Az általánosan elismert első rész, Melanie elbeszélése alapján:
Szeptember 18-án, Szűz Mária szentséges megjelenését megelőző napon, ahogy szoktam, egyedül legeltettem gazdáim négy tehenét. Délelőtt 11 óra felé egy kisfiút láttam közeledni. Láttára megijedtem, hiszen tudvalévő volt, hogy minden társaságot kerültem. A gyermek odajött és így szólt: 
- Kislány, én is Corps-ban lakom, hadd maradjak veled.
Ezt hallva azonnal kiütközött az én rossz természetem, mert pár lépést hátrálva ezt mondtam neki:
- Senkit sem akarok, egyedül akarok maradni!
Ezután otthagytam, de a gyermek követett, és ismét megszólalt:
- Ugyan már, engedd meg, hogy veled maradjak. A gazdám mondta, hogy jőjjek ide és veled együtt őrizzem a teheneket. Corps-i vagyok én is.
Én azonban magára hagytam, jelezve, hogy senkit sem akarok a közelemben és egy kicsit távolabb leültem a fűbe. Ott beszélgetni kezdtem a jó Isten kis virágaival.
Kis idő múltán hátranéztem s láttam, hogy Maximin ott ül mögöttem. Mindjárt meg is szólalt:
- Tűrj el... nagyon jó leszek!
De az én rossz természetem nem hallgatott a józan észre.
Gyorsan felugrottam és szó nélkül kicsit távolabbra futottam. Ott tovább játszottam a jó Isten kis virágaival. Maximin egy szempillantás múlva újra mellettem volt és azt mondta, hogy jó lesz, nem fog beszélni, egyedül unatkozik és a gazdája küldte hozzám stb. Ekkor megsajnáltam és intettem neki, hogy üljön le, majd tovább játszottarn a jó Isten kis virágaival.
Maximin hamarosan megtörte a csendet, s nevetni kezdett (azt hiszem, rajtam nevetett). Ránéztem, ő pedig így szólt:
- Játsszunk valamit...
Nem válaszoltam, mert közös játékokat nem ismertem, hiszen mindig egyedül voltam. Magamban szórakoztam tovább a virágokkal, eközben Maximin egyre közelebb jött és folyvást kuncogott mondván, hogy a virágoknak nincs fülük, amivel engem meghallanának, s inkább együtt kellene játszani valamit. De nekem semmi kedvem nem volt a javaslataihoz. Mégis beszélgetni kezdtem vele s ő elmondta, hogy hamarosan lejár a tíz nap, amit még gazdáinál kell töltenie, s azután lemegy Corps-ba az édesapjához stb. 
Mialatt beszélt, megszólalt La Salette harangja, a déli Úrangyala ideje volt. Intettem Maximinnek, hogy imádkozzon. Ő levette a sapkáját és egy ideig csendben maradt. Ezután megkérdeztem:
- Akarsz enni valamit?
- Igen – válaszolta – fogjunk hozzá.
Letelepedtünk. Elővettem a zsákból az elemózsiát, amit gazdáim készítettek. Mielőtt megszegtem volna a kis kerek cipót, szokásom szerint késem hegyével keresztet rajzoltam a kenyeremre, és lyukat fúrva a közepébe ezt mondtam: – Ha az ördög van bent, jöjjön ki, ha a jó Isten, maradjon bent. – És tenyeremmel nagy sietve befedtem a lyukat. Maximin óriási nevetésben tört ki, s közben lábával véletlenül kirúgta a kezemből a kenyeret, ami elgurult és eltünt egy szakadék mélyén.
Volt még egy cipó, azt együtt megettük, majd játszottunk.
Később eszembe jutott, hogy Maximin éhes maradhatott, s a hegyen egy helyet mutattam neki, ahol sok apró gyümölcs terem.
Kértem, hogy egyen még és nem ellenkezett. Evett a gyümölcsből és a sapkáját is teleszedte. Este együtt mentünk le a hegyről és megígértük egymásnak, hogy együtt fogjuk őrizni a teheneket.
