(Melanie leírásának, folytatása)
A Szent Szűz nagyon magas és arányos testalkatú volt; olyan könnyednek látszott, hogy egy kis szellő meglebbenthette volna, mégis mozdulatlanul és szilárdan állt. Megjelenése magasztos és fenséges volt, de nem úgy, mint a földi hatalmasoké. Méltósága szeretettel vegyes tiszteletet ébresztett, ugyanakkor mégis vonzott. Tekintete szelíd és átható; mintha a szemével beszélt volna hozzám. Szívem szinte elolvadt ebben a szavak nélküli párbeszédben, mely nem volt más, mint a szeretet erős fellángolása elbűvölő szépsége láttán. Tekintetének szelídsége, arckifejezésének kimondhatatlan jósága megértette velem, hogy engem önmagának akar és önmagát akarja nekem adni. Ekkora és ilyen szeretetet lehetetlen földi szavakkal visszaadni.
A Szűzanya ruhája ezüstösen fehér és sugárzó volt, s egyáltalán nem anyagszerű. hanem csupa fény, élő és sziporkázó ragyogás. Nincs erre kifejezés és itt a földön nem hasonlítható semmihez. 
A Szent Szűz egészen szép és szeretetteljes volt; amikor ránéztem, kívántam feloldódni benne. Személye és egész külseje senkihez sem hasonlítható királynői fenséget, ragyogást, nagyszerűséget sugárzott. Szépnek, fehérnek, makulátlannak látszott, kristálytisztának, káprázatosnak, égiesnek, frissnek és ártatlannak, mint egy Szűz. Úgy tűnt. hogy drága és egészen tiszta ajkai ezt a szót lehelték: szeretet.
Olyannak láttam, mint egy jó édesanyát, aki tele van irántunk jósággal, kedvességgel, szeretettel, együttérzéssel és irgalommal.
Fejét olyan szép és ragyogó rózsakoszorú övezte, hogy azt még csak elképzelni sem lehet: a különböző színű rózsák nem e földön nyíltak; és a virágkoszorú koronaként vette körül a Szent Szűz fejét. A színesen váltakozó rózsák mélyéről ragyogó fénysugár tört elő, mely minden egyes virágnak elragadó szépséget kölcsönzött. A rózsakoronát kis aranyágak, mint ékkövek díszítették.
Az egész egy nagyon szép diadémként hatott, mely erősebben ragyogott, mint a mi napunk itt lent a földön.
A Szent Szűz nyakában egy nagyon szép kereszt függött.
A kereszt aranyozottnak látszott – azért mondom, hogy aranyozott és nem színarany, mert láttam már különböző aranyozott tárgyakat, melyek számomra sokkal szebbnek tűntek, mint egy egyszerű aranytárgy. A ragyogó fényességű kereszten kitárt karokkal függött a mi Urunk, Krisztus. A kereszt vízszintes ágának majdnem a szélén jobb- és baloldalon kalapácsot, illetve harapófogót láttam. Krisztus alakja természetes testszínű volt, de nagy fénnyel ragyogott. Az egész testből áradó fénysugarak, mint ragyogó dárdák a szívemig hatolva vágyat ébresztettek, hogy egyesüljek vele. Krisztus néha halottnak látszott: feje lehanyatlott, élettelen teste lezuhant volna a keresztről, ha a szegek nem tartják. (folyt.)
