Fontos leszögezni, hogy Krisztus ereje örök és töretlen, Egyháza pedig betölti üdvös világtörténeti szerepét, tehát az evangéliumi mag mindig életképes! Ha mégis úgy tűnik, hogy környezetünkben nincs átütő ereje az Evangéliumnak, akkor ott a befogadó „talajjal”, vagy a „magvetővel” van probléma! És ez megint az egyéni és közösségi felelősség kérdése! Mert ha a sötétség fejedelmének cselszövéseire, munkálkodásának tipikus terepeire továbbra sem hívjuk fel hatékonyan embertársaink figyelmét, és evangelizációs tevékenységünk erőtlen, akkor természetszerűleg elhatalmasodik a bűn, ennek minden következményével, s fenn áll a tömeges elkárhozás veszélye!
Ezek után érzékelhető igazán a fatimai üzenet emberiségmentő ajándéka, melyet vonakodott a világ elfogadni! Ám, nem vádolhatjuk az Egyházat a világfelajánlás késedelméért, hiányzott ugyanis a „háttér ima”! Isten Népe vajon időben megvalósította-e a napi rózsafüzér imádságot, a Szeplőtelen Szívnek való egyéni és közösségi felajánlást, az elsőszombatok megtartását Szentmisével, szentáldozással és 15 percnyi (mise utáni) elmélkedéssel? Az egyéni és egyetemes engesztelésről a szegény bűnösök megtéréséért és a világ békéjéért ‒ már nem is beszélve! ‒ És?
A Két Szív nem hagyott magunkra katasztrófális lelki helyzetünkben sem! Egyfelől, a Szentséges Szív adta segítségül az Isteni Irgalmasság üzenetét, mint „utolsó mentőövet” (N.965), másfelől a Szűzanyától Szíve Szeretetlángját, mely szintén egyedülálló, hiszen erről mindketten állítják, hogy „Ilyen még nem volt” (ld. fentebb!) „Én édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta országotokat, és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését.” (I/37)
(Folyt.) Előző rész
