Az idők jelei, elsősorban bensőségesebb hitéletre kell, hogy késztessenek!
Blogom olvasói közül sokakban felmerült a kérdés, hogy miért írok én ennyit „az idők jeleiről"?
Az utóbbi évtizedekben feltűnő mértékben megsokasodtak a „végidőkről", az „idők végéről", a „nagy figyelmeztetésről" sőt, a világvégéről (2012) való (többségükben hamis) próféciák! Ezeknek a közeljövőbeni megtörténtét magam sem zárhatom ki, hiszen akkor én is hasonlatos prófétai szerepben tetszelegnék, mivel világosan mondva van, hogy „azt a napot és az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.” (Mk 13,32)
A világ sorsával kapcsolatos szentírási helyek, miként a próféciák sora egybehangzóan súlyos próbatételeket jövendölnek, ez tény! Azt is ismernünk kell azonban, hogy már az első századok emberei is megvalósultnak hitték a „jeleket" és azóta is „megvalósulásukat" tapasztaljuk! A Szentírás egyes helyei kétség kívül arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Kérdés azonban az, hogy mikortól számíthatjuk a végső időket, ill. annak kezdetét?
A blogomban bemutatott „végidős" példák, mind azt kívánják bizonyítani, hogy mindenféle 'jövendölés', 'üzenetek' és adódó 'jelek' láttán, nem szabad felülnünk a károgó álprófétáknak, bármily igaznak tűnnek is! Ilyen jelek mindig voltak sőt még súlyosabbak is! Jézus mondja: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) „sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne hallgassatok rájuk!" (Lk 21,9-10) Az ál-üzenetekkel riogatók pedig mást se tesznek, mint akaratlanul is az ördög célját viszik végbe, az emberiséget a reménytelenség örvényébe taszítani! Holott bízva bízhatunk Isten Irgalmasságában, hiszen az Úr figyelmeztet: Bízzatok Bennem! Miként is figyelmeztet bennünket Isten anyja a Szeretetláng egyházilag jóváhagyott üzenetében? „Mindannyian, kedves gyermekeim! Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.” (IV/30)
A sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást igyekszenek végbevinni a lelkekben, felhasználva a csábítás-, a technika minden eszközét, de legfőképp az emberi hiszékenységet! Az emberek sokaságának figyelmét már oly mértékben kötik le a burjánzó próféciák, hogy az Evangélium igazságai már nem jelentenek hitükre és értékrendjükre aktuális útmutatást! A megtévesztő szellem – a magánrevelációk iránti felelős Egyház óvatosságát –, ügyesen a hierarchia iránti ellenszenvvé formálja a méltatlankodó hívek lelkében! Mi több, egyesekben oly konok ellenszenv alakul ki az apostolutódok (püspökök) iránt, hogy óhatatlnaul a szekták felé sodortatják magukat. Holott nyilvánvaló, hogy a magánkinyilatkoztatások egyházi elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget épp a hamis üzenetek, a megtévesztő szellem inspirálta „naplók” és ezek alig nyomon követhető terjedése jelenti. Jézus intelme pedig világos: „hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.” (Mk 13,21-23) Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus is így figyelmeztet: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” (A sorozat 12-én folytatódik!) 
