I. Az idők jelei óvatosságra intenek!
(Jelen tanulmányunkhoz (melyet sorozatban közlünk), több helyütt felhasználtuk + Dr Antalóczi Lajos prelátus munkáit! A római szám/arabszám hivatkozások, a Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadásából valók!)
Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsoka-sodtak a „végidőkről", az „idők végéről", a „nagy figyelmeztetésről" sőt, a világvégéről (2012) való próféciák! Ezeknek a közeli időkben való megtörténtét nem zárhatjuk ki, hiszen ak-kor mi is hasonlatos prófétai szerepben tetszelegnénk, hiszen mondva van, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32)
A világ sorsával kapcsola-tos próféciák egybehangzóan, súlyos próbatételeket jöven-dölnek, ez tény! A Szentírás egyes helyei azonban arra utalnak, hogy a sátán az utol-só időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és tel-jes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. És bizony, történelmünk utolsó századában a sátáni erők valóban minden tekintetben példátlan rombo-lást végeztek (és most még inkább kezdenek elfajulni!), és parttalanul felhasználják a csábítás-, a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet!
Az emberek sokaságának figyelmét már oly mértékben kötik le a burjánzó próféciák, hogy az Evangéluim igazságai már nem jelentenek hitükre és értékrendjükre aktuális útmutatást! A megtévesztő szellem (a sátán), a krisztusi tanítás tisztaságáért (a magán-revelációk iránti) felelős Egyház óvatosságát, ügyesen a hierarchia iránti ellenszenvvé formálja a méltatlankodó hívek lelkében! Mi több, egyesekben oly konok ellenszenv alakul ki az apostolutódok (püspökök) iránt, hogy túl a bírálatukon, elhagyják az Egyházat és óhatatlanul a szekták felé sodortatják magukat. Holott nyilvánvaló, hogy az egyházi illetékesek óvatosságát épp a hamis üzenetek, a megtévesztő szellem inspirálta „végtelenített naplók” és ezek alig nyomon követhető terjedése teszi szükségessé. Jézus intelme számukra és számunkra is világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23) Tudom-tudom, hogy untalan idézgetem Marie Julie Jahenny-t, ezt a minden tekintetben feddhetetlen francia misztikust, aki 1850-1941 közt élt és figyelemreméltó üzeneteket jegyzett le a Háromnapos Sötétségről, az Egyház válságáról, az emberiség hitehagyásáról és a jövőbeni jelenések, üzenetek mértéktelen elburjánzásáról: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Nos, maiasan szólva "nem semmi", de igaz!
Álságos tehát az a kérdés, hogy melyek az „igazi jelenések” és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? „Uram, kihez mennénk?” (Jn 6,68), mint a kétezer éves Egyházadhoz? Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az egyházi hatóság tartalmilag és a látnok személyére vonatkozóan is megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy a magánkinyilatkoztatásokat, még ha egyházi-lag jóváhagyottak is, a kiválasztott (látnok) személyén kívül senkinek sem kötelező elhinnie, követnie! - Ám némely üzenet evangelizációs szerepe mégsem hagyható teljesen figyelmen kívül, lásd a Szent Szűz gyermekei üdvösségét segítő édesanyai szerepét! Mert az idők jeleiként tapasztalha-tó, hogy az Üdvözítő nem hagyott magunkra ebben a kaotikus veszélyben sem. Elküldte Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. „Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (Grignion: A tökéletes Mária-tisztelet, 1944. 50/f.) Az Istenanya hiteles üdvtörténeti megnyilatkozásai közt azonban felelőtlenség lenne előhozakodni a kivizsgálatlan vagy hamis üzenetek megannyi (egyébként többnyire lemásolt vagy hasonló) próféciájával, hiszen az egyháziag jóváhagyott jelenések tökéletes, pontos és a jövőt (ha úgy tetszik) épp oly borzongatón tárják fel a megtérést halogató emberiség figyelmeztetésére! Ám az igazi jelenések közös vonása, hogy nem csak figyelmeztetnek a bajra, hanem valamennyi esetben hatékony kegyelmi eszközöket is kínálnak a jövendölések bekövetkeztének elkerülésére, vagy enyhítésére! (Lásd: rózsafüzér, skapuláré, Jézus Szíve tisztelet, csodásérem, öt első-szombat, Szeretetláng és az Isteni Irgalmasság tisztelete!) (folyt!)