Van akiknek már „utolsó” a jel, van akiknek még nem az
Erich Fromm filozófus és pszichológus írja: „A technokrata fasizmusnak (érzelem-nélküli, hideg, szórakozás keresésnek) szükségszerűen katasztrófához kell vezetnie. A dehumanizált ember olyan őrültté válik, hogy hosszú távon képtelen lesz egy életképes társadalom fenntartására, rövidtávon pedig nem tudja visszatartani magát a nukleáris és biológiai fegyverek öngyilkos felhasználásától.” (Birtokolni vagy létezni 1976. 195.).jpg)
Az „utolsó idők” jeleinek tekinthetők-e azok a 19. századvégi Kongóban történt borzalmak, melyeket II Lipót belga király Kongói „szabadállamában” vitetett véghez egy "kultúrnemzet", elképesztő kegyetlen és kizsákmányoló népírtás formájában? A falvak férfi lakosságát a gumitermelésre kihajtották az erdőkbe ahol azok felkészületlenek voltak a dzsungeléletre és a vadállatok martalékává válhattak, miközben asszonyaik, gyermekeik kényre-kedvre kiszolgáltatottak voltak, vagy éhenhaltak az elhagyatott falvakban. Általános, és gyakran használt fegyelmező eszköz volt a chicotte, a napon szárított vízilóbőrből font korbács. Ez maradandó sebeket okozott, húsz ütés eszméletvesztéssel járt, száz ütés pedig halálos volt. Gyakran élő emberek, (felnőttek és gyermekek egyaránt) kezeit vágták le. A belga király közvetlen uralma idején őfelsége mohósága áldozatainak száma 5 – 7 millió főre (egyesek szerint 10 - 15 millió főre) tehető. Másfél évtized telt el, amíg a világ tudomást szerezhetett ezekről a borzalmakról. 
A csonkítások gyakran nem csak a megtorlást szolgálták, hanem a rendszer működéséből, szabályaiból következtek. A keresztény Belgium „rendfenntartóinak”, szigorúan el kellett számolniuk a töltényekkel. Minden felhasznált töltényért egy jobb kezet kellett beszolgáltatniuk. Ha erdei vadakra lövöldöztek, vagy nem találták el a kiszemelt áldozatot, akkor egy-egy élő ember kezét vágták le. (Most akkor ki a primitív "európaidegen nép"?)
Az 1919-es „dicsőséges” Tanácsköztársaság 133 napja valójában nemzetvesztő gyilkos diktatúra volt! Kun Béla és a lenin-fiúk, új társadalmat ígértek, s ennek jegyében kilóra akarták eladni a Szent Koronát. 
Ezreket csukattak börtönbe ártatlanul, megnyomorították az egész társadalmat, miközben alattomosan és tudatosan előkészítették Magyarország teljes megsemmisítését: Trianont!
Részlet „A vörös uralom áldozatai Magyarországon" című könyvből, melyet hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján írt és kiadott dr. Váry Albert koronaügyész helyettes 1922. december hó l-jén Budapesten. A III. kiadás 1993-ban jelent meg.
„A szégyenfoltot, hogy ebbe az országba a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet. Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.
Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, akik e véres uralomnak áldozatul estek" - írja a könyv szerzője. Ezen összeírás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul. Egymaga Szamuely Tibor száznál több ártatlant gyilkolt le. "Ez a szám, névsor nem teljes. Hiányzanak az adatok azokról a területekről, amelyek időközben elszakíttattak. Nincsenek benne azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek vagy a szenvedett bántalmazás és fogva tartás folytán utóbb elhaltak. Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem, kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a vörös hadsereg kebelében kivégeztettek vagy akiket ellenforradalmi harcokban, ellenforradalmárok öltek meg. Valószínűleg ezeknek száma is kitesz még pár százat." A terrorista csapatokra jellemző viselkedési mód:
„Midőn a vörös csapatok a községbe érkeztek, bevonult utánuk a Szamuelyhez beosztott 30-40 főből álló terrorcsapat. Akik ezeknek a kezükbe kerültek, azokat minden ok nélkül rettenetes ütlegek mellett puskatussal és kézigránátokkal összetörve behurcolták a községházára. Rövid időre reá megérkezett Szemuely, aki rögtön, alig pár percnyi kihallgatás után meghozta az ítéletet. „Felkötni" -szólt az ítélet, vagy „Húzzátok fel!", s intett a kezével, mire a terrorcsapat a legnagyobb kíméletlenséggel végrehajtotta az ítéletet... Aki védekezni mert, annak beverték a száját, kiverték a fogait. Ha valaki összeesett, addig verték, míg fel nem tápászkodott... Az akasztásra ítéltet a községháza előtt egy fa alá székre állították, a kötelet a nyakára hurkolták és megparancsolták, hogy ő maga rúgja ki maga alól a széket. Ha ezt a szerencsétlen áldozat a rettenetes halálfélelme miatt megtenni nem tudta, vagy habozott, addig pofozták, amíg ez megtörtént."
