A házasság nehéz szerzete
Rita, az újdonsült fiatalasszony eltökélte magát, hogy harcos férje életét ‒ az Istenhez és az emberekhez való viszonyát ‒ alapjaiban meg fogja változtatni. Ezzel máris a lehetetlenre vállalkozott és nem csak társa megtérítését vette fejébe, de még arra is eltökélte magát, hogy kibékítse a szüntelenül egymás ellen acsarkodó Mancini (guelfi) és Chicci (ghibelli) családot.
Rita azonban „menyecskés” illúziókat táplált azzal, hogy az egyébként jóvágású és szimpatikus vonásokkal is bíró Paolója más lenne, mint a családja. Természetszerűleg csalódnia kellett, mert a férjét kiragadnia 
abból a világból, amelybe beleszületett, majdnem lehetetlen. Ő azonban Jézus szenvedéseit és intelmeit tartotta szem előtt: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,36-37) Istennek azonban minden lehetséges.(Mk 10,27)
Paolo, a férj ‒ bár józan pillanataiban Ritát mindennél jobban szerette ‒, kevéssé tudott felülkerekedni neveltetésén és rossz szokásain, melyet csak tetéztek a rosszra hajló barátok. De személyiségének legrombolóbb hiányossága az alapvető hitismeretek hiánya és istentelensége volt. Hiába volt megkeresztelve, ha a Szentség által lehetővé tett kegyelmek befogadására ‒ a súlyos bűnei ‒ alkalmatlanná tették! Paolo „férfias” virtusaival, felesége életét ‒ szó szerint ‒ pokollá tette!
Rita súlyos lelki válságokon ment keresztül és már-már úgy érezte, hogy nem szerethet odaadóan egy gyilkost, aki mindent megtesz, hogy erre méltatlan is legyen. A kísértő is megszólalt lelkében: „lám, semmi hatása nincs a Házasság Szentségének”!
A lelkiismerete azonban megadta a választ: ‒ Valóban kevéssé érvényesül a Szentség ott, ahol senki vagy csak az egyik fél tart bensőséges kapcsolatot Istennel (imádkozik)! A házasság életre szóló páros kapcsolat, melyben eggyé kell válniuk a közös imában és a szentségi életben is! Enélkül féloldalas lesz vagy tragédiába torkollik az életük!
Rita az önvád és a rossz tapasztalatok ellenére sem adta fel, mert a szenvedő Krisztust látta lelki szemei előtt, a meg nem értettet, a megalázottat, az üdvösségünkért végtelenül sokat szenvedettet! Megrendülten kellett belátnia, hogy lám, ha egyetlen lélek megmentéséért ily sokat kell szenvedni, mennyit szenvedhetett a Megváltó Krisztus az emberiségért!? Átérezte, hogyha férjét az üdvösségre akarja vezetni, akkor ennek fegyvere csak a szeretet-türelem-áldozat-imádság lehet és legkevésbé sem a saját „jogos jogainak” előtérbe helyezése (megvalósítása)! Lent, Rita lakása.
abból a világból, amelybe beleszületett, majdnem lehetetlen. Ő azonban Jézus szenvedéseit és intelmeit tartotta szem előtt: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,36-37) Istennek azonban minden lehetséges.(Mk 10,27)Paolo, a férj ‒ bár józan pillanataiban Ritát mindennél jobban szerette ‒, kevéssé tudott felülkerekedni neveltetésén és rossz szokásain, melyet csak tetéztek a rosszra hajló barátok. De személyiségének legrombolóbb hiányossága az alapvető hitismeretek hiánya és istentelensége volt. Hiába volt megkeresztelve, ha a Szentség által lehetővé tett kegyelmek befogadására ‒ a súlyos bűnei ‒ alkalmatlanná tették! Paolo „férfias” virtusaival, felesége életét ‒ szó szerint ‒ pokollá tette!
Rita súlyos lelki válságokon ment keresztül és már-már úgy érezte, hogy nem szerethet odaadóan egy gyilkost, aki mindent megtesz, hogy erre méltatlan is legyen. A kísértő is megszólalt lelkében: „lám, semmi hatása nincs a Házasság Szentségének”!
A lelkiismerete azonban megadta a választ: ‒ Valóban kevéssé érvényesül a Szentség ott, ahol senki vagy csak az egyik fél tart bensőséges kapcsolatot Istennel (imádkozik)! A házasság életre szóló páros kapcsolat, melyben eggyé kell válniuk a közös imában és a szentségi életben is! Enélkül féloldalas lesz vagy tragédiába torkollik az életük!
Rita az önvád és a rossz tapasztalatok ellenére sem adta fel, mert a szenvedő Krisztust látta lelki szemei előtt, a meg nem értettet, a megalázottat, az üdvösségünkért végtelenül sokat szenvedettet! Megrendülten kellett belátnia, hogy lám, ha egyetlen lélek megmentéséért ily sokat kell szenvedni, mennyit szenvedhetett a Megváltó Krisztus az emberiségért!? Átérezte, hogyha férjét az üdvösségre akarja vezetni, akkor ennek fegyvere csak a szeretet-türelem-áldozat-imádság lehet és legkevésbé sem a saját „jogos jogainak” előtérbe helyezése (megvalósítása)! Lent, Rita lakása.
(folyt.)
