(Melanie írásának, folytatása)
Szeptember 19-én este a szokottnál kicsit korábban mentünk haza. Megérkezve gazdáimhoz azzal foglalkoztam, hogy a teheneket bekössem az istállóba és rendet rakjak. Még nem fejeztem be, amikor gazdasszonyom sopánkodva jött hozzám: "Gyermekem, miért nem jössz már be és meséled el nekem, hogy mi történt a hegyen?" (Maximin ugyanis átjött hozzánk, miután nem találta otthon gazdáit, akik még nem tértek haza munkájukból és mindent, amit látott és hallott elmesélt gazdasszonyomnak.) Így válaszoltam:
"El akartam mondani, de előbb szerettem volna befejezni a munkámat!" Rögtön ezután bementem a házba, és gazdasszonyom így szólt: "Mondd el, hogy te mit láttál? Bruite pásztora (Pierre Selme-nek, Maximin gazdájának ez volt a beceneve) mindenről beszámolt nekem. (A képen az a helyiség látható, ahol Melanie először mondta el a jelenés történetét.)
Elkezdtem, de amikor már majdnem a felénél tartottam, a férfiak megérkeztek a mezőről. Gazdasszonyom sírt amikor meghallotta a mi szelíd Anyánk panaszát és így szólt hozzájuk: "Ah, maguk holnap ki akarnak menni begyűjteni a gabonát; vigyázzanak, jöjjenek és hallgassák meg, mi történt ma ezzel a gyermekkel és a Selme-ék pásztorával!" Majd felém fordult: "Kezdd újra, amit már nekem elmondtál!" Újrakezdtem és amikor befejeztem, a gazdám megszólalt: "A Szent Szűz volt, vagy egy nagy szent, aki az Istentől jött, de végeredményben ez ugyanolyan, mintha maga a Jóisten jött volna el. Mindent meg kell tenni, amit ez a Szent mondott. Hogyan fogjátok ezt az egész nép tudomására hozni?" Így válaszoltam: "Maga megmondja nekem, mit tegyek és én megteszem." Ő anyjára, feleségére és testvérére nézett: "Ezen még gondolkodni kell!" Ezután mindenki elment a maga dolgára.
Már megvacsoráztunk, amikor Maximin gazdái átjöttek vele együtt, hogy elmeséljék, amit nekik Maximin mesélt nekik és megtudakolják, mit kellene tenni. Így szóltak: "Nekünk úgy tűnik, hogy a Szent Szűz az, akit a jó Isten ideküldött. Erre lehet következtetni abból, amit mondott. És neki az a kívánsága, hogy ezt az egész népnek tovább kell adni; lehet, hogy a gyerekeknek be kellene járni az egész világot és mindenkivel tudatni, hogy a Jóisten parancsait mindenkinek meg kell tartani, mert különben nagy szerencsétlenség szakad ránk." Pillanatnyi csend után gazdám Maximinhoz és hozzám fordult: "Tudjátok, mit kell tennetek, gyermekeim? Holnap keljetek fel jó korán és mind a ketten menjetek el a plébános úrhoz. Meséljetek el neki mindent amit láttatok és hallottatok. Mondjátok el pontosan, hogyan történt ez a dolog, és ő meg fogja nektek mondani, mit kell tennetek." (folyt.) 
