiegyensúlyozott ítélőkészség és a világos hit. Ezt a célt követi az Egyház, amikor az illetékes püspök megerősíti, hogy egy jelenés "magában hordja-e az igazság minden sajátos vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék." Egy ilyen esemény célját és dinamizmusát csak a Szentlélek mai működésével és a hit forrásával kapcsolatba állítva ragadhatjuk meg.
Mint az minden esetben lejátszódik, itt is megtörtént: a jelenésnek voltak védelmezői és támadói egyaránt. Mindkét táborban találhatók püspökök, papok, neves emberek. Mivel a francia császár nem fogadta el az eseményeket, jellemző módon ezt a felfogást követte hetven egyházmegyei újság is. Sokan igyekeztek rossz hírbe hozni és tájékozatlan magyarázatokkal hitelteleníteni a La Salette-i üzenetet. Mellette csupán 12 egyházi lap mert kardoskodni. Jelentős többségben voltak azonban azok, akik elfogadták az üzenetek hitelességét. Jellemző, hogy 1846. szeptember 19-én délután három órakor volt a pásztorgyermekek találkozása a Szűzanyával, és már 1851. szeptember 19-én De Brouillard, Grenoble püspöke elismerte a jelenések valódiságát (értsd: égi eredetét), s mint illetékes egyházmegyei püspök engedélyezte a zarándoklatokat La Salette-be. November 16-án az egyházmegye minden szószékéről felolvasták a püspöki körlevelet. Maga a püspök – hajlott kora ellenére – lóháton ment a jelenés színhelyére, hogy a szent hegyen, a La Salette-ben megjelent Nagyasszony tiszteletére építendő bazilika alapkövét elhelyezze. Egyidejűleg engedélyezte a ma is működő La Salette-i atyák rendjét, amelyet Róma 1851. október 7-én megerősített. A jelenések hiteléről tett tanúságot pl. Vianney Szent János, Mons Salvatore Luigi Zola, Louis Veuillot, Paul Verlaine, Leon Bloy, Louis Massignon, Paul Claudel, Don Bosco, Julien Eymard, Pius IX, XIII. Leo, Benedek XV, Saint Hannibal Mary Di Francia. (IX. Piusz több brévét is kiadott a La Salette-i jelenések ügyében.)
Szólj hozzá!
Budapest-Rákospalota - Magyarok Nagyasszonya főplébánia
Cím: 1153 Budapest, Bácska u. 3.
Telefon: 06-1 - 307-6315
Szólj hozzá!
Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe.
Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8) (Péld 8,22-31).
Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték az Egyházban. 
Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.
Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünknek földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepeljük. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában. A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.
De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! (Többek közt felhasznált forrás)
Boldog vagy szentséges Szűz Mária és legméltóbb minden dicséretre. Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk. Alleluja! Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 
Szólj hozzá!
Ha ez igaz, akkor végidő-próféciának megdöbbentően pontos!
%20(d.%20c.%20430).jpg)
A Sinai hegyen élő Szent Nílusnak (+430), aki Aranyszájú Szent János barátja volt, korunkról a következő próféciát mondta:
“A 20. század közepe táján, amikor az Antikrisztus eljövetele már közel van, az emberek értelme a testi szenvedélyek miatt el fog homályosulni. A megváltoztatott külsejű embereket az Isten parancsaitól való eltávolodás és emberi méltóságuk leértékelődése jellemezni majd. A nőket a férfiaktól nehéz lesz megkülönböztetni az arcátlan öltözködés és a haj divatja miatt. Viselkedésükre a kíméletlenség lesz jellemző. A szülőket és az idősebb embereket többé nem becsülik. A szeretet el fog tűnni. A püspökeik és papjaik tehetetlenek lesznek, képtelenek arra, hogy a helyes utat a helytelentől megkülönböztessék. Abban a korban meg fognak változni a keresztények erkölcsi szokásai és hagyományai. Az emberek nem ismerik többé a szerénységet. Ehelyett a tobzódás, dorbézolás és a bírvágy fog uralkodni. Fényűzés, házasságtörés, homoszexualitás, szabotázsakciók, gyilkosságok fognak elszaporodni. Abban a korban az emberek a dőzsölés és a nagy bűntettek túlburjánzása miatt el fogják veszíteni a Szent keresztségben kapott kegyelmet. Nem ismerik többé lelkiismeret-furdalást. Hitevesztettek lesznek az emberek, mert nem lesz többé, aki meggyújtsa nekik az igazság fényét. A kevesek lesznek a hűségesek, akik igyekszenek elvonulni a világtól, hogy lelki szenvedéseiket enyhítsék, de mindenütt nehézségekbe ütköznek. Mindez abból származik, hogy az Antikrisztus akar mindenek fölött uralkodni az egész univerzum mestereként. Csodákat fog művelni, és valószerűtlen jeleket végbevinni. Egy ember képes lesz beszélgetni a világ másik végén lakó társával. Abban a korban repülni tudnak az emberek, miként a madarak, és az óceánba alámerülni, miként a halak. Sikereiktől a gőgjükben elvakultak és életüket kényelemben töltik anélkül, hogy tudnák, hogy ez a sátán álnoksága. Ezt teljesen eltompítja a lelkiismeretüket. Sőt elveszítik az Istenbe vetett hitüket. Amikor a végtelenül jó Isten látni fogja az elpártolást, a hűségesek kis csapata iránti szeretetből, akiket meg fog menteni, megrövidíti majd azokat a napokat, mert az ellenség még a kiválasztottakat is szeretné félrevezetni. Akkor nyomban megjelenik a büntető kard és a bűnre csábítót kíséretével együtt a mélységbe taszítják.”
Mindez a 5. században hangzott el. Megdöbbentő!
Szólj hozzá!
Kedves Olvasóim! Egy különös és nagyhatású szentre, a Rózsafüzér Apostolára emlékezhetünk e napon! Boldog Alan de Rupe (vagy Alanus de Rupe; Alano de la Roche) volt az, aki Szent Domonkos után 250 évvel – mint a domonkos rend tagja és a Szűzanya kiválasztottja –, megújította a szentolvasó imádságot, mely már-már feledésbe merült! E hó 22-től, 13 részes posztban olvashatnak az életéről, munkásságáról és a Szent Rózsafüzér érdemeiről! Kérjük tartsák emlékezetükben ezt a feledésbe merült szentet, hogy esdje ki számunkra a szentolvasó-imádság iránti szeretetünket, és a Boldogságos Szűzanyához való gyermeki ragaszkodásunkat!
Boldog Alan de Rupe könyörögj érettünk!
Szólj hozzá!
(Melanie titokleírásának befejezése)
Mária fenséges szeme ezerszer és ezerszer szebben ragyogott, mint a briliáns, a gyémánt vagy bármely drágakő; olyan volt, mint két Nap. A Szűzanya tekintete maga volt a szelídség, tiszta, mint egy tükör, melyben a mennyországot láthatta az ember. Úgy vonzott, mint aki önmagát adja és önmagához akar vonzani. Minél tovább néztem, annál jobban akartam nézni és minél tovább néztem, annál jobban szerettem, minden erőmből. 
A Szeplőtelen szeme olyan volt, mint Isten kapuja, ahonnan látni lehet minden gyönyörűséget, ami csak megrészegítheti a lelket. Amikor tekintetem Isten Anyjának tekintetével találkozott – aki az én Anyám is –, úgy éreztem, hogy a szeretet boldog késztetése születik meg bennem; egy biztos- és erős szeretet, amely fel akar oldódni az ő szeretetében. 
Amikor egymásra néztünk, a tekintetünkkel beszéltünk és oly nagy szeretettel szerettem őt, hogy legszívesebben megcsókoltam volna a szemét, hiszen pillantása arra vonzott, hogy egyesüljek vele. Tekintete egész valómban édes remegést ébresztett, s óvakodtam attól, hogy akárcsak a legkisebb mozdulattal is kellemetlenséget okozzak neki.
A legtisztább Szűzanya egyetlen tekintete elég lett volna ahhoz, hogy az ember megdicsőült boldogságot érezzen; elegendő lett volna ahhoz, hogy egy lélek kész legyen a Magasságbeli Isten akaratát mindenben 
tökéletesen teljesíteni. Mindezt úgy, hogy bármi érje is a halandót életében; elegendő lett volna ahhoz, hogy az istendicséret, a hálaadás és az engesztelés állandó gyakorlására késztesse a lelket.
Csupán tekintete elég volt ahhoz, hogy a lélek Istenre koncentráljon, és – mint aki már nem is itt él – minden földi dolgot, még a legsúlyosabbat is, úgy tekintse, mint játékszert; hogy másról se akarjon már hallani, mint Istenről és ami az Ő dicsőségére szolgál.
Egyedül a bűn az, amit Mária a földön rossznak lát, s ő szinte belehalna fájdalmába, ha Isten meg nem erősítené.
Castellamare, 1878. november 21.
Keresztről nevezett Mária, Jézus áldozata.
Született Mélanie Calvat, a La Salette-i pásztorlány
(A képen látható szerpentin, a gyertyás körmenetek útvonala.)
Szólj hozzá!
SZENT MÁRK, ISTVÁN és MENYHÉRT KASSAI VÉRTANÚK
Szeptember 7.
Körösi Márk: Krizevac (Horvátország), 1588. Grodziecki Menyhért: Czeszyn (Szilézia), 1584. Pongrácz István: Alvinc (Erdély), 1582. Vértanúságot szenvedtek: Kassa, 1619. szeptember 7.
Neveik sorrendje, a régebben föltételezett születési sorrendet tükrözi. Az újabb kutatások szerint azonban valószínű, hogy – a születési helyéről Körösinek nevezett – MÁRK, volt a legfiatalabb. 1611-ben, huszonhárom éves korában iratkozott be a római Collegium Germanico-Hungaricumba, s eszerint születési éve: 1588. Születési helye a horvátországi Krizevac (= Körös). Családi neve valószínűleg Stjepinac. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, ahonnan pappá szentelve 1615-ben tért haza. Rövid körösi tevékenysége után Pázmány érsekprímás fölfigyelt rá és meghívta elöljárónak a nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója. Ezidőben vett részt azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán 1619 júliusában tartottak, s amelynek végén későbbi vértanútársa, Grodecz Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.
MENYHÉRT, családi neve Grodziecki, a sziléziai Czeszynben (Tesin, Teschen) született – a galíciai Grodekből származó – lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.
ISTVÁN az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz-család sarja. 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brünni jezsuita novíciátusba, ahol együtt volt Grodzieckivel. Klagenfurt, Laibach (ma Ljubljana) és Graz következett ezután. 1615-ben került Homonnára a jézustársasági kollégium tanárának és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, nemcsak a helyőrség magyar ajkú katonái, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorának. Érkezését megelőzte a híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora fölpanaszolta, hogy ,,amíg ez az egy jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot''. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, aki késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek protestáns hadai elől Körösi Márk és Grodziecki Menyhért is.
Midőn Rákóczi György hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek. A várost védő Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, különös tekintettel, hogy a város protestáns vezetés alatt állott. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták Erdélybe. Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is.
Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi-kápolnájának sekrestyése, István atya nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta segíteni, mert maga sem merte elhagyni a házat és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz atya tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István atya is meghalt...
Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a 3 vértanú holttestét, özvegy Gadóczy Bálintné volt. Fél év elteltével Bethlen és a királyi Magyarország képviselői ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kérte föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornak a feleségét, Pálffy Katalint. Ő azonban csak azzal a föltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarissza zárda templomába. E rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József föloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.
Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával 1995. júliusban szentté avatta őket.
Eperjessy István, a sekrestyés vallomásából tudjuk a következő részletet:
Rákóczi... először Körösit akarta megtörni... Előkelő emberekből álló küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka... arra kérte, pártoljon át Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben nemcsak szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki apátság birtokait is. A csábítást végig kellett hallgatnia Pongrácznak is, aki... így szólt a vesztegetőhöz: ,,Úgy látszik, az ördög ábrázatát viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!'' De megfelelt neki Körösi is: ,,Értem, mit akar Rákóczi, és mit a főrendek. De a széplaki jószág se nem az enyém, hogy valakinek elajándékozhassam, se nem az uraké, hogy tőlük elfogadhassam; annak minden jussa az esztergomi káptalannál vagyon. Ami pedig vallomását illeti, mondd meg Rákóczinak: "Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem hogy ezzel az elhajlással híremet és lelkemet pokolra vessem. Tudja meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.'' – Így állta ki az első próbát; utána mindhárman térdre borultak és Te Deum-ot énekeltek. Ezt követően a protestánsok, szörnyű kínzások közepette kivégezték őket!
Kérünk Istenünk, segítsenek minket szent vértanúid, Márk, István és Menyhért könyörgései, hogy akik győzelmével dicsőítünk Téged, azoknak hitbeli állhatatosságát követhessük! ( Forrás )
Szólj hozzá!
Mitől “végidős” a végidő?
A 20. században, több keresztényt gyilkoltak meg a világon, mint a megelőző 19 évszázadban összesen! Az emberi történelem egyik leggyötrelmesebb századának drámai és véres eseményei után, amelyek Krisztus földi Helytartója elleni merényletben érték el csúcspontjukat, lehullott a lepel egy valóságról, mely a háttérből irányítja a történelmet és amelyet a mai – gyakran racionalizmussal fertőzött – közgondolkodás nem akar felismerni és "összeesküvés-elméletnek" bélyegez. Pedig mondva van: Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni. (Lk 12, 2-3)
A végidő jele volt-e, amikor 1906-ban az amerikai imperializmus kegyetlen és kíméletlen háborút indított a Fülöp-szigetek bekebelezésére, melynek több mint egy millió helyi áldozata volt - egyes történészek genocídiumnak nyilvánították. A támadók a szigetlakókat "alig tartották többre, mint egy kutyát" (In 1908 Manuel Arellano Remondo, in General Geography of the Philippine Islands). A diadalittas katonák fotókat készítettek magukról, amint a hullahegyen állnak vadász pózban.
Az idők jeleit igazolják-e, hogy a sztálini dicshimnuszoktól zengő Szovjet-Ukrajnában 1932-33-ban 10 MILLIÓ ember halt éhen, miközben a nemzetközi piacon ár alatt kínálták a gabonát! De a hrucsovi Szovjetúnióban is 200 ezer papot és szerzetest kínoztak halálra és öltek meg? Jel-e az, hogy a demográfusok szerint a kommunista uralom alatti orosz népességből 1917-től 1987-ig 170 millió ember hiányzik a természetes népszaporulat statisztikai számítása alapján? Az ötvenes években Kínában meghirdetett "Nagy Ugrás" gazdaságpolitikája következtében 40 millióan haltak éhen. Ezt az adatot még tetézte a "Kulturális Forradalom"! A hazugság atyja (Jn 8,44) milyen sikeresen képes inspirálni a kommunistákat! 
A végidők jele-e, hogy a Japán elleni két amerikai atomtámadás 1945-ben, épp a két japán keresztény várost sújtotta, Hirosimát és Nagaszakit?
Jel-e az, hogy 1975-ben a Szovjetúnió, a szocialista országok (beleértve a magyar Kádár-kormányt is), lelkendező támogatásával megalakult marxista Pol Pot Kambodzsájában (a Vörös Khmerek) kétmillió embert, anyát és gyermeket mészároltak le a legkegyetlenebb módon, csak azért, mert iskolázott volt, szemüveges, vagy mert szerelmes lett valakibe, esetleg azért végeztek egy egész familiával, mert egyetlen tagját akármivel is megvádolták? A felszabadító vietnámiak 1979-ben hét (!) foglyot találtak életben a megsemmisítő táborban!
A végidők jelének tudható-e be, hogy Magyarországról a II. Világháború végén 900 ezer (!) civil nőt és férfit hurcoltak a szovjet Gulágra rabszolga munkára? Ezeknek csupán egyharmada térthetett vissza élő roncsként, ám ezt követően soha nem beszélhettek erről!
Az utolsó idők jeleként lehetett-e betudni, hogy a Szovjetúnióban 40 ezer (!) koncentrációs tábor (gulág) működött még a 80-as években is. (Rózsás János tanúsága szerint.) A mellékelt hullahalom a Szovjet Gulágon készült!!!
Kínában az ötvenes években volt a "Nagy Ugrás", melynek gazdasági lépései miatt elképesztő éhínség ütötte fel a fejét. Becslések szerint 40-50 millió kínai halt éhen. A hazugság atyja (Jn 8,44) mesterien inspirálta a kínai kommunistákat is! (Kínai kisgyermekek hullái a mellékelt képen!)
Gyűltek a végidők jelei, a múlt század 50-es 60-as évek Magyarországán is, mert amellett, hogy tele voltak a börtönök és ezreket végeztek ki koncepciós perek alapján, a propaganda gépezete mást se zengett, mint „béke és biztonság”! Krisztus Egyháza megadhatta volna időben a választ, de szószékeiről nem hangozhatott el a nagyon is aktuális evangéliumi figyelmeztetés: „Amikor azt mondják: 'Béke és biztonság', éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg.” (1Tesz 5,3)
Ám minél harsányabban harsogták a béke, biztonság és szocialista jövő ígéretét, annál inkább vált minden békétlenebbé és bizonytalanabbá a világban! És gyülekeztek (és gyülekeznek) a “végidők jelei” máig is, ám úgy néz ki, hogy ezzel arányosan növekszik az általános tudatlanság, a hiszékenység, a babonaságra való hajlam, a csodavárás vagy épp a „jól értesültség” a végső dolgok idejét, bekövetkeztét illetően! Pedig Szent Pál milyen határozottan állítja, hogy „magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.” (1Tessz 5,2)
Mindazáltal – int Pál apostol – „tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek. Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok, szeretetlenek, békétlenkedők, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent. A vallásosság látszatát viselik ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld! Ezek közül valók ugyanis azok, akik beosonnak a házakba, (...), akik mindig tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak. (...) Ellene szegülnek ezek az igazságnak, mert bomlott elméjű, megbízhatatlan hitű emberek. De sokra nem jutnak ezzel: ostobaságuk éppúgy nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt.” (vö 2Tim 3,1-9)
Ezek a jelek, mind napjaink jellemzői! (Folyt!) A fotók az internetről valók!
Szólj hozzá!
Harammal, vallási tiltással reagált a Magyar Iszlám Közösség Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújára
Vallási tiltást hirdetett ki a kormánypártok, a Fidesz és a KDNP ellen a Magyar Iszlám Közösség, a haramról a pénteki tanácskozáson döntöttek – mondta el a hirado.hu-nak Bolek Zoltán, a szervezet elnö-ke. Az a muszlim, aki be akarja tartani a haramot, nem sza-vazhat a kormánypártra, nem támogathatja, nem működhet vele együtt.
A Fidesz-ellenes lépés oka, hogy Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjújában rendkívül ellenségesen nyilatkozott a muszli-mokról – mondta Bolek Zoltán. Hozzátette, a Korán szerint azokkal, akik a muszlimok ellen vannak, nem lehet barátkozni, nem lehet segíteni őket.
A Magyar Iszlám Közösség pénteken közleményt adott ki, amelyben közli, megdöbbent a kormányfő kijelentésén, miszerint nem szeretne az országban nagy létszámú muszlim közösséggel együtt élni. „Mikor hatá-rozta el a kvóta bevezetését, s majd lehetséges, hogy ez más vallások követőire is ki fog terjedni? Hogyan gondolja a vallásszabadság korlá-tozását?” – kérdezi a közösség a közleményében. (E blog szerkesztője kérdezi, hogy muszlim országokban, hogyan gondolják a vallásszabadság korlátozását?) Bolek Zoltán szerint az is kérdés, mi lesz a Fidesz álláspontja akkor, ha a hazai muszlimoknak több gyerekük születik majd, mint a más vallású magyaroknak, és így növekszik az arányszámuk.
A Magyar Iszlám Közösség korábban a Jobbikra már hirdetett haramot, a muszlimok elleni uszítással vádolva az ellenzéki pártot. Bolek Zoltán szerint a döntés a muszlim országokban felkapott hír volt, Törökországban több tucat médium foglalkozott vele, és várhatóan ez így lesz most is, hogy a keleti nyitás fontosságát sokszor hangoztató Fidesz ellen mondták ki a tilalmat. (Képek az internetről!)
Szólj hozzá!
(Melanie írásának folytatása)
A Szent Szűznek sárga köténye volt. Eh, mint mondok, sárga? A kötény tündöklőbb volt, mint több Nap együtt. Nem földi anyagból készült, hanem fényből szőtték és elragadó szépséggel csillogott. A Szent Szűzben minden igen erősen arra indított engem, hogy Jézusomat földi életének minden mozzanatában imádjam és szeressem.
A Szent Szűz két láncot viselt a nyakában, az egyik kicsit szélesebb volt, mint a másik. A keskenyebb láncon függött a kereszt, ez volt feljebb. A láncok (mert ezt a kifejezést kell használnom) olyanok voltak. mint csillogó, sziporkázó fény nyalábok.
Cipői (mert cipőt kell mondanom) fehérek voltak, de ezüstfehér és ragyogó, rózsákkal körülvéve. A gyönyörű rózsák mélyéből csodaszép fénysugár tört elő, mely gyönyörködtette a szemet. A cipőn aranycsat, de nem földi, hanem mennyei aranyból.
A Szent Szűz látványa maga volt a beteljesült mennyország. Minden meg volt benne, ami csak boldogíthat. és a földi dolgok feledésbe merültek ...
Két fénynyaláb vette körül a Szent Szüzet. Az őt körülvevő fény, mely elért hozzánk, ragyogó szépséggel csillogott és szikrázott. A másik fény, mely a szép Hölgyet övezte, valamivel nagyobb kiterjedésű volt, s mi ebben álltunk. Ez a fény mozdulatlan volt (vagyis nem szikrázott), de mégis sokkal ragyogóbb, mint a mi szegény Napunk. Egyik fény sem ártott a szemnek és nem gyengítették a látást.
Mindezen a sugárzáson és ragyogáson kívül, magából a Szent Szűz testéből, ruhájából és mindenünnen fénynyalábok és fénysugarak áradtak. 
A Szent Szűz hangja édes volt, elragadó, kedves, szívet melengető, megnyugtató és lecsendesítő, mely minden vágyat kielégített. Szinte ittam a hangját, szívem táncolt örömében, s vele egyesülve fel akart oldódni benne.
A Szent Szűz, a mi gyengéd Anyánk szemét lehetetlen emberi nyelven leírni. Szeráfnak kell ahhoz lenni, hogy valaki beszéljen erről. Sőt, ez csakis az Isten nyelvén lehetséges, aki a lehető legtökéletesebben alkotta meg a Szeplőtelen Szüzet, az ő mesterművét. (folyt.)
Szólj hozzá!
Van akiknek már „utolsó” a jel, van akiknek még nem az
Erich Fromm filozófus és pszichológus írja: „A technokrata fasizmusnak (érzelem-nélküli, hideg, szórakozás keresésnek) szükségszerűen katasztrófához kell vezetnie. A dehumanizált ember olyan őrültté válik, hogy hosszú távon képtelen lesz egy életképes társadalom fenntartására, rövidtávon pedig nem tudja visszatartani magát a nukleáris és biológiai fegyverek öngyilkos felhasználásától.” (Birtokolni vagy létezni 1976. 195.).jpg)
Az „utolsó idők” jeleinek tekinthetők-e azok a 19. századvégi Kongóban történt borzalmak, melyeket II Lipót belga király Kongói „szabadállamában” vitetett véghez egy "kultúrnemzet", elképesztő kegyetlen és kizsákmányoló népírtás formájában? A falvak férfi lakosságát a gumitermelésre kihajtották az erdőkbe ahol azok felkészületlenek voltak a dzsungeléletre és a vadállatok martalékává válhattak, miközben asszonyaik, gyermekeik kényre-kedvre kiszolgáltatottak voltak, vagy éhenhaltak az elhagyatott falvakban. Általános, és gyakran használt fegyelmező eszköz volt a chicotte, a napon szárított vízilóbőrből font korbács. Ez maradandó sebeket okozott, húsz ütés eszméletvesztéssel járt, száz ütés pedig halálos volt. Gyakran élő emberek, (felnőttek és gyermekek egyaránt) kezeit vágták le. A belga király közvetlen uralma idején őfelsége mohósága áldozatainak száma 5 – 7 millió főre (egyesek szerint 10 - 15 millió főre) tehető. Másfél évtized telt el, amíg a világ tudomást szerezhetett ezekről a borzalmakról. 
A csonkítások gyakran nem csak a megtorlást szolgálták, hanem a rendszer működéséből, szabályaiból következtek. A keresztény Belgium „rendfenntartóinak”, szigorúan el kellett számolniuk a töltényekkel. Minden felhasznált töltényért egy jobb kezet kellett beszolgáltatniuk. Ha erdei vadakra lövöldöztek, vagy nem találták el a kiszemelt áldozatot, akkor egy-egy élő ember kezét vágták le. (Most akkor ki a primitív "európaidegen nép"?)
Az 1919-es „dicsőséges” Tanácsköztársaság 133 napja valójában nemzetvesztő gyilkos diktatúra volt! Kun Béla és a lenin-fiúk, új társadalmat ígértek, s ennek jegyében kilóra akarták eladni a Szent Koronát. 
Ezreket csukattak börtönbe ártatlanul, megnyomorították az egész társadalmat, miközben alattomosan és tudatosan előkészítették Magyarország teljes megsemmisítését: Trianont!
Részlet „A vörös uralom áldozatai Magyarországon" című könyvből, melyet hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján írt és kiadott dr. Váry Albert koronaügyész helyettes 1922. december hó l-jén Budapesten. A III. kiadás 1993-ban jelent meg.
„A szégyenfoltot, hogy ebbe az országba a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet. Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.
Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, akik e véres uralomnak áldozatul estek" - írja a könyv szerzője. Ezen összeírás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul. Egymaga Szamuely Tibor száznál több ártatlant gyilkolt le. "Ez a szám, névsor nem teljes. Hiányzanak az adatok azokról a területekről, amelyek időközben elszakíttattak. Nincsenek benne azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek vagy a szenvedett bántalmazás és fogva tartás folytán utóbb elhaltak. Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem, kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a vörös hadsereg kebelében kivégeztettek vagy akiket ellenforradalmi harcokban, ellenforradalmárok öltek meg. Valószínűleg ezeknek száma is kitesz még pár százat." A terrorista csapatokra jellemző viselkedési mód:
„Midőn a vörös csapatok a községbe érkeztek, bevonult utánuk a Szamuelyhez beosztott 30-40 főből álló terrorcsapat. Akik ezeknek a kezükbe kerültek, azokat minden ok nélkül rettenetes ütlegek mellett puskatussal és kézigránátokkal összetörve behurcolták a községházára. Rövid időre reá megérkezett Szemuely, aki rögtön, alig pár percnyi kihallgatás után meghozta az ítéletet. „Felkötni" -szólt az ítélet, vagy „Húzzátok fel!", s intett a kezével, mire a terrorcsapat a legnagyobb kíméletlenséggel végrehajtotta az ítéletet... Aki védekezni mert, annak beverték a száját, kiverték a fogait. Ha valaki összeesett, addig verték, míg fel nem tápászkodott... Az akasztásra ítéltet a községháza előtt egy fa alá székre állították, a kötelet a nyakára hurkolták és megparancsolták, hogy ő maga rúgja ki maga alól a széket. Ha ezt a szerencsétlen áldozat a rettenetes halálfélelme miatt megtenni nem tudta, vagy habozott, addig pofozták, amíg ez megtörtént."
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is ülsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
(Melanie leírásának, folytatása)
Mély együttérzés ébredt bennem, szerettem volna az egész világnak beszélni erről az ismeretlen szeretetről, és minden halandó lelkébe belopni a legnagyobb együttérzést és hálát az Isten iránt, akinek nincs szüksége ránk, hogy az legyen, aki volt, aki van és aki mindörökké lesz; mégis milyen érthetetlen ez a szeretet az ember számára! Az Isten emberré lett, meg akart halni, igen, meghalni, hogy jobban belevésse lelkünkbe és értelmünkbe irántunk való "őrült" szeretetét! Ó, milyen szerencsétlen vagyok, hogy nincsenek szavaim annak a szeretetnek kifejezésére, mellyel a mi jó Megváltónk szeret bennünket. Másrészt milyen boldogság ennyire érezni azt, amit nem tudunk kifejezni! 
Krisztus alakja néha élőnek tűnt, úgy függött a kereszten felemelt fejjel, nyitott szemmel, mint aki maga akarja, hogy ott legyen. Néha pedig beszélni látszott: mintha azt akarta volna mondani, hogy értünk függ a kereszten, mert szeret minket, mert szeretetébe akar vonni bennünket; s hogy ez a szeretet, mely számunkra mindig új, valójában ugyanaz, mint kezdetben, mint életének 33 éve idején, mint ma és ezután mindörökké.
A Szent Szűz szinte egész idő alatt sírt, amíg beszélt hozzám. Könnyei lassan gördültek le, egyik a másik után, egészen a térdéig, majd ott, mint ragyogó szikrák eltűntek.
Könnyei csillogtak és tele voltak szeretettel. Szerettem volna megvigasztalni, hogy ne sírjon tovább, de úgy látszott, mintha szüksége lenne arra, hogy megmutassa könnyeit és ezáltal jobban kimutassa szeretetét, melyről megfeledkeztek az emberek. Legszívesebben karjai közé vetettem volna magam így szólva: "Jó Anyám, ne sírj! Minden ember helyett akarlak szeretni!" De ő mintha ezt mondta volna: "Olyan sokan vannak, akik nem ismernek engem!"
Élet és halál közt vergődtem, látva egyrészt a nagy szeretetet és vágyakozást, hogy szeressék, másrészt a nagyfokú közönyt és hidegséget ... Ó Anyám, nagyon-nagyon szép, nagyon kedves jó Anyám, szeretlek teljes szívemből!
A mi szelíd Anyánk könnyei egyáltalán nem csökkentették fenségét, királynői és nagyasszonyi megjelenését. Ellenkezőleg! Ezáltal mintha megszépült volna, így még szeretetre méltóbb, szebb, hatalmasabb, anyaibb és vonzóbb lett. Szerettem volna felinni a könnyeit és szeretettől együttérző szívem majd kiugrott a helyéből. Milyen megrendítő látni egy síró anyát, egy ilyen anyát anélkül, hogy fájdalmát örömmé változtathatnám, vagy bármi módon is segíteni vagy vigasztalni tudnám! Ó Anyám, több vagy, mint jól Úgy alkotott meg az Isten, hogy minden elképzelhető kiváltsággal megajándékozott; benned szinte kimerítette mindenhatóságát; jó vagy, és magának az Istennek a jóságával vagy jó; Isten nagysága teljesedett ki, amikor megalkotta benned földi és égi mesterművét. (folyt.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!
Szólj hozzá!
A végidők titkai
Sokszor gondolták már az elmúlt két évezredben, hogy elérkeztek az utolsó idők, azonban ennek egyik lényeges feltétele csak a 20. században teljesült. Nevezetesen, hogy a Kr. u 70-től kezdve a világ minden tájára szétszórt zsidókat – ím –, újra össze engedi gyűlni az Úr (5Móz 4,27) ugyanazon az Ígéret földjén. Bizony ez történt meg, amint 1948-ban az Izrael állam újjáalakult vérben és mocsokban. Kérdés azonban, hogy Isten szándéka (vagy szándéka ellenében) valósult-e meg mindez, vagy csupán az emberi mértéktelenség és csalárdság erőszakolta ki azt, melynek esetleg csak később kellett volna – az Úr akarata szerinti módon –, békésen megvalósulnia?
A természetfölötti jelenségek és jelek – mint pl. a Mária-jelenések is – a történelem írásjelei, a hívőket és nem hívőket egyaránt ámulatra késztetve kísérik a világ folyamát, s az emberi dolgok elevenjére tapintanak. E megnyilvánulásoknak, melyek nem mondhatnak ellent a hit tartalmának, a krisztusi örömhír központi tárgya felé kell irányulniuk: az Isten iránti szeretetre és a megtérésre! Ilyen a fatimai üzenet is, mely megtérésre és bűnbánatra indító felszólításával az Evangélium szíve felé irányít és indít.
A modern kor jelenései között bizonyos értelemben Fatima a leginkább prófétai. A három részre osztott fatimai titok, egyfelől elsősorban a pokol rettenetes látomásáról, Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, a második világháborúról és azokról az előre látható, mérhetetlen károkról szólnak, melyeket Oroszország okoz az emberiségnek azzal, hogy elpártol a keresztény hittől és pusztító, totalitárius, kommunista rendszert építi ki, megfertőzve vele az egész világot!
«Ha elfogadjátok kéréseimet, Oroszország megtér és béke lesz; ha nem, tévedéseit a világra fogja szórni...» Sajnos, attól a perctől kezdve, hogy nem fogadtuk meg az üzenet e fölszólítását, tanúsítjuk, hogy beteljesedett, Oroszország elárasztotta a világot tévedéseivel, melynek mérhetetlen szenvedés és százmilliók halála lett a következménye. S ha nem is láthatjuk még e prófécia végső beteljesedését, annyit láthatunk, hogy lépésről-lépésre teljesedik. Határozottan állítható, hogy ha nem térünk le a bűn, a gyűlölet, a bosszú, az emberi személy jogait tipró igazságtalanságok, az erkölcstelenség és az erőszak útjáról, mindez maradéktalanul teljesedni fog! Aztán, nem mondhatja senki, hogy Isten büntet minket, hiszen épp maguk az emberek készítik a büntetést. Isten jóságosan figyelmeztet és hív a jó útjára, tiszteletben tartva a nekünk adott szabadságot; ezért az emberek nem bújhatnak ki a felelősség alól«.
(Alább közlöm a három titkot, Lúcia nővér elbeszélése szerint:)
I. Titok
»A Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, melyről úgy tűnt, a föld alatt van. A tűzben elmerült ördögöket és lelkeket úgy láttuk, mintha átlátszó fekete vagy barna izzó szénparázs lettek volna emberi alakban, s hányódtak a lángok között, melyek mint hullámok vitték őket. Magukból az ördögökből és lelkekből is lángok, füstfelhő és szikrák csaptak ki. Minden irányba hullottak, mint a szikrák hatalmas tűzvészben: súlytalanul és egyensúlyt vesztve. Közben reszketve jajgattak iszonyatukban és félelmükben, s kétségbeesetten kiáltoztak fájdalmukban. Az ördögök szörny és fölismerhetetlen állatok iszonyatos és visszataszító formájában mutatkoztak, átlátszóak voltak és 
feketék. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. És hála a mi jóságos Mennyei Anyánknak, aki korábban (az első jelenéskor) megígérte nekünk, hogy az Égbe visz, különben meghaltunk volna az iszonyattól és a félelemtől. Akkor tekintetünket a Szűzanyára emeltük, aki jósággal és szomorúsággal telve ezeket mondta: 'Láttátok a poklot, ahova a szegény bűnösök lelkei zuhantak. Megmentésükre akarja megalapítani Isten a világban az én Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszik, amit mondok, sok lélek megmenekül és békéjük lesz. A háború a vége felé jár; de ha nem hagyják abba Isten bántását, XI. Pius pápasága alatt egy másik, még rosszabb háború fog kezdődni. Amikor egy éjszaka majd látjátok, hogy ismeretlen fény támad, tudjátok meg, hogy ez a nagy jel, amit Isten ad nektek arra, hogy megbüntetni készül a világot bűneiért a háború, az éhínség, s az Egyház és a Szentatya ellen irányuló üldözések által«.
II. Titok
Az általános pusztulás megakadályozására újra jövök és kérem, ajánlják föl Oroszországot az én Szeplőtelen Szívemnek, s vezessék be az engesztelő szentáldozást elsőszombatonként. Ha teljesítik kéréseimet, Oroszország meg fog térni és béke lesz; ha nem, tévedéseit a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az Egyház üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni. Végül az én Szeplőtelen Szívem győzni fog. A Szentatya föl fogja ajánlani nekem Oroszországot, mely meg fog térni, és a világra egy békés korszak virrad.
III. Titok
»A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárral. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval így szólt: «bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!» Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk «valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek», láttunk egy fehérbe öltözött püspököt «akiről úgy éreztük, hogy a Szentatya». Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek, szerzetesnők és különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket«. (vö Fatimáról beszél Lúcia nővér 193-209) (Folyt!) Előző I. rész - Előző II. rész - Előző III. rész - Előző IV. rész - Előző V. rész - Előző VI. rész - Előző VII. rész - Előző VIII. rész
Szólj hozzá!
(Melanie leírásának, folytatása)
A Szent Szűz nagyon magas és arányos testalkatú volt; olyan könnyednek látszott, hogy egy kis szellő meglebbenthette volna, mégis mozdulatlanul és szilárdan állt. Megjelenése magasztos és fenséges volt, de nem úgy, mint a földi hatalmasoké. Méltósága szeretettel vegyes tiszteletet ébresztett, ugyanakkor mégis vonzott. Tekintete szelíd és átható; mintha a szemével beszélt volna hozzám. Szívem szinte elolvadt ebben a szavak nélküli párbeszédben, mely nem volt más, mint a szeretet erős fellángolása elbűvölő szépsége láttán. Tekintetének szelídsége, arckifejezésének kimondhatatlan jósága megértette velem, hogy engem önmagának akar és önmagát akarja nekem adni. Ekkora és ilyen szeretetet lehetetlen földi szavakkal visszaadni.
A Szűzanya ruhája ezüstösen fehér és sugárzó volt, s egyáltalán nem anyagszerű. hanem csupa fény, élő és sziporkázó ragyogás. Nincs erre kifejezés és itt a földön nem hasonlítható semmihez. 
A Szent Szűz egészen szép és szeretetteljes volt; amikor ránéztem, kívántam feloldódni benne. Személye és egész külseje senkihez sem hasonlítható királynői fenséget, ragyogást, nagyszerűséget sugárzott. Szépnek, fehérnek, makulátlannak látszott, kristálytisztának, káprázatosnak, égiesnek, frissnek és ártatlannak, mint egy Szűz. Úgy tűnt. hogy drága és egészen tiszta ajkai ezt a szót lehelték: szeretet.
Olyannak láttam, mint egy jó édesanyát, aki tele van irántunk jósággal, kedvességgel, szeretettel, együttérzéssel és irgalommal.
Fejét olyan szép és ragyogó rózsakoszorú övezte, hogy azt még csak elképzelni sem lehet: a különböző színű rózsák nem e földön nyíltak; és a virágkoszorú koronaként vette körül a Szent Szűz fejét. A színesen váltakozó rózsák mélyéről ragyogó fénysugár tört elő, mely minden egyes virágnak elragadó szépséget kölcsönzött. A rózsakoronát kis aranyágak, mint ékkövek díszítették.
Az egész egy nagyon szép diadémként hatott, mely erősebben ragyogott, mint a mi napunk itt lent a földön.
A Szent Szűz nyakában egy nagyon szép kereszt függött.
A kereszt aranyozottnak látszott – azért mondom, hogy aranyozott és nem színarany, mert láttam már különböző aranyozott tárgyakat, melyek számomra sokkal szebbnek tűntek, mint egy egyszerű aranytárgy. A ragyogó fényességű kereszten kitárt karokkal függött a mi Urunk, Krisztus. A kereszt vízszintes ágának majdnem a szélén jobb- és baloldalon kalapácsot, illetve harapófogót láttam. Krisztus alakja természetes testszínű volt, de nagy fénnyel ragyogott. Az egész testből áradó fénysugarak, mint ragyogó dárdák a szívemig hatolva vágyat ébresztettek, hogy egyesüljek vele. Krisztus néha halottnak látszott: feje lehanyatlott, élettelen teste lezuhant volna a keresztről, ha a szegek nem tartják. (folyt.)
Szólj hozzá!
Kell-e még ennél több jel?
És íme az Isteni Szeretet elküldte Anyját, hogy a bűn pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, hogy győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.
1830-ban, a Csodásérem megjelenésével elkezdődött a Mária-korszak (VI. Pál pápa nevezte így) ettől a dátumtól számíthatjuk a valódi „végidők” kezdetét, mert a „Napbaöltözött Asszony” (Jel 12,1) a sátán-tipró! Az igazi végidők ugyanis, nem az emberi nyomorúság halmozódásában, vagy a természeti csapások gyakoriságában, hanem az emberi gőg nagyságában, az elistentelendésében, vagyis Isten és a sátán kozmikus harcának előkészületeiben jelölhetők meg! A Szentírás szerint Jézus második eljövetele az emberi történelemnek azon a végpontján történik, amikor a bűn teljesen „beérik” és a világ eljut az önmegsemmisítés lehetőségéig, mindenekelőtt a belső összeomlásig!
Izaiásnál olvashatjuk: „A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget. Ezért (...) megbűnhődnek lakói. (…) Inogva inog a föld, mint a részeg, mint a kunyhó, ránehezedik a vétke.” (Iz 24,5-6 és 20). Megfigyelhető, hogy ez a jövendölés nem az emberi környezet fertőzöttségéről beszél – amiről annyi szó esik manapság –, hanem az ember fertőzöttségéről, a szívek Istentől való elhidegüléséről, az önzésről, mértéktelenségről, szeretetlenségről, árulásról, hazugságról és az erkölcstelenségről (vö Tim 3,2-4), amit Máté rövidebben jellemez: „Mivel megsokasodik a törvényszegés, sokakban kihűl a szeretet.” (24,12)
Az 1846-os La Salettei üzenet - melynek titkait csak 12 évre rá (1858-ban) engedélyezte a Szent Szűz nyilvánosságra hozni - talán a legmegrázóbb és legrészletesebb prófécia: „Azon a ponton áll az Isten, hogy hallatlan módon fenyítsen. Jaj a föld lakóinak, Isten ki fogja meríteni haragját... A társadalom a legborzasztóbb ostorcsapások és a legnagyobb események előestéjén áll...” A Szent Szűz ezt követően a sátán pusztító munkájáról beszél, s arról a mérhetetlen szenvedésről, ami a világra vár azért, mert enged a kísértőnek, a sátán elkötelezettjeinek stb. Egészen meglepően ezt mondja az Üzenet: ,,1864-ben Lucifer nagyszámú ördöggel kiszabadul; azon lesznek minden áron, hogy lassanként (‘lépésről-lépésre') kiirtsák a hitet...” A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkező korszakot: ,,ez lesz a sötétség ideje...”
Megjegyzés: A bibliamagyarázók megegyeznek abban, hogy Jel 9,1-11 versek a gonosz lelkek kiszabadulását jövendölik meg. A Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás pl. az említett idézethez a következő kommentárt fűzi: ,,Az ötödik harsonaszóra a gonosz lelkek egész serege jön elő a pokolból...” A Jel 9,13-21 versek kommentárja pedig így hangzik: ,,A hatodik harsonaszóra felszabadul az egész alvilág, és a gonosz szellemek pusztító háborúkra ingerlik az embereket.” Gál Ferenc így ír kommentárjában a vonatkozó helyről: ,,A gonoszság fejedelmének ártó hatását igazi apokaliptikus kép mutatja be. Nála van a mélység kútjának a kulcsa, tehát szabadjára engedheti az ártalmas erőket. Ezek úgy szálltak fel, mint a kohó füstje, ami elsötétítette az égboltot.” (Gál F.: A Jelenések könyve. Szeged, 1994.) Feltűnő a Szent Szűz pontos időmeghatározása. Nem világos, miért 1864-ben kerül sor Lucifer kiszabadulására, azt azonban tudjuk, hogy 1864-ben volt az első Internacionálé...
Mária felsorolja a sátán eszközeit is. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb. ,,Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önnönmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni; a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve; minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni; nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háború színhelyei lesznek...” – folytatja a Szűz. A jelenés asszonya néhány városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát. ,,Az igazak szenvedni fognak nagyon, imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe, és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni... akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét. És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...”
Az itt elmondottak révén nagyon prózaian vetődik fel a kérdés: vajon hány embert sikerül megmenteni az Isten Országa számára, amíg beteljesednek a prófétai szavak? Sikerül-e felrázni a világot, amely ökörlánccal vonja magára a büntetést (Iz 5,18), időben megújul-e az Egyház, s megvalósulhat-e égi anyánk vágya, hogy ne kárhozzon elegyetlen ember sem? Mária szerint a békés, gazdag aratásra emlékeztető időszak csak 25 évig fog tartani. Az emberiség újra elfeledi majd az Istent. A sátán ekkor fogja végső harcát indítani Isten és az emberiség ellen. Az Egyház Anyja ezt követően beszél az Antikrisztus születéséről és tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről és egyéb katasztrófákról, a sátáni erők hamis csodáiról, melyekről a Jelenések könyvében olvashatunk: „Nagy jeleket művel, s még azt is megteszi, hogy tűz szálljon le az égből az emberek szeme láttára. Elcsábítja a föld lakóit a jelekkel, amelyekre hatalmat kapott.” (13,13-14).
A békés korszak elmúltával az Antikrisztus előhírnöke kezdi meg rémisztő munkáját, aki iszonyatos vérontást fog okozni, de ezt a pusztítást mindennemű csapás is kísérni fogja majd. Így pl.: pestis, éhezés és háborúk. A világ sorsa az Antikrisztus fellépésével (,,...ő a megtestesült ördög lesz”) fog végzetessé válni. ,,Az évszakok megváltoznak, a Föld csak rossz gyümölcsöt terem, a csillagokelvesztik szabályos pályafutásukat, a Hold csak pirosbamenő fényt ad; ...és borzasztó földrengést okoz, mely elnyeli a hegyeket és városokat.” Az Antikrisztus székvárosa Róma lesz. „Az ördögök a levegőben és a földön látszólagos csodálatos tetteket visznek végbe...” A jövendölésben vigasztaló kitétel is szerepel: ,,Istengondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére.” A sátán rettenetes pusztítása után azonban művével együtt elpusztul. „Szent Mihály főangyal lehelete megfojtja őt.” Végül pedig: „...a víz és a tűz megtisztítja a Földet, és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti, és minden meg fog újulni; az emberek Istennek szolgálnak, és őt dicsőítik.”
Ezeket a próféciákat csaknem százötven évvel ezelőtt kapta meg az emberiség az Egyház Anyjától. Elegendő csupán visszapillantani a közel másfél évszázad történetére, s megláthatjuk, miként valósulnak meg pontról pontra a jövendölések. Meg kell jegyeznünk, hogy a La Salette-i próféciák (a ,,titok”) hitelessége körül még ma is viták folynak. Amint elmondtuk, a Szent Szűz csak 1858 után engedélyezte nyilvánosságra hozatalát. 1851-ben a két látnok leírta ezeket, s a dokumentum lezárt borítékban IX. Piusz pápa kezébe került. Ő és utódja XIII. Leo pártfogásába vette a La salettei üzeneteket! A titok először 1879-ben jelent meg Mons. Zola, Lecce püspökének kiadásában egyházmegyei jóváhagyással. A kiadványt több francia püspök abban az időben tiltakozással fogadta s visszavonását kérte, de a tiltakozást nem lehetett komolyan megalapozni, és a visszavonás nem történt meg. Úgy tűnik, maga a történelem igazolja La Salette jövendöléseit pontról-pontra! (vö Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, EGER 2000. 73-77) (Folyt!) Előző I. rész - Előző II. rész - Előző III. rész - Előző IV. rész - Előző V. rész - Előző VI. rész - Előző VII. rész
Szólj hozzá!
Bármilyen borús helyen jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
(Melanie írásának, folytatása)
Szeptember 20-án, a jelenés másnapján kora hajnalban elindultunk Maximinnal. A plébániára érve kopogtattam. A plébános úr házvezetőnője nyitott ajtót és megkérdezte, mit akarunk. Franciául válaszoltam (én, aki ezt a nyelvet eddig soha nem beszéltem): A plébános úrral szeretnénk beszélni! – "És mit szeretnétek neki mondani?" – kérdezte. Azt akarjuk neki elmondani kisasszony, hogy tegnap felmentünk a Baisses-i hegyekbe legeltetni a teheneket, s amikor megebédeltünk stb. Elmeséltünk neki jó sokat abból, amit a Szent Szűz mondott. Ekkor megszólalt a templom harangja, ez volt az utolsó beharangozás a misére. Perrin abbé, La Salette plébánosa aki mindent hallott amit elbeszéltünk, nagy robajjal kinyitotta az ajtót, sírt! A mellét verve így szólt:
"Gyermekeim, el vagyunk veszve. A jó Isten meg fog büntetni bennünket. Ah, Istenem, a Szent Szűz volt az, aki nektek megjelent!" Ezzel elment misézni. Maximin. a házvezetőnő és én egymásra néztünk, majd Maximin megszólalt: "Én elmegyek édesapámhoz Corps-ba." Elváltunk.
Mivel gazdáim nem parancsolták meg, hogy azonnal menjek haza, miután beszéltem a plébános úrral, úgy gondoltam nem lesz baj, ha ott maradok a szentmisén. Bementem tehát a templomba. A mise elkezdődött; az első evangélium után a plébános úr a nép felé fordult és megpróbálta elmesélni híveinek a jelenést, mely tegnap az ő hegyeik között történt s intette őket, hogy többé ne dolgozzanak vasárnap. Feltörő zokogása meg-megszakította szavait és mindenkit megrendített. A szentmise után hazamentem gazdáimhoz. Peytard úr, aki még ma is La Salette polgármestere, eljött hozzám és kikérdezett a jelenésről; miután meggyőződött mindannak igazáról, amit elmondtam neki, úgy ment el, hogy ő is hitt.
Egészen mindenszentek ünnepéig tovább szolgáltam gazdáimnál. Ezután pedig otthon Corps-ban, bentlakó növendék lettem a Gondviselésről nevezett nővéreknél. (folyt.) 
Szólj hozzá!
Kétezer éve a végidőket éljük? 2
A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Bizonyosra vehető, hogyha vannak üdvtörténeti korszakok, akkor az “utolsó idők” már a 18. században elkezdődtek. Ennek gondolata abból következtethető, hogy ekkortól származtathatjuk az “intézményesített ateizmus” megszületését, a humanizmus-liberalizmus-materializmus, vagyis a “felvilágosodás” korának kezdetét, kibontakozását!
A történelmi események – akkor is, most is – igazolják, hogy Isten minden korban megadja a kellő kegyelmeket a bűn okozta pusztítás elkerülése érdekében!
A 17. század második felében, az Úr Jézus felkínálta Szentséges Szívét, hogy tisztelete által bűnbánatra és megtérésre késztesse az emberiséget. Mint alább láthatjuk – akkor és most is – a vonakodás és elutasítás a gonoszság erőinek kedvez!
1689-ben az Úr indíttatására Alaquoce Szent Margit halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sajnos, sikertelen volt minden igyekezet és XIV. Lajos meg sem kapta, XV. Lajos felé már ismertették, de nem vett róla tudomást. Csak XVI. Lajos kezdte meg a kérés teljesítését csigalassúsággal.
1789-ben kitört a “Nagynak” nevezett Francia Forradalom, mely legfeljebb istentelségében, véres kegyetlenségében és erkölcsi pusztításában érdemelheti ki ezt a jelzőt – mindazáltal –, a felkínált isteni kegyelem iránt való kicsinyke igyekezettel, elkerülhető lett volna az istentelenséget dicsőítő liberalizmus hatalomra jutása!
A francia király 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Akkor már azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, melyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl késő volt már az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték. Nagy kérdés, hogy a francia királyok vajon semmit sem olvastak ki az idők jeleiből? (folyt!) Előző I. rész - Előző II. rész - Előző III. rész - Előző IV. rész - Előző V. rész - Előző VI. rész
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is utazol, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
(Melanie írásának, folytatása)
Szeptember 19-én este a szokottnál kicsit korábban mentünk haza. Megérkezve gazdáimhoz azzal foglalkoztam, hogy a teheneket bekössem az istállóba és rendet rakjak. Még nem fejeztem be, amikor gazdasszonyom sopánkodva jött hozzám: "Gyermekem, miért nem jössz már be és meséled el nekem, hogy mi történt a hegyen?" (Maximin ugyanis átjött hozzánk, miután nem találta otthon gazdáit, akik még nem tértek haza munkájukból és mindent, amit látott és hallott elmesélt gazdasszonyomnak.) Így válaszoltam:
"El akartam mondani, de előbb szerettem volna befejezni a munkámat!" Rögtön ezután bementem a házba, és gazdasszonyom így szólt: "Mondd el, hogy te mit láttál? Bruite pásztora (Pierre Selme-nek, Maximin gazdájának ez volt a beceneve) mindenről beszámolt nekem. (A képen az a helyiség látható, ahol Melanie először mondta el a jelenés történetét.)
Elkezdtem, de amikor már majdnem a felénél tartottam, a férfiak megérkeztek a mezőről. Gazdasszonyom sírt amikor meghallotta a mi szelíd Anyánk panaszát és így szólt hozzájuk: "Ah, maguk holnap ki akarnak menni begyűjteni a gabonát; vigyázzanak, jöjjenek és hallgassák meg, mi történt ma ezzel a gyermekkel és a Selme-ék pásztorával!" Majd felém fordult: "Kezdd újra, amit már nekem elmondtál!" Újrakezdtem és amikor befejeztem, a gazdám megszólalt: "A Szent Szűz volt, vagy egy nagy szent, aki az Istentől jött, de végeredményben ez ugyanolyan, mintha maga a Jóisten jött volna el. Mindent meg kell tenni, amit ez a Szent mondott. Hogyan fogjátok ezt az egész nép tudomására hozni?" Így válaszoltam: "Maga megmondja nekem, mit tegyek és én megteszem." Ő anyjára, feleségére és testvérére nézett: "Ezen még gondolkodni kell!" Ezután mindenki elment a maga dolgára.
Már megvacsoráztunk, amikor Maximin gazdái átjöttek vele együtt, hogy elmeséljék, amit nekik Maximin mesélt nekik és megtudakolják, mit kellene tenni. Így szóltak: "Nekünk úgy tűnik, hogy a Szent Szűz az, akit a jó Isten ideküldött. Erre lehet következtetni abból, amit mondott. És neki az a kívánsága, hogy ezt az egész népnek tovább kell adni; lehet, hogy a gyerekeknek be kellene járni az egész világot és mindenkivel tudatni, hogy a Jóisten parancsait mindenkinek meg kell tartani, mert különben nagy szerencsétlenség szakad ránk." Pillanatnyi csend után gazdám Maximinhoz és hozzám fordult: "Tudjátok, mit kell tennetek, gyermekeim? Holnap keljetek fel jó korán és mind a ketten menjetek el a plébános úrhoz. Meséljetek el neki mindent amit láttatok és hallottatok. Mondjátok el pontosan, hogyan történt ez a dolog, és ő meg fogja nektek mondani, mit kell tennetek." (folyt.) 
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 
Szólj hozzá!
Kétezer éve folyamatosan végidőket élünk? 1
Amikor az Úr meghirdette, hogy hirdessétek az Evangéliumot minden népnek (Mk 16,15), azóta az emberek tudatában ott lappang Krisztus második eljövetelének ígérete. Sokak talán semmi más evangéliumi részt nem ismernek annyira, mint az utolsó idők elérkeztének meghirdetését, melynek előjelei, háborúk, gyötrelmek és természeti csapások.
Kétezer év óta minden nemzedék a maga korára értelmezi a végidők bekövetkeztét, mert mindig voltak ,,biztos jelek”! És nincs ez másképp napjainban sem, amikor nemcsak a szélsőséges jelek vélhetők ,,végsőknek”, de még az utolsó időket hirdető hamis próféciák is ugrásszerűen megszaporodtak, melyek szintúgy az ,,idők” jelei (Apcsel 2, 17-18). Némely hamis látnok zavarkeltő lehet egy-egy közösségben, sőt társadalmi méretekben is, hiszen a bűn szerzőjének, a megtévesztő szellemnek biztosítanak működési lehetőséget (vö. 1 Tim 4,1), ,,tévútra vezetve az egész világot” (vö Jel 12,9b). A mégoly ,,beigazolódottnak” látszó, ám hamis üzenetek sajnos, sokakat taszítanak a “világvégi” (kiliaszta) reménytelenségbe! A Szent Szűz is óv bennünket a Szeretetláng üzenetében: ,,Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.” (IV/30) 
Az Ige Megtestesülésével elérkezett az Idők Teljessége, melyet követően az emberiség egyfolytában számolhatott a végidőkkel. A Bibliában van néhány nagy prófécia, főként Dániel- és a Jelenések könyvében, amelyek megadják “az idők és időszakok” rendjét Pál apostol kifejezése szerint (1Tessz 5,1; vö.: 2Tessz 2,1-3). Ezek arra mutatnak, hogy az emberiség jelenleg már az un. végidő korszakában, vagyis a Jézus visszajövetele előtti időben él.
De ez bizony minden korok jellemzője volt! Már az első századokban naprakészen várták az utolsó időket, melynek ,,jeleit” valóban és ténylegesen meg is tapasztalták! Az első keresztényüldözés hármas krízist okozott az egyházban. A világvéget váró apokaliptikus látomásoknak kedvezett Jeruzsálem ostroma és a keresztényüldözés, ámde mindkettő elmúlt tragikusan, de az Úr nem jött el lángba borítani ezt a bűnös világot, így sajnos sokan kiábrándultak és elhagyták a hitet. (...) Igaz még száz évig tudták igazítani a hamis látnokok és az ál-próféták az időpontokat a kitartás érdekében, de a mennyei Jeruzsálem csak nem szállt le.
Az első ezredforduló közeledtével a “jelek” megint mindenben tökéletesen igazolták az “időket”. Aztán véget ért az a középkor, melyet a "felvilágosodás" kora már következetesen sötétnek nevezett, holott soha nem köszöntött az emberiségre akkora sötétség, mint épp azon Felvilágosodás által, amely az észt, a tudást emelte az emberi élet céljává, központjává! A liberalizmus vezető alakjai kezdetben tollal harcoltak a kereszténység ellen, ám a francia forradalom éveiben már tömegesen és válogatott kegyetlenséggel gyilkolták a papokat, lelkészeket, apácákat és a szerzeteseket és egész falvakat mészároltak le, az "emberközpontú" új társadalom jegyében! Az fokozódó “felvilágosodottság” a városi hívek ezreit küldte a vérpadra, mert nem voltak hajlandók behódolni a párizsi Notre Dame oltárára emel kurtizán, az ,,Ész istennője” kultuszának! Talán erről írja Szent János a Jelenések könyvében: ,,Az asszony pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel. Kezében arany serleget tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságával. A homlokára ez a név, ez a titok volt írva: A nagy Babilon, a paráznaságoknak és a föld utálatosságainak anyja! És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől.” (Jel 14, 4-6) Amiként Jeremiás próféta máig ható szavai mondják: ,,amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet” (Jer 51,7-8) (miként máig is ez megy)! Vajon, az idők jeleinek volt-e betudható mindez a szörnyűség?
A végidők biztos jelei voltak-e az Újvilágban garázdálkodó aranyra éhes konkvisztádorok rémtettei? A dél- és középameriakai indiánokat ugyanis még rühes kutyának sem tekintették, és bizony kis hiján elpusztították volna valamennyit, ha 1531 decemberében nem lép közbe az Istenanya, Guadalupe néven ismert jelenésében! Aztán, kellően végidős volt-e az északameriai indiánok elleni totális genocídium? Amiként a végidők jeleinek olvasható-e a Nyugat-Afrikából elhurcolt 11 millió rabszolga (egyharmaduk már a szállítás közben kiszenvedett és mint a dögöt lökték a tengerbe, többnyire a "Bermuda háromszög" tájékán! Ezek lelki üdvéért máig sem mondattak engesztelő szentmiséket a rabszolgakereskedők! (Lehetséges-e, hogy a körzetben emiatt történnek rendkívüli jelenségek?) A fekete rabszolgák állati sorban tartása – érdekes –, hogy épp a nagy ,,kultúrállamokban” (pl Angliában), egészen a XIX. század közepéig élő gyakorlat volt? A szovjet marxisták feltalálták a "nagyüzemi emberírtást" ami ott a gulág volt, aztán a náci németeknél a koncentrációs tábor! A Fatimai Szűzanya ezért kérte Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének, persze hiába! És lám, ez lett az előre megmondott következmény! Na de nagyon előrementem a "végidőkben"!
Végidősnek tűnhetett-e a Krakatau vulkán hírhedt kitörése 1883-ban, mely a hirosimai atombomba energiájának az 5000-szeresével robbantotta darabjaira a hegyet, és a feljegyzett történelem legnagyobb hangkitörését produkálta! A robbanás zajára a 3-4000 kilométer távolságra is felriadtak álmukból az emberek. A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a földet, és még öt nappal később is érezhető volt. A hivatalos feljegyzések szerint a kitörés következtében kialakuló szökőár legalább 36 ezer embert ölt meg, elpusztítva 165 falut és várost. A cunami végigsöpört az Indiai- és a Csendes-óceánon, és hatalmas pusztítást végzett Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában. Előző I. rész - Előző II. rész - Előző III. rész - Előző IV. rész - Előző V. rész
Szólj hozzá!
(Melanie írásának, folytatása)
A nagyon szép Hölgy átkelt a vízmosáson, majd két lépésnyi távolságra anélkül, hogy megfordult volna, még egyszer így szólt hozzánk, akik követtük (mert sugárzó alakja, de még inkább jósága elbűvölt, miközben úgy éreztem, hogy egészen magával ragadja a szívemet): - Jól van, gyermekeim, tudassátok ezt egész népemmel!
Ezután egészen addig elment, ahonnan az előbb megnéztem, hogy hol vannak a teheneink. Lábai éppen hogy érintették a fűszálakat, melyek nem hajoltak meg léptei alatt. Amikor a szép Hölgy felért a kis magaslatra megállt, én pedig gyorsan odafutottam hozzá, hogy jól, nagyon jól lássam őt és megjegyezzem, melyik úton távozik. Eközben teljesen elfelejtkeztem a tehenekről és a gazdáimról, akiknél alkalmazásban voltam; örökre és feltétel nélkül az én szép Hölgyemhez csatlakoztam; igen, soha-soha többé nem akartam őt elhagyni; minden hátsó gondolat nélkül követtem, és kész voltam szolgálni, amíg csak élek.
Azt hiszem, még a Paradicsomról is elfelejtkeztem amikor az én Hölgyemet néztem. Csak egyetlen gondolat élt bennem, hogy mindenben jól szolgáljam Őt; úgy éreztem, bármit meg tudnék tenni, amit csak mond, hogy megtegyek, mivel úgy tűnt, hogy nagy hatalma van. Jósággal teli gyengédséggel nézett rám, egészen magával ragadott; behunyt szemmel karjai közé szerettem volna vetni magamat. De ő nem hagyott erre időt. Alig észrevehetően valamivel magasabbra, mint egy méter, felemelkedett a földről, egy pillanatig ott maradt a levegőben, s az én szép Hölgyem felnézett az égre, majd a földre jobb és bal felé, végül oly szelíd, szerető és jóságos tekintet vetett rám, hogy úgy éreztem, magába olvaszt, s a szívem megnyílik szíve előtt. 
Miközben lelkem ily édesen kitárult, az én jóságos Hölgyem szép alakja lassan eltűnt: úgy látszott, mintha az őt körülölelő fény mozgása felerősödött, vagy inkább, mintha sűrűsödött volna a Szent Szűz körül, hogy ne láthassam tovább. Alakja fokozatosan fénnyé változott és lassan eltűnt szemeim elől, vagy inkább a fény olvasztotta magába az én Hölgyem alakját. A fény alakú gömb lassan emelkedett felfelé jobb oldali irányban. Nem tudom megmondani, hogy a fény kisebbedett-e olyan mértékben, ahogy emelkedett, vagy maga az eltávolodás tette, hogy a fény ereje úgy csökkent, ahogy távolodott. Azt tudom, hogy hátrahajtott fejjel és szememet erre a fényre szegezve úgy maradtam ott még azután is, amikor a távolodó fény mindig kisebb lett, s végül eltűnt.
Elfordítva tekintetemet az égről megláttam Maximint, aki engem nézett. Így szóltam hozzá: "Mémin, ez édesapám Istene lehetett, vagy a Szent Szűz vagy egy nagy szent!" Maximin a levegőbe emelte kezét, s ezt mondta: "Ó, ha tudtam volna!" (folyt.) 
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
A látnok felelőssége
Alapálláspont: Így vagy úgy, de mindannyian ki vagyunk téve kísértéseknek. Ezen belül súlyos kísérés lehet, ha valaki azt hiszi, hogy égi üzenetet kapott, míg más abban a hiszemben gyötrődhet, hogy az abszolut igazság birtokában van.
Kérdés: – „Ha valaki mégis erős késztetést érez, hogy figyelmeztesse embertársait valamire, melyről úgy érzi, hogy égi indíttatás, mit tegyen?"
Válaszom: A Szent Keresztségben mindenki megbízatást kapott az (Evangéliummal való) apostolkodásra, arra, hogy embertársait a jóra intse és Isten felé terelje. Ám, ha ez egy újabb ima, vagy tanítás, akkor először is imádkozza át alaposan saját maga (de nagyon)! Aztán köteles ezt megbeszélnie egy pappal, merthogy a hitbéli üzenetek és késztetések az Egyházra tartoznak! Persze, ha nem mondja el senkinek, akkor ez lehet a lelki magánügye is! Ám ettől függetlenül három megoldás is lehetséges:
1) Ha a gyóntató még ha úgy ítéli is meg, hogy az üzenetnek evangelizációs értéke van, kötelessége vezetettjét óvatosságra és hallgatásra kötelezni! Ha ezt a gyónó nem teszi meg, súlyos bűnt vesz magára! Ha pedig a gyóntató atya (lelki vezető) könnyelműen engedélyezi a terjesztést, bizony maga felelős ezért! Miért kell óvatosan visszatartani egy üzenetet? Azért, mert kezdetben egy üzenet viselhet hiteles jegyeket, és ezzel követőkre talál, egy idő után egyértelműen hamisat közöl, mellyel a követőt félrevezetheti! (Lásd M. Magdolna) Sajnos – bármilyen furcsa is –, de nem ritka olyan pap, aki örömmel veszi, ha valamiben ő is kitűnhet, pl. hogy van neki is egy „lelkivezetett látnoka".) Lényeges, hogy a látnok semmiképp se kapjon „vérszemet", maradjon rejtett alázatosságában, és imádkozzon, fogadja természetes kétkedéssel a revelációit. Ha a lelkivezetőj el is fogadja az üzenetek evangelizációs értékét, ez egyáltalában nem jelent „egyházi jóváhagyást", mely kizárólag az illetékes püspök kiváltsága! A lelkivezetőnek kötelessége az üzenetek tartalmát, a látnok személyére vonatkozó ismertetéssel felterjeszteni a Egyházmegyei Hatóság felé! A püspök viszont, ha elutasítja az üzenetek hitelességét, ennek megfelelően engedelmességgel tartozik a pap is és a látnok is! És ez abban nyilvánul meg, hogy nem terjeszthetik se szóban, sem írásban (az interneten meg a legkevésbé)!
2) Ha az üzenetet kapó személy gyóntatójától intést kap arra vonatkozóan, hogy az közlések tartalma nem egyezik az egyházi tanítással, sőt inti, hogy felejtse el az egészet és ne beszéljen erről senkinek, akkor biztos lehet, hogy az ördögtől való próbálkozásban volt része! Ebben nyugodjon meg, meg mert a FELSZENTELT papon keresztül ez Krisztus akarata, és ne érvelgessen, köszönje meg Istennek a szolgáján keresztül adott útmutatást, az oltalmat, és ne háborogjon! Mert mit is érne az esetlegesen szép üzenet, ha ennek gyümölcse, az Egyházzal való szembekerülés? Ne ragaszkodjon tehát továbbra is az ő „világraszóló kinyilatkoztatásaihoz"! Legyen engedelmes! Ha nincs megelégedve a pap véleményével, sőt úgy érzi, hogy az egyenesen lekezelte a személyét, akkor is nyugodjon meg a döntésében, mert az Úr engedte ezt meg neki (a papnak) és nem más! A továbbiakban a felelősség már nem a látnoké!!! Ezt a megaláztatást is vállalnia kell, Krisztus példájára!
3) Ha a látnok, nem von bele egyházi személyt a dologba, akkor is ajánlatos utána néznie pl a Katekizmusban, az efféle tartalmaknak. De semmiképp sem ajánlott frissiben közzétenni, mert túl nagy a lélek felelőssége a tekintetben, ha mégis (eséllyel) megtévesztés áldozata, melynek kapcsán másokat is rossz irányba terelhet! Mindezen felül, ha az üzenet megvalósítása nem ellenkezik a hit, az erkölcs és a józan emberi ész kritériumaival, akkor először is őneki magának kell (a látnoknak) kell maradéktalanul teljesítenie az „égi kérést". Mindenesetre a legjobb, ha a kiváltságolt személy természetes emberi kétkedéssel fogadja az indíttatásait! Az ember ugyanis igen esendő, hiszen nincs bebiztosítva a tévedhetetlenség felől! Egy-egy látnok szava, még az elismerteké sem Szentírás!!! A magánkinyilatkoztatások esetében nincs garancia a tévedhetetlenségre, úgy mint a nyilvános Kinyilatkoztatás esetében!
Ha valaki „égi" indíttatást kap az imádságra, hát imádkozzon! Ha indíttatása van, hogy elhívjon másokat is, hát hívjon el! De ne hirdesse azt, hogy ez az „égiek" kérése! Mondja azt, hogy „magán elmélkedés". Még a látszatra jóra való indíttatás is lehet az ördögtől, egy még nagyobb rossz cél érdekében, hiszen „maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát." (2Kor 11,14)! Mindazáltal, ha valóban érdemszerzőn akar valaki, vagy egy közösség imádkozni, akkor fontos, hogy az Egyház által jóváhagyott és kiváltságokkal ellátott imákat mondja (mondják), ne pedig az „ihletettnek" vélt kitalációkat, melyek bármily ájtatosak is, aligha szebbek és érdemszerzőbbek, mint pl. a szentolvasó, melyben maga a Fölséges Isten szavai vannak füzérbe szedve! EZ KINYILATKOZTATÁS! Ha templomban (hangosan) imádkozunk – valamely újabb imát –, akkor csak a plébános engedélyével mondhatjuk! Ez érvényes az Üdvözlégyekbe mondott Szeretetláng könyörgésre (betétre) is!
Legüdvösebb cselekedet az lenne egy igazi indíttatással bíró „látnoktól", ha felhívná a figyelmet arra, hogy mindenki vegye komolyan a Keresztségét, a szentségi életet, az Evangélium tanítását, a Jézus Szíve tiszteletet, a Szűzanya fatimai kéréseit vagy a Szeretetláng üzenetét stb.!
A „privát" kinyilatkoztatásáért mindenki adjon hálát az Istennek, mert ezek az ő lelki üdvét kell, hogy szolgálják! Esetlegesen próbatételt is jelenthet a számára, melyben helyesen kell döntenie, és ez lehet a valóban érdemszerző számára. Tehát nagyon vigyázni kell, hogy senki tévedésbe ne essen önmaga képességeit, „kiváltságait" illetően, mert nem szabad feledni, „ha az ördög nem tud rávenni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba"! Ez pedig factum! Ezért, mindenkor, mindenkinek kérnie kell a megvilágosító Szentlélek útmutatását! És ha valóban Isten szándéka szerint való valamely üzenet, akkor arról Ő gondoskodni is fog, hogy eljusson azokhoz, akiket illet! Kétség nélkül nincs bizonyosság, és megpróbáltatás nélkül nincs üdvösség! Előző I. rész - Előző II. rész - Előző III. rész - Előző IV. rész
Szólj hozzá!
(Melanie írásának, folytatása)
A Szent Szűz ezután megadta nekem – franciául is – egy új szerzetesrend szabályzatát.
Miután ezt a Szent Szűz elmondta, a következőképpen folytatta beszédét:
Ha megtérnek, még a kövek és a sziklák is gabonává válnak, és tele lesz a föld krumplival.
- Gyermekeim, elvégzitek-e az imádságaitokat?
- Ó, nem mindig, Asszonyom – válaszoltuk mindketten.
- Gyermekeim, reggel és este imádkozni kell. Ha nincs időtök, akkor imádkozzatok el egy Miatyánkot és egy Üdvözlégy Máriát. Amikor pedig többre van időtök, imádkozzatok többet.
- Csak néhány idős asszony jár misére; nyaranta a többiek minden vasárnap dolgoznak. Télen, amikor nincs más tennivalójuk, csak azért jönnek a templomba, hogy lejárassák a vallásosságot. Nagyböjtben úgy futnak a henteshez, mint a kutyák.
- Gyermekeim, nem láttatok még megromlott búzát? 
- Ó nem, Asszonyom – válaszoltuk mindketten.
A Szent Szűz Maximinhoz fordult:
- De te gyermekem, egyszer kellett, hogy lásd a Coin felé vezető úton édesapáddal együtt. A tábla tulajdonosa igy szólt édesapádhoz: "Jöjjön nézze meg, hogy megy tönkre a búzám." Odamentetek és apád kezébe vett két-három kalászt, elmorzsolta a szemeket, amelyek szétporlottak az ujjai között. Hazafelé, amikor mintegy félórányira voltatok már Corps-tól, édesapád adott neked egy darab kenyeret: "Tessék, most egyél gyermekem, mert jövőre nem tudom mit fogunk enni, ha a búza úgy megy tönkre, mint ez! "
- Ez igaz, Asszonyom, nem jutott eszembe! – válaszolta Maximin.
A Szent Szűz franciául fejezte be mondanivalóját.
- Jól van gyermekeim, tudassátok ezt egész népemmel! (folyt.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Hamis látnokok?
Súlyos ismerethiányra vall az a feltevés, hogy Jézus majdan felróhatja nekünk, amiért nem hallgattunk a legújabb „prófétáinak” (mai látnokainak) figyelmeztető szavára! De hogy is van ez? Lássuk az evangéliumi választ: „Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk...” (Zsid 1,1-2) Az utolsó próféta Keresztelő Szent János volt! Persze, nem kevesebbet állítanak az üzenetközlők, minthogy az Úr szavát közvetítik. Nos, maga az Úr figyelmeztet: „Sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fognak vezetni.” (Mt 24,5) Tehát az Újszövetség emberének CSAKIS AZ EVANGÉLIUM követendő, és ennek elhanyagolása a súlyos bűn, nem pedig az épp aktuális látnok szózatainak figyelmen kívül hagyása! Az természetesen nem zárható ki hogy az Úr ma is szóljon, de kérdés, hogy minek alapján dönthető el, hogy valóban Ő szólt-e? Ám, ha adatik ilyen kiváltságolt személy, akkor az ilyen üzenet teljesítése kizárólag a kiváltságolt személyre nézve kötelező, gyóntatója beleegyezése mellett, és önhatalmúlag NEM HIRDETHETI! Még az egyházilag jóváhagyott magánkinyilatkoztatások is csupán ajánlottak, de követésük nem kötelező (!), még akkor sem, ha megvalósításuk (pl. Fatima) a széleskörű bensőséges lelki élet kialakításában komoly szerepet játszhatnak!
Az ál-látnokság nem csak a közösségre veszélyes, de önmagára is ráhozhatja Isten haragját, miként olvashatjuk Jeremiásnál: „Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. Ezért (...) azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el...”(Jer 14,14-15)
„Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba.” (1Jn 4,1)
Valamennyi öntévesztett látnokra jellemző, hogy „üzeneteik” egyfelől, sajátos „ég-idegen” kifejezéseket is tartalmaznak (pl. békaperspektíva, Csipkerózsika álma stb.), másfelől az „üzeneteiket” úgy próbálják nyomatékozni, hogy főangyalok, Szűz Mária vagy egyenesen a Mennyei Atya szózataként tálalják. Az sem lehetetlen a számukra, hogy olykor frissen elhunyt közismert személy (lehetőleg pap) üzen általuk megszívlelendő elvárásokat. Egy azonban biztos, a látnok (ha valódi, ha önjelölt) nagy felelősséget hordoz magán, és az Úr számon fogja kérni tetteiket!
.jpg)
„Vigyázzatok tehát, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” (Mk 13,33) Előző I. rész - Előző II. rész - Előző III. rész
LEGYETEK TEHÁT NAGYON ÓVATOSAK!!!
Szólj hozzá!
Az új uralkodók a szent egyház jobb keze lesznek, mely erős lesz, alázatos, áhítatos, szegény, buzgó és Jézus Krisztus erényeinek követője. Mindenütt hirdetni fogják az evangéliumot, az emberek előrehaladnak a hitben, mert Jézus Krisztus munkásai között egyetértés fog uralkodni, és az emberek Isten félelmében fognak élni.
A béke nem tart sokáig az emberek között: huszonöt év bő termése után el fogják felejteni, hogy az emberi bűn az oka minden bajnak, mely a földet éri.
Az Antikrisztus egyik előfutára több nemzet tagjait tömörítő csapatával harcolni fog az igaz Krisztus, a világ egyetlen Megváltója ellen; sok vért fog ontani, s szeretné megsemmisíteni Isten tiszteletét, azért, hogy őt tekintsék Istennek. 
Sok csapás sújtja a földet, (legvégül általános pestis és éhínség); háborúk követik egymást egészen az utolsó háborúig, melyet az Antikrisztus tíz királya okoz, akik egy célért harcolnak, és uralkodni fognak az egész világon. Mielőtt ez megtörténik, hamis béke lesz a földön: az emberek csak a szórakozásra gondolnak, a gonoszok mindenféle bűnre adják magukat: de a Szent Egyház gyermekei, a hit gyermekei, az én igaz követőim növekedni fognak Isten szeretetében és azokban az erényekben, melyek számomra a legkedvesebbek. Boldogok az alázatos lelkek, akiket a Szentlélek vezet! Harcolni fogok velük mindaddig, amíg el nem érkezik az idők vége.
Az emberek miatt bosszúért kiált a természet, s bele remeg annak várásába, aminek be kell következnie a bűnökkel bemocskolt földön. (folyt.)
Szólj hozzá!
Én veletek vagyok!
A fenti fejtegetés minden érve ellenére hangsúlyozni kívánjuk, hogy a Szentmise lényegi része az Egy és Örök Áldozat bemutatása, melyet bármely felszentelt pap mutat is be, akkor sem a „papért” megyünk a Szentmisére, hanem Jézus Krisztusért, jóllehet a szentség-kiszolgáló pap az „alter Christus” (másik Krisztus)! Ezért mondja az áldozópap egyes szám első személyben az átváltoztatás szavait: „Ez az ÉN testem, mely értetek adatik...”! Nem azt mondja, hogy ez Krisztus Teste, mely értetek adataik...!
„S én veletek vagyok minden nap, a világ végéig”. (Mt 28,20) Ez Máté evangéliumának utolsó mondata: reményt adó lezárása az örömhírnek. Krisztus velünk maradása a Kenyér és Bor színe alatt – papjai által –, kereszténységünk élhetőségének alapvető feltétele.
»A felszentelt pap Krisztus helyettese, követe közöttünk. Az újszövetsé-gi „presbyter” kifejezés nemcsak kultikus tevékenységre utal, hanem magában foglalja az igehirdetői és a pásztori tevékenységet is, aki Krisztus személyében (in persona Christi) mutatja be a szentmiseáldo-zatot.
Szent II. János Pál pápa Dominicae coenae apostoli levelében (1980. február 24.) világosan kifejti ezt az igazságot: „az „in persona Christi” kifejezés sokkal többet jelent, mint a Krisztus „nevében” vagy a Krisztust „helyettesítve”. Krisztus személyében – vagyis a sajátos, szentségi azo-nosulásban – az Örök Főpappal, Aki szerzője és elsődleges alanya az Ő saját Áldozatának, amelyben, igazság szerint, senki sem helyettesítheti Őt.”« (Fülep Dániel cikke nyomán)
Mélységesen-mély isteni titkoknak lehetünk részesei, tehát bensőséges, odaadó lélekkel vegyünk részt a Szentmisén! Előző I. rész 
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Próféciák?
Csupán közvetve tartozik témánkhoz, de a nagy érdeklő-dés miatt megemlítjük Boldog Taigi Anna Mária († 1837) híres jövendölését a háromnapos sö-tétségről. A hiteles fordítás ezzel kapcsolatban a következő: „Mély sötétség fogja elborítani az egész földet három napon és három éjszakán keresztül. Sem-mit sem lehet majd látni, a leve-gő járvánnyal lesz tele, amely főleg – de nem kizárólag – a vallás ellenségeit ragadja el. E sötétség alatt nem lehet majd mesterséges fénnyel sem világí-tani. Csak a megszentelt gyer-tyákat lehet meggyújtani, hogy világosságot nyújtsanak. Aki kíváncsiságból nyit ajtót, hogy kinézzen, vagy elhagyja a házát, ott fog nyomban holtan összeesni. E három nap alatt az emberek maradjanak házaikban, imádkozzák a rózsafüzért és könyörögjenek Isten irgalmáért. E szörnyű esemény következtében a gonosz emberek, Isten és az ő Egyháza ellenségeinek akkora sokasága pusztul el az isteni büntetéstől, hogy a rengeteg holttest úgy hever majd Róma körül, mint ahogy a Trevere legutóbbi áradásakor kivetett halak tömege feküdt a partokon. Az Egyház valamennyi ellensége – az ismer-tek és titkosak – el fognak pusztulni az egész földön a mindent ellepő sötétségben, mindössze néhány kivétellel, akiket Isten rögtön utána magához fog téríteni. A levegőt a démonok jelenléte fogja megfertőzni, akik mindenféle gyűlöletes formákban jelennek majd meg... Megszámlálhatatlanul sok megtérés lesz... Oroszország, Anglia és Kína is az Egyházhoz fog térni.” (Connor, E.: Jövendölések a világ végéről, Ecclesia, 1994. 35-36. p.) A kiadvány szerint a 19. században a következő neves személyiségek nevéhez fűződik jövendölés a háromnapos sötétség-ről: Buffalói Szent Gáspár (†1837), Rosa Asdenti nővér (†1847), Palma Maria d'Oria (†1863), a Megfeszített Jé
zusról nev. Paui Mária nővér (†1878), La Fraudais-i Marie Julie Jahenny (†1891). (Im. 36-37. p.) “Mert olyan szo-rongattatás napjai lesznek ezek, amilyen még nem volt mostanáig a világ kezdetétől, amit Isten terem-tett, és nem is lesz többé. És ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyet-len élőlény sem; de a választottakért, akiket kivá-lasztott, megrövidíti azokat a napokat. (Mk 13,19-21)
Az itt elmondottakhoz újra idézzük Szent Faustyna Ko-walska Naplójából Jézus sza-vait: „Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani. A büntetést csak akkor alkal-mazom, ha ők maguk kény-szerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgálta-tás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm'' (N. 1588). Az Isteni Irgalmasság „a végső idők jele, utána eljön az igazság napja. Amíg van idő, meneküljenek irgalmam forrásához, használják fel az értük kifolyt vért és vizet” (Napló 848). Az Isteni Irgalmasság üzenete utolsó esély (Napló 998), a végső idők jele (Napló 848), biztos lehetőség, de utolsó mentőöv (Napló 687), ami a világnak adatik. Sok lélek fog általa visszafordulni a pokol kapujától (Napló 639). Boldog Faustyna Kowalska Naplójának tanítása szerint az Isteni Irgalmasság üzenete „új fény lesz az Egyház számára'' (Napló 378).
Fontos tudnivaló: az, hogy valamely hamis üzenet a fentiekhez hasonló vagy sokkal bensőségesebb hitéletre való felhívást tartalmaz, nem jelenti azt, hogy amikor már számtalan követője van, nem fog-e valami lélekromboló, vagy az egyházat megosztó programmal előhozakodni! Tehát minden üzenetet kizárólag befejezett egészükben, gyümölcseikben, és a közlő személy erkölcsi magatartásán keresztül ítélhetünk meg (pontosabban, vizsgálhat meg az egyházi hatóság). Nem ajánlatos nyomban követni senkit, csupán azért, mert az üzenetek szépek és evangéliuminak tűnők az igazságai! Ez épp oly felületesség lenne, mintha egy „cukrosbácsit” az általa kínált cukorka finomságán vagy kedves modorán keresztül, nem pedig feltételezett végső szándékain keresztül ítélnénk meg! Miként az Írás mondja:
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. (Mt 7,15) Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük; de ez még nem a vég. Azután ezt mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. (Lk 21,8-11) Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek (Kor 16,13) miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. (2Pét 3,17) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.” (1Pét 5,8)
A fentiek kapcsán sokan kifogással élnek, miszerint az egyházilag jóváhagyott üzenetek is voltak valamikor „még el nem fogadottak”! És ha nem lettek volna érdeklődő követőik, talán az Egyház sem foglalkozott volna velük érdemben! – Bizony igaz! – Ám ne feledjük, hogy a lourdesi, a fatimai vagy a Szeretetláng üzenetek olyan korban bontakoztak ki, amikor komoly veszélynek voltak kitéve úgy a látnokok, mint maga az egész az ügy! Ami Istentől való, azt viszont nem lehetett semmivé tenni (ld. Gamá-liel érveit Apcsel 5,39! Miként ez érvényes az esetleges mai üzenetekre is!) Egyébként az említett nagy és világméretű magánkinyilatkoztatások megjelenésével a saját idejükben, nem volt párhuzamosan ilyen számon-tarthatatlan üzenet-dömping, melyek estenként ugyan azt plagizálják, vagy illetéktelenül folytatják azt ami már befejezett, vagy egyenesen a pá-pa főségének megtagadásra szólítanak fel!!! Ezek a hamis üzenetközlők, a kor médialehetőségeit és a liberális szabadosságot használják ki, melyek-nek egyben ők maguk a termékei. Ez az, ami fokozott óvatosságra inthet bennünket, hiszen a hamis üzenetek sátáni célja épp az, hogy eltereljék a figyelmet az igaz üzenetekről vagy komolytalanná tegyék azokat! Egyébiránt, a magánykinyilatkoztatásokra – az igaziakra se – lenne semmi szükség, hogyha mindenki az Evangéliumra figyelne! Előző I. rész - Előző II. rész
Szólj hozzá!
Reszkessen a föld és reszkessetek ti, akik fogadalmat tettetek Jézus Krisztus szolgála-tára, de bensőtökben önmagatokat imádjá-tok (meggyalázva a házasság szentségét is); Isten kiszolgáltat benneteket ellenségeinek, mert a szent helyek megromlottak; sok kolostor már nem az Isten háza, hanem tisztátalan démonok legelője.
Mindez akkor következik be, amikor megszületik az Antikrisztus, [...] Már születésekor fogai lesznek és káromolni fogja Istent; egy-szóval maga a megtestesült ördög lesz; ijesztő kiáltásokat fog hallat-ni, csodákat tesz és csak tisztátalansággal táplálkozik. Lesznek test-vérei, s bár azok nem megtestesült ördögök, mint ő, de a gonoszság gyermekei. 12 éves korukban híressé válnak vakmerően aratott győ-zelmeik miatt, hamarosan mindegyikük egy hadsereg élén áll, s az alvilág légiói segítik őket. Sokan hisznek az Antikrisztusban, mert azt állítják, hogy a mennyből jött, ám jaj azoknak, akik hisznek benne és követik tanítását!
Az évszakok összekeve-rednek, a föld csak rossz gyümölcsöt terem, a csil-lagok elhagyják szabályos pályájukat, a hold csak halványvöröses fényt ad, víz és tűz remegtetik meg a földet, s földrengések nyelnek el hegyeket, városokat [...]
A levegő démonai az Antikrisztussal nagy csodákat visznek véghez a földön és az égen; az emberek egyre jobban lealjasodnak. Istennek gondja lesz hűséges szolgáira és a jóakaratú emberekre; az evangéliumot hirdetni fogják az egész földön, minden nép és minden nemzet megfogja ismerni az igazságot!
Sürgető felhívással fordulok a föld lakói felé: hívom a mennyben élő és uralkodó Isten igaz tanítványait; hívom az emberré lett Krisztus, az emberek egyetlen és igaz 
Megváltójának hű követőit; hívom az én gyermekeimet, valódi követőimet, akik nekem adták magukat, hogy isteni Fiamhoz vezessem őket; akiket szinte karjaimban hordok, akik lelkemből táplálkoznak; végül hívom az utolsó idők apostolait, Jézus Krisztus hű tanítványait, akik önmaguk és a világ megve-tése közepette szegénységben, imádságban, önmegtagadásban, tisztaságban és Istennel egye-sülve, szenvedve és a világ előtt ismeretlenül élnek. Itt az ideje, hogy előlépjenek és megvilágítsák a földet. Menjetek és mutassátok meg magatokat mint kedves gyer-mekeim; én veletek és bennetek vagyok, feltéve, ha a hit világossága él bennetek a balsors napjaiban is. Égjen bennetek a buzgóság, hogy megadjátok a dicsőséget és tiszteletet Jézus Krisztusnak. Fény gyer-mekei, ti kevesek, akik ezt látjátok, küzdjetek, mert íme, itt az utolsó idő, az idők vége (mely nem a Világ Vége)!
Szólj hozzá!
A Szentmise és a prédikáció
Amikor Pio atyáról szóló könyvem megjelent, az olvasottak nyomán egy atya megjegyezte, hogy „a Szentmise-áldozat ugyanaz, akár egyszerű pap, akár a pápa mutatja is be, így Pio atya miséje sem volt különb!”
Én természetesen egyetértettem vele, ami a Szentmise azonos és végtelen értékét illeti! De nem mulasztottam el megemlíteni, hogy különböző lehet a szakrális bensőségesség tükröződése a nép felé, és különféle módon hathat a hívek hangulati megérintettségére, melynek egyik tényezője a szentbeszéd! (Nem kívántam kitérni szempontként, a liturgikusan bár érvényes – de mégis – a cselekményi „pontatlanságokra”!)
És bizony közismert, hogy ahol több misealkalom vagy templom van, ott egyes hívek lehetőségük szerint egy-egy „szépen prédikáló” atya miséire járnak el.
De akad más szempont is! A hívekben felmerülő azon igény, hogy egy-egy ünnepen a papjuk világosítaná meg homiliájában az ünnep lényegét, merthogy olykor említés sem tesznek róla, vagy egészen másként értel-mezik! Ilyen pl. a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe (dec. 8), amelyen rendszerint nem Mária eredendő bűntől mentes (emberi) fogantatásának, üdvtörténeti rendkívüliségéről beszélnek, hanem a Názáreti Szűz természetfeletti Foganásáról az Angyali Üdvözletben (amely persze szintúgy üdvtörténeti és rendkívüli)!
A másik példa, hogy nemigen beszélnek a nap szentjéről, vagy az adott alkalom kegyelmi hagyományairól. Ilyenek pl. első péntekek – szót sem ejtve Jézus Szívéről (tiszteletéről) –, és ilyenek azok az első szombatok, meg sem emlékezve Mária Szeplőtelen Szívéről (a fatimai ígéretről), nem beszélve a mindig aktuális Mária-tisztelet fontosságáról! Holott papjaink, mindenkinél jobban ismerik a kafarnaumi százados megszívlelendő tanúságát: „csak egy szóval mondd...” (Mt 8,8)
Az egyházilag elismert Szeretetláng Lelki Naplóban, nyomatékos jézusi kijelentést olvashatunk: „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Anyám különös tiszteletének említése nélkül”. (I/41) Ezt támasztja alá Liguori Szent Alfonz is a 'Szűz Mária dicsősége'
c. művében: „a világ üdve attól függ, hogy prédikálunk-e Máriáról, az ő iránt való bizalomról és közbenjáró hatalmáról, vagy sem”! (6. oldal)
A szentbeszédek értékére és fontosságára figyelmeztet Ferenc pápa is: „A prédikáció előkészítése olyan fontos feladat, amely hosszú ideig tartó tanulást, imádságot, elmélyülést és lelkipásztori leleményességet kíván.” (Ev. Gaud. 145) (folyt.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Folyik a nagy előkészület?
A La Salette-i prófécia: A Szűz-anya üzenetében mindenkit hív a sátán elleni harcra. „Sürgős felhí-vást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Meg-váltójának követőit..., gyermeke-imet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok, világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj...” Mert ha ez mulasztást szenved „akkor Jézus Krisztus igazsá-gosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalai-nak, hogy öljék meg minden ellenségeit. És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember...”
A kÍméletlen nagy harcra és gyermekeinek erre való felkészítésére a Szent Szűz sereget igyekszik gyűjteni Szent Fia zászlaja alá, egészen új kegyelmi fegyverzettel felruházva őket (Szeretetláng), hogy minél kevesebb veszteséggel (vagy veszteség nélküli) győzelemre segítse gyermekeit! „Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni (…) ez Szívem Szeretetlángja! (I/37-38) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja.” (I/39)
A Szűzanya, a papság és a családok lelki újjászületésén fáradozik, ”A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését.” (Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek – későbbi bíboros – a Szeretetláng Lelkinapló 1988-as kiadásához írt ajánlásából). Jézus a Szeretetláng Naplóban: „Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” (III/140)
P. Gobbi, kék könyvében világosan érzékelteti a gyermekeit végsőkig menteni akaró mennyei Édesanya szerepét. Összegyűjti pap fiait és övéit, hogy lelkileg előkészítse őket egy olyan harcra, aminek súlyossága és jelentősége a jelzések szerint példátlan a történelemben. „Nem kell, hogy sokan legyetek, de szentekké kell lennetek.” (1973. 10. 13.) A küzdelem igen nehéz lesz. „Kimondhatatlanul nagy megpróbáltatások ideje van készülőben, hogyha az emberek tudnák, talán megtérnének.'' (1973. 12. 01.) Az Istenanya 1974. 05. 20-án az emberiség várható helyzetéről még szomorúbb képet fest: „Oly súlyos idők közelednek, hogy el sem tudjátok képzelni. Azért szeretnélek most felkészíteni benneteket, hogy a kellő időre mindig készen legyetek.” A bejelentett harcot, a kemény küzdelmet - Gobbi atya szerint - a pápa és az Egyház ellen harcoló, tévedést hirdető egyháziakkal szemben kell majd folytatni. „Amikor bekövetkezik a rettenetes ütközet ideje a tévedést képviselő papokkal, akik szembeszállnak a pápával és az Egyházzal, a kárhozat felé hurcolva végtelen nagyszámú szegény gyermekemet, akkor ti lesztek az én hűséges papjaim.” (1975. 01. 04)
A Szeretetláng üzenetéből: „...a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)
A fenti üzenetekből világosan kiviláglik, hogy a büntetés súlyossága enyhíthető. Tehát ezen Mária-jelenések és üzenetek alapvető célja: minél több embert (a Szent Szűz szóhasználata szerint minden embert) megszabadítani attól a halálos ítélettől, ami La Salette-ben oly világosan meg lett fogalmazva. Ennek feltétele pedig a megtérés. „Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el.” (Szeretetláng III/130) Ezek az egymástól térben és időben messze álló, de tartalmukban mégis összecsengő szavak rendkívül komoly figyelmet érdemelnek. Az egyértelmű jeleknek sokasága már önmagában is bizonyító erejű és fontos belátni, hogy halaszthatatlan a hívó szóra hallgatnunk. „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15) „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” (III. Fatimai Titok), hiszen a megtéréstől függ a jövönk, mely valamennyiünk kezében van. Jézus mondja:
„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) „Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (I/95) A fatimai üzenet szerint végül a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve győzelmeskedik. Ám nem lehet közömbös számunkra - akik folytonos szorongattatásban vagyunk -, hogy mikor következik be az Egyház megjövendőlt végső diadala! Addig is segíthetjük vagy hátráltathatjuk a Megváltás érvényre jutását! „Vegyetek részt mindannyian ebben a lélekmentő, nagy megváltó munkámban!” (III/164) A mi hozzáállásunktól, lelkek örök sorsa függhet. Ennél pedig nincs és nem is lehet fontosabb ügy a számunkra. Előző I. rész
Szólj hozzá!
Az egyház elnémul, és a világot lesújtja a döbbenet. De íme, Hénoch és Illés lsten lelkével eltelve lsten erejével fognak prédikálni, és a jóakaratú emberek hinni fognak Istenben, sok lélek megvigasztalódik; a Szentlélek erejével nagy lépésekben haladnak előre s el fogják ítélni az Antikrisztus ördögi tévedéseit. 
Jaj a föld lakóinak! Véres háborúk és éhínség tör ki, pestis és ragályos betegségek támadnak; undorító állatok esőként zúdulnak a földre; mennydörgések remegtetnek meg városokat; földrengések országokat nyelnek el; hangokat hallani a levegőből; az emberek a fejüket a falba verik; hívják a halált, másrészt viszont a halál lesz gyötrelmük. Minden oldalról vér fog folyni. Ki győzedelmeskedhetne, ha lsten nem rövidítené meg a megpróbáltatások idejét? Istent azonban megindítja az igazak vére, könnyei és imádsága; Hénoch és Illés meg fognak halni; a pogány Róma eltűnik; az égből tűz hullik és három várost felemészt; erőszakhullám sújtja az egész világot, és sokan hagyják magukat elcsábítani, mert nem imádták a köztük élő igaz Krisztust; íme az idő, amikor a nap elhomályosodik; csak a hit fog élni. 
Íme az idő, amikor megnyílik az alvilág. Íme, a sötétség fejedelmeinek királya. Íme, a vadállat bérenceivel, azt mondva magáról, hogy ő a világ megmentője. Gőggel emelkedik a magasba, hogy elérjen az égig, de megfullad Szent Mihály arkangyal egyetlen sóhajtásától. Lezuhan, és a föld, mely három napja folytonos mozgásban lesz, megnyitja tűzzel teli mélységeit. A sötétség fejedelme övéivel együtt örökre elmerül az alvilág végtelen szakadékaiban. Víz és tűz tisztítják meg a földet, s felemésztik az emberi gőg minden művét. Minden meg fog újulni; Istent fogják szolgálni és megdicsőíteni. Isten kiengesztelődik, és az Ő békéje lesz az emberekkel; Jézus Krisztust szolgálják, imádják és dicsőítik, mindenhol virágzik majd a szeretet. (folyt.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
I. Az idők jelei óvatosságra intenek!
(Jelen tanulmányunkhoz (melyet sorozatban közlünk), több helyütt felhasználtuk + Dr Antalóczi Lajos prelátus munkáit! A római szám/arabszám hivatkozások, a Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadásából valók!)
Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsoka-sodtak a „végidőkről", az „idők végéről", a „nagy figyelmeztetésről" sőt, a világvégéről (2012) való próféciák! Ezeknek a közeli időkben való megtörténtét nem zárhatjuk ki, hiszen ak-kor mi is hasonlatos prófétai szerepben tetszelegnénk, hiszen mondva van, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32)
A világ sorsával kapcsola-tos próféciák egybehangzóan, súlyos próbatételeket jöven-dölnek, ez tény! A Szentírás egyes helyei azonban arra utalnak, hogy a sátán az utol-só időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és tel-jes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. És bizony, történelmünk utolsó századában a sátáni erők valóban minden tekintetben példátlan rombo-lást végeztek (és most még inkább kezdenek elfajulni!), és parttalanul felhasználják a csábítás-, a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet!
Az emberek sokaságának figyelmét már oly mértékben kötik le a burjánzó próféciák, hogy az Evangéluim igazságai már nem jelentenek hitükre és értékrendjükre aktuális útmutatást! A megtévesztő szellem (a sátán), a krisztusi tanítás tisztaságáért (a magán-revelációk iránti) felelős Egyház óvatosságát, ügyesen a hierarchia iránti ellenszenvvé formálja a méltatlankodó hívek lelkében! Mi több, egyesekben oly konok ellenszenv alakul ki az apostolutódok (püspökök) iránt, hogy túl a bírálatukon, elhagyják az Egyházat és óhatatlanul a szekták felé sodortatják magukat. Holott nyilvánvaló, hogy az egyházi illetékesek óvatosságát épp a hamis üzenetek, a megtévesztő szellem inspirálta „végtelenített naplók” és ezek alig nyomon követhető terjedése teszi szükségessé. Jézus intelme számukra és számunkra is világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23) Tudom-tudom, hogy untalan idézgetem Marie Julie Jahenny-t, ezt a minden tekintetben feddhetetlen francia misztikust, aki 1850-
1941 közt élt és figyelemreméltó üzeneteket jegyzett le a Háromnapos Sötétségről, az Egyház válságáról, az emberiség hitehagyásáról és a jövőbeni jelenések, üzenetek mértéktelen elburjánzásáról: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Nos, maiasan szólva "nem semmi", de igaz!
Álságos tehát az a kérdés, hogy melyek az „igazi jelenések” és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68), mint a kétezer éves Egyházadhoz? Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az egyházi hatóság tartalmilag és a látnok személyére vonatkozóan is megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy a magánkinyilatkoztatásokat, még ha egyházi-lag jóváhagyottak is, a kiválasztott (látnok) személyén kívül senkinek sem kötelező elhinnie, követnie! - Ám némely üzenet evangelizációs szerepe mégsem hagyható teljesen figyelmen kívül, lásd a Szent Szűz gyermekei üdvösségét segítő édesanyai szerepét! Mert az idők jeleiként tapasztalha-tó, hogy az Üdvözítő nem hagyott magunkra ebben a kaotikus veszélyben sem. Elküldte Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. „Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (Grignion: A tökéletes Mária-tisztelet, 1944. 50/f.) Az Istenanya hiteles üdvtörténeti megnyilatkozásai közt azonban felelőtlenség lenne előhozakodni a kivizsgálatlan vagy hamis üzenetek megannyi (egyébként többnyire lemásolt vagy hasonló) próféciájával, hiszen az egyháziag jóváhagyott jelenések tökéletes, pontos és a jövőt (ha úgy tetszik) épp oly borzongatón tárják fel a megtérést halogató emberiség figyelmeztetésére! Ám az igazi jelenések közös vonása, hogy nem csak figyelmeztetnek a bajra, hanem valamennyi esetben hatékony kegyelmi eszközöket is kínálnak a jövendölések bekövetkeztének elkerülésére, vagy enyhítésére! (Lásd: rózsafüzér, skapuláré, Jézus Szíve tisztelet, csodásérem, öt első-szombat, Szeretetláng és az Isteni Irgalmasság tisztelete!) (folyt!)
Szólj hozzá!
A szent helyeken 1865-ben szégyenletes ocsmányságok történnek; a kolostorokban elrothasztják az egyház virágait és a sátán a szívek királyává teszi magát. Azok, akik a szerzetesi közösségek élén állnak, legyenek résen amikor jelentkezőket kell felvenniük, mert a gonosz lélek felhasználja minden álnokságát, hogy olyan személyeket vigyen be a szerzetesrendekbe, akik egészen a bűnnek adták magukat, mivel a kicsapongás és a testi gyönyörök szeretete, el fog hatalmasodni az egész földön. 
Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Anglia háborúba keverednek; vér fog folyni az utcákon; francia francia ellen, olasz olasz ellen harcol; azután általános háború következik, mely borzalmas lesz. lsten egy időre meg fog feledkezni Franciaországról és Olaszországról, mert már nem ismerik Jézus Krisztus Evangéliumát. A gonoszok minden álnoksága előtör majd; az emberek még saját házaikban is ölik és gyilkolják egymást.
Az emberek féktelensége és bűnei áthatolnak az egeken, ezért Isten villámként sújtó karjának egyetlen csapására megremegnek a hegyek és az egész természet. Párizs égni fog és Marseille elmerül; több nagyvárost megráznak és elnyelnek a földrengések; úgy tűnik, hogy minden elveszett, nem látni mást, mint gyilkosságot, nem hallani mást, mint fegyvercsörgést és káromkodást. Az igazak sokat fognak szenvedni; imádságaik, bűnbánatuk és könnyeik felszállnak az égbe, és Isten egész népe bocsánatért s irgalomért könyörög, segítségemet és közbenjárásomat kéri. Akkor Jézus Krisztus – igazságossága és az igazak iránti nagy irgalma miatt – megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét. Akkor Jézus Krisztus egyházának üldözői és minden ember, aki átadta magát a bűnnek, egy pillanat alatt elvész, s a föld pusztasággá válik.(folyt.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
(A titok folytatása)
A pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert eljött az idő, amikor a legbámulatbaejtőbb csodák történnek majd a földön és a levegőben.
Lucifer 1864-ben nagy sereg ördöggel ki fog szabadulni az alvilágból: [1864-ban alakult az I. Internacionálé. - szerk.] azon lesznek, hogy lassanként kiirtsák a hitet még az Istennek szentelt személyekből is, akiket annyira el fognak vakítani, hogy rendkívüli kegyelmek nélkül a rossz angyalok lelkületét öltik magukra. (A 'nagyfigyelmeztetés' megrontó mételye!)
Több szerzetesház teljesen el fogja hagyni a hitet, és sok lelket elveszítenek.
A rossz könyvek elárasztják a földet, és a sötétség szellemei szerte a világon általános ellanyhulást idéznek elő mindenben, ami lsten szolgálatával kapcsolatos: e szellemeknek nagy hatalmuk lesz a természet felett, még templomokban is fognak nekik szolgálni: sok embert magukkal ragadnak, még papokat is, akikben nem az evangéliumi lelkület, vagyis az alázatosság, a szeretet és az lsten dicsőségéért munkálkodó buzgóság él. Halottakat, meghalt igaz embereket támasztanak fel. (Vagyis egykor a földön élt igazak alakját veszik fel, hogy így jobban meg tudják szédíteni az embereket. Ezek az úgynevezett feltámadt halottak nem mások, mint az ő alakjukat felvett ördögök, akik más evangéliumot hirdetnek majd, mely ellenkezik az igaz Jézus Krisztus evangéliumával, tagadják a mennyország és az elkárhozott lelkek létezését. Úgy tűnik, mintha e lelkek újra felvették volna testüket.) Mindenfelé különleges csodák történnek, mert az igaz hit kialudt és hamis fény ragyogja be a földet. .jpg)
Jaj az egyház fejedelmeknek, akik csak azzal foglalkoznak, hogy gazdagságot gazdagságra halmozzanak, hogy megőrizzék tekintélyüket és gőggel uralkodjanak.
Fiam helytartójának sokat kell szenvednie, mert az egyházat egy időre súlyos üldözés sújtja: a sötétség ideje lesz ez, és az egyház borzalmas válságot fog átélni.
Az Istenbe vetett szent hitet elfelejtve mindenki a saját feje után akar menni, s társainak elöljárója szeretne lenni. Semmibe veszik majd a világi és egyházi hatóságokat, minden rendet és igazságosságot lábbal tipornak; nem látni mást, mint gyilkosságot, gyűlöletet, irigységet, hazugságot és viszálykodást, nem létezik többé haza- és családszeretet.
A Szentatya sokat fog szenvedni. Én azonban mindvégig vele leszek, hogy elfogadjam áldozatát. A gonoszok többször életére tőrnek majd anélkül, hogy árthatnának neki. De sem ő, sem utóda... (aki nem sokáig fog uralkodni – írta Melanie a margóra) nem látják meg lsten egyházának győzelmét. Minden világi kormányzatnak ugyanaz lesz a célja: a vallásos elveket eltörölni és eltüntetni, hogy így helyet adjanak a materializmusnak, ateizmusnak, spiritizmusnak és mindenféle más bűnnek. (folyt.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Második rész: a TITOK
Először Maximin kapta meg a titkot, mely neki szólt. Ezután a Szent Szűz Melanie-hoz fordulva folytatta és franciául egy titkot adott. Íme, a titok a maga teljes egészében, ahogy azt Ő elmondta: "Amit most elmondok neked Melanie, nem lesz örökre titok. 1858-ban közölheted. [Az 1858-as év a Lourdes-i jelenések éve. - A szerk.]
Betelt az idő és elérkezett Isten haragjának ideje! Ha az emberek a legsürgősebben meg nem térnek, ha az Úr napját (a vasárnapot) továbbra is munkával szentségtelenítik meg és fel nem hagynak az istenkáromlással, Isten nem lesz kíméletes a hálátlan, gonosz szolgái iránt.
[ ... ] a szent misztériumok tiszteletlen és áhítat nélküli ünneplése, a pénz, a dicsőség és a gyönyörök iránti szeretet [ ... ] az égre kiált, és bosszúra vár; a bosszú, már íme az ajtónál áll, mert nincs senki, aki a nép számára irgalomért és bocsánatért könyörögne; nincsenek már nagylelkű emberek, nincs már senki, aki méltó lenne felajánlani a makulátlan Áldozatot a világ javára. Isten példa nélküli módon fog büntetni. Jaj a föld lakóinak! Isten ki fogja önteni haragját és senki sem vonhatja ki magát annyi sok baj közül.
Az elöljárók, Isten népének vezetői, elhanyagolták az imádságot és a bűnbánatot, s az ördög elhomályosította értelmüket, tévelygő csillagokká lettek, akiket az ősi ellenség a farkával húz-von, hogy elveszejtse őket. Isten megengedte az őskígyónak, hogy szakadást támasszon az uralkodók között, minden társadalmi rétegben és minden családban. Fizikai és erkölcsi szenvedések gyötrik majd az embereket; Isten magukra hagyja őket, csapásokat küld rájuk, melyek több, mint harmincöt éven át követik egymást. 
A társadalom a legszörnyűbb csapások és legsúlyosabb események előestéjén áll; el kell készülnie, hogy vasvesszővel kormányozzák, és ki kell innia Isten haragjának kelyhét.
Fiam helytartója, IX. Pius pápa 1859 után nem hagyja el többé Rómát, de vele leszek, mert rendíthetetlen és nagylelkű, mert a hit és a szeretet fegyvereivel harcol. (Megjegyzés: Ezen utasítást IX. Piusz, XIII. Leo, X. Piusz, XV. Benedek és XI. Piusz is híven követte! És vajon miért kérte ezt a Szent Szűz? Azért, mert a szabadkőművesek, mihelyt a pápa kitette volna a lábát Rómából, azonnal ellenpápát ültettek volna a helyére, ami szakadást jelentett volna az Egyházban.)
Ne bízzatok Napóleonban, szíve kétszínű, s amikor majd egyszerre akar pápa és császár lenni, lsten hamarosan el fogja őt hagyni: ő az a sas, aki mindig magasabbra akar szárnyalni, s akit az a kard fog elveszíteni, melynek segítségével kényszeríteni akarta a népeket, hogy őt magasra emeljék.
ltália bűnhődni fog, mert arra törekedett, hogy lerázza a királyok királyának igáját; háború fogja sújtani, minden oldalról vér fog folyni: a templomokat bezárják vagy megszentségtelenítik; a papokat és szerzeteseket üldözi fogják, megölik őket és kegyetlen halállal halnak meg. Sokan elhagyják a hitet és nagy lesz a száma azoknak a papoknak és szerzeteseknek, akik elhagyják az igaz vallást, még püspökök is lesznek köztük. (folyt.)
Szólj hozzá!
Ferenc pápa ecuadori látogatása során július 7-én, kedden a quitói Pápai Katolikus Egyetemen tanárokkal, nevelőkkel, diákokkal találkozott – tájékoztatott a Vatikáni Rádió.
Sürgetően fontos, hogy gondoljunk a teremtett világra, és eszmét cseréljünk róla, és beszéljünk arról a rosszról is, amelyet az Isten által nekünk ajándékozott javakkal való visszaélés eredményezett. Kötelezzük el magunkat, hogy nem fordítunk hátat a valóságnak és testvéreinknek – mondta Ferenc pápa kedden délután, amikor tanárokkal és a diáksággal találkozott Quitóban a Pápai Katolikus Egyetemen.
Ezt a földet Istentől kaptuk ajándékba, örökségként, osztoznunk kell rajta, és óvnunk kell. Ez a meghívás ma nagy erővel nehezedik ránk. A pápa beszédében visszatért Laudato si’ kezdetű enciklikájának témáira, és szólt a nevelésben dolgozó közösségek szerepéről. Hangsúlyozta: ezek a közösségek a társadalom átalakításának magját jelentik.
A technokrata szemléletű globalizáció szerint a hatalom bármiféle növelése egyben haladást, biztonságot, a nyereséget és a jólétet jelenti, mintha a jó és az igazság spontán módon a technológia és a gazdaság uralmából származna. Ezért sürgetően fontos, hogy elgondolkodjunk jelenlegi helyzetünkről, és megvitassuk: milyen kultúrát akarunk magunk, gyermekeink és unokáink számára? A világot ugyanis nem lehet megvenni, mert előttünk már létezett és utánunk is létezni fog – figyelmeztetett Ferenc pápa.
Majd arra buzdított, ne fordítsunk hátat a valóságnak és testvéreinknek. Szomorúan idézte fel, hogy Rómában, a Vatikán közelében télen a hideg miatt holtan talált embernek nem volt hírértéke, de ha a jelentős fővárosok tőzsdéi visszaesnek két-három ponttal, világméretű eseményről szól a híradás. A pápa Isten Káinhoz intézett kérdését idézte: „Hol van a testvéred?”, és azt kérte, mindenki tegye fel magának ezt a kérdést.
Az oktatási intézmények veteményeskertek, lehetőségekkel teli helyek, amelyekkel törődni kell, amelyeket meg kell művelni és védelmezni kell – figyelmeztetett a Szentatya, a nevelőktől pedig azt kérte, őrködjenek a diákok fölött, segítsék őket, hogy kifejlődjön bennük a kritikus szemlélet és képesek legyenek gondoskodni a világról, amely egy emberségesebb világ érdekében folyó párbeszédből születik meg.
A családok, az iskolák, a tanárok ne azonosítsák az egyetemi diplomát egy magasabb társadalmi státusszal, a több pénzzel, a társadalmi presztízzsel, hanem tekintsék a nagyobb felelősség jelének napjaink problémái – a legszegényebbek szükségletei és a környezet védelme – iránt. A nevelési intézmények alapvető szerepet játszanak a civil és a kulturális élet gazdagításában. Nem elég elemezni, leírni a valóságot. Helyet kell adni a kreatív gondolkodásnak és vitának, amely alternatívákat fejleszt ki a jelenlegi problémákra. Konkrét lépésekre van szükség – hangsúlyozta a pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír (nyomán szerkesztett változat)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!
Szólj hozzá!
A döntés
Mgr. Philibert de Bruillard, Grenoble-i püspök 1851 szeptember 19-én végre közzéteszi püspöki pásztorlevelét. Íme, leglényegesebb sorai: 
"Úgy ítéljük, hogy a Szent Szűz megjelenése a két pász-tornak 1846. szeptember 19-én az Alpok hegyláncai között a Corps-i esperességhez tartozó La Salette-i plébánia területén, magában hordja az igazság minden sajátos vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék. "
1851-ben megkapta a pápai jóvá-hagyást. A Grenoble-i püspök 1852. május 1-én újabb pásztorlevélben jelentette be a La Salette-i templom megépítését, és elrendelte egy egy-házmegyei missziós papi testület megalapítását, melynek feladata a szentély szolgálata. A templom alapkövét 1852. május 25-én helyezték el. Az építkezés 1865-ig tartott, végül 1879. augusztus 20-án szentelték fel, és ugyanakkor megkapta az Isten népét egybegyűjtő és a kiváltságos helyeknek kijáró "bazilika" rangot is.
A papi testület később szerzetesi közösséggé, majd római jogú missziós kongregációvá alakult át. Nevük: La Salette-i Szűz Mária Misszionáriusai. Tagjaik az egész világon élnek Amerikátói a Fülöp-szigetekig, Európától Afrikáig és Madagaszkárig.
Velük egy időben alakult meg és működik a La Salette-i Szűz Mária nővéreinek kongregációja is. 
Maximin és Mélanie teljesitették küldetésüket. 1855. szeptember 19-én Mgr. Ginoulhiac, Grenoble új püspöke igy jellemezte a helyzetet: "A pásztorok küldetése befejeződött, az Egyházé most kezdődik." Ma a La Salette-i üzenet nyomán minden népből számtalan nő és férfi talált rá a megtérés útjára, mélyítette el hitét, kapott lendületet a hétköznapokra, s kötelezte el magát Krisztus és az emberek szolgálatára.
Zavarkeltés, vagy ez már az Antikrisztus elő-kampánya volt a La Salette-i titokkal kapcsolatban?
Amikor a 1853-ban a 87 évesBruillard grenoblei püspök lemondott, III. Napóleon nyomására Ginoulhiac került a püspöki székbe, nem véletlenül! A régi püspök, aki még megélte a Francia Forradalom tömegmészárlásait és következetes egyházüldözését, másképp tekintett az Istenanya lélekmentő szerepére, mint a fiatal új püspök, aki megpróbált kompromisszumokat keresni a liberális elvek és az egyházi tradíció közt. Feltételezések szerint a gallianizmus (értsd: a nem Rómának alárendelt nemzeti egyház) követője volt. Az idős Bruillard püspök ezt sejtette és csak azt követően adta be végleges lemondását, miután 
Ginoulhiac biztosította, hogy elismeri a La Salette-i üzenet hitelességét. Így is történt, ám püspöki kinevezését követően (1853) nyomban azt követelte a két látnoktól, hogy adják át neki a teljes Titkot. Melanie és Maximin ezt már (1851-ben) külön-külön megküldték IX. Piusz pápának, püspöküknek azonban nem voltak hajlandóak megismételni, hiszen a Szent Szűz által megadott tizenkét év még nem járt le. Ez a gallianista szemléletű püspöknek nyilván nem tetszett. Közben (milyen érdekes!) egy hamis látnok, Pauline de Nicolay közzé tett egy hamis titok-verziót, mely eljutott a püspök kezéhez is. Az ál-látnok (mivel nem rejtőzhetett az internet névtelenségébe), gumiarabikummal produkált magán stigmákat, saját hitelessége érdekében. Több egyházi személy, ha nem is adott hitelt szavainak, mégis örült, hogy kompromittálhatja La Salette üzenetét. Ennek folytán 1858-ban, amikor a valódi titok nyilvánosságra kerülhetett, már alaposan le voltak járatva a Szent Szűz La Salette-i szavai! – Hát így munkálkodik a megtévesztő szellem mind a mai napig! (folyt.)
Szólj hozzá!
Július 21-én és 22-én a világ minden részéről érkeztek polgármesterek, kormányzók, ENSZ-képviselők a Vatikánba, hogy vitát folytassanak a klímaváltozás, a fenntartható fejlődés, az erkölcsi és társadalmi szegénység témáiról – tudósít a Vatikáni Rádió.
„A modern rabszolgaság és a klímaváltozás – Jólét, népek és a bolygó” címet viselő tanácskozáson jelen lesznek többek között kis települések polgármesterei, például Lampedusáról, de Kalifornia kormányzója, dél-amerikai és afrikai, ázsiai, valamint európai nagyvárosok és fővárosok elöljárói is.
Két sürgető témát párosítottak össze a tanácskozásra Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikája ihletése nyomán: az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozást és a rabszolgaság új formáit, mivel e kettő szorosan összefügg egymással.
Az emberi viselkedés következtében kialakult klímaváltozást súlyosbítja a relativizmus kultúrája, amely arra ösztönzi az embereket, hogy használjanak ki másokat egészen addig, hogy rabszolgává alacsonyítsák le őket. Ismert a súlyos helyzet, miszerint 30 millió ember él a rabszolgaság körülményei között. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is elismerte, hogy az emberkereskedők bevételeinek 80%-a, amely éves szinten eléri a 150 milliárd dollárt, a prostitúcióból származik. Úgy tekintjük tehát, hogy a prostitúció a rabszolgaság egy új formája.
A vatikáni tanácskozás célja, hogy a résztvevők írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben elkötelezik magukat a rabszolgaság új formái elleni küzdelemben, és hogy bevonják ezt a harcot az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló új jelentésébe, mint fő célkitűzést. Az ENSZ-dokumentumot szeptemberben hagyják majd jóvá – hangsúlyozta a sajtótájékoztatón Sorondo érsek.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír (részletek)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
A vizsgálat
A hír gyorsan elterjedt. Zarándokok, kíváncsiskodók, hitetlenek, megfigyelők jöttek. Kérdezték, fenyegették a gyermekeket és megpróbálták ellentmondásba keverni őket. Voltak köztük újságírók, hivatalnokok, miként nem hiányoztak a Grenoble-i püspök Mgr. Philibert de Bruillard hivatalos megbízottai sem. A végső döntést a felelős püspöknek kellett meghoznia. 
1846. október 9-én körlevélben tiltotta meg papjainak, hogy La Salette-ről beszéljenek, mindaddig, amíg "pontos és szigorú vizsgálat után" ő maga hivatalosan nem nyilatkozik. (A szerk. megjegyzése: ugyan bizony lehetséges lenne-e ez egy olyan üzenet kivizsgálásra, melynek a látnoka ismeretlen, miként történt ez, pl. a nagyfigy.hu esetében?) Hivatalos vizsgálat kezdődött, tanúkat idéztek, jegyzőkönyveket vettek fel egy olyan bizottság előtt, amelynek a tagjai közt pártolók és ellenzők egyaránt találhatók voltak. A püspök elnöklete alatt, a két látnokon kívül olyanokat is meghallgatnak, akik nem hittek az egészben. A vizsgálatot lezáró dokumentum megállapításokat tartalmazott: "A gyermekek nem csalók, és nem csalás áldozatai. Ha csalni akartak volna, arra képtelenek lettek volna, mert ilyet kitalálni nem tudtak volna". A püspök 1847-től meggyőződéssel hitt a jelenés valódiságában, de még négy évet várt, hogy figyelhesse a fejleményeket, esetlegesen újabb információk felbukkanását. Két pap a Corps-i születésű Lagier atya és az avignoni Lambert atya nem hivatalos adatgyűjtő munkát végzett 1847 februárjában illetve májusában. Mindketten helyi nyelvjárásban beszéltek.
1848. június 26-án Pierre Joseph Rousselot közzétett egy jelentést, melyet augusztusban megküldött IX. Piusz pápának. (folyt.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
A jelenés
A szép Hölgy felállt, kezét a mellén keresztbe téve ránk tekintett és megszólalt:
- Gyertek közelebb gyermekeim és ne féljetek. Azért vagyok itt, hogy átadjak nektek egy nagyon fontos üzenetet.
Édes és drága szavai szinte odarepítettek hozzá, s a szívem szeretett volna örökre hozzákötődni. 
Egészen közel érve, megálltam előtte a jobb oldalán.
Beszélni kezdett, miközben szép szeméből peregtek a könnyek.
- Ha az én népem nem akar engedelmeskedni, kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Fiam karja már oly súlyos és nehéz, hogy nem tudom visszatartani.
Mióta szenvedek miattatok! Ha azt akarom, hogy Fiam ne hagyjon el benneteket, akkor szüntelenül imádkoznom kell. De ez nem érdekel benneteket. Hiába imádkoztok, hiába tesztek akármit, soha sem tudjátok jóvátenni a fájdalmat, amit értetek szenvedek. 
'Hat napot adtam a munkára, s magamnak tartottam meg a hetediket, és ti nem akarjátok azt nekem adni' (mondja az Úr). Ez teszi oly súlyossá Fiam karját. 
A fuvarosok nem tudnak úgy beszélni, hogy minduntalan ne emlegetnék (káromolva) Fiam nevét. Ez a két dolog az, ami miatt oly nehéz Fiam karja.
Ha tönkremegy a termés, az csak miattatok van. Megmutattam ezt a múlt évben a krumpliterméssel, de ti nem sokat törődtetek vele. Éppen ellenkezőleg, amikor láttátok, hogy tönkrement, káromoltátok Fiam nevét. A krumpli azonban tovább rohad és karácsonyra már nem lesz belőle semmi.
Kerestem magamban a szavak értelmét. Azt hittem, hogy a Szép Hölgy az almáról beszél (fordító megjegyzése: franciául a krumplit földi almának nevezik). Ő azonban kitalálta gondolatomat, és így kezdte újra: 
- Nem értitek, gyermekeim? Akkor másképpen fogom elmondani.
(Fordító megjegyzése: a Szűzanya helyi nyelvjárás-ban beszélt tovább, Melanie ennek a fordítását közli):
Ha tönkremegy a termés, az csak miattatok van.
- Ha van búzátok, ne vessétek el. Mindent, amit el fogtok vetni, az állatok esznek meg. A csépléskor pedig szétpor-ladnak a búzaszemek. Nagy éhínség jön. De mielőtt éhség támadna, a hét éven aluli gyermekek hideglelést kapnak, és azok kezei közt halnak meg, akik tartják őket. A többiek büntetése az éhség lesz. A diót szétrágja a féreg, a szőlő elrohad.
(Egyszer csak) nem hallottam tovább a szép Hölgyet, aki teljesen elbűvölt. (A Szép Hölgyet ekkor csak Maximin hallja. Melanie látja, de nem hall semmit. Néhány perc múlva ismét hallja a szavakat, ekkor viszont Maximin számára szűnik meg az üzenet, aki ezalatt a sapkájával játszik, és botja végével a kavicsokat tologatja a lába előtt. Majd ismét mind a ketten hallják a szép Hölgy szavait.)
(Eddig a La Salette-i üzenet első (általánosan elfogadott) része.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Ez történik ha keresztet vetsz az étel fölött!
A római katolikus és az ortodox keresztény világban a legtöbb helyen keresztet rajzolnak a kenyérre, az ételre fogyasztás előtt. Orosz kutatók most azt állítják, hogy sikerült bizonyítaniuk kísérletileg a kereszt jelének csodás hatásait. A szakemberek szerint a hívők által alkalmazott mozdulat megtisztítja az ételt s a vizet a bakteriális tulajdonságoktól.
„A kereszt jelének fizikai felidézése étkezések előtt egy nagyon mély misztikus értelemmel bír. E mellett egy praktikus dologról van szó: az étel megtisztítása. Ez egy nagy csoda, és mindennap megtörténik” – mondta Anglina Malakhovskaya fizikus.
A szakember 10 éve tanulmányozza a kereszt jelének erejét, és azt állítja, hogy az ortodox keresztvetés és fohász után a víznek megváltozik a bakteriális összetétele.
A kutatók a Miatyánk imádság és a kereszt jelének hatását tanulmányozták olyan folyóvizek, kútvizek és tóvizek esetében, amelyek kórokozókat tartalmaztak. Valamennyi vízminta tartalmazott bizonyos számú baktériumot. A vizsgálat kimutatta, hogy a fohász és a kereszt jele hét, tízszeres, sőt ezerszeres mértékben csökkentette a káros baktériumok arányát. Forrás http://filantropikum.com/ez-tortenik-ha-keresztet-vetsz-az-etel-folott/
Szólj hozzá!
A La Salette-i jelenés
Másnap, szeptember 19-én már útközben találkoztam Maximinnel. Együtt másztuk meg a hegyet. Úgy találtam, hogy Maximin nagyon jó, nagyon egyszerű és szívesen beszél olyan dolgokról, amikről én is szerettem volna beszélgetni. Nagyon engedékeny természet lévén, nem ragaszkodott a saját véleményéhez, csak egy kicsit kíváncsi volt, mert amint messzebb mentem és észrevette, hogy megállok, gyorsan odafutott, hogy lássa, mit csinálok, s hallja, amint beszélgetek a jó Isten virágaival. Ha nem ért oda időben, megkérdezte, hogy mit mondtam. Maximin kérte, hogy tanítsam meg valamilyen játékra. Már késő délután volt. 
Azt ajánlottam, szedjünk virágot és építsünk egy Paradicsomkertet.
Mindketten munkához láttunk, és csakhamar nagy halom különböző színű virágot gyűjtöttünk össze. A faluból felhallatszott a déli harangszó, mert jó volt az idő és az égen egyetlen felhő sem látszott. 
Miután imádkoztunk a jó Istenhez úgy, ahogy tudtunk, azt javasoltam Maximinnek, hogy fel kellene hajtanunk a teheneket a kis vízmosás melletti fennsíkra, ahol megfelelő kövek vannak a Paradicsom építéséhez. Feltereltük a teheneket az említett helyre, majd elfogyasztottuk szerény ételünket. Ezután hozzáláttunk a kőhordáshoz, és egy kis házat építettünk, aminek a földszinti része volt a mi lakásunk, s az emeletet neveztük el Paradicsomnak.
Az emelet tele volt színes virággal és virágszárakon felfüggesztett virágkoszorúkkal. A Paradicsomot egyetlen széles, kőlappal fedtük le, melyet beborítottunk virágokkal, s körös-körül virágkoszorúkkal díszítettünk. Miután befejeztük a Paradicsomkert, építését, gyönyörködtünk benne, de később elálmosodtunk, s néhány lépésnyi távolságra elaludtunk a füvön.
Amikor felébredtem, nem láttam a teheneket, ezért hívtam Maximint és felkapaszkodtam a kis domb tetejére. Látva, hogy teheneink békésen fekszenek, elindultam visszafelé, Maximin pedig éppen felém tartott, amikor hirtelen csodálatos fényt pillantottam meg, mely ragyogóbb volt, mint a nap. Alig tudtam megszólalni: .jpg)
- Maximin, látod ott lent... Ó, Istenem ...
A botomat is elejtettem. Nem tudom kifejezni, milyen édes gyönyörűség futott végig rajtam abban a pillanatban, csak azt tudom, hogy nagy vonzást éreztem, szeretettel teljes tiszteletet, s a szívem majd kiugrott a helyéből.
Erősen néztem a fényt, mely mozdulatlan volt; később azonban mintha megnyílt volna, és egy még ragyogóbb fényességben – mely szinte élt –, egy nagyon szép Hölgyet pillantottam meg. Fejét a kezébe hajtotta és a mi Paradicsomkertünkön ült, mely nem dőlt össze. (Szakadatlanul sírt. Olyan volt, mint egy édesanya, akit megütöttek a gyerekei, s idemenekült a hegyekbe, hogy kisírja magát. A szép asszony alakja magas és egészen fénylő. Olyan ruhát visel, mint a környék asszonyai: hosszú szoknyát a derekán köténnyel, a vállán keresztbe vetett és hátul megkötött kendőt, fején paraszti főkötőt. A feje körül, a kendője szegélyén és a cipőjén rózsák ragyognak. Homlokát koronaként fénynyaláb övezi ... Vállain egy súlyos, nyakában egy vékonyabb lánc, ez utóbbin fénylő kereszt függ, jobb és bal ágán kalapács, illetve harapófogó.) (folyt.)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Az általánosan elismert első rész, Melanie elbeszélése alapján:
Szeptember 18-án, Szűz Mária szentséges megjelenését megelőző napon, ahogy szoktam, egyedül legeltettem gazdáim négy tehenét. Délelőtt 11 óra felé egy kisfiút láttam közeledni. Láttára megijedtem, hiszen tudvalévő volt, hogy minden társaságot kerültem. A gyermek odajött és így szólt: 
- Kislány, én is Corps-ban lakom, hadd maradjak veled.
Ezt hallva azonnal kiütközött az én rossz természetem, mert pár lépést hátrálva ezt mondtam neki:
- Senkit sem akarok, egyedül akarok maradni!
Ezután otthagytam, de a gyermek követett, és ismét megszólalt:
- Ugyan már, engedd meg, hogy veled maradjak. A gazdám mondta, hogy jőjjek ide és veled együtt őrizzem a teheneket. Corps-i vagyok én is.
Én azonban magára hagytam, jelezve, hogy senkit sem akarok a közelemben és egy kicsit távolabb leültem a fűbe. Ott beszélgetni kezdtem a jó Isten kis virágaival.
Kis idő múltán hátranéztem s láttam, hogy Maximin ott ül mögöttem. Mindjárt meg is szólalt:
- Tűrj el... nagyon jó leszek!
De az én rossz természetem nem hallgatott a józan észre.
Gyorsan felugrottam és szó nélkül kicsit távolabbra futottam. Ott tovább játszottam a jó Isten kis virágaival. Maximin egy szempillantás múlva újra mellettem volt és azt mondta, hogy jó lesz, nem fog beszélni, egyedül unatkozik és a gazdája küldte hozzám stb. Ekkor megsajnáltam és intettem neki, hogy üljön le, majd tovább játszottarn a jó Isten kis virágaival.
Maximin hamarosan megtörte a csendet, s nevetni kezdett (azt hiszem, rajtam nevetett). Ránéztem, ő pedig így szólt:
- Játsszunk valamit...
Nem válaszoltam, mert közös játékokat nem ismertem, hiszen mindig egyedül voltam. Magamban szórakoztam tovább a virágokkal, eközben Maximin egyre közelebb jött és folyvást kuncogott mondván, hogy a virágoknak nincs fülük, amivel engem meghallanának, s inkább együtt kellene játszani valamit. De nekem semmi kedvem nem volt a javaslataihoz. Mégis beszélgetni kezdtem vele s ő elmondta, hogy hamarosan lejár a tíz nap, amit még gazdáinál kell töltenie, s azután lemegy Corps-ba az édesapjához stb. 
Mialatt beszélt, megszólalt La Salette harangja, a déli Úrangyala ideje volt. Intettem Maximinnek, hogy imádkozzon. Ő levette a sapkáját és egy ideig csendben maradt. Ezután megkérdeztem:
- Akarsz enni valamit?
- Igen – válaszolta – fogjunk hozzá.
Letelepedtünk. Elővettem a zsákból az elemózsiát, amit gazdáim készítettek. Mielőtt megszegtem volna a kis kerek cipót, szokásom szerint késem hegyével keresztet rajzoltam a kenyeremre, és lyukat fúrva a közepébe ezt mondtam: – Ha az ördög van bent, jöjjön ki, ha a jó Isten, maradjon bent. – És tenyeremmel nagy sietve befedtem a lyukat. Maximin óriási nevetésben tört ki, s közben lábával véletlenül kirúgta a kezemből a kenyeret, ami elgurult és eltünt egy szakadék mélyén.
Volt még egy cipó, azt együtt megettük, majd játszottunk.
Később eszembe jutott, hogy Maximin éhes maradhatott, s a hegyen egy helyet mutattam neki, ahol sok apró gyümölcs terem.
Kértem, hogy egyen még és nem ellenkezett. Evett a gyümölcsből és a sapkáját is teleszedte. Este együtt mentünk le a hegyről és megígértük egymásnak, hogy együtt fogjuk őrizni a teheneket.
Szólj hozzá!
Boldog az a nemzet, melyet az Úr, örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)
Augusztus 20, az egyik leg-ősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitá-sára emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exhumálás-kor a szent uralkodó jobb kézfe-jét épségben találták. Augusztus 20, 
évszázadokig törvénynap volt, majd az állam-alapítás ünnepe.
Szent István öröksége felmérhetetlen, mert máig ható és hatalmas volt a szervező munkája, mely komoly büszkeségre is okot adó! Pl. az istváni törvénykezés a maga korában a legfejlettebbek közt volt közel-távol e térségben, hiszen a törvé-nyek kétharmada önálló jogalkotás terméke, nem pedig nyugati átvétel. (A számok és paragrafusok barátai kedvéért: 56 kapitulumból 5 fejezetben teljes, 2-nél részleges, 11-nél esetleges az idegen hatás. Például a cseheknél sokkal több az idegen átvétel, a lengyeleknél az egész törvénykezési procedúra későbbi.) Hadvezérként István az egyetlen a magyar történelemben, aki nemhogy háborút, de csatát sem vesztett.
Ráadásul István nem csak a háborúk, de a békekötések győztese is volt. Az egyházszervező munka is komoly rátermettséget bizonyít. Összehasonlí-tásként: az első lengyel király, Vitéz Boleszló (967-1025) kezdetben csak a német szervezettől függő egyházat tudott kialakítani, Csehországban az első érsekség csak a XIV. sz. derekán jött létre. Mindemellett István az el-ső az egész történelemben és a szent királyok sorában, aki nem mártírként érdemelte ki a szentté avatását, hanem csupán tevékenységével és egyéni-ségével.
Kegyetlenségéről szóló történetek egyfelől a "Szent" jelzőt kiirtani szán-dékozó protestantizmus terméke, vagy felnagyítása. Másfelől történelmi tény, hogy csak első vonalas ellenfeleivel szemben volt kérlelhetetlen, ez-zel szemben pl. az Ajtony-fiak, vagy a Koppánnyal szövetséges Vérbulcsú-utódok tovább élhettek maradék birtokaikon.
Ráadásul teljesen hamis azt állítani, hogy István a „múltat végképp és nyomtalanul eltörölni” elvét követte volna. Számtalan struktúra megma-radt: a tinó mint fizetőeszköz büntetéspénzként való alkalmazása, a kelet-ről hozott ötös számrendszeren alapuló, a nyugati vérdíjtól eltérő magyar büntetésrendszer (vérbosszú helyett kárpótlás fizetése). Ősi szokás az is, hogy az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyeken örök tűznek kell lennie (ezért mentették fel a tüzet őrzőket a templomba járás kötelezettsége alól. De az István korában létezett faluközösség büntetőjogi felelőssége is a régi törzsi-nemzetségi szervezet nyomait őrizte. Viszont tény, hogy szent kirá-lyunk törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt pogány szokásokat, amiként meglévő, de az egyetemes hittől különböző keresztény hiteleme-ket is a Római Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – pápai felhatalma-zása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket, ezért kapta a pápától az Apostoli Király jelzőt, ill az Apostoli Kettőskereszt jel-képének a használatát.
A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége, az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradá-sának máig is egyetlen "receptje"!
István király volt az első, aki felismerte, hogy egy államot – de bármi-lyen emberi közösséget is – egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nem csak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjo-gilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szent-korona, nem csak a magyarság felé – vagy számára – volt "jogi személy státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves 
Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) cardinálist szánták a pápai trón utódlására. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák csá-szár és magyar király nevében a Magyar Korona jogán a krakkói érsek – Jan Puzyna bíboros – vé-tót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követő-en kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott.
Érdekesség (és nagy titok), hogy X. Piusz első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitú-ciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
Szent X. Piusz személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!
A Szentkorona, nem csak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Má-ria-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szob-raikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják!
Írásomhoz felhasználtam tbk. a - http://konzervatorium.blog.hu/2010/08/20/istvan_08_20_ezertiz_ev_alapjai - honlap részleteit!)
A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona- és a Regnum Marianum eszméje! Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben, Magyarország feltámad!
Szólj hozzá!
Útravaló - Augusztus 20.
Mt 7, 24-29
Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.(...)
"Nyelvünkben a „ház” és a „haza” szó ugyanabból a tőből származik. Napjaink identitászavarral küszködő magyarjainak és talajt vesztett keresztényeinek ezért is közvetít igen-igen aktuális üzenetet Szent István ünnepén a mai Evangélium.
Fogalmazzunk katolikus módra, azaz egyetemesen, senkit sem kirekesztve! Számunkra az a gesztus, amellyel Szent István király halála előtt a koronát, újonnan létrejött királyságát felajánlotta az Istenszülő Szűznek, azt fejezi ki, hogy családnak tekintette népét, amelynek anyára van szüksége, s ezért azt a Szűzanya pártfogására bízta. Ezzel a szó legmélyebb értelmében volt reálpolitikus (építve a magyarságnak a római rítusú kereszténységre térését megelőző Mária-kultuszára is). Protestáns testvéreink számára Szent István tette a mai Evangélium fényében azt üzeni, hogy első királyunk maradandó közösséget akart létrehozni, és mint mélyen hívő ember, felelős vezető nem politikai tényezőkben, földi szövetségeseiben bízott elsősorban, hanem mert Istenre építeni, s élete végén bizalommal az isteni gondviselésre hagyatkozni. Az ország felajánlásának gesztusa nem keresztény, de egy Istenben hívő testvéreink számára is jelentéssel bír: nekik azt mondhatjuk, hogy ezzel a cselekedettel az ország első embere kinyilvánította az égi hatalomnak való alárendeltségét, s az egy Isten gondjára bízta országát és népét. Nem hívő, de kereső, az igazságra nyitott magyar testvéreinknek pedig elmondhatjuk, hogy első királyunk volt olyan intelligens, hogy az ember végtelen felé nyújtózó igazságkeresésére építette országát.
Csak megrögzött ateista, gyakorlati materializmusba süllyedt magyar testvéreinknek nem tudunk mit mondani (egyébként a hazáról, hazaszeretetről sem nagyon); őértük hát még buzgóbban kell imádkoznunk, és saját maguk elől is eltagadott reménytelenségükre gyógyírül felajánlanunk azt a reménységet, amely kisarjad ünneplő szívünkből." (Barsi Balázs - Telek Péter-Pál: Magasság és mélység)
Szólj hozzá!
Egy ismeretlen falu
Grenoble környékén a La Salette-Favallaux falucskát még a részletesebb térképeken is alig találhatjuk meg. Parányi ez a festői környezetben meghúzódó település, de mégis világhírnévnek örvend a Szent Szűz 1846. szeptember 19-én történt jelenése és üzenetei miatt.
La Salette az Isere és a Magas-Alpok közös tartományi határán, a Pelvoux hegytömb peremén fekszik.
Északra a Gargas tömege emelkedik a magasba, keleten a Chamoux hosszú hegygerince, melyek csúcsai meghaladják a 2200 métert, s a környező hegyekkel egy hatalmas medencét fognak közre. La Salette községet a mélyebben fekvő völgyekben elszórt mintegy 12 tanya alkotja. A falut úgy érjük el, ha Corps-nál lekanyarodunk Napóleon útjáról és a Séziai hegyszoros hegyi útján felkapaszkodunk. (Napóleon 1815-ben Elba-szigetéről visszatérve ezen az útvonalon haladt Párizs felé.)
A 19. század közepén ez az út még keskeny hegyi ösvény volt. Abban az időben több mint 600 paraszt népesítette be a tanyákat. Szegényen, magukba fordulva éltek ebben a zárt völgyben, kiszolgáltatva a rossz termés és a járványok következményeinek, nem is igen törődve azzal, hogy mi történik máshol. A plébánián csupán egyetlen pap gyakorolta szolgálatát – nem sok sikerrel. Kevés hívő járt a vasárnapi misékre, s azok is csak a hagyomány vagy a megszólás elkerülése miatt mentek el.
Elsősorban ezek a durva, faragatlan hegylakók részesednek a Szűzanya üzenetében, gondjaikkal, bajaikkal együtt, amelyek mélyen áthatják a La Salette-i Mária-jelenés történéseit. Ezek mondanivalói annyira aktuálisak, hogy mi, mai emberek sem tehetjük meg, hogy ne alkalmazzuk magunkra!
Két szegény gyermek Mélanie Calvat és Maximin Giraud, ők voltak Szűz Mária megjelenésének tanúi.
Maximin Giraud Corps-ban lakott kerékgyártó édesapjával. (Képen a szülőháza) Egy évvel a jelenések előtt halt meg az édesanya. Az apa újranősült. Maximin magára hagyottan nőtt fel, minden terv és cél nélkül egyik napról a másikra élt. Ideje legnagyobb részét kutyájával és kecskéjével töltötte, velük járta a hegyi ösvényeket. Sem iskolába, sem hittanra nem járt. Corps-ban mindenki az occitani nyelvjárásban beszélt, így Maximin is. Csak egy-két szót tudott franciául, amit a fuvarosoktól és az utasoktól tanult el a postaállomáson. Tizenegy éves.
Mélanie Calvat nemsokára tizenöt éves, de nem látszott annyinak. Ő is Corps-ból való. (Képen a szülőháza) Édesapja deszkafürészelő, de más munkát sem vetett meg, mert nagy a családja. Az 1827 és az 1844 közötti években a Calvat családban kilenc gyermek született, Mélanie a negyedik. Még mielőtt tizedik életévét betöltötte volna, mint pásztorlányt kihelyezték a környék tanyáira. Ezért 1846 tavaszán a La Salette-i tanyák egyikén, az Ablandins-beli Pra család szolgálatában állt. Otthonától távol félszeg és zárkózott lett. Írni, olvasni ő sem tudott. Mivel nem járt hittanra, a Corps-i plébános nem engedte meg, hogy elsőáldozó legyen.
A két gyermek nem ismerte egymást, Mélanie csak ritkán, a téli időben jött vissza Corps-ba.
Egy őszi nap ezernyolcszáznegyvenhat szeptember közepén Pierre Sebne, egy Ablandins-i parasztember pásztora megbetegedett. A gazda tehát lement Corps-ba a barátjához, a kerékgyártó Giraud-hoz, s megkérte, hogy adja kölcsön fiát, Maximint.
"Mémint pásztornak? Túlságosan szeleburdi ő ehhez!" – válaszolta az apa, végül azonban megegyeztek és szeptember 14-én a kis Maximin már ott volt Ablandins-ban, ahol 17-én pillantotta meg először Mélanie-t. 
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Előszó
Amint már említettem, "MÁRIA-KORSZAK, A VÉGSŐ IDŐK IRÁNYMUTATÓJA" c. poszt-sorozatomban, kevéssé mutattam be az 1846. szeptember 19-i La Salette-i üzenetet (ezt néhányan kifogásolták is). Ezt pótolandó bemutattam 2013-ban 30 részben, most azonban megújítva 31 fejezetben olvashatják! Elsősorban nem "az ismétlés a tudás anyja" mondás igazsága motivált, hanem a La Salette-i üzenet máig időszerű, sőt egyre aktuálisabb figyelmeztetése.
Előre kell bocsátanom, hogy a La Salette-i üzenetnek egyetlen jelenése volt 1846. szeptember 19-én, ám ennek két része van. Az első része az az üzenet, melyet már másnap közzé tettek (nos, nem a látnokok – amiként ez ma divatos –, hanem maga a plébános olvasta fel a szószékről)! A La Salette-i Mária-jelenést, az Egyház minden szinten elismerte és melynek kapcsán megalakult a La Salette-i Misszionáriusok Közössége és a La Salette-i Miasszonyunk Nővérei Rend. Ez a két közösség tartja fenn a Zarándokközpontot és ők terjesztik az üzenetek (első részét), viszont a második részét a "titkot" nem fogadják el, sőt felháborodással tekintenek arra, aki meg meri említeni! Ezt az un. titkot is a jelenések idején kapta a két látnok, de a Szent Szűz kérése alapján csak 12 évre rá (1858-ban) hozhatták nyilvánosságra. Hangsúlyozzuk, az utóbbi közlés is elnyert több egyházi jóváhagyást (maga az illetékes Grenoble-i püspök részéről is!), sőt IX. Piusz és XIII. Leo pápák, valamint az Ars-i Plébános Vianney Szent János is kiálltak a teljes (I-II.) üzenet mellett. A közzététel ellen azonban olyan hevesen tiltakozott számos francia püspök, hogy ez máig ható megosztottságot mutat. Még mielőtt valaki a "saját érveimet" hozná fel ellenem, miszerint "ami zavart kelt az egyházban, az elve gyanút keltő" – el kell mondani –, hogy valójában a " hallani sem akarok róla" hozzáállást két nyomós tényező magyarázza. Egyfelől a szbdkmves III. Napóleon francia császár nem fogadta el az eseményeket (az elsőt sem!) és ennek folyományaként 82 katolikus újságból 70 (!), negatív kritikával illette az üzenet második részét. Másfelől – a franciáknak nagyon nem tetsző üzenet szerint –, ha Franciaország meg nem tér (vagyis le nem veti magáról a Francia Forradalom "felvilágosult vívmányait") olyan nagyságrendű pusztulásnak néz elébe, amely párját ritkítja a történelemben. Nyilvánvaló, hogy sokak, inkább "homokba dugják" fejüket, ahelyett, hogy "szőrcsuhát öltenének", talán még ma sem késő!
Mint említettem, nagy anyagról van szó, ezért alaposan bele kellett ásnom magam dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus ezzel kapcsolatos munkáiba.
1) A La Salettei Mária-jelenés (1846. szeptember 19.) Eger, Kisboldogasszony Plébánia 1995. Ez a kiadás eleve két francia művet egyesít:
2) La Salette Récit de l'apparition et sens du message (Kiadó: Association des Pelerins de La Salette, 1981) és
3) L'Apparition de la Tres Sainte Vierge par la Bergere de La Salette sur la Montagne de La Salette le 19 Septembre 1846 Avec Imprimatur de Mgr. l'Eveque de Lecce -1879.
Mindkettőt Szabó Klára Gabriella fordította magyarra.
4)Varga Mihály váci karkáplán "A nagy világcsapás". Nyomtatott Mayer Sándornál 1897-ben
5) Felhasználtam továbbá: Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő (Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000) munkáját is, melyből való idézeteket (JÜ)-vel jelzem (ha egyáltalán). Hasonlóképp egyeztettem A NAGY VILÁGCSAPÁS (Zola gróf, Lecce-i püspök. Ullathorne angol püspök után magyarul Jurcsó Antal. Budapest Hornyánszky Viktor Rt. 1925)
6) Nem kerülte el figyelmem René Laurentin e témával kapcsolatos műve sem (Découverte du secret de La Salette, R. Laurentin et M. Corteville, Fayard, 2002), de ez a nyelvi nehézségek miatt, legfeljebb "kontroll"-ként szolgálhatott, a történet és tartalom esetenkénti pontosításához!
Akik az un. III. Fatimai titok közzétett szövegével nem elégedettek (amely pedig teljes!), nos azok alaposan megrendülhetnek a La Salette-i titok tartalmán! Ez azonban senkit ne rémítsen meg, inkább erősödjön lelkileg annak tudatában, hogy a megtéréssel, az imádsággal és böjttel (az engeszteléssel) mindez elkerülhető! Ne pazarolja tehát senki a figyelmét és idejét bizonytalan jövendölésekre, borzongató hamis-üzenetekre, mert azok nem hordoznak semmi kegyelmi többletet sőt, hazugságaik révén könnyen megkötözik a tájékozatlan, hiszékeny lelkeket!!! Íme, következik a pontos tájékoztatás, ennél pontosabb már csak az Evangélium! (A képen: A titokzatos La Salette, ahol a könnyek közt aggódó Édesanya szólt hozzánk – nem nap-mint-nap, óra percre, nem hetente egyszer, hanem csak egyetlen egyszer, 1846. szeptember 19-én! A La Salette-i a látnok(ok) személye ismert, pontos névvel, születési adatokkal, miként plébánosa és gyóntatója is, pontos város, utca, házszámmal! – Na így illik, ha valaki állít valamit –, pláne ha igaz!) Ja, hogy én honnan vettem a bátorságot (indíttatást), e nagy mű szerkesztett publikálására, nos ha valaki elutazik La Salette-be, az ottani filmvetítés magyar verziójának én vagyok a narrátora! Ez persze nem jelent semmit, hiszen, aki olvasott "sportújságot" attól az még nem lett sportoló. Igaz! De legalább némileg tájékozott! Olvassák e sorozatot tehát megértő szeretettel, lelki épülésükre! (A szerkesztő)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
A Katolikus Egyházban augusztus 15-e, Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe. Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és sajnálatos, hogy mindmáig nem állami ünnep! (Ennek lehetőségét már több kormányzat is felajánlotta annak feltételével, ha a Pünkösd hétfő újra munkanap lehetne. Erre azonban protestáns testvéreink nem hajlandók, különösen nem égi Királynőjük születésnapjára, akit 1500 éven át még könnyek közt ünnepeltek!) Márpedig Nagyboldogasszony ünnepét Szent István királyunk is mindig megtartotta! És, hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját jelzi az is, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot és népeit a Szentkoronával az Istenanya örökös birtokába és szerető gondoskodásába. Ezért mi magyarok a Szent Szüzet nem csak égi pártfogónknak (Patrona Hungariae) nevezzük, hanem Magyarország Királynőjének, vagyis országunkat Szent László óta, Regnum Mariánum-nak!
Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogsá-gos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak – „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.
Egy rövidke idézet M. Quoist: Itt vagyok, Uram! c. könyvéből: (az Úr) "Így volt ez rendjén, így kellett lennie.
Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg.
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet, nem romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten".
XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt Mária-ünnep Magyarországon, amely a hitüket gyakorló katolikusok számára kötelező, még akkor is, ha nem szükségszerűen vasárnapra esik. Lásd még! (Ősi Magyar Himnuszunkat)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bármerre utazol, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is sétálsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Augusztus 5-e Havas Boldogasszony avagy Szűz Mária római főtemplomának felszentelése
Eredetileg a Szent Szűz római főtemplomának, a négy patriarchalis bazilika egyikének – Beata Maria Virgo ad Nives, ismertebb olasz nevén Santa Maria Maggiore – fölszentelési évfordulója (440-ben szentelték fel). Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.
A 4. században Liberius pápa (352–366) idejében élt az örök városban egy János nevű gazdag, gyermektelen patrícius a feleségével, akik elhatározták, hogy vagyonukat a Szent Szűznek ajánlják fel. A Szent Szűz álomban megjelent a házaspárnak és tudtukra adta, hogy azon a helyen, amelyet másnap hó fog borítani, emeljenek templomot a tiszteletére.
Augusztus 5-e reggelére hó hullott az Esquilinus hegyére, és a templom fel is épült. A Szűzanya e szentélyét ezért Havas Boldogasszony bazilikának is nevezik. A felépített bazilikát Szent III. Szixtusz pápa (432–440) díszíttette remek mozaik képekkel annak emlékére, hogy az Efezusi Zsinat 431-ben hittételként hirdette ki Szűz Mária istenanyai méltóságát.
A Bazilika kegyképét (ld alább!) az ősi római hagyomány szerint Szent Lukács evangelista festette. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint amikor a körmenet Hadrián hatalmas síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz halleluja (innen indul a húsvéti antifóna eredete). Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékezetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.
A kegykép római tisztelete az Efezusi Zsinat után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Nyugatnak és Keletnek a Mária tiszteletben való egységét hangsúlyozta. A kegyképről való másolat készítését különleges pápai tilalmak akadályozták. Egyébként, a Santa Maria Maggiore bazilikában őrzik a Betlehem-i Jászol darabjait is (ld. legalul!)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, adj hálát Istennek és mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
Bárhol is jársz, bárhova lépsz be, imádkozz egy Ave Mariá-t, mert lehet hogy ott még senki sem imádkozott!
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, bárhol nyaralsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
Szólj hozzá!
3. A szentáldozás után
270. Szentáldozás után a szemedet lezárva, szállj bensődbe és vezesd be Jézust Szűz Mária szívébe. Add át Őt anyjának, aki tökéletes szeretettel fogadja, átadja a díszhelyet Neki, alázattal imádja és bensőségesen átöleli. Lélekben és igazságban sok szolgálatot tesz Neki, melyek a mi lelkünk sűrű sötétségében sajnos, ismeretlenek.
271. Maradj alázatos szívvel Jézus jelenlétében, amint Ő Szűz Máriában trónol. Vagy maradj, mint rabszolga a királyi palota ajtajánál, melyben a Király a Királynővel beszélget. Amíg Ők egymással beszélgetnek, gondolatban járd be az egész földet és biztass minden teremtményt, hogy mutassák be helyetted hálájukat, dicséretüket és szeretetüket Jézusnak és Szűz Máriának.
272. Vagy Szűz Máriával egyesülve, kérd te magad Jézust, hogy szentséges Anyja által jöjjön el az Ő országa a földre. Vagy kérd Tőle az isteni bölcsességet, az isteni szeretetet, bűneid bocsánatát, vagy valamely más kegyelmet, de mindig Szűz Mária által, Szűz Máriában. Egy pillantással tekints magadra is és mondd: „Uram, ne nézd bűneimet, csupán Szűz Mária erényeire és érdemeire tekints bennem.” És bűneidre emlékezve tedd hozzá: „Ezt az ellenség tette. Ezt én tettem, aki önmagamnak legnagyobb ellensége vagyok.” vagy: „Az igazságtalan és hamis embertől ments meg Uram engem!” Vagy: „Jézusom, neked növekedned kell lelkemben, nekem pedig kisebbednem.” ,,Ó Szűz Mária, Neked növekedned kell bennem, nekem pedig kisebbednem kell. Ó Jézus és Mária, növekedjetek bennem, és növekedjetek rajtam kívül másokban is!”
273. Még végtelenül sok más gondolat van, melyeket a Szentlélek sugalmaz, miként neked is sugallni fog, ha bensőségesen s önmegtagadóan élsz, és hűségesen gyakorlod e fenséges áhítatot, melyre most tanítottalak. De emlékezzél meg arról, hogy minél inkább engeded Szűz Máriát cselekedni áldozásodnál, annál jobban megdicsőül Jézus. És annál inkább engeded Szűz Máriát Jézusban, és Jézust Szűz Máriában cselekedni, minél mélyebben megalázod magad, s békében és csendben hallgatod őket anélkül, hogy bármit is látni, ízlelni s érezni akarnál. Mert az igaz mindig és mindenütt a hitből él, főleg pedig a szent áldozásnál, mely a hit műve. „Az igaz a hitből él.” (Hab 2,4; Róm 1,17)
Szólj hozzá!
Bármerre jársz, adj hálát Istennek és mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!
