A Szentmise és a prédikáció
Amikor Pio atyáról szóló könyvem megjelent, az olvasottak nyomán egy atya megjegyezte, hogy „a Szentmise-áldozat ugyanaz, akár egyszerű pap, akár a pápa mutatja is be, így Pio atya miséje sem volt különb!”
Én természetesen egyetértettem vele, ami a Szentmise azonos és végtelen értékét illeti! De nem mulasztottam el megemlíteni, hogy különböző lehet a szakrális bensőségesség tükröződése a nép felé, és különféle módon hathat a hívek hangulati megérintettségére, melynek egyik tényezője a szentbeszéd! (Nem kívántam kitérni szempontként, a liturgikusan bár érvényes – de mégis – a cselekményi „pontatlanságokra”!)
És bizony közismert, hogy ahol több misealkalom vagy templom van, ott egyes hívek lehetőségük szerint egy-egy „szépen prédikáló” atya miséire járnak el.
De akad más szempont is! A hívekben felmerülő azon igény, hogy egy-egy ünnepen a papjuk világosítaná meg homiliájában az ünnep lényegét, merthogy olykor említés sem tesznek róla, vagy egészen másként értel-mezik! Ilyen pl. a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe (dec. 8), amelyen rendszerint nem Mária eredendő bűntől mentes (emberi) fogantatásának, üdvtörténeti rendkívüliségéről beszélnek, hanem a Názáreti Szűz természetfeletti Foganásáról az Angyali Üdvözletben (amely persze szintúgy üdvtörténeti és rendkívüli)!
A másik példa, hogy nemigen beszélnek a nap szentjéről, vagy az adott alkalom kegyelmi hagyományairól. Ilyenek pl. első péntekek – szót sem ejtve Jézus Szívéről (tiszteletéről) –, és ilyenek azok az első szombatok, meg sem emlékezve Mária Szeplőtelen Szívéről (a fatimai ígéretről), nem beszélve a mindig aktuális Mária-tisztelet fontosságáról! Holott papjaink, mindenkinél jobban ismerik a kafarnaumi százados megszívlelendő tanúságát: „csak egy szóval mondd...” (Mt 8,8)
Az egyházilag elismert Szeretetláng Lelki Naplóban, nyomatékos jézusi kijelentést olvashatunk: „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Anyám különös tiszteletének említése nélkül”. (I/41) Ezt támasztja alá Liguori Szent Alfonz is a 'Szűz Mária dicsősége'
c. művében: „a világ üdve attól függ, hogy prédikálunk-e Máriáról, az ő iránt való bizalomról és közbenjáró hatalmáról, vagy sem”! (6. oldal)
A szentbeszédek értékére és fontosságára figyelmeztet Ferenc pápa is: „A prédikáció előkészítése olyan fontos feladat, amely hosszú ideig tartó tanulást, imádságot, elmélyülést és lelkipásztori leleményességet kíván.” (Ev. Gaud. 145) (folyt.)