A hitetlenség által lassan elhomályosuló Föld
A balliberális világ, mely ma vörös helyett szivárványszín alatt fokozza évszázados harcát az Egyház igazságaival szemben, mindig veszedelmesebb tévtanokhoz, és forradalmakhoz vezet.
Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetők. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szabadkőművesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban, az Isten igazságától való szisztematikus elszakadás követhető nyomon az egész világon.
Az Üdvözítő így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban, három szint egyesül. Az Atya, Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya Krisztust küldi. Krisztus az apostolokat, aki ezt mondta:
(1) Aki titeket hallgat, engem hallgat, (2) aki titeket elutasít, engem utasít el, (3) aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) Márpedig az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le:
1) Elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), 2) elszakadás Krisztustól (1717) és végül, 3) elszakadás Istentől (1917).
Ez logikus és elkerülhetetlen folyamat az általános bűnök miatt. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, az konzekvensen Krisztust utasítja el, s aki Krisztust elutasítja, az az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred történetének tévtanai tehát ‒ látványos módon ‒ nem maradtak csupán elvi síkon, hanem az ember és a társadalmak életét minden vonatkozásban megváltoztatta. Ennek a pusztításnak a hatásait csak az egységben védhetnénk ki, ám a hamis üzenetközlők ebben az egységteremtésben is akadályozó tényezők!
(folyt.)
