Két kérdés az Antikrisztiussal kapcsolatban: Személy vagy intézmény?

       Olykor felmerül az a vélemény, hogy az Antikrisztus nem egy személy, hanem ez a kifejezés valamely hatalmat vagy intézményt jelöl. Eszerint az Antikrisztus „a gonosz szimbóluma vagy egy antikeresztény kollektíva, esetleg egy személy vezérlete alatt.” Egy újabb kori „privát-kinyilatkoztatás” szerint a „mennyország” is osztja ezt a véleményt. 1971. május 7-én az Üdvözítő állítólag ezeket mondta Albert Drexel professzornak: „Még egyszer megismétlem neked: az Antikrisztus ideje elérkezett. Az Antikrisztus nem a Sátán, – nem is valamely személy. Az Antikrisztus a világ „egyháza”, az Istentől és az én evangéliumomtól elszakadt társadalom. Az Istentől elszakadt világ az Antikrisztus.” Ez a magyarázat ellentmond azoknak az újszövetségi helyeknek, melyeket fentebb már idéztünk, és a szinte teljesen egységes egyházi hagyománynak: az Antikrisztus egy individuum, egy ember lesz.

      Természetesen fel lehet hozni ellenvetésként, hogy ennek a kérdésnek – személy vagy intézmény – nincs döntő jelentősége. Ha a dolgokat a gyakorlati oldalról nézzük, akkor úgy tűnik, mindegy, hogy az Antikrisztus egy személy vagy egy hatalmi alakulat lesz. Képzeljük csak magunkat az Antikrisztus idejébe: hogy ekkora hatalmi alakulatot, mint (például) az UNESCO vagy ennek élén egy vezető egyéniség tekinthető-e az Antikrisztusnak vagy sem, az érintettek számára másodrangú kérdés, úgyszólván fölösleges tudományos vita lesz.

       Ez a tényállás világossá válik, ha az Antikrisztus úgynevezett előfutáraira gondolunk, kikről később még részletesebben is szó lesz. Az a megszámlálhatatlanul sok ember, akik a kommunista diktatúra alatt a Krisztusban való hitük miatt üldözést és bántalmazást és milliószoros mártíromságot szenvedtek – mind joggal lehettek azon a véleményen, hogy elkövetkezett az Antikrisztus birodalma. Legalábbis olyan helyzetben voltak, melyet az Antikrisztus idejére az Egyház számára jósoltak. Volt akkor jelentősége, hogy Lenin vagy a kommunista párt tekinthető-e az Antikrisztusnak? És pár évvel később, hogy Sztálin vagy a szovjet hatalmi apparátus volt-e annak tekinthető? Egy üldözött, a Gulágra hurcolt, megkínzott vagy kivégzett keresztény számára ez nyilvánvalóan ugyanazt jelentette!

       Milyen jelentőséggel bír egy hívő keresztény számára az Antikrisztusról szóló tan? Milyen fontossággal bír ez különösen a mi számunkra az új évezred küszöbén? Ez a mi kérdésfeltevésünk, és erről az oldalról szemlélve eltekinthetünk attól a problémától, hogy az Antikrisztus egy intézmény vagy egy személy lesz-e. Az egyén számára fontosabb az Antikrisztus jegyeit ismerni, és óvakodni rontó befolyásától, mely már sokkal az Antikrisztus tényleges megjelenése előtt hatékonyan működik a világban („a gonoszság titka ugyanis már munkálkodik” 2 Tesz 2,7).

       Noha, mint éppen most állapítottuk meg, ez a kérdés másodlagos, mi mégis abból indulunk ki, hogy az Antikrisztus egy individuális személy lesz. Ugyanis tény, hogy az egyházi hagyomány, mint mondtuk, az Antikrisztust régtől fogva, mint személyt értelmezi. „Az egyházatyák, a legtöbb katolikus és sok nem-katolikus exegéta konstans vélekedése szerint az Antikrisztus egy individuum, aki Krisztus iránti különlegesen nagy gyűlöletével tűnik ki.”

Mikor jön el az Antikrisztus? Az Antikrisztus előfutárai

       Mikor jön el az Antikrisztus? Eléggé értelmetlen kérdés, miként ezt már Szent Ágoston megjegyezte: „Szokás megkérdezni: mikor történik mindez? Fölöttébb haszontalan kérdés. Mert ha ezt tudnunk hasznunkra válna, akkor ki mondhatta volna ezt meg leginkább a kérdező tanítványoknak, ha nem az Isteni Tanító maga?” Ma sincs hiány önjelölt „prófétákból”, akik az Antikrisztus eljövetelét a közeljövőre jelentik ki. Természetesen ezt sem zárhatjuk ki. Egyáltalán lehetséges-e pontos időbeli prognózist felállítani az Antikrisztus fellépésének idejére? Miként ezt az elkövetkezendőkben látni fogjuk, ennek időpontját nem tudjuk megjósolni. És ez nem is baj. Ugyanis nem csupán lehetetlen, hanem valójában fölösleges is tudni, hogy mikor jön el az Antikrisztus.

       Nem az a kérdés, hogy mikor lép fel az Antikrisztus, hanem az, hogyan fogok ÉN viselkedni, ha ez bekövetkezik! Ez ellen azt vetik közbe, hogy ez eléggé hipotetikus kérdés, és közelről sem olyan „izgalmas” és dramatikus, mint az a kilátás, hogy nemsokára találkozhatunk az Antikrisztussal. Némely ember számára az Antikrisztus iránti érdeklődés mindenekelőtt abból áll, hogy nemsokára jöjjön el.

Az a kérdés pedig, hogyan is állok én az Antikrisztushoz éppen nem hipotetikus, hanem nagyonis konkrét és aktuális, még pedig azért, mert az Antikrisztusnak előfutárai vannak. Newman bíboros ezeket az Antikrisztus árnyékainak nevezi, akikkel kapcsolatban joggal beszélünk az Antikrisztus előfutárairól. Hiszen már Szent János különbséget tesz, miként már láttuk, a jövőben fellépő Antikrisztus és azok között az antikrisztusok között, akik már az apostol életében a világban voltak. Ezek közé számította Jézus Krisztus istenfiúságának tagadóit.

A maga módján Szent Pál apostol is rámutat az Antikrisztus előfutáraira. Ahol az Antikrisztus eljövendő figuráját „a bűn emberének” nevezi, még ezt is hozzáfűzi: „A gonoszság titka ugyanis már munkálkodik.” (2 Tesz 2,7) - mint már említettük!

       Aquinói Szent Tamás a második Tesszaloniki-levélről szóló kommentárjában ezt mondja: „Miként minden jó és a Krisztus előtt élt szentek erényei Krisztus előképei voltak, úgy voltak az Egyház üldözésében a zsarnokok mindannyian az Antikrisztus előképei, és bennük az Antikrisztus volt elrejtve. És így mindaz a gonoszság, mely bennük rejtőzött, abban az időben napvilágra fog kerülni.”

       Minden keresztényüldöző, mint például Néró, Hitler, Sztálin stb., az Antikrisztus előfutára volt. Sőt néhányan már magának az Antikrisztusnak vélték őket, mert az összetévesztésig hasonlítottak hozzá; azokat a jellemző vonásokat hordozták, melyeket a Szentírás az Antikrisztusról jósol meg. Lássuk ezek után, hogy melyek ezek a jellemvonások? (Folytatom!) Forrás Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/06/az_antikrisztus_310

     Az egyszerű és "tanulatlan" Ars-i plébános olyan híres és keresett gyóntató és tanácsadó lett, hogy a szomszédos városokból, külön kocsijáratot rendszeresítettek Arsba! A környék papságának jelentős része, persze nem nézte jó szemmel a "kolléga" sikereit. Annál is inkább féltékenyek voltak, mert a forradalom utáni konszolidációval, állami vezetők is és királyi tisztségviselők is jöttek hozzá tanácsot kérni!
     Ha netán az egyházközségében akadt egyetlen valaki, aki nem járt misére, akkor a szent plébános imádkozott és böjtölt azért a lélekért, és nem hiába! És egyre több rendkívüli csoda fűződött Vianney János atya nevéhez, annak ellenére, hogy ő azokat a rendkívüliségeket mind Szent Filoména számlájára íratta!
,,A kegyelem olyan erővel hatott környezetére ‒ vallotta az egyik tanú ‒, hogy senki nem tudott neki ellenállni.'' De persze a bírálatok is fokozódtak ellene, amelyek mindenfelől érték és nagyon meggyötörték a pásztort. A szentmise és a szentségkiszolgáltatás volt az egyetlen forrás, ahol felüdülést talált.
     Alig evett valamit. Kis kondérjában előre lefőzött krumpliját napokig ette, már romlottan is. Ez kikészítette a gyomrát! Nem véletlenül csúfolták ellenfelei "krumplievőnek"! Ráadásul alig aludt, és a gyóntatások után éjszakánként még átment lámpásával a templomba virrasztani a Tabernákulum előtt.
Nagy tervekbe fogott és megépíttette a Gondviselésről elnevezett arsi iskolát, melyet később átalakított a szegény és kitett leányok otthonává. Olyan szegénység és elhagyatottság volt helyenként, hogy olykor teljesen mezítelen csontsovány kislányok jelentkeztek menedékért. Mindannyiukat ruházni és etetni is kellett, de a gyermekek nagy vigaszára voltak szentünknek, akiket megmentett a testi lelki leépüléstől, és minden délután hittanórát tarthatott nekik. Köztük művelte az első csodát is, amikor lisztet szaporított, ugyanis már csak egy szakajtónyi volt száz gyermek részére! Rosszakarói hívatták is a püspököt, hogy nézné meg a gyermekek ellátását. Ő azonban amikor kinyitotta a kamra ajtaját, majd elsodorta a kiömlő liszt! De ha lehet így kifejezni, lehetetlenebb gondja is támadt szentünknek!
     A nagyarányú építkezések kifizetésének határideje letelt és délutánra 300 aranyat kellett kifizetnie. Neki persze nem volt egy fillérje sem! Most aztán mélységes könyörgő imában kezdett tárgyalásba a tabernákulumban lévő Mindenható Istennel, megígérve, hogy soha többet nem építkezik, csak ezt az egyet segítse neki kifizetni! Amint kilépett a Gondviselés árvaház kápolnájából, jött egy gazdag hölgy örvendezve, hogy "Drága atyám, az örökségemből hoztam önnek 150 aranyat, ugye elfogadja tőlem?"
‒ Nem! ‒ volt szentünk válasza.
‒ De miért nem? ‒ kérdezte az asszony kétségek közt.
‒ Azért, mert nekem 150 nem kell, mert 300 aranyra van szükségem, se több, se kevesebb!
Az úri hölgy belesápadt és azt hebegte: "Atyám! Várjon, azonnal hozom!" – És hozta!
     Az Ars-i Plébános szavai szerint, ő maga olyan volt a környék papjai közt, mint a falu bolondja, jóllehet ‒ és ezt már nem állította magáról ‒, akik mégis rábízták magukat, azokat a tökéletesség útjára vezette. Ekkor vált Ars zarándokhellyé! (Folytatás holnap!) (Alul a Gondviselés Háza gyermekotthon)                                                                                                    Előző rész:  http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/05/vianney_szent_janos_emleknapja_ii_resz

7.1 §. Mária szegénysége
     Szerelmes Megváltónk, hogy minket a világi javak megvetésére tanítson, szegény akart lenni e földön. »Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok« (2Kor 8,9) – mondta Szent Pál. Azért buzdítja Jézus Krisztus az őt követni akarókat: »Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között…, aztán jöjj és kövess engem.« (Mt 19,21)
     Lássuk most a legtökéletesebb tanítványt, Máriát, miként követte az ő példáját. P. Canisius mondja, hogy Mária igen kényelmesen élhetett volna a szüleitől rámaradt örökségből, de nagyra becsülve a szegénységet, magának csak keveset tartott meg, a többit pedig elalamizsnálkodta a templomban és a szegények között.
Sokan állítják, hogy Mária a szegénységre is fogadalmat tett; egyszer ugyanis kijelentette Szent Brigittának: »Kezdettől megfogadtam szívem-ben, hogy soha semmit nem birtokolok e világon.« A napkeleti bölcsek ajándékai bizonyosan értékesek voltak, de mind kiosztotta a szegények között, mint Szent Bernát mondja: »A mágusok által neki felajánlott nem csekély aranyat, mint királyi fenségükhöz illett, nem tartotta meg magának, hanem József útján a szegények közt kiosztotta.« (Ap.Par 1.e) És hogy mily hamarosan széjjel osztotta a szegények között Isten Szent Anyja a felajánlott adományokat, azt abból is következtethetjük, hogy a templomban nem bárányt mutatott be, miként azt a gazdagabbak tették: »A fiúért bárányt vi-gyen« (Lev 12,6), hanem két galambot vagy gerlét áldoztak, mit egyedül csak a szegények tettek: »az áldozatot is beakar-ták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.« (Lk 2,24) Mindent, amim csak volt a szegényeknek adtam, a ruhán és silány eledelen kívül mit sem tartottam meg magamnak – mondta maga Mária, Szent Brigittának.
     Csupán a szegénység iránti szeretetéből nem restellette egy szegény mesteremberhez, Szent Józsefhez kötni az életét. Szent Bonaventura szerint életét, keze munká-jából, fonásból és varrásból tartotta fenn. Egy angyal Mária felől kijelen-tette Szent Brigittának: »A világi javakat csak sárnak tekintette.« Egyszóval mindig szegényesen élt és szegényesen is halt, mert nem tudjuk, hogy holta után mást hátrahagyott volna, mint két szegényes ruhát, melyeket Metafrastes és Niceforus szerint annak a két nőnek hagyott, akik életében szolgáltak neki. (179-180. oldal)

     1375-ben (Svéd Szent) Katalin visszament Rómába, hogy hazája kívánságának megfelelően kérje édesanyja szentté avatását és a szabályzat jóváhagyását. A szabályzatot az alvastrai ciszterci kolostorban dolgozták ki, azután Rómába került, ahol már VI. Orbán pápa (1378–1389) hagyta jóvá meglehetősen sok módosítással. Az átdolgozott szabályzat teljesen megfelelt az egyházi hagyományoknak.
Időközben meglehetősen sok birtokot adományoztak a kolostornak.
     Brigitta azt akarta, hogy abból, ami a kolostorok birtokain terem, a fölösleget minden évben november 1-én adják oda a szegényeknek. Ezt úgy módosították, hogy csak azt kell a szegényeknek ezen a napon odaadni, ami a jövő biztosítása után marad fölöslegnek.
     Egyetlen rendalapító sem akadályozhatja meg, hogy rendje tévútra ne térjen, és az emberi lét terhe alatt össze ne roppanjon. Brigitta sem lehetett kivétel. Mindazonáltal ha a hátterét is nézzük annak, ami Vadstenában végül mégis létrejött, föl kell ismernünk, hogy Brigittának a Szentlélek sugallta a kolostoralapítás gondolatát.
     A Brigitta-rend más szerzetesi közösségekhez képest szokatlanul nagy megrázkódtatásokon ment keresztül, és többször is a megsemmisülés közelébe került. 1422-ben V. Márton pápa megtiltotta, hogy az alapító szerint, szerzetesek és szerzetesnők éljenek egymás mellett (bár külön épületekben); ezzel a kettős kolostorok eszméje is hosszú időre megszűnt. A rend központja fokozatosan Németalföldre tevődött át. A trentói zsinat után öt országban maradtak Brigitta-rendiek, és a reformáció is nagy csapást jelentett a közösségekre. A XVIII. század végére már csak néhány lengyel, itáliai és portugál kolostoruk maradt. Az eredeti elgondoláshoz való visszatérés a XX. században a svéd Maria-Elisabeth Hesselblad érdeme, aki protestáns családban született, felnőtt fejjel katolizált, és halálos betegen munkálkodott azon, hogy megújítsa Szent Brigitta rendjét, méghozzá olyan formában, hogy ökumenikus szabályzatát többségükben protestáns honfitársai is elfogadhassák. Munkássága nyomán új rendházak létesültek, és 1963-ban Vadstenában is újjáéledt Szent Brigitta rendje.
     A Brigitta alapította első kolostorból mára csak részek maradtak fenn, de a templom a régi fényében áll, és tanúskodik építtetőjének, Svéd Szent Brigittának elgondolásairól. Itt nyugszanak hamvai is. Körülötte gyertyák égnek, és a virág sem hiányzik soha. Mert Szent Brigitta napjainkban is nagyon népszerű. Számtalan kórház, otthon és menhely viseli a nevét. Sőt egy protestáns Societas St. Brigittae is ápolja a kultuszát és szellemi örökségét. Ő „Svédország legnagyobb asszonya”, egyike hazája legkedveltebb leányainak, egy protestáns nép nemzeti szentje.

P. Markus Pfluger írása (2000), folytatásokban megjelent a Szent Margit Lap 51., 52., 54-58., 60-65. és 67. számaiban. Internetes forrása:

„Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje.” (Lk 21,28)

       Urunk eme szavai ádvent első vasárnapjának evangéliumában minden évben újra és újra elhangzanak. Azt követően, hogy Krisztus kimondhatatlan szorongattatásokat és katasztrófákat jövendölt meg az idők végezetére, a fenti szavakkal bátorítani akarta övéit: a legnagyobb szükségben a megváltás már nincs messze többé. E szavakat ezen kívül az Antikrisztusra is vonatkoztathatjuk. Az első pillanattól kezdve bizonyos, hogy nem az Antikrisztusé – bármely időben jöjjön is el – az utolsó szó. Maga az Úr fogja útját állni, és áldatlan uralmának véget vetni. Ezért az Antikrisztusról szóló elmélkedés a hívek számára alapjában véve reményre és bizakodásra ad okot – minden sötétség ellenére, mely ezt a témát jellemzi: „emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje”.

Mielőtt e titokzatos figura jellegzetes vonásait bemutatnánk, idézzük fel az Újszövetség Antikrisztusról szóló részeiből a legfontosabbakat.

 Az Antikrisztus a János-levelekben

       Szent János apostol első levelében ez áll: „Gyermekeim, itt az utolsó óra. Hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus. Most sok Antikrisztus támadt, ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Ki az a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, az Atyát sem ismeri. Aki megvallja a Fiút, az ismeri az Atyát is.” (1 Jn 2,18/22)

Itt az Antikrisztus mint eretnek lepleződik le: tagadja Isten Fiát, amivel az Atyát is visszautasítja!          Ugyanebben a levélben az apostol még egyszer óv az antikrisztusi lélek kísértésétől: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az Antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.” (1 Jn 4,1-3)

János tehát különbséget tesz az Antikrisztus mint eljövendő figura és az antikrisztusi szellem között, mely már régen munkálkodik a világban (lásd: 2,18 és 4,2). Az „Antikrisztus” még várat magára, de az „Antikrisztusok” már a világban vannak. Végezetül az apostol második levelében még egyszer megemlíti az Antikrisztust: „Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és Antikrisztus.” (2 Jn 7)

       Szent János az egyetlen bibliai író, aki nevén nevezi az Antikrisztust. Ez az elnevezés az első és második János levélen kívül sehol nem fordul többé elő a Szentírásban. Ezért nevezik Jánost sokszor egyszerűen az „Antikrisztus teológusának”.

Az Antikrisztus a második Tesszaloniki levélben

       Az Antikrisztus lényét azonban Szent Pál apostol is leírja – a második Tesszaloniki-levélben –, méghozzá nagyon precízen. Még akkor is, ha ehelyütt maga a szó, „Antikrisztus” nem fordul elő, Pál apostol akkor is egyértelműen egy személyről beszél, aki az idők végezetén lép fel, és aki Isten elleni bűnében és gyűlöletében minden más embert felülmúl.

„Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságtokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindennek fölé emelkedik, amit istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy mindenről beszéltem nektek még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2 Tesz 2,1-12) Pál apostol ehelyütt az Antikrisztus számtalan jellegzetességét felsorolja, melyeket a későbbiekben majd egyesével tárgyalunk.

Az Antikrisztus Szent János Apokalipszisében

       Témánk szemszögéből még nagyon fontosak az Apokalipszis idevonatkozó részei, melyek azonban már sokkal nehezebben érthetők, hiszen itt látomásokkal van dolgunk, melyek szinte kiprovokálják a többféle értelmezést, minekutána néhány látomásban közülük jelen és eljövendő egyszerre mutatkozik. Olvassuk el a 12. fejezet utolsó verseit és az egész 13. fejezetet: „A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, akik megtartják Isten parancsait és kitartanak Jézus tanúsága mellett. Kiállt a tenger partjára.” (Jel 12,17-18)

Az Apokalipszis 13. fejezete: A tengeri vadállat

       „Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fejein meg istenkáromló nevek. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: ‘Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?’ Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte. Akinek van füle, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard élén kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.

A szárazföldi vadállat

       Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy ordított, mint a sárkány. Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből. Nagy csodajeleket vitt végbe, még tűzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát. Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.” (Jel 13)

        A sárkány az ördögöt jelenti, miként ezt az Apokalipszis maga mondja (20,2). Az általános magyarázat szerint a két vadállat az antikeresztény erőket reprezentálja, hatalmukat (első vadállat) és propagandájukat (második vadállat). Az Antikrisztus egyes jellemzőinek tárgyalásánál vissza fogunk térni az Apokalipszis eme szövegére.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetnünk kell Dániel próféta jövendöléseire. Az egyházatyáknak és a későbbi szerzőknek az Antikrisztusról tett számos kijelentését Dániel látomásai ugyanúgy inspirálták, mint Szent János Apokalipszise; magyarázataik gyakran az Apokalipszisből és Dániel könyvéből vett képek egyszerű kombinációja.

Léteznek-e Jézus Krisztusnak kijelentései az Antikrisztusról?

        A mi Urunk se az Antikrisztusról, se olyan személyről nem beszél, akit – mint Pálnál – ilyennek lehetne identifikálni, talán egyetlen kivételtől eltekintve. János Evangéliumában Jézus ezt mondja a zsidóknak: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok el engem; majd ha más jövend a maga nevében, azt elfogadjátok.” (Jn 5,43) Némely atya ezeket a szavakat az Antikrisztusra értette.

Mindazonáltal az Úr eme jóslata paruzia-beszédére emlékeztet bennünket. Itt megmutatkozik, hogy maga Krisztus sem hallgatott mostani témánkról, bár kifejezetten nem beszélt az Antikrisztusról. Beszédében, melyben mind Jeruzsálem pusztulásáról, mind a világ végéről szó van, az Úr az idők végezetére olyan dolgokat jövendöl, melyek az apostoloknak az Antikrisztusról szóló kijelentéseivel pontosan megegyeznek: általános zűrzavar és kísértés, hitehagyás, egyházüldözés – és a pszeudo-Messiások fellépése. (pl. Mt 24,5/24) 

     Első gyónói közt volt egy hölgy Pauline Jaricot – aki elindíttotta a világban az Élő Rózsafüzér Mozgalmat – erős indíttatást érzett, hogy Vianney atyának adjon egy Csodatévő Szent Filoména szobrocskát ereklyével. Ez, nagy hatással volt a magányos és vagyontalan kispapra, akit végül a püspöke egy jelentéktelen faluba Ars-ba helyezett el. Szentünk azt se tudta hol van, így aztán elsőre meg se találta. És egy kis pásztort volt kénytelen megkérdezni Ars holléte felől! A legényke megmutatta az irányt, mire Vianney Szent János így köszönte meg: "Fiacskám, te megmutattad az irányt Ars-ba, én meg meg fogom neked mutatni az utat a mennyországba"! Azon a helyen azóta is van egy szobor őrzi ennek emlékét! (Ld. a képen!)
     Ez a település, mint a többi, oly mérték-ben volt elkereszténytelenedve a "dicső" Francia Forradalom eredményeként, hogy ez mélyen elkeserítette szentünket. Úgy érezte, hogy az általa hirdetett Isten Igéje, teljesen hatástalan az emberekre, már akik hajlandóak voltak átlépni a templom küszöbét!
     Az új plébános pedig szívfájdalommal imádkozta a rózsafüzért és éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, minden látható hatás nélkül!
És ekkor János, Szent Filoménát kérte meg, hogy járjon közbe az Úrnál, hogy kérése meghallgatást találjon! Egyszerre csak azt vette észre, hogy a környék lelki helyzete elkezdett javulni. Egyre többen jártak a szentmisékre, és plébánosuk lánglelkű szívhez szóló beszédei lassan felmelengették az Isten iránt kihűlt, fagyos szíveket. Mindezt olyan hatékonyan tette, hogy egyre többen álltak sorba a gyóntatószéke előtt!
Az Ars-i plébános és Szent Filoména közt mély és bensőséges "barátság" alakult ki, és elnevezte a kis szentet "Ügyvivőjének"!
     Szinte éjjel-nappal gyóntatott. Ismerte az emberi szíveket, és különös kegyelmi ajándékként olvasott bennük, anélkül, hogy az emberek megszólaltak volna.
Egy férfi azzal kezdte a gyónását, hogy utoljára harminc éve gyónt. János kiigazította: ,,nem harminc, hanem harminchárom éve''. Amikor az ember utánaszámolt, elismerte! Egy asszony elmondta, hogy János abbé – ahogy nevezték – olyan pontosan ismerte az ő családi viszonyait, az eseményeket és a neveket, hogy a megdöbbenéstől alig tudott megszólalni. Arra a kérdésére, hogy honnan tudja mindezt, azt válaszolta: ,,Az ön őrangyala mondta nekem!''
Olykor gyóntatás közben könnyekre fakadt. Aztán mikor valaki rákérdezett csodálkozásában, ezt mondta neki: ,,Barátom, én azért sírok, mert ön nem siratja a bűneit.''
     A lélekmentés sikerének persze "meg volt az ára". Éjjelente hatalmas – sokszor fizikai küzdelmet – kellett vívnia az ördöggel! Nem csak hogy bántalmazták, de még az ágyát is rágyújtották A "harcok" iszonyatos hangjai kihallatszottak a paplakból, úgyhogy két hencegő módos fiatalember felajánlotta az atyának, hogy majd ők puskával megvédik éjszakánként!
     A legények meg is jelentek, ám az első percek után kiszaladtak még a faluból is (szó szerint!), maguk után hagyva a "dióverőket", amelyek szintén látható az Ars-i Plébános házában! (Folytatása holnap!) Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/04/vianney_szent_janos_emleknapja_augusztus

6.3 §. Szűz Mária tisztaságáról
     Mária a lehetőségig kerülte az emberek tekintetét; amiért is ‒ mint láttuk ‒, Szent Lukács megjegyzi, hogy Erzsébet látogatásakor sietve haladt át a hegyeken. Meg kell azt is jegyezni, hogy nénjét Mária még annak szülése előtt elhagyta, miként az evangélium szavaiból is kiviláglik: »Mária nála maradt mintegy három hónapig, majd visszatért házába. Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön, és fiút szült«.(Lk 1,56-57) De Mária miért nem várta be Szent János születését? ‒ Azért, hogy elkerülje a látogatásokat és az óhatatlan társalgásokat, melyek Erzsébet állapotából következtek.

     A tisztaságban való állhatatosság harmadik eszköze az imádság: »láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába, csak akkor, ha Isten megadja, azért az Úrhoz járultam és könyörögtem neki«. (Bölcs 8,21) 
     Damaszkuszi Szent János azt mondja, hogy Mária, aki maga töké-letesen tiszta, szereti a tisztaságot  és ki nem állhatja a tisztátalanokat. Aki azonban Hozzá menekül, bizto-san megszabadul e bűnétől, mégha egyebet sem tesz, mint bizodalommal ejti ki a nevét.
     Páter Avila beszéli, hogy sokan, akiknek a tisztaság ellen voltak erős kísértéseik, Mária Szeplőtelen Fogan-tatása iránt viseltetett nagy áhítatuk révén győztesek maradtak a küzde-lemben.
     Ó legtisztább Szűz Mária, mily sok lélek gyötrődik a pokolban e bűn miatt! Add ó Királynőm, hogy kísértéseim-ben mindenkoron hozzád mene-küljek, hozzád folyamodjam és kérjelek »Mária, Mária, segíts! Amen. (179. oldal)

Az ország, mely megfeledkezett legnagyobb diplomatanőjéről
     A XVI. században Svédország a protestantizmus útjára lépett, hasonlóan egész Észak Európához, ahol kultusza a leginkább elterjedt volt. Emiatt – alig 120 évvel halála után – kultusza elsorvadt, a neki szentelt templomok többsége protestáns templom lett. A katolikus egyház számára is hosszú évszázadokra „elveszett” a késő gótikus kor nagy misztikusa: a következő évszázadok számára nem volt túl érdekes egy meghaladott és „sötétnek” tekintett kor szentje. A tridenti zsinatot követően, a vallásháborúk korában a mártírok, katonaszentek voltak népszerűek, egy jótékony apáca misztikus feljegyzései és emlékezete nem volt meghatározó. Nem is csoda, hogy Szent Brigitta neve legközelebb 1740-ben kerül elő, amikor XII. Kelemen pápa jóváhagyásával és ajánlásával kiadták a ma is ismert „Szent Brigitta kilencedet” és a „Boldogság titka” című 15 imából álló füzeteket, melyek kegyes irodalomként a katolikusok lelki olvasmánya lett.
     Hazájában, a protestáns Svédországban 2002-ben, a szent születésének 700.-ik évfordulója előtt került Szent Brigitta neve újra a hírbeszámolók közé. Ez évben egy patológust rendeltek ki Vadstena város plébániájára, hogy igazolja két ott őrzött koponya eredetét, hogy az Szent Brigitta és lánya földi maradványa-e, ahol a hagyomány szerint maradványait őrizték. A svéd krónikák szerint 1645-ben holland tolvajok ellopták Szent Brigitta relikviáit eredeti nyughelyükről. Csakhogy a kriptában három koponyát őriztek, így kettő továbbra is Svédországban maradt. A hagyomány ezeket anyja és lánya: Szent Brigitta és Szent Katalin koponyáinak tartja. Azt már 1950-ben tudományosan igazolták, hogy egy 50-55 és egy 60-70 éves nő földi maradványai. A 2002-es vizsgálat azonban csalódást okozott: a mitokondriális DNS vizsgálat nem igazolta vissza a két koponya közötti rokonságot. Ezen túl – mint kiderült – a C14-es vizsgálat a két koponya közt 200 év korkülönbséget mutatott. A vizsgálatot végző professzor azonban hozzátette, hogy a korabeli szerzetesek hal diétája miatt magas víztárolás van a csontokban, ezért a pontos kor megállapítása nehéz, így az idősebb koponya akár lehet 14. századi is, tehát Szent Brigitta ereklyéje.
     Egy rendalapító munkája nem fejeződik be a halálával, hanem továbbfolytatódik az általa alapított renden belül. Amikor Brigitta holttestét Vadstenában örök nyugalomra helyezték, ez megadta az utolsó indítást ahhoz, hogy ott kolostor létesüljön. A lánya, Katalin elhozta az 1370-ben kelt bullát, amelyben V. Orbán pápa meghagyta Linköping püspökének, hogy Vadstenában építsen két kolostort, egyet a nővéreknek, egyet pedig a paptestvéreknek.
Az építkezést 1371-ben kezdték meg, azon a területen, amelyet még Brigitta ajándékozott a
birtokaiból a kettős kolostor számára.

     Vianney Szent János 1786. május 8-án a Felvilágosodás korának legnagyobb sötétségében született, a Lyon melletti Dardilly-ben. A dolgos, hívő földműves szülei a Jean-Baptist Marie névre keresztelték. Édesanyja bensőséges hitben nevelte. (Képen a szülőháza)                                                        A francia forradalom kitörésével iszonyatos vallásellenes diktatúra vette kezdetét, amellyel kezdetét vette Franciaország elkereszténytelenítése. Föloszlatták a szerzetesrendet, elkobozták házaikat. A papság számára kötelezővé tették az ateista deklarációra való eskütételt és akik ezt megtagadták, 24 órán belül kivégezték.
     Jean-Baptist is éjnek idején titokban járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították. Első szentgyónását otthon, a szobájukban végezhette el egy papnál, aki megtagadta az alkotmányra teendő esküt. Első szentáldozásához egy homályos pajtában járult, amely elé, hogy eltereljék a hatóságok figyelmét, egy nagy szénásszekeret húztak. Hitoktatók és a papság, de még maguk a Szentségben részesülők is az azonnali kivégzéssel játszottak! Nos, ez volt a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség"!
     Az elemi iskolát megszakításokkal végezte el, mivel szükség volt munkaerejére a földeken.
     A szülők papi pályára szánták, melyben egy ismerős idős atya is támogatta és titokban fel is készítette a papszentelésre.
Ez azonban több akadályba ütközött. Egyfelől behívták katonának, ahonnan megszökött. Másodsorban az ateista diktatúra, amely eskütételhez kötötte a papi tevékenységet (és be is tartatták az istentelen direktívákat)! Harmadsorban, Jean-Baptist nagyon nehezen tudott vizsgázni, mert a tananyag latinul volt – amiként az oktatás is – és ő képtelen volt rendesen visszaadni tudását latin nyelven.. Emiatt máig az a tévhit Vianney Szent Jánosról, hogy nem csak egyszerű ember volt, de buta is, persze átsiklanak afelett, hogy mint Ars-i plébános rendkívüli hatású beszédeket mondott, és a konszolidáció után, tanácsért fordultak hozzá még az állami tisztségviselők is!
     A latinos hiányosságai ellenére, egyházi felettesei azzal az indoklással bocsátották szentelésre, hogy: ,,Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi!'' (Példaadó hozzáállás lehetne ez máig is!)
     Végül Grenoble-ban szentelték pappá, olyan körülmények között, ahol a kispap távozása csak a konventi megbízottak aláíróasztala előtt volt lehetséges. És ott dőlt el, hogy még aznap kivégzik, vagy útjára mehet Júdás-tudattal!
     Szentünk azonban egy óvatlan pillanatban átugrott a kerítésen és elmenekült. Szülőfalujában bújtatta a nép és "civil" ruhában volt kénytelen járni, amit ő nagyon szégyellt. Első szentmiséjét végül 1815. augusztus 14-én mutatta be. (Folytatás holnap!)

A tisztítótűz látomása
     Szent Brigitta egyik extázisában a purgatóriumba is elragadtatott, ahol látott egy előkelő származású fiatal leányt, ki a tisztítótűzben rettenetesen gyötrődött. A lágy elmondta neki, hogy hiúsága bűneinek kiengesztelésére kell szenvednie: „A fejem ‒ sóhajtozott keservesen ‒, annyi hiúsággal volt eltelve, hogy csak azt kereste, miként vonhatja magára az emberek tekintetét. Most kívül-belül lángoktól van elborítva. Ezek a vállak, ezek a karok, melyeket szerettem kitakarni az emberek előtt, izzó vasláncokba vannak szorítva; ezek a lábak, melyek oly fürgék voltak a táncban, mardosó viperákkal vannak körültekerve, és beszennyezik tisztátalan tajtékjukkal minden tagomat. Ezeket egykor teleaggattam nyakláncokkal, karperecekkel, virágokkal, ékszerekkel és most szennyben, emésztő tűzben és a dermesztő jéghidegben kell kínlódniuk. Ó, szüleim! ‒ tette hozzá e szerencsétlen elítélt lélek ‒ mily nagyon vétkeztetek ellenem! A ti szerető engedékenységtek reám nézve rosszabb volt, mintha gyűlöltetek volna. Hiú hajlamaim követésében magamra hagytatok, hogy megengedtétek a költekezéseimet, és ez lett végzetes reám. Ti voltatok akik elvezettetek a színházakba, a bálokba, a világias társaságokba, melyek a lelkek rombadöntői. Az igaz ‒ tette hozzá a szenvedő lélek Brigittának ‒, hogy anyám gyakran tanácsolt nekem erényes műveket is és üdvös ájtatosságokat, de sajnos elnézte, hogy tanácsait figyelembe sem vettem. De iszonyatos kínjaim közepette is hálát adok Üdvözítőm végtelen irgalmának, hogy nem engedte meg örök kárhozatomat, hogy ő érdemeivel pótolta az én hibáimat. Halálom előtt egy Mária-kép láttán bánatra indult a lelkem, meggyóntam. S bár ez a bűnbánatom nem volt teljes ‒ mivel csak a félelem késztette bennem ‒, de amikor haldokolni kezdtem, elmélkedtem az Üdvözítő fájdalmas kínszenvedéséről s így igaz bánatot tartottam s szívből kiáltottam: «Uram Jézus, Szűz Mária fia könyörülj rajtam! Szívből bánom vétkeimet s ígérem, hogy megjavítom azokat, ha időt engedsz reá. De időm lejárt és meghaltam. Tudd meg, hogy így szabadultam meg a pokoltól, mégha a tisztítóhely legmélyebb gyötrelmeibe zuhantam is alá.”
Brigitta életírója megjegyzi, hogy mikor szentünk e látomását elbeszélte egyik unokahúgának, aki szintén hódolt a világ hiúságainak, oly hatással volt rá e történet, hogy nyomban lemondott a piperészkedésről, bűnbánatot tartott és egy igen szigorú szerzetesrendbe lépett. [Révélations de sainte Brigitte, VI. k. LII. Fej.]

6.2 §. Szűz Mária tisztaságáról
     Szent Remig szerint ezen bűn következtében kárhozik el a legtöbb ember*. Mint fentebb említettük, Szent Ágoston azt állítja, hogy e tekintetben ritka a győzelem e bűn felett. De miért van ez? Mert nem alkalmazzuk a győzelemhez szüksé-ges eszközöket! A lelki élet tanítói három eszközt ajánlanak: a böjtöt, az alkalmak kerülését és az imádsá-got. Böjt alatt az önmegtagadást értjük, főként a szemek és az étke-zés terén. Bár Mária teljesen el volt telve Isten malasztjával, mégis oly önmegtartóztatással fegyelmezte szemeit, hogy azokat állandóan lesütötte és senkit sem nézett meg élesen, amiként ezt Szent Epifánius és Damaszkuszi Szent János is állít-ják, sőt még hozzáteszik, hogy Má-ria legzsengébb korától oly szemérmes volt, hogy mindenkit bámulatba ejtett. Ezért mondja Szent Lukács is, hogy Mária sietve ment, amidőn meglátogatta nénjét, Erzsébetet, hogy ne minél rövidebb ideig lássák őt házon kívül. Ami az ételben való megtartóztatást illeti, Philibertus közlése szerint a Szent Szűz, egy Félix nevű remetének kijelentette, hogy csecse-mőkorában csak egyszer vett magához tejet.
     Toursi Szent Gergely beszéli, hogy a Boldogságos Szűz egész életén keresztül böjtölt; Szent Bonaventura pedig azt állítja, hogy Mária soha nem nyert volna oly nagy kegyelmeket, ha nem lett volna olyan mértékletes az ételben, mert ‒ úgymond ‒ a kegyelem és az étkezési vágy kielégítése nem férnek össze egymással. Egyszóval, Mária oly nagy mértékben gyakorolta az önmegtagadást, hogy róla mondatott: »Kezeimről mirha csepegett«. (Én 5,5)
     A tisztaság megőrzésének második eszköze az alkalmak kerülése: »Biztonságban csak az van, aki elfut előle«. (Péld 11,15)
     Néri Szent Fülöp azt állította, hogy az érzékiséggel vívott harcban csak a félénkek győznek, azaz, akik gyorsan elmenekülnek előle. (178. oldal) (Lent Néri Szent Fülöp)
_______________________
* A 9 éves Boldog fatimai Jácintáról feljegyezték, hogy kórházban tartózkodása idején ezt a kijelentést tette: "A testiség bűne miatt kerülnek a legtöbben a pokolba!" (Fatimáról beszél Lúcia nővér, FÁTIMA – PORTUGÁLIA. 4. kiadás, 2006, 123. o.)

Bármerre hajózol, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

6.1 §. Szűz Mária tisztaságáról
     Mióta Ádám bűnbe esett, azóta érzékeink az ész ellen támadnak és így a tisztaság olyan erény lett, melynek gyakorlása a legnagyobb önfegyelmet igényli. Szent Ágoston szerint az összes küzdelmek között legnehezebb a tisztaságot megőrizni; mert mindennap meg kell harcol-nunk érte és nehéz a győzelem.
     Tisztasága miatt mondja a Szentlélek a Boldogságos Szüzet szépnek, mint a gerle: »Szépek orcáid, mint a gerlicéé«. (Én 1,9) Ugyanez oknál fogva nyerte a liliom elnevezést is: »Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között!« (Én 2,2)
     Karthausi Dénes megjegyzése sze-rint Máriát azért hívják liliomnak, mivel a többi szüzek vagy önmaguk, vagy mások számára tövisek. A Boldogságos Szűznél nem volt ilyesmi, mert puszta megjelenésével mindenkiben tiszta gondolatokat és érzelme-ket keltett. Szent Tamás megerősíti ezt, mondván, hogy a Boldogságos Szűznek szépsége tisztaságra indított mindenkit, aki csak rápillantott.
     Szent Jeromos szerint valószínű, hogy Szent József maga is Mária társaságának köszönhette, hogy szűzi tisztaságát megőrizte; midőn pedig az eretnek Helvidius taga-dásba vette Mária szüzességét, Szent Jeromos a következőt írta neki: »Te azt mondod, hogy Mária nem maradt meg szűzen; én pedig még többet állítok és azt mondom, hogy Szent József is Őáltala őrizte meg szüzességét!« Egy híres író szerint Mária annyira szerette ezt az erényt, hogy még istenanyai méltóságáról is lemondott volna, ha ez szüzessége elvesztését jelentette volna. Ezt az arkangyalnak adott feleletéből is következtethetjük: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« (Lk 1,34), és befejező szavai: »Legyen nekem, a te igéd szerint«, melyekkel kifejezésre juttatta, hogy csak abba egyezett bele, amit az angyal neki mondott, hogy ti. a Szentlélek ereje által és nem más módon lesz anyává.
     Szent Ambrus így kiált fel: »Aki a tisztaságot megőrzi, angyal, aki pedig elveszti, ördög!« Maga Krisztus mondta, hogy angyalokhoz hasonlókká lesznek azok, akik tiszták: »olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben« (Mt 22,30), amiként a tisztátalanságot úgy gyűlöli Isten, mint az ördögöket. (177-178. oldal)

     Visszatérve e rendkívüli asszony korára és a halálát követő vele kapcsolatos vitákra.
Bár Brigitta szenttéavatása már halálát követő 18 év múltán megtörtént, ez korántsem ment zavarmentesen! Sokaknak ellenszenves volt, hogy „nő létére” nemcsak prófétai szerepet töltött be, de egyházpolitikai kérdésekben is állást foglalt, nem is eredménytelenül.
     Bírálói, akik kétségbe vonták látomásait, olykor boszorkánysággal vádolták. Azzal gyanúsították, hogy a látomásokat démonok idézték elő vagy csak színlelt képzelődésről van szó. Sőt ráfogták, hogy látomásai svéd gyóntatójának kitalálásai.
Buzgó hívei viszont – köztük teológusok – védelmezték a nők prófétálásának helytállóságát, valamint Brigittát mint a természetfeletti reveláció hiteles közvetítőjét. A teológus úgy érvel, hogy néha szükséges, hogy Isten nőkön keresztül közvetítse a revelációt. Néhány védelmezője szerint Brigitta „igazi teológus” (vera theologa) volt; a Revelációk kifejezik „minden teológia betetőzését”.
     A 14. század végétől a 16. századig mind a hiteles, mind a hamis Brigitta-irodalmat széles körben nemzeti nyelven és latinul terjesztették. Brigitta látomásai jelentősen befolyásolták a nők lelki életét. Sok szerzetesi hivatásra gyakorolt hatást. Látomásai Krisztus születéséről nagy hatást gyakoroltak művészeti ábrázolásokra; innen ered többek közt az, hogy a földön fekvő gyermek Jézus testéből áradó fény az egyetlen fényforrás a képen, illetve az Atyaisten jelenléte a jelenet fölött. Voltak látomásai a tisztítótűzről is.
Ugyanakkor Brigitta és a revelációk hitelessége továbbra is a gyanakvás és a támadások kereszttűzében állt. Girolamo Savonarola (†1498), míg saját hírhedt prédikációját védte Firenzében, határozottan elutasította Brigittának vagy a többi „szeszélyes és nagyon gyenge” nőnek, nem kanonikus próféciái olvasását vagy prédikálását.
     Luther Márton (†1546), akit kezdetben vonzottak Brigitta írásai, de a Genezis 30, 9-11-ről szóló előadásában indulatosan nyilatkozott azok démoni eredetéről. „Brigitta revelációi semmi más, mint illúzió, amellyel kis híján, amikor még szerzetes voltam, engemet is majdnem rabul ejtett. A szerzetesek és a pápisták elárasztották az egyházat Brigitta írásaival és más könyvekkel, amelyekkel sértegetik a hazai és a politikai köröket.”

 PROGRAM

9:00-tól Családok Szeretetláng-rózsafüzére

9:35-től Bocsa József piarista atya előadása a nemzedékek közötti gyógyulásról a családban

10:30 SZENTMISE; szentbeszédet mond Francesco Bamonte atya

11.45-től Dr. Csókay András agysebész tanúságtevő előadása megtérésről, Isten akaratának elfogadásáról és az imádságról a családban

 12:45 EBÉDSZÜNET 

13:45-től Tanúságtétel

14:15-től Francesco Bamonte atya előadása:

„Szűz Mária harca a gonosszal”

16:00-tól Közös, zenés Szentségimádás Kemenes Gábor atya elmélkedéseivel

 Zenei szolgálat: EUCHARIST ZENEKAR 

A parkban egész nap van gyónási lehetőség; a „Szent Sátor”-ban egyéni közbenjáró és gyógyító imaszolgálat várja a testi-lelki szükségben szenvedőket. 

Kérjük, hogy akik tudnak, hozzanak magukkal összecsukható kisszéket vagy ülőalkalmatosságot!

Kérjük, hogy a külön busszal érkezők a parkolás megoldása miatt előre jelezzék részvételi szándékukat
a 06-30-205-8170-es telefonszámon! 

Testvérünk, Téged is várunk, hogy találkozhass Jézussal – s találkozhassunk egymással, mert erőt adó, ha látjuk:
sokan vagyunk, akiket Mária kézen fogott és elvezetett Szent Fiához! 

Bővebb információ:
www.szeretetlang.hu
telefon:06-30-205-8170

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Az utazás befejezése
     Cipruson keresztül – Jaffa előtt hajótörést szenvedett és kis híján belefulladt a tengerbe – 1373-ban már betegen érkezett vissza Rómába. Gyóntatója és Katalin mellette voltak, amikor július 23-án meghalt.
Eredetileg a római San Lorenzo in Panisperna templomban temették el. Végül azonban holttestét olyan nagy kegyelettel szállították haza Svédországba, hogy az már a szentet megillető tisztelet jele volt. Vadstenában helyezték örök nyugalomra, ahol lánya, Katalin vezetése mellett két kolostor létesült: egy a Brigitta által alapított rend női ágának, egy pedig a paptestvéreknek. A szabályzatot az alvastrai ciszterci kolostorban dolgozták ki, melyet még V. Orbán pápa jóváhagyott.
     Brigittát 1391. október 7-én avatta szentté IX. Bonifác pápa. Ünnepét 1623-ban vették fel a római naptárba, október 7-ére, öt évvel később október 8-ára került át, ahol a naptár 1969-es revíziójáig maradt. 1969-ben helyezték át halála napjára, július 23-ára.
     II. János Pál pápa (Sziénai Szent Katalinnal és Avilai Nagy Szent Terézzel együtt) 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította. (A másik öt Nursiai Szent Benedek, Szent Cirill és Metód, Sziénai Szent Katalin és Keresztes Szent Terézia Benedikta /Edith Stein/). Máig nagyon népszerű egész Svédországban. Számtalan kórház, otthon és menhely viseli a nevét. Svéd Szent Brigitta a 14. század egyik legmegnyerőbb, ugyanakkor egyik legbátrabb, igencsak szókimondó asszonya volt, akit a pápa éppen azért választott ki Európa társvédőszentjévé, mert egyénisége nagyon is modern, mély istenkapcsolata, jellemessége és alázata példa lehet számunkra. Szülei udvari éltre nevelték és felnőve otthonosan mozgott a világi és egyházi befolyásos személyek világában. Okos, éles eszű fiatal lány majd asszony volt, aki rögtön felismerte a bűnt a politikai és gazdasági életben is. De nem csak felismerte, hanem küzdött is ellene.

5.2 §. Mária reményéről
     Éppen így megmutatta Isten szent Anyja az isteni Gondviselés iránti nagy bizodalmát akkor is, amikor Szent József közölte vele, hogy Egyiptomba kell menekülniük. Még azon az éjjelen felkészült a hosszú útra, pedig tudta, hogy élelmiszer, pénz és kísérő nélkül kell megtenniük azt, csakis az ő kisded Jézusa és szegény jegyese lesz vele. »Fölkelt s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját és elmenekült Egyiptomba« (Mt 2,14).
     De még sokkal nagyobb bizodalmat tanúsított Mária, midőn Fiától bort kért a lakodalmas nép számára; mert e szavaira: »Nincs boruk«. Jézus ezt a felelte: »Mit akarsz tőlem asszony! Még nem jött el az én órám« (Jn 2,4). És e válasz ellenére is, amelyből világosan megértette, hogy kérelmét megtagadta, mégis bízott az isteni jóságban és azt mondta a háziszolgáknak, hogy csak tegyék meg azt, amit Fia mond nekik, mert biztosra vette a kegyelmet: »Tegyetek meg mindent, amit csak mond!« 
     És valóban, Jézus Krisztus megtöltette a vizes edényeket és borrá változtatta a vizet.
Tanuljuk meg Szűz Máriától az ő nagy bizalmát különösen abban, ami örök boldogságunkra vonatkozik. Mert habár ebben nekünk is közre kell működnünk, mégis a jó Istentől ezt a kegyelmet csak akkor remélhetjük, ha a saját erőnkben nem bízunk meg és az apostollal mi is felkiáltunk: »Mindent megtehetek azzal, aki engem megerősít«. (Fil 4,13)
     Ó, Szűz Anyám! A Szentírásban téged a Reménység Anyjának neveznek. Az Anyaszentegyház is arra tanít engem, hogy te magad vagy a reménység: »Üdvözlégy reménységünk!« Hogyan kereshetnék tehát más reménységet? Hisz Jézus után te vagy az én összes reménységem; azért miként Szent Bernát, én is úgy nevezlek: Te vagy az én reménységem egész oka. És Szent Bonaventurával mindig így fohászkodom: Ó, hozzád kiáltók üdve, üdvözíts, ments meg engem! (176-177. oldal)

5.1 §. Mária reményéről és bizalmáról
     A hitből fakad a remény, mert Isten csak azért világosít föl minket a hit által, hogy megismerjük az ő jóságát és ígéreteit és ennek a nyomában remény és vágy támadjon bennünk Isten után.
     Mivel Mária kitűnő fokban bírta a hit erényét, azért kitűnő fokban megvolt benne a remény is és elmondhatta Dáviddal: »Nekem jó az Istenhez tartozni: az Úrban találok menedéket« (Zsolt 72,28). Mária, a Szentlélek ama hűséges jegyese, kiről írva vagyon: »Ki az ott, aki a puszta felől erre tart és a szerelmesére támaszkodik?« (Én 8,5) Mária a világot pusztaságnak tekintette, minden földi dolog iránti vonzalomtól mentes lévén, még a legcsekélyebb bizodalmat sem helyezte sem a teremtményekbe, sem a saját érdemeibe, s ily módon mindjobban gyarapodott Isten szeretetében. (Cornel. a Lap. in loc, cit.)
     A Boldogságos Szűz szép tanújelét adta Istenbe vetett bizalmának, amikor látta, hogy Szent Józsefnek nem lévén tudomása az Ő csodálatos fogantatásáról, s azon gondolattal tépelődik, hogy elbocsátja őt: »József pedig titkon el akarta őt bocsátani«. (Mt 1,19) Szükségesnek vélhetnénk akkor, hogy fölfedje Szent József előtt a titkot; de ő nem akart maga nyilatkozni a nyert kegyelemről s úgy vélte, hogy jobban cselekszik, ha az isteni gondviselésre bízza magát: el volt telve a bizalommal, hogy Isten majd meg fogja védeni ártatlanságát és jó hírnevét. De azon éjjelen is tanújelét adta Mária, Istenbe helyezett bizalmának, midőn őt a szüléséhez oly közel, még a legszegényebb szállásból is elutasították, úgyhogy egy istállóban kellett gyermekét a világra hoznia: »Jászolba fektette, mert nem volt helyük a szálláson«. (Lk 2,7) Nem hangzott el panasz ajkáról, hanem teljesen átadta magát Istennek erős bizalommal, hogy ezen a helyen is meg fogja őt segíteni.

     Ciprus szigetén Brigitta két alkalommal figyelmeztette az uralkodót és a nemeseket, hogy hallják meg Isten szavát királyságuk sorsáról. Gyóntatója szavain keresztül – aki tolmácsa volt és az egyházi támogatást bizto-sította számára ‒ tudtul adta, hogy Isten bármely pillanatban megsemmisítheti a királyságot, ha vezetői és a nép nem tartanak bűnbánatot és ha nem teljesítik Krisztus akaratát.
     Bár Brigitta hajlott korú, és fizikailag is legyengült állapotban volt, erősen ostorozta Famagusta városának erkölcstelenségét és közvetítette Krisztus súlyos ítéletéletét a lakosokra nézve. „Ez a város Gomorra, amely a bujaság, az értelmetlen cselekedetek és a nagyravágyás tüzében ég. Ezért összeomlik, kietlen és kicsi lesz, lakói eltávoznak. Sóhajtoznak majd szomorúságban és gyötrődésben. Kihalnak, és szégyenüket számos országban emlegetik, mert én (Krisztus) haragra gerjedtem irántuk.”
     Mivel Brigitta azt állította, hogy Isten szavát közvetíti, ezért az erkölcsi reformokra vonatkozó követeléseit széleskörűen támogatták. Ciprusi hívei tisztelték és kérték, hogy imádkozzon értük, ugyanakkor mások csak mosolyogtak azon állításán, hogy közvetlenül az Úrtól kap üzeneteket. Elmeháborodottsággal vá-dolták és kigúnyolták, néha fizikai bántalmazással is megfenyegették. Azt állítot-ták, hogy Isten nem közölhet revelációt egy tanulatlan nővel.
     Brigitta ciprusi fogadta-tása – amely a nagyfokú elismeréstől a hitetlenségig és a bírálgatásig terjedt, – képviseli azt a széles skálát, amellyel reformerként pályája során talál-kozott. Amint Brigittának mint a természetfeletti és az emberi világ közötti hatékony közvetítőnek híre elterjedt, egyházi személyek és világi hívek felkérték, hogy lássa el őket lelki tanácsokkal.
     Az egyházi berkekben azért vették komolyan, mert az egész élete, személyes tettei és az általa kapott égi párbeszédek, töviről-hegyire ki lettek vizsgálva és életszentségéhez nem fért kétség.
Brigitta majdnem harminc éven keresztül szolgált Isten szócsöveként, és teljesen magával ragadta a gondolat, hogy a csaknem pogány népét megnyerje az evangéliumnak, és elvezesse az életszentségre. Ez sajnos a hamarosan fellépő protestantizmus miatt neki nem sikerülhetett!
     De az tény, a középkor végén megújult lelkiség egyik legkimagaslóbb kifejezője volt, újra és újra arra indíttatva, hogy Isten nevében beszéljen, északi hazájában, majd Rómában, Itália-szerte, Cipruson és szentföldi zarándokútja során keményen támadta az erkölcsi züllöttséget.
     Misztikus élményeit „Revelationes Coelestes” (Mennyei Üzenetek) című könyve hét kötetében írta le. Ezek a közlések feljogosították őt arra, hogy nő létére az Úr prófétájakét szóljon és írjon az erkölcsi reformról. Jézus szenvedéseinek leírásakor Brigitta azonosult Máriával. Nem érte be azzal, hogy honfitársait elvezesse Isten Anyjához, hanem maga is mintegy anyja lett Svédországnak, a kereszténységnek.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

4.3 §. Mária hitéről
     Szent Ildefonz így buzdít minket: „Kövessük Mária hitének pecsétjét.” De hát miképpen kövessük Mária hitét? A hit adomány és erény egy-szersmind, Istennek adománya, mert világosság, amelyet Isten áraszt a lélekre; meg erény is, ha a lélek aszerint cselekszik. A hit nem-csak abban áll, hogy tudjuk, mit kell hinnünk, hanem hogy azt cseleke-dettel is megvalljuk. Azért mondja Naziansi Szent Gergely: „Az hisz igazán, ki tettekkel gyakorolja, amit hisz.” És Szent Ágoston: „Azt mondod: hiszek; tedd, amit mon-dasz, és a hit az.”
     Annak van élő hite, aki hite sze-rint él is: „Az igaz ember a hitből él” (Zsid 10,38). Így élt Mária és ebben különbözik azoktól, kik nem úgy élnek, mint amit hisznek; azért hitük is holt, mint Szent Jakab mondja: „A hit cselekedetek nélkül halott” (Jak 2,20).
     Ha valaki keresztény embert keres, megesik, hogy nehezen talál, mert csak kevesen vannak, akik a keresztényi cselekedeteiből felismerhetők, a legtöbbje csak kereszténynek hívja magát. Ilyeneknek azt kellene odakiál-tani, amit Nagy Sándor mondott egy gyáva katonának, akit szintén Sán-dornak hívtak: »Vagy nevedet, vagy erkölcseidet kell megváltoztatnod!«
     Avila mester, mivel bár hiszik, hogy örök boldogság vár arra, ki jól él, és szerencsétlen örökkévalóság arra, ki gonoszul él; mégis úgy élnek, mintha ezt nem hinnék.
     Azért serkent minket Szent Ágoston, hogy keresztényi szemmel nézzünk, vagyis a hit szerint nézzünk. Szent Terézia pedig azt mondta, hogy a hit csekély, csonka voltából születnek a bűnök.
Kérjük azért a Szentséges Szüzet, hogy hitének érdemeiért nyerjen nekünk élő hitet: „Nagyasszonyunk, növeld bennünk a hitet.” (175. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

4.2 §. Mária hitéről
     A Szentséges Szűzre vonatkoztatja Szent Leó az Írásnak ezt az igéit: „Éjnek idején sem alszik ki lámpája” (Péld 31,18), valamint Izajás e szavait: »Egyedül tapostam a sajtót, és a népek közül senki sem volt velem«. (Iz 63,3) Szent Tamás megjegyzi, hogy kifejezetten Mária kedvéért áll az ere-deti szövegben: »senki sincs velem«, mert Mária sose vesztette el hitét »ama súlyos időkben ‒ jegyzi meg Nagy Szent Albert ‒ midőn még maguk a tanítványok is kételkedtek, fényesen megmutatta Mária, mily erős hite volt«. Éppen ezért Máriát nagy hite miatt méltán az összes hívek világosságának mondjuk, mikor Szent Methoddal, a Hívek Fáklyájának ne-vezzük (Fidelium fax); Alexandriai Szt Cyrillel pedig az Igaz Hit Királynőjé-nek (Sceptrum Orethodoxae fidei).
     Az Anyaszentegyház méltán tulajdonítja a Szentséges Szűznek az eret-nekségek vesztét, mert így imádkozik a papi zsolozsmákban: »Örülj Szűz Mária, mert te egymagad megsemmisítetted az összes eretnekségeket az egész világon« (Ant. I. Noct. offíc. B. M. V.)
    Villanovai Szent Tamás azt állítja, hogy az Énekek énekének e soraiban: »Megsebezted szívemet, húgom, mátkám, szemed egyetlen tekintetével«. (Én 4,9) a szemen Mária hitét kell értenünk, melynél fogva olyannyira megtetszett Istennek. (174. oldal)

     Tevékenységének első következménye az lett, hogy boszorkánynak kiáltották ki, és máglyán akarták elégetni. A fellázított tömeg betört házába, hogy elhurcolja, és már a máglyát is meggyújtották. A rendalapítót azonban szerencsére nem találták sehol. Brigitta ellenfeleinek indulata érthető volt, ha meggondoljuk, hogy a szent életű rendalapító, korának főurait nemes egyszerűséggel gyilkosoknak, egyes önmagukról megfeledkező egyházi tisztségviselőket pedig állatoknak titulálta. Egy apátról pedig azt nyilatkozta: ahelyett, hogy szerzeteseinek tükre lenne, valójában a szajhák feje.
     Brigitta nemcsak az egyház politikáját próbálta kiváló adottságaival segíteni, de szerzetesközösséget és kórházat is alapított, és szívesen gondozta személyesen Róma városának szegényeit, a társadalom peremére szorultakat. És tevékenysége egyetlen területen sem volt hiábavaló!
     V. Orbán a hosszú évtizedek óta Avignonban székelő egyházfő, Brigitta szüntelen biztatása eredményeként jött vissza Rómába. A nacionalista francia klérus azonban már azt is nehezen fogadta el, hogy itáliai pápa vezette az Egyházat, ám a Rómába való visszaköltözés miatt, felborították az egyház békéjét. Ez meghátrálásra késztette V. Orbán pápát és így szólt ,,Fáradt vagyok a harchoz!” Ekkor a látnok asszony ezt mondta neki: ,,Azt hiszi Szentséges Atyám, hogy az én szívemet nem sebzi honvágy az északi táj után, ahol a tavak kristálytiszta vizében ősrengetegek és hullámzó gabonaföldek tükröződnek? De nem a vágyainknak kell megszabniuk, milyen úton járjunk, hanem Isten akaratának. De ha mégis visszatér Avignonba, tudja meg, csak azért teszi, hogy ott meghaljon.” Ami néhány héttel azután, hogy a Pápa Avignonba érkezett, be is következett! (Alsó kép, a Pápa visszatérése Rómába.)                   Brigitta néhány zarándoklatát – köztük a két ciprusit és az 1372-73-as jeruzsálemit – leszámítva, Rómában élt haláláig.

     Szent Brigitta, szókimondó felháborodásá-ban a hivatásához méltatlan papságot is bírálta: „Egy pap ha életében nem teszi azt amit hirdet, nem lesz a szavának foganatja. Sokan a szentségeket úgy szol-gáltatják ki, hogy az egyenesen gúnyszámba megy, a tíz parancsot pedig, egyetlen paranccsá zsugorítja: Adj pénzt!”
     Amikor IV. Magnus király háborút akart indítani Oroszország ellen, abban a reményben, hogy így kilábal a bajokból, arra kérte a prófétaasszonyt, hogy vesse latba a tekintélyét és lelkesítse a népet.
     Amikor Brigitta ezt fölháborodottan visszautasította, a királyi udvar még inkább ellene fordult. Egyik reggel a király e szavakkal fogadta: ,,Hadd hallom, ma éjszaka mit álmodott rólunk az én kis unokahúgom?” Erre az udvaroncok nagy hahotával válaszoltak. Mások bolondnak, bűbájosnak, boszorkánynak nevezték. Egy nemesember, amikor arra ment az utcán, háza ablakából a nyakába zúdított egy tál szennyes vizet.
Brigitta azonban a sok megaláztatás után is világosan megmondta az
Oroszországban végül megsemmisítő vereséget szenvedett királynak: ,,A kato-náid azért vesztek oda, mert hódító cél-lal küldted őket a csatába.” (IV. Magnust 1364-ben egy nemesi felkelés letaszította a trónról.)
     Nem sokkal azután, hogy kolostoralapítási tervei megszülettek, Isten újra szólt Brigittához: ,,A virágok kinyíltak és meglásd a gyümölcs is beérik, ha eljön az ideje. Most menj Rómába, és maradj ott, amíg nem látod a pápát és a császárt, és nem közlöd velük, amit majd mondok neked.”
     1349-ben végleg Rómába költözött, hogy előkészítse a rend elismertetését a pápával. (A rendet csak 1370-ben ismerte el V. Orbán pápa /1362–1370/.)
     Róma, mivel a pápa Avignonban székelt, elég siralmas látványt nyújtott. Brigitta Isten büntetésére hivatkozva itt is nyíltan ostorozta a bűnöket.
     Háza a Piazza Farnesén éveken át nyitva állt az északról érkező zarándokok előtt, kiknek lehetőséget teremtett arra is, hogy anyanyelvükön gyónhassanak és kapjanak feloldozást. Mindamellett szívében a kolostori élet eszménye, mindenéről lemondva, önként vállalt szegénységben, vezekelve, regulája szerint élte életét, melyben Krisztussal és Máriával való közösség foglalta el a legfőbb helyet. Sokat fáradozott, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással, a pápát pedig rábírja, hogy térjen vissza Avignonból Rómába. De annak érdekében is sokat tett, hogy a püspökök és papok változtassanak életmódjukon. (Alul A Piazza Farnese.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

     Szent Brigitta vízióiban a misztika olyan belső mélységeit élte meg, amely a lelki életnek már-már megfoghatatlan rétegét érintette. Krisztus maga megjelent neki, és leíratta vele a kinyilatkoztatásokat. Lelkivezetői Matthias magister linköpingi kanonok és Péter alvastrai prior fordították latinra az üzeneteket.
     A jótékonykodásban Brigitta a következő elvet követte: „Minden, ami több, mint amire az embernek szüksége van, fölösleg, ezért azt meg kell osztani a szükséget szenvedőkkel.” A vendégszeretete nem ismert határokat; főleg olyanokat fogadott, akik részéről nem számíthatott viszonzásra. Naponta tizenkét szegény evett az asztalánál. Támogatott templomokat, kolostorokat és kórházakat, s ezekben maga is ápolta a betegeket. (Az alábbi érmeken Magnus király és Brigitta.)
   1345-ben, harminc-két éves korában stockholmi királyi udvarba hívatták, főudvarmesternőnek. Nem volt kedvére az udvari élet, de fölis-merte feladatát: a lelkére kell beszélnie IV. Magnus királynak (1319–1364), hogy hagyjon fel a könnyelmű, kicsa-pongó élettel, és ne hanyagolja el uralkodói kötelességeit. Brigitta egysze-rűen „nyúlszívűnek” és „megkoronázott szamárnak” hívta a királyt. Ám hamar látnia kellett, hogy abszolút tehetetlen, ezért hazatért. Egy napon azonban elragadtatásban hangot hallott: „Asszony, hallgass rám! Én vagyok az Úr, a te Istened. Tudd meg, hogy nem csupán a te javadat akarom, hanem az egész kereszténység javát. Menj vissza az udvarhoz, de nem mint udvarhölgy, hanem mint Isten prófétája!”

     Brigitta ezután, kopott vezeklő öltözetben jelent meg az udvarban. Csodálkoztak rajta és gúnyolták, ő viszont ostorozta az uralmon lévők visszaéléseit, és apokaliptikus fenyegetésekkel fordult a király, a nemesség és a klérus ellen. Elítélte a rablólovagokat, fölszólalt az ellen, hogy robotot követelve megszentségtelenítik a vasárnapot, és minden más módon sértik az emberi méltóságot. A királynak szemére vetette, hogy amikor a parasztokra súlyos adót vet ki, úgy tesz, mint egy útonálló, aki kifosztja a vándorokat.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

     Brigitta és Ulf nyolc gyermeke mind megél-te a felnőttkort, ami akkoriban rendkívülinek számított. A Linköping-i püspök nagyrabe-csülte Brigittát és két kiváló gyóntatót ajánlott neki. Az egyik teológus volt (Matthias), a másik pedig ciszterci prior (Peter).
     1341-ben Brigitta és férje, két évig tartó zarándokútra indult (így lett ő többek között a zarándokok védőszentje is) Először is Santiago de Compostellába utaztak. De számtalan kegy-helyet felkerestek, köztük a Dél-franciaországi Saint Baume barlangot, ahol Bűnbánó Mária Magdolna remeteként élt az első században, valamint a Citeaux-i kolostort is. Itt azonban a monasztikus élet olyan nagy hatást gyakorolt Ulfra, hogy hazaérkezvén elhatározta: élete hátralévő részét ciszterci szerzetesként éli le.
     Az 1344-es év sok keserűséget tartogatott Brigittának. Károly fia, aki katona volt, távoli vidéken meghalt. Anyja igen aggódott szertelen fia üdvössége miatt, így a Boldogságos Szűzhöz könyörgött aki megnyugtatta, hogy Károly az Őiránta való szeretéténél fogva üdvözült, halálakor mellette állt segítségével és azokat az erényindulatokat sugallta neki, amelyek a nehéz percekben a legszükségesebbek voltak számára. Brigitta zokogott örömében, mire a Szűzanya kinyilvánította neki, hogy nincs a világon az az Istentől elhagyott bűnös, aki ne térhetne ismét vissza az Úrhoz, és ne lehetne újra kegyelmeinek részesévé, ha hozzá menekül és segítséget kér tőle.
     A gyászoló szülők megnyugodtak és hálából Szent Olaf norvég király sírjához látogattak, de ez volt utolsó közös útjuk, mert Ulf, valószínűleg még a nagy zarándoklat során összeszedett valami betegséget, úgyhogy 1344-ben meghalt.
     A kettős gyászt követően Brigitta teljesen a vallásnak szentelte magát és megalapította a Brigitta-rendet, melyet még engedélyeztetni kellett a pápával.
     A szomorú 1344-es év karácsonyán, a megözvegyült és gyászoló anyát, mégis valami egészen rendkívüli öröm is érte, amikor szívében váratlanul mozgást érzett, olyat, mint amikor a magzat az anyaméhben megfordul. Attól tartva, hogy ez csupán démoni illúzió, elmondta lelki vezetőinek – egy ciszterci szerzetesnek és egy teológusnak –, akik ezt a fizikai mozgást természetfeletti eredetűnek ítélték.
     Még ebben az évben felvette a Ferencesek Harmadik Rendjét.
     Későbbiekben a svédországi Alvastra-i ciszterci kolostor nagymiséje alatt Brigittának látomása volt, amelyben a Szent Szűz tudtára adta, hogy a szívében lévő mozgás hasonló ahhoz, melyet a magzat Jézus váltott ki az ő méhében. Ez a misztikus megélés kétségkívül Brigitta elhivatottságának a jele, sőt a Szűzanya „menyének” nevezte őt, és megbízta azzal a feladat-tal, hogy Isten akaratát továbbítsa szerte a világban: „Mert amint a szülők megöregszenek, a menyüket bízzák meg a teendőkkel és elmondják neki, hogy mely feladatokat kell ellátnia a házban, akként Isten és én, rajtad keresztül akarjuk közölni kívánságainkat barátainkkal és a világgal”.
Brigitta ekkor szentelte magát teljesen a bensőséges hitélet és aszkézis gyakorlatának, valamint az áldozatot nem ismerő jótékonyságnak.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

     Brigitta 12 esztendős volt, amikor édes-anyját elvesztette, és szigorú nagynénje felügyelete alá került. Apját nem is láthatta. Szomorúságában a Mária anyai pártfogásáért imádkozott. Egy alkalommal megszólította őt Isten Szent Anyja: »Leányom, ha egyesülni akarsz velem: szeresd Fiamat!«
A nagynéni egyik éjjel azon kapta a kislányt, hogy a feszület előtt térdelt. Nénjének nem fért a fejébe, hogy mi értelme a dermesztő téli hidegben éjfélkor az ágyból kikelni, ,,csupán az imádkozásért”!? Mindezt Brigitta egzaltált-sága jeleként értelmezte, amire oda kell figyelnie. Így aztán amellett, hogy jól elverte, több házimunkát is adott neki, hogy kijózanodjon és a jövőben kerülje az efféléket.
     Brigitta, bár Istennek szerette volna szentelni az életét, apja kérésére mégis férjez ment 13-14 évesen a szintén szent életű, akkor tizennyolc esztendős Ulf Gudmarssonhoz, Närke tartomány későbbi kormányzójá-hoz. Érdekességként annyit, hogy 1316-ban kétszeresen dupla esküvő volt, mert Brigitta nővére is ekkor házasodott össze, mégpedig Ulf bátyjával Magnussonnal.
     Brigitta aggódva gondolt arra, hogy nem valósíthatta meg az Istennek szentelt belső életet. Ám, maga az Úr nyugtatta meg állapotának neki tet-sző szent volta felől: „Egy alázatos és jámbor asszony kedvesebb nekem, mint egy gőgös szűz, s egy istenfélő életet élő asszony ugyanúgy szolgálhat engem, mint egy tiszta és alázatos apáca. Ha két lélek a szeretetben eggyé lesz ‒ és Isten dicsőségére gyermekeket hoznak vi-lágra és nevelnek föl ‒ a lelki templomban, ame-lyet szeretetük épített nekem, én ott vagyok harmadikként.”
     Két év önmegtartóztató élet után összesen 8 gyermekük, négy fiú és négy leány született. A Szűzanya egy látomásában (máig is mindenkire érvényesen),  így szólt Brigittához: „Leányom, úgy igyekezz, hogy gyermekeid az én gyermekeim is legyenek!”
     A háztartást és a hatalmas gazdaságot maga Brigitta vezette, s közben nemcsak azt tanulta meg, mit jelent úrnőnek és családanyának lenni, hanem azt is, hogyan kell benső lelki élete parancsa szerint mindenről lemondani. Katalin (Karin) nevű leányuk Brigitta gyermekkori álmát, a kolostori életmódot választotta (később szent lett).
     A főúri házaspár eleinte csaknem minden energiáját jótékonykodásra fordította és mindketten tagjai lettek Szent Ferenc világi rendjének és a család ennek szabályai szerint élt.
1327-ben elhunyt Brigitta apja, akit az Uppsala-i székesegyházban temettek el.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

     Szent Brigitta 1302/3-ban született a svédországi Finstában (bár a legújabb kutatások szerint Frestában). Apja Birger Persson (Petersson) upplandi kormányzó, az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa, 'törvénykezési joggal fölruházott földesúr' volt. Birger Persson híres lovag volt és Birger Magnusson (1290–1318) királytól (a névazonosság ne tévesszen meg senkit!) adományként kapta Finsta nagy részét, mely az addig meglévő birtokkal lett teljes.
     Brigitta anyjával, a Folkunga családbeli Ingeborg Bengtsdotterrel, az apának már a második házassága volt, melyből hét gyermek született. Öt gyermekük fiatalon meghalt, így ketten maradtak, Brigitta és nővére Katalin. Az anya családja egyébként, rokonságban állt Svédország egymást váltó királyi családjaival. (Képen, a szülei.)
     Brigitta kilenc esztendős volt, amikor szokatlan vallásos élményekben részesült.
Későbbi „Revelációiban” lejegyezte, hogy életre szóló hatással volt rá egy gyermekkorában hallott, Jézus szenvedéseiről szóló prédikáció. Ezt követően egy feszület előtt imádkozott, ahol megjelent előtte a szenvedő Krisztus, akiről a kislány nem tudta kicsoda. A következőket hallotta: „Nézz ide, mennyi sebet ejtettek rajtam!” ,,De ki tette ezt veled?” – kérdezte a 'férfitól'. ,,Azok, akik megvetnek, és megfeledkeznek arról, hogy szeressenek” – érkezett a válasz.
     Brigitta hamar fölfogta az összefüggést az emberi bűn és a megalázódás, valamint a Krisztusban elnyert kiengesztelődés és a kegyelem között. Ebben a gyermekkorban átélt látomásban sűrűsödnek a Brigitta későbbi látomásaiban feltárt üzenetek, amelyek három nagyobb téma köré csoportosíthatóak: a Krisztus szenvedéseivel, az ember üdvösségével, valamint a korszakban (egyházban, államban) eluralkodott erkölcstelenség leleplezésével.

Bevezető
     Fel nem tett kérdésre válaszolok – hogyan találkoztam én „észak e nagy misztikusával”? Nos, miként a tegnapi emléknapon említettem, a 80-as évek közepén kezembe került a „Boldogság titka” 15 imája, melyet akkor, ezer veszélyen keresztül illegálisan lesokszorosítottam több ezer példányban. Ez talán „szép gesztus” volt Brigitta felé és erősen reméltem, hogy ez valahol majd „kölcsönös” lesz!
     Lám eltelt 30 év, és minden keresés nélkül, találkoztam Brigitta egy látomásbeli kijelentésével, mely megragadott, különösen azért, mert blogom a Szűzanya szolgálatában áll: „Az Isten Anyja, mint szivárvány a felhők fölött, úgy áll szüntelenül imádkozva az égen.” – Nos ennyi nekem elég volt, hogy nekifogjak „barátságunk” felújításának! (A vállalt feladat nagyságát némileg példázza a rengeteg forrás-link is!) 
Fogadják szeretettel! ‒ A szerkesztő

Forrásmunkák:
Forrás 1: Claire L. Sahlin: Svéd Szent Brigitta Európa társvédőszentje - Bába Kiadó Szeged, 2008
Forrás 2: Kovács Kalliszt OFM: Ferences szentek és boldogok az év minden napjára - Sümegi Ferences Rendház 2002
Forrás 3, Forrás 4, Forrás 5, Forrás 6, Forrás 7, Forrás 8, Forrás 9, 
Forrás 10, Forrás 11, Forrás 12, Forrás 13, Forrás 14, Forrás 15, 
Forrás 16, Forrás 17, Forrás 18, Forrás 19, Forrás 20, Forrás 21, 
Forrás 22, Forrás 23, 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

      Svéd Szent Brigitta (1302/3-1373) ‒ észak misztikusa ‒ szorosan hozzátartozik a svéd történelemhez. Elragadó alakja, akit Bridgetként is ismernek, gyakran együtt említenek a nála fiatalabb Sziénai Szent Katalinnal (1347-1380), mert „nő létükre” mindketten eredményesen segédkeztek az államközi és egyházpolitikai kérdésekben.
Szent Brigitta özvegy, földi tevékenységében elismerésre méltó egy új női szerzetesrend létrehozása, a pápa avignoni tartózkodásának megszüntetésére, az egyház megreformálására irányuló erőfeszítései. A 14. század egyik legmegnyerőbb egyénisége, aki éleslátásával és lelki inspirációival felismerte a bűnt a politikai és gazdasági életben. De nemcsak felismerte, nemcsak bátran ostorozta, de tett is ellene!
     Eziránt a karizmatikus látnok iránti érdeklődés a feminizmus, a történelem, a teológia és a vallásosság iránti érdeklődés is egyben. Vannak, akik a filozófusnőt látják benne, aki nagymértékben befolyásolta korának világszemléletét és megváltoztatta a középkor női gondolkodását, sokan azonban a keresztény egységért folytatott erőfeszítések inspirálóját látják benne.
     A tudományos és a közfigyelem valószínűleg tovább fog növekedni azáltal, hogy II. János Pál pápa 1999-ben Szent Cirillel és Metóddal, Nursiai Szent Benedekkel, Sziénai Katalinnal és Edith Steinnel (keresztről nev. Szent Benedicta †1942), együtt Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
     Svéd Szent Brigitta a 14. század egyik legmegnyerőbb, ugyanakkor egyik legbátrabb, igencsak szókimondó asszonya volt, akit a pápa éppen azért választott ki Európa társvédőszentjévé, mert mély istenkapcsolata, jellemessége és alázata példa lehet számunkra. Számtalan kórház, otthon és menhely viseli nevét, mégis általános ismertségét a 365 napon át mondandó „Szent Brigitta 15 imájának” köszönhető!
     A középkori magyar imádságkódexekben csaknem kivétel nélkül mindenütt szerepel Szent Brigitta tizenöt imája. Később, tekintve, hogy Szent Brigitta rendje Magyarországon nem telepedett meg, ismertsége és nevezetes imája is feledésbe merült.
     A „Brigitta imát” 365 napon keresztül kell végezni és az Úr rendkívüli kegyelmeket ígér azoknak akik elvégzik. A II. világháború előtt a rendi kiadók kiadásai már alig voltak fellelhetők! E blog szerkesztője több ezer példányban kinyomatta „szamizdatként” 1985-ben „A boldogság titka” címmel.
     A nevezett ima 1990 után legálisan is megjelenhetett, és igen jelentős népszerűségre tett szert. Az előírás szerint az imákat naponta el kell imádkozni. Amennyiben komoly ok(ok) miatt mulasztás történik, másnap két alkalommal kell elmondani, mert a privilégiumok akkor nyerhetők el, a lélek épülését és az ígéretek beteljesülését fokozza a meditatív imamondás. (A 15 imát, lásd a holnaptól kezdődő sorozat befejező, XVIII. részében!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Az etikus orvoslás legbiztosabb tanácsadója – mértéke és értéke – a Tízparancsolat! Az Isten nélküli orvos könnyebben hozhat – (akár) helyesnek tartott –, ám életellenes "szakmai" döntést, mellyel így vagy úgy, de részese az élet elleni összeesküvésnek! (Szerk)

Az orvosok abortálni akarták őket, pap lett az ikrekből
2013. 08. 30.
     Két chilei pap – akik ikrek – azt állítják, hogy édesanyjuk döntése a doktorok abortuszt javasló tanácsával szemben segített elmélyíteni papi hivatásukat.
     Paulo és Felipe atya 1984-ben született a chilei Lagunillas de Casablancában. Édesanyjuk, Rosa Silva, mielőtt a gyermekei megszülettek volna, ultrahangvizsgálatokon vett részt. Az orvos azt mondta neki, hogy igen furát lát, három lába és két feje van a babának, ezért az abortuszt javasolta, ami „terápiás céllal” engedélyezve volt az országban. Az orvosok azt mondták, hogy veszélyben lehet az élete is, de ő azzal válaszolt, hogy vállalja, amit Isten neki szán.
     A gyermekek szeptember 10-én születtek meg. Elsőként Felipe – miután viszont a méhlepény nem választódott le, a doktorok ki akarták tisztítani a nő méhét. Ő azonban nem engedte, mert úgy érezte, még egy gyermek születni fog. Paulo 17 perccel később született meg. Ha édesanyja enged az orvosi beavatkozásnak, második fia csak nagyon súlyos sérülésekkel jöhetett volna világra.
     Az ikreknek édesanyjuk akkor mesélte el születésük körülményeit, amikor már a szeminárium hatodik évében jártak. (...) Ugyan közel álltak egymáshoz, mégsem beszéltek egymással arról, hogy mindketten papnak készültek. 2003-ban léptek be a szemináriumba, amit a család először nehezen vett, de miután édesanyjuk látta, hogy boldogok, megtalálta a békéjét. Az ikreket 2012-ben szentelték pappá.
     Isten nem rendetlenkedik körülöttünk. Azt szeretné, hogy boldogok legyünk, és a papság gyönyörű hivatás, amiben teljesen boldogok vagyunk – mondta ezzel kapcsolatban Felipe a CNA-nak. Születésükkel kapcsolatban Paulo azt mondta: édesanyja bölcsessége, hogy erről a megfelelő időben beszélt velük.

Magyar Kurír ( Forrás ) 

Az ikerpár pappászenteléséről és primíciájáról sok kép található az alábbi spanyol nyelvű linken:

http://capturadordeimgenes.blogspot.hu/2012/04/ordenacion-y-primera-misa-de-los-padres.html

Tényleg összeesküvés állhat a világon terjedő halál kultúrája mögött?

     Az élet elleni fenyegetések nem csökkennek, hanem rendkívül nagy méreteket öltenek. Tudományos módszerekkel és rendszeresen programozott fenyegetésekről van szó. Objektív „élet elleni összeesküvéssel” állunk szemben. Úgy tűnik, ennek nemzetközi intézmények is részesei, melyek hivatalból bátorítanak és programoznak kampányokat a fogamzásgátlás, a sterilizáció és az abortusz terjesztésére. A tömegtájékoztató eszközök pedig gyakran bűntársak ebben az összeesküvésben, mert elhitetik a közvéleménnyel, hogy az a kultúra, mely a fogamzásgátláshoz, a sterilizációhoz, az abortuszhoz és az eutanáziához folyamodik, a szabadság megszerzésének és a fejlődésnek a jele. (17)

     Ma kulturális, társadalmi és politikai szinten egyre szélesebb körökben terjed az említett, élet elleni bűncselekmények olyan fölfogása, hogy azok az egyéni szabadság törvényes, jogos megnyilvánulásai. Meglepő ellentmondás, hogy ma, amikor meghirdetik a személy sérthetetlen jogait, az élethez való jogot gyakorlatilag eltiporják, különösen az emberi lét legtitokzatosabb pillanataiban, a születéskor és a halálban. E támadások frontális fenyegetést jelentenek az emberi jogok egész kultúrájára nézve. (18)

Mit tehet a pap és a hétköznapi keresztény ember a halál kultúrájával szemben, az élet kultúrájának megvalósulásáért?

     Azzal kell kezdenünk, hogy a keresztény közösségeken belül megújítjuk az élet kultúráját. Gyakran még az aktív hívők is szakadást látnak a hit és annak az életre vonatkozó etikai követelményei között, s így erkölcsi szubjektivizmusba és elfogadhatatlan cselekvésre jutnak. Őszintén meg kell kérdeznünk önmagunkat, hogy az életnek milyen kultúrája terjedt el ma egyházmegyéink családjaiban, közösségeiben, és meg kell határoznunk, milyen lépéseket kell tennünk az élet szolgálatára, annak teljes igazsága szerint. (95)

     Ugyanakkor elő kell mozdítanunk a párbeszédet mindenkivel, a nem keresztényekkel is. Az első és alapvető lépés az erkölcsi lelkiismeret formálása: annak hirdetése, hogy minden emberi élet páratlan és sérthetetlen érték. (95-96)

     Fontos feladata van ebben a családnak, a tanítóknak, a nevelőknek. A fiatalokat segíteni kell, hogy igaz tartalmában és benső összefüggésében tudják megélni a nemiséget és a szeretetet. A hiteles nevelésnek magában kell foglalnia a tisztaságra nevelést is. A házastársakat pedig felelős nemzésre kell tanítani, megismertetve velük a születésszabályozás természetes módszereit. (97)

     Sokat tehetnek az élet kultúrájáért az értelmiségiek, az egyetemek, a bioetikai intézetek. Nagy a felelőssége a tömegtájékoztató eszközök munkatársainak: az élet nemes, értékes példáit, tanúságtételeit kell bemutatniuk, tisztelettel felmutatva a szeretet és a nemiség értékeit. A valóság ábrázolásakor kerülniük kell mindent, ami sugallja vagy növeli az élet iránti közömbösséget, megvetést vagy elutasítást. (98)

     Sürgető feladat a lelkiismeretek általános mozgósítása és a közös etikai erőfeszítés, hogy mozgásba lendüljön az életet szolgáló nagy stratégia. (95) Erőfeszítéseink közepette a Krisztusba vetett bizalom erősít és lelkesít bennünket, aki tudja, hogy a mennyek országához hasonlóan az élet Evangéliuma is növekvőben van és bőséges termést hoz. (100)

Az Evangelium vitae kezdetű enciklika teljes szövege itt olvasható. 

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír  forrás    (A képfelirat: a nőkért, a gyermekekért, az életért)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Tényleg létezik az élet elleni összeesküvés?
2013-01-31 · by christiana2013

Súlyos kérdések és súlyos válaszok Boldog II. János Pál pápától. (A válaszok az Evangelium vitae enciklika jelzett fejezeteiben találhatóak)

Mi az abortusz?

     A művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, olyan ártatlan, hogy ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva. (58)

Hogyan válhatott mégis elfogadottá a magzatok megölése a közgondolkodásban, a szokásokban, sőt a törvényhozásban?

     Ez az erkölcsi érzék nagyon veszedelmes válságának jele: az érzék egyre képtelenebbé válik a jó és rossz megkülönböztetésére még az élet alapvető értékei tekintetében is. Épp az abortusz esetében figyelhető meg egy kétértelmű szóhasználat terjedése – pl. ‘terhességmegszakítás’ –, mely el akarja kendőzni igazi természetét és csökkenteni akarja a súlyát a közvélemény előtt. E nyelvi jelenség maga is jó mutatója a lelkiismeretek eltompulásának. (58)

Kiket fog Isten felelősségre vonni a magzatok megöléséért?

– Az anyát. Olykor éppen ő dönti el és kéri magzata meggyilkolását, vagy maga hajtja végre. Gyakran nem pusztán önzésből akar megszabadulni magzatától, hanem más értékeket akar menteni (egészségét, a család életszínvonalát stb.) Mindez azonban soha nem igazolhatja egy ártatlan emberi élet szándékos kioltását. (58)
– Az apát és más családtagokat, akik közvetlenül vagy közvetve abortuszra késztették az asszonyt.
– Az orvosokat, ápolókat. „Felelősek lehetnek az orvosok és az ápoló személyzet is, akik a halál szolgálatába állítják az élet szolgálatára kapott tudásukat.”
– Az abortuszt végrehajtó egészségügyi intézmények vezetőit abban a mértékben, amennyiben a dolog tőlük függ.
– A törvényhozókat, akik indítványozzák vagy megszavazzák az abortuszt engedélyező törvényeket, valamint akiknek gondoskodnia kellett volna (és nem tették meg) a sokgyermekes és anyagi nehézségekkel küszködő családokat megfelelően támogató család- és szociális politikáról.
– Mindazokat, akik a nemi szabadosságot és az anyaságot lekicsinylő szellemet terjesztik.
– Az abortuszt támogató és terjesztő nemzetközi intézményeket, alapítványokat és társaságokat. (59)

Mi az egyház álláspontja az embrionális kutatásokkal kapcsolatban?

     A Szentírás és a keresztény hagyomány szerint az emberi élet szent és sérthetetlen minden pillanatában, születése előtt is; rá is érvényes Isten „ne ölj” parancsa. „Az is ember, aki születni készül” – írja Tertullianus. (61) Ezért az emberi embrión végzett beavatkozások kizárólag akkor megengedettek, ha tiszteletben tartják az embrió életét és épségét, és nem jelentenek számára aránytalan kockázatot, s céljuk a gyógyítás, egészségi állapotának javítása vagy életbenmaradásának biztosítása. Viszont az emberi embrió vagy magzat kísérleti vagy biológiai anyagként való használata bűncselekmény, hiszen ártatlan emberi lény megölése, még ha más javára történik is, minden körülmények között elfogadhatatlan. (63) (folyt)

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír   forrás 

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

(Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvben, a Szűzanya a világ várható nehéz sorsáról beszélt.) Hogy mindezt megakadályozzam, jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér, és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni; a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad. (IV. kiadás, 119. oldal) /Szerk./
 

Boldog Romzsa Tódor püspök, vértanú

1937 júliusában tért haza Kárpátaljára, ahol a lelkipásztori munka mellett tanított az ungvári szemináriumban. 1944. szeptember 24-én szentelték püspökké Ungváron. Jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.” Egy hónap múlva a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját, majd a Szovjetunióhoz csatolták. Megkezdődött a katolikusok üldöztetése: rágalomhadjárat, templomfoglalás, letartóztatás, kirakatperek, szibériai száműzetés, börtönbüntetés, gyilkos merényletek. A szovjet hatalom meg akarta semmisíteni a görögkatolikus egyházmegyét, de Romzsa püspök híveivel hősiesen ellenállt, nem tagadta meg a Szentszékkel való egységet.1947 október végén, a lókai templom felszentelése után közlekedési balesetet színlelve teherautóval elgázolták Romzsa Tódort és kísérőit. A merénylet után a súlyosan sérült püspököt a munkácsi kórházba szállították, ahol az államrendőrség ügynöke november 1-jén megmérgezte.Huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt 2001. június 27-én Lvovban II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Istenünk, te Boldog Romzsa Tódor püspököt és vértanút több nemzetiségű híveid lelkipásztorává tetted. Segíts, hogy megalkuvás nélküli tanúságtételének és életáldozatának példáját keresztény életünkben mi is hűségesen kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Magyar Kurír

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

     A Szent Evangélium világosan beszél: "Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1), /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét. (Róm 16,18) Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek, (Jel 16,14) hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek. (2Pét 2,1) Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. (Lk 21,8) Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek (2Tim 4,3-4) /és/ becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen. (1Pét 5,8-9) Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat." (2Pét 3,17)

Összefoglalva: A zavarkel-tők által sugalmazott ha-mis jelenések követői, egy-re fokozottabban veszítik el a tisztánlátásukat és a Szent Keresztségben ka-pott képességüket.               Nem véletlen, hogy a Taní-tóhivatal óva int mindenkit a bizonytalan eredetű üze-netektől!

     Szent Hedvig királynőről elmondható, hogy egész életével éltette és máig élteti Lengyelországot.
Nem véletlen, hogy életcélját jelképező szimbólumként a két egymásbafonódó MM betű lett, az evangéliumi Mária és Márta betűi. Mária, mint az imádság, és Márta, mint a tettek jelképe.
     Hasonlóan Árpád-házi Szent Erzsébethez, ő is a szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek istápolója lett. Vagyonát, örökségét a szegények között osztotta szét és alapítványt hozott létre a krakkói egyetem részére. Ékszereit is felajánlotta e célra.
     Európa minden országában nagyrabecsülés és tisztelet övezte és közismert volt uralkodónői bája és szépsége.

     Már életében szentként tisztelték Hedviget, gyűrűjét az érseknek adta, mint ereklyét.
     Huszonöt évesen egy koraszülött kislánynak adott életet, aki háromhetesen a Mennybe ment, ám néhány nap múlva az édesanya is követte.
A szomorú hírre félreverték az ország minden harangját. Ravatala előtt egy hónapig, emberek sokasága fejezte ki mély ragaszkodását.
Temetése augusztus 15-én, Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén történt.
Virághegyek borították a helyszínt, és sírjánál hosszú évekig döbbenetes csodák sorozata történt.
Boldoggáavatásán az a Karol Wojtila bíboros munkálkodott, aki II. János Pál pápaként szentté is avatta 1997-ben.
     Magyar nemzetünk számára is örök példa Szent Hedvig, nemcsak mert ereiben Árpád-vér is folyt, hanem azért, mert küldetése, életszentsége, keresztény hite, erkölcsi tartása és szeretete máig követendő népeinknek. Szent Hedvig királynő saját vallomása szerint sok álmatlan éjszakát töltött a waweli fekete feszület előtt, hogy "mindent alaposan átgondoljon" és világosságot merítsen döntéseihez. "Fac quod vides" hallotta Megfeszített Mesterétől "Tedd, amit látsz! Szemléld az én megfeszített Szeretetemet és tudni fogod, mit tégy!"
     Az ezredéves magyar-lengyel kötődés jeleként 1998. február 24-én Franciszek Macharski krakkói bíboros-érsek személyesen hozta el Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéjét, amelyet az egri Minorita templomban őriznek.
Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Ünnepe: július 18.

Kérjük Árpád-házi Szent Hedviget – mint az államfők védőszentjét ‒, hogy segítse meg hazánk és Európa vezetőit a krisztushit és a béke megőrzésében! Szent Hedvig, könyörögj értünk! Amen.

     A 11. századi két lengyel származású felvidéki remetét – mestert és tanítványát – Magyarország első szentjeiként tiszteli a hagyomány. Először a Szent István alapította Zobor-hegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott adta Zoerardusnak az András nevet Fülöp apát, akinek engedélyével a Nyitra völgyében magasodó Zobor-hegy barlangjába vonult, ahol később társául szegődött Benedek.
     E két szentéletű remetéről szól az első magyar írásmű Szent Mór, pécsi püspök tollából 1070 körül. (Az eredeti szöveg nincs meg, másolatai Münchenben és Párizsban találhatók.) Mór püspök oly különös tiszteletben részesítette e két vezeklő szentet, hogy történetüket a pécsi székesegyház egyik oszlopfőjén ki is faragtatta.
     Elvonultságuk célja a világ bűneiért való vezeklés, böjttel, lemondással és rendkívüli önsanyargatással, melyre félelmetesen szigorú praktikákat épített ki magának (lásd alsó kép)! A magyar föld első ‒ írásban is jegyzett ‒ engesztelői voltak. (Képen a Szkalkai monosotor, melynek körzetében van a remetebarlang)
     András halála után testén megtalálták vasból készült ciliciumát (kínzó-övét), melyet soha nem vett le magáról, melyet benőtte a hús.
     Ennek az övnek a fele Mór püspökhöz került, aki ereklyeként őrizte.
     1064 húsvétján Pécs nevezetes eseménye volt Salamon király koroná-zása, akinek Mór püspök odaajándékozta András remete ciliciumának egy darabját.
     A két Zobor-hegyi remete, szoborként magasodik a Magyar Engesztelés példájaként!
     Szent László királyunk idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté, István királlyal, Szent Imre herceggel és Szent Gellérttel együtt. Ünnepnapjuk július 17. (Az alábbi források felhasználásával:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/zoborhegyi-szent-zoerard-andras-es-benedek
http://www.katolikus.hu/szentek/0717.html )

     Nagy Lajos királyunknak két szép leánya volt, Mária és Hedvig. A király halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is Máriára szállt volna, ám a lengyelek ragszkodtak a királynő Krakkóban való tartózkodásához, amit magyar királynőként nem tudott biztosítani, így végül Hedvig (1374–99) örökölte a lengyel trónt.
     Hedviget ‒ aki később az uralkodók védőszentje lett – 1384-ben úgy kenték fel, mint az uralkodókat. Királyként említik az oklevelek is, mivel a kor hivatalos nyelve a latin, nem tett különbséget királynő és királyné közt.
     A 174–180 cm magas, vékony, szőke, magyar – lengyel–anjou származású gyönyörű szépségű hölgy csodás lelki életet élt, ám már négyéves korától el volt jegyezve az ausztriai II. Lipót fiával, Vilmos herceggel. Tekintve, hogy Lengyelországot állandóan veszélyeztették a pogány litvánok seregei, kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló 1385-ben házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában.
     A királynő két feltételhez kötötte válaszát, az egyik a litván nép kereszténységre való áttérése, a másik, hogy IX. Bonifác pápa felbontsa a Vilmossal meglévő jegyességét!
Hedvig égi jelként fogadta, hogy mindkettő megvalósult, olyannyira, hogy Jagelló keresztapja maga a pápa lett, akitől az Ulászló nevet kapta!
     Ezzel az 1386-ban megkötött friggyel, Lengyelországban két király uralkodott Hedvig és Ulászló. Annak ellenére, hogy külön irodáik és külön pecsétjeik voltak, az állami dolgokról közös okmány készült.
Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Egyben az ő személyével kezdődött Lengyelország legragyogóbb korszaka.
     Hedvig 1397-ben a krakkói egyetemen teológiai fakultást állíttat fel, melyhez híres professzorokat hívatott, miáltal Krakkó európai hírű lett. A tudósok munkáját sokra becsülte, támogatta és védelmezte. Lengyelre fordította a Szentírást és néhány szent életét.
     Hedvig érdeme, hogy Szűz Mária nevét elültette népe szívében, és hogy az Istenanyát Lengyelország Királynőjének kérte fel, miáltal népét megerősítette bensőséges hitében. (folytatása következik!)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

4.1 §. Mária hitéről
     Amiként a Szentséges Szűz anyja a Szeretetnek és a Reménynek, úgy anyja a Hitnek is: „Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménységnek” (Sir 24,24). És méltán mondja Szent Ireneusz: a kárt, melyet Éva hitetlensége okozott, Mária állította helyre rendíthetetlen hite által.
Megerősíti ezt Tertullian is: Éva hitelt adott a kígyónak, Mária pedig Gábrielnek. Amit Éva hitében vétett, azt Mária hitével eltörölte. Ezért mondja Szent Ágoston, hogy Mária beleegyezését adva az Ige megtestesülésébe, hite által megnyitotta az emberek számára az eget.
     Azért dicsérte Erzsébet is ezt a hitét a Boldogságos Szűznek: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45) Szent Ágoston pedig hozzáteszi: „Boldogabb Mária Krisztus hitének vételekor, mint Krisztus testének fogantatásakor.”
P. Suarez azt mondja, hogy a Szentséges Szűznek több hite volt, mint az összes embernek és az angyaloknak együttvéve.
     Látta Fiát a betlehemi istállóban és mégis hitte, hogy ő a Világ Teremtője. Látta születni és hitte örökkévalóságát. Menekíteni kellett Heródes elől és mégsem szűnt meg hinni, hogy ő a Királyok Királya. Látta, hogy szegény, hogy ételre-italra szorul és mégis hitte, hogy ő a Mindenség Ura. Szalmán feküdni látta és Mindenhatónak hitte. Tapasztalta, hogy beszélni sem tud és mégis hitte, hogy ő a Végtelen Bölcsesség. Hallotta sírását és hitte, hogy ő a mennyek országának öröme. Látta végül Jézust megvetetten és fölfeszítve meghalni, de azért legkevésbé sem ingadozott hitében, mint mások, hanem erősen hitte Mária, hogy az ő Istene az.
     „Jézus keresztje alatt ott állt anyja” (Jn 19,25). Ezt magyarázva így szól Szent Antonin: Állt Mária, mert fölemelte őt a hit, melyet rendületlenül megőrzött Krisztus istensége felől. Ez az oka a szent szerint annak is, miért hagynak csak egy gyertyát a nagyheti fekete zsolozsmák éneklése alatt égve. (173-174. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

3.2 §. Mária felebaráti szeretetéről
     Naziansi Szt Gergely azt mondja, hogy Mária vonzalmát az irgalmasság és szeretet által szerezhetjük meg leginkább. Miként Isten int minket: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36); úgy Mária is így szól összes gyermekeihez: Legyetek irgalmasok, miként én is, a ti Anyátok, irgalmas vagyok.
     Annyi bizonyos, hogy amiként mi gyakoroljuk a szeretetet felebarátunkkal, éppoly fokban lesz részünk Jézus és Mária irántunk való szeretetében: „Adjatok és akkor ti is kaptok… Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Lk 6,38). Adj a szegénynek és vedd a mennyeket – mondja Szent Method. Azért mondja az apostol, hogy a felebaráti szeretet boldoggá tesz mind ebben, mind a másik életben. Az ájtatosság pedig mindenre hasznos, ahogy meg van ígérve a jelen és jövő életben egyaránt (1Tim 4,8). Aranyszájú Szent János pedig a Példabeszédek könyve eme mondatának: „Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön” (Péld 19,17); – magyarázatául azt mondja, hogy segítsünk tehát a szegényeken és ezzel az Isten lesz adósunkká: Ha Istennek kölcsönözünk, adósunkká tesszük.
     Ó, irgalmasságnak szent Anyja, te mindenki iránt szeretettel teljes vagy, ne feledkezzél tehát meg az én nyomorúságomról se.
Ajánlj engem Istennek, hisz ő semmit sem tagad meg tőled.
Nyerj kérlek, számomra kegyelmet, hogy hasonló legyek hozzád szeretetben, követhessem a te Isten és felebarát iránt tanúsított szeretetedet. Ámen. (173. oldal)

3.1 §. Mária felebaráti szeretetéről
     Az Isten és a felebarátunk iránti szeretetre ugyanaz a parancs kötelez minket. »Az a parancsolatunk, mely szerint aki szereti Istent, szeresse felebarátját is«. (1Jn 4,21) Ennek az oka Szent Tamás szerint az, hogy az Istent szerető, szereti mindazt, amit Isten szeret.
     Genuai Szent Katalin így szólt egykoron Istenhez: Uram, te azt akarod, hogy szeressem felebarátomat is, de én nem tudok mást szeretni, csak Téged.
Isten pedig így felelt neki: Aki engem szeret, az szereti mindazt, amit én szeretek.
     Mivel pedig soha nem élt és nem is fog élni soha olyan, aki jobban szeretné Istent, mint Mária, ezért sohasem volt és nem is lesz, aki jobban szeretné felebarátját, mint Mária.
Krisztus maga a Szeretet a legnagyobb szeretettel töltötte be a Szent Szüzet, hogy megsegítse mindazokat, akik hozzá folyamodnak.
     Mária szeretettel teljes volt földi életében úgy, hogy kérés nélkül is segített a rászorulókon. Így tett a kánai menyegzőn is, mikor Fiát csodára ‒ a víz borrá változtatására ‒ kérte azzal, hogy feltárta előtte a család zavarát: »Nincs boruk!« (Jn 2,3). Amikor felebaráti szeretetből meglátogatta Erzsébetet: „Sietve ment a hegyes tartományba” (Lk 1,39).
    Nagy szeretetét jobban s nagyobb fokban már nem tanúsíthatta volna, mint amikor szent Fiát halálra adta a mi üdvösségünkért. Szépen mondja ezért Szent Bonaventúra: Úgy szerette Mária a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Szent Anzelm pedig így szól: Ó, áldott az asszonyok között, ki legyőzöd az angyalokat tisztaságra nézve és a szenteket felülmúlod a kegyesség tekintetében!
     Mária szeretete irántunk – mondja Szent Bonaventúra – korántsem hűlt ki vagy rövidült meg a mennyekben, sőt inkább növekedett: mivel most inkább látja mindnyájunk nyomorúságát. Azért írja a szent: Mária irgalmassága már akkor is nagy volt a nyomorultak iránt, amikor e földön járt; de sokkal nagyobb most, mikor már a mennyben uralkodik.
     Szent Brigittának pedig azt mondta egy angyal, hogy akik imádkoznak, Mária szeretete által nyerik el a kegyelmeket: Senki sincs, aki ne nyerne Mária édességéből áhítatot, ha kéri.
Bizony szegények volnánk, ha Mária nem imádkozna értünk! Jézus maga mondta egyszer Szent Brigittának: Ha Anyám imái közbe nem járnának, nem volna remény még az irgalmasságra sem!
     Boldog az, aki megszívleli tanításomat és figyel az én szeretetemre, hogy mások iránt gyakorolja azt az én követésemre – mondja Istennek Szent Anyja: »Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit«. (Péld 8,34). (171-172. oldal)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

2.5 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Minthogy Mária ily nagy szeretettel viseltetik Isten iránt, leginkább azt várja el tisztelőitől, hogy ők is szeressék Istent, amennyire csak tőlük telik. Ezt meg is mondta egy napon Folignói Szent Angelának, miután az megáldozott: »Angela, Fiam megáldott téged; igyekezzél tehát Őt annyira szeretni, amennyire csak képes vagy!« Szent Brigittához is így szólt egyik alkalommal: »Leányom, ha hozzám szeretnél hasonulni, szeresd Szent Fiamat!« Mária mit sem óhajt annyira, minthogy szeretetének tárgyát, Istent szeretve lássa.
     P. Novarinus felteszi a kérdést, miért kérte Mária az Énekek énekében az angyalokat, hogy vigyék hírül Urának, mennyire szereti Őt: »Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki, hogy beteg vagyok a szerelemtől!« (Én 5,8) »Tán Istennek nem volt tudomása, hogy mennyire szerette Őt a Boldogságos Szűz? Miért akarta, hogy szívének sebét feltárják szerelmese előtt, holott maga a szerelmese volt az, aki Őt megsebesítette«. (Lib. 4. n. 306.) A választ is ugyanő adja meg, miszerint Isten Anyja nem Istennek, hanem nekünk akarta tudtunkra adni szerelmét, hogy a mi szíveinket is áthassa az Isten iránti szeretet, amiként őt teljesen be is töltötte. Minthogy Mária szíve az Isten iránti szeretetben magasan lángoló Tűz, ennélfogva lángra lobbanthatja azok szívét is, akik őt szeretik, akik hozzá közelednek: »Mária kieszközli, hogy hasonlók legyünk hozzá« ‒ vélekedik Szent Bonaventura.
     Szienai Katalin Máriában az isteni szeretet tüzének hordozóját látta. Ha akarjuk, hogy mi is lobot vessünk e mennyei boldog lángnál, arra kell törekednünk, hogy imádsággal és lelkünknek Istenhez emelésével mindjobban közeledjünk szeretett anyánkhoz, Máriához.
     Ó Szeretet Királynéja Mária, te szeretetre legméltóbb, te legjobban szeretett és valamennyi teremtmény közt legjobban szerető, (ahogyan Szalézi Szent Ferenc nevez téged) ó Anyám! Te mindig teljesen át voltál hatva Isten szeretetétől, részesíts abban a kegyelemben, hogy egy szikra nekem is jusson e szeretetből! Te közbenjártál Fiadnál a lakodalmas népért, akiknek elfogyott a bora. És ne könyörögnél érettünk Istennél? Miértünk, akikben elfogyott az Isten iránt való szeretet, Akit pedig kötelesek lennénk szeretni? Mondd hát Szent Fiadnak: »Íme nincs szeretetük!« és nyerd meg ily módon számunkra a szeretet képességét! Semmi más kegyelmet nem kérek Tőled, csupán szeretetet Isten iránt. Ó Anyám, Jézus iránt való nagy szeretetedre kérlek, hallgass meg engem és könyörögj értem! (170-171. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

2.4 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Szűz Mária még álmában is tudatosan szerette Istent. E megállapításunknak alapul szolgál Szent Ágoston kijelentése miszerint, Ősszüleink is élvezték ezt az előjogot mindaddig, amíg megmaradtak ártatlanságukban: »Az alvók álma épp oly üdvhozó volt, mint az ébrenlévőknek az ébrenlét« (S. 5. in Jul. c. 9). Tehát nem szabad ugyanezt az Isten Anyjától sem megtagadnunk. Ez okból P. Suarez, Rupert apát, Szent Bernát és Ambrus ezt az előjogot neki is tulajdonítják: »Mialatt teste nyugodott ‒ mondja Szent Ambrus Máriáról ‒ azalatt lelke ébren őrködött« (Sib. 2. de Virg.), s így teljesedésbe ment nála, amit a bölcs előre hirdetett: »Mécsese el nem alszik éjjel«. (Péld 31,18) Szent Bernát szerint, mialatt Mária szent teste a nyugodt szendergésben gyűjtötte a szükséges erőket, a lelke Istenhez emelkedett, és tökéletesebben gyakorolta a szemlélődést, mint ébrenléte bármely szakában. Az Énekek énekében felkiálthatott a jegyessel: »Én alszom, de szívem vigyáz«, mert ‒ miként P. Suarez SJ. hozzáteszi ‒ álmában csak épp úgy az erények világát élte, mint akár ébrenlétében. »Egy szóval ‒ mondja Szent Bernát ‒ míg Mária itt a földön élt, megszakítás nélkül szerette Istent« (Tom. 2. Serm. 51. a. 3. c. 3.).
Valóban soha nem is cselekedett egyebet, csak amiről tudta, hogy Istennek tetszésére van. Nagy Szent Albert szerint joggal mondhatjuk, hogy Mária annyira el volt telve Isten szeretetétől, hogy itt e földön egyetlen teremtmény se lett volna képes őt ebben felülmúlni. (Lib. de laud. V. c. 96.) Villanovai Tamás állítása szerint Mária izzó szeretete, oly szép és tetszetős volt Isten szemében, hogy arra bírta Őt, hogy méhében emberré legyen; (Com. 5. in Nat. D) Szent Bernát. pedig így kiáltott fel: »Íme egy szűz, aki erényeivel megsebezte és meghódította Istenének Szívét!« (T. 2. Serm. 61. a. I. c. 4.) (169-170. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

2.3 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Villanovai Szent Tamás azt állítja, hogy ama csipkebokor, amelyet Mózes égni látott anélkül, hogy elégett volna, Mária előképe volt. Szent Bernát pedig megemlíti, hogy Szent János a Jelenések könyvé-ben Máriát a Napba öltözve látta: »És nagy jel tűnt fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete a Nap«. (Jel 12,1) Mária ugyanis a szeretet által oly szorosan egybeforrt Istenével, ahogy gyarló teremtmény már nem képes Istennel bensőbben egyesülni. (Serm. in Sign. magn.)
     Szent Bonaventura azt állítja, hogy Máriát sohasem kísértette meg a po-kol, mert amint a legyek elmenekülnek a nagy tűz elől, úgy Mária szeretettől lángoló szíve is elűzi az ördögöket, akik sohasem merészkedtek hozzá közeledni. (T. 2, serm. 51. a. 3.) Ugyanezt mondja Richárd is: »A Boldogságos Szűz a sötétség hatalmai előtt rettenetes, úgyhogy soha nem merészkedtek közeledni hozzá, hogy megkísértsék, mert a szeretet lángoló tüze elűzte őket«*. (Part. 2. c. 26. in Cant.) Mária kijelentette Szent Brigittának, hogy itt a földön nem volt más gondolata, más kívánsága, más öröme, csupán Isten. P. Suarez szerint a Szent Szűz, Isten folytonos szemlélete közt élt e földön és megszámlálhatatlanok voltak szeretetindulatai, melyeket magában ébresztett. (Tom. 2, in 3. p. d. 18. s. 4.) Mégis, a jámbor Bástisi Bernát kijelentése jobban tetszik nekem; ez ugyanis azt állítja, hogy Mária nem ismételte egymás után a szeretet-indulatait, hanem a különös kegyelem következtében, élete minden pillanatban állandó szeretet-indulatban szerette Istent. (P. 2. Serm. 4. de Nat. V.) E királyi sas folyton az igazság isteni Napjára irányította szemeit, úgyhogy Damiáni Szent Péter szerint külső foglalatosságai nem akadályozták Isten iránti szeretetében. (Serm. I. de Nat. Virg.) »Az illatáldozatok oltára ‒ mondja Szent Germán ‒ minden tekintetben előképe volt Máriának, mert azon sem aludt ki soha a láng, mely rajta éjjel-nappal égett«. (169. oldal)
__________________________
* "Ne csak ímmel-ámmal tegyétek azt, amit tesztek! Égjen, mint a csipkebokor, mely égett, de el nem égett. Ilyen áldozat kell Nekem, mely soha el nem ég, és szeretettől égő tüze Hozzám ér.” (Az Úr szavai, Szeretetláng Lelki Napló II/108-109)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

2.2 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Szent Bernát szerint az isteni szeretet oly mélyen hatotta át Mária szívét, hogy abban semmi nem volt, amit a szeretet maradéktalanul át ne hatott volna, úgyhogy minden fogyatkozás nélkül teljesítette Isten legelső parancsát (Serm. 29, in Cant.).
     Ezért hát teljes joggal sóhajtotta a Szent Szűz: »Enyém a kedvesem, és én az övé!« (Én 2,16), s ez okból jöhettek le Richárd véleménye szerint maguk a szeráfok is az égből, hogy Máriának szeretettől lángoló szívétől tanulják meg, miképpen kell Istent szeretni. Isten, aki maga a szeretet (1Jn 4,16) azért jött e világra, hogy mindnyájunkban felszítsa Szent Szeretet Tüzét. Egyetlen szívben sem lobbantott fel akkora nagy szeretetet, mint Anyjáéban. A Boldogságos Szűz ugyanis, teljesen szabad volt minden földi vonzalomtól, ennélfogva szíve is a legfogékonyabb volt az isteni Szent Tűz iránt. Ezért is kiáltott fel Szent Jeromos: »Isten szeretete teljes egé-szében lángra gyújtotta őt, úgyhogy semmi sem volt képes elhomályosítani érzelmeinek tisztaságát; állandó öröm volt benne a szeretet, és ittas volt a szeretet túláradásától« (Sem. de Ass.) Ennélfogva Mária szíve, miként az Énekek éneke mondja, csupa tűz és láng volt: »a szikrája izzó (szeretet), az Úrnak lángja!« (Én 8,6) Szent Anzelm szerint »Tüzes azért, mert belül ég a szeretettől, és lángoló azért, mert kifelé az erények gyakorlatában nyilvánul meg«. Mária tehát, midőn még a földön élt és Jézust karjaiban hordozta, joggal mondhatta: »tűz vagyok, aki Tüzet hordok«, és egyértelműbb joggal mondhatta, mint az a nő, aki Hippokrates tanúsága szerint tényleg tüzet vitt a kezében. Szent Ildefonz szerint Mária a Szentlélektől izzott, mint vas a tűzben, olyannyira, hogy nála csak a ˮszent zsarátnok lángjaitˮ, mintegy az isteni Szeretet Tüzét lehetett érezni. (De Ass. Orat. I.) (168-169. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

2.1 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Szent Anzelm szerint minél nagyobb a szív tisztasága, annál nagyobb a szeretet Isten iránt. Minél tisztább egy szív, minél kevésbé van eltelve önmagával, annál nagyobb szeretettel fog Isten iránt lángolni. Mivel Mária oly alázatos, önmagát oly kevésre becsülő volt, azért volt oly nagy szeretettel eltelve Isten iránt ‒ annyira ‒, hogy mint Szent Bernát mondja: jobban szerette Istent, mint az összes angyalok és emberek. Joggal nevezi Szalézi Szent Ferenc Máriát a Szeretet Királynéjának.
     Isten megparancsolta az embereknek, hogy Őt (Istent) teljes szívükből szeressék: »Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből«. (Mt 22,37) »E parancsot azonban ‒ mondja Aq. Szent Tamás ‒ nem itt a földön, hanem csak az égben fogjuk teljes mértékben betölteni«. (Summa 2. 2 qu. 24. a. 7. et 8.) Nagy Szent Albertnek erre vonatkozó megjegyzése szerint helytelen eljárásnak tetszik Isten részéről, hogy olyan parancsot adott, amelyet senki sem képes tökéletesen betölteni az emberek közül. S valóban ez az eset forogna fenn, ha az Ő isteni Anyja a szeretet parancsát ‒ egyedüliként ‒ a legtökéletesebben be nem tartotta volna. (Super Miss. c. 76.)
     Szent Viktorról nevezett Richárd megerősíti ezt, mondván: Ami Emmánuelünk Anyja tökéletes volt, mivel az összes erényeket a legmagasabb fokban magáénak mondhatta. Vajon ki teljesítette valaha oly gyönyörűen ezt a legfőbb parancsot: »Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből«, mint Mária? Isten szeretete oly hatalmasan lángolt e szívben, hogy nem volt abban hely semmiféle fogyatkozás számára. (Lib. 2. de Em. c. 29.) (167-168. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

1.4 §. Mária alázatossága
     Midőn Folignói Boldog Paula egy napon elragadtatásba esett, Isten megismertette vele Mária alázatosságát. A szent közölte gyóntatójával a dolgot: az csodálkozásában egészen magánkívül, így kiáltott fel: »Tisztelendő Atyám, ó mily nagy Mária alázatossága! Úgy tűnik számomra, hogy nincs a világon egyetlen ember sem, akinek az alázata csak a legcsekélyebb mértékben is mérhető lenne, a Szűzanya alázatosságához«.
     Egyik napon az Úr Szent Brigittának (Revel. lib. I. c. 29.) egy látomásban két asszonyt mutatott, akiknek egyike dölyfösen és teljes pompában jelent meg. Ez a kevélység – mondá neki az Úr. A másik azonban, aki lesütött szemekkel mindenki iránt szolgálatkészen, egyedül Istent hordozva szívében és saját semmiségének teljes tudatában látsz, az az alázat, akit Máriának hívnak. Ezzel Isten tudtára akarta adni, hogy az ő szent Anyja olyannyira alázatos, hogy egyenesen jelképéül szolgálhat az alázatosságnak.
     Nyssai Szent Gergely szavai szerint, nem kételkedhetünk abban, hogy a bűn miatt megromlott természetünknek, egyetlen erény gyakorlása sem nehezebb, mint az alázatosság. Márpedig soha nem leszünk Máriának igazi fiai és gyermekei, ha nem leszünk alázatosak. »Ha nem utánozhatod a Boldogságos Szűz Mária szüzességét ‒ mondja Szent Bernát ‒ utánozd legalább az alázatát«. (Hom. I. sup. Miss. est.) Mária elfordul a kevélyektől és csak az alázatosakat hívja magához: »Aki kicsiny és tudatlan, jöjjön hozzám!« (Péld 9,4) Richárd mondja: »Mária az alázatosság palástja alatt védelmez meg bennünket«. S ezt Isten Anyja maga nyilatkoztatta ki Szent Brigittának, midőn így szólt hozzá: »Gyere te is leányom és rejtőzz el palástom alá! E palást az én alázatosságom«. Majd hozzátette, hogy alázatosságának szemlélése védő palást, mely meleget ad, de csak azt melegíti, aki azt hordja és nemcsak szóval, hanem ténylegesen is! Végül így fejezte be: »Öltsd fel tehát magadra, ezt az alázatosságot, kedves leányom!«
     Ó mennyire kedveli Mária az alázatos lelkeket! A Boldogságos Szűz közel áll oltalmával azokhoz ‒ mondja Szent Bernát ‒, akik hozzá folyamodnak, különösen ha az alázatosságban és a tisztaságban hasonlítanak hozzá. A szent figyelmeztet mindenkit, hogy aki Máriát szereti, legyen alázatos: »Ha szeretitek Máriát, akkor törekedjetek szert tenni erényeire«. (In salve Reg.)
     Marino jezsuita, Mária iránti szeretetből gyakran tisztogatta a lakását és összeszedett benne minden szemetet. Egy napon, megjelent neki az Isten Anyja és e szavakat intézte hozzá, mintha csak egy elvégzett  szolgálatért mondott volna köszönetet: »mily nagyra becsülöm alázatos cselekedetedet, melyet irántam való szeretetből végzel!« (P. Nieremberg által írt életrajzából).

     Ó Királynőm! Lehetetlenség, hogy igazán fiad lehessek, ha nem leszek alázatos! De lásd a bűneim, melyek hálátlanságra vezettek Istennel szemben, még kevéllyé is tettek. Segíts tehát ó Anyám, és érdemeid által eszközöld ki számomra az alázatos-ság kegyelmét, hogy ez által a te igazi gyermeked lehessek! Amen. (166-167. oldal)

1.3 §. Mária alázatossága
     Az alázatos, szolgálni is akar másoknak; ezért Mária is három hónapon át segített Szent Erzsébetnek. »Erzsébet csodálkozott azon, hogy Mária hozzá jött ‒ mondja Szent Bernát ‒, de még inkább nőtt csodálkozása, mikor látta, hogy Mária nem azért jött, hogy kiszolgálják, hanem azért, hogy Ő szolgáljon«. (Serm. de Nat. Virg.)
     Az alázatosak visszavonulnak és mindenütt az utolsó helyet választják maguknak. Szent Bernát megjegyzi, hogy Mária egy ízben beszélni óhajtott Jézussal, midőn éppen egy házban tanított, de nem mert az Ő engedelme nélkül belépni. (Mt 12, 46) Alázatból választotta magának az utolsó helyet az apostolok közt az étteremben is, mert miként Szent Lukács mondja: »Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával«. (Apcsel 1,14) Nem gondolhatjuk, hogy Szent Lukács félreismerte volna Jézus Anyjának magas méltóságát, minél fogva első helyen kellett volna említenie az Utolsó Vacsora termében. A szent evangélista azért nevezi utolsó helyen ‒ mert Mária az apostolok és asszonyok mögött választott helyet ‒, mivel figyelemmel volt a helyre, melyet ki-ki elfoglalt. »Méltán lőn az utolsóból első ‒ fűzi hozzá Szent Bernát ‒, mert önmagát utolsónak tette, holott ő volt az első«. (Serm. sup. Sign. magn.)
     Tekintve, hogy az alázatos lelkek szeretik a megvettetést, következésképp nem is olvashatjuk, hogy Mária Virágvasárnapján jelen lett volna Jeruzsálemben, midőn a nép az ő Fiát oly nagy tisztelettel, pálmaágakkal dicsőítette. Ellenben nem mulasztotta el, hogy isteni Fiának megfeszítésénél a Kálvárián jelen legyen! Ezzel szemben kitette magát a szidalmaknak és annak, hogy őt egy elítélt anyjának tekintsék, akinek a gonosztevők halálnemével kellett meghalnia. Maga Mária mondotta egy ízben Szent Brigittának: »Lehet-e nagyobb megvettetés, minthogy bolondnak néztek engem, mivel a legszükségesebbeket is nélkülöztem és önmagamat minden másnál méltatlanabbnak ismertem el? Ilyen természetű volt az én alázatosságom, s ebben leltem örömömet, mert egyedül csak isteni Fiamnak akartam tetszeni«. (165-166. oldal)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

1.2 §. Mária alázatossága
     Alázatosságunkat bizonyíthatja, ha az Istentől nyert természetes adományokat rejtegetni iparkodunk. Mária is el akarta titkolni az Isten anyjává való kiválasztatásának kegyelmét Szent József előtt, bár szükségesnek látszott a felvilágosítás, hogy legalább szegény jegyesét a szüzességében való kételkedéstől és a lelki zavaroktól megmentse. De Szent József egyfelől képtelen volt Mária szüzességében kételkedni, másrészt azonban a titkot nem ismervén, de a tény miatt arra gondolt, hogy elbocsátja Őt. (Mt 1,19) Bizonnyal meg is tette volna, ha az angyal fel nem világosítja, hogy jegyesét a Szentlélek ereje ragyogta be.
     Az igazán alázatos lélek a dicséretet se óhajtja, hanem minden megtiszteltetést Istenre vonatkoztat. Mária ezért ijedt meg, amikor Gábriel angyal magasztalta őt!
Nem reagált másként Erzsébet magasztalásakor sem: »Áldott vagy te az asszonyok között! Hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Boldog vagy, mert hittél!« (Lk 1,42-45) Mária tüstént Istenre vonatkoztatta e magasztalásokat és eme alázatos dicsőítő énekkel felelt: »Magasztalja lelkem az Urat«. (Lk 1,46), mintha csak így szólt volna: »Te dicsérsz engem, Erzsébet, ám én azonban az Urat dicsérem, aki egyedül méltó minden dicséretre. Te csodálkozol azon, hogy hozzád jövök? Én pedig Isten jóságát csodálom, akiben egyedül bírok örvendezni: »Örvend lelkem üdvözítő Istenemben«.Te magasztalsz, mivel hittem? Én pedig magasztalom Istenemet, aki semmiségemet felemelte, »mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát«.
     A Boldogságos Szűz egy napon így szólt Szent Brigittához (Revel. lib. 2. c. 23.) »Miért aláztam meg mélyen magam? Miért érdemeltem ki oly nagy kegyelmeket? Mert beláttam és tudtam, hogy magamtól semmi vagyok és nincs semmim. Ezért nem vettem figyelembe, ha dicsértek engem és csak azt akarom, hogy Azt magasztalják, aki engem teremtett és aki nekem mindent adott«.
     Szent Ágoston, Mária alázatosságának szemlélésénél így kiáltott fel: »Óh valóban boldog alázat, mely nekünk Istent szülte, mely megnyitotta az eget, s megszabadította a lelkeket a pokoltól!« (Serm. 35. de Sanctis.) (164-165. oldal)

A Hold vörösen fénylik

A Hold vörösen fénylik,

a Nap néha meg-megáll:

nem tudjuk, mi lesz ma,

és holnap még mi vár.

*

Izzik a gyűlölet,

a népek buszra várnak:

London sugárútján

mészárosok járnak.

*

Este az ég alján

villóznak a fények:

Stockholm szűk utcáin

autók, házak égnek.

*

Omlanak a tornyok

a régi, s új világban:

széttépett emberek

Boston városában.

*

Az öregek rettegnek,

a fiatalok félnek:

a gyilkosok hódolnak

a Sátán jelének.

*

Lesz-e szép, új világ,

vagy az ördög nevet,

hogy a városokból

Isten kiűzetett.

*

Az Új-Szodomában

ember-arcú férgek

szolgálnak röhögve

a Bűn-istenének.

*

A Hold vörösen fénylik,

a földből láng tör elő:

az Új-Szodomára

hull a tüzes eső.

* 

A.D.2013.05.27.©JóB

SZENTEK AZ ÉLETÜNKBEN

      Sokan nem is tudják, mekkora segítséget nyújtanak szentjeink, s hogy milyen igazi, nagy közbenjárók ők Isten és ember között. Mindenkinek lelkéhez közel áll egy-egy szent, s ha tiszteljük is az összeset, érezzük, kikkel rokonszenvezünk leginkább. Nem mi választjuk, hanem Isten küldi nekünk szentjeit segítőül, azokat, akikre rezonál a lelkünk.
     Egyik nap férjem izgatottan telefonált, hogy imádkozzam, mert ellopták a Nagycsarnokban a tárcáját. Ugyan nem sok pénz volt benne, de mindennemű irat (jogosítvány, személyi, stb.) ott volt. A csarnokban hangosbemondón kiabálták be a tárca lopását. Férjem letörve jött haza, hogy semmi eredmény.
     Elvonultam imádkozni. A végén hirtelen eszembe jutott Szent Rita, aki a megoldatlannak tűnő helyzetek, valamint eltűnt tárgyak szentje. Könyörögve fordultam közbenjárásáért.
     Fél óra múlva telefonált férjemnek a Szent Mihály templom sekrestyése és miután azonosította férjem személyét, elmondta, hogy egy tárcát talált, tele irattal, személyes holmival, menjen be érte és vegye át.
Férjem megkérdezte, hogy hol találta meg?
– A Szent Rita mellékoltárára tették le! – volt a válasz.
     Döbbenetes élményként hatott ránk. (A tárcából nem hiányzott semmi!)
Csodálatos Istenünk van, Aki szentjeink imáit meghallgatja és segítségünkre siet az ő kéréseikre!
     Éljünk ezzel a lehetőséggel, forduljunk bizalommal a szívünkhöz közelálló szentjeinkhez közbenjárásért!
Ők jó barátaink és örülnek, ha segítségünkre lehetnek a mennyből.
     Köszönjük nekik!                                            (Horváth Mária)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

1.1 §. Mária alázatossága
     Az alázatosság ‒ tanítja Szent Bernát ‒ alapja és megőrzője a többi erénynek és joggal, mert alázatosság nélkül egyetlen más erény sem foglalhat helyet a lélekben. Birtokoljon bár egy lélek minden erényt, ezek mind elpusztulnak, mihelyt az alázatosság kivesz belőle!
     »Isten olyannyira kedveli az alázatosságot ‒ így ír Szalézi Szent Ferenc Szent Chantal Johannának ‒, hogy tüstént odasiet kegyelmével, ahol észreveszi«. Krisztus eljövetele előtt ez a gyönyörű és oly szükséges erény ismeretlen volt. Isten Fia eljött e világra, hogy azt bemutassa nekünk, s azt akarta, hogy főként ebben igyekezzünk Őt utánozni: »tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű«.(Maté 11,29) Mária, Jézus első és legtökéletesebb tanítványa volt az összes erényekben, főként pedig az alázatosságban, s éppen ezzel az erényével érdemelte ki, hogy minden teremtmény fölé emeltessék.
     Szent Mechtildnek nyilatkoztatott ki, hogy az alázatosság volt az első erény, amelyet Mária legzsengébb korától fogva különös módon gyakorolt!
     A szívbeli alázat legelső vonása, hogy önmagunk felől lekicsinylő véleménnyel vagyunk. Mária oly csekély véleménnyel volt önmagát illetőleg, hogy magát senki elé sem helyezte ‒ miként erről Szent Mechtild tanított ‒, bár felismerte, hogy több kegyelemben részesült, mint mások; Salzburgi Szent Rupert apát pedig a Szentírás szavait magyarázván: »Megsebezted szívemet, húgom, mátkám! Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével«. (Én 4,9) azt állítja, hogy a jegyes szerény tekintete nem egyéb, mint Máriának önmaga felől táplált alacsony véleménye, mellyel Istennek szívét megsebezte. (In d. I. Cant 4.) A Boldogságos Szűz persze nem tarthatta magát bűnösnek, mivel az alázatosság Szent Terézia szavai szerint az igazságban áll. Mária pedig tudta, hogy Ő Istent soha nem bántotta meg; azt is be kellett önmaga előtt ismernie, hogy Istentől több kegyelmet nyert másoknál, mivel egy alázatos szív éppen azért ismeri fel az Úrtól nyert különös kegyelmeket, hogy aztán annál inkább megalázhassa magát; Istenének hatalmáról és jóságáról bírt nagy ismerete révén. Azonban annál inkább megtudta becsülni az Isten Anyja, a maga alacsonyságát és épp ez oknál fogva alázkodott is meg jobban másoknál. Az Énekek énekében így kiált fel a jegyessel: »Ne csodálkozzatok, hogy lebarnultam, hogy a nap megbarnított!« (Én 1,5) szavakat Szent Bernát következőképp magyarázza: »Aki Istenhez közeledik, úgy találja, hogy fekete; ami onnan ered ‒ fűzi hozzá a szent ‒ a Boldogságos Szűz is a maga semmiségét állandóan Isten fenségéveI hasonlította egybe«. Miként egy koldusnő se lesz büszke arra, hogy őt új ruhába öltöztették, hanem ellenkezőleg, még inkább megalázkodik jótevője előtt, mert az adomány csak szegénységét juttatja eszébe: úgy Mária is, minél több kegyelemmel halmoztatott el, annál jobban megalázkodott, mert mind e bőség csak arra emlékeztette őt, hogy minden ajándék Istentől ered. Azért is így szólt a bencés rendi Szent Erzsébethez: »Tudd meg, hogy mindenkoron igen nyomorultnak és az isteni kegyelemre méltatlannak tartottam magam«. (Ap. S. Bonav. de Vit. Christ.) Szienai Szent Bernát szavai szerint nem volt teremtmény, ki mélyebben alázkodott volna meg mint Mária, de nem is volt a teremtmények közt egy sem, ki nálánál jobban felmagasztaltatott volna. (T. 2. serm. 51. c. 3) (163-164. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

A Boldogságos Szűz Mária erényei
     Szent Ágoston azt mondja, hogy legbiztosabban úgy nyerjük meg a szentek pártfogását, ha lehetőségeink szerint követjük őket. Ha látják ugyanis, hogy utánozni próbáljuk, ha nem igyekszünk megvalósítani azon erényeket, melyeket ők is gyakoroltak, kényszerítve érzik magukat, hogy értünk imádkozzanak. Ha a Szentek Királynéja ‒ a mi hatalmas szószólónk ‒, egy lelket kiszabadít az ördög karmai közül, akkor elvárja tőle, hogy kövesse őt. Másként ugyanis nem tudná a kegyelmekben megtartani a lelket, a test ugyanis bűnös hajlamaival ellenállna neki. Mária boldognak hívja azt, aki őt utánozni törekszik: »Most pedig gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat!«. (Péld 8,32)
     Aki szeret valakit, az vagy hasonló a szeretett személyhez, vagy igyekszik hasonlóvá lenni hozzá, amiként a közmondás is tartja: »A szeretet vagy talál, vagy készít magának rokon lelkeket«. Ezért figyelmeztet bennünket Szent Jeromos is, hogyha szeretjük Máriát, követni tartozunk őt, mert ez a legnagyobb szolgálat, amelyet iránta tanúsíthatunk. (S. de Ass. ap. Lohn.) Richárd azt mondja, hogy csak azok igaz fiai Máriának, és csak azok érdemlik meg e szép nevet, akik úgy törekszenek élni, ahogyan Ő élt. »Legyen gondja a fiúnak arra ‒ fejezi be Szent Bernát ‒, hogy Anyjához hasonlóvá legyen, ha kegyét megnyerni óhajtja; mert csak akkor fog Mária velünk fiaiként bánni és nekünk kedvezni, ha iránta való tiszteletünket látja életünkön«.
     Bár az evangéliumokban kevés feljegyzést találunk Mária erényeiről, mégis megtudhatjuk belőlük, hogy Mária malaszttal teljes volt. Ebből elegendőképp kitűnik, hogy Ő az összes erényeket hősi fokban birtokolta. Szent Tamás szerint minden szent egy-egy erényben tűnt ki, a Boldog-ságos Szűz Mária azonban az összes erényekben tökéletes volt és éppen ezért példakép számunkra. (Op. 8.) Szent Ambrus is arra tanít, hogy Mária élete egyedül elégséges mintakép mindenki számára. Azért e szavakkal serkent bennünket: »Eszményképként lebegjen szemetek előtt Mária szüzessége és élete, melyből az összes erény ragyogó példája tündököl felétek. Tekintsetek rá, mint földi vándorlástok mintaképére és róla ismerjétek fel, mit kell magatokon javítani, mit kell kerülni, mit kell megtartani«. (Lib. 2. de Virg.)
     Mivel a régi atyák véleménye szerint az alázatosság alapja a többi erénynek, lássuk mindenekelőtt, mily nagy volt Isten Anyjának alázatossága. (162-163. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Mily édes Mária neve mind életünkben, mind halálunk óráján 7.
     Kérjük Istent, részesítse a kedves olvasót ama nagy kegyelemben, hogy az utolsó szó, amely ajkára jön, Mária neve legyen! Szent Germán is azt kérte az Úrtól, hogy isteni Anyjának neve legyen az utolsó szó, mely nyelvét megmozgatja! (Orat. 6. de Ann. Virg.) Óh édes halál, ó nyugodt halál, melyet üdvünk neve kísér!
     Ó édes királynőm és Anyám! Te tudod mennyire szeretlek és szeretem a te Szent Neved is. Eltökélem magamat és remélem, hogy segítségeddel képes leszek hű maradni elhatározásomhoz, hogy Szent Nevedet amíg élek, de különösen halálom óráján gyakran hívom segítségül!
     Fejezzük be tárgyunkat Szent Bonaventura gyengéd imádságával: »Ó áldott Szűz, ha lelkem majdan elhagyja ez árnyékvilágot, dicsőséges Neved elhangzására jöjj elém és zárj karjaidba! Vigasztalj majd akkor engem ó Mária, kedves jelenléteddel, s légy számomra lépcső az égbe vezető úton! Eszközölj ki részemre bocsánatot és örök nyugodalmat! Ó hatalmas szószólóm Mária, meg kell védelmezned tisztelőidet és közben kell járnod érdekükben Krisztus ítélőszékénél!« (Psalt. Deip)

Imádság
     Ó Istennek hatalmas Anyja, édesanyám Mária! Add, hogy mindig segítségül hívhassam szent és hatalmas nevedet, mert a te neved védője az élőknek s üdve a haldoklóknak. Ó legtisz-tább Szűz Mária, ó legédesebb Szűz Mária, tedd, hogy neved a mai naptól fogva lélegzetvételem legyen!
     Ó szeretett Anyám Mária, ó szerelmes Jézusom! Bár élne állandóan az én szívemben és minden ember szívében édes nevetek. Ó Megváltó Jézusom, ó anyám Mária! Ha majdan halálom órája közeleg, melyben szegény lelkem elhagyja e világot, kérlek, adjátok meg nekem érdemeitekért ama kegyelmet, hogy utolsó szavaim, miket akkor váltig ismételgetni óhajtok, ezek legyenek: s Szeretlek benneteket. Jézus és Mária nektek ajándékozom szívemet és lelkemet! Amen. (160. oldal)

Határok nélkül

A szeretet határok nélkül
Lángra lobban rendkívül,
Ha az ember legyőzi önmagát,
Mert bennünk van a távolság.
Szeretetláng lobogj!
A szívünkben dobogj!
Egyre jobban lángolj!
Világíts messze…távol…!
S vidáman énekelj!
Az Úr elé térdepelj
Hálát adni mindenért,
És fohászkodj másokért!
Hogy megtalálja a fényt
És soha-soha ne adja fel a reményt.
Segítse az elesett szegényt,
Kövesse az Isteni erényt!
Mert csak a szeretet,
Ami legyőzi a veszélyt,
S kialszik a gyűlöletláng,
Határok nélkül lobog a szeretetláng!

Trombitásné Morvai Teréz
2016. április 16.

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Mily édes Mária neve mind életünkben, mind halálunk óráján 6.
     Az eddig elmondottakból láthattuk, hogy Mária édes szent neve ‒ az általa nyert sok kegyelemnél fogva ‒, mennyire kedves az őt tisztelők számára. Sokkal édesebb azonban e név a haláluk óráján, mert nyugodt és szent halált biztosít nekik.
     P. Sartorius Caputo jezsuita atya állandóan figyelmeztette azokat, akik haldoklókhoz mentek, hogy gyakran hangoztassák előttük a Mária nevet, mert úgymond elegendő, ha valaki halála óráján e nevet kiejti, s minden ellensége elhagyja az illetőt s aggodalmaiban vigaszra lel.
     Lelliszi Szent Kamil is figyelmeztette rendtársait, emlékeztessék a haldoklókat, hogy Jézus és Mária nevét hívják segítségül. Maga is megszívlelte halála óráján e tanácsot éspedig igen tökéletes módon ‒ miként, élettörténetében olvashatjuk, Jézus és Mária nevét ugyanis oly gyengéd áhítattal hívta segítségül, hogy mindenkit szeretetre gyújtott, aki csak hallotta. Amint kiadta lelkét, szemei Jézus és Mária két képére voltak függesztve; kezeit keresztbe tette, arcán pedig mennyei nyugalom sugárzott; utolsó szavai Jézus és Mária édes neve volt.
     Kempis Tamás szerint Jézus és Mária legszentebb nevének segítségül hívása, önmagában is rövid ima, amely az elmét nem fárasztja, édes érzelmeket kelt és emellett tökéletesen alkalmas, üdvünk ellenségeinek távol tartására!
»Boldog az ‒ kiált Szent Bonaventura (Spec. B. V.) ‒ aki szereti a te nevedet, ó Istennek szent Anyja! A te neved oly magasztos és oly csodálatos, hogy nem kell tartania az ellenség támadásaitól annak, aki hajlandó azt halála óráján segítségül hívni«.
     Boldognak mondható, aki úgy halhat meg, mint Ascoli Szent Fulgens, aki a következő szavakkal adta ki lelkét: »Ó Mária, Mária, legszebb az asszonyok közt, veled együtt akarok az égbe bemenni!« Vagy mint a ciszterciek rendjéből való Szent Henrik, aki a rendi évkönyv szerint (1109. évből) ugyanabban a pillanatban halt meg, midőn Mária nevét kiejtette. (159. oldal)

Krisztusban szeretett Testvéreink!

     Ezúton szeretnélek meghívni Benneteket, és általatok a lehető legtöbb embert, hogy a Sziklatemplomban vagy lélekben közösségben imádkozzunk a világ békéjéért.
Európa hitbeli megerősödéséért, a Közel-Kelet és a világ békéjéért, valamint a vallási üldözések áldozataiért és az üldözőkért tartanak engesztelő szentségimádást és imavirrasztást a budapesti pálos Sziklatemplomban.

     "A Magyar Pálos Rend küldetésének része, hogy az imádsággal és az engeszteléssel szolgáljon, ezért nagy örömmel fogadtuk el a meghívást a békeimádság elindítására" - mondta Csóka János a pálos rend tartományfőnöke a Mária Rádióban. "Az üldözőkért való imádság nagyon fontos, hiszen akit üldöznek, bajban van, de aki üldöz, az még nagyobb bajban van. Hiszen, aki tiszta szívvel vállalja Krisztus követését, és ezért üldözik, annak Jézus megígérte a Mennyországot, de aki az üldözést végrehajtja, nagyon távol áll ettől. Az értük való imádságban azért kell fohászkodnunk, hogy aki most még üldözi, megtalálja Jézus Krisztust."

     Az imádságot Győrfi Szabolcs pálos szerzetes vezeti, aki így fogalmazta meg az imádság célját: „Szívünkben hordozzuk ezt az imádságot. Szívünkön viseljük azt a szándékot, hogy Európáért, a világ békéjéért imádkozzunk. Azoknak a problémáknak a megoldásáért könyörgünk, melyek vallási területen sújtják a világot. A világban zajló folyamatokat figyelve úgy érezzük, szívünk legmélyéből kell szólni a Jóistenhez, össze kell fognunk katolikus és nem katolikus keresztény testvéreinkkel, hogy együtt imádkozzunk a világ békéjéért.”
"Jézus itt van velünk a bárkában. Ne féljünk hozzá fordulni." - így biztatta elmélkedésében a hallgatókat Bátor Botond pálos szerzetes, hargitafürdői házfőnök, hogy a nehéz pillanatokban, a megoldhatatlannak látszó helyzetekben ne féljünk Krisztust segítségül hívni.
Krisztus felé fordulunk ebben az imádságban, mely egyszersmind csatlakozik Ferenc pápa békéért mondott fohászaihoz, és imáink elkísérik konkrét cselekedetei során.

     A Magyar Pálos Rend mindenkit hív a közös imádságra, engesztelésre július 1-jén, első pénteken, Sarlós Boldogasszony vigíliáján az esti szentmise és befejező imaóra után.
Az imádság este fél 10-kor kezdődik és hozzávetőleg 2 óra hosszan fog tartani. Annak érdekében, hogy ne zavarják meg az áhítatot, a templomot kezdéskor bezárják és a befejezés után nyitják ki.

     A pálos testvérek és a szervezők szeretettel várnak minden testvérünket, aki töredelmes szívvel imádkozna, virrasztana az Oltáriszentségben köztünk lévő Úr Jézus előtt az Ő Szent Anyja közbenjárását kérve.
     Kérlek, hogy csatlakozz a pálos testvérekhez és hozzánk július elsején a Sziklatemplomban, vagy otthon lélekben a magán imádságodban.

     És kérlek, ne feledkezz el imádkozni Ferenc pápáért és a Magyar Pálos Rendért!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Mily édes Mária neve mind életünkben, mind halálunk óráján 5.
     Kövessük tehát mindenkoron Szent Bernát tanácsát, aki így figyelmeztet bennünket: »Valahányszor az isteni kegyelem elvesztése fenyeget, Máriára kell gondolnotok, az Ő és Jézus nevét kell segítségül hívnotok, mert e két név olyan, melyet soha nem volna szabad egymástól elválasztanunk. Bár sose hiányoznék e két édes és hatalmas név szívünkből s ajkunkról! Mert csakis ezek kölcsönözhetik számunkra a szükséges erőt, hogy a kísértésekben helytálljunk és azokat mindenkor legyőzzük«. (Hom. 2. sup. Miss.)
     Jézus igen sok kegyelmet ígért azoknak, akik nagy áhítattal viseltetnek Mária neve iránt. Egy napon ugyanis megjelent Szent Brigittának isteni Anyjával, és tudtára adta, hogy három különös kegyelemben részesül az, aki Mária nevét bizalommal és erős javulási szándékkal kiejti: nevezetesen őszinte bánatot nyer a bűnei fölött és még itt a földön eleget tesz értük; erőt nyer a keresztény tökéletesség elérésére és végül Isten az égben, részesévé teszi az örök mennyei dicsőségének. Ekkor az Úr Anyjához fordult e szavakkal: »Lásd szeretett Anyám! Szavaid oly édesek és kedvesek előttem, hogy bármit kérnél is, meg nem tagadom tőled«. (Revel. lib. I. c. 10.)
     Szent Efrém azt állítja, hogy Mária neve a mennyország kapujának kulcsa annak, aki áhítattal segítségül hívja (In deprec. ad Virg.), ennél fogva Szent Bonaventura joggal nevezhette Máriát mindazok üdvének, akik hozzá folyamodnak, úgyhogy azonos értelmű: a Mária nevének segítségül hívása és az üdvözülés.
     Szent Jordán szerint is »e szent és édes név segítségül hívása itt e földön a kegyelmek túláradó bőségét, az égben pedig egykoron a dicsőség magas fokát eszközli ki számunkra. (De laud. Virg. 1. 2. c. 2.)«. »Vigaszra akartok találni minden bajotokban gyermekeim? ‒ kérdi Kempis Tamás ‒, akkor meneküljetek Máriához, hívjátok őt segítségül, szolgáljátok őt és ajánljátok magatokat állandóan a kegyeibe! Örvendjetek Máriával, sírjatok Máriával, imádkozzatok Máriával és Vele keressétek Jézust. Határozzátok el magatokat, hogy Jézussal és Máriával együtt akartok élni és halni! Ha ezt teszitek, mindjobban előre fogtok haladni az Úr útjain, Isten Anyja szívesen fog imádkozni értetek és a Fiú biztosan meg fogja hallgatni Anyját«. (Pacciuch. Exc. 22. 22. in Sal. Angel.) (158-159. oldal)

MI A SZERETETLÁNG?
     A küzdés vértje és a harc fegyvere − azé a végső harcé −, amelyet az Istenanya az Ő gyermekeivel összefogásban, a sátánnal fog megvívni!
     A Lelki Naplóban ez olvasható: „(Szűzanya) Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130)
Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen! Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (vö. II/18)
Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, megfertőzött világot. (vö. II/100)
     (Jézus) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (vö. II/93-94)
Imádkozzatok /tehát/, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! (I/90) /Mert/ a sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” (I/95)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Mily édes Mária neve mind életünkben, mind halálunk óráján 4.
     Igen, a Boldogságos Szűz maga jelentette ki Szent Brigittának (Revel. lib. I. c. 9.), hogy nincs e földön oly lanyha bűnös, akitől az ördögök tüstént el ne menekülnének, ha az ő szent nevét komoly javulási szándéktól áthatva kiejti.
Más alkalommal (Ibid lib. 2. c. 19) ugyanezt ismételte meg Mária és hozzáfűzte, miszerint az ördögök tüstént otthagyják a hatalmuk béklyóiban tartott lelket, mihelyt csak a nevét hallják.
     Miként a bukott angyalok ‒ tette hozzá még a Boldogságos Szűz ‒ a neve hallatára eltávoznak a bűnösök mellől, a jó angyalok viszont mind jobban és jobban közelednek azon igaz lelkekhez, kik az Ő nevét gyakran áhítattal kiejtik.
Szent Germán megjegyzi, hogy amiként a légzés az élet biztos mutatója, úgy Mária nevének gyakori segítségül hívása pedig a kegyelmi élet jele, vagy legalábbis jelzi, hogy Istennel nemsokára kibékülünk; mert ‒ fűzi hozzá ‒ e hatalmas névnek az az ereje, hogy azok számára, kik áhítattal kiejtik, megszerzi Isten segítségét és a kegyelmi életet. (De zona Virg.)
     »Egyszóval ‒ mondja Richárd ‒ e csodálatos név erős toronyhoz hasonlít, melyben ha a bűnös, benne elrejtőzik, védelmet talál a halál ellen, mert még a legboldogtalanabb bűnösök is biztos oltalomra és üdvre lelnek ebben a mennyei toronyban«. (De laud. Virg. lib. II.)
     Mária neve azonban nemcsak erős torony a bűnösök védelmére, de egyúttal az igazak számára védőfegyver is a pokol támadásai ellen. Jézus neve után ugyanis ‒ mondja Richárd ‒ nincs más név Mária nevén kívül, melyben hatalmasabb segítségre találnánk és mely révén nagyobb kegyelmekben részesülnénk. (De laud. Virg. c. 2.) Ismeretes dolog és Mária tisztelői naponként tapasztalhatják, hogy Mária neve egészen különös erőt ad a tisztaság elleni kísértések legyőzésére. A Szentírás eme szavairól: »A szűz neve Mária«. (Lk 1,27) Richárd megjegyzi, hogy az evangélista e két szót: szűz és Mária, egymás mellé hozza azért, hogy valahányszor Máriára gondolunk, egyúttal a szent tisztaság is eszünkbe jusson. Szent Chrysologus szerint, Mária nevének kiejtése a tisztaság jele (Serm. 146.). (157-158. oldal).

Nagyszerű összesítő meghatározást olvastunk az alábbi honlapon:  http://www.szentkeresztplebania.hu/Szeretetlang.html

     A Szeretetláng egy Magyarországról kiindult világméretű mozgalom, mely az Eucharisztikus lelkiséget szeretné felkínálni egy sajátos Szűz Mária tiszteleten keresztül.
Célja, hogy az Új Evangelizáció támogató eszköze legyen azáltal, hogy előmozdítsa a családokban az együtt-imádkozást, mint a személyes és közösségi megszentelődés módját és eszközét, hogy a családok így „szentéllyé” váljanak.
     A Társulás lelkisége az Isten Szaván, az Anyaszentegyház tanításán és a Szeretetláng Lelki Napló üzenetein nyugszik, hogy általuk tanítványokká és küldöttekké legyünk.
"E kegyelemmel teljes Lánggal, melyet Szívemből adtam nektek szívről szívre járva, gyújtsátok meg mindenkiét, s annak fénye megvakítja a Sátánt. Ez az összetartó szeretet tüze. Veletek összefogva mentelek meg benneteket. Egy új eszközt szeretnék a kezetekbe adni. Nagyon kérlek benneteket, fogadjátok megértéssel. (...) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a Fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja."

      Szeretetláng néven terjedt el az a Lelkiségi Mozgalom, mely Kindelmann Károlyné Erzsébet, világban élő, harmadrendi karmelita édesanya 1961 és 1983 közt a Lelki Naplójában lejegyzett magánkinyilatkoztatásai nyomán terjedt el az egész világon. Több országban főpásztori jóváhagyás mellett, jelentős evangelizációs tényezővé vált. A hitelességét nem csupán egyszerű, evangélium-hű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások (gyümölcsök) is, melyek egyéneket, családokat, egész közösségeket késztetnek rendszeres imára, engesztelésre és részvállalásra a lélekmentő munkában.
      A Szeretetláng Lelki Napló részleteit számos  nyelvre lefordították. Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek 2009. április 5-én egyházi jóváhagyást adott a teljes Lelki Napló kiadásához, és egyházmegyéjében, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapította a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalmat.
      A Szeretetláng Isten túláradó kegyelme, amit Szűz Mária által ad az emberiségnek a túláradó bűnnel szemben. E kegyelmi kiáradást Szt. Pál szavaival magyarázhatjuk: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem.” (Róm. 5,20) A Szeretetlángban a Szentháromság szeretete egyesül Szűz Mária anyai szeretetével, melyet Szeplőtelen Szíve által közvetít felénk.
     A Szeretetláng kiáradását Jézus Szent Sebeire, szenvedésének érdemeire hivatkozva esdette ki számunkra a Szűzanya a Mennyei Atyától a lelkek megmentésére és megszentelésére.
     Első üzenetében így szólt a Szűzanya Erzsébet asszonyhoz: „Szent István király nekem ajánlotta országotokat, és én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék a kezetekbe adni. Nagyon kérlek benneteket, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz országomra. Leányom, vedd e Lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg vele a tiédet és add tovább.” (Szl. LN, 1962. ápr. 13.)
     Később azt is hozzáfűzte a Szűzanya, hogy hazánkból kiindulva akarja Szeplőtelen Szívének Szeretetlángját az egész világon elterjeszteni, minden népre és nemzetre kiárasztani.

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Mily édes Mária neve mind életünkben, mind halálunk óráján 3.
     »Legyen egy szív bármily kemény, essék valaki bármennyire is kétségbe Isten Irgalmasságát illetően ‒ kiált fel Szent Jordán ‒, ha csak Téged említ ó kegyes Szűz Mária, lehetetlen, hogy nevednek ereje csodálatos módon meg ne lágyítsa eldurvult szívét és új reménnyel ne éltesse. Mert te vagy az, aki reményt öntesz a bűnösökbe, Isten megbocsátása és kegyelme felől.« (Idiot. ap. Alph. Mar. p. 827.)
     »A te édes neved ‒ jegyzi meg Szt. Ambrus ‒ jó illatú olaj, mely az isteni kegyelem illatát terjeszti szét«. Majd a következő könyörgéssel fordul a Szűz Anyához: »Add, hogy az üdvnek ezen olaja szívünk legmélyéig hatoljon«. Mindez annyit jelent: »ó hatalmas királyné tedd, hogy gyakrabban emlegessük bizalommal a nevedet, mert ha valaki azt szeretettel ejti ki, annak jele, hogy máris bírja Isten kegyelmét, vagy nemsokára részesülni fog benne«.(De instit. Virg. c. 13.)
     »A te nevedre való emlékezés ‒ mondja Landolfus ‒ megvigasztalja a szomorodókat, visszavezeti a tévelygőket az üdv ösvényére és bátorítja a bűnösöket, nehogy átadják magukat a kétségbeesésnek «.(In vita Christ. p. 2. c. 86.)
Ezért is Mária nevét az Énekek éneke olajjal hasonlítja össze: »Neved kiöntött olaj« (Én 1,2) »Az olajhoz hasonlítják az ő magasztos nevét ‒ mondja boldog Alanus ‒, mert amiként az olaj gyógyítja a betegeket, kedves illatot áraszt és a lángot szítja, úgy Mária neve is meggyógyítja a bűnösöket, örömmel tölti el a szíveket és Isten szeretetére gyullasztja őket« (In Cant. loc. citat.) Szent Lőrincről nevezett Richárd bátorítja a bűnösöket, hogy keressenek oltalmat e hatalmas névben, amely egymagában elegendő ahhoz, hogy minden nyomorúságtól, veszedelmes bajtól megszabadítsa őket. (De laud. Virg. p. 14.)
     »Az ördögök ellenben ‒ jegyzi meg Kempis Tamás ‒ olyannyira rettegnek Máriától, az Egek Királynéjától, hogy attól, aki nevét kiejti, mint pusztító tűz elől menekülnek«. (Lib. 4. ad Novit.) (156-157. oldal)

(Folytatás)
     A Szeretetláng Lelki Naplóból: „Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt! (I/100) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol. (I/116) A Szeretetláng nem ismer határokat: kiterjed minden népre és nemzetre, még a meg nem kereszteltekre is.
A Szűzanya: 'Nem csak az anyaszentegyházban élőkre, hanem mindazokra a lelkekre is, kik Szent Fiam áldott keresztjének jelével megjelöltettek' (II/120) Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek. (...) Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. (I/84) Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. (I/85) Ahogy nevem ismert az egész világon, úgy ismerjék meg Szívem Szeretetlángját is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/18) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! (IV/144) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt! (I/100) Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére.” (I/85)
      Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy a gonoszság túlárad a világban (vö Róm 5,20), ám hatalmas erővel bontakozik ki valami nagy kegyelmi kiáradás is! Amit egyszerű emberként tehetünk az az, hogy hallgatva égi Édesanyánk hívó szavára, imáinkat és engeszteléseinket felajánljuk Szíve Szeretetlángjának mielőbbi kiáradásáért!
      Az Úr szavai: »Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe.
Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26)  (Elgondolkodtató!)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Mily édes Mária neve mind életünkben, mind halálunk óráján 2.
     Nem szándékom ezen a helyen arról az érzékileg is megtapasztalható édességről szólni, amely nem mindenkinek osztályrésze, de mindenképp szeretnék a lélek azon édes érzéséről beszélni, amely vigaszt, szeretetet, örömöt és bizalmat késztet bennünk.
     Franco apát szerint e név Mária, »valami olyan csodálatosat, édeset és istenit rejt magában, hogy édes illatot áraszt szét abban a szívben, amely előtte szeretőn megnyílik. A legcsodálatosabb pedig e szent névben az, hogy tisztelői előtt mindig újnak tűnik fel, mégha ezerszer is hallották már, mert mindig újulólag érzik ezt az édességet, mihelyt meghallják«. (De grat. Nov. Test. tr. 6.)
     Ezért bizonygatta boldog Szuzó
Henrik, hogy valahányszor Mária nevét kiejtette, a bizalma oly nagy arányokat öltött és oly forró szeretet fogta el, hogy azt kívánta örömében sírva, hogy bár egyidejűleg a szívét is kiadhatná, és ezért örömmel kiált: »Ó édes név Mária, milyen leszel majd te magad, amikor már neved is oly kedves és szeretetreméltó!«
     A szeretettől lángoló Szent Bernát gyengédséggel eltelve hasonló szavakat intézett jó anyjához, Máriához: »Ó nagy, ó kegyes, ó minden dicséretre méltó Szűz Mária! A te neved oly édes és oly kedves, hogy az ember nem képes kiejteni anélkül, hogy szeretetre ne gyulladjon irántad és Isten iránt, aki azt neked adta«. (Ap. S. Bon. Spec. c. 8) »Elegendő, hogy tisztelőidnek csak eszükbe jusson a te neved, s már is eltelnek szeretettel és vigasszal. Ha már a szegények is vigaszra találnak a pénzben, mivel az őket szükségükből kisegíti: ó mennyivel inkább vigasztal bennünket bűnösöket, a te neved ó Mária, mert több vigasztalást és reményt nyújt ez nekünk az élet szenvedéseiben, mint amennyit a föld összes javai tudnának szerezni!«.(De laud. Virg. c. 2.)
     Szent Method fejezi be: »Egy szóval a te neved – ó Istennek Szent Anyja –, bővelkedik áldásban és kegyelemben« (Or. in Hyp), úgyhogy Szent Bonaventura szerint nem mondhatjuk ki áhítat nélkül, hogy egyidejűleg máris valamely kegyelemben ne részesülnénk! (Spec. B. V. c. 8.) (155-156. oldal)

(folytatás)

     Sajnos, sokan nem értik épp azok közül, akik érdemben tehettek volna (tehetnének) a Szeretetláng üdvtörténeti kibontakoztatásáért. Maguk is megtapasztalva a mozgósító erejét, látva az imádságra való késztetését, csupán a többi (nem elhanyagolható) ájtatossági mozgalom közé sorolják, holott ez csak a látszat megnyilvánulása! A rákérdezés, miszerint "miért, miként kéne fogadni a Szeretetlángot"? Egyszerű a válasz: Máriára tekintve, nyitott szívvel!

     Miként Grignon írja: Szűz Mária a hajnalpír s általa kell, hogy kinyílváníttassék Jézus Krisztus. (vö TMT 50/c) Az Úr első eljövetelében Máriát kevéssé ismerték, de a második eljövetelben Őt kell megismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni. (vö TMT 1) Az Úr szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: Én vagyok az, aki feléjük közeledem (III/218), mintegy igazolja a Grignon fentebbi szavait! Majd így folytatja Jézus: Az Ő (Sza) közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja. (III/140)
    Ebből következően, a Szeretetláng nem egyszerűen Mária-tisztelet, nem egy újabb ájtatossági forma, hanem a kegyelemáradás rendkívüli módozata, Isten "soha nem volt" kegyelmi ajándéka Mária által, az engesztelés hatékony eszköze, lehetősége (lásd: I/84; II/18.93; III/129; III/140)! A Szeretetláng kiáradásáért tenni, nem egy újabb ájtatosság gyakorlása, hanem részvétel a Szűzanya sátán elleni végső harcában, „a cél pedig a megváltó munka sikeres érvényre jutása”. (vö II/106) Mindez az egyéni imán és áldozaton túl, az Egyház által kiszolgáltatott Szentségekkel való aktívabb  és bensőségesebb életet is feltételezi!  (pl) „A szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását.” (II/33) (Folyt. köv!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

TIZEDIK FEJEZET

Ó édes Szűz Mária

Mily édes Mária neve mind életünkben, mind halálunk óráján 1.
     E magasztos név Mária, mely Is-ten Anyjának jutott, nem földi terv-ből vagy eszméből támadt, nem is az emberek tetszése adta és választotta azt, amint máskülönben történni szokott, ha valakit elneveznek. E név Mária, az égből származik, mert az Úr parancsára adatott az Isten Anyjának, miként ezt Szent Jero-mos (Lib. de Nat. Mar.), Szent Epi-fan (Or. de Praes Deip.), Szent Antonin (P. I. hist. tit. 4. c. 6.) és mások tanítják. Szent Lőrincről nevezett Richárd azt mondja, hogy e név, Mária, az Istenség kincstárából került elő; »mert ‒ fűzi hozzá ‒ a Szentháromság maga adta e nevet neked, ó Boldogságos Szűz, mely isteni Fiad neve után a legmagasz-tosabb. Nevedet, Isten nagy fen-séggel és hatalommal ruházta fel, hogy valahányszor azt kiejtik, hódo-lattal hajtson térdet minden az égben és a földön, sőt a pokolban is«. (De laud. Virg. libe I. c. 2.)
     Mi most, eltekintve ama sok egyéb kiválóságtól, amelyet az Úr e névnek kölcsönzött, csupán azt akarjuk szemügyre venni, mily édes e név a Mária-tisztelőknek mind életükben, mind halálukban.
Honorius remete és Páduai Szent Antal szerint is, Mária neve telve van édességgel. Sőt Szent Bernátot a két legszentebb név elragadtatásba ejtette: »Jézus és Mária neve, örömre gyújtja a szívet, s mint a legédesebb méz érinti ajkam. E két név tisztelői fülében még a legszebb zenénél is kellemesebben cseng«.
     Tiszteletreméltó Ancina Juvenal püspök életrajzában olvashatjuk, hogy valahányszor Mária nevét kiej-tette, határozott édességet érzett nyelvén.
     Az Énekek énekében olvassuk, hogy az angyalok Mária mennybe-menetelekor háromszor kérdeztek neve után: »Ki az, aki feljön a pusz-tából, mintha fűszerek füstoszlopa lenne? (3,6) Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja? (6,10) Kicsoda az, aki feljön a pusztából, gyönyö-rűségektől eltelve«. (8,5)
Miért tudakozódnak az angyalok oly gyakran az egek Királynéjának neve után? ‒ kérdi Richárd. És így felel: »Az angyaloknak is oly édes volt Mária nevét hallani, hogy nem fárad-tak bele az utána való kérdezősködésbe«. (De laud. Virg. c. 2.) (154-155. oldal)

Mi a Szeretetláng?

    Furcsán hangzik, de a Szűzanya Szíve Szeretetlángja, nem csupán egy lelkiség – jóllehet – az előzőkben ekként vagy mint Mozgalmat mutattam be, természetesen, „szerveződés” értelemben! Az Istenanya Szívéből kiáradó Szeretetláng − a kegyelem rendjében −, üdvtörténeti nagyságrendű megnyilvánulás és jelentőségét tekintve messze túlmutat egy „lelkiség” vagy ájtatosság általános értelmezésén. Maga az Úr és Szent Anyja is úgy mutatja be, hogy „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (I/84; II/18.93; III/129; III/140)
    Az Ige megtestesülése előtt az emberiség évezredek óta várta a Messiás eljövetelét. Ez a várakozás áthatotta a kultúrájukat, az életüket és a hitüket. Ez lelkiség volt! De amikor elérkezett az idők teljessége (Gal, 4,4) − az Angyali Üdvözlet −, Isten belépett az emberi történelmébe, s a túláradó kegyelem készen állt a kiáradásra! Ettől kezdve nem beszélhetünk üdvtörténetünk 'lelkiségi' szakaszáról, mert megvalósult Jézus Krisztus első eljövetele!
    Grignon Szent Lajos, a Tökéletes Mária-tisztelet c. értekezésében így ír: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), (...) jóllehet más módon”. (uo 50/d) Nos, ez a „más módon” elgondolkoztató, hiszen a Szent Szűz arra a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, így felelt: Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12). Tévedés ne essék, nem Krisztus második eljöveteléről van szó, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte valamiképp másként "eddig még nem volt" módon nyilvánul meg a szívekben, valami új "megérintettségben". Talán hasonló módon, mint a vizitációnál, Erzsébet méhében felújongott a magzat és Erzsébet eltelt Szentlélekkel (Lk 1,41). Tehát a Szent Szűzből egy "kegyelmi kiáradás" történt! „A Fiúisten nap, mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által. (TMT 31) Szűz Mária a Szentlélekkel létrehozta a legnagyobbat, ami volt s ami lesz, vagyis az Istenembert, következőleg ő fogja létrehozni azokat a nagy dolgokat is, melyek az utolsó időkben történni fognak.” (TMT 35) „Én vagyok a világ világossága (Jn 8,12); Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. (Jn 15,5)” – mondja Jézus. Nem ellentmondás tehát, ha az Istenanya Szívéből áradó Láng, Fénysugár, Erő vagy benső tudat jézusivá formálja a lelkeket! Grignon is azt tanítja: „Az a lélek, aki ezt a Formát megtalálta és abban elmerült, hamarosan átalakul Jézus Krisztusba, akinek ez a Forma hű képmása.” (TMT 260/c)

    Antalóczi fogalmazásában: „A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, amely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A Szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány (eszköz), mely erőt ad a Boldogasszony kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz.  Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus”. (vö JÜ 175) (folyt. köv!)