Csodák pedig vannak
A korábbiakban már beszéltünk Pio atya csodás karizmáiról, melyeket a II. világháború alatt is a lelkek javára használt azért, hogy sokak számára megnyilvánulhasson Isten dicsősége.
Egy ilyen eset volt az alábbi is. Msgr. Fernando Damiani, az Uruguay-i Salto egyházmegye püspöki helynöke, halálos beteg létére arra vágyott, hogy San Giovanni Rotondóban, Padre Pio közelében fejezhesse be földi életét. Oda is utaztatta magát.
Pio atya azonban így fogadta: – Nem, az Ön helye egyházmegyéjében van! – Akkor legalább ígérje meg nekem, hogy halálomkor mellettem lesz! – kérlelte a beteg püspök. Az atya egy pillanatra áhítatba merült, és így szólt: – Jó, ezt megígérem.
1941-ben egy éjszaka, Msgr. Barberi, Montevideo érseke – akitől e történet ered – kopogást hallott ajtaján. Az álmából felriadót egy ismeretlen kapucinus szólította meg: – Kérem, sürgősen menjen Msgr. Damianihoz, mert haldoklik. Az érsek elsietett barátjához, akit épp ekkor ért utol egy súlyos szívroham. Damiani püspök ennek ellenére tiszta tudattal és áhítattal fogadta a Szent Útravalót, majd csendben, békésen elhunyt. De mekkora volt a körülötte lévők meglepetése, mikor az éjjeliszekrényén ceruzával írt néhány szavas írást találtak: PADRE PIO ELJÖTT!
Montevideo érseke megőrizte barátjának utolsó üzenetét és saját szemével akart meggyőződni annak a szerzetesnek az azonosságáról is, aki a beteg ágyához hívta. 1949. április 13-án kereste fel Pio atyát, akire azonnal ráismert. Mindazonáltal, hogy tiszta képet nyerjen a dologról, megkérdezte a Padrét, aki persze nem válaszolt. Az érsek abban a hiszemben, hogy kérdését az atya nem hallotta, tovább unszolta válaszért. Az atya most sem szólt. Ekkor az érsek nevetni kezdett, és ezt mondta: – Értem már! – Akkor hát megértett végre?! – válaszolt Padre Pio finom mosollyal. 51
Az atya sem véletlenül volt óvatos. Életrajzírói vele kapcsolatban sajnos gyakran használták a „mindenhol képes volt jelen lenni” kifejezést, amitől a teológusoknak „égnek állta a haja”! Így hangoztatva ugyanis nincs hamisabb beállítás ennél, mert Pio atya karizmái kizárólag azon szigorú szabályok közt működtek, melyeket Isten kijelölt számára. A bilokációt nem kedve szerint idézte elő, s ezek sohasem képviseltek jelentéktelen vagy öncélú dolgokat.
Padre Pio nem „sétált” keresztül a világon – a séta kedvéért, hanem csak azért, mert Isten megbízta ezzel, és egyébként is saját akarata teljes összhangban volt Isten akaratával.
(folyt.) Források az I. részben!
________________________________
51. Winowska, 124-125, valamint Blanár, 99. o. nyomán
