Boldog az a nemzet, melyet az Úr, örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)
Augusztus 20, az egyik leg-ősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitá-sára emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exhumálás-kor a szent uralkodó jobb kézfe-jét épségben találták. Augusztus 20, 
évszázadokig törvénynap volt, majd az állam-alapítás ünnepe.
Szent István öröksége felmérhetetlen, mert máig ható és hatalmas volt a szervező munkája, mely komoly büszkeségre is okot adó! Pl. az istváni törvénykezés a maga korában a legfejlettebbek közt volt közel-távol e térségben, hiszen a törvé-nyek kétharmada önálló jogalkotás terméke, nem pedig nyugati átvétel. (A számok és paragrafusok barátai kedvéért: 56 kapitulumból 5 fejezetben teljes, 2-nél részleges, 11-nél esetleges az idegen hatás. Például a cseheknél sokkal több az idegen átvétel, a lengyeleknél az egész törvénykezési procedúra későbbi.) Hadvezérként István az egyetlen a magyar történelemben, aki nemhogy háborút, de csatát sem vesztett.
Ráadásul István nem csak a háborúk, de a békekötések győztese is volt. Az egyházszervező munka is komoly rátermettséget bizonyít. Összehasonlí-tásként: az első lengyel király, Vitéz Boleszló (967-1025) kezdetben csak a német szervezettől függő egyházat tudott kialakítani, Csehországban az első érsekség csak a XIV. sz. derekán jött létre. Mindemellett István az el-ső az egész történelemben és a szent királyok sorában, aki nem mártírként érdemelte ki a szentté avatását, hanem csupán tevékenységével és egyéni-ségével.
Kegyetlenségéről szóló történetek egyfelől a "Szent" jelzőt kiirtani szán-dékozó protestantizmus terméke, vagy felnagyítása. Másfelől történelmi tény, hogy csak első vonalas ellenfeleivel szemben volt kérlelhetetlen, ez-zel szemben pl. az Ajtony-fiak, vagy a Koppánnyal szövetséges Vérbulcsú-utódok tovább élhettek maradék birtokaikon.
Ráadásul teljesen hamis azt állítani, hogy István a „múltat végképp és nyomtalanul eltörölni” elvét követte volna. Számtalan struktúra megma-radt: a tinó mint fizetőeszköz büntetéspénzként való alkalmazása, a kelet-ről hozott ötös számrendszeren alapuló, a nyugati vérdíjtól eltérő magyar büntetésrendszer (vérbosszú helyett kárpótlás fizetése). Ősi szokás az is, hogy az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyeken örök tűznek kell lennie (ezért mentették fel a tüzet őrzőket a templomba járás kötelezettsége alól. De az István korában létezett faluközösség büntetőjogi felelőssége is a régi törzsi-nemzetségi szervezet nyomait őrizte. Viszont tény, hogy szent kirá-lyunk törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt pogány szokásokat, amiként meglévő, de az egyetemes hittől különböző keresztény hiteleme-ket is a Római Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – pápai felhatalma-zása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket, ezért kapta a pápától az Apostoli Király jelzőt, ill az Apostoli Kettőskereszt jel-képének a használatát.
A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége, az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradá-sának máig is egyetlen "receptje"!
István király volt az első, aki felismerte, hogy egy államot – de bármi-lyen emberi közösséget is – egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nem csak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjo-gilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szent-korona, nem csak a magyarság felé – vagy számára – volt "jogi személy státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves 
Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) cardinálist szánták a pápai trón utódlására. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák csá-szár és magyar király nevében a Magyar Korona jogán a krakkói érsek – Jan Puzyna bíboros – vé-tót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követő-en kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott.
Érdekesség (és nagy titok), hogy X. Piusz első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitú-ciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
Szent X. Piusz személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!
A Szentkorona, nem csak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Má-ria-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szob-raikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják!
Írásomhoz felhasználtam tbk. a - http://konzervatorium.blog.hu/2010/08/20/istvan_08_20_ezertiz_ev_alapjai - honlap részleteit!)
A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona- és a Regnum Marianum eszméje! Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben, Magyarország feltámad!
