A sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14-15)
Nem csodálkozhatunk tehát, ha a szolgái is az 'igazság szolgáinak' mutatkoznak. Az igaz, hogy „nincs igazi keresztény élet Isten jelenléte és a Vele való társalgás édessége nélkül!” (P. Desplangues SJ) Ám az is igaz, hogy „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.” (Babits: A második ének)
Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, amire az Evangélium figyelmeztet: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva, angyali hangon is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési módja igen hatékony! Senkitől sem tart, hiszen még Jézust is megkísérti (Lk 4,113), sőt hamis csodákra képes (2Tessz 2,9). Ebből következően senki ‒ tehát mi sem ‒ lehetünk teljesen bizonyosak, hogy a szép szavak nem sátáni kísértések-e!
Kérdés: lehet-e valaki biztosítva a megtévesztés kísérlete ellen?
‒ Bizony-bizony, folyvást a kegyelem állapotában kell élnünk, és „szüntelenül imádkoznunk”! (vö. 1Tessz 5,17) Szent Péter apostol így figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen...” (1Pét 5,8-9) Mert mindazok, akik a megtévesztő szellem sugalmait cselekszik, azét „aki gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. És hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja” (vö. Jn 8,44), akkor nagy veszélynek teszik ki magukat és követőiket, mert nem „babra megy a játék”, hanem a tét: az örök üdvösség!
Aki naponta nem foglalkozik az Evangéliummal, s nem imádkozza a rózsafüzért ‒ az saját érdekében ‒ az ún. „új üzenetek” iránt is maradjon közömbös, mert könnyen eltévedhet!
(folyt.)
