Valaha is teljesítettük a Szűzanya kéréseit?
Remélem nem kérdés, hogy az Szűzanya valójában mit akart és akar máig is megakadályozni? Nos, nyilvánvalóan a krisztusi hit kiirtását és a lelkek kárhozatba döntését! (A fatimai üzenet bővebb kifejtését lásd az adott fejezetben!)
És megvalósítottuk a Szűzanya fatimai kéréseit? ‒ NEM!
Pedig a próféciák sorra megvalósultak és elszenvedtük, hogy ideologizált törekvés lett az emberek „nagyüzemi” megsemmisítése, akár haláltáborokban, akár az abortuszklinikákon! És ebben a nemzetközi-szocializmus és a nemzeti-szocializmus jól működő technológiát dolgozott ki, ám mindkettőnek a Katolikus Egyház volt (van) a leginkább útjában! Olyannyira, hogy a 20. században több keresztényt gyilkoltak le a hitéért, mint a megelőző 19 évszázad alatt összesen! Sajnos, hasonló nagyságrendű a nem keresztény emberáldozatok száma is, akik szintén a felvilágosodás jegyében lettek feláldozva, egy „szebb jövő” érdekében!
A múltat végképp eltörölni, a jövőről csak ígérgetni, a jelenben bebetonozni a totális hatalmat az előző kettő megvalósítására!
E céljuk érdekében a társadalmi elégedetlenségek szítását, a bomlasztások minden fajtáját képesek bevetni, hogy az embereket Isten ellen, és a népeket népek ellen fordítsák!
A cél a halál kultúrájának megvalósítása ‒ és ennek folyományaként, pokolra küldeni minél több lelket, mert a sátán célja, hogy népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba!
És miről beszélt a Fatimai Szűzanya? ‒ „Sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”
‒ Nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon?? ‒ kérdezzük magunktól. ‒ Nos, egyre kevesebb! Mert nem hallgatják meg a Szűzanya szüntelen imára és engesztelésre hívó kérését! „De tejesíteni fogják, ám akkor már késő lesz!” ‒ mondja a szomorú Istenanya 1917. július 13-án!
Ijesztő! Tehát meg fogjuk végül tenni, de addigra már késő lesz!? A fatimai üzenet világosan és keserűséggel tekint erre a figyelmetlen, szkeptikus és drámai sorsfordulatra a történelemben.
Források a II. részben! (folyt.)