A döntés
Mgr. Philibert de Bruillard, Grenoble-i püspök 1851 szeptember 19-én végre közzéteszi püspöki pásztorlevelét. Íme, leglényegesebb sorai: 
"Úgy ítéljük, hogy a Szent Szűz megjelenése a két pász-tornak 1846. szeptember 19-én az Alpok hegyláncai között a Corps-i esperességhez tartozó La Salette-i plébánia területén, magában hordja az igazság minden sajátos vonását, és a hívőknek alapos okuk van arra, hogy ezt kétségtelenül és biztosan higgyék. "
1851-ben megkapta a pápai jóvá-hagyást. A Grenoble-i püspök 1852. május 1-én újabb pásztorlevélben jelentette be a La Salette-i templom megépítését, és elrendelte egy egy-házmegyei missziós papi testület megalapítását, melynek feladata a szentély szolgálata. A templom alapkövét 1852. május 25-én helyezték el. Az építkezés 1865-ig tartott, végül 1879. augusztus 20-án szentelték fel, és ugyanakkor megkapta az Isten népét egybegyűjtő és a kiváltságos helyeknek kijáró "bazilika" rangot is.
A papi testület később szerzetesi közösséggé, majd római jogú missziós kongregációvá alakult át. Nevük: La Salette-i Szűz Mária Misszionáriusai. Tagjaik az egész világon élnek Amerikátói a Fülöp-szigetekig, Európától Afrikáig és Madagaszkárig.
Velük egy időben alakult meg és működik a La Salette-i Szűz Mária nővéreinek kongregációja is. 
Maximin és Mélanie teljesitették küldetésüket. 1855. szeptember 19-én Mgr. Ginoulhiac, Grenoble új püspöke igy jellemezte a helyzetet: "A pásztorok küldetése befejeződött, az Egyházé most kezdődik." Ma a La Salette-i üzenet nyomán minden népből számtalan nő és férfi talált rá a megtérés útjára, mélyítette el hitét, kapott lendületet a hétköznapokra, s kötelezte el magát Krisztus és az emberek szolgálatára.
Zavarkeltés, vagy ez már az Antikrisztus elő-kampánya volt a La Salette-i titokkal kapcsolatban?
Amikor a 1853-ban a 87 évesBruillard grenoblei püspök lemondott, III. Napóleon nyomására Ginoulhiac került a püspöki székbe, nem véletlenül! A régi püspök, aki még megélte a Francia Forradalom tömegmészárlásait és következetes egyházüldözését, másképp tekintett az Istenanya lélekmentő szerepére, mint a fiatal új püspök, aki megpróbált kompromisszumokat keresni a liberális elvek és az egyházi tradíció közt. Feltételezések szerint a gallianizmus (értsd: a nem Rómának alárendelt nemzeti egyház) követője volt. Az idős Bruillard püspök ezt sejtette és csak azt követően adta be végleges lemondását, miután 
Ginoulhiac biztosította, hogy elismeri a La Salette-i üzenet hitelességét. Így is történt, ám püspöki kinevezését követően (1853) nyomban azt követelte a két látnoktól, hogy adják át neki a teljes Titkot. Melanie és Maximin ezt már (1851-ben) külön-külön megküldték IX. Piusz pápának, püspöküknek azonban nem voltak hajlandóak megismételni, hiszen a Szent Szűz által megadott tizenkét év még nem járt le. Ez a gallianista szemléletű püspöknek nyilván nem tetszett. Közben (milyen érdekes!) egy hamis látnok, Pauline de Nicolay közzé tett egy hamis titok-verziót, mely eljutott a püspök kezéhez is. Az ál-látnok (mivel nem rejtőzhetett az internet névtelenségébe), gumiarabikummal produkált magán stigmákat, saját hitelessége érdekében. Több egyházi személy, ha nem is adott hitelt szavainak, mégis örült, hogy kompromittálhatja La Salette üzenetét. Ennek folytán 1858-ban, amikor a valódi titok nyilvánosságra kerülhetett, már alaposan le voltak járatva a Szent Szűz La Salette-i szavai! – Hát így munkálkodik a megtévesztő szellem mind a mai napig! (folyt.)
