Idézve a „SAT 2000” tévé csatorna stúdióbeszélgetéséből, melyben Wanda Poltawska professzor asszonynak a következő kérdést tették fel: Tudva bár, hogy nem szívesen nyilatkozik erről – milyen emlékei vannak 1962-ből? – Nézzék, én akkoriban azt sem tudtam, hogy létezik egy olyan kapucinus szerzetes, akit Pio atyának hívnak…
Valójában a jelenlegi pápa „hozott össze” bennünket, még mielőtt ismerhettem volna. Tudják, én az életemet mindig Istenre bíztam, és amikor bekövetkezett ez az életveszély, akkor is azt imádkoztam – mint mindig –, hogy legyen meg a Te akaratod! Az orvosok 5% esélyt adtak, hogy daganatom jóindulatú. Nos, amikor meggyógyultam, úgy fogadtam, hogy Isten megadta nekem ezt az 5%-ot. Az, hogy valójában mi történt, érsekemtől csak Rómából való hazaérkezése után tudhattam meg.
Így aztán öt évvel később, 1967 májusában elutaztam San Giovanni Rotondóba, hogy megismerjem azt a rendkívüli atyát, aki eredményesen közben járt értem Istennél. És erről valóban nem szeretek beszélni, mert olyan mély dologról van szó, melyet szavakkal ki sem tudok fejezni.
Mindenesetre ott voltam végre Padre Piónál. Egy kapucinus atya mellékajtókon keresztül az oltár közelébe vezetett, ahol részt vehettem Pio atya miséjén. A szentmise nagyon bensőséges és hosszú volt, ennek ellenére olyan mélységes csend volt a templomban, hogy ilyet még nem tapasztaltam soha.
Pio atya, már kora miatt is nehezen mozgott. A mise után, mikor indult a sekrestyébe, felém jött, miközben az embereket nézte. Hozzám érve megsimogatta a fejemet és megkérdezte: Na, most jól van? És ettől a pillanattól biztos voltam benne, hogy öt évvel ezelőtti gyógyulásom az ő közbenjárására történt. Nehéz erről könnyek nélkül beszélni.”68
Karol Wojtyla sem püspökként, sem kardinálisként, de még pápaként sem feledkezett meg Pio atyáról.
(folyt.) Források az I. részben!
_________________________________
68. 1999. május 1-i olasz tv-riport nyomán
