Szerencsétlenkedő életvitele és a liberalisták által ellene folytatott rágalomkampányában az egészsége megroppant. Lelkivezetője Rev. Pere Berthier, azt írja könyvében (Les Merveilles de Notre-Dame de la Salette): "Maximin mindazon dolgokban, amelyekkel vádolták, nem volt annyira hibás, mint azok, akik rágalmazták őt."
Negyvenedik esztendejéhez közeledve, az asztmától legyengülve 1874. november 4-én felvonszolta magát a Gargas jelenési hegyére, hogy még egyszer imádkozzon.
A La Salette-i Szentély szolgálatát ellátó nővérek megkérték, beszéljen nekik a jelenésről. Ő szívesen megtette és több mint egy órán át, a legapróbb részletekig mindent elmesélt. Még ebben az évben betegen ágynak dőlt, asztmájára és a szívére panaszkodott.
Mme. Jourdain-nek írásban tett egy hitvallást: "Hiszem mindazt, amit a Római Szent és Apostoli Egyház tanít. (...) Akár vérem árán is tanúsítom, hogy a Szent Szűz, La Salette hegyén megjelent 1846. szeptember 19-én. (...) Ha halálom után bárki azt állítaná, hogy én bármit is visszavontam a La Salette-i eseményekkel kapcsolatos eddigi állításaimból, az hazudik!"
Negyven éves korában, 1875. március 1-én délután 5 órakor halt meg. A Corps-i plébános, Fuzier abbé így írta le halálát: "Igaz keresztény módjára halt meg, mintegy öt perccel azután, hogy nagy hittel és tökéletes megnyugvással fogadta kezemből a szentségeket. Szentgyónása előtt nagy áhítattal vett magához néhány csepp La Salette-i forrásvizet, s ugyancsak ebből ivott, hogy a Szentostyát le tudja nyelni; ez volt az utolsó ital, amit magához vett, mintegy utolsó tanúságtétele a jelenésről." .
Temetésén Corps szinte egész lakossága részt vett.
Kívánságának megfelelően szívét kivették, és urnában a La Salette-i bazilikában helyezték el. (Alábbi kép)
